Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-18 / 136. szám

■Jt' ir 1913 Junius 18. «llenzek 7aí î h u recsky Gyn Ía: i :h ’1Ö19V Tűlüv-JiJfi ßöäoa 3Jl9 es 9'i •del íobío srnsí ß'i§u 3JÍ291 YáOíí ÍÍ92 9S9V V üt te09d ib e Í9JÍ Lrܧ bíjjjí 3V9V •19§i J?.őb UŰ9, iáéi JX2fi ítíiíí iVICJ A id92 >V1Ö ,Í£ü níu S9Í2 Óíö ßM [oH 2 oss fÍ9Í 29 md )>Í9 fXC ■98 fsa ÍIvI srrr [ ß ;m rm un ÖJÍ e Egy hét Hulg PIROT HATÁRÁLLOMÁSRA reggeli veiőfényben érkeztünk meg. A pályaud­varon bolgár urak vártak bennünket, akik szófiai sajtóattasénkkal, Ölvedi Já­nossal elébünk utaztak. Szegényeket nem érte el Szófiában egynapos késésünk hi­re és igy másfél napot Pirotban rostokol­tak. A mód, ahogyan a rostokolást meg­oldották, rendkívül rokonszenves volt va­lamennyiünk számára. Összeakadtak ugyanis egy Pirotban ismerős szófiai ke­reskedővel, aki többizben hangoztatta, hogy „ö igazi szófiai“ és majd gondját vi­seli a magyar testvéreket váró uraknak. Vezérletével el is jutottak egy nagysze­rű vendéglőbe, ahol egyik napon át bér- bécstokányt ettek, majd pedig megunva a dicsőséget, vacsorára egy csinos kecs­két fogyasztottak a megfelelő mennyisé­gű sligovica és sumeni bor mellett. A küldöttség tagjai este lefeküdtek, búcsút véve a szófiai kereskedőtől, aki mind igér,te nekik, hogy ő is megjelenik foga­dásunkra. Lehet azonban, hogy valahol •eltúlozta a lendületet, mert barátaink reggel a vonathoz indulva, még mindig,az asztalnál találták a kecske és a sligoyic maradványai mellett téve hitet igaz vol­táról. Az ut Szófiáig ennélfogva a legderü- sebb hangulatban folyt le és különösen örvendeztünk egymásnak Ölvedi János­sal, aki annak idején a Felvidékről indult útnak s igy a piroti fáradalmakat is hő­siesen állta és Fortunof kollegánknak, aki a mult évben hosszabb időt töltött. Magyarországon és közben nehány napra Kolozsvárra is lerándult. Szófia disze a 2200 méteres Vitosa, azonban nem csatlakozott az ország fe­lettünk nyilvánvalóan érzett öröméhez és gyönyörű hófedte fejét ködfátyolba burkolta. így a fogadtatás egyiK legszebb ékessége elmaradt, de bőségesen pótolták azt maguk a szófiaiak. A pályaudvaron Serafinov sajtófőnök várt vezető tisztvi­selői élén, valamint Arnóthy-Jungerth Mihály magyar követ a követség vala­mennyi tagjával és megható látvány volt a Nagy József tanitó vezetésével kivonult magyar leventecsoport. A szokásos be­mutatkozások és üdvözlések után a Hűn- núszókat játszotta el a zenekar, majd a közönség hurrázása közben vonultunk át a pályaudvar épületén. bejövetelétől Horthy Miklós kormányzá­sáig futunk keresztül az ezeréves ma­gyar történelmen és .az apró szófiai ma­gyarok ragyogó szemmel, hibátlanul fe­lelnek. A térképen is mutogatják lágy gyermekujjaikkal a történelmi esemé­nyek színtereit és megnedvesedett vala­mennyiünk szeme, amikor itt, messzi idegenben, a maroknyi apró magyar áhi- tatosan énekelte el a Himnuszt. A kicsi­nyek még törve, vagy erősen bolgáros kiejtéssel beszélnek magyarul, de a na­gyobbacskák ajkán már tisztán és hibát­lanul. csendül a magyar szó. Apró hősök ők, végvári vitézek, a magyarság megtar­tói a messzeségben. A magyar vizsga után bolgárul vizsgáznak, amiből mi persze nem sokat értünk, de a pergő fe­leletekből látjuk, hogy jól tanulnak a ki- ( cfciny magyarok. A bolgár Himnusz, a ! Sumi Marica eléneklése után Arnóthy- Jungerth Mihály követ mondott nehány szót a gyermekeknek, melyben intette őket, hogy a jövőben is szorgalmasak legyenek. Thuránszky László, küldöttsé­günk vezetője, szívből jövfíen tolmácsol­ta a kicsiny magyaroknak a haza álta­lunk küldött s.zevételét és üdvözletét. m HÁZIGAZDÁINK KITŰNŐ RENDE­ZÉSE jehetőv# tette számunkra, hogy a zsúfolt program ellenére is nehány sza bad órát szakítsunk magunknak. Ezt az időt részben szófiai barátaink látogatásá­val, főleg azonban, magános városnézés­sel töltöttük el. Szófiai magyar barátaink egyhangúan megerősítettek abban az érzésben, hogy az irántunk megnyilvánuló barátság és szeretet valóban szivhől fakadó és azt ők, akik állandóan vagy tartósabban Szó­fiában tartózkodnak, , minduntalan ta­pasztalják. Faji és történelmi kapcsola­taink eleven erővel élnek ma is minden egyes bolgárban és ők testvért látnak a magyarban. Áz élet Szófiában, ahogy azt a házi­asszonyok előadták, talán valamivel könnyebb, mint nálunk és szemünkben magától, értetődőn az tette lényegesen szebbé, hogy korlátlan mennyiségben vá­sárolhattunk kitűnő bolgár cigarettákat és ihatt.uk az elsőrangú feketekávét. A zöldség és húsellátás is jobb, mint ál­talában Magyarországon, azonban a ke­nyér gyengébb minőségű #és mint itthon, úgy ott is hol ez, hol amaz hiányzik, vagy szerezhető be nehezen. Az étter­mek, kávéházak és mulatók éppen úgy, mint a színházak és mozgóképszínházak, rendkívül élénkek, mert a szófiai ember szeret jól élni és szereti a derűs hangu­latot. Érdekes volt megfigyelni éjszaka, hogy a helyenkint túláradó jókedv elle­nére is, aránylag rendkívül kevés Lecsí­pett, vagy éppen részeg emberrel talál­koztunk. Gondolom, ennek legfőbb oka, hogy a szófiaiak egyformán szeretnek jól enni és inni. Mindkettőt nagy szakérte­lemmel, ímondhatnám, magasabbrendü művészettel, a keleti ember savoir vivre- jével végzik. Mint sok más, úgy e tekin­tetben is számos „européer“ iskolába járhatna hozzájuk, de, nemcsak az éjsza­kai mulatók előkelő közönségéhez, ha­nem az egyszerű bolgár földműveshez is, akinek nemes hagyományokon nyugvó, kifinomult életformáit éli tovább a lóvá rosban a belőle származott, de tőle egyetlen vonatkozásban el nem szakadt bolgár intellektuális réteg. Éjszakai ka­landozásainknak Szófiában talán ez volt a legmélyebb benyomása és számunkra legértékesebb élménye. A neoncsövek, parkett, dzsessz és coctail-es poharak kö­zött láttuk mozogni egy egységes és erős nemzetnek a fiait, akik egymás kö­zött nem ismernek társadalmi különbsé­get, hanem mindegyik a maga helyén végzi munkáját az ország boldogulásá­ért. 4 kormánysó első megkezdődtek a építésének mtinktiiaitti SZÓFIÁBAN VALÓSÁGOS MAGYAR I INVÁZIÓ VOLT, mert előttünk nehány nappal érkezett Németh Antal, aki ren­dezett a bolgár Nemzeti Színházban, ugyancsak Szófiában tartózkodott egy magyar kereskedelmi delegáció és velünk együtt jött a magyar válogatott labdaru­gó csapat, amely másnap 4:2 arányban győzött a bolgár válogatott fölött. A ma­gyarokon kívül Axmann német birodalmi ifjúsági vezető is Szófiában tartózkodott j és neki köszönhetjük, hogy láthattuk a branndnik bolgár ifjúsági szervezet gyö-’ nyörü felvonulását. Mindez még fokozta bámulatunkat a fogadtatások másodperc­nyi pontosságú lezajlása és a legkisebb részletben is zavartalan lefolyása iránt. Hiszen Bulgária is érzi erősen a háborút és mi, akik idehaza annyiszor vagyunk részesei eféle fogadásoknak és vendég­járásoknak, tudjuk, hogy az mennyi gon­dot, körültekintést és munkát kíván. A mi „gazdánk“ Balkanski barátunk volt, a külügyminisztérium kulturális osztályá­nak vezetője, aki óriási szakértelemmel és valóban angyali türelemmel és derü^ vei intézte összes ügyes-bajos dolgunkat. A nagyon szép, modern ..Balkán Szál­lódban szállottunk meg és rövid pihenés után máris kezdetét vette a protokoll. A különböző fogadtatásokról, amelyek kő-' rül az élen Filov miniszterelnök és Can- kov házelnök fogadása állott, talán egye­temlegesen elég ha annyit mondunk, hogy valamennyit a legmelegebb barát­ság és rokonszenv szelleme fütött át. m FELEDHETETLEN ÉLMÉNY VOLT a szófiai magyar gyermekek vizsgája, ame­lyen a követtel és a követség tagjaival együtt vettünk részt. Körülbelül hatvan magyar család él Szófiában, akik a Petőfi Körbe tömörültek, ahol élénk társaséle­tet folytatnak. E családok gyermekei jár­nak Nagy József tanítóhoz és egy bájos bolgár tanitónőhöz, az egyik szófiai isko­lába, ahol tantermet bocsátottak a ma­gyarok rendelkezésére. Előbb magyarul fglyik a vizsgáztatás és a gyermekek Nagy József tanitó per- gőtüzszerü kérdéseire kivétel nélkül, mint. a vízfolyás válaszolnak. . Csak a vizsga ünneoélvessége tartja őket vissza a tü­lekedéstől. amikor a magvar történe-’ ,emre kerül a sor. mert mind egyszerre 'Tka~ felelni a feltett kérdésekre. Árpád TISZAPALKONYA, junius 18. (MTI.) A magyar vizi úthálózat kiépítésére foly­tatott, rnár eddig is nagy eredményeket érlelt munka szerdán újabb mérföldkö­véhez érkezett. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója or~ szágraszóló fényes ünnepség közepette érkezett Tiszgpalkonya község határába, üogy * első ásóvágással megindítsa azt a nagy­arányú munkafolyamatot, amely a ma­gyar munkáskezek tízezreinek ad ke­nyeret M és amely közelebb hozza a kenyeret ter­mő áldott nagy magyar Alföldet a se­rény munkájú sajói iparvidékkel. A kormányzó ünneplése A festői környezetű Nosztra-tárháznál gyülekeztek az ünnepség résztvevői a Legelső Magyar fogadtatására. A tárház zöldlombu zászlóval diszitett bejáratához egymás után gördültek a magyar közélet előkelőségeit hozó gépkocsik. Ott volt Kállay Miklós miniszterelnök, Bánffy Dániel báró földművelésügyi, vitéz Ke- resztes-Fischer Ferenc bel ügy-, vitéz Lukács Béla tárcanélküii és Zsindely Fe­renc kereskedelemügyi miniszter. 12 óra előtt néhány perccel a tiszapol gári híd lejárója felől kürtszó jelezte a Kormányzó Ur érkezését. Az államfő fo­gadta a megjelent előkelőségek üdvöz­lését, majd meghallgatta a hatóságok vezetőinek jelentkezését. Fiatalosan le­sietett a rakpart lépcsőjén és az ott hor­gonyzó, fellobogózott „Délibáb“ csavar­gőzösre szállt, hogy az ünnepség színhe­lyére menjen. A tiszapalkonyai rév a magas vendég fogadtatására zászlódiszt öltött. A Bor­sód vármegye címerével ékesített disz- emelvény felé haladó kormányzót a köz­ségek kivonult lakossága és a hatalmas épitőmunkában résztvevő munkáshad tomboló lelkesedéssel és kendőlobogta- tással fogadta. A hosszú percekig tartó ünneplés után báró Bánffy Dániel föld­művelésügyi miniszter mondott beszédet. Mélységes hódolattal köszöntötte az ál­lamfőt. Tolmácsolta ennek az ország­résznek hálás köszönetét, hogy a Főmél- tóságu Ur a vezetésére bízott tárca ré­széről végrehajtandó sajócsatornázási munka megkezdését legmagasabb jelen­létével kitüntette. A Sajó folyó csatorná­zása — folvtatta a miniszter' — előmoz­dítja a hajózást, lehetővé teszi újabb nagy területek öntözését és megakadá­lyozza a Tisza e szakaszán zátonyok kép­ződését. Ezzel eredményesebbé válik al­földi magyar népünk földművelő munká­ja és egyben jobban értékesíthetők a Ti­sza jobbpartján lévő ipari és bányavidé­kek termékei. Ez a csatornázási munká­lat csak egyik része unnak a nagyszabású tenmek, amely vizi útjaink egységes fej­lesztésére a megvalósulás előtt van. Az országos jelentőségű Tisza—Duna csator­na tervének szem előtt tartásával a leg­sürgősebbnek találtam, a dunavölgyon a Sió, a Tisza mentén pedig u Sajó hajóz­hatóvá tételét. Ezekkel a munkálatokkal a nagy magyar Alföld, amelyet Széche­nyi porból és sárból kiemelt pusztaság­nak nevezett, virágzóvá válik és hatha­tósan szolgálja népünk megerősödését. Ezután a miniszter hódolattal kérte a Főméltóságu Urat, hogy engedje meg a műszaki tervek rövid ismertetését, annak befejeztével pedig e munka nemzeti je­lentőségét azzal emelje ki, hogy elsőnek vágja be az ásót a földbe. A kormányzó megindítja a munkát I Az ismertetés után a Főméltóságu Ur ásót vett a kezébe és kiemelte az első ásónyi földet, azután beleforditotta az egyik kubikos, vitéz Váradi András talicskájába. Az első ásónyom után megindult a Sajó- csatorna építése. A magyar kubikosok munkája nyomán az ásók ezrei, a földet szállító targoncák és csillék százai len­dültek munkába, sokszázezer köbméter földet mozdítanak meg helyéből. A vidé­ket átszelő csatorna mentén az árvíznek határt parancsoló gátak, a hajózást szol­gáló zsilipek, a forgalmat gyorsabbá te­vő hidak egymás után nőnek ki a föld­ből és hirdetik a magyar mérnök és a magyar munkás tehetségét és szorgal­mát. A Kormányzó Ur kíséretével az ün­nepség után -ismét hajóra szállt és meg­nézte a tiszaőrsi kísérleti öntözőtelepet és az öntöző-mintatelepet. Tiszafüredig haión utazott. A lakosság tudomást szer­zett . útjáról. A községek magyarjai ki­vonultak a folyó partjára és lelkes él­jenzéssel, kendőlobogtatással hódolattal ünnepelték országépitő kormányzójukat. A munkába siető emberek ezrei süvegei­tek meg államfőjüket. A Főméltóságu Ur ezután szívélyesen elbúcsúzott kíséreté­nek tagjaitól. Szárnysegédével gépkocsi­ba szállt és nyári lakásába hajtatott. megbecsüli a reg bevá'í Pyramidont. Megszünteti a íáidalrnait és igy megóvja a korai öregedéstől, fejfájás, rossz közérzet ellen segít a Színházi kis notesz A kolozsvári Nemzeti Színház vasár­nap, junius 2Ü'án, délelőtt 11 órai kez­dettel rendezi balettiskolája növendé­keinek évzáró vizsgáját. A színház igazgatósága közölte, hogy ezt a vizs- gaelőadást az iskolásnövendékek is megtekinthetik, amennyiben erre az előadásra nem vonatkozik a tiltó ren­delkezés. * Űrnapján, junius 24-én befejeződik a Nemzeti Színházban a színi évad s 25-től megkezdődik a nyári szünet. A több, mint kéthónapos színházi szünet alatt a Nemzeti Színház tagjaiból ösz- szeválogatott kisebb együttes jidius hó folyamán a Nyári Színkörben játszik s műsorukon zenés vígjátékok és operet­tek szerepelnek. Amint már említet­tük, arravonatkozólag is tárgyalások folynak, hogy a júliusi nyári színházi szezon alatt Páger Antal és Muraţi Lili is vendégszerepeljenek Kolozsváron az „Egy nap a világ“ cimii uj Vaszary- darabban. Az egyhónapos nyári szezon augusztus 1-ével ér véget, amikoris tel­jes nyári szünet lesz, egészen a jövő évad megkezdéséig, szeptember első napjaiig. A jelen évad utolsó előadásai következnek tehát, amelynek műsorát a nagysikerű Zilahy-darab, a ,,Szép- anyám“ színjáték tölti ki Bajor Gizi és Tímár József vendégjátékával. Az e heti előadásokra már az összes jegyek elkeltek s ezért a színház igazgatósága a nagysikerű Zilahy-darabot a jövő hé­ten is műsoron partja és a jövő heti előadásokra a színház már szombat reggel 10 órától -megkezdi a jegyek árusítását. * A színházi kisnoteszben hirt adtunk arról, hogy nagyszabású társadalmi eseményszámba menő Ditrói-emlékestet készít elő a kolozsvári Nemzeti Szín­ház. A régi nagynevű kolozsvári szín­igazgatónak, Ditrói Mórnak a kérésére a szinház igazgatósága, amint értesü­lünk, a Ditrói-emlékestet későbbi idő­pontra halasztotta s azt valószinüleg ősszel, szeptemberben, vagy október­ben rendezik meg. * A Nemzeti Színház színi évadjának befejezése ennek a nagy intézménynek a legkisebb alkotó részeit is néhány hónapi ,,tétlenségre“ kényszeríti. Külö­nösen fájdalmas az utolsó előadást le­záró ,,végtelen függöny“ azoknak, alzik negyedszázada állnak a szinház szolgá­latában, mint a jegykezelő személyzet leghűségesebb tagjai. Három kedves öreg asszony a páholysorból, a színház­látogató közönség előtt igen népszerű és rokonszenves özv. Ferencz Jánosné, Kosa Domokosaié és özv. Kissné meg­ható ügyéről kell ezzel kapcsolatban megemlékeznünk. Mindhárman 20—25 éve teljesítenek szolgálatot megszakí­tás nélkül a Nemzeti Színházban és a román megszállás alatt a Magyar Szín­házban is igen szerény javadalmazás mellett véa^zték hűségesen munkáju­kat. Megindító kérvényt intéztek a kul­tuszminisztérium illetékes osztályához, hogy erősítsék meg őket eddigi szolgá­lati beosztásukban és hosszú évtizedes munkásságuk jutalmaképpen részesül­jenek abban a jutalmazásban, amely valamennyi kulturájis intézet régi. hit- séoes alkalmazottját méltán megilleti. Mint a kérvényben egyszerű szavak­kal kifejezik, számukra a kedvezőtlen döntés a megsemmisülést jelentené, annyira szivükhöz-lelkiikhöz nőtl c. szinház. . (y. u j j

Next

/
Thumbnails
Contents