Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-16 / 158. szám

V £ifií 1943 JttUu» 1». i; LL L N Z ti Csapi {ti üc&éfn / „Csuszád*", is. Jtcsopás" láthatás dizntlcih. a k&íozsváti i/MtotázáwpClí'aUttél Mindig tisztelő /(ive voltam a repü- lésnek. Ez magyarul annyit jelent, hogy tiszteltem a repülést és viindenkor képs voltam szerény erőimmel is munkálkodni ■értp, csak éppen nem ültem repülőgépre. Akármilyen sürgős dolgom is volt, min­dig megálltam az utcán, ha repülőgép zúgott el a fejem fölött és minden lehető alkalmat megragadtam, ha repülőünne- pélyről, vagy éppen versenyről volt szó, hogy azt láthassam. A nyugati hadszín­téren megismerkedtem a harci repülőgé­pekkel és Németországban nem egyszer volt alkalmam „közvetlen kapcsolatokat felvenni“ a brit bombázókkal. A legin­kább azonban mégis mindenkor a vitor­lázó gépeket csodáltam. Mert hogy mo­torral repüljön az ember, az attól elte­kintve, hogy „ilyen bolond nehéz apél- szörnyeteg, hogy a pokolba tud a leve­gőbe maradni“ mindenki számára, ha nem is érthető, úgy megszokott mint a rádió, telefon, vagy a villany. De, hogy motor nélkül repüljön a.% ember és ezzel megvalósítsa az emberiség legrégibb ál­mát, az még u huszadik század fiának is ■agy tűnik fel, mintha ördöngösség volna henne. Technikaivá laposodott észjárá­sunk sehogy sem tud megbirkózni azzal a, gondolattal, hogy az ember viator nélkül, saját eszével és erejével bírókra tud kel- ni a természettel, hogy azt maga alá gyűrje. Ezért érez minden „földi pat­kány“ titokzatosságot a vitorlázó repü­lésben és ezért marad rendszerint „tisz- j telő hibe“ ennek a gyönyörű sportnak, ! mert miután titokzatosnak tartja, valljuk i be .., fél tőle, Persze, hogy fél, hiszen * „a levegőnek nincsenek gerendái“ és a < filigrán gépmadarak mégis úgy keringe­nek, mintha élőek volnának. szépen kimászott g romok alól és mind­össze gz egyik bokáját' ficamiiqtta ki, qzt is azért, mert; ijedtében ügyetlenkedett. A „hősi“ korszak Szóval körülbelül ennyit tudtam g vi­torlázó repülésről, amikor a minap Lő- rinozy Zoltán testnevelő tanár intorlázó- repiilö barátom elfogott az utcán, hogy nem-e volna kedvem kimenni Dezmérre, megnézni a kolozsvári vitorlázókat. Per­sze, nem azért, vagyok újságíró és egy­ben sportember, hogy ne kaptam volna az alkalmon és igy vele és Nagy György titkárral az Egyesület kocsiján kifutot­tunk a repülőtérre, amely az apahidai állomással szemben van a dombok alatt. Hősi története van a kolozsvári repü­lésnek és azt el is magyarázta Lőrinczy. Tizenegy évvel ezelőtt kezdték él á vi­torlázásportot egynéhányon, igen fá­radságos körülmények között. Szereztek egy gépet, illetve maguk csinálták és őzt o şzqmosfalvai polgári repülőtér hangár­jában tartották■ Onnan kellett minden­nap kicipeljék vállon a dezméri dombok­hoz. Persze, hiányzott minden felszerelés és a fiatal repülök ugyancsak megdol­goztak azért, hogy néhány percig a le­vegőben lehessenek. A román állam nem nézte túlságosan jó. szemmel a magyar próbálkozást és igy vergődtek egészen a visszacsatolásig, amikor azután egyszeri­ben megváltozott minden: A magiiqr ál­lam segitőkezet nyújtott feléjük, mellé­jük állott a társadalom is és a Horthy Miklós Repülőalap. Ilymódon hamarosan hangár épült és egy kis ház, amelyben a repülőtér felügyelője lakik, harminc nö­vendék számára fekvőhely van és kicsi iroda az oktatók számára. Motorral von­tatják fel a dombra a gépeket, egyszó­val megvan minden lehetősége annak, hogy komolyan lehessen repülni. A le­hetőségeket ki is használták, mert a ko­lozsvári repülőegyesület az ország há­rom viszonlagosan legnagyobb teljesít­ményű repülőegyesülete közé sorolódott. „Megcsúsztatnak“ majd „megugratnak€t Még a gyaloglásnál is veszély- telenebb a vitorlázás Egyszóval így, vagy ilyenformán ál­lottam a repüléssel és különösképpen a vitorlázással, mindaddig, amig egy régi es kedves barátom őszülő halántékkal rá nem adta a fejét. Lelkes sportember volt ű is, én is, amikor azonban közölte ve­lem, hogy ő vitorlázó repülő lett, csen­desen megjegyeztem, hogy nyilván el­ment a szép esze, amikor családos ember létére efféléket csinál. Barátom azonban ' mérnök volt és igy sértődés helyett tövi- rgLhegyire elmagyarázta a vitorlázó re- ; pülés mikéntjét és matematikai pontos­sággal bebizonyította, hogy a baleseti le­hetőségek hányada eltörpülő tört része > annak, amelyeket motorkerékpár ozás, s uutozás, kerékpározás, turisztika, atléti­ka, vadászat, lovaglás, vitorlázás, vagy > akár utcai sétálás közben érheti az em­bert. És valóban, annak ellenére, hogy ma világszerte tízezrek röpülnek állan­dóan vitorlázó gépeken, s közöttük 15— 16 éves hevesvérű fiuk és fehérhaju í nagyapák, halálos balesetről alig hallani, ’■ soţ komolyabb is ritkán fordul elő. Talán helyénvaló, ha most, mindjárt megpróbálom néhány laikus szóval el- ■■ mondani azt; hogy miért. A vitorlázó gép > elsősorban fából készült, könnyű, (egy \ szológép önsúlya körülbelül 100 faló)-f Wen nagy hordfelülete van, aminél fogva f még ha akar sem tud „lezuhanni“, Hg ez : valamely oknál fogva mégis megtörtér • nik, (mondják, a pilóta elájul a levegő­> ben, ami eddig ugyan még nem, fordult 1 elő), akkor a gép lelibeg. Persze, nem • éppen úgy, mint a pehely és nyilvánva- 5 láan össze is törik, de a földhöz ütődén r mégsem olyan erős, hogy okvetlen ha- í iáit okozzon. Viharban, vagy a repülő szamársága t következtében szárnytörés fordulhat elő j a levegőben, de akkor ott van az ejtőer- v nyő egyfelől, másfelől ha olyan alacso- nym történik a baleset, hogy pjtőemyy- \ vei ugrani már nőm lehet, akkor viszont • a lekalrnipálás megint nem jnulhatatla- nul halált okozó. Beszéltem egy vitorlá­: zó repülővel, aki egy uj gép berepülése > alkalmával járt szerencsétlenül. Sfzázöt* ' ven méter magasságban szárnytörést ka­í Pott> leesett, a gép pozdorjává tört, azon-, ' ban éppen a pozdorjává törés fogta fel oly mértékben a felütődés erejét, hogy Amikor kiértünk a repülőtérre, éppen iskolázás folyt. A gépek — egy Cimbora, négy Vöcsök, négy Tücsök és egy Pilis —, Hint állottak a zöld gyepen és Hye György vezútőoktató éppen iskolázta a fiukat. Mind 14^-16 éves középiskolások és most készülnek az „A“-vizsgára, azaz az egyenes irányú repülésre. Gumikö­téllel a domb aljából ,,lőtték ki“ a gépe- } két és a fiuknak az egyensúlyozás mü- J vészeiét kellett gyakorolniuk, ami sima leszállást eredményez. Kivétel nélkül, nagyszerűen csinálta a dolgát mindegyik. Közben nekem is elmagyaráztak min­dent. Komolyan repülni, sajnos, a szél­csend miatt nem lehetett, azonban, hogy „érzést kapjak“, Hye vezetőoktató beül­tetett a kétüléses Cimbora orrába, őma- ga mögém ült és ,,megcsúsztatottEz annyit jelent, hogy a gép nem emelke­dik fel a levegőbe, hanem a füvön csú­szik tova, miközben a szárnyakkal egyen­súlyozni kell, hogy egyenes irányban maradjon. Ezután beültettek egyedül egy Vöcsökbe és enyhén ellőttek, úgyhogy vagy ötven métert csúsztam a gyepen. A többé-kevésbé sikerült csúszás után újból ellőttek és ekkor néhány másodpercre felemelkedtem a levegőbe. Sportolás köz­ben gyakran éreztem gyönyörűséget, akár ha lóval úsztam az akadály fölött, akár ha trambulinról ugrottam a vízbe, akár ha gépkocsival száguldtam, de ahhoz .fogható fenséges érzés sohasem fogott el, mint amikor először elváltam a földtől és úsztam a zizegő levegőben. A fiuknak persze, rettenetesen tetszett a dolog és nekigyürköztek, hogy szokás szerint az első levegőbeemelkedés megünneplésére „felavassanakazonban miután yem mint repülő, hanem mint újságíró szere­peltem, mégis inkább eltekintettünk a megtiszteltetéstől. Most „lecsapunk tt Első repiilőpróbálkozásom igy befeje­ződött, azonban Lőrinczy Zoltán barátom néhány nap múlva ismét kivitt Dezmér­re. Gyönyörű repülőidő volt és a gépek nyolcszáz méter magasságban keringtek a fejünk fölött. Alkalmas volt tehát a pillanat, hogy először kerüljek fel komor lyan a levegőbe. Folpontqţţâk a dombol­dalba a Cimborát. Sohasem repültem éle­temben, de mégis olyan meghitt barát­sággal nézegettem a gép vörös testét és fehér szárnyait, mintha valóban régi cimborák lettünk volna. Rámcsatolták az ejtőernyőt és bemásztam a gép orrába. Bekötöztek az ülésre és megkaptam a par- rancsot, hogy semmihez se nyúljak. Gon­doltam, ezt a parancsot nem lesz nehéz eredményesen követni. A lábaimat en­nélfogva óvatosan feltettem a csürőpedá- lokra és a kormányzóbotot mindössze két ujjal fogtam meg, hogy mégis érezzem, mit csinál vele Szőts Ferenc vezetőok­tató a hátam rnegett. A fiuk ráakaszkod­tak a gumikötélre, megfutamodtak és a következő pillanatban, mint a parittyá­ból kilőtt golyó süvöltöttünk bele a leve­gőbe. Őszintén megmondom, az az erős kilövés kissé furcsa volt. Métereken ba­lül százkilométeres, sebességet értünk el. Ezţ azonban, gondolom, egy-kettőre meg lehet szokni■ A kilövés után néhám/ pil­lanattal élesen jobbra fordultunk és megindultunk hajókáznj a szelek szár­nyán. A gép forgott, keringett és ügye­sen siklott \eÍSre, hátra a dombvonulat oldala fölött. Olyan biztosan éreztem magamat, mint Ábrahám ölében, vagy itt, a szerkesztőségi karosszékben. Ta­pasztalatból mondhatom, hogy akár a motorkerékpár, akár a ló nyerge, akár a gépkocsi ülése sokkal bizonytalanabb, mint a vitorlázó repülőgépé. Nyugodtan tekintgettern lefelé és bár parányivá tör- pütt alattam minden, egy pillanatra sem éreztem szédülést, holott különben na­gyon szédülős vagyok. A repülők, ami­kor erről szólottám, elmondották, hogy Ők is ugyanígy vannak vele. A repülés­nek azonban a vége volt a legszebb, Szőts Ferenc előre szólt, hogy most „le­csapunkAzt mondottam, jól van, de fogalmam sem volt róla, hogy mi követ­kezik. Hát az következett, hogy vagy há­romszáz méter magasan voltunk akkor és ő élesen befordult jobbra, majd „le­csapott“. Pontosan úgy, mint a héja, vagy ha jqbban tetszik mint a stukázók. A hatvan-hetven kilométeres sebesség hirtelen száz fölé emelkedett és a szél irgalmatlanul fütyülni kezdett a fülem körül. A föld és rajta Hye Györgyék cso­portja úgy 'jött felém, mintha húzták vol­na. Egyszeriben azt láttam, hogy nevet­ve bár, de ijedten ugranak szét és fek­szenek hasra. Nem tudom, mekkora le­hetett a távolság, de úgy vélem egy mé­terrel fölöttük süvöltöttünk eh Ezután még egy szép tiszteletkört csináltunk, majd Szőts „letette a gépet“ a gyepre. Mindenki sportja a vitorlázás sl3 oB lai Eladó kisebb téglagyár Kolozsváron Söut mel- I lett teljes felszereléssel géppel, uj színekkel, terü’ettel együtt, 'ded . ____ .... __ r .yt II téglának megfelel. 20 évi tagamra saját ,t ** területén primn agyaggal rendelkezik kiadóban. 02321 || bekerítve, melynek jagyagfi a legprimá'hb Ilyenformán folyt le első repülésem, aminek eredményeképpen csupán any- nyit mondhatok, hogy felcsapok vitorlá­zó repülőnek. Mint köztudomású ugyanis, a repülés* nek ma fokozatai vaunak, A gyermekek tízéves korukban modellezni kezdenek, tizenötéves korukban vitorlázók lesznek, tizennyolcéves korukban, az érettségi után, a motoros sportrepülést tanulják meg, utána pedig katonai repülők lesz­nek. A vitorlázó repülés sportja azşnbayi mindenki szám,ára elérhető, aki ép-kéz- láb ember. Ennél szebb, vdiţobb, egész­ségesebb sportot alig lehet űzni. Most alakul meg végleges formában a Kolozs­vári Repülőegyesület és reméljük, hogy a hivó şzât nemcsak a fiatalok hallják megj hanem az érjük aggódó papák és mamák is. Hogy aggodalmaikat eloszlas­sák, a kolozsvári repülők bizonyára szí­vesen megröptetik őket is és ha egyszer felkerültek a levegőbe, bizgnyos, hggy negyedóra alatt úgy összebarátkoznak ve­le, hogy minden aggodalmuk elmúlik s örömmel küldik fiaikat a dezméri tábor­ba, hogy ott katonás fegyelem és repülő- bajtársiasság mellett hódolhassanak en­nek a testet-lelket edző, felemeiben szép, férfias sportnak. ___________' ZATHURECZKY GYULA. A HÁBORÚ RÖVID HÍREI DONALD NELSON, aiz amerikai termelés.. ügyi miniszter, a londoni rádió jelentése sze_ rinţ bejelpnţette, hogy Amerika hadiipari termelése nem kie’égitó. Az amerikai ipar munkájával a saját csapatok legszükségesebb ellátását is alig tudja biztosítani. Május hó­napban nagyon gyenge volt a termelés és júniusban sem javult sokat. SZIGORÚ légvédelmi intézkedéseket tettek az Egyesült Államok ipari városai,' köztük Newyork is az esetleges légitámadásokkal szemben. A belsá repülőterek megerősítésére különösen nagy súlyt fektetnek, mert úgy vé­lik, hogy esetleges légi/iámgcjásak után repü­lőgépeik leszállhatnak; és romboló cselekmé­nyeket hajtljatpak végre, süt és főz, a kritikus napokon is, hála a TABLETTÁKNAK (BA^ER) A külpolitika hírei BIHAR indiai tartomány iparos negyedei., ben komoly éhínség duL Madras/, főpolgár­mestere felszólította a kormányt, hogy Macj- rasz városában a ri^íejadagot sürgősen emel­jék fej, mivel, ott n lakosság közel van nz éhhaálhoz. SUZUKI altábornagy szerdán a császári trón támogatására indult mozgalom (központi tanácsa előtt bejelentette, hogy 1943 első fe­lében az ipari termelés fokozatosan kiváló eredményekkel járt. Az egész japán ipari életnek azonban arra. keT törekednie, hogv az eredményeket .még jobban fokozza. Az a legfontosabb, hogy mindenekelőtt a hadiipar szolgálatában álljanak. SAYRE amerikai államtitkár a felszabadí­tott országok élelmezési és segítési hivata- jának vezetője baltimorei beszédében elszólta magát, kijelentvén, hogy az Egyesült Államok nem tudnak gondoskodni a felszabdult or­szágok élelmezéséről, különösen az első idők­ben, amely időszak azonban nagyon sokáie e’.huzódhatik. Valamilyen segitséget mégis fognak nyújtani, különösen, ha rendkívüli po­litikai okok ezt megkövetelik A SZLOVÁK hivatalos lap leglíTóbbi száma közli a pénzügyminiszter rendeletit, amely­ben kiírja a szlovák köztársaság harmadik államkölcsonének ötszázmillió ' korona érték­ben való kibocsátását. A kölcsönt valamennyi szlovák pénzintézetnél julius 15-től 31-ig lehet jegyezni.. A kölcsön ez év augusztus T_tofc számítva 4 és fél százalékot kamatozik . A ROMÁN hivatalos lap legutóbbi számá­ban megjelent törvény lehetőséget nyújt az államnak arra, hogy bizonyos részvényeket, társas részeket, kárpótlás fizetésével birtokába vegyen. Birtokba • vehetők azok a részvé­nyek, amelyek idegen állampolgárok tulaj- flonai és azok a társas részek, amelyek ide­gen társaságok vagyonát képezik és amely legalább 5 év termelésének 75 százalékát az államnak szállítja. Birtokába veheti az á'lám azokat a részvényeket is, amelyeket! tiltott devizaügyletek, vagy idegen lérdekek fede­zése utján származott pénzzel szereztek. ZÁGRÁBBAN közölték a középiskolát vég­zett nők közmunkaszolgálati kQte'.ezeítségrő'' szóló rendeletet, amely szerint minden most érettségizett nőnek az év folyamán le ked szolgálnia munka6zo'gálati ide jé*. amely legfeljebb 12 napig tart. E hónap 18-ig min­den nőnek, aki e kötelezettség alá esik, ie- lentikeznie kell. LUIGI PETRUGCI dr., az uj olasz követ át­nyújtotta megbizólevelét a poglavniknak. Kata, Kity, Katinka (Operettbemutaló a Nyári Színkörben) Ismét láttunk egy nyári operettet a Szim körben Meséjét a legjobb akarattal sem tud­nák elmondani, de talán e’ég is annyi; hogy három szerelem bonyolódik ebhe.n a vidám­sággal teli darabban. Egyik szerelmes párt Kovács Kató és KishonÜiv József alakította, a Sylnkör primadonnája szépségével ég iidén csengő hangjával hódított, Kj«liontt)y egy te jobb operátí-bonvivánnak bizonyul, kitünően játszp{. A mésydiih pár szerepeiben Koszeghy Margit és Borovszky Oszkár lépett föl. Ko­szeghy jól énekelt és Borovsz.kynak feltű­nően jp estéje volt. Andrássy Márton és Jacz- kó Cia, mini harmadik pár a közönséget ál­landó derültségben tartották, a megszokott­nál is nagyobb sikert aratva Novoszád ház­mester szerepében Csóka József remekelt. A táncokul Do-mby Imre tanította be, az elő­adást Vitézi Tibor rendezte és Szila Oszkár vezényelte a zenekart. S>arkellesett! munkálatokat ju­tányosan vállal : id. LŐRINCZY JÓZSEF, lakás; Zá^olya-utca 14. szám., vag\ SEBŐK - cukrászda, Mátyás király-tér 23. Tel.: 19—59.

Next

/
Thumbnails
Contents