Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-04 / 125. szám

Szerkesztősbe ós íf (adóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., r. em. T^’-f - 11—09. Nyomda: Egye- tem-a. 8. sz. Tetei.: 29—23. Csekkszámla 7205Ä ALAPÍTOTTA: IRTHIMIKLÓS Kiadótula jdooos: „PALLAS SAJTÓV A1XAIA1** Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hor» S.2* f* negyedévre 9.20. félévre 18.40, egy évr* 3€-8® *• Politizáljunk«** 7 Irta; ZATHURBCZKY GYULA Kicsinyt valKieregelve, cseppet atyáskodva, mákszemnyit gúnyosan szokták kérdezni fő­iünk: mit csináltok Erdélyben? Ismerjük már jól s alaposan a kérdési s tudjuk, milyen vá­lasz okozna szivbeli örömet a kérdezőnek. Mert persze a politika után érdeklődik. Az ő értelmezésében vett politika után. Azaz ^zf szeretné megtudni, hogy tisztában vagyunk-e a „politikával". Azzal, hogy melyik miniszter mikor bukik meg, ki jő a helyébe s ki lesz az uj államtitkár. Hogy egyik vagy másik pártban kik barátkoztak vagy vesztek össze, minden folytán hol s mikor lehet ,.válságra" számítani. Azt, hogy tudjuk-e a legfrissebb „szenzációt", mely szerint X. ur is megjeleni Y-élc vacscrafrakcíójában. Mert ,,nagy dol­gok lehetnek ebből". Tudni szerlné azt is, mit szólunk hozzá, hogy Z. ur milyen szokat­lanul tapsolt A. beszédéhez, amiből szintén rendkívüli következményeket lehet levonni. Ugyanilyen pontosan kellene tudnunk, hogy ki mikor és mennyiért árulta a hont s milyen árfolyamon vásárolták tőle. Tudni kellene az összes terminusokat, a háború végét, a kü­lönböző pártok feloszlását s bizonyos kori­feusok ,,történelmi beszédeinek" indító rugóit. Mi bizony mindezt nem igen tudjuk, s ha elmondják is, hamar elfelejtjük. Hiába, ilyen bár íoíatlanok s semmirevalók vagyunk mi er­délyiek. Ezért csak topogunk nagy félszegen a kérdező előtt s hallgatjuk áliiiattal a vá­laszt, amit nekünk kellett volna elmondani. De ezzel rendben is van minden, mert a jeles honfiú megerősödött hitében, hogy mi nem ériünk a „politizáláshoz" s megerősödött lé­lekben is, miután jót cselekedett amikor ok­tatni igyekezett bennünket, ha mindjárt a jó eredmény reménye nélkül is. Barau körben persze vastagabban megy a dolog s magyarán megmondják, hogy nem ér­iünk a politikához. Nem tudunk kellőképpen csatlakozni, vagy kilépni, nem buktatunk sen­kit s nem csinálunk senkiből államtitkárt vagy effélét, nem alakítunk frakciókat, nin­csenek fehér asztal melletli összejöveteleink, hol a haza sorsát könnyedebben intézhetnők, egyéni karriert se igen fut közülünk senki és pártunk kijelenti, hogy nem akar uralomra jutni. Hát ennél „politikátlanabb" magatar. 1ást nebazen lehet elképzelni s igazán Isten különös csodája, hogy még egyáltalában meg­vagyunk. De az Úristen is csak ezért kegyel­mes hozzánk, mert vannak derék s önzetlen testvéreink, akik szeretettel öleinek bennün­ket keblükre S 'atyai kézzel vezetgetnek a po­litika vészes tekervényeiben. Hiába — bo­lond népség vagyunk mi, erdélyiek. Képesek vagyunk holmi irók után futkározni s tőlük kérni tanácsot, hogy mit is cselekedjünk. A grófok nálunk rt?m igen , gyakorolják" a gróf­ságot s a kétkezi munkásember néha úgy tesz, mintha gróf lenne. A lehetőség szerint néni iuen rendezünk politikai ünnepségeket s a gyűléseken keveset szavalunk, hogy többet mr-ndlmssunk. Nem törjük túlságosan kezünk- lábunk a címek s rangok után, msdáliákérf sem instanciázunk s nem igen kecskebolcá- zunk etnhe'íía előli. Persze igy aztán az ,,erc-d- nunyek" is elmaradoznak, az egy Bánffy Dá­niel bárót kivéve, nincsen se miniszterünk, se államtitkárunk, se parlamentéi alelnökségünk, se r gvéb díszünk s földi hatalmunk. A párt se viselkedik túlságosan „párlszeriien". Kévé­séi ígérünk a népnek s ennek következtében keve-et is adunk neki. Nem hirdetünk se egyedüli id^eziiJést a földi tereken, se azl nem mondjuk, hogy csak ez a párt biztosit- Hat ja az »eljövendő ezredévet. Mindezek pedig — nemdebár — „rettenetes politikai hibák". Ezért szoktunk inkább csak szerényen luínri- möoni, ha nekünk szegzik a kérdést, mint a derék alva jobb sorsra érdemes csemetéjének a pipaszárat, hogy: mit csináltok Erdélyben? s a nép fundamentuma a politika, az a helyes expedieiis minden kérdésre s ennélfogva uem az ország fontos, hanem a parlament s ami abban történik. Hogy csak Erdélyről beszél­jek, igy esett meg, hogy inig éktelenül han­gosan politizáltunk Budapesten Becs ellen, addig a román addig csuszkáit az alkotmány sáncai s politika útvesztői között, hogy bank­jaival, egyesületeivel, szövetkezeteivel s a mi támogatásunkkal szépen összevásárolta Er­dély java részét. Adtunk neki iskolát is bő­ven, hadd magyarosodjanak, a magyarnak azonban nem adtunk, mert az amúgy is ma­gyar. Az 1848-ban összeroppantott feudaliz­mus helyét az ingó tőke vette ár s vezérleté­ben nem a patriarkális magyar hagyományok, hanem a tőke nemzetközi törvényei irányi­tolták. Hiába küszködöd Széchenyi, hiába tombolt Wesselényi, hiába dolgozott Mikó Imre, hiába irt Bartha Miklós, lilába idézget­ték Bettiién Gábor vagy Teleki Sámuel szelle­mét... győzedelmeskedett a politika s elve­szel t az ország. Lehet, hogy nincsen igazunk, de huszonkét esztendő erre landolt Érdélv ben. S mialatt megmaradt iélekvesztőkön más vizekre igyekeztünk éviekéin!, nem éppen et- busulva láttuk, hogy a Trianonban kinevezelt uj uraink îs sokat politizálnak s ezért voll nehéz időkben is bizodalmunk a jövendőhöz, mert gondoltuk, ők is csak ráfizetnek eiébb- utóbb, ami Bécsben be is következett. Hogy mégis megmaradt számukra Délerdély, azt hi­tünk szerint nem annak köszönhetik, hogy iu- j gyetíszázadon át „politizállak", hanem annak, | hogy kél századon át uem igen politizáltak, I hanem szereztek és gyarapodtak, művelődtek > s terjeszkedtek. Ha tehát igy, vagy ilyenformán gondolko­dunk Erdélyben a mult politikájáról, akkor érthető, hogy a jelenlegit asm óhajtjuk éle­tünk koronájává lenni. Inkább csak olyan „szükséges rossz"-nak tartjuk, mint a pénzt, ami kell, de magában nem boldogít, se nem íiadzik eredményesen. A cselekvés mezőit, hol kedvünkre ficán­kolhatunk, ennélfogva egyebütt keressük: eszmei és gyakorlati téren. Igen erős szük­ségét éhezzük annak, hogy eszmét tereml­RFRETN, jnmiiis 5. (MTI.) A Füh­rer főhadiszállásáról jelentik a Né­met Távirati Irodának: A véderő főparanesnioksáp-a közli: Veils térségében vAros veszteségéle­kéi meghiúsullak a Szovjet rnegis- m él élt támadásai. 21 ellenséges pán­cél kocsit szellőt tünk. A keleti arcvoiial többi részéről csak Tiéilyi kévékouységel jelentetlek. A légierő isméiében támad ka a Kau­kázusban és a doneci arcvonalon az el 1 eínséges csapa!összevonásokat, va­lamint a repülő- és ellátási támasz­pontokat. Magyar harcirepülőkkeí együ'íImü­siink. Olyat, ami jelenjei bennünket magyaro­kat s meg is tart bizonyosan. Eszme persze van mostan világszerte tőviben, csupán kö­vetni kellene a jó tanácsot s lelkapni valame­lyiket, mint gyermek a színes kavicsol. Mi­képpen áz( igen számos ,,politikus" teszi. Mi­vel azonban mi „rossz politikusok" vagyunk, nem hajtunk túlságosan izrre. Inkább tilubáj lünk magunkban s keresünk olyat, ami ma­gyar s enné fogva nem más. Persze ez nem könnyű feladat, mert a szavak javarészt pe- netrálódiak, m égsiketül lek s elvesztették ere­deti értelmüket s jelentésüket. Külön feladat tehát kiásni a frázishalmazból a szót s értel­met adni neki. Így például igyekszünk meg­mondani közérthetően s félreérthetetlenül, hogy tűit értünk Szent István birodalma alatt, éppen úgy, mint ahogy értelmet keresünk a „népi politika" jelszavának s igyekszünk Összhangba hozni olyan szavakat mint nép. nemzet, állam. Ez nem éppen egyszerű feladat s inkább tudósnak vagy költőnek való, mint politikusnak, s innen van az, hogy megbe csiiljük a tudóst s költőt. Sikerült is a három szót olyanformán egybeiiizni, hogy a népi po­litika az anyagi-, a nemzeti politika a szel­lemi szolgálatot jelenti s mindkettőnek szói gálnia kell az államot, mert áiiam nélkül ki­fogyunk a másik Kettőből. Erősíteni akarjuk tehát a népet anyagilag s ebben benne van minden számszerüség, gazdaság, iskola, egy­ház, egészség, szaporaság, nemzeti hitlel akar­juk megtölteni, mely erőt ad számára anyagi javainak használatára s erre az erős funda­mentumra építjük fel az államot, rnelv hatal­mával mindkettőt megtartja. Miután pedig történelmünk s más népek példája arra oklal, hogy csak az a nép boldogul, mely önmagát kormányozza, célunk a törzsökös íájmagyar- áíot tenni az ország kormányzójává az igazság és erkölcs nevében s háromágú csil­lagunk jegyében, úgy, ahogy azt Tamási Afon annakidején mondotta: „Nem titkol!uk soha s most együttesen is, mint egy szív és egy lélek vallomás! teszünk jelünkről, melyet minden körülmények között hordozni kívánunk magunk előtt s magunk­ban. Ez a jel egy csillag, mely neu» ötáguan gazdag, mint a boldog betlehemi pásztoroké, hanem három ágával szegény, de szigorú. Nem a megszületett Messiást jelzi, hanem csak a vágyat utána, ahogy Keresztelő Szent János látomásaiban jelenhetett meg egykoron sáska-hus erején, erdei kísértetek sürgés-for­gása közben. Egyik ágát Kereszténynek liiv­ködve különösen hevesen támadtuk az ellenséges uitánpótlási vonalakat. Az északi Jegeá-teng-eren bombata­lálatokkal elsüllyesztettünk két őr­hajót, egy rombolót pedig: megron­gáltunk. Májusban a keleti arcvonalon 1257 ellenséges repülőgépet lő Műnk le. Ez alalt az idő alatt 143 gépünk vé­széit eíl. Gyors német repülőgépek megiá- mndtak egy e Mens égé« hajók ara ván 1- íi Boné-fok előtti kengei részen. Egy keioskédelnrii 11ajót elsül)yesztelIok, egyet pedig felgy újtól lak. ják, a másig ágát Nemzetinek hívják s a har­madikat Szociálisnak hívják. Keresztény a szónak ősi értelmében, mely a hitet és a hitért a halált rejti magában. Nemzeti, a fo­galom dicső és magyar értelmében, mely ötök virágokat nvitolt végvári katonák sírján. Szociális a Nemzet megszületéséért, melynek ciinere a nép." Lám, ilyenforma eszmék s gondolatok szök­kennek virágba Erdélyben. Tagadhatatlan, uin- cspii túlságosan „politikai program" izük, de viszont hiszünk bennük s szerintük cselek­szünk. Egy-egy vers néha többet jelentett a múltban s többet jelent ma is számunkra (magunk alatt egész Erdély magyarságát ér­tem), mint akármilyen szépen zengő politikai szónoklat. Megszoktuk megbecsülni a szelle­met, miután gyakran egyebünk sem volt s magában ez mégis meg tudott tartani hea- n linket. / * Talán elég most enuyi az eszmék honából. Szép... szép, mondhatják erre, de ^.től még nem kerültök előbbre. Bizonyos, hogy nem, különösképpen nem a „politikusok" között Böl­csen tudjuk ezt s ezért cselekszünk egyebet is. Példának okáért szervezzük a magyarsá­got. Nem annyira pártlobogó alá, amit teli­st a szellő, hanem szilárd közösségekbe, me jyek erősebbek szerintünk a pártoknál. Meg­szerveztük egyetlen nagy közösségbe az er­délyi magyar gazdákat. Melléje szerveztük a szövetkezeteket. Fölébe a művelődési «egye­sületeket:. Tetejébe íeleke/eti békességgel az egyházakat. Az Erdélyi Pártot csak annyiban használjuk pártnak, amennyiben kénytelenek vagyunk vele s inkább minden erdélyi magyar szövetségét igyekezziik felfedezni benne, Ilyes­formában erősilgetjiik »egységben önmagunkat s népünket, hogy kellőképpen fel legyünk fegyverezve az eljövendő nagy küzdelemre, amikor nem szóval, hanem lettel, nem páriá­mén t'árizmussal fvagy diktatúrával, nem kü­lönböző lobogók, hanem egyetlen „szerény, de szigorú" csillag útmutatásával magyarok­nak, magyarok számára, magyarul kell fel­építeni az uj Magyarországot. Ha kérdeznek, igy felelek arra, hogy mit csinálunk Erdélyben. Bizony nem igen politi­zálunk s ügyeíogyotiak is vagyunk benne. Csak építgetünk csendben s bízunk magunk­ban s a jövendőben. S mindezek után kér­dem . .. politizálunk-e? tanács“ alakult Ramirez tábornok, volt hadügyminiszter elnöklétével. Mint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti, argentínai értesülések szerint Buenos-Ayresben a belpolitikai helyzet még tisztázatlan. A fővárosban az esti lapok nem jelentek meg. Az utcákon csapatok vonulnak el zeneszóval. Hir sze­rint rendzavarások is történtek. Társas­gépkocsikat is felborítottak és betörték villamoskocsi ablakokat. OUtsz hivatalos Rómából jelenti az MTI: A Ştefani- iroda közli az olasz főhadiszállás 1105. számú alábbi hadijelentését: Német bombavetők a tuniszi Cap Bo­A ktibáni hídfőnél összeomlott a Szovjet harmadik offenzivája 1257 szevie! repülősépmájusban Katonai lázadás Katonai lázadás Argentínában A lázadok Buenoä-Äyres ellen vönulntík * Amit eddig irlnm, azt kizáróan azokra vonal­közök, akik fel szokták tenni e/i a kérdést. Mert akik nem teszik fel — s ilyenek vannak háta Istenink bőséggel, s mondani sem kell, hogy p/ek egyben a jelesebbek is — azok it en jói tudják, hogy mit, sőt azl is, liogy miért cselekszünk. Mégis úgy gondolom, több mint kel esztendei hiimmögés és huzódozás uüin talán illedelmes dolog, hogy megpróbá­lok nem éppen Erdély ner-ében, de a magam szerény «zrkallára felelni a kérdezősködőknek. Tudvalévő s gyakran hangozta lőtt dolog, hogy a Monar hia miért omlott össze. Mégis go do'pfly maoarn is megmondom egyetlen ' s/T.au: a .poTMzalásért". Azért, meri 1918-ig azt hitte mindenki.,hogy az állam, a nemze! Amszterdamból jelenti a DNB: Az an­gol hirszolgálat szerint több argentin had­test fellázadt a kormány ellen. A külvi­lággal való minden összeköttetést szigo­rú cenzúrának vetették alá. Ezeket a híreszteléseket még nem erősítették meg. Ide érkezett jelentések szerint Castillo argentin elnök felmentette állásától Ra­mirez hadügyminisztert és uj hadügymi­niszterré Fincatti ellentengernagyot ne­vezte ki. Hirek szerint Ramirez tábornhk fi—10.000 főnyi lázadó csapat élén Bue­nos-Ayres előtt 250 km.-re tartózkodik. A kormány csapatokat vont össze Mar­quez tábornok parancsnoksága alatt. Mint a brit hírszolgálat Monievtdeó- ból jelenti, az argentin „forradalmi csa­patok Buenos-Ayresben megszállták a kormány épületét. Mint már jelenteitek, a forradalmi csapatok élére Ram.réz tá­bornok volt hadügyminiszter állt Newyorkból jelentik: Buenos ayresi értesülések szeriül pénteken a kMő d-T utáni órákban „ideiglenes törvényhozó ne magasságában csütörtökön a késő délutáni órákban megtámadtak egy el­lenséges ha jókaravánt. Egy gőzöst el­süllyesztettek, egy másikat felgyújtottak. Az ellenség ismét támadta Pantelleria szigetét, amelynek légvédelmi tüzérsége két támadó repülőgépet elpusztított. To­vábbi két repülőgépet német és olasz vadászgépek lőttek le légiharcban. Az ellenséges repülőgépek Calabria és Szardínia partja mentén néhány helység­re ov/i'iibát dobtak és géppuskával tüz« 1 - 1f‘k Az áldozatok szarna csekély az 1,kö­zeit kát jelentéktelen.

Next

/
Thumbnails
Contents