Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-18 / 136. szám
■Jt' ir 1913 Junius 18. «llenzek 7aí î h u recsky Gyn Ía: i :h ’1Ö19V Tűlüv-JiJfi ßöäoa 3Jl9 es 9'i •del íobío srnsí ß'i§u 3JÍ291 YáOíí ÍÍ92 9S9V V üt te09d ib e Í9JÍ Lrܧ bíjjjí 3V9V •19§i J?.őb UŰ9, iáéi JX2fi ítíiíí iVICJ A id92 >V1Ö ,Í£ü níu S9Í2 Óíö ßM [oH 2 oss fÍ9Í 29 md )>Í9 fXC ■98 fsa ÍIvI srrr [ ß ;m rm un ÖJÍ e Egy hét Hulg PIROT HATÁRÁLLOMÁSRA reggeli veiőfényben érkeztünk meg. A pályaudvaron bolgár urak vártak bennünket, akik szófiai sajtóattasénkkal, Ölvedi Jánossal elébünk utaztak. Szegényeket nem érte el Szófiában egynapos késésünk hire és igy másfél napot Pirotban rostokoltak. A mód, ahogyan a rostokolást megoldották, rendkívül rokonszenves volt valamennyiünk számára. Összeakadtak ugyanis egy Pirotban ismerős szófiai kereskedővel, aki többizben hangoztatta, hogy „ö igazi szófiai“ és majd gondját viseli a magyar testvéreket váró uraknak. Vezérletével el is jutottak egy nagyszerű vendéglőbe, ahol egyik napon át bér- bécstokányt ettek, majd pedig megunva a dicsőséget, vacsorára egy csinos kecskét fogyasztottak a megfelelő mennyiségű sligovica és sumeni bor mellett. A küldöttség tagjai este lefeküdtek, búcsút véve a szófiai kereskedőtől, aki mind igér,te nekik, hogy ő is megjelenik fogadásunkra. Lehet azonban, hogy valahol •eltúlozta a lendületet, mert barátaink reggel a vonathoz indulva, még mindig,az asztalnál találták a kecske és a sligoyic maradványai mellett téve hitet igaz voltáról. Az ut Szófiáig ennélfogva a legderü- sebb hangulatban folyt le és különösen örvendeztünk egymásnak Ölvedi Jánossal, aki annak idején a Felvidékről indult útnak s igy a piroti fáradalmakat is hősiesen állta és Fortunof kollegánknak, aki a mult évben hosszabb időt töltött. Magyarországon és közben nehány napra Kolozsvárra is lerándult. Szófia disze a 2200 méteres Vitosa, azonban nem csatlakozott az ország felettünk nyilvánvalóan érzett öröméhez és gyönyörű hófedte fejét ködfátyolba burkolta. így a fogadtatás egyiK legszebb ékessége elmaradt, de bőségesen pótolták azt maguk a szófiaiak. A pályaudvaron Serafinov sajtófőnök várt vezető tisztviselői élén, valamint Arnóthy-Jungerth Mihály magyar követ a követség valamennyi tagjával és megható látvány volt a Nagy József tanitó vezetésével kivonult magyar leventecsoport. A szokásos bemutatkozások és üdvözlések után a Hűn- núszókat játszotta el a zenekar, majd a közönség hurrázása közben vonultunk át a pályaudvar épületén. bejövetelétől Horthy Miklós kormányzásáig futunk keresztül az ezeréves magyar történelmen és .az apró szófiai magyarok ragyogó szemmel, hibátlanul felelnek. A térképen is mutogatják lágy gyermekujjaikkal a történelmi események színtereit és megnedvesedett valamennyiünk szeme, amikor itt, messzi idegenben, a maroknyi apró magyar áhi- tatosan énekelte el a Himnuszt. A kicsinyek még törve, vagy erősen bolgáros kiejtéssel beszélnek magyarul, de a nagyobbacskák ajkán már tisztán és hibátlanul. csendül a magyar szó. Apró hősök ők, végvári vitézek, a magyarság megtartói a messzeségben. A magyar vizsga után bolgárul vizsgáznak, amiből mi persze nem sokat értünk, de a pergő feleletekből látjuk, hogy jól tanulnak a ki- ( cfciny magyarok. A bolgár Himnusz, a ! Sumi Marica eléneklése után Arnóthy- Jungerth Mihály követ mondott nehány szót a gyermekeknek, melyben intette őket, hogy a jövőben is szorgalmasak legyenek. Thuránszky László, küldöttségünk vezetője, szívből jövfíen tolmácsolta a kicsiny magyaroknak a haza általunk küldött s.zevételét és üdvözletét. m HÁZIGAZDÁINK KITŰNŐ RENDEZÉSE jehetőv# tette számunkra, hogy a zsúfolt program ellenére is nehány sza bad órát szakítsunk magunknak. Ezt az időt részben szófiai barátaink látogatásával, főleg azonban, magános városnézéssel töltöttük el. Szófiai magyar barátaink egyhangúan megerősítettek abban az érzésben, hogy az irántunk megnyilvánuló barátság és szeretet valóban szivhől fakadó és azt ők, akik állandóan vagy tartósabban Szófiában tartózkodnak, , minduntalan tapasztalják. Faji és történelmi kapcsolataink eleven erővel élnek ma is minden egyes bolgárban és ők testvért látnak a magyarban. Áz élet Szófiában, ahogy azt a háziasszonyok előadták, talán valamivel könnyebb, mint nálunk és szemünkben magától, értetődőn az tette lényegesen szebbé, hogy korlátlan mennyiségben vásárolhattunk kitűnő bolgár cigarettákat és ihatt.uk az elsőrangú feketekávét. A zöldség és húsellátás is jobb, mint általában Magyarországon, azonban a kenyér gyengébb minőségű #és mint itthon, úgy ott is hol ez, hol amaz hiányzik, vagy szerezhető be nehezen. Az éttermek, kávéházak és mulatók éppen úgy, mint a színházak és mozgóképszínházak, rendkívül élénkek, mert a szófiai ember szeret jól élni és szereti a derűs hangulatot. Érdekes volt megfigyelni éjszaka, hogy a helyenkint túláradó jókedv ellenére is, aránylag rendkívül kevés Lecsípett, vagy éppen részeg emberrel találkoztunk. Gondolom, ennek legfőbb oka, hogy a szófiaiak egyformán szeretnek jól enni és inni. Mindkettőt nagy szakértelemmel, ímondhatnám, magasabbrendü művészettel, a keleti ember savoir vivre- jével végzik. Mint sok más, úgy e tekintetben is számos „européer“ iskolába járhatna hozzájuk, de, nemcsak az éjszakai mulatók előkelő közönségéhez, hanem az egyszerű bolgár földműveshez is, akinek nemes hagyományokon nyugvó, kifinomult életformáit éli tovább a lóvá rosban a belőle származott, de tőle egyetlen vonatkozásban el nem szakadt bolgár intellektuális réteg. Éjszakai kalandozásainknak Szófiában talán ez volt a legmélyebb benyomása és számunkra legértékesebb élménye. A neoncsövek, parkett, dzsessz és coctail-es poharak között láttuk mozogni egy egységes és erős nemzetnek a fiait, akik egymás között nem ismernek társadalmi különbséget, hanem mindegyik a maga helyén végzi munkáját az ország boldogulásáért. 4 kormánysó első megkezdődtek a építésének mtinktiiaitti SZÓFIÁBAN VALÓSÁGOS MAGYAR I INVÁZIÓ VOLT, mert előttünk nehány nappal érkezett Németh Antal, aki rendezett a bolgár Nemzeti Színházban, ugyancsak Szófiában tartózkodott egy magyar kereskedelmi delegáció és velünk együtt jött a magyar válogatott labdarugó csapat, amely másnap 4:2 arányban győzött a bolgár válogatott fölött. A magyarokon kívül Axmann német birodalmi ifjúsági vezető is Szófiában tartózkodott j és neki köszönhetjük, hogy láthattuk a branndnik bolgár ifjúsági szervezet gyö-’ nyörü felvonulását. Mindez még fokozta bámulatunkat a fogadtatások másodpercnyi pontosságú lezajlása és a legkisebb részletben is zavartalan lefolyása iránt. Hiszen Bulgária is érzi erősen a háborút és mi, akik idehaza annyiszor vagyunk részesei eféle fogadásoknak és vendégjárásoknak, tudjuk, hogy az mennyi gondot, körültekintést és munkát kíván. A mi „gazdánk“ Balkanski barátunk volt, a külügyminisztérium kulturális osztályának vezetője, aki óriási szakértelemmel és valóban angyali türelemmel és derü^ vei intézte összes ügyes-bajos dolgunkat. A nagyon szép, modern ..Balkán Szállódban szállottunk meg és rövid pihenés után máris kezdetét vette a protokoll. A különböző fogadtatásokról, amelyek kő-' rül az élen Filov miniszterelnök és Can- kov házelnök fogadása állott, talán egyetemlegesen elég ha annyit mondunk, hogy valamennyit a legmelegebb barátság és rokonszenv szelleme fütött át. m FELEDHETETLEN ÉLMÉNY VOLT a szófiai magyar gyermekek vizsgája, amelyen a követtel és a követség tagjaival együtt vettünk részt. Körülbelül hatvan magyar család él Szófiában, akik a Petőfi Körbe tömörültek, ahol élénk társaséletet folytatnak. E családok gyermekei járnak Nagy József tanítóhoz és egy bájos bolgár tanitónőhöz, az egyik szófiai iskolába, ahol tantermet bocsátottak a magyarok rendelkezésére. Előbb magyarul fglyik a vizsgáztatás és a gyermekek Nagy József tanitó per- gőtüzszerü kérdéseire kivétel nélkül, mint. a vízfolyás válaszolnak. . Csak a vizsga ünneoélvessége tartja őket vissza a tülekedéstől. amikor a magvar történe-’ ,emre kerül a sor. mert mind egyszerre 'Tka~ felelni a feltett kérdésekre. Árpád TISZAPALKONYA, junius 18. (MTI.) A magyar vizi úthálózat kiépítésére folytatott, rnár eddig is nagy eredményeket érlelt munka szerdán újabb mérföldkövéhez érkezett. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója or~ szágraszóló fényes ünnepség közepette érkezett Tiszgpalkonya község határába, üogy * első ásóvágással megindítsa azt a nagyarányú munkafolyamatot, amely a magyar munkáskezek tízezreinek ad kenyeret M és amely közelebb hozza a kenyeret termő áldott nagy magyar Alföldet a serény munkájú sajói iparvidékkel. A kormányzó ünneplése A festői környezetű Nosztra-tárháznál gyülekeztek az ünnepség résztvevői a Legelső Magyar fogadtatására. A tárház zöldlombu zászlóval diszitett bejáratához egymás után gördültek a magyar közélet előkelőségeit hozó gépkocsik. Ott volt Kállay Miklós miniszterelnök, Bánffy Dániel báró földművelésügyi, vitéz Ke- resztes-Fischer Ferenc bel ügy-, vitéz Lukács Béla tárcanélküii és Zsindely Ferenc kereskedelemügyi miniszter. 12 óra előtt néhány perccel a tiszapol gári híd lejárója felől kürtszó jelezte a Kormányzó Ur érkezését. Az államfő fogadta a megjelent előkelőségek üdvözlését, majd meghallgatta a hatóságok vezetőinek jelentkezését. Fiatalosan lesietett a rakpart lépcsőjén és az ott horgonyzó, fellobogózott „Délibáb“ csavargőzösre szállt, hogy az ünnepség színhelyére menjen. A tiszapalkonyai rév a magas vendég fogadtatására zászlódiszt öltött. A Borsód vármegye címerével ékesített disz- emelvény felé haladó kormányzót a községek kivonult lakossága és a hatalmas épitőmunkában résztvevő munkáshad tomboló lelkesedéssel és kendőlobogta- tással fogadta. A hosszú percekig tartó ünneplés után báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter mondott beszédet. Mélységes hódolattal köszöntötte az államfőt. Tolmácsolta ennek az országrésznek hálás köszönetét, hogy a Főmél- tóságu Ur a vezetésére bízott tárca részéről végrehajtandó sajócsatornázási munka megkezdését legmagasabb jelenlétével kitüntette. A Sajó folyó csatornázása — folvtatta a miniszter' — előmozdítja a hajózást, lehetővé teszi újabb nagy területek öntözését és megakadályozza a Tisza e szakaszán zátonyok képződését. Ezzel eredményesebbé válik alföldi magyar népünk földművelő munkája és egyben jobban értékesíthetők a Tisza jobbpartján lévő ipari és bányavidékek termékei. Ez a csatornázási munkálat csak egyik része unnak a nagyszabású tenmek, amely vizi útjaink egységes fejlesztésére a megvalósulás előtt van. Az országos jelentőségű Tisza—Duna csatorna tervének szem előtt tartásával a legsürgősebbnek találtam, a dunavölgyon a Sió, a Tisza mentén pedig u Sajó hajózhatóvá tételét. Ezekkel a munkálatokkal a nagy magyar Alföld, amelyet Széchenyi porból és sárból kiemelt pusztaságnak nevezett, virágzóvá válik és hathatósan szolgálja népünk megerősödését. Ezután a miniszter hódolattal kérte a Főméltóságu Urat, hogy engedje meg a műszaki tervek rövid ismertetését, annak befejeztével pedig e munka nemzeti jelentőségét azzal emelje ki, hogy elsőnek vágja be az ásót a földbe. A kormányzó megindítja a munkát I Az ismertetés után a Főméltóságu Ur ásót vett a kezébe és kiemelte az első ásónyi földet, azután beleforditotta az egyik kubikos, vitéz Váradi András talicskájába. Az első ásónyom után megindult a Sajó- csatorna építése. A magyar kubikosok munkája nyomán az ásók ezrei, a földet szállító targoncák és csillék százai lendültek munkába, sokszázezer köbméter földet mozdítanak meg helyéből. A vidéket átszelő csatorna mentén az árvíznek határt parancsoló gátak, a hajózást szolgáló zsilipek, a forgalmat gyorsabbá tevő hidak egymás után nőnek ki a földből és hirdetik a magyar mérnök és a magyar munkás tehetségét és szorgalmát. A Kormányzó Ur kíséretével az ünnepség után -ismét hajóra szállt és megnézte a tiszaőrsi kísérleti öntözőtelepet és az öntöző-mintatelepet. Tiszafüredig haión utazott. A lakosság tudomást szerzett . útjáról. A községek magyarjai kivonultak a folyó partjára és lelkes éljenzéssel, kendőlobogtatással hódolattal ünnepelték országépitő kormányzójukat. A munkába siető emberek ezrei süvegeitek meg államfőjüket. A Főméltóságu Ur ezután szívélyesen elbúcsúzott kíséretének tagjaitól. Szárnysegédével gépkocsiba szállt és nyári lakásába hajtatott. megbecsüli a reg bevá'í Pyramidont. Megszünteti a íáidalrnait és igy megóvja a korai öregedéstől, fejfájás, rossz közérzet ellen segít a Színházi kis notesz A kolozsvári Nemzeti Színház vasárnap, junius 2Ü'án, délelőtt 11 órai kezdettel rendezi balettiskolája növendékeinek évzáró vizsgáját. A színház igazgatósága közölte, hogy ezt a vizs- gaelőadást az iskolásnövendékek is megtekinthetik, amennyiben erre az előadásra nem vonatkozik a tiltó rendelkezés. * Űrnapján, junius 24-én befejeződik a Nemzeti Színházban a színi évad s 25-től megkezdődik a nyári szünet. A több, mint kéthónapos színházi szünet alatt a Nemzeti Színház tagjaiból ösz- szeválogatott kisebb együttes jidius hó folyamán a Nyári Színkörben játszik s műsorukon zenés vígjátékok és operettek szerepelnek. Amint már említettük, arravonatkozólag is tárgyalások folynak, hogy a júliusi nyári színházi szezon alatt Páger Antal és Muraţi Lili is vendégszerepeljenek Kolozsváron az „Egy nap a világ“ cimii uj Vaszary- darabban. Az egyhónapos nyári szezon augusztus 1-ével ér véget, amikoris teljes nyári szünet lesz, egészen a jövő évad megkezdéséig, szeptember első napjaiig. A jelen évad utolsó előadásai következnek tehát, amelynek műsorát a nagysikerű Zilahy-darab, a ,,Szép- anyám“ színjáték tölti ki Bajor Gizi és Tímár József vendégjátékával. Az e heti előadásokra már az összes jegyek elkeltek s ezért a színház igazgatósága a nagysikerű Zilahy-darabot a jövő héten is műsoron partja és a jövő heti előadásokra a színház már szombat reggel 10 órától -megkezdi a jegyek árusítását. * A színházi kisnoteszben hirt adtunk arról, hogy nagyszabású társadalmi eseményszámba menő Ditrói-emlékestet készít elő a kolozsvári Nemzeti Színház. A régi nagynevű kolozsvári színigazgatónak, Ditrói Mórnak a kérésére a szinház igazgatósága, amint értesülünk, a Ditrói-emlékestet későbbi időpontra halasztotta s azt valószinüleg ősszel, szeptemberben, vagy októberben rendezik meg. * A Nemzeti Színház színi évadjának befejezése ennek a nagy intézménynek a legkisebb alkotó részeit is néhány hónapi ,,tétlenségre“ kényszeríti. Különösen fájdalmas az utolsó előadást lezáró ,,végtelen függöny“ azoknak, alzik negyedszázada állnak a szinház szolgálatában, mint a jegykezelő személyzet leghűségesebb tagjai. Három kedves öreg asszony a páholysorból, a színházlátogató közönség előtt igen népszerű és rokonszenves özv. Ferencz Jánosné, Kosa Domokosaié és özv. Kissné megható ügyéről kell ezzel kapcsolatban megemlékeznünk. Mindhárman 20—25 éve teljesítenek szolgálatot megszakítás nélkül a Nemzeti Színházban és a román megszállás alatt a Magyar Színházban is igen szerény javadalmazás mellett véa^zték hűségesen munkájukat. Megindító kérvényt intéztek a kultuszminisztérium illetékes osztályához, hogy erősítsék meg őket eddigi szolgálati beosztásukban és hosszú évtizedes munkásságuk jutalmaképpen részesüljenek abban a jutalmazásban, amely valamennyi kulturájis intézet régi. hit- séoes alkalmazottját méltán megilleti. Mint a kérvényben egyszerű szavakkal kifejezik, számukra a kedvezőtlen döntés a megsemmisülést jelentené, annyira szivükhöz-lelkiikhöz nőtl c. szinház. . (y. u j j
