Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-17 / 135. szám

Jt I riînX i 18 4 3 Juntuf 17« /athurecxhv Gyula: ■ fcMMMfciÉI BM ni I i'i in» I tLLENZIl 3 — KIS ÖÉ )| fS?.Eox} liléiig 9'<ni3 Ynoni ojtsßl 9Î29Î aéíod îoBuL A BlíoH vnßrf fi§9ÍI náiu fOßfl msíg lalov d ?.ob Toíse . ,:.-i HA9Í ääoH lejJra •ßöig lcfß;i xaéjí »a ÍJJS név OS [ßM aoM H9CÍ irf9Í 9b :9CÍ vns Jsjl eyg cfß>i xén 3 ao 8BK tim iirí &X8 em nií r*>9 én >29 A 95Í III to lA Öí 3V 29 S2 rfí ifí ?í :é rí i :í I Of G 9 í r i > r £gj /»él Bulgáriában ni. ZIMONYBÓL késő este indultunk Bel­grad leié. A kivilágított város fényei hosszú csikókban tükröződtek a Száva vizén, amelyre kétoldaliul mint két el- ernyedt ág hajolt rá a felrobbantott zi- monyi híd toncsa. A hidon tűi a robban­táskor agyoncsapott hajó törött fekete teste sötétlett a parton. Az esztelen tom­bolas mintegy jelképe volt számunkra Jugoszlávia összeomlásának. A katonákkal zsúfolt pályaudvaron Bolla Gyula főkonzuliunk fogadott. Ne­hány doboz cigarettát és két kis csomag Regalia Mediát osztott ki közöttünk, mi­után Belgrádban csak jegyre kapható napi három cigaretta. Az otthonról hozott elemózsiát fogyasztottuk és szerettünk volna „az ütegek utánpótlásáról“ is gon­doskodni, de fáradozásaink sehogyan sem akartak eredménnyel járni. A városban semmit sem lehetett vásárolni és a pá­lyaudvaron csak a Wehrmacht számára fenntartott étteremben volt kapható Sör. Hosszas barátkozás Után egyikütikflek sikerüli is egy pöháj' sörhöz jutnia, de előadása nyomán elhatároztuk, hogy in­kább a házaii fogyasztjuk, amíg tart a készlet. Reggel, jármüvek hiányában, a fökon- zul autóján részletekben vonultunk be a városba és elhelyezkedtünk a különbö­ző hires kávéházakban. Egy részünk -a Majesticben ütött tanyát, más részünk a Moszkvában és onnan nézegettük az em­bereket és az eseményeket, egyebet nem tehetvén. Próbálkoztunk ugyan teával, de arról gyermekkorunk jutott eszünk­be, amikor meghűléses időkben nagy­anyánk gyógykezelt. Dercéből készült keksz is volt, de igen mérsékelten fo­gyasztottuk. A csepergő eső ellenére in­kább nkilódultunk az utcának várost nézni. el ERŐSEN „FOGHÍJ JASAK“ A BEL­GRÁDI UTCÁK. A kétév előtti bombá­zás nyomait inkább csak rendberakták, mint eltakarították. Végig, amerre jár tunk, a magyar követség felé. majd yisz- sza a főutcán, a királyi palota táján, sőt magában a palotában is, de főleg a Ka- limegdan vidékén, sűrűn következnek egymás után a romok. Gondolom, túlzás nélkül lehet mondani, hogy minden ne­gyedik ötödik háznak; csak a helye van meg. Épen maradt téglákból. rakott ala­csony kerítés mögött fekete romhalmaz. A Srbski Kral hires szálloda helyén, ahol két évvel ezelőtt lakott a magyar ujság- iródelegáció, szinte kráter feketéllik az ott. lehullajtott nehézbomba nyomán. Amint a jelek mutatják, a németek igen kevés nehézbombát használtak, de annál több könnvü és gynjtóbomba hullott a városra. Mindez azonban ma már a múlté és az emberek egykedvűen járnak az uj szin: a romok mellett, amelyek bele- iktatódnak a modern felhőkarcolók és a hozzájuk tapadó balkáni viskók tömke­legébe. Nem örömtelies látvány maga a vártís és az emberekben sem lelünk sok gyö­nyörűséget. A két évvel ezélőtt dús ki­rakatok üresen ásítanak és lehúzott ab- lakredőnyök sokasága Szinte halotti ké­pet ad a városnak. Az emberek merev arccal, szótlanul loholnak az utcán és sűrűnk kopnán a facipő. Az egykori vig. hejehujás belgrádi életnek, amely per- c-enkirit hozta áldozatát Hágár oltára és Lueullns asztala előtt, hire-pora sincs már. Konott elegánciáiu hölgyek legel­tetnek kecskét a Kalimegdánon és ha­sonló öltözetű urak cinéinek szatyorban marék krumviré zöldhagymát,' miegy­mást. Rengeteg a Nedics-katoná, a legi­tim szerb hadsereg kötelékébe úgyszól­ván mindenkit felvesznek és jelentkező rengeteg van. mert ugyan verekedni kell a partizánokkal, de ennek fejében jó egyenruhát, bakancsot, lakást, ételt, ci­garettát és zsoldot kapnak, ami egyér­telmű mananság a konszolidációval Bel­grádban. Természetes. hogy keressük a szegénység, ellentétét, a kirívó gazdagsá­got is. do ilvesmi Belgrádban nincsen. Még ak’k tehetnék .sem harácsolnak, mert tudják, hogv mi várna reá Ilik az arartntezi szép nanok letünte Után, ha egyszer ismét helyreáll Szerbia. KITŰNŐ FÖRON2ULUNK szorgos fáradozása következtében a „Három hu­szárhoz“ címzett étteremben ebédeltünk. Az éttermet az euróoaihirü berlini Hor­cher kezeli és helyisége a volt jugoszláv kúrái vr- autóklubban van. MagásrángU rémet tisztek és diplomaták- érkeznek itt, de ők síun különösen könnyű körülmények Között. Az ut fáradalmai után azonban pompás volt a meleg étel és a helybéliek lucculüsinak minősítették az egyébként kifogástalan ménüt. Ebéd után ismét a várost'jártuk, majd a követségen adott tiszteletűnkre Bollá Gyula főkonzul fo­gadást; ahol hazai szendvicsekkel és ita­lokkal vendégelt meg bennünket. A va­laha élénk követség m09t meglehetősen kihalt, hiszen a katonai megszállás alatt levő Szerbiában kevés tennivalója van ma a külképviseleteknek. A munka dan­dárja inkább a katonai attasékat és' az összekötő tiszteket illeti meg. A követségről a kíváncsiságtól hajtva, Darvas Jánossal, Dessewffy Gyulával és Holly Jenővel gyalog indulunk meg az állomás felé, hogy amit lehet, még lás­sunk Belgrádból. Plakátok ragadják meg a figyelmünket, amelyek német és SáfeH» nyelven hirdetik, högv partizán niéréhy letekért milyen még!Oldással él a néHiel parancsnokság. Az egyik ilyéil pinkát szerint két lesfielyből agydhlött. német katona életének megtorlásaképpen száz- huszonöt kommunistát végeztek ki a helyszínen. Kemény a megtorlás és kér­lelhetetlen, de Belgrádban megértjük, hogy másképpen nein lehet. Zuhogó esőben érünk le az állomásra és bőrig ázva hullunk be a hálókocsiba, hogy átöltözzünk. A hálókocsi egyik ablakát golyó lyukasztotta ki. Ki tudja, mikor és hol lőttek rá, de a kerek Ivük ott van az ablakon, mint ahogy golyó­nyomokat látunk a legtöbb Szerbiát járó vagonon. ■ A TOPCSIDERI KASTÉLY int búcsú­zét Belgrádból az Avala tövéből felénk. Az elhagyott kastély a másik szimbólu­ma a zimoriyi hid után a mai Szerbiá­nak. Csak a teteje látszik a keit hatal­mas fáinak koronája mögül. Nem tud juk, Használják-e ma és ha igen, úgy mi­re? De eszünkbe jut az ifjú Péter király, akinek két évvel ezelőtt a sors megadta, hogy Európában európaiul kormányoz­hassa egy boldogabb és jobb jövendő fe­lé országát. Az ifjú király, ki tudja, hol tartózkodik ma és vájjon az Avaláru nyugvó szerb hősi halottak csontjait vi­szontláthatja-e valaha? Hosszú alagutak következnek egymás után, bejáratuk előtt géppuskás őrséggel. Gyönyörű vidéken robog keresztül a vo nat. romantikus hegyek, zugó patakok között. A lenyugvó nap bíborvörössel önt el mindent, maid lassan az éjszaka feketéjébe hull a szemünk előtt az egy­kori Jugoszlávia. Korán lefekszünk, hogy Pirotban frissen üdvözölhessük utunk célját: a testvéri Bulgáriát. Heti 50 fillérekből — 100.000 pengős vagyon A magyar munkás erényét hirdeti a 75. jubiláló kolozsvári Pincér Egylet 1865-ben mozgalom indult meg a „kelnetek“ tekintélyének megóvására — 47 forint 90 krajczártól a tárházig KOLOZSVÁR, junius 17. Kis és nagy váro­sok éttermeiben és kávéházaiban naponta ezerszer vagy talán még többször hangzik el a türelmetlen felszólítás­— Pincér, kérek egy forró kávét, szűrve.,. — Kérem a napilapokat... — Főur fizetek, gyorsabban kérem... sietek.,, Azt is gondolhatja bárki, hogy csupán eny­nyi a kapcso'at a kávéházi vendég ée a pincér között. Egyik a vendég akit ki kell szolgálni, a másik az alkalmazott, akének le kell nyel­nie a vendég sokszor indo-kolat'an goromba­ságait. Igen, kétségtelénii1 ez ie előfordul. Pe­dig a pincéi: idegenben első ismerősünk, kész­séges tájékoztató; törzskávéházunkban báfá- tufik, bizalmasunk, akitől megtudunk mindent, vészi és továbbítja az üzeneteket, leveleket; részlvesiz egyéni életünkben, mert temed szokásunkat, bogarainkat; a pincér áz, aki megkérdezi, bánat Vagy öröm ért, aki beszél­get velünk, ha unatkozunk. Nem vitatkozik, hiszen a vendég rendes és ä vendég — fizet, tehát övé az igazság ie. Körülbelül ez lehet életbölcselete a feketekávé vagy csésze bar­na felszolgálása mellett. Vájjon mivel háláljuk meg mindezt?.., Az- 'zal talán, hogy idegenben, féf- perc múlva már nem is emtékezürfk reá, vagy hogy egy évti­zed után is csak keresztnevét tudjuk: Jani... Pista... Gyuri... Em'ékezzünk -meg ezbtta! róluk — kedves iemerősökről —-, miután kiléptek a szolgá'atbó': mii csinálnak, mit végeznek a közösség érde­kében.., 47 forint 90 krajc'r. A ítlagyar pincérek az egész világon híresek megbízhatóságukról, szorgalmukról, ügyessé­gükről, élelmességükre1. Utazóink nem egv- j szer találkoztak velük messze idegenben* luxushajókon, kaszinók fényes termeiben.' So­kan karriert is csináltak közülük, mások gaz­dag polgárai lettek az országnak és tekinté­lyes vezetői városuknak, legtöbbje azonban szegény, de becsü'etes magyar maradt... öregebbek emlékezhetnek — mi már csak sárgult lapokról tudjuk —, hogy öt-hat évti­zeddel ezelőtt bizony a pincérség lenézett foglalkozás volt, lega’ább is ezt állitja Sebesi Samu, az „Ellenzék" egykori nagyszerű mun­katársának 1895-ben megjelent kis füzete, melyet a ,,Kolozsvári Pincér Egylet" zasz.ló­szentélési iinnepé’ye alkalmából adott ki. Ez a kis füzet elmondja, milyen nehézségek között alakult meg Ko­lozsváron a pincérék egyesiiléle, amely egyike az ország legrégibb magyar egyesü­letének s egyetlen a maga nemében nem­csak hazánk szőkébb határai között, hanem az egész világon. A kolozsvári pincérek ugyanis már 1865-ben elhatározták egy jótékony egy'ét alakítását, hogy nyomorba került tásraikon segíthesse­nek és „állásuk tekintélyét emeljék". A mozgalomnak hamar híre ment, hogy mire vállalkoztak a „kelnerék". Élére Walter Károly állott s első eredménye 47 forint 90 krajcár lett A Nemzeti Szál’oda sörcsarno­kában kimondották, hogy alapszabályt kész’i- tenek és adakozásra kérik fel a ..piiuczipáli- sokat" is, Komlösi Mily ás uram megbotránkozik „Rövid megbeszélés után — írja Sebesi Sa­mu — Nagy Gábor elkészítette áz első gyüj- tőivet,1 amelyet aztán az akkori vendéglősök, között* hordpzták körük Kofniósi Mátyás uram megbotránkozott. Turpisságot látott a dologban és mindenkép­pen meg akarta akadályozni a gyűjtést El­ment Minorich Károly főkapitányhoz és ott kijelentette, hogy a pincérek hamis ürügy alatt pénzt gyűjtenek kórhelységre... Walter Károly vál'a.lkozotf arra, hogy Krnii- lósi uramat megszelídítse. Sietve felkereste és megmagyarázta neki az egylet célját, amely arra alakult, hogy szegény tagjait segélyezze, betegeit gyó- gyitíassa és halóitait tisztességesen elte- mettesse. Komlósinak nehezen ment fejébe, ez az uj irány, hanem azérí mégis visszavonta pana­szát. De mosl már a főkapitány követelte, hogy a gyűjtőidre jegyezzék le mindazok ne­veit, akikhez adományért fordulnak. Nagy Gábor újra munkához topott. Szépen ivet ftíbrfk.ázolt és a vendéglősök névsorát odapíngálfa, amit aztán a főkapitány is meg­erősített és kegyesen szignált. Az igy elkészített ívvel Moldovan Gergely és Walter Károly Indultak) el a principálisok­hoz. Első sorhan a fekinté'yes Biasini-szállo- da tulajdonosánát kopogtattak be. Az öreg BtéfStftí Domokos éppen rossz kedvében volt 11 még azt kilogásolta, amit Minorich köve­telt. Végű’ „uj gyiijtőivet készi'etfek és azon a Biasini-szálloda 17 forinttal Szerepelt...” De legfőfoép a* pincérek siettek az egylet mega'akitá&anak ügyét buzgalommal és ügy­szeretetükkel karolni fel. Puritán érzelmüket és becsületes törekvé­süket Jellemzi az, hogy kél olyan egyénnel, akikel nem tarfoltak quaílfikálfnák 1 arra, hőgy soraik között helyét foglalhassanak — visszaadták a pénzt. Erre aztán, Komlősi urarp is báránnyá sze­A * ^ -- ; r . lidíilf már, mert nagy gömbölyű betűkkel ő is az adakozók közé kiáMyárifötfá á ftevéf”. 1868-ban — sok és fáradságos utánjárás utáh az erdélyi főkiörmánvszék megerősí­tette az eléje terjesztett alapszabályokat és az Egylet megkezdte áldásos munkáját. A pincérek tömörü'ése egyre erősbödötf és 1895-ben mgtarfo.tták zászlószntelési ün­nepségüket, amelynek védnökét gr iéfdi Ákos főispánnal az élen a város köztisZIelet - ben álló egyéniségei voltak. Az ünnepségek, a legfényesebb műsorra', három napig tartottak... Az egyesület vagyonkája ettől kezdve év- ről-évre gyarapodott, nüg bérházat vettek a Széni égy ház-ü teában... „Ott vagyunk, ahol magyar a ina->yart se \iti... “ A román mgs-zâllâ» alatt is: csendben dol­gozott ék segített az Egyesület mind azok mi, akik rászorultak A vagyon azonban csábt- toita az „il'etékésekef" e történt kísérlet ar­ra, hogy ez az iZig-vérig magyar egyesület — vagyonostól — beolvadjon az Astrába. Az egylet akkofi einöke, Tamás János ezi meg­akadályozta. Hét éve Kocsis István az egylet elnöke. Az ő irányítása mel'ett adtak el a régi székházit és vették meg a Zápo'ya-utca 45. szám alatti gyönyörű telket, amely hatalmas kertudvara- Val sokkal alkalmasabb arra, hogy az egye­sület kibővített cé'ját szoigálja Az elnök mel­lett Sárossy Zoltán titkár végez a legnagyobb elismerést érdemlő munkát, őket viszont d 15 tagú választmány támogatja. — Ma 65 tagja van a „Kolozsvári Pincérek Segélyező Egeyüslet- és Aggmenházá”-nak — mondja a székház napsütött udvarán Kocsis István elnök —, akik 1 pengős tagdíjat fizet­nek,4 me’yből 50 fillér dz aggmenházi alap Ezzé! üzpmben 3 bentlakó agg fáJéunk teljes segélyben, 5 kint lakó pedig pénzsegélyben részesül. Bizony, most kissé kiürült a kasz- szánfo, mert több haláleset is e'őfordult s ma fhinden, még a temetés is drága .. Szép, egyszerű, de tiszta szobáikban láto­gatjuk meg a bentlakó1 Molnár Zsigmond, Grok Károly bácsit és öz-v. Simon József né asszonyt, akik. szeretetteljes ,,jó uapof-taí köszöntik az elnök és titkár urat. — Az egyesületbe nem köte'ező a belépés — mondják —, csak az tag, aki gondol jövő­jére is. Gyakran előfordul, hogy csak későn jut eszükbe, amikor azonban már nem segít­hetünk. Az alapszabályok szigorúan előírják miheztartásunkat s ehhez ragaszkodnunk kell Az egysület irodájában fellapozzuk az évenként szépen egybekötött jegyzőkönyvek köteteit. A megszai'á« alatt is magyarul ve­zették a feljegyzésékét. — Igyekeztünk mindig magyarok má- radni — idézik fel sok év küzdelmét — s sze­rény tehetségünkhöz képest kivesszük részünk az uj magyar élet megkívánta áldozatokból is. Az erdélyi kölcsönre 200 pengőt jegyez­tünk, a1 Nemzeti Munkaközponttal karöltve 13.000 darab cigarettát jattaíturik frontot; küzdő vitézeinknek. A Vöröskereszt gyűjtést cfikci óiban részt Véssünk: s ahol magyar a ma­gyarért tehet... ott vagvünk. Hatalmas szekrényben ot! van az 1895-bén fe’avatótt selyem zászló. Foszladozott szélein meglátszik az idő múlása. De vastagon hím- zétt felirata ma is hirdeti az egylet je'sza-vát: „Egymás segélyére testvéri szeretettel”. 50 fi'tér ékből — 100.000 pengős vág' on 50 fillérekből gyű it össze a több mint 100 ezer pengős vagyon, arne've' a „testvéri sze­rétét” a magyar közösség szolgá'atába áPí- íött. íme: egy magvar egyesület, amely az ősz folyamán ünnepli 75 éves jubileumét s ame'v- .rol a törzsvendégek közül is alig tud valattL Pedig a magyar összetartás teremtette meg e.s a magyar tisztesség tartotta fenn hét és fél évtized számos megpróbáltatása közepette SZABÓ ENDRE. .................... .....................-*--------­PAPÍRBAN, Írószerben, irodai fal- szerelési lártfyakbeu teljes raktárt talál az „Ellenzék*’ könyvesboltban, Kolozsvár, Mütyáss kírály-tór Tain» íűti 11—99.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents