Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-26 / 166. szám

194 3 Julia* 3 t,

ELLENZÉK

„Magyarország sorsa Erdély sorsától függ — Magyarország titka: Erdély“

IVyirő József és Mikó Imre nagyjelentőségű beszéde az Erdélyi Párt székelyföldi kőrútján

SZÉKELYUDVARHELY, július 26. (Az Ellenizék munkatársának telefonjelentése.) Az Erdélyi Párt székelyudvarhelyi tagozata szombaton este a vármegyeház kistermében választmányi ülést tartott, amelyen a párt megyei vezetői közül megjelent Mikó Imre dr., országgyűlési képviselő és Páll György dr. országos főtitkár is. Az ülés keretében a tizedes rendszernek a városon való beszervezésével, a tagsági dijaknak önkéntes felajánlás alapján való bevezetésével és a nemzet politikai szakosztály felállításának kérdésével foglalkozott a választmány. majd Mikó Imre dr. tartotta meg rendkívül érdekes előadását a jelenlegi külpolitikai helyzetről.

Másnap, vasárnap a megyei tagozat tartotta

meg összválasztmányi ülését Székelykeresztu- ron a Walter-féle vendéglő kerthelyiségében. Az ülés keretében sor került a keresztúri járási tagozat megalakítására. Az igen nagy érdeklődés melleti lefolyt ülésen az országos elnökség képviseletében megjelent Mikó Imre dr. és Nyirő József országgyűlési képviselő, valamint Páll György dr országos főtitkár, mig a megyei vezetők közül Szakáts Zoltán és Páll Dénes felsőházi tagok, Kiss Kálmán országgyűlési képviselő, Ugion Pál járási, Nagy Perene vármegyei és Dénes Mózes utazó- titkárok, a hatóságok képviseletében Kosa Béla dr. főszolgabíró, valamint a keresztúri társadalom népes küldöttsége és a községek mint- 1 egy háromszáz főnyi küldöttsége

Az erdélyi magyarság két kérdése

Az ülést Szakáts Zoltán megyei elnök nyitotta meg. Beszédében megállapította, hogy Erdélynek ma két fontos kérdése van: az erdélyi magyarság jövője és gazdasági helyzetének biztosítása.

£ ket probléma tisztázását szolgálja az. Erdélyi Part, amelynek munkája három irányú: törvényhozó, a népi öntudat fejlesztése és a közhangulat fenntartása, valamint a társadalmi kötelességek betöltésére irányuló munka. Az Erdélyi Párt jelentős tényező állami életünkben és értéket jelent az állam politikai szempontjából is.

Szakáts Zoltán- ezután ismertette a marosvásárhelyi értekezlet eredményeként pár nappal ezelőtt megjelent kormányrendeleteket, amelvek a marha- és szénabeszolgáltatások kérdését szabályozták a kisgazdák érdekeinek megfelelően.

„A BOLSEVIZMUS A MI TESTÜNKÖN GÁZOLNA VÉGIG“

Nyirő József a román megszállás alatti időket idézte. Megállapította, hogy az erdélyi magyarság kitartó, forró hite kellett ahhoz, hogy a nemzeti gondolat érvényesüljön és ez 3. megszenvedett nép hazatalálhasson. A körülmények ma sem kedvezők, hiszen olyan világháború közepén állunk, amelyben népek sorsa és élete van kockára téve.

Ma első kötelességünk feltenni a kérdést: mi lesz a mi sorsunk? Nem lehet közülünk senki, aki ne látna tisztán kiii- és belpolitikai dolgokban. Az ország sorsának irányításaBam minden magyar emberre szükség van. A háborút nagy világhatalmi tényezők a maguk érdekei szerint irányítják és a bolsevizmus a maga hatását az egész világon akarja érvényesítem. De nemcsak a világ forradalmositását akarja, de megkívánja teremteni a nagyszláv egységet is, amelynek bolsevizmusa a mi testünkön gázolna végig. Itt akkor megszűnnék minden európai kultúra és egyformán elpusztulna minden magyar.

„MAGYARORSZÁG SORSA ERDÉLY SORSÁTÓL FÜGG“

— Nekünk világosan látnunk kell a kötelességünket — mondotta a szónok —, minket csak magyarságunk menthet meg, de

ez a magyarság legyen igazán magyar. Csak az a nép pusztulhat el, amely önmagát elpusztítja és amely elhanyagolta nemzeti öntudatát.

Magyarország sorsa Erdély sorsától ■függ, Magyarország titka: Erdély.

Nem közömbös tehát, hogy mi lesz Erdéllyel. Céltudatos munkára van szükség. Ez a munka ott kezdődik, hogy

minél több magyar szülessék s ez a magyar ember olyan szorgalmas munkás legyen, hogy meg tudja állni helyéi a nemzetek versenyében,

„NEM ISMEREK ÁLDOZATOT, CSAK KÖTELESSÉGTELJ ESITÉST“

— Az Erdélyi Párt törvényjavaslataiban mindig ez a gondolat jutott kifejezésreNyirő József nagyhatású beszéde után Kiss Kálmán országgyűlési képviselő mondottta el mezőgazdasági vonatkozású beszámolóját. Ismertette Ember Géza, Bodnár Sándor, Brau- necker Antal és Ráduly Lajos országgyűlési képviselőnek a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásai során előterjesztett javaslatait és a saiat felszólalását, majd beszámolt a kisgazdalakosság érdekében végzett munkáról," amelynek eredményéként tízezer pár talpat és ezer db. gumiboeskort kapott kerületének a lakossága. Megemlékezett arról, hogy Szakáts Zoltán felsőházi taggal együttesen sikerült nyolc megyei malmot vámőrlésre jártatni, Ezek a malmok a kék gabona je gyesek gabonáját őrölték fel. Megemlékezett arról az eredményről is, hogy

a parajdkörnyéki községek számára ismét biztosíthatták az ingyened só használatát. Beszámolt a vadászterületek vadállományáról és vadkárok orvoslására tett lépéseiről. Kiss Kálmán a következő szavakkal fejezte be beszédét;

— Nem ismerek áldozatot, csak kötelessé gteljesitést. Az igazi áldozatot azok hozzák, akik ott állnak a harcmezőkön és szembenéznek a halállal, azért, hogy mi itthon nyugodtan dolgozgassunk.

„FENNMARADHAT-E EZ A KIS ORSZÁG ?“

Mikó Imre dr. tartotta meg ezután feszült figyelemmel hallgatott előadását a kül- és belpolitikai helyzetről. Megállapította, hogy most, amikor minden ódáiról ostromolják Európát,

olyan veszély fenyfegeti az országot, mint még soha a történelem folyamán.

Amikor látjuk, hogy a hurok szorul körülöttünk, vannak, akik felvetik a kérdést: fennmaradhat-e ez a kis országé így beszélnek a kételkedők. Nekünk szembe kell néznünk a veszéllyel.

Itt az ideje annak, hogy mindenki megmutassa: ferfi-e a talpán. A mi sorsunk nemcsak a mi kezünkben van, hiszen a nagyhalaknak érdekei közé kell beilleszkednünk, azonban, amennyire mi rendelkezünk sorsunk felett, abbaru erősek és elszántak kell, hogy legyünk.

Jövőnk és Erdély kérdése forog kockán.

A sikeres megoldásnál egyik tényező, amciy eldönti ezt a kéidést: a mi belső erőnk. Ezt az erőt, ezt az egységet jelenti az Erdélyi Párt, amely elsősorban az erdéyi kérdéseket tartja szem előtt. Szedjük össze népi, történelmi erőnket, mert csak ezekem keresztül lehetünk magyarok. Nekünk itteni szervezeteinkhez kell ragaszkodnunk, ezeken keresztül kell belső önkormányzatunkat megteremtenünk.

— Az Erdélyi Párt volt az — folytatta Mikó Imre dr. —, amely már kezdetben hirdette, hogy' a pártharcoknak el kell tiinmiök. Én erről a' helyről most felhívást intézek azokhoz, akik politikai szándékokkal jönnek Erdélybe.

az, aki átlépi a Királyhágó kapuját, vesse le a napi politika saruit. Itt szent földre lépett. ahol nem nézik azt, hogy ki milyen pártállása, hanem azt, hogy aki idejött, mii ér és mit tud használni ennek a népnek. £ n arra kérem őket, ne oontsak meg azt az egységet, amelyet nn nehez időkben kovácsoltunk össze, mert ez jelentene szamunkra a legnagyobb veszélyt.

Mikó Imre dr. megrázó beszédét a székely himnusz egyik sorával fejezte be; „Ne hadd elveszni Erdélyt Istenünk!*‘.

Mikó Imre nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után megalakult a keresztúri járási tagozat, amelynek elnökévé egyhangúlag Ütő

I.ajos unitárius esperest választották. Az uj elnököt elsőnek Szakáts Zoltán felsőházi tag köszöntötte. Arra kérte Ütő Lajost, kövessen el munkájában mindent a székely nép érdekében és az a gondolat vezesse, hogy

a néppel a népért és utolsó sorban önmagunkért.

Az országos központ nevében Páll György főtitkár üdvözölte az elnököt, majd arra kérte a megjelenteket, szívleljek meg a képviselő elmondott szavak, hiszen komoly hangjukat a felelősség tudata sugallta.

őrizzük meg egységünket es vállaljuk közösen a ránkháruló kötelességek teljesítését. Ezután Páll Dénes felsőházi tag szólott a járási tagozat jelentőségéről, majd Ugrón Pál ajánlotta fel jó szolgálatait az uj elnökség szolgálatára. Ütő Lajos unitárius esperes, tagozati elnök lelkes beszédben köszönte meg az iránta kifejezett bizalmat. Hangoztatta, hogy v

a székelységnek ragaszkodnia kell ehhez a földhöz és építő munkával kell dolgoznia Erdély boldogabb jövőjének biztosítására. Az ülés több felszólalás után a Himnusz hangjaival zárult.

A Frankfurter Zeitung drámai helyzetképe Kölnről

Az étel valami mádon iovább megy ...

A Frankfurter Zeitung Kölnbe küldött tudósítójának alábbi beszámolóját közli:

A gyorsvonat pontosan fut be a pályaudvar csarnokába. Sokszor, megszámlálhatatlanul sokszor jártunk mi itt az utolsó két esztendőben. A pályaudvarból közben mind kevesebb maradt. Az üvegezések pozdorjává zúzódtak, a tartószerkezeteket, a nagy csarnokot, a jellegzetes óratornyot újból és újból felfalta a bombák és aknák mohó, romboló ereje. A torony négy órája közül három nem jár, mintha meg akarnák rögzíteni azt a késő éjszakai órát, amikor a kemény beavatkozás megál'itaita kerekeiket. A forgalom kerekei azonban nyolc nappal a legsúlyosabb támadás . után, amelyet a város elszenvedett, megint szinte súrlódás nélkül kapcsolódnak egymásba. A Rajna félő' jövet olyan menetrendszerűen érkeztünk, mintha nem lettek volna légitámadások. Az, amit ezekben a

napokban és éjjeleken a vasút személyzete végzett, felülmúlja az emberi mértékét.

Nem különös ez? Az ember valahol Németországban menetjegyet vált a Ruhr-vidékre felszáll a vonatra s a vonat néhány óra mui- va egy háborús terület kellős közepén teszi le. Mert aki ma Nyugat- és Eszaknémetor- szágba utazik, olyan helységekbe jut, amelyeket a háború ökle épp o yan keményen, könyörtelenül és sebeket osztóan sújtott

mintha valahol Távolkieleten, az ellenséges ütegek tüzében feküdnék. Csak álmában jutna eszébe az utasnak, hogy jegyet kérjen

Sztia’ingrádba'; -mintha álmodnék; lép ki a látogató ennek az egykor oly életvidám, gondozott városnak pályaudvarán. A hatalmas lelep megszokott folyosói és utjai mintha

valahogy kiléptek volna tengelyükből és

méreleikbő’.. Ahol az ember azelőtt balra kanyarodott be, most palánkfal zárja el az utal Követve azonban a többi utas sötét oszlopát végül kiérünk a pályaudvar előtti térre

Sugárul helyetf ©svéiiy

A nap ragyog és a szél magas porfelhőket vág a levegőbe.. Az errefelé szétrombolt varosok- fehér, szemcsés pora ez. Zsarátnokokból, szétőrölt kövekből elizzott cementből gipszből és vakolatból képződött por. Ez kiséri az embert minden utján, amelyet gyalog kell megtennie, mert nem közlekedik semmiféle villamos. Csak autóbuszok, járnak, azoknak az utasoknak részére, akik messze, az elővárosokba akarnak jutni. Rátérünk arra az útra, ame'y legrövidebben visz a belső városba. Az útra, amely már nem utca többe. Jobbról és balról leégett, szétrobbantolt házak omladékai hulltak a járdára Az emberi láb, mintha uj, töretlen talajon kel'ene jár. nia, keskeny ösvényt taposott ki az úttesten Nehány perces “vándorlás után az utason eluralkodik az az érzés, amely azután a következő^ napokban sem szűnik meg, hogy tu nem az ismert városban nsrtoz- ’kodik, hanem valami egészen -idegen város.

^le'Y valami ismeretlen országban íek szik I Vesmi történhetik azzal aki fiatalko. rabol megőrizte egy táj emlékében valami e ves ‘l§e* kepét, amely az atyai házzal

szemben terült el, most pedig hogy visszatért oda, egy hatalmas b’érkaszárnyával találja magát szemben. Érzi az idő múlását, t fájda’mat, hogy nem a várt kép fogadja.

Már most itt, az idegenné vált meghitt varosban nem volt szükség evek múlására,^ ! percek, alatt ment végbe a vá’tozás. Mássí változott a kép, olyasmivé, ami már köze: van a semmihez. Legalábbis anyagi tekintet ben Eddig ismeretlen kilátások nyilnakaszem lélődő elé. Hátsó udvarokba, kertekbe, ege szén más utcákba láthatunk. Itt légi aknák zuhantak 'e. Ott tűz lángolt fel. ugrott á sisteregve a szomszédos házra, aztán a má_ sík házra s így órákon, sőt napokon keresztül, mig aztán valahol lelohadt, de egy hétre rá valami sarokban megint fel’obogott. Csend van ezekben az utcákban. A felhullámosodott talajon járva még saját lépteink hangját sem ha’ljuk A csend, bármilyen groteszkül hang zik valami vasárnapi, valami ünnepélyeser nyugodt,

Az itteni emberek azonban, ugv látszik nem arra^ születtek., hogy semmitevésnek ad jak át magukat. Mert ezekben a romokban

ezekben <17. ezerráncu ombadékokban, a szet-- repedt házakban, az épületek megmaradt leiében s főleg a pincékben emberek élnek < ezeknek az embereknek élete munka. Véde kezniök és dolgozniok kel . gondolmok az újra, nem hagyni kihasználatlanul a napokat es az órakat. Az egykori kapuk oszlopain, a házfalakon cégtábláik cs cédulák függnek, olvasni rajtuk, hogy ez.t vagy azt az üzletet itt vagy ott újból megnyitották, hogy a W. vagy Z család most a P-utcában ‘akik. Csupa bí. zonyság arra, hogy az élet tovább folyik, rögös utakon ugyan, de mégis egy cél télé haladva, bármilyen messze tekszik is ez a ct' ösztönszerüen ragaszkodnak ezek az emberek a forrón szeretett föld, a szülőváros, az otthon darabkájához.

Senki sem akar elmenni a messzibe, ahol nyugalmat ta'álhat, mindenki maradni szeretne, bár minden kicsiny, sőt legkisebb kényelmet is nélkülözni kénytelen. És soha ne.111 érezni olyan elemi erővel a bajtérsmse^got. mint ezek között az emberek között, ezeken a helyeken, ahol mindenki egyforma, bárki volt azelőtt, hordár vagy gyáros, mert ugyanaz az éjszaka ugyanazzá’ a stigmával jelűbe meg őket.

Házról-házra jártunk, barátoktól ismerősökhöz. Fáradtságos ut volt a romok fölött, de mindenütt a viszontlátás örömével fogadtak bennünket, mindenütt megvolt a kívánság hogy az idegent valamivel megörvendeztessék, egy pohárka borra!, egy csésze teával amihez az edényeket kölcsön ke'lett kérniük Még soha 6em éreztük magunkat olyan o:‘ honosán, mint ide visszatérve, soha sem vol' még olyan szívélyes a kézfogás, mint amit itl váltottunk.

Igen, tulajdonképpen mindenki megvan, itt vannak a barátok, ha a legtöbbjüknek aligha maradt is más, mint a puszta életük. S mindenki, mintha tehertő’ akarna szabadulni igyekszik elmesélni élményeit. Nem úgy mesélik, mintha azt akarnák, hogy hősként csodáljuk őket, Egé6z egyszerűen elmondják hogy is történt az egész, hogyan menekültek meg.

Miután már több pince falát szerencsésen áttörték, végre biztonságban voltak, vegre vizet adhattak a gyermekeknek, segítséget nyujthaftak a sebesü'teknek, szavakkal biztathatták egymást. Mi sem volna hamisabb, mint hősöket faragni ezekből -a rajnai emberekből. A rajnai ember nem hérosz, aki dallal ajkán megy a csatába. Csendesen ül most. Sokszor azt hisszük, örökre elfeledhetjük a nevetést. Mert ezek mar elfelejtették. De ezt a hangu’aiot biztosan le fogják küz. deni. Ma1 még érthető az oly kézzelfogható szerencsétlenség láttái a.

Itt az úttestet hatalmas tölcsér szakította fel, ott túl a parkban egy 6ereg légi akna ősi platánokat és tölgyeket szakított ki a főidből. Qsziesen barna köröskörü! minden tanevei. Minden fü kiégett A tavon a csónakhá- aak fenekükkel felfelé úsznak ,de az idei kis kacsák élvezettel túrják a partnak azt a he* ’yét, hol egy robbanóbomba kifordította * föld belsejét. A tűz szagát érezni mindenütt. Édeskésen erjedő szag, mint amilyet a szeméttelep áraszd, ha rásüt a nap. Valahol a második emeleten karcsú Ívben patakzik a viz a megsérü’t vezetékből. A hang valami szerény szökőkút csobogására emlékeztet. Egyetlen háznak sincsenek ablaküvegei odébb azonban pár házat lá’unk, amelyek alig szenvedtek más kárt, mint azt, hogy ki- tört az üveg ablakaikból. Az egyik azért menekült meg, mert a tulajdonos és családja az egész támadás a’att a házra ügyelt. A tüzeket már keletkezésükkor elfojtották, szembeszálltak a foszforral s másnap reggelig védték a tetőt vizifeeskendővel a szikrák el. len.

Amiről azután most- írunk, .könnyen keverhet bennünket abba a gyanúba, hogy cé'zatos legendákat terjesztünk. Ezt azonban a látogatónak magára kell vennie, amikor feljegyzi mindazt, aminek hitelességéről meggyőződöd. Munkások életük kockáztatásával mentett.-k meg az égő gyárat, miután családjukat ugv ahogy biztonságba heleyzíék. Már a holmi, jaikat veszni hagyták, mert tudták-, hogy az üzemvezető mindent meg fog tenni segítségükre.

Sokszor ha’lani, hogy Németország többi részének fogalma sincs arról, micsoda súlyos megpróbáltatásokat kell kiállniok a Rajna, ás Ruhr_vidéki embereknek. Ennek ellenére bőven van példa arra a megértésre, ameLye1 az egyén számolhat. Barátok, akiknek nemcsak egész lakásuk égéit ki. hanem akiknek üzletük is minden értékes tartalmukkal megsemmisült, rövidre rá már nem kevesebb, mint hét meghívást kaptak, hogy meg nem határozott idő. re költözködjenek ismerősükhöz. Minri^n.ki- akit nem ért. katasztrófa, egymássá’ versenyezve sietett kisegíteni embertársait életszerekkel, ruhává’, szappannal és háztar'ési tárgyakkal.

Három fárasztó nap után az utas porosán és e'fogédottan isméi a pályaudvaron ál * Köröskörül azon dolgoztak, hogy a tűzvész nyomai; eltakarítsák a sérüléseket kijav.’- sák( Lehetetlenség azt ál'itani hogy ilyen aránylag rövid idő alatt az é'ef a Városban isméi normális mederbe terelődött. Enől s7ó sem lehet. De hogy az* élet valami módon tovább megy, az bizonyos.

Albrecht Dezső képviselői beszámolót tartott Egeresen és Fere nebán van

Albrecht Dezső országgyűlési képviselő vasárnap látogatást tett kerületében. Egeresen értekezletre hívta össze a párt tagjait és tájékoztatta őket az aktuális politikai helyzetről. Zathureczkv Gyula; az Ellenzék felelős szerkesztője,a külpolitikai kérdéseket ismertette. A helyi vezetők társaságában ezután Ferenc bán vára látogattak el. ahol a bányamunkásokat tájékoztattak a helyzetről.

s ...