Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-20 / 161. szám
mim t*«r 19 4 3 í u U n s 2 ft. ellenzék ■® ájyarrj* f‘J '§^2ßb 33yÖS2 J3 ^riai foy ^^arrr Ó3u( q31 ;is? &** U 203CD ^ Vgorí *n jgríal Í^S3a{j3y 'ioí iáié S-E 2£Jß g >H ók* 33 ló Ißbßz-tsj ^OT ölte iinlßbßg 3S3iij3y 3S3jíj5y saßbsßg E aeibßi rnö &3§ w ?foa InuíiE/í 3V3n £ |v özla iíoqsÉa, Marian ácnsyg Sásaivá !3ü ss iilfiaiai étddaa EJbua sie vb 1 iqbn igsom Maja/ flQ* S aayr? gMoj dalom .^■335 rsofí :t -3V 31EX2 JSÍSg áneá eön )Jnqí snsrf a; . sfii gsrn /öxa 3£S2 H £ airrx ílétt tűm |sm 5§32 tiff F 5 33S !Sra (333 33/ JŞS J3tf )JS 3 137 33Í sva b (S3 3/ u3 4 [tz iA 4 2 IA A megszállás alatt szinte általánossá vájt annak a felismerése, hpgy a magyarság gazdasági életkeretének megszervezésére a szövetkezetek hivatoţţak. A kisebbségi életben csak a szövetkezetek minél erősebb megszervezésével lehetett népünk gazdasági egyensúlyát megtartani, s így érthetően mind nagyobb szerep jutott a fejlődő szövetkezeti életnek. Sokan szinte csodaszerként ajánlották a céltudatos elszegényítő politika ellen, s remélték, hogy azzal népünk minder* baját orvosolni lehet majd. Végeredményben azonban a szövetkezetek is alá varrnak vetve a gazdasági éler törvényszerűségeinek, s ha a külső szoron- gatás az összefogásra és gazdasági védekezésre való hajlandóságot erősíti is. a szövetkeze*i élet virágzása mégiscsak nagyrészben függ a társadalom anyagi helyzetétől, a rendelkezésre álló tőkétől is. S mert a kisebbségi sowban társadalmunk elszegényedett, anyagi erőkben szövetkezeteink sem lehettek gazdagok. A szövetkezeti élet egyrészt saját, életképes kisgazdaságokat, másrészt bizqnyos tőkeszolgáltatást kivin a tagoktól. De ugyanígy szükséges öntudatos tagok serege is, akik saját sorsuk tudatában egymásnál keresnek védelmet. Nálunk egyrészt népünk szegénysége, másrészt a nevelés és a megfelelő tudat hiánya miatt az első világháború előtt a szövetkezetek gazdaságpolitikai tényezők alig voltak, bizonyos nehézkesség, erőtlenség és túlságos felülről való gyámkodás jellemezte őket. Hatalmas erőfeszítésekre volt tehát a mozgalomnak szüksége az uralomváltozás i*tqit, amig ki tudott alakítani egy szövetkezeti közvéleményt és a kisebbségi gazdaságpolitikában döntő tényezővé tudta tenni a szövetkezeteket. A fejlődés busz év alatt valóban jelentős volt, a szorongatott népi helyzet nagyobb erőkifejtésekre sarkalt s a mozgalom a kisebbségi éjét szükségletei és követelései szerint biztató módon alakult. A szövetkezeti puhlicisztika elég erős volt a román uralom alatt, de meglehetősen szegényes volt a mozgalom tudományos irodalma, főleg ritkán kaptunk arról képet, hogy számokban kifejezve mit jelent szövetkezeteink ereje. Most dr. Nagy Zoltán vállalkozott arra, hogy megmutassa, mit jelent ez az erő. Könyve, „Az erdélyi magyar szövetkezetek a visz- szatéréskor“, valóban hiányt pótol és jó szolgálatot tesz mindazoknak, akik a szövetkezeti kérdéssé! foglalkoznak. Tanulmányának külö. nős érdekességet ad, hogy a szövetkezetek fontosabb mérlegadatait nemcsak összesítve, hanem egyenkint is közli. A világháború megszűntekor, 1918 őszén — írja Nagy Zoltán — a Romániához csatolt magyar területen 702 hitel és 641 fogyasztási szövetkezet működött. Addig előbbiek az Országos Központi Hitelszövetkezet, az utóbbiak a Hangya Központ kötelékébe tartoztak. Most mind megtartó gondoskodás, Összefogó kéz nélkül maradtak. Ebben az időben fényesen mutatkozott rqeg a magáramaradc erdélyi magyar szövetkezés iggzi lelkülete, mely Önsegélyre, önrnegtartásra erőt adott a pusztulásra ítélt tábornak. Uj erőre kelt Erdélyben, a magyar szövetkezés. Az elveszett szövetkezeti központok helyett újakat teremtettek maguknak. A régi szövetkezetek megmentésére, uj értékek teremtésére összefogás, szö^ vétkezés indult meg az újjászervezett hálózatban. A bécsi döntés napján 768 magyar szövetkezetét talált Erdélyben, ezek közül 212 maradt Délerdélybpn. Az összes szövetkezeteknek 72.43 százaléka éspedig 244 fogyasztási szövetkezet, 172 hitelszövetkezet, uj tejşzpvet- kezet és 25 termelő és értékesítő szövetkezet szabadult fel. míg Délefdélybeni 82 fogyasztási, 107 hitel és 33 termelő és értékesítő szövetkezet rriaradt. Az erdélyi magyar szövetkezetek két központja közül a határon túl, Nagyanyeden maradt a Hangya szövetkezetek szövetsége, amelynek sok utánjárással sikerült elérnie, hogy felvehesse kötelékébe a központ nélkül maradt hitel és egyéb szövetkezeteket is. A visszatért területen ţŢiukjjdq s központ nélkül maradt fogyasztási szövetkezetek pedig Marosvásárhelyt létesítettek maguknak uj árueiiátó központot. A fogyasztási szövetkezeti hálózat áruellátásának biztosítására s a termelés központi tagszervezésére az Frdélyrészti Hangya számos uj 4fwa]aár|f állított fel. Meggyesfalván pedig gyümölcskom zerv, zöldségszáfitój gyűmüles-pároló, likőr és ecetgyárat létesített, s berendezkedett vegyészeti cikkek, hordó, seprű és láda gyártására is. A hitelszövetkezeti mozgalom erejét elsősorban az dönti el, mekkora tőkékkel rendelkezik. Az eszményi állapot az volna, ha az egyik rész felesleges betétei fedeznék az arra rászorulók hitelszükségletét. Ez azonban jóformán sehol sen* áll így, hiszen a szövetkezetekbe elsősorban azok lépnek be, akiknek kölcsönre van szükségük. így a szövetkezetek idegen hiteleket kőik igénybe v egy epek, s ezek a legtöbb országban állami eredetűek. Mivel s, imát ps Kctébőmmányát a felsrzab^dtmfmd?- kár. jiqgy peip pşszggc/.i 3 vcgeiţ ezt az érd?' kés ’ kimutatást, és flppa ismerjük ippg a sajat tőkék és az idegeit ţpkek közötti grjpiyt seI,f- Agrárlakosságunk hitelszükségletét szefetnők •elsősorban a szövetkezeti hitelpolitikán keresztül szemlélni, s ezért érdekes volna most már vizsgálat tárgyává tenni, hogyan alakult hitelszövetkezeteink helyzete a felszabadulás után,- mekkora szerep jutoţţ a központi hitelnyújtás kiterjesztésén kívül a sajáp tőkék gyarapodásának','^ miilyen célra veszik igénybe a tagok a hiteleket — földvásárlás, üzemi forgótőke, régi adósságoktól való szabadulás stb. A fogyasztá-si szövetkezetek yagyonállagá1 is megkapjuk Nagy Zoltán könyvében. Saját tőkéik 2 millió pengő körüli összeget tettek ki s i millió 300 ezer pengős árukészletet tartottak raktáron. Hogy mennyi volt ezeknek a szövetkezeteknek az összes forgalma, azt nem tudjuk, de látjuk, mekkora fejlődési lehetősége van ezeknek a szövetkezeteknek, ha vesz- sztţk, hogy van olyan község, ahol a forgalom csak 6—8 ezer pengő, másutt pedig az 50 ezer pengőt is meghaladta. Mi az oka némely szövetkezet alacsony forgalmának? Vájjon a gazdasági és társadalmi viszonyok nem egyformák, vagy különböző tájakon nem egyforma az érzék a szövetkezeti szervezkedés iránt, vagy az ügyes vezetők hiányoznak? S vájjon általában milyen a lelki kapcsolat a tagok és szövetkezeteik között, szükségletükm nek hány százalékát szerzik be a szövetkezetektől? Vájjon adnak-e vásárlási visszatérítést, vagy psztaijékot szoyetkezţeink s folyik-e to yább a tőkegyűjtés, vagy meg mindig az apák és nagyapák áítn.1 ţjpfizetjpţţ üzletrésztőkevel kell gazijálkodnipk? A kisebbségi sors sok megpróbáltatás.* ajatt az erdélyi magyarból lassan-lassan reális elct- s/.emléletü szövetkezeti nép kezd válni. Elct- reszóló leckévé vált az iskolásgyermekeknek, a tanulóifjúságnak is a szövetkezés. A hittudományi főiskolákon, tanitóképzőkben, gazdasági iskolákban, népiskolákban rendes tárgyként tanitopták a szövetkezeti ismereteket cs 127 elemi iskolában, 25 középiskolában .ás egy fő iskolán működött iskolaszövetkezet. A felszabadulás után a szövetkezeti mozgalom erős fejlődésnek indult, számos uj szövetkezet alakult és a központok működése is a gazdasági élet szélesebb területeire terjeszkedett ki. Az erdélyi magyar falu tanúbizonyságot tett arról, hqgy mennyi szívós numkakészseg s kezdeményező erő lakik benne. A szövetkezeti gondolatot továbbra is népi programunk egyik legfontosabb helyére kell állítanunk, mert meg vagyunk győződve róla, hogy az uj magyar életnek s az uj gazdasági rendnek ez egyik legfontosabh alapja. A szövetkezeti gondolat életrevalóságáról és hatóerejéről az elmúlt két évtized meggyőzött, ez a gondolat mindnyájunk sajátos tulajdonává vált. A feladatunk most annyi, hogy igyekezzünk további utjából az akadályokat elhárítani, _s azon őrködni, hogy a mozgalmat továbbra is a kisebhségi sorsban kialakult erényei éltessék. , V. S. Ai 1901-1905 években született zsidó hadkötelesek kötelesek bevonulni BUDAPEST, július: 20. (MTI.) A Budapesti Közlöny jidius ZQ-i száma közli a honvédelmi miniszter rendeletét a zsidó hadkötelesek jelentkezése, illetve behívása tárgyában. A rendelethez mellékelt hirdetmény szerint a zsidónak tekintendő személyek közül az 1001—1905. évben született hadkötelesek katonai (kisegítő) szolgálat teljesítése végett háromhavi időtartamra bevonulni tartoznak. Kik sorozva ném lettek, vagy katonák nem, voltak, jelentkezni kötelesek. A 11. hadtest területén lakók Komáromban, a 111. hadtest területén Kőszegen, a IV. hadtest területén Mohácson, az V. hadtest területén Hódmezővásárhelyen, a VI. hadtest területén Haj- duhadházán, a VII. hadtest területén Rimaszombaton, a VIII. hadtest területén Kassán, a IX. hadtest területén Nagybányán kötelesek jelentkezni, illetőleg bevonulni. A bevonulás és jelentkezés időpontja az 1901, 1902, 1903. évben születetteknek augusztus 2, az 1904 és 1905. évben születetteknek aug. 4. Minden behivott- nak be kell vonulnia, kivéve aki utazásra képtelen. Külpolitikai figyelő Róma bombázása A tunéziai harcok befejezésekor Churchill beszámolót tartott az angol akóházban. Beszámolójának második részében foglalkozott az angolszászok további haditerveivel. Ennek során, kijelentette, hogy ha a szükség úgy kívánja, 'Q.z angol és az amerikai hadvezetpség nem riad vissza Róma katonai célpontjainak bombázásától sem és egyben hangoztatta, hogy a Royal Air Force a lehetőségig kímélni fogja a Vatikán exterritoríálitását. Az ismételt angol és amerikai fenyegetések ellenére a világ közvéleménye azt hitte, hogy a Róma bombázására történt utalások csak az idegháhoru kereteibe illeszthetők bele. Olasz részről is bíztak a város sérthetetlenségében, annál is inkább, mert az olasz hadvezetőség igyekezett a város katonai jellegét a legminimálisabbra csökkenteni. Emiatt Róma légvédelme is csak arra szorítkozott, hogy a környék vasúti gócpontjait és az qstiai tengerpart erődítményeit megvédje. Annál meglepőbb, csak qrányai miatt is, az a súlyos légitámadás, amelyet az qngpl és az amerikai repülők hajtottak végre hétfőn délelőtt tíz órakor nyolc hullámban- az örök Vátcxs ellen. A két óráig tartó bombázás eredetileg az egyetlen római pályaudvar, a Roma—Termini ellen irányú}*, a bombák azonban munkásberházakat, egyetemi épületeket. kórházakat, templomokat és temetőket pusztítottak el. A szétrombolt épületek közül különösen fájdalmasan érinti a műemlékekért aggódókat a San Lorenzp bazilika megsemmisülése. A bazilikát Nagy Konstantin császár építtette és. az ókor végének egyik legbecsesebb építészeti emléke. A bombázás által elpusztított városrészek, intézmények fekvése igazolni látszik azt az angolszász ‘kárídékot, amely a Termini pályaudvar ellen irányult, A Tiburţincţ negyed, a Porta Maggiore, az egyetemi városrész, mind a pályaudvar közvetlen közelében terülnek cl. . Róma bombázásának máris megvan az első politikai reakciója. Az amerikai Ügyvivő mindjárt a szirénák jelzése után kihallgatásra jelentkezett a pápánál, a pápa azonban nem fogadta és a helyettes bíboros államtitkárhoz utaita. Ebpen a gesztusban a Szentszék tiltsa* •Koziik a hadviselésnek e módja ellep. Roosevelt elnök ugyanis egyik üzenetében, biztosiilyen hitelekhez a megszállás alatt hitelszö- I tqtta a Vatikánt, hogy a Róma elleni born- vetkezetemk nem juthattak, kénytelenek vol- 5 batánqadásqknárl kímélni fogják a Vatikán m tak az önsegély alapjára helyezkedni, s igy I tézményeit. A Sap Lorenzo hazálika pedig, ha szükebb kereteit között *s mozoghattak, qe | mint a Vatikáp tplajdor.a, területenkivüli- végeredményben a tiszta szövetkezet* eszményt X get kellett volna élvezzen, jobban megközelítettek. Nagy Zoitan nözli 8 Az olasz közvélemény nagv felháborodás- egyenként az összes hitelszövetkezetek tagiét- 1 sál fogadta a Róma bombázásáról beszámoló híreket. Spontán megnyilatkozások zajlottak le az északolaszorszá'gi iparvárosokban. A lakosság kivonult a terekre és lelkes tüntetést rendezett a Duce mellett. Berlinben, megállapítják, hogy most már Róma népe is megismerte az angolszász harcmodort. A német főváros illetékes körei kijelentik, hogy ezek után az olaszok sem fognak semmiféle illúziót táplálni azzal a bánásmóddal szemben1, ami az olaszokra várna angolszász győzelem esetéit. A következő huszonnégy órában a nemzetközi sajtó minden bizonnyal bőséges kommentárokban foglalkozik az Örök Város ellen intézett szörnyű angol—amerikai légitámadással. Lengyelország* Stanislaus Mikolayczik, az uj lengyel miniszterelnök nyilatkozott a lengyel—szovjet viszony alakulásáról. Hangsúlyozta, hogy kormánya kész megvizsgálni azokat a problémákat, amelyek az utóbbi időben a lengyel •—szovjet kapcsolatok elhidegülésére vezettek. A londoni emigráns kogmany tisztában van azzal a szereppel, amelyet a Szovjetunió betölt a szövetségesek tömbjében s éppen ezért célkitűzéseit, úgy akarja megszabni, hogy azok ne suroLják a szovjet érdekeket. Törökország Á Wilhelmstrasse legptóbb kétizben is fog- lajkqzoţt 4 török sajtó magatartásával. A remet kü 1 Mgyípimsztéri.um szóvivője kiiogá soha, hogy a szicíliai partraszállás óta u tö tök lapok olyan han^uemben írnakan*ely nem egyeztethető össze a semleges sajtó tárgyilagosságával. Az események ismertetésén ruí a török lapok jóslásokba is bocsátkoztak és az angolszász terveknek olyan jelentőséget tulajdonítottak, amelyek messze túlhaladják í'pég 4 britek és az amerikaiak elképzeléseit is, Berlin fél hivatalos tiltakozásának az eredménye máris mutatkozik annyiban, hogy a török lapok legújabb kiadásaikban eltekintenek a hachhelyzet alakulásának kiérté- kclé-sétőil. Epilékczetes, hogy Papén német nagykövet merénylőinek biinp.erében a magánvádat K.*- racsi török ügyvéd képviselte. A tárgyalások során Kgracsţ olyan kijelentéseket tett, amelyekért a török államügyészség vádat emcit ellene azon 4 címen, hogy súlyosan megsértette a Törökországgal barátságos viszony bau álló Szovjet vezérét. Szţaiin: Ankarában nagy érdeklődéssel tekintenek a per elé. NAGY JÓZSEF. Számtalan emberen segít a P/ramidon tabletta. Ön sem kivétel! Pest „tájékozott“ és „beleszól“ Az aranyos humor és a vig kedély hál* Istennek nem hagyta el teljesen a fővároti lapok egy bizonyos fajtáját és jóvoltukból néha mi is józüt kacagnánk . .ha a ke^ serüségtől nem facsarodna rögtön cl az arcunk. Ilyen, vagy legalábbis hasonló hangulatban olvastuk végig azt a hosszabb lélegzetű cikket, melyet az „Újság” július 17-i száma közölt bizonyos Jávor József tollából, melyben beszámol Erdély szellemi életéről és egyik nagymultu irodalmi közösségéről. A cikkel nem is foglalkoznánk bővebben, ha újból és újból nem szúrna szeme* az a kimondhatatlan tájékozatlanság, amellyel erdélyi életünket szemlélik egyes „jól informált“ fővárosi lapok. Miután lerántja a leplet Erdély irodalmi életéről és megkongatja felettünk a halálharangot, felteszi a kérdést: „Hol vannak a régi jó idők, miért hallgat a régi jó erdélyi szellem, miért hallgat a Helikon, miért nem áll most is az élre, miért engedi át a szellemi vezetést másoknak, akik kevésbé látják az örök eszményt és kevesebb műveltséggel, sőt — valljuk be — kisebb erkölcsi készültséggel nyúlnak a. problémákhoz, amelyek megoldását nemcsak a korszellem pillanatnyi szeszélye irányítja . .(A kiemelés nem tőlünk származik.) Az adatokat és a tényeket — úgymond —■ a helyszínen kapta. Az idézer hangja is utal arra, hogy kikkel beszélt, illetve kik azok, akik a kávéházi asztalnál „felvilágqsitqt- ták-t a cikkírót. Ismerjük az irodalmi kört, amelynek olyan nagyon táj, hogy a szellemi vezetés „mások ‘ kezébe csúszik, főleg azo- kéba, akik „kevésbé látják az örök eszményt és kevesebb műveltséggelde mi több, felfogásukat „a korszellem pillanatnyi szeszélye irányítja'1'. Úgy látszik a Newyork-kávéház ismét elmélázott az idők felett, amikor a kort és a közvéleményt a maga szellemében irányította. \ De hát bizonyos lapok siralmait megszoktuk már s könnyeink is kiapadtak az „örök eszmény“ elbúcsúztatásakor. Ebben a pillanatban azonban inkább a cikkíró lelkiismeretén csodálkozunk, aki ítél eivenek és holtak felett, anélkül, hogy bár nevüket tudná leírni helyesen. íme egy pár példa okulásul az Aradi-utcai termékből; Kós Károly neve csaknem minden ki- bekezdésben szerepel imigyen; Koos Károly! (Itt niég sajtóhiba sem lehet!) Kuncz Aladár egyszerűen Kunz lett; Dsida Jenő az Újság lexikonában Dzsidá-vi változott. Szentim- reinek írói nevéhez is nemességet adományoztak: erre vall a nemes gesztusból származó ypszilon, Szenczei László hol Szcnczi-, hol Vzeuci-ijéppeu szerepel. Ami í*zccvbuU* i legjellemzőbb és amit eddig \pi sem tudtunk.» az, hogy a Helikonból kivált fiatalok „kn km 00portot létemének, u Forrást, amely' nek immár a harmadik évkönyve jelent meg“. Ilyen „adatok és tények” birtokába jutott kolozsvári tartózkodása alatt az „Uság1 cikkírója. Kuli ehhez még kommentár...? (sze.) A SZLOVÁK SAJTÓFŐNÖK BUDAPESTEN. Budapestről jelentik: Gáspár Tido meghatalmazott miniszter, a szlovák sajtó.hivatal főnöke Magyarországon tartózkodott Ullein-Reviczky Antal meghatalmazott miniszter, magyar sajtófőnök isendégeként. Itt tartózkodása alatt Kállai/ Miklós miniszterelnök és külügyminiszter is fogadta kihallgatáson. 4 Hz erdélyi szövetkezetek a visszatéréskor
