Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-08 / 128. szám
1 ÍU i j ö fi ti ü * f. gyermekek autogrammkérő ostromhada, amelyet jobb ügyhöz való buzgalommal szolgáltak kii valamennyien. Sokszor egészen ferdének tűnt a helyzet, hogy meg nevesebb íróink is, irkákból kitépett lapokra, megtöredezett névjegyekre ráírták nevüket, amelyeket irodalmi vitákon, sőt a nemzet nagy kérdéseinek megbeszélésekor súlyos argumentumokként hozunk fel. Könnyen szökken felénk a kérdés; vájjon mi értelme van ennek* Az, aki valóban öisztlázaiclan problémáját _ kedvenc Írójával szeretné letárgyalni, nem jut és nem juthat közelébe. És ha mégis, mellőzve gátlásait, csendesen félrevonul a sátor árnyékába, pár perc múlva ő is „íróvá“, ,,művésszé", azaz „közismert egyéniséggé“ válik és osztogathatja kézjegyét a hozzá nem értők hadának. ■ Igen, ott ülnek írók ée 'kevésbé írók, jelentős ée jelentéktelen betüvetók egymás me - lett, de ott ülnek azok ie, akikre szívesen sem nézünk, nemhogy könyveit vásároljuk, vagy éppen kézjegyét őrizzük könyvespolcainkon. Így láttuk a kolozsvári könyvsátrakban buzgó ,,irodalmi" tevékenységért* kifejtve Nagy Istvánt, akinek írását nemrég olvasiuk a Sorsunk 194.1 májusi (5) számában, amint szemlét tart „az uj erdélyi irónemzedékTŐl" Nem '.esz érdektelen talán, lva bővebben kitérünk egyes megállapításaira. Mindenekelőtt boncolgatja azt, akik születtek ■társadalmi oszfá'yhoztar- tozandóságuk alapján faagyban ée priccsen és kik párnák között e közülük is hánynak van „tapasztalata az öntudatos szervezett munkás sig életéből". A vizsgálódás Asztalos Istvánnal kezdődik, akinek — úgymond — minden kelléke megvolna, hogy jó író legyen (szegénység, nélkülözés, stb.J, de „gyűlöli a szakszervezeti vezetőkel" s mivé’ „a királyi diktatúra betiltotta a régi munkásszervezeteket s megíojott minden szocialista sí*ellemü megnyilatkozási", tapasztalata kevés ée hátrányos. És igy tovább,.. Kiss1 Jenőt1 „jó fából faragták", de „népe szociális sorsa sohasem háborította fel" és „orvoslást az égből s az anyaországtól remélt". Vass Alt'erttel már kár is foglalkozni, ő ..a bécsi döntés óta hajlik a türelmetlenség felé s kevés jól tud mondani arról a románságiról, amelynek jobbágyrobotjából ősei századokon keresztül igen jól megéltek". Kár, hogy Vaes Albertnek nincs szak- szervezeti képesítése s nem remélhetjük tőle „az egyoldalúvá szűkülő erdélyi szemléiéi kitágulását". Szabédittl és Bozödit könnyen e'in- tézi. Bözödi például „szintén kormos üvegen szemlélte a világot, ő is a napfogyatkozást várta. Nos, hát Erdély egyik fele előtAikkant a hold árnyéka mögül s jobb hijján várja, hpgy a déli fele is a régi fényében ragyogjon" Gagyi László, Jékely Zoltán, Varró Dezső, P. Incze Lajos már „a hivatalos közfelfogás napfényében sütkéreznek". Ellenben . . . Ellenben, kik Erdély fiatal írói? Szenczei László, Kovács-Katona Jenő, Méliusz József. Baumgarten-Bányai László, Jordáky Lajos, Balogh Edgár és főleg a két zsidó, Brassai Viktor és Salamon Ernő, akák „valamennyien a szépirodalom és az erdélyi tudományos irodalom és politika területén váltak közismertté". Nos, kedves olvasó, ugy-e valamennyinek olvastad kötetekre menő munkáit*? Nem? Hisz Szenczei Lászlónak van egy regénye, Jor- dákynak egy a kommunista Spanyolország- ról szóló röpiratféléje, Baumgar.ten-Bányainak egy „következetes demokratikus elveken épülő tudományos munkája", Méliusznak egy önéletrajz-töredéke, de ő viszont eljutott „a történelmi materiálista világ szemléletéig" Kovács-Katona „irl nehány karcolatot, irl néhány kitisztult világnézetre valló könyv bírálatot". Mindez nem baj, mert ő „a taolna pót illetően bátor és bizakodó. Sohsem beszél napfogyatkozásról, azok pártján van, akik azt mondják, hogy a nap még fel sem kelt. 6 majd a hajnali derengésben készül munkához fogni". Erdély irói között ott van Brassai Vikié1', „egy kis verskötetével", ott van Salamon Ernő az elnyomott zsidóság szócsöve és végül önmaga, a tanulmánytiró Nagy István. További részletezés helyett beszéljenek a számok. Gagyi Lászlót, Jékely Zoltánt, Varró Dezsőt, Horváth Istvánt ée P. Incze Lajost, öt ismert és olvasott irót elintéz kilenc sorban, ellenben Salamon Ernő 27 sort és önmaga nem kevesebb, mint 60 sort kapott. Tanulmánya végén szinte szerényen jegyzi meg, hogy mindezektől keveset olvashatunk, de amit olvashatunk tőlük, az komoly. Valóban. Ezek Írásai nagyon komolyak. Annyira komolyak, hogy szeretnők felhívni reájuk a hatóságok figyelmét. S bár ,,kormos üvegen nézzük munkásságukat", mégis hallat» lanul vörösnek tűnnek... ■ És még sok gondolat közül jegyezzünk fel egyet. Az uj magyar egyetemi ifjúság fogadalmat tett egy uj Magyarország felépítésére. Munkásságukat dicséret illeti még akkor is, ha meggondolatlanságból, vagy fiatalos hévből Karády ellen tüntet. De mit keres otthonuk falai között a fentebbi Nagy István. még barátságos megbeszélés alkalmából is és mit keres a könyvessátrak íróasztalai mellett autogrammot osztogatva, a magyar könyv és magyar szellem eme úgynevezett ünnepén ... (—óe.) MEGNYÍLIK Ä SOPRONI NYÁRI EGYETEM. Junius 29-én ünnepélyes keretek között nyílik meg Sopronban a nyári egyetem. Erre az alkalomra Szi- nyei-Merse Jenő dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter és Bornemisza Géza iparügyi miniszter is kilátásba helyezte a városba érkezését. A felszabadulás óta immár harmadszor- ( rendezték meg Kolozsváron a magyar könyv i ünnepét. Ez a szám kissé jubileumot, kissé i fordulót is jelent, de ugyanakkor alkalmat is arra, hogy csokorba fogjuk vele kapcsolatos gondolatainkat, megjegyzéseinket. jó- vagy rosszallásunkat anélkül, hogy mivel mar lezárult — irói hiúságot, lüadói érzékenységet, vagy kereskedői forgalmat sértsünk. Jelentéktelen kis mérleget a „kereslet-kínálat“ viszonyáról, vagy ami volt, az nem tökéletesen kielégítő és ami kielégítő lenne, az nincs.. „ ■ Kezdjük talán a ,,mostoha“ természeten. A pénteki komor esős idő már „startjában“ gátolta a könyvnapok körül kialakuló hangulatot és forgalmat, A sátrakat ugyan már előző napokon felállították a könyvkereskedők, egynéhány iró is megérkezett Kolozsvárra és ott didergett a sátrak alatt, könyveket is tetemes mennyiségben halmoztak fel a polcokon , csak éppen az hiányzott, akinek tiszteletére a könyvnapokat rendezik: a vásárló közönség. Másnap aztán kisütött a nap. A természet is a kultúra szolgálatába állott. Szó, ami szó, megindult a vásárlási kedv, élénkült a forgalom, de mélyen a kívánt és óhajtott mértéken alól. A verőfényben bolyongtunk a sátrak előtt és mögött, beszélgettünk az íróval és a kereskedővel, de érdeklődtünk a vásárlónál is. Ne tagadjuk: valamennyien elégedetlenek... Miért „..? * I. ■ ! Könyvnapok ... egyszerű hétköznapok, j melyeket a magyar könyv ünnepének kiáltott j ki a jó szándék és a kiadói-kereskedői érdek, j Méltányoltuk is, együtt ünnepeltünk az tin- J neplőkkel. De a „miért“.re kerestük titokban * az. ,,azért“ mondatocskáját is . .. Lássuk tehát...! j A Magyar Könyvkiadók és Könyvkeres- { kedők Országos Egyesületének hivatalos j könyvjegyzéke szerint az idei könyvnapokra j 79 mü került árusítási forgalomba. Elsősor- - ban tehát ezekre a müvekre támaszkodunk • statisztikánk Összeállításában és figyelmen i kívül hagyjuk a helyi kiadványokat, mivel j azok minőségben és mennyiségben alig okoz- j nak valamennyiben is lényeges eltolódást a j következtetések eredményében. A már emli- i tett 79 mü Közül versek, színmüvek, összes j müvek 15; népdalok, zenei müvek 5; áfju- j sági müvek 4; regények, elbeszélések 31; is- \ meretterjesztő és tudományos müvek 26 da- j rabot tesznek ki. A piacra dobott könyvek » közül klasszikus és elhunyt irók müve 18-at | tesz ki, ami egyrészt elég csekély szám. más- 5 részt ha kizárólag az irodalmi müveket szá- f miijük, s főleg a minőséget, uralkodó szám. | Mert vegyük pl. a regényeket és elbeszélése- \ két és osztályozzuk (a részrehajlás legeseké- j lyebb árnyékának elkerülése végett ezt Er- j dély legelőkelőbb folyóiratának egyik szer- j kesztőjével teljes összhangban végeztem) mi- i nőség szerint, a következő adatok kerülnek j elő: 31 műből elsőrangú 9, másodrangu 7, j selejtes 15 miül... A vásárlónak bizonyos mértékben igaza ! volt.,, ■ i Bizony, a vásárló mielőtt elindul könyvnapi kőrútjára, előző este „költségvetést" tesz jó szive és anyagi kerete között. Mondanom sem kell, hogy mint mindig az életben, a „csúf anyagiak" győzedelmeskednek a „sziv és a lélek" felett, Mert ne feledjük el, a könyvnapokat létrehozó jó szándékban előkelő helyet foglalt el az a gondolat, hogy a könyveknek az utcára „dobása" elsősorban a legszélesebb de egyben a legszegényebb társadalmi rétegek könyvszükséglelét kell szolgálnia. Tehát Hl lérek által szolgálni a magyar kultúrát. Klasz- szikusainkat fillérekért adni és Ily módon becsempészni a parasztság és munkásság zsebeibe a ,,Hasí*2lmetsző Jack" és a ..Szivek harca" helyébe. Ám két tényező is áll ennek útjában... 1. A FELKÉSZÜLTSÉG HIÁNYA. Törvény- renctelettel betiltották a filélres ponyvát. Ponyva tehát hivatalosan pines. Magunk között bevallhatjuk, hogy a rendelet óta csupán áremelkedés észlelhető. Folyótra iáink csaknem valamennyi száma telepié/ és hemulat «“BY-egy 8—10 pengős ponyvái. Helyébe azonban csak elvétve került piacra nevelőszándé- ku és oklató mü, olyan, amely törés nélkül hidalhatná át a keletkezett űrt az irodalom felé. A könyvnapi árjegyzékben és a sátrakban pedig még a meglévőket sem találtuk fel. Avagy azt gondolják, hogy Kriza: Vadrózsáit 11.80 pengőért, Kölcsey müveit 24.50 pengőért és igy tovább meg tudja venni az a réteg, amely a ,,sárga könyvek" tömegvásárlója volt?! Avagy meg tudja szerezni egy tanító Győrffy: Magyar falu — magyar ház c. munkáját 14 pengőért? 2. A VÁSÁRLÁS MEGSZERVEZCSÉNEK HIÁNYA. Történt-e csupán halvány kísérlet arra- aiézve — hangzatos szólamokon kivül —, hogy KECSKEMÉT, júniusi 8. (MTI.) Szász Lajos dr. köaellátásügyi mi- niiszter szombaton választókerületében,, Kecskeméten tartózkodott és a MÉP választmányi ülésén beszélt a közel látás időszerű, kérdéseiről. Kifejtette, Jnoigv a közellátás kérdései a mindenna* pi élet kérdései, mégsem egyköny- nyen megoldható, mert szilárd kö- telességteljesitést és fegyelmet kívánnak mind a termelő, münd a fogyasztó részéről, A beszolgált/atásl kötél ességteíjesi- tésről szólva hangoztatta, hogy az erre vonatkozói rendelkezést neun le- hetett a tiszta kataszteri jövedelem százalékának aránytalan csökkentésével tető alá. f?ozni, mert a be szolga Itatási köte 1 ességteljesitésnek minden termelő gazda köteles eleget tenni. Előállhat az az eset, hogy a termelőnek csak annyi terem, amennyi csak saját ellátására elegendő. Ennek, mint ellátatlannak, (meghagyja a termését, de a beszolgáltatási kötél ességteljesités elve alól nem mentesíti és visszaélés esetén az arra vonatkozó intézkedés alapján bünteti. Bejelentette, hogy a jövőben a csép- lésrészt is be fogja számítani! a beszolgáltatás! kötelességteljesitésbe, valamint az 1943. évi nyirásu gyapjút és a közellátás céljaira rendelkezésre álló marhákat is, A továbbiakban a miniszter az áruforgalom rendszerének biztosításáról beszélt. Hangoztatta, hogy a jövőben hatalmas árutömeg fog rendelkezésre állami. Az áruforgalom zavartalan 'lebonyolítására bevonta az országos, körzeti és helyi kereskedőket, mert az egykéz rendszer nem bizonyult helyesnek. A kijelölt országos kereskedők gazdasági erejük révén hivatva lesznek ellátni a körzeteket, ahol viszont a körzeti kereskedők egy-ey y törvényhatósági területen biztosítják az áruforgalmat. Végül a helyi kereskedők egy-két községben szervezik meg az áruforgalmat. A közvetlen eladás ellenőrzésére létesültek az áruforgalmi központok, amely a közelllátásügyi miniszter fennhatósága alatt működve az országos, körzeti és helyi kereskedők egész üzletvitelét, felül vizsgálhat ják. A továbbiakban a miniszter a mezőgazdasági térmékek és az ipari iermelvények árainak Összhangbahozataláról szólott. Rámutatott az iparban mutatkozó nyersanyaghtiányra és hangoztatta, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagokat csak olyan célokra használják fel, amelyeket a széles néprétegek sürgetnek. A luxus felesleges. Divat nincs. De divatba lehet hozni- szégyenkezés nélkül a stoppolt cipőt is. A városi embernek megfelel a mü talpú lábbeli is. A bőrtalpú cipőkre a földeket járó mezőgazdáknak é* a nehézipari munkásságnak van főként. szüksége. A miniszter ezután megállapította, hogy a tisztes kereskedelem sók esetben nem tud megmérkőzni a zugkereskedelemmel, amelynek letörése elsőrendű feladata. Éppen ezért az igazságügy miniszter már elkészítette azt a törvénytervezetet, amely a közellátási visszaéléseket az eddigieknél sokkal súlyosabban bünteti. Nyugalmi helyzetet óhajt teremteni a közellátás terén, de ennek megteremtésénél az ország termelő és fogyasztó lakosságának részéről a fegyelmet és az áldozat. ^ készséget nem nélkülözheti. GONDOLATON A KÖNYVNAPOK ALATI Szász Lajos dr. közellátási miniszter nagy beszédet mondott az időszerű közellátási kérdésekről az építő és oktató ponyva tényleg eljusson » kívánt helyre? ügynökök serege árasztotta el egy időben Kolozsvárt. Tehetséges rászedésükkel a silány kiadványok seregét helyezték el a középosztály könyvespolcain, pedig két, sőt három számjegy tüntette fel a müvek árát. Valószínű, jó üzlet volt kiadónak és ügynöknek egyaránt. Vájjon mi lenne, ha a kiadó élelmes ügynökei a falvakat és külvárosokat árasztaná el klasszikusaink és jelentős íróink filléres ponyváival? Kezdetben talán áldoznia is kellene a kiadónak. De hát áldozat nélkül lehet-e csak a legcsekélyebb eredményt elérni? Mennyiben és főleg milyen eredménnyel kapcsolódott be az iskolán kívüli népnevelés a filléres kiadványok kiadásának sürgetésébe és ezek terjesztésébe? ügy hisszük, e/iek igen-igen időszerű könyvnapí gondolatok... M Kolozsvár főterén felépültek a sátrak s e sátrak között aligha fedezte fel valaki is az Erdélyi Szépmives Céh hajlékát. Pesten — tudtunkkal — székelykapu várja a gazdag vásárlóközönséget, hogy keresztül menve rajta, eljusson - az erdélyi fenyők gazdag mesevilágába és részesévé váljék az erdélyi szellem megejtő varázsának. Itthon, úgy látszik, nem jövedelmei és szükségtelen az erdélyi kiadványok terjesztése. Exportcikk lett az erdélyi könyv, amely e földből fakadt, éppen úgy, mint a székely fenyő, mely idegenbe viszi illatozni Örökzöld ágait ... Vájjon nem térhetne-e át az Erdélyi Szépmives Céh, hacsak részben is, a filléres ponyva kiadására1, és nem irathatna-e kiváló Írógárdájával a népnek; oktatva és nevelve fillérekért most is, úgy mint a román megszállás idején és végső szempontja nem a haszon, hanem a műveltség terjesztése lenne. Ezáltal talán még nagyobb kuíturmissziót teljesitene, minit a múltban, örvendenénk, ha ügynökeit ott látnók az erdélyi falvak és külvárosok utcasorain, nem pedig a főváros a.muevL túlzsúfolt sugárutjain.. . m Várbeszédet lestem el egyik könyv:átér árnyékából. — Vettél már könyveket? — Nem, majd azután. Akkor, amikor magam tetszésére válogathatok a polcokon s nem X. művésznő tukmálja rám a kezeügyébe akadt kötetet, vagy Y. uriasszony társadalmi presztízse által jutok egy tőlem teljesen idegen lelkületű könyvhöz. Én megteszem kötelességem a könyv iránt, önként és belsőmből fakadón, anélkül, hogy Móricz könyvébe valamelyik dizőz vagy pillanatnyi nagyság aláírását őrizném ... Szervusz, sietek ... ■ Kedves hagyomány, Hogy a könyvnapon iró és olvasó találkozik. Kezdetben a viszony meghitt volt és jóleső, azonban ma már el- sckélyesedett. Társadalmi esemény lett. Az iró most is kint ült a sátorban és várta olvasóközönségét. De mint már jeleztük, a közönség elmaradt. Annál nagyobb volt azonban a
