Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-24 / 165. szám
X ) 1 r. 1 síi Julius 2i> ELLENZÉK ■IBTiWiTiWI— K,A FAI AI SZEMÉVEL n u Gondolatok és gondok Irta : KASSAY GÉZA „És mégis mozog a föld“ címen irtani az Ellenzék Julius 16-1 számában. Ezzel a cikkel két veszélyes tii- neíre akartam rámutatni: az elhiva- tálnokasodásra és az „invázióra“. A cikk lényege körülbelül ez vplţ: A magyar ember hajlamos arra, hogy nagy hévvel kezdjen bele mindenbe. A kezdés nagy feszültsége elveszi hely es ítéletét és igy nagyon sokszor a lehetőséget, mint tényt és az elindulást, mint célbaérkezést könyveli el, azaz összezavarja a látszatot a i#- nyeggel. Például. Megjelent az iparigpzoí- ványok felülvizsgálásáról szóló rendelet és megjelent a főtér néhány üzlete fölött az írj tulajdonosok cégtáblája. Ezt a szerény kezdetet sokan már mint câlbajuţâsţ könyvelik el: ipari és kereskedelmi átállításról, őrségváltásról beszélnek. Pedig milyen messze vagyunk ettől! A heves vérmérsékletűéit azt mondják errőa persze, azért vagyunk messze, mert szívósak a cégtáblák régi birtokosai, íŐíeg pedig túl lassú az őrségváltás felülről diktált tempója. Ez az, amikor a látszatot összezavarjuk a lényeggel, Mert a lényeg éppen az, hogy ne másban keressük a hibát, hanem lássuk meg magunkban: nem szeretjük az ipart és a kereskedelmet. Jobbanmqndva nem becsüljük. Az apa műhelyt vagy üzletet nyit, de fiát már nem adja sem iparosnak, sem pedig kereskedőnek. Miiyen sokszor mondja az iparos- ás kereskedő- szülő gyermekének: (tisztelet a kivételnek) „Ha nem tanulsz, akkor inasnak adlak.“ Sok gyermek csak azért tanul kétségbeesett megfeszítéssel, hogy ne kelljen viselnie az iparos és kereskedőtanonc „megszégy^niio“ jelzőjét. És ha a tanulás csakugyan nem sikerült és „ezért“ tanoménak adják, milyen irigykedve nézi azi a társát, akinek sikerült érettségi után bejutni egy hivatalba. Miért hivatalba? Azért, mert félünk a szabad pályától, az ipart meg a kereskedelmet szégyeljük és a mai szülőnek álmai netovábbját képezi, hogy fiából nyugdjas hivatalnok lehessen. Nem én mondom ezt, Iparosok és kereskedők mondják, hogy nem kapnak tanulót, nincs utánpótlás. Én csak azt kérdem, mi lesz az Őrségváltással, ha egy generáció után a régi cégtáblák kerülnek vissza? Azonban az elhivatalnokosodás veszélyénél van egy sokkal nagyobb gondot okozó betegségünk; ez az „invázió“ (hogy divatos szóval éljek). A falura is talál az a magyar hamis optimizmus, mely hajlamos arra, hogy a kezdést eredménynek, az elindulást célbajutásnak könyvelje el. Nem mondjuk, történtek nemes és jószándéku kezdeményezések a falu érdekében. Van gazdatanfolyam, ahol a gazdák arany- és ezüstkalászt szerezhetnek. Van iskoíánkivülí népművelés, sőt népkönyvtár, de aki ebben többet lát kezdetnél, az megcsalja önmagát és ami sokkal rosz- szabb, megcsalja a falut. Az ilyen nem ismeri a falu sok néma sebét, rosszindulatú daganatát, mely azért veszélyes, mert nehezen lehet észrevenni és amikor orvos elé kerül a beteg, rendesen menthetetlen, Egy ilyen betegsége a falunak az „invázió“ (maradjunk meg ennél a kifejezésnél), Ez a falusi betegség abban áll, hogy népünk nagy tömegei hagyják ott a falut és költöznek városra. Rosszul írtam, hogy a falut hagyják ott, mert a földet hagyják ott. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak a falu szegény földmélkülti jájip- sai irányítják nincstelen életük szekerének rudját a városi proletársprs száraz kenyerének, hanem a jobbmó- du és értelmesebb kisgazdáink is v^- gyó szemmel néznek a város felé. És ebből a vágyó szemmel való nézésből pedig az lesz, hogy vagy őmaga eladja földjét és szerencsét próbál a több kényelmet nyújtó városi élettel, vagy eladogatott földjeinek árából taníttatja fiát, bogy legalább az legyen üt. Akárhogy Is történik a Városra jutás, a tény az. hogy a löld megmozdul. Pedig nem közömbös, hogy a föld kinek a kezében van különösen itt Erdélyben. És jó öl nem felejteni azt sem, hogy Kis Jánosok és Nagy Istvánok íoldje nemcsak az övék, hanem egyúttal magyar föld is és ha idegen kézbe' kerül, akkor mindannyinnkat veszteség ér, akik magyarok akarunk és merünk lenni Erdély bércei között. Ezért Írtam „És mégis mozog a föld“ cimü cikkemet. A külső és sokszor felületesen bizakodó szemléletről a lényegre akartam fordítani a tekinteteket. Meg akartam Erdély kicsiny faluinak egyik sebe fölött gyújtani (oh milyen sok ilyen seb van) a lelkíísmeret lármafáját. Ez nem az első és ha Isten segít, nem is az utolsó ilyen iránya cikkem. Azonban tulnagy borderét nem tulajdonítok nekik és amint az előzők is szerényen félreálltak a holnap száguldó eseményei előtt, úgy ez is arra volt szánva, hogy illendően kövesse elődei példáját, így nagyon meglepődtem, amikor levelet hozott a posta, sói nem is egyet, A levélírók közöli voltak olyanok, akik helyeselték a cikk meglátásait, voltak, akik elítéltek, de voltak olyanok is, akik azért szólaltak meg, mert találva érezték magukat. Egy borzalmasan okos ur mindjárt levele1 elején kifejtette, hogy neki dppla doktorátusa van és azonnal látta cikkemből, hogy nem értek a szociológiához, meri különben nemcsak a betegség tünetét vetem fel, de megmagyarázom az okát is, ami szerinte a magyar nép fajbiológiai enerváltságán alapszik. Ha lesz pénzem bélyegre, ennek az urnák az elmeíuttaiását beküldőm az Akadémiához; a többi levelekből pedig legyen szabad közölnöm egyes gondolatokat és gondokat. Egy gyárimunkás levelének tartalma ez: Egy vegyes lakosságú faluban él® kis magyar szigetről kerültem városra. Kevés számunk miatt a felszabadulás után is kisebbségi sorsban éltünk. El sem lehet mondani, hogy milyen nehéz ott a sors, A gazdasági nehézség mellett, nagyobb baj a lelki: a maqunkrahagya- totiság, a testvÁrielenség érzése. Én ezt nem bírtam tsvább. eladtam tiz hold földemet, vámosba költöztem, ahol proletársorsban nyomorgók családommal. Azért irok, mert nemcsak én éreztem a társtalánságnak ezt a súlyát, érzi minden ilyen magyar és segíteni kellene rajtuk, amig el nem adogatják földjüket és eljönnek nyomorogni városra. , Egy másik levél ezt sírja el? ISzen- ci éve költöztem városra. Szerettem a falut és jó gazda voltam. Nemcsak azért, mert ötyen hold földem volt, de mert nem féltem a kapától sem. Tudtam, hogy a gazdának is haladni kell a korral és ezért gépeket vásároltam: vetőgépet, traktort és cséplőgépet. Egy bankból vettem íqÍ betáü- lázásra a hiányzó összeget. Jött a gazdasági összeomlás, a termények ára leesett és az én törlesztésem megállt. Hiába könyörögtem a banknak, hiába mondtam, hogy magyar föld jut idegen kézbe, megperdi'üt a dob a birtok felett. Azóta városon tengődöm. Szorít a falak börtöne és megtelik a szemem könnyel, ha arra gondolok, hogy ilyenkor otthon aratnak, Neijp tudom, miképpen jutnak most a gazdák kölcsönhöz, de teysék felhív ni az illetékesek figyelmét, hogy a múltban sok magyar föld azért jutott idegen kezekbe, mert nem nyúlt utánuk segítő kéz. Egy harmadik levél erős és kemény hangon a következőket szögezi le: Jómódú városi iparos vagyok és mivel fiamat nem adom iparra, hanem taníttatom, azért találva érzem magam és válaszolok az „És mégis mozog a föld“ c. cikkre. Apám, nagyapám és annak az apjai is tekintélyes iparos, városi polgár volt. Nekem asztalos műhelyem van, tiz segéddel dolgozom, kis butorr aktára ni is van. Mivel fiam jeles tanuló, ezért kiilcnöskéííPpeTi akartam, hogy érettségizzen és azután legyen iparos, meri tudom, hogy tanult mesterekkel kell az iparos társadalom tekintélyét növelni. A gimnazista tanulók is kell igazolják származásukat és ezért szinte hetente előfordult, hogy különböző adatokat kértek be. A fő kérdés mindig ez volt: mi az apád? Fiam azt felelte: iparos. Á tanár ur kicsit ideges volt — nem csoda — és azt kérdezte: de milyen? Mert van suszter, snájder, csizmadia. Persze ezen a többi fiú nevetett. így a fiam a következő alkalommal azt felelte erre a kérdésre, mi az apád: bútor- raktáros. Gondolta, igy szebben hangok, de nem is hazudik ezáltal. A tanár megjegyezte: mi a manó, a te apád ilyen gyorsan halad? A jövő héten iparügyi miniszter lesz. Erre1 még nagyobb hahota tört kü. A fiuk miniszternek csúfolták a fiam, akfi hazaszaladt az iskolából és sir- ! va kijelentette, hegy nem tanul tovább. Eleinte Örvendtem, de később arra gondoltam, hogy mivel a magyar még ma is a kasztrendszer homokjába dugja struccfélét, mivel ügyvédek, orvosok, törvényszéki bírók gyerekei eihuzzák szájukat, ha osztálytársuk apja iparos, mivel akármilyen kicsiny hivatalnok lekezeli az iparos embert, ezért fiamat taníttatom. Nem törődöm az iparos utánpótlással, az őrségváltással, ha arról van szó, hogy a fiam ne kelljen szégyelje élete végéig, hogy apja csak iparos volt. Ezeket a leveleket kommentár nélkül közlöm, úgy gondolom önmagukban is éppen eleget mondanak. Harminc erdélyi képzőművészt Iái vendégül Kolozsvár városa KOLOZSVÁR, julius °4. Beszámoltunk tegnapi számunkban Csánky Dénes dr., az Országos Szépművészeti Muzeum igazgatójának előadásáról, melyet a Műcsarnokban tárlatvezetéssel egybekötve tartott. Keledy Tibor dr., Kolozsvár agilis és művészbarát polgármestere az előadással kapcsolatosan mintegy harminc erdélyi képzőművészt hivott meg a város vendégeként Kolozsvárra. A polgármester meghívása széles körben a legnagyobb elismerést keltette. A képzőművészek tegnap este a Barabás Miklós Céh vendégei voltak. A barátságos összejövetelen Reisinger Jenő debreceni műgyűjtő, városi tisztviselő rámutatott azokra a szervezkedési módozatokra amelyek által Debrecenben a képzőmü- 'vészek megoldották kérdéseiket. Debrecen müpártoló közönségét három szervezetbe tömöritették: 1. a Müpártoló Egyesület tagja bárki lehet havi 5 pengős tagdíj ellenében (intézmények tagdija megszabva nineşen) és az évente befolyt ösz- szeget az Egyesület köteles debreceni képzőművészek kiállításain levásárolni; 2. az Ady Endre Társaság képzőművészeti osz7 tálya Karácsony Sándor vezetésevei áll művészei oldalára; 3. az Ajtósi-Dürer Céh a grafikusokat szervezte meg és a munkások között tartott vándorkiállításain a legszebb kulturmissziót és müvészpárto- lást végzi. A sikerre jellemző adat: egyik kiállításán 150 grafikai munkából 73-at vásároltak meg egyik gyár munkásai Ennek a mozgalomnak irányitója egy vasesztergályos. Kef femes és kényeim es q nyaralás q tusnádi UJséfpirévíüáhaa MMM Â üzenkélszobás Újság* iróvillaTiisnádfürdő legmodernebbül berendezett, legszebbf ekvésü nyaralója, a Csukás közvetlen közelében. — Egy és kétágyas szobák, panzióval, vagy panzió nélkül. Érdeklődni lehet a villa vezetőjénél: Usv. Milisisshy Andornénál, Tusnádfiis'dű, Ujságiróvillu* A városi múzeumban külön könyvtár és külön tisztviselők állanak a művészek szolgálatára. A debreceni Szabad Egyetemek alatt a város tárlatot rendez művészeinek rász? naiból és szobraiból, ami kínáló szolgálatot tesz az egyetemre beiratkozott hallgatóknak, akik rögtön véleményt ■ alkothatnak Debrecen képzőművészeti életéről. Itt merül fel a kérdés, hogy a kolozsvári Nyári Egyetemmel kapcsolatosan miért mulasztották el Erdély képzőművészeinek tárlatmegren- dezését. Az elmaradt tárlat megrendezése a kolozsvári Nyári Szabadegyetem hiánya és mulasztása v>olt. .4 több mim 900 hallgató teljesen tájékozatlanul ál' az erdélyi képzőművészettel szemben. Felvinczi Takács Zoltán egyébként igen magas színvonalú előadását egy ilyen kiállítás egészítette volna ki a legtökéletesebben. A tárlat hiánya a legfurcsább esetek megtörténtét vonta maga után, ugyannyira hogy a tájékozatlan vásárló — mint az később kiderült — minden értéket nélkülöző budapesti tömegmunkát vásárolt erdélyi festő munkájaképpen. Reisinger Jenő értékes beszámolója után barátságos vita indult meg a képzőművészek között. László Gyula intézeti tanár vetette fel többek között az Erdélyi Muzeum Egyesület bekapcsolódásának lehetőségét úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben az erdélyi képzőművészet pártolásába. Kívánatosnak tartja, hogy két- háromhavonként felváltva tartsanak a Műcsarnokban részben ismeretterjesztő kiállítást, részben pedig vásárjellegü tárlatot, hogy a vásárló közönség művészi értékű képekhez jusson és ne essék áldozatul a házalók megtévesztéseinek. Keledy Tibor dr. polgármester a kép zöm ü vészek barátságos 1 megbeszélésén szolgálati okok miatt nem jelenhetett meg, azonban üzenetében üdvözletét küldte és azt a kérését, hogy kívánságaikat hozzák tudomására, s azokat a tőle telhető módon teljesíteni fogja. (—) Parkettessési munkálatokat ju- mmsmim'WZSBESBl lányosán vállal: id. LpRINCZY JÓZSEF, lakás: Zá-olya-utca 14. szám., vagy 1 SEBŐK - cukrászda, Mátyás királytér 23. Tel.: 19—59.
