Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-17 / 159. szám

X

1

>l0

M

a

5 V Sf X in

!n

d

>ţ

3Í

Ű

n

^i

2

v

9

T

i

i

s

Í

9

19 4 2 Julias 1%

E L h E N 2 £ K

mm

Látogatás az Erdély részi Hangya mezőgazda sági ipartelepén Meggyesfalván

A javításban levő utón nehezen halad előre autónk, mikor Marosvásárhelyről Meggyesfal vára tartunk, hogy meglátogassuk azt az ipartelepet, melyet Bánffy Dániel földművelésügyi miinszter maros- vásárhelyi beszédében „európai viszonylatban 'is nagyszabásúnak'1 minősített. Kísérőnk Meggyesfalva történetéről mond nehány érdekes adatot.

...A legrégibb leírásokban Medjesl'alva néven szerepel a község. A XV. században az Alárdiak birtoka volt, majd a Kornis, később a Lázár grófi családok tulajdonába került. Az 1567. évi váradi ) ev estrumban hat kapuval van a község feljegyezve. Székely Mózes 1601-ben a falu mellett vert szét 3000 kurtánt, akik megtámadták a községet. A lakosok 1716- ig nagyobbrészt magyarok és protestánsok voltak. 1716-ban Kornis Zsigmond a ref'ormátusság templomát lefoglalta és a jezsuitáknak adományozta. A vallási villongások miatt a lakosság nagyrésze elvándorolt és helyükre románokat telepítettek be az akkori földesurak. Annyira lecsökkent később a magyarok száma, hogy volt idő, amikor maga a Lázár grófi család képviselte csak a községben a magyarságot.

A község feltűnően alkalmas arra, hogy a tűnődő Marosvásárhelynek, a székely fővárosnak ipari elővárosa lehessen. Közel fekszik ugyanis a marosvásárhelyi vasútállomáshoz, melyről rendkívül köny- nyen vezethető az ipartelepekre iparvagány, másrészről legújabban közvetlenül a község mellett vezették el a földgáz- vezetéket, melynek olcsó ipari fűtőanyagja gyártelepek létesítésének komoly lehetőséget biztosit. Már régebben tégla és szeszgyár épült a községnek Marosvásárhely felé eső részén, 1940 őszén pedig itt kezdték építeni az Erdélyrészi Hangya mezőgazdasági ipartelepét. Szó van arról is, hogy a Székelyföldi Villamossági R. T. Központja szintén Megv- gyesfalván épülne fel. Mindezek a gyári szervezkedések természetesen jóirányban befolyásolják a gazdasági eredményeken kivül a község nemzetiségi aránvszámát is“,

„FEL KELL DOLGOZNI

ERDÉLY TERMÉNYEIT4

huszonnégy óránként 60 mázsa zöldanyagot képes szárítás utján konzerválni Tovább haladva a seprükötöző üzemet tekintjük meg, mely a cirokszegény világban is biztosítani szeretné a háziasz- szonyok sepriigondjának megoldását. Több mint 50.000 drb. seprűt gyártottak pár hónap alatt ebben az üzemben, melyet uj gépek beállításával még erősebben ki fognak a háború után fejleszteni. A gyümölcsszeszfőző az értékesítésre másképpen nem használható hullott gyümölcsből juttattott már százezreket a székely gazdáknak. Külön érdekessége ennek az üzemnek, hogy Erdélyben egyedül itt párolnak borókapálinkát. Ennek gyártása külön párolóberendezést igényel, mivel a borókaillat annyira átjárja a párolót, hogy abban más gyümölcsöt már nem lehet feldolgozni. A multévi nagy borókatermés miatt azonban okvetlenül szükségessé vált annak feldolgozása és a kitűnő minőségű gyümölcspárlat mindenképpen igazolja a befektetés hasznosságát. A rum és likőrgyár a fogyasztási üzletág szövetkezeteinek ellátását van hivatva biztositani. Az ecetgyárban a hatalmas Frings-rendszerü képzőkád havon- °ta 4.5 vagon ecetet képes gyártani és vadonatúj berendezésével az ország legmodernebb ecetgyára.

A vegyigyáron, a hordó és ládagyáron haladunk keresztül, ahol a különböző háztartási vegyi cikkeket gyártják, a hordó és ládagyárban pedig a gyümölcs és zöldséggyüjtéshez és a készítmények csomagolásához szükséges hordókat és ládákat állítják elő nagy mennyiségben. Nehány hónapja nyilt meg a hús és gyüA kozmetikáról, mint kenyérkereső foglalkozásról és mint iparágról egyaránt még napjainkban is- a legtöbb embernek igen téves fogalma van. A kozmetika sokaknak rorg mindig az ízléstelenül és tulerősre kifestett női arc jelenti, holott ma a tudományos alapokra fektetett t>ői higiéniának egész más a feladata és szerepe. Hogy a kozmetika azelőtti szerepét és a mai modern értelemben vett feladatát tisztán láthassuk, rövid visszapillantást kell vetnünk a régi korok kozme.

mölcs konzervgyár, mely két Vacuum üsttel és napi egy vagonos teljesítőképességgel az erdélyi közellátás egyik legfontosabb pillére. Megnyitás előtt áll a fagyapot gyártó üzem, melynek kettős feladata lesz. Egyrészt az Erdélyben már katasztrofálissá váló gyapothiányt van hivatva enyhíteni, másrészt Erdély legnagyobb gazdasági kincsének, a fának nyílik ezáltal egy uj értékesítési lehetősége.

Mindezeknek az üzemeknek a megtekintése bárkit csak arról győzhet meg, hogy az erdélyi szövetkezeti központ a fogyasztási üzletág mellett a lehető legerőteljesebben kapcsolódott be az erdélyi mezőgazdaság fellendítését célzó munkába is. Mint értesülünk, a munka nem állt meg az ipartelep létrehozásával. Maros- vásárhelyen 30 vagonos befogadóképességű hütőház áll közvetlenül a befejezés előtt, Székelyudvarhelyen az udvarhely- megyei gyümölcs helyszíni feldolgozása érdekében újabb gyümölcskonzerv üzem épül, a Szilágyságban pedig a rossz utak miatt el nem. szállítható hullott gymölcs átvétele céljából gyümölcs szeszfőző létesül.

,,A végső cél az — mint kísérőnk mondja —. hogy minden erdélvi magvar falunak leaven kulturházzal, gazdakörrel,

egészségházzal és leventeotthonnal egybe- éyitett szövetkezeti székháza. legyen mezőgazdasági, ivari, félkész vagy készárut gyártó szövetkezeti üzeme és legyen szövetkezeti értékesitőtelepe, mert csakis

az erdélyi kalákás munka ujjáébresztésé- vel és a kölcsönös összefogással érhető el

tikájára, követve a fejlődés irányát,

Az ókorban, az egyiptomi nő szépségápolása abból állott, hogy illatos olajjal kente a haját, fehér és piros festékkel kendőzre az arcát, pirosra festette az ajkát, mig szemhéját és szempilláját feketítette. Kezén és lábán pirosiioita vagy aranyozta körmeit.

A római és görög bő kozmetikájánál rabszolganők segédkeztek. Fürdő után illatos olajjal kenték testüket, por vagv kenőcs alak, jában fehér és vörös festékei és finom pudea magyarság gazdasági felemelkedése“.

H.

A kozmetika szerepe most és régen

reket használtak.

A keleti népeknél szintén megtaláljuk a kendőzőszereket, kozmetikumok használatát. A perzsák táncosnői még mesterséges anya- jegyekkel is díszítették arcukat.

A/ antik világban már megjíülönbüzffe- tést teltek a kozmetikában. Az egyik a higiéniával kapcsolatos, a test szépítését célzó , eljárás, a másik a természeti hibákal elfedő j és a korral járó elváltozásokat javító módszer voll. Az antik kor nagyvilági hölgye színién különféle kenőcsökkel védte bőrét a hideg, a meleg, a szét és a por káros hatásai ellen.

A római kultusz hanyatlásával az antik vi_ Iáig kozmetika művészete is feledésbe ment A kereszténység rohamos terjedése a test ápolásának túlzott kultuszál valósággal elsöpörte. Az ezután lassan újra kifejlődő kozmetikai tudomány megalapítói az arab orvosok voltak. Ezekb'ől az időkből rengeteg kozmetL kai vena kozásu recept maradt fenn.

Franciaországban Szép Fütöp korábaD egy I orvos, könyvében külön fejezetben foíjlalko- ' zik a koziretikával év receptet ad az arc ápo Wisára szeplők, májfojtok, hajhullás ellen.

A XVi. század «egyik fizikusa szintén kiadott egy könyvet, amelyben a szokásos

kozmetikai szereken kívül már a napégés elleni kozmetikumokat is ismerteti. A XVIII, szá- ! zad 70_es éveitől kezdve a nők lassanként te szoknak a túlzott festésről és számüz-ik a ken. dőzőszeneket is. Időnként még iet-ieíbukkan az esztelen, túlhajtott kendőzés divatja, de nagyjában véve a kozmetika a XX. század folyamán kisebb kilengésektől eltekintve — egy és ugyanaz maradt,

Ahogv a kozmetikus tudása és munkaköre bővült, úgy változott a fejlődés íolya mán a kozmetika szerepe és igazi célja. X szépségutáni vágy volt az a mozgató erő, mely a kozmetika művészetét — amely az elmúlt századokban csak a kendőzésl'en és a szípségápolószerek túlzóit használatának a!_ kalmazásában merült ki — tudománnyá fejlesztette. A szépség, mint öncél, ellenszenves a mai kor dolgozó társadalmának, de tagadhatatlan fény, hogy a jólápol!, szép nőnek nagyobb esélye van az érvényesülésre, mint az ápolatlan, a külsejével keveset törő, dő nőnek. A kozmetika tehát a dolgozó nőnek ép oly életszükséglet, mint a legelőkelőbb körök hölgyednek. Ne csodálkozzunk ezek- után egyáltalán azon, amikor halljuk, hogy a mai praktikus Némeiországban már külön iskolákban tanitják a helyesen alkalmazott és teljesen tudományos alapokon nyugvó bigié, * nikus bőrápolást. t.—g. v. * *

Mig a rövid ismertetést meghallgattuk, autónk már a szövetkezeti ipartelep bejáratához kanyarodik és beérve az udvarra, kísérőnk nehány tájékoztató mondattal igazit el az elébünk táruló épületek tömkelegé között.

„Az volt a cél, mikor ezt az ipartelepet megszerveztük, hogy részint az erdélyi fogyasztási szövetkezeti hálózat önellátását biztosítsuk, főleg pedig, hogy Erdély mezőgazdasági termein Ínyeinek azt a részét, melyek a szállítást nem bírják, itt dolgozzuk fel és tegyük szállitó- képessé. Azzal ugyanis tisztában kell lenni, hogy Erdélyben gyümölcs-zöldségtermelést, gyógynövénygyüjtést, gompa- tenyésztést, erdei gyümölcsgyüjtést teljesen hiába próbálnánk nagyobb arányokban kifejleszteni, ha mindezeknek itt helyszínen nem volna feldolgozó telepe, mert ezek a cikkek semmi körülmények között nem bírnák el a töbszáz kilométerre történő szállítást és ilyenformán ezeknek értéke lényegesen csökkenne, mert csak a székelyföldi piac felvevőképességére lehetne számítani.

Általában minden erdélyi mezőgazda- sági terménynél békeviszonylatban csak akkor lehet megfelelő áron történő értékesítésre számítani, ha pl. az állatot itt dolgozzák fel konzervvé, a tojást, a vadat, a vágott állatokat a gyűjtőhelyekhez közel tárolják a hütőházakban, vagyis ha a minőségileg kifogástalan termelés biztosítani tudja a megfelelő áron történő értékesítést.

Üzemeinket pavillonrendszerben helyeztük el és mindegyik épület egv önmagában önállóan dolgozó gyárat képez, mert mindegyiknek más és más a feladata. Ebben a rendszerben épültek fel a gyümölcs és zöld ség szárítók, seprükötöző. szalmafeldolgozó üzemek, a rum és Ukőrgyár, az ecetnyár, a vegyészeti gyár. a láda és hordógyár és legújabban a húskonzervgyár“.

LÁTOGATÁS AZ ÓRIÁSI

MÉRETŰ ÜZEMEKBEN

Belépünk a gyümölcs és zöldségszáritó üzembe, melyben másfélévi fennállás alatt két és félmillió pengő értékű havasi gyümölcsöt, több mint 500.000 pengő értékű zöldségfélét, 200.00,0 pengő értékű kerti gyümölcsöt, ezenkívül gombát, káposztát és az egyes kampány szünetekben tésztaárut dolgoztak fel. A hatalmas száritócserény, melyet Szijjártó r'rvula .magifar gépészmérnök tervezett,

^ .LUj L1».1-.. Iü1JJ LJ_ll »ML.JJ.PJli.J51" '■ J_

_PLÉHVIRÁGOK

A lépasőházból nyílott egy nyomoru- j ságos szoba fönn a negyedik emeleten. Sziik, négyszögü padláslyuk, ahol szomorú kis cselédek húzzák meg magukat.

Bors Anna szeptember óta éldegélt Bors Andrással a szobában. Lakbér fejében mosta a lépcsőket, szedte a szemetet és ő nyitotta éjfélig a kaput.

Hajnalban ötórakor kilépett az ajtón ’ vödörrel és vizes ronggyal a kezében. A küszöbnél lehajolt és mosni kezdte a lépcsőt. Szép, hosszúkás, fehér' arca sehogy sem illet a kopott falak közé és a félhomályos lépcsőkhöz, melyeken csak egy- egy elhullott zellerler>él, vagy széttaposott paradicsom világított.

Hét óra felé visszatért a vicelány a kuckóba, betakargatta fiacskáját, a félesztendős Bors Andrást, aztán végigsietett a folyosón és a főlépcsőket kezdte takarítani/

Sfr

November volt, hűvös, barátságtalan ' reggel. A vasrácsok csillogtak a nedves- j ségtől, a karfákat vékony hártya lepte ; el, a köd befújta az ablakokat.

Bors Anna súrolta a lépcsőt és fázott ■ kegyetlenül. Kivörösödött a keze. piroskék színbe játszott a lába, feszült testén I a bőr a hidegtől. Félhétkor bement a szobájába, hogy pihenjen keveset és betakargassa Andráskát.

— No, bogárkám, jól alukáltál? — kérdezte már a küszöbön és előre örült, hogy megmelengeti magát a gyerek mellett. De a kisfiú mozdulatlanul feküdt a vaságyban, aludt, mint az urigyerekek, pedig már hét óra. volt ekkor.

— Itt van anyuka! — kiáltotta a kis cseléd s várta, hogy kinyitja szemeit a kisfiú, gagyogni, nevetni kezd, feléjetár- ja kis, gömbölyű karját ... de nem felelt senki, csak a deszkapadló nyikorgóit a papirszőnyeg alatt.

— Ándráska! Andráska! — sikoltotta és odarohant a vaságyhoz. Fölkapta a kisfiút és rázni kezdte, hogy felébredjen. De a baba néma volt, kis barna, fürtjei vajJ kosán homlokára hullottak s egész arc- kifejezésében bujkált valami hüvelykI

maUns, csalafinta mosoly.

Hideg arcocskájához szorította homlokát Bors Anna és úgy beszélt Andráshoz, szomorúan, szemrehányóan.

— Hát nem eleget dolgoztam, hogy legyen mit papilnod, nem eleget súroltam a lépcsőt, hogy meleg legyen a szobács- ka — panaszolta a kis cseléd és keserves zokogásba kezdett, mert tudta, hogy kevés volt az eleség és tuskó is csak ritkán került a kályhába.

S fagytól piros arca még vörösebb lett, annyira szégyelte, hogy szegény. Be takargatta újra Andráskát, mintha aludna, vizet eresztett a vödörbe, végigsietett a folyósón és mosta tovább a főlépcsőházat. Világért sem árulta volna el, hogy meghalt Andráska, nehogy elvegyék tőle, mielőtt elbúcsúzna.

Dideregve sikálta a követ, a teli vödörbe kívánta dugni a fejét, hogy ottfulladjon. De dolgozott kétségbeesetten és aléltan is, hogy ne hozzon szégyent a fiáha.

Este tizenegykor pedig fölment a lakásba, leült a vaságy szélére s a félhomályban bódultán figyelte Andráskát. Idegessé tette a legkisebb zaj is. Ha tülkölést hallott az utcáról, ijedten rezzent össze, félt, hogy a fekete autó jön a fekete tokkal, hogy elvigye tőle fiacskáját.

Mozdulatlanul várt, csak a kefkeny ablak leselkedett az utcára. Aztán ő is odaállt és figyelte az alacsonyan kígyózó aszfaltot. Féltizenkettő volt, tiszta, csillagos éj. egy közeli színházból az emberek jöttek s a kukoricásbódé lámpája is pislákolt méq.

Hangtalanul bámulta az utcát s eszébejutott,'hogy még koszorúra sincs pénze, amit a sírra vihet. S ezen újra sírni kezdett, szégvelve, hogy még virágot sem vehet a fiacskája sírjára.

De a könnyek felszáradtak, s ő éppen Matulka ur virágüzletét pillantotta, meg. A redőnvt. már réa lehúzták, de a cégtábla mellett jól láthatta az ezüstös pléh- virónokat, amelyeket most bevont a dér és olyan szép, piros bogyók tarkították.

— Pléhvirág — sóhajtotta a kis cseléd és majd megszakadt a szive, ahogy nézte. Ha ilyet vehetnék — suttogta maga elé s inv maradt reggelig.

Öt órakor kinyitotta a kaput s létráról a hátán kiosont. Sötét volt még, vizet eresztett az éjszaka s feketén, fényesen csillogott az utca.

Bors Anna egyenesen a pléhvirágok alá lépkedett, megtámasztotta a létrát s drótvágó ollóval leszelte az óriási csokrot.

Körülnézett, magához szorította a virágokat s rohant vissza a kapu felé.

Hűvös, huncut szél fújt. A szomszédos vicelány kárörvendő mosollyal seperte tovább az utcát.

—Na, gyöngyöm, ugy-e szép? — kérdezte százszor is Anna fiacskájától s boldogan mutogatta a pléhvirág okát. De aztán elcsitult. Most jutott csak eszébe, hogy ő lopott. Pléhvirágot lopott Matulka úrtól.

—- Hátha látta valaki? — rémüldözött magában. Előkotort egy megkopott szentképet s áhitatosan figyelte. A Madonna, karján a kisdeddel mosolygott. S a kis cseléd hangosan megkérdezte a képtől, hogy bűnt követett-e el?

A szent pedig mosolygott_ szüntelenül és Aiina is megnyugodott. Erezte, hogy nem lehet bűnös, ha a Szüzanya mosolyog. Pedig kész lett volna visszavinni a virágot, ha rosszalást vesz észre az arcán.

Lement a házmester ékhez és elsírta, hogi/ meghalt a fia. Sajnálkoztak, megbámulta Annát néhány asszony a házból, de semmi különösebb nem történt.

Harmadnap már temették a gyermeket.

Bors Anna egyedül lépkedett a koporsó után s két kezével felhúzta kicsit a szoknyáját, hogy ne érjen a sárba.

Egy kancsal legény ült a bakon s olykor egykedvűen hátrapislogott az útra.

*

Ballagott tovább a november. Anna is megmaradt a kelvén, mosta a lépcsőket. Súrolt, sikált egész addig, mig a rendőr nem Icereste. Akkor elvitték és faggatták, hogy hová tette Matulka ur plélnnrágait.

S a tárgyaláson ott volt a virágkereskedő, a házmester, néhányon az udvarból, no meg Bors Anna, a vádlott.

Anna elmondta, hogy a kisfia sírjára kellett a pléhvirág s azt is bevallotta, hogy megkérdezte a szentképtől, hoay bünös-e, de az mosolygott és kérte a bíró urakat, honi/ lássák be. nem lehet akkor vétkes. Még a képet is megmutatta a virágkereskedőnek bizonyságul, hogy a Madonna most is mosolyog.

A szipogó Matulka ur pedia felállott, mondván, hogyha a szent mosolygott., akkor a kis cselédlány nem lehet bűvös és ezt belátták a bíró urak is.

4