Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-28 / 168. szám

1943 Julius 2t ELLENZÉK .5 {Regélnek és gyarapodnak a székelyek a „kiisső fődeken“ is Gyökeret fogott a szflágysági Czegenden ttz cJkmenasagi csakd CSÍKSZEREDA, július 28. Székely szem­nek úri as viseletű, nadragos emberek kopog­tatnak az ajtómon. A következő pillanatban öleljük egymást. Nem urak ezek. Székelyek ők is. „Küsső födi“ rokonok, akiket uj honi- foglalásra kényszeritect a különlegesen ké­mény székely elet. Miközben beljebb kerülünk, felelevenedik az elnyomatás ideje alatt távoli földeken szállást kereső székelyek tanulságos szervezkedése. A sok közül egyet, a csikmena- sagiakét mondjuk el. Azokét az emberekét, akik fehér székely harisnyájukat a szilágysági magyaros nadrággal cserélték fel. Lélekben és gondolkozásban azonban székelyek maradtak. Csikmenaság Csik vármegye egyik legszegé­nyebb, de legszaporább községe. Silány határa a lakosságot már rég nem tudja eltartani. Számításba vehető erdőgazdaság nincs. A háború előtti években iparosítással igyekeztek a község emberfeleslcgét elhelyezni Nem ér­tek célt. A különböző harcterekről visszatérő fiatal iparosok, annakidején, egy-két évig kí­nozták a mesterséget, aztán sutba dobták a ! szerszámot s földművelésből és erdőkiterme- , lésből kezdtek élni. Többen a regát különböző városaiban pró- i bábák szerencsét, miközben a földeken egyre ; többen érezték; tenni kell valamit. Pontosan 13 esztendővel ezelőtt szálláske- ; résé csoportok indultak Csikmenaságról a j „küsső fődek“-re. Hallották, hogy nagyobb j területek eladók. Elhatároztak, hogyha meg- ! felelő aton hozzájutnak ezekhez a földekhez, csoportosan megvásárolják, elköltöznek a falu­ból s az otthonmaradottakat levegőhöz juttat­ják . . . Egyik ilyen csoport a szilágysági Czegend községben kötött ki. Tiz bold gyümölcsös, kétszáz hold körüli szántó volt eladó. Lekö­tötték a birtokot. Az ősi székely faluban futótűzként terjedt el a hír, hogy a község tiz tekintélyes gaz­dája áruba bocsátotta egész vagyonát. Minde­nüket eladják ezek az emberek.és elköltöznek. Alig akartak hitelt adni a szavaknak. Nem tudták elképzelni az emberek, hogv sok évszá­zados múlttal rendelkező családok az ősi gyökérről leváljanak s idegen tájnak vágja­nak . . . Mégis tudomásul kellett venni, hogy CÍS jó belsőség és közel 250 hold v,igy ennél is több gazdát cserél. Valóságos búcsú járás kezdődött az eladó földekért. Hamarosan gazdát cserélt minden. Gondosan vigyáztak azonban arra, hogy a bir­tok továbbra is a családba maradjon: a test­vér, unokatestvér kezére jusson s ha ez nem volt leloetéges, tősgyökeres falusfél kapja. Állatjaikat, gazdasági szerszámjaikat és be­rendezésüket megtartották az uj életkörülmé­nyek közé induló székelyek s a falu általános •imádkozására, hitetlenkedése közepette út­nak indultak. Tiz részre oszlott a Szilágyságban vásárolt föld. Két részre a gyümölcsös A kis, vegyes- lakossagu községbe szokatlan viseletű, fürge emberek költöztek. Tiz uj udvar keletkezett. A székelyföldi kemény munkához szokott izmok pattanásig feszülve feküdtek a földnek. Áldást hozott a kiszámított, céltudatos munka. Bebizonyították a székelyek, sőt évről-évre jobban bebizonyítják, hogy erdő nélkül, tisz­tán mezőgazdaságból is meg tudnak élni sőt: szemlátomást gyarapodni is. Ha a környéken eladó föld van, azt az anyagilag jól megerő­södött és már a szilágysági röghöz nőtt széke­lyek veszik meg. Ősi otthonuktól, szülőföldjüktől végleg azért mégsem szakadtak el. Minden évben lá­togatóba érkezik az időközben szépen szapo- radó kicsiny székely település 4—5 főből álló küldöttsége. Megmutatják a fiatal, valamire való, hegyet még nem látott szilágysági székelyeknek a ké­ken zöldelő csíki bérceket, imádkoznak a csik- somvlói Csodatevő Máriánál, meglátogatják a szülőfalut, a rokonokat, az ismerősöket s az­tán visszamennek küzdeni a kenyeret és gyara­podást hozó földdel ott. ahol napról-napra honosabbnak érzik magukat. Romai katolikusok a Csikmenaságról „el­származott“ székelyek. Czegenden nincs római katolikus templom. Csak református és görög­Mindenkinek fontos a most megjelent legújabb nyári vasúti menetrend (Vasúti Útmutató Menetrend könyrv kiadóhivatalának kiadása.) Kapható az Ára 2 pengő. „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vi­dékre 2.20 pengő előzetes beküldése mellett azonnal szállítjuk­katolikus pap dicséri az Istent. A csíki széke­lyek megszokták, hogy minden vasárnap templomba menjenek. Most is mennek a refor­mátusba. Kemény munkában eltöltött 13 esz­tendő után abba a helyzetbe jutottak, hogy az uj, életerős gyökereket eresztő székelyek, hogy saját kápolnára gondolhatnak. Megvi­tatták a dolgot és téglát vetettek. Az egyik templomhelyet szakított ki telkéből s értesí­tették az illetékes római katolikus esperesse- get, küldjön kőműveseket, húzássá fel a ká­polna falát, mert' aztán tetőről is gondoskod­nak. Rövid idő múlva, Isten segítségével, maguk erejéből, saját kápolnájukban hallgathatnak misét a szilágy sági székelyek. ■— Rengeteg bajunk volt a románokkal — beszéli az egyik közülük. — Annakidején se­hogysem akartak beletörődni letelepedésünkbe. , Állami elővétel és más jogi formaságokkal igyekeztek kipenderiteni földjeinkről. A szom­szédos telepes román község lakóit annyira I felizgatták ellenünk, hogy bizony félve ha- ■ tudtunk át a községet!. Jogainkat azonban tán- I torithatatlanul védtük. Megtat róttuk, sőt: gya­rapítottuk földjeinket. Ezután már másképpen - lesz, hála a Mindenhatónak . . . S a jövőt jól alakítják ezek az egyre erőtel­jesebben szaparodó tsaládok. Egyik jalujuk- bclw.ek kereskedést nyitottak második szülő­föld jü kön. Minden utonumódon támogatják a | kezdődő életet. Az eredmény nem marad el. A székely természetes kirajzásnak egyetlen j példáját mondtuk el. A túlnépesedés termé- j szetes kényszere sok székely családot küldött ' idegenbe. Ezek minden esetben elkallódtak, j ha az élniakarás ösztöne nem csoportosította. j Ez az eset bizonyítja, hogy a becsületes mun- i ka és kitartás egészen mostoha, ellenséges kő- ! rülménvek között is megtartotta, sőt gyaiapi- J tóttá őket. Erdély és a Pártium területén sok - helyen élnek ilyen önkéntes „telepes“ széké- 1 Ivek. Virágzó gazdaságaik, elért eredményeik élő bizonyságai, hogy a székely népfölösleg szervezetten mindenhol megállja a helyét, hi­vatott a magyar élet futószőnyeg szerepérek betöltésére. FERENCZ GYÁRFÁS. Tusnádfürdői levél Tusnádfürdő, 1943 julius. i Ide érdemes éjjel megérkezni: az első reggelért érdemes. ^ 1 Igen, hosszú az ut és meleg. Sötétedésig - mégcsak megy valahogy a dolog, az utas ■ ki-kinéz, olvas, gyümölcsöt vesz és bősz- . szankodik, mert. a zacskó alján mindig j ott a kötelező penészes példány; de mi- j helyst besötétedik, egyre határozottabban j éirezhető az utazás végtelensége. A külső feketeségből idegen állomásnevek hallat- ! szanak, a folyosón azt dünnyögi valaki, } hogy rengeteg késésünk van. A vonat j egykedvűen pöfög, azt se igen érezni, j gyorsan megy-e vagy lassan. És végül, végül mégiscsak: — Tusnádfürdő! Hihetetlen. Az utas lekászmálódik. j Odalenn neveket kiáltanak, villák és ; szállók neveit, alig találja meg az Újság- j iróvilla emberét, aztán mégis meglesz, ke- < zébe nyomja a csomagját és elindul utá- j na. Koromsötétség, fenyőszag, vizzugás, 1 pettnyi csillagok. Egyelőre ennyit lát Tusnádból. Másnap reggel a napfény már többet ] mutat. Az utas nekiáll a „felfedezésének és hosszú ideig nem is tudja abbahagyni. IS Az Ujságiróvilla fekvése a lehető leg­eszményibb. Rengeteg fenyves lábánál egymagában áll a kedves, modern rózsa- i szin épület, éppen szemben az u. n. „köz- pont“-tal. Közte és a sűrűn beépitett fő­utak között ott fekszik a tó és az Olt, a villa szinte páholyból nézi az egész füírdő- telepet, előkelőén egymagában szemlélő­dik, mégsincs messze semmitől. Ellen­kezőleg: jelzett turistautak indulnak el a háta mögül és a különböző irányokba induló hegymászók tetszéssel pillantanak fel a házra. Napozóerkély fut végig az- emeleti ablakok alatt és a legmakacsabb napozó is hajnaltól-estig csúszkálhat raj­ta a sugarak nyomában. Kivül-belül vidám .ez a villa: a szobá­kat színes falvédők, szőnyegek tarkítják, csupa élénk szin és kedélyesség minden. A faliképeken gáláns rokokó-előkelőségek sétálgatnak és a tágas, csupa-ablak tár­salgó asztalain mindig van egy-egy üveg friss, pezsgő borviz. A kilenc forrásból előbuggyanó borvi­zet úgyis bele lehetne venni Tusnád cí­merébe. Jellegzetes itteni elem, min­denütt felbukkan. Ott gyöngyözik az asz­talon, mezítlábas gverekek agyagkancsók- ban cipelik az utón, a nyaralók előkelő kapcsos üvegekben visznek belőle, haris- nyás székely legény vizeskocsiban szál­lítja és’ issza, issza mindenki. A frissen érkezett üdülővendégek, akik eddig in­kább csak hírből ismerték az erdélyi föld ásványvizbőségét, hamarosan szakértők lesznek és Ínyenc módon nevezik ki ked­vencükül a Mikes-forrás, vagy a Főkut vizét. Borviz itt, borviz ott; az egyik öreg székely asszony, aki mázas korsókat, bo- kályokat árul. borvizzel megtöltve nyújt­ja át a kancsót vevőjének. ül Szinte furcsa, hogy az Oltban csak amolyan közönséges viz folyik, de a folyó így is gyönyörű és népszerű. Zúgva sza­lad át az összeszűkült völgyön, átcsusz- szan a gátokon, kanyarog, paskolja a kö­veket. A fürdőtelepről való kilépésénél kicsit kiszélesedik, nyakig ér. Itt már komoly „vad-strand“ feilődött ki, sokan a Csukás-tó helyett inkább ide járnak tocsogni, napozni, köveken mászkálni — úszásról ugyanis nem igen lehet szó. De gyönyörű is ez a vízpart, elnyugtatóan lombos minden és a szénaszagu kaszálón túl barna faház áll. Valaki énekel benne. Lehallatszik a vízig. A vadabb partrészek mellett pedig fur­csa, merevszáru sárga virágok nyílnak a vízben, mintha megmagyarosodott ló­tuszok lennének. Parányi vizirepülőgép- ként sötétkék bogarak kerülgetik őket. A Csukás-tóbeli strand jó idő esetén állandóan zsúfolt. Úszók és csónakázók kerülgetik egymást benne, két pengőért egy óra hosszat húzhatja az ember a nem éppen klasszikus formájú lapátokat az ugyancsak nem éppen versenycsónak- szerü ladikban. A Strandvendéglő főatt­rakciója pedig egy csengőhangu, bozontos hajú, tarkaruhás fiatal cigánylány, aki ott hegedül a banda előtt és énekli a dalo­kat. Kedves, temperamentumos és remek tüdeje lehet, mert félórákig birja a hege- dülést, éneklést; kézben tartja és moz­gatja az egész bandát. Közkedveltségnek örvend itt is, de valamelyik hidegvérübb északi országban valószínűleg szenzáció­nak számitana ez az 1943-as Cinka Panna. m A vendéglői ellátás általában jó, csak mindenütt nagy a zsúfoltság és csigalas- su a kiszolgálás. Aki azonban itt van,- többnyire ráér és vár, hiszen egyévi fut- kosás és robot után ez a nyaralás főis­mertetőjele: nyugodtan ülni valahol és várni... Az egyetlen komoly panasz az, hogy igen kevés szamóca kerül a fogyasz­tókhoz: a szamócásnénik alig-alig hoznak be egy keveset, mert falun maguk is el­teszik télire. így aztán a szamóca-rajon­gók függetlenítik magukat a „kereske­delemitől és az erdei bokrok közt mez- gérelnek a furcsán fanyar-édes piros bo­gyók után. Az erdőben. El is érkeztünk hát a leg­fontosabbhoz, mert Tusnád dicséretében ezé a főszólam. A völgy köré tornyosodó erdő-gyürüé, amelynek szerpentinjeibe szinte észrevétlenül fonódnak be a telep sétautjai és amelynek szélső fái olyan altatóan tudnak bezsongani az Ujságiró­villa ablakain. Az erdőé a fődicséret, mert orvosság és csemege és varázsszer minden rossz, gond és fáradtság ellen. Olyan szépek ezek a csíki fenyvesek, hogy eleinte nehéz megszokni őket. Járkál bennük a füstből, kőházakból ideszabadult nyaraló és hibás képzettársításokkal bíbelődik, Velosa- fenyőtablettáira gondol, a virágosboltok diszpáfrányaira és vadvirág-kosaraira, az operai Erdőzsongás-ra és arra, hogy a fenyőágon ragyogó pókszál olyan, mint a karácsonyfa angyalhaja. És csak akkor tudja igazán élvezni ezt a zöld-arany pompát, mikor hirtelen rá­jön, hogy itt az „eredeti“-t élvezi és kel­lős közepén van annak, amit szegény le- sántult civilizáció hiába próbál utánoz- gatni fürdőtablettával, szobanövéhnyel és erdei filmekkel... SZÉKELY BEATA. ssUle-frfn&HCÍtatn Csodálatosan felburjánzottak az utób­bi napokban a világpolitikusok as vi­lágpolitikai látnokok. Az ember utcán és kávéházban, társaságban és gyűlése­ken mindenkitől csak ezt hallja: „Hja barátom, én előre megmondtam . . • emlékszel, ekkor és ekkor előre 'meg­mondtam . . . hja barátom ez igy van... ’ És azzal sejtelmesen tovább megy, ott­hagyva az elképedt hallgatót, aki azt sem tudja, hogy a kitűnő politikus mit mondott meg előre s azt sem, hogy mi van igy . . . Ezt a típust ismerjük. Ezt az örökké alkalmazkodó, örökké csaho­ló, soha a maga fejével nem gondolko­zó, felelőtlen és fellengős típust, amely az emberiség történelme folyamán min­dig és mindenütt felbukkant ott és ak­kor, amikor a szinváltásra a legkülön­bözőbb alkalmaic adódtak. Itt nem azok­ról van szó, akik egy elv mellett áll­tak saját meggyőződésükből. Tisztelet és becsület az elv harcosainak, mégha téves elv alapján állanak is. Az ilye­nekben meg van a gerinc és meg van a bátorság ahhoz, hogy mindvégig — ha kell halálig is — kitartsanak eszméjük mellett. Most azokról van szó, akik csalt alkalmazkodnak. Akik helyezkednek! Akik színeiket lassan és szisztematiku­san elhalványítják, ezelőtti felelőtlen kiabálásaikat sustorgássá, suttogássá degradálják úgy annyira, hogy most már-már kiállhatnak a piacra s újból kiabálhatják: „Én megmondtam bará­tom, én megmondtam!“ Ezeknek akarunk üzenni! Kedves kameleon-urak, nincs itt szükség semmi önigazolásra! Mindenki­ről pontosan tudjuk, hogy ki mit mon­dott. És pontosan emlékszünk. De ezt nem fölhányásként mondjuk. Csekély szellemi erővel rendelkező embertár­sainkat mindig úgy mértük, amilyenek voltak. Egyeseket élősúlyban, másokat kimérve. Nincs itt semmi szükség a múltra tekinteni. Tessék előrenézni s a legújabb w.agyar életet építeni. Senki nem szólított föl senkit önigazolásra. Tudjuk, hogy az emberi elme milyen véges s mily kevés kritikával rendel­kezik. Azt is tudjuk, hogy egy egyol­dalú propaganda mennyire befolyásol­hatja a tömegeket, melyeket végered­ményben soha senki nem vonhat fele­lősségre. Tessék öntudatosan fölemelni a fejet, leszámolni a tényekkel s ma­gunkba m.élyedve uj értékelméletet te­remteni. Ez pedig abban áll, hogy is­merjük föl önerőnket s azt az igazsá­got, hogy történelmünk folyamán min­dig és mindenkor csak saját magunkra támaszkodhattunk. Es tanuljuk meg legalább ezúttal, hogy önértékeinknél nagyobbakat sehonnan sem kaphatunk. A magyar alkotmányosság keretei vilá­gosak és emberiek. Az angolok után mi adtunk legelőször alkotmányt a vi­lágnak. Minékünk nincs szükségünk ar- ra, hogy másoktól tanuljunk. Mások talán tanulhatnak tőlünk. Tanulhatnak józanságot, mérsékletet és előrelátást. Azok a testvéreink pedig, akik ideig­lenesen megfeledkeztek magukról és az örök magyarság örök értékeiről, térje­nek vissza hozzá, de nem önigazolások, hanem tettek utján. Cselekedjenek. Is­merjék föl, hogy egy hazánk van, ez pe­dig nem ködös európai elképzelés, ha­nem Magyarország. Azok pedig. akik el­vi magaslaton állottak, azok vállalják sorsukat és ne gyakorolják magukat a köpenyegforgatás művészetében. Az ál­latvilág filozófiájában a legalantasabb helyen áll a patkányfilozófia. De ennek gyakorlásával patkány mivoltukon nem változtatnak. Ellenkezőleg: megerősí­tik. Azzal is. ha menekülnek, azzal is, ha elszemtelenednek. Saoienti sat ___________________________ (D. L.) VITÉZZÉ AVATÁS. Vitéz Gally Ernő ve­zérőrnagy jelenlétében ünnepélyes ' körülmé­nyek között avatlak Székelyudvarhelyen tézzé Jódul Gabov dr. ügyvéd, országgyü- 'ési képviselőt. Dr. Jodál Gábor a világhá­ború alatt magas katonai kitüntetéseket érdemelt ki. A főhatalom változása után a Magyar Párt udvarhelyi tagozatnak elnöke volt. A felszabadulás után behívták a parla­mentbe. * RÖVIDESEN MEGJELENIK BORBÉLY ANDOR: ÁRA 8 PENGŐ VEDELM6 CÍMÚ KÖNYVE. MINDENKIT MEGTANÍT A HELYES MAGYAR FOGALMAZÁSRA MEGRENDELHETŐ A Z „E S T I L A P‘l KIADÓHIVATALÁBAN fcrf—waw———«a————5—— 3 J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents