Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-18 / 136. szám
X h IS5g JÍÓL csaj ii x t •* r n . Országán «Sr KÖNYVTÁRI BUDAPEST Pítr ln»*- nt PÉNTEK, 1543 Junius 18. ^0 ÄRA 12 FILLÉR Szerkesztőség és* kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16.. L ."etofon: 11—09. Nyomda: Egye- tara-u. 8. Telelőn: 29—23. Caekkazámia: 72ÜÖ6 fiLKPlÍ^TIáS: BERTHA MIKLÓS Kiadótulajdonos: „.'ALLAS SA J1 ÓVÁLLAl.AT* Kt. j. <>loz8vá~. P; "f, íeté£i árak: 1 bóra 3.20 negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy Cvn* 30kő P. Mily gyengék is ilyenkor a szavak. Mily erőtlen a toll. Mily szegények a gondolatok. Csak az. érzések nagyok. Erősek. Felem elök. Hálásak, Boldogak. Egy évezrede ünnepel a magyar fejedelmet, államfőt, királyt. De századok óta nem oly bensöséggel* szeretettel, szívből fakadóan, mint ma, amikör Kormányzónk hetvenötödik születésnapját s egyben országosának negyedszázados fordulóját Ünnepli, Nemcsak Horthy Miklós cselekedetei iránti hálából fakad ez a szivbéli Öröm. Nemcsak történelmi alakjának tisztelő elismerése csendül ki az ünnepi szóból. Nemcsak az államfő ünnepét osztja meg az ország. Szívbéli öröm, tisztelő elismerés, együttérző ünneplés nem ennek, nem csak ennek szól. Szól a húsából való húsnak, véréből való vérnek: a magyarnak. Annak a magyarnak, aki mindig, minden körülmények között magyar mert, tudott és akart maradni, talán csak azért, mert igazán magyar. Ezen a szép, felemelő ünnepen, uyy véljük, ezt kell mindenek felett ünnepelnünk. Hogy a kegyetlenül megpróbáló Isten kegyelméből a legsúlyosabb időkben magyar állhatott a magyar élére. Vezetésre, pcrancso- lásra, uralkodásra, küzdelemre és fájdalomra termett, hivő és erős magyar, aki három évvel ezelőtt Kolozsvárt magyar szivet tehetett elénk: „soha sem szűntem meg hinni!.. Úgy érezzük, ildomtalanság ilyen“ kor Kormányzónk tetteit és erényeit méltatni, Am’it tett, azt aranybetük- kel irta a történelem lapjaira s ki nem hunyó lángbetükkel sziveinkbe1. Mennyi idén át tudott ő lenni hitével minden magyar hite, reménye, vigasztalása, istápolója s erősítője. Hinni tudott a magyar feltámadásban Szegeden s a „bűnös Budapesten“ s hinni tudott benne évekkel később, fojtogatva ellenséges vasgyü- rütől, elnyomva tulhatalointól, csonkán és bénán, harmincötezer főnyi korszerűtlen zsoldos sereggel a háta mögött. De szivében törhetetlenül élt a hit, A hit Isten kegyelmében s igazságában s a hit a magyarságban, Abban a magyarságban, amit ő egymaga ís jelentett mindenkor s ami által ölök példája lett minden magyarnak. Meghitt családi körben kívánja ünnepelni Kormányzónk születése napját. Azok között, akik néki a leg- kczelebbiek. S lélekben ott lesznek azok is, akik immár örök álmukat alusszák. A gyermekei s közöttük az, kit talán legjobban szeretett: István. Milyen szomorú ünnep s mégis mily felemelő. Az ország Kormányzója az emlékezés e szép ünnepén együtt ejt néma könnycseppet azokkal a magyar atyákkal, akik fiukat adták a hazáért. Milyen fenségesen, örökérvényűen magyar ez a könny. Menyükre Összekapcsol minden magyart bánatban s kötelességben egyaránt. Mert az emlékezés e nehéz perceiben Horthy Miklós is csak ember s csak magyar. De lehet-e ennél több bárki? Magyar és ember! Beteljesedése az egésznek! Bezárt kör! Végtelenség! Örökkévalóság, melyben senki nincs alul vagy felül! Tökéletesség, amelyben egyszerre dobban egy nép szive s egyszerre ejti könnyéi. Kenderesen, vagy a budai Várban ezen a napon Horthy Miklós csak magyar és csak ember. S mert ez, ezért minden a mi számunkra. Egy mivelünk s mi egyek vagyunk vele! Ennél többet, ennél nagyobbat, ennél fenségesebbet nép nem ajándékozhat fejének s fejedelem nem adhat népének. Oh, hogy érezzük ezt mi, magyarok! Hogy tudjuk igazságát! Hiszen csak az a nép lehet boldog, mely ura önmagának s maga kormányozza élete hajóját. Csak az a nép lehet erős, melyben minden erő egybeforr s melyben fajban és emberségben mindenki egynek érzi magát azzal, k,;t a Gondviselés vezetőjéül rendelt. Mátyás szülővárosából különös értelmet kapnak ezek a szavak. Itt tovább élt eleven erővel a magyar vezetés parancsa s igazsága, A Nagyságos Fejedelmek korának lángja ma îs él a szivekben. És huszonkét keserves esztendő megtanított arra, hogy magyarnak keJl lenni! Magyarnak mindig, örökkévalóan, csorbitat- lanul. Magyarnak, ha ai csak megaláztatást, meykisebbilést. háttérbe szorítást, nyomorúságot lélekben s anyagiakban, reménytelenséget s örök áldozatot jelent. Más értelmei kapnak innen Kolozsvárról ezek a szavak, mert inig huszonkét esztendőn keresztül a trianoni ország magyarjai számára Horthy Miklós Kormányzót, Államfőt, Hadurat, szerető Atyát s m űdig igaz Bajtársat jelentett, a mi számunkra az 6 neve volt az egyetlen reménység, minden hitünk forrása, minden cselekedetünk rugója, minden várakozásunk letéteményese. Az ő neve jelentette számunkra Magyarországot, úgy ahogy megálmodtuk, ahogy lelki szemeinkkel láttuk, ahogy akartuk. Életünk legsötétebb óráiban az ő neve hozott világosságot számunkra, adott a sziveinknek erőt ti nni abban, amiben sokszor már nem mertünk hinni. Az ő nagy hite sugárzott át bennünket s csalta ki nem nyitható ajkaink mögé a kérlelhetetlen hitvallást: Nem, nem, soha! Azért szeretnek innen Erdélyből megíényesiíeni a gondolatokat s érzelmeket, amelyeket a mái napon Kormányzónkhoz küldünk. Hetvenöt esztendő távolából tekint 'üia vissza Kormányzónk a maga S a magyarság sorsán. De amit mi füzünk az elkövetkezendő esztendőkhöz, melyeket együtt tölthetünk véle a magyarságért, hálával, hűséggel, hódolattal s engedelmesséygei iránta, az rügy és reménység. A világ nagy tüztengerében az ő kemény ökle biztosan kormányozza életünk hajóját és a vihar közepette is fakadoznak az uj élet rügyei. S szeretettel ápoljak, ápolhatjuk véle együtt a rügyeket, mert magyar rügyek azok, örökkévalóak, s korhoz kötetlenek. És reménység sarjad a sziveinkben, hogy jól éltünk eddig, mert magyarul élhettünk s jól fogunk cselekedni ezután is, mert általa- csak magyarul cselekedhetünk. Lehet-e ennél nagyobb záloga a jövendőnek? Lehet-e nagyobb bizonyosság, mint az, hogy olyan férfin kezébe tettük sorsunkat, aki velünk örvend minden örömnek, akinek fájdalma a mi fájdalmunk, s akarata a mi akaratunk. Lehet-e nagyobb záloga a jövendőnek, hogy olyan államfő, hadvezér s államférfit! a mi Kormányzónk, aki vérének s lelkének mélyén hordja a magyarságot s ez a magyarság teljesedik ki benne mint országépitöben, katonában, po- litikusr.au egyaránt. Országszerte zúgnak a harangok 3 ezen a szép magyar ünnepen milliók ajkáról száll az ég felé az ima: Uram tartsd meg nekünk Kormányzónkat! Zászlókat lenyel a szél s katonák soraU merednek kemény vi- gyázzba, gyermekek ajkáról harsog az éljen, s a nemzet fohásza zeng az országban: isten áldd meg a magyart! Gyönyörű, magasztos ünnep! S itt Erdélyben mélyen meghajtjuk fejünket s úgy mondunk hálát a Mindenhatónak, hogy nekünk adta s megtartotta Kormányzónkat. S könyörögve kérjük az Istent, tartsa meg számunkra erőben s egészségben s adja meg néki a kegyelmet, hogy biztosan s bátran végezhesse be munkáját, melyre vállalkozott, melynek sikerében soha egyetlen percre nem kőtelkedet! s melyben minden magyar, éljen bármely táján a világnak, tántoritkatatlanul, engedelme- sen, önfeláldozóin s hűségnél mellette áll. © & yy HETVENÖT ESZTENDŐ
