Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-08 / 103. szám
X 19 { 3 május 1 O* ELLENZÉK A Székelyföld kihasználatlan kincsei Báiiy-i János erdélyi geológus érdekes el alása a Baineolósiai Egyesület budapesti kongresszusán BUDAPEST, május 10. Az Országos ; Balneológiái Egyesület pénteken délután j tartotta meg diszes keretek között, hatal- , más érdeklődés mellett 48. kongresszusát j a Budapesti Királyi Orvosegyesület Sem- ! melweis-termében, négy értékes tudomá- nvos előadással. Az előadások közül kiemelkedett tartalmánál és tárgyánál fogva dr. Bányai Jánosnak, az európai hirii székelyföldi tudós geológus-mérnöknek rendkivül érdekes előadása, amelyet „Uj, természetes gyógyitó anyagok a Székelyföldön“ cim- mel tartott meg. Az értékes előadást szi- nes vetitettképekkel és kifüggesztett térképekkel tette szemléltetőbbé. A Székelyföld kihasználatlan kincsei Bányai János dr. elöljáróban sorra ismertette a székelyföldi gyógyvizeket, gvógyitó erejű forrásokat, iszapelőfordu- Íásokat és a különböző borvizeket, amelyek mind-mind alkalmasak különböző betegségek elleni alkalmazásra, a legnagyobb eredmény mellett. Ismertette azokat az ásványvizeket is, amelyek ezen a csodálatos földdarabon szinte lépten-nyo- mon fakadnak a felszinre és amelyek egyes vidékeken még a kutakból is me- riíhetők. Ezután áttért a különböző, gyógyító erejű gázok előfordulásainak ismertetésére. Részletesen felsorolta a három - széki medencében és ennek északi peremén feltörő gázömléseket, amelyek közül legismertebb a torjai Büdösbarlang nagytömegű gázömlése. Itt évente másfélmillió kilogram széndioxid és 64.000 kilogram kénhidrogén ömlik ki a barlangból és tűnik el felhasználatlanul a levegőben! Ez a gáz- mennyiség hatalmas ipari üzemek létesítését tenné lehetővé és amellett a gyógyitó erejű gázokkal az egészségügyet is hathatósan lehetne szolgálni. Megállapitotta a tudós előadó, hogy éppen a torjai Büdösbarlang közvetlen környéke: a Szent Anna-tó, Tusnádfiir- dő, Sepsibükszád és a Mohostó környéke egész Székelyföldön a leggazdagabb gyógyító erejű forrásokban és gyógyhatású gázömlésekben. Számtalan betegség eredményes gyógyítását előidéző gázok ömle- nek itt lépten-nyomon és a gyógyitó erejű ásványvizeknek mintegy harmincféle fajtája fakad fel az áldott gazdagságú talajból. Ezek az ásványvizek és gázok ma még nincsenek kellő mértékben kihasználva és nagyrészük teljesen kárbavész. Pedig a Szent Anna-tó közelében lévő két régi fürdő, a Vallató és a Hamvas, gyógyitó erejű iszapja egyenesen kinálja, hogy nagyszabású fürdőtelepet létesítsenek s ezen a helyen — amely forrásoknak bőséges régiója — gyógyfürdőknek sorozata nőjiön ki a földből. Ezt a célt ma már könnyebben is el lehet érni, mert most épül a Sepsihükkszádról a Szent Anna-tóhoz vezető modern autóut és ezen könnyűszerrel lehet majd megközelíteni a fürdőhelyeket. Gyógyitóerejü lápterületek Az ásványvizeknek és gázforrásoknak ismertetése után azoknak a gyógyténye- zőknek bemutatása következett, amelyek eredetüket részben az ásványvizek munkájának köszönhetik. Az előadásnak ezt a részét szemléletessé tették a vetitett szines képek és a kifüggesztett térképek. A lápok sok változata közt azok váltak gyógyászati szempontból fontosabbakká, amelyek az ásványvizes borvizek kifolyásánál keletkeztek és azoknak amugyis gyógyitó hatásos anyagát a vizek lerakodásai rendkivül felfokozták. Ezekben nagyon gazdag a Hargita és a Kárpátok sok rejtett zuga, ahol a gyógyforrások a kifolyásoknál elterülő lápokkal együtt a maguk évezredes állapotukban vannak. A leggazdagabb ezen a téren a Szent Anna-tó környéke. Ezután arról beszélt a tudós előadó, hogy az ásványvizeknek különleges fajtája a konyhasós vizekben és a kénes forrásokban keletkező lápképződmények. A gyógyiszapoknak előfordulásait is megtaláljuk a sós-földgázas vidékeinken és egy másik fajtájukat a vasdus borvizek tiszta okker lerakodásaiban. Ez utóbbiak ügyes berendezéssel állandóan nyújtanak kitermelésre anyagot s ideális, tiszta és finom szemcséjű minőségben termelhetők ki, minden utómegmunkálás nélkül. Ismerjük meg értékeink«* A külföldön már forgalomba hozott másféle anyagok csoportjába tartoznak a Hargitában előforduló kaolin-porcel- lánföld és diatomaföldelőfordulások, amelyeknek tehát nemcsak ipari alkalmazásuk fontos, hanem gyógyászati szempontból is nagyszerűen, értékesít- hető anyagot szolgáltatnak. Épp igy nagy tömegben fordulnak elő a > nálunk eddig semmiféle szempontból I hasznosításra nem került vulkáni homok- ! jaink. I Végül megállapitotta, hogy a külföldön mindenféle cifra névmárka jelzése alatt I forgalomba hozott anyagok megtalálha- ■ tők a Székelyföldön is és igy azoknak forgalomba való hozatala nemcsak köz- I egészségügyi szempontból volna nagyfon- j tosságu, hiszen többek között éppen az j igen elterjedt reuma gyógyítására legal- ! kalmasabbak ezek az anyagok, hanem * közgazdasági jelentősége is van az ügy- j nek. hiszen eddig értékesítésre nem került olyan anyagok nagy tömegéről van j szó, amellyel szinte egész Európát a Szé- I kelyföld láthatná el devizapiacunk felja- ' vitására. Befejezésül megemlítette a Kárpátokban található bitumenes halas palákat és barnaszeneket is, amelyek szintén nagy értékű kincsei a gazdag Székelyföldnek. Az értékes előadásnak osztatlan és őszinte sikere volt. Péchy-Horváth Rezső. Szigorú Ítéletei hozott a dési királyi törvényszék a kockái volt posta* mester nő és bűntársai ügyében DÉS, május 10. A dési kir. ügyészség letartóztatta Kostya Vilma kackói posta- j mesternőt és Bájász Lászlóné volt román postamesternőt, akik együttesen a harctérre szánt postacsomagokat sorozatosan felbontották és lopkodták. A felháborító ügyben a dési kir. törvényszék most tartotta meg az izgalmas jelenetekben bővelkedő főtárgyalást. A vádirat Kostvák Vilma volt postamesternőt a következő vádakkal terhelte: hivatali sikkasztás, 10 rendbeli csalás, 5 rendbeli közokirathami- sitás. Bájász Lászlóné volt postamesternőt, nagyjában hasonló vádakkal illette a kir. ügyészség vádirata. A tényállás szerint a két vádlott 1942 októberétől kezdődően 1943 januárig, amig letartóztatták őket, sorozatosan lopkodták a postacsomagokat. Kostyák Vilma, mint köz- alkalmazott a hadszíntérre küldött csomagokat sorozatosan felbontotta és azokból sok minden egyéb mellett bort, cukrot, pálinkát, gyapjú ruhaneműt szedett ki bűntársával és ezenkivül, bár a cso- magszállitási dij csupán 30 fillér volt, ő 60 fillért, sőt ennél is többet vett el az egyszerű, szegénvsorsu parasztasszonyoktól. A felsőbb rendelkezések szerint a hadszintérre csakis 2 kg-os csomagokat lehetett felvenni, azonban Kostyák Vilma 7—8 kg-os csomagokat is felvett és a A honvédelmi miniszter a Kormányzó képviseletében leleplezte a szegedi hármas huszárok hősi emlékművét SZEGED, május 10. Vité'z nagybácsi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter Magyarország Kormányzója képviseletében ,a vo.lt szegedi hármas- huszárezred és a harmadik népfelkelő huszárosztálynak az első világháborúban elesett hős bajtársi emlékezetére felállított hősi emlékmű leleplezésére vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Lél-motoroson Szegedre érkezett. A honvédelmi miniszter és kísérete az ünnepélyes fogadtatás után gépkocsival a városba hajtatott. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország Kormányzója képviselőjének jelenlétében a hősihalált halt bajtársaik iránti megbecsülés és kegyelet jegyében országra szóló fényes ünnepség keretében leplezték le az első világháborúban oly vitézül helytállt szegedi hármas huszárok hősi emlékművét. Vitéz nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter pontban 11 órakor érkezett meg az ünnepség színhelyére. Egy régi ez- redtiombitás a Vigyázz-t, majd az ez- •edhivót fújta. E kürtjelek elhangzása után a szoborról lehullt a, lepel. £ pompás bronzszobor kivontkardu. lóháton ülő daliás huszárt ábrázol magas márv ári y talapzat on. A márványlapokba belevésték a huszárezred és a népfelkelő lovasosztáy 434 katonájának nevét, akik életüket hagyták a becsület mezején. Ugyancsak feljegyezték a márványtalapzatra a nagymultu hármas huszárok dicsőséges harcainak színhelyeit. Az ünnepi beszédek elhangzása után a zenekar hangszerein felcsendült a Szózat, majd vitéz nagy- baconi Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter elsőnek tette le 'Magyarország Kormányzójának hatalmas babérkoszorúját az emlékmű talapzatára. A honvédelmi miniszter a koszorúk letétele után elbeszélgetett a hármas huszárok közben felsorakozott bajtársi küldöttségével. Mindegyikükhöz volt néhány kedves és közvetlen szava. A kivonult alakulatok ezután, élükön a dicsőmül tu hármas huszárezred öreg katonáival, diszimenetben elvonultak a Kormányzó Ur képviselője, valamint a hősi emlékmű előtt, amely időtlen időkig hirdetője lesz a magyar vitézségnek, az igazi lovas szellemnek éö a huszájbecsületnek. sulykülömbözetet bűntársával egyszerűen ellopta. Bájász Lászlót orgazdasággal vádolta a kir. ügyészség, mert tudta, hogy felesége lopott holmikat tart lakásában és ezt nem jelentette. Kostyák Vilma cinikusan viselkedett a főtárgyaláson és megmásítva eddigi vallomásait, kijelentette, hogy ő nem bűnös, mindenért vád- lottársa felelős. Báj ász Lászlóné viszont Kostyák Vilmára igyekezett hárítani a bűncselekményeket. A kir. törvényszék több mint 50 tanút hallgatott ki az ügyben, akik igen terhelőén vallottak. Dr. Nónay György kir. ügyész több mint egyórás vádbeszéd keretében a vármegye közhangulatának megfelelően reámutatott arra, hogy ebben az elvetemült bűnügyben nincs helye mentőkörülménynek és irgalomnak és a legsúlyosabb ítéletet kell hozni. A vádlottak megrögzötten, mohón és vakmerőén, Üzletszerűen követték el bűneiket, akkor, amikor a honvédek számára küldött szegényes csomagokat embertelen elvetemültséggel lopkodták. Bemocskolták az európaihirü magyar kir. posta jó hírét, megrendítették a közalkalmazotti karba vetett hitet, a fronton küzdő érdekeltek harckészségét és erkölcsi erejét ásták alá bűnükkel, amely újabban statáriális Ítélet alá esik. Megyeszerte megvetés és utálat tölti el a lelkeket az ilyen ocsmány bűnözőkkel szemben. Az Ítéletnek erkölcsileg msgasfokunak és sujtónak kell lennie, hogy a nagyközönségben eloszlasson minden kételyt. A vádbeszéd után a három védőügyvéd, dr. Weither Károly, Mosonyi Jenő és dr. Mi- csa tartották meg védőbeszédeiket, ami után a törvényszéki tanács visszavonult és több mint egyórás tanácskozás után dr. Kapdebó Szilárd elnöklete alatt meghozta ítéletét, amely a következő: Kostyák Vilmát a kir. törvényszék bűnösnek mondotta ki a vádiratban felsorolt bűnökben, s ezért 8 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogainak felfüggesztésére ítélte. Bájász Lászlóné másodrendű vádlottat, tekintetbe véve koros és beteges állapotát, amellyel a fegyintézeti büntetést nem bírná ki, 6 évi börtönre ítélte a kir. törvényszék, ezenkivül 200 pengő pénzbüntetésre és 5 évi hivatal és jogvesztésre. Bájász Lászlót orgazdaság bűnében mondta ki bűnösnek a törvényszék és ezért 2 hónapi fogházra, 200 pengő pénz- biintetésre és 1 évi jog és hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet megemlíti, hogy a bűn a lehető legelvetemültebb volt, mivel a falvak legszegényebb népét lopták meg. Kostyák Vilmának 400 pengő havi jövedelme volt, amiből becsületesen és szépen meg tudott volna élni. Dr. Nónay György kir. ügyész a két elsőrendű vádlott ítéletét illetően sulvosbitásért fellebbezett. Az orgazdaságért elítélt Bájász László ítéletében megnyugodott. A védők mind a három ítéletet megfellebbezték. ............... -..... S _ Népművelési szomorú játék Azzal, kezdődött, hogy bár falragaszokon, lapokban 'nein hirdettek, valahogyan mégis neszét vettük, hogy Kolozsvár szabad királyi, törvényhatósági, joggal felruházott város Népművelési Bizottság a olasz kulturfilmet mutat be a Mátyás Király Diákházban, ügy véltük, mindenképpen szép és érdekes előadás lesz. Hiszen manapság utazni úgysem lehet, lássuk legalább egy nem műteremben készült filmről a szép Olaszországot, az európai művelődés termékeny melegágyát, a régi impérium magasztos romjait, s u megujhodottnak hatalmas alkotásait. De ösztökélt az igazi barátság, a hála érzése és az őszinte nagyrabecsülés, amellyel minden magyar nemcsak tartozik, de valóban viseltetik is a nagy Itália iránt. Így a kitűnő alkalomban rejlő ígéret és varázs. Ott is voltunk pontosan félhétkor. Dehogyis mulasztanánk el egyetlen képet is. S ott volt az előkelő olasz vendégeken, s a középiskolák ifjúságán kívül még mintegy húsz felnőtt ember. Ezek valószínűleg szintén úgy kerültek be, mint mi, véletlenül, mert amúgy, mondom, nagy óvatosság nyilvánult meg abban a tekintetben, hogy a felnőtt társadalom nehogy megtudjon valamit a dologból. A terembe azonban még háromnegyedkor sem engedtek be, s amikor a buzgó segéderők jóvoltából a szűrő titokzatos szerepét betöltő ajtókon egyesével mégis beszürem- Icedtünk, úgy hét tájban, hát megláthattuk, hogy a bizottságban az erő. Az az erő tudniillik, amire természetszerint egy ember nem képes. Ezért kell a bizottság. A nagy dobogón pöttömnyi gyerekek, s egy-két ingujjas, kalapácsos ember folytatott hiábavaló küzdelmet a vetítővászonnal. A felemelő látványt még inkább emelte egy, a dobogó feletti feliratok mellett lévő nyílásból derékig kihajló ember, aki egy, az oldalsó páholyban lévő valakivel folytatott élénk karmozdulatokkal kisért hangos vitát. Hét óra elmúlt, mire a vetítővásznat úgy, ahogy, felkénytelenkedték. Na, fellélegzettünk, hogy most már mégiscsak látunk valamit. Az ám, csak ekkor a vetitőkamarában indult meg olyan hangos eszmecsere, ami a jó szomszédok közt rendesen a járásbíróságon végződik. De minek részletezzük. A kamarában, úgy látszik, hiába küzsdölődtek, a tulajdonképpen hangps film, néma maradt. De látni sem lehetett, legfeljebb annyit, amennyi egy sötét pincében bírókra kelt néger csoport viadalából egyáltalán kivehető. Hogy azonban szemünket túl ne erőltessük, nemsokára ez a ,,vetítés“ is megállóit és hosszú, műsoron kívüli szünet következett. Meg egyéb apróságok is művelték a népet, illetve öregbítették a bizottság dicsőségét. Így például: az előadó már megkezdte beszédét, amikor felcsendült a Himnusz. Egyszer meg, amikor San Remoból, a virágok városából tényleg megpillantottuk — mi mindenhez hozzá nem szokik a szem — egy liget elmosódó árnyait, valaki hangosan elkiáltotta: hé, a nadrágom! Ésatöbbi, ésatöbbi! Nos, ha már az egész szombat estét tantaluszi kínok közt feszengve eltöltöt- tük, vonjuk le envhe és mérsékelt .szavakkal e népművelési szomorujáték néhány tanulságát. Egy előadást általában először megszervezünk, aztán megrendezünk. Különös körültekintéssel járunk el akkor, ha arra előkelő idegeneket, nagy- rabecsült barátainkat is meghívjuk. Gondoskodunk arról, hogy azon jelen legyenek olyan hivatalviselők is, akiknek a puszta jelenléte, vendéglátói minőségben mintegy kezesség arra, hogy a baráti hajlandóságú külföldi — aki ráadásul hazájának hivatalos képviselője is — ott jól érezze magát. Aztán — ugyebár, mégiscsak Kolozsváron lévén —, ha másként nem megy, a Nemzeti Színház két díszletezőjével huzatjuk fel a vetítővásznat, de nem a kitűzött időponton túl egy félórával, hanem azelőtt. Igen, bármily merészen hangzik: jóval azelőtt! Van egy csomó mozink is, akad tehát gépész és készülék is. S a vetítést is kipróbáljuk; jóval azelőtt! S egy hasonló előadást, mondjuk, kétszer rendezünk meg. egyszer az ifjusáonak, egyszer a felnőtt társadalomnak. De mindent idejében, mindent idejében! Ésatöbbi, ésatöbbi! Az emberi szó erőtlen a szombat este történt botrányos dolaok ecsetelésére. Hát még a leirt szó. Ezért még csak egy szerény indítványunk volna: nem. kellene m-ondjuk például, siiroősen — kiegészite ni ezt a népművelési bizottságot!? (ón) TÖLTÓTOLLAK mind™ írbaa, ben, nagy választékban az „Ellenzék'* kAoy*
