Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-22 / 163. szám
1843 Julius 22. ellenzék Egy évve! ezelőtt. . • Emlékezés a szovjet nyári harci kocsitámadásaira Hogyan semmisített meg a magyar honvédség harminckét orosz pánctílkocsit ? CSÍKSZEREDA, julius hó. 'Harctéri naplómat forgatom. 1942 julius 8-iki keltezésnél megállók. Életem egyik legnagyobb élménye elevenedik meg és terebélyesedik ki bennem. Zsongnak, zengnek, csattognak, viharzanak az. emlékek, miközben újra átélek mindem, így történt: Voronyezs mellett vagyunk, egy cserfáéi Jőben. Sötétedik. Mimiden fa, cserje gépkocsit takar Sehol egyetlen hang, pedig több zászlóalj van itt tartalékban. Mélyen az erdőben cigaretták parázslanak, halkan beszélgetnek a katonák. Néhány perccel ezelőtt érkezett meg a táboripostájuk. Otthonról, családról cserélik ki gondolataikat. A város felől, a Voronyezs partjáról géppuska kelepei, löveg dörren, becsapódás csattan . . . Hadnagyommal közös fekvőhelyet készítünk, hat-hét szálból álló facsoportnál, mély átok közelében. Eáradtak vagyunk. Hosszú gépkocsim van a hátunk mögött: hamar el- szcnderedünk ... Becsapódásra rebbentünk fel. Martin bombázók jellegzetes zúgása egészíti ki a hangversenyt. Egyre közelebb jönnek. Suhog, sistereg a bomba. Árokba vágjuk magunkat. Ugyanezt teszi midneki, végig az erdőben — hangtala- rui. Kerekre tágulva figyelnek a szemek. Gyorsegyynásutánban gyulnak ki a bombázók ejtőernyős, tiz-tizenkét percig világitó rakétái s hol itt, hói ott világítják meg a tájat. Németektől halljuk: ma különösen élénkek a vörös repülők. Készülnek valamire ... A Donon átvezető négy hadihidat keresik. Az ember mindenhez hozzászokik. Néhány percig figyeljük a nagyszerű tűzijátékot, de a test is követeli a magáét: árokszélre hajtott fejjel alszunk . .. Újabb sorozatra ébredünk. A bombázók most már vadul szórják az „áldást‘i. Támpontjuk nincs. Tudják, hogy erős ä légvédelem s 5—6000 ezer méter magasságban dolgoznak._ Nincs találati lehetőségük. Az ütegek — nagyon okosan — hallgatnak. Nem árulják el hollétüket. Csak igy lehet csőre csalni a madarat. Ismeretlen, kellemetlen, rekedteshangu motor zúgását halljuk, félkilométernyi távolságból. Azt hisszük, orosz vontatógép zakatol, amikor sutoggva, szájról-szájra jár a hir; — Orosz harckocsi közeledik! Lehetséges volna ez? öt kilométerre áll előttünk előnyomulásban leve gyalogságunk. Hol jött be ez a gép? A zugás, zakatolás egyre jobban közeledik. Mär azt is kivesszük a zajból, hogy 24 tonnás tank., A tornya mögött — szokás szerint — jo-—40 főnyi gyalogság szorong, keringek módjára. Most már éber az egész erdő. Az izgalomnak azonban sehol semmi nyoma. Egész^ halkam rövid parancsok hallatszanak. ■ Gránátkötegek, benzingránátok és egyéb tank- | elleni fegyverek, eszközök kerülnek kézbe. A ] szovjet harckocsi meg jön . . . Meg-megáll, j újból zakatol, vontatószerkezete erősen zörög... ! Alig lehet száz lépésre. j Szempillantásra megélénkül az erdő széle. Német katonák ugranak az állásokba. Egy a mi árkunkba kerül. Meg akarom szólítani, de ő fogcsikorgatva nekem ugrik és torkon ragad. Russze-russze! — sziszegi és valami cifrát mond . . . Ütésre emeli a puskáját. — Orosz az öregapád, mi magyarok vagyunk! — nyögöm a lehető leggyorsabban. — Magyarf Magyar? — ismétli, de nem hisz. Egyik kezét a nyakamon tartja, sapkarózsámat tapogatja és nézi, rrwijd hirtele» elenged és bocsánatot kér. Látszik: nagyon röstelii a dolgot, hogy a sötétségben orosszal tévesztette össze a honvéd egyenruhát. A kellemesnek nem mondható „megszakítás“ közben egyre közelebb jön az orosz páncélos. Úgy érezzük és látjuk: ez egyenesen felénk tart. ötven . . . negyvenöt . . . negyven lépésre van tőlünk . Egészen az árok fenekére lapulunk . . . Nagy roppanást, recsegést hallunk. A nagy motor zug, kalapál, zakatol *az egész alkotmány és döcög . . . eldöcög az erdőbe vezető utón . . . Hová tart ez? Amikor elvonult megnézzük a nyomokat- négy fát kidöntött s egy üres személygépet gázolt el és mintha mi sem történt volna — folytata útját. Az árok szélén úgy véljük Sz. Kovács Imre debreceni bajtarsammnl, hogy bizonyára eltévedt ellenséges gépről van szó Most menekül valamerre. Aludjunk tovább Az árokpartján hevenyészett „ágyunkon“ épp el akarunk terülni, amikor újból felzug egy motor... Megint hallatszik a zakatolás. Egy gép... kettő... három... négy... s hosszabb szünet után az Ötödik is zörög. Mi ez? Terv- ■ szerű támadás? Komolyodik a helyzet! összeköttetést keresünk a németekkel, de már jelentkeznek a vörösek; gépágyúval, géppuskákkal, golynszórkkal és géppisztolyokkal icyik az utat. Fényjelző lövedékeik világítanak ay. éiszakába-n, > I Lélegzetvisszafojtva figyeljük az árokból a hatalmas, ormótlan gépek mozdulatait. Az országúton döcögnek. Mozgásuk nehézkes es lassú. Négy harckocsi halad el előttünk, az ötödik meg,áll, A szovjet katonák leszállnak róla, tanakodnak, káromkodnak . . . Közben géppuskával, golyószórval pásztázzák az erdőt. A homály leple alatt beljebb húzódunk. Holttérben vagyunk. Sebesültünk nincs. A vörösök eszeveszetten lövik az utat s a világító rakéták fényénél körülnéznek. Éppen az egyik német löveg mellett húznak el. . . Észreveszik s. két kézigránátot röpítenek a neat tüzérek felé. A következő másodpercben öt méter távolságról eldördül a repeszgránat- tal töltött löveg! A második már az egyik harckocsi tornyát söpri ie. A motornak azonban semmi baja. Tovább robog . . . A német lövegnek irtóztató hatása volt. A I gránát nyolc vörös katonát darabokra tépett. A többiek ész nélkül menekültek a szemben levő cserjés felé. Puskatüzzel védekeztek rövid ideig s aztán megadták magukat s azonnal parancsot kaptak halott bajtársaik eltemetésére . . . Két század rövid szakaszán mind az öt szovjet páncélos elpusztult. Az ut szélét orosz hullák fedik. Az élők feltartják kezeiket... A hajnali órákban még vörös vadászgépek próbálták meg a sikertelen támadás elkésett támogatását. Éhes vércseként csaptak le ránk, de amikor megjelentek felettük a mi vadászaink is, szétrebbentek, mint a verebek. A felkelő nap sugarainál kitárul előttünk a csatatér. Reng a föld a sürü ágyúzástól s mi indulunk előre. Gépkocsijaink hatalmas pori vernek a szovjet utakon. A Don két egymáshoz közel fekvő hadihidja felé igyekszünk. Orosz halottak hevernek a megerősített kanyarnál. Egy-két órával ezelőtt eshettek ei. Rövid kilométeres szakaszon 32 szovjet páncélos ég és düledezik . . . Egy német főhadnagy foglalja össze a ku- udarcos roham történetét; — Három irányból igyekeztek ezek a szovjet harckocsik felénk, hogy elfoglalják a hidakat. Csak őrült ember adhatott ki ilyen parancsot. Másodpercek alatt lőttük szét a támadókat s ez az eredmény . . . Innen hetven lépésre harminc páncélkocsink rejtőzik. Még a J motorokat sem gyújtották bei Nem volt szükség rájuk... Lassan mozognak az orosz tankok. Hangosak. Vezetésük nincs . . . Most már érijük az éjjeli támadást. A „mi“ vörös tankjaink is ide igyekeztek a doni hidakhoz, de közben elakadtak . . . Adott pillanatban teljesen' és legtökéletesebben be voltak keritve. A vörös hadvezetőség a siker legkisebb reménye nélkül, 30 páncélost és közel ezer emberi zavart a pusztulásba, ezzel a'z egyetlen vállalkozással! Most, egy esztendős távlatból is feibőg- nek, felorditanak a harckocsik, ha mélyen bennünk élő élményünkre gondolunk. Látjuk a hernyótalpakon mozgó acélkoporsókat s élénken fülünkben cseg az esetet követő német hadi jelentés: “Harminckét ellenséges páncélost és 1000 embert semmisítettünk meg a Donon átvezető hadihidak ellen támadást intéző vörös egységből.“ Az igazság az, hogy ebből a vállalkozásból egyetlen ember, sem gép nem menekült meg. FERENCZ GYÁRFÁS. „Értsük meg Isten szavát és kövessük parancsát" Esti látogatás a leventék lombi táborában KOLOZSVÁR, julius 22. (Az Ellenzék tudósítójától.) Mintha titkos, uj forradalmi magyar hadsereg tartaná összejövetelét, várva a jelet a zászlóbontásra, úgy bújik meg a lombi erdő sűrűjében a leventetábor. Fiatal magyarok tele kedvvel, lendülettel, erővel, izzó hazafisággal. Lobog bennük a tettvágy. A jól végzett munka örömével ülnek a füvön, fogják egymás kezét és táguló szemmel nézik, mint gomolygatja az áttetsző vékony felhőréteget a hold sápadt korongja előtt a szél. x Csend. Csak a léiekzetvéh?! hallik Az ember azt várná, hogy a tisztásról a nagy és mély estében, amely már-már é jszakába hajlik, felhaiM‘y-on a táltosok búgó hangja és utana bek'.yeritsen az éjszakába a szügyön szúrt fehér csődör. Olyan ez az este, mintha Koppány vezér kemény magyarjai gyűltek volna össze áldozatra. Tárogató sir bele az estébe és a szemközti hegyek oldaláról, a feleki dombokról visszaveri a fájdalmas hangot a fák sűrűje. Mintha onnan szólna a fájdalmas nóta, úgy hallja a fül és úgy ^rzi a szív. Száz és száz torokból csendül fel az ősi magyar ének. ,,Száll a madár ágról-ágra, Száll az ének szájról-szájra1 . Hős fiákról szól az ének. Egykori magyarokról. Egyszerűen, a szív szaván, a nép hangján. És éppen ebben a varázsa. A tárogató elnémul és helyette felharsan a kürt. Csatakürtnek hinné az ember a felajzott idegállapotban és mindenkin átfut a remegés. A vendégek érkeznek: Inczédy-Joks- man Ödön főispán, Veress Ernő dr. róm. kát. püspöki helytartó. Vásárhelyi. János dr. ref. püspök, Kádár Géza főesperes és a honvéd tisztikar küldöttségének élén vitéz Vattay Ferenc csendőrezredes, azonkívül a város társadalmi életének sok vezető 'személyisége. Hirtelen fáklya lobban és a következő pillanatban a térség közepén magasra szökőn kigyullad a tábortűz. A tábortűz imbolygó világánál vitéz Borcsiczky Imre őrnagy, a tábor parancsnoka fogadja és kalauzolja a vendégeket. Mély áhitat üli meg a lelkeket, aztán mintegy parancsszóra ezer torokból dördül az égnek a magyar Hiszekegy: . . hiszek Magyarország feltámadásában . . Vitéz Borcsiczky Imra beszéde Magas alak áll a középre. A rőtt fény alig világítja meg arcát, csak érces hangjáról ismerni rá: vitéz Borcsiczky Imre beszél: — Egyek vagyunk testvérek! Vér a vérből. Honszerző apáink, vitéz hőseink, Rákóczi kurucai, a Doberdó hőseinek lelke van közöttünk. Lobog a láng, a magyar életre és magyar sorsra világitó szent fényesség és megvilágítja lelkünk Báró Atzél Ede: A mostani küzdelemben könyöriiletről szó sem lehet ^ A gyujtóhatáisu beszéd után Kakasi J. tárogatószámokat és ősi magyar énekeket adott elő, majd Aczél Ede báró mondotta el nagyhatású beszédét: — A sors megoldandó feladatok elé állítja a nemzeteket. Nekünk most vetette föl a legnagyobb problémánkat. Ezeket nem lehet ideológiai tanításokkal, csak cselekedetekkel megoldani. Az ideológia nem mondja meg, hog>i hogyan kell hozzáfogni a megoldásokhoz. A cselekedeteket a körülmények s adottságok szabják meg és azokra fel kell készülni. Nekünk csak egyetlen irányban lehet és kell felkészülni: katonailag. E szempontból pedig az ellenségeinktől is tanulhatunk. Szent Istvánnak csak' egy emberöltőre terjedő előtt az utat. Látnunk kell, hogy merre megyünk s tudnunk kell, hogy csak egymás kezét fogva mehetünk előre. Nincsen külön sors, csak egy van: magyar sors. Soha nagyobb figyelmeztetést még nép nem kapott, mint mi. Az Isten ujja reánk mutatott: magyarok, fogjatok össze, tartsatok össze. A világ ég körülöttetek és a pokol minden réme elszabadult. Magyarok vigyázzatok, legyetek egyek! Értsük meg Isten szavát s kövessük parancsát. tapasztalata volt, nekünk pedig ezeréves. A legfőbb tapasztalatunk az, hogy mindig becsaptak és ha gyengék voltunk, akkor eltiportak. E tábor is csak akkor szolgálja a magyar jövendőt, ha az itt tanultak cselekedetekhez vezetik a tanulókat és azok tovább a maguk körükben cselekedetekre bírják testvéreiket. A vihar zug és minden pillanat véráldozatot követel. A magyar vér drága. Minden áldozatunk azoké kell legyen, akik a védelmet vállalják. Tehát a magyar honvédé. A legjobb felszerelés, a legjobb tudás és a legtisztább becsületesség, ez kell a magyar honvédnek. Az ideológiai tanítások elválasztják a magyart, a magyartól, de a harctéren a.z ellenség nem különbőz— 5----tel meg senkit pártállás szerint. Felkészültségünk legfőbb feltétele a neveles. Példaadással nevelhetjük csak ifjúságunkat, mint ahogy csak példaadással tisztulhatunk meg régi életszemléletünk és hibáink bűneitől, amelyek Trianonhoz juttattak. A bukás szörnyű szenvedésének tisztítótűzként kell minden becsületes magyarra hatnia. Meg kell értenünk, hogy a mostani küzdelemben könyörületről szó sem lehet. Atzél báró szavai mély hatást gyakoroltak a hallgatóságra. Két vidám müsonszám után, amelyeket Sánta Antal és Kádár Imre hallgatók adtak elő, énekszámok következtek, majd Sebő János és Varró József hallgatók székely csürdöngölő tánca után a tábortűz minden résztvevője felállva hallgatta meg a magyar zsoltárnak a magyar édesanyákat dicsőitő énekét. Az est fénypontja következett: a leventetanfolyam hallgatói díszes zászlót adtak át vitéz Borcsiczky őrnagynak köszönetük jeléül. A táborparancsnok mély meghatottsággal vette át a zászlót és az egvházak jelenlevő főpásztoraival meg- áldatta azt. A műsor a Himnusszal ért véget. Már utolsókat lobbant a tábortűz lángja, amikor a parancsnoksági épület előtt az árbócrudiról leengedték a lobogót annak jeléül, hogy a munkát befejezték. A tábortűz lángja elhamvadt. Pernye és hamu fojtotta el az izzó zsarátnokot, de a láng, mely a tábortűznél gyulladt, továbbra is ott lobog azok szivében, akik körülötte ültek . . . (—ss.) A hadtestparancsnok látogatása a szászfenesi lőtéren Vitéz dalnoki Veress Lajos altábornagy, hadtestparancsnok, a hadsereg lövőbajnoks gok második napján kíséretével együtt látogatást tett a szászfenesi lőtéren. A hadtestparancsnokot Verbőczi Kálmán ezredes, az QMLSz ügyvezető fői övé szme stere és Szabados Béla alezredes, a verseny főrendezője fogadta. A hadtestparancsnok megelégedései fejezte ki a látottak felett Budapestre érkeztek Erdélyből a finn tisztek BUDAPEST, julius 22. Szerdán este érkezett Erdélyből a Keleti pályaudvarra az a 21 sebesült finn katonatiszt, akik erdélyi földbirtokosok meghívására két hónapot töltöttek Magyarországon. A sebesült finn tisztek julius 24-én utaznak vissza Finnországba. Két napot Budapesten töltenek. AZ ORSZÁGOS MAGYAR SZÉPMŰVÉSZETI MUZEUM 52 KÉPE KOLOZSVÁRON. Mint ismeretes, Kolozsvár városának és a kultuszkormánynak áldozat- készségéből épített kolozsvári Műcsarnok első kiállítását az erdélyi vonatkozású élő képzőművészet avatta fel. A nemrég megnyílt második kiállítás dr. Csánky Dénes főigazgatónak előzékenységéből az Országos Magyar Szépművészeti Muzeum anyagából áll: összesen 52 művészi és nagyértékü festmény. A kolozsvári és az itt megforduló közönség érthető érdeklődéssel fordul a második kiállítás felé és ezt az érdeklődést fokozza dr. Csánky Dénesnek, az Országos Magyar Szépművészeti Muzeum főigazgatójának csütörtökön, 22-én délután 6 órakor tartandó előadása. Az előadás, amelyet a kiváló tudós tárlatvezetéssel köt egybe, az utolsó 30 év magyar festészetéről szól. A. belépés díjtalan. KETTŐS ÖNGYILKOSSÁGOT KÖVETETT EL EGY NAGYVÁRADI ÁPOLÓNŐ. Nagyváradról jelentik: Az irgalmas-rend kórházának egyik ápolónője. Fábián Józ.sefné kettős öngjűlkos- ságot követett el tegnap délután. Az öngyilkosságot a szomszédok fedezték fel és az ö előadásukból derült ki az öngyilkossági történet. Fábián Józsefné először felakasztotta magát az ajtófélfára, azonban a zsineg, amellyel felkötötte magát, gyenge volt és elszakadt. E sikertelen kísérlet után Fábián Józsefné egy kéznél lévő kenyérvágókést hozott ki a konyhából és azzal felvágta ereit. Körülbelül két és félliter vért vesztett, amidőn az öngyilkosságot felfedezték. Azonnal kórházba szállították. Minthogy a műtét után zavarosan viselkedett, az elmekórházba szállították. HALÁLOS SZERENCSÉTLENSÉG TÖRTÉNT A NAGYVÁRADI ÁLLOMÁSON. Nagyváradról jelentik: Az elmúlt éjszaka a nagyváradi állomáson Makos Sándor 20 éves vasutast az egyik mozgóban levő vonat elgázolta; A vonat a vasutas kezét és lábát leszakította. 4 vasutas röviddel kórházba szállítása után meghalt.
