Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-06 / 101. szám

A 190 su&jttfi 7. ELLENZÉK Sikorski ellenlábasa Wanda Wasilewska Hogyan leit Pilsudski első leánya a lengyel kommunisták vezérévé ? A szovjetorosz-lengyel viszály eddigi során, kiváltképpen az utóbbi időben, egyre gyakrabban szerepelt, egy lengyel női név: Wanda Wasilewska is. Mégpe­dig nem az angliai lengyel- sajtóban, ha­nem a — moszkvai Pravdában és Izvesz­tyijában, az orosz kommunista párt, ille­tőleg a szovjetkormány hivatalos lapjá­ban, s ráadásul úgy, mint a „Lengyel ha­zafiak egyesülete“ elnökének a neve. Ez a Wanda. Wasilewska pedig még állító­lagos férjét, Alexander Kornejcsukot, a szovjetukrán irredenta hírhedt vezérét is felülmúlja a londoni Sikorski-kormány szidalmazásában és annak követelésében, hogy Sikorskiékat olyan emberekkel kell leváltani, akik nemcsak, hogy elismerik Moszkvának a volt Lengyelország keleti területeire, Nyugati'ehéroroszországra és Galíciára való igényét, hanem őszinte ba­rátsággal együttműködnek a szovjetkor­mánnyal. Mi több, a „Lengyel hazafiak egyesületének“ ez az elnöknője legutóbb azt a nvilvános kérést intézte a Kreml­hez, engedje meg, hogy a Szovjetunióban még élő honfitársaiból külön lengyel vö­rös hadsereget szervezzenek, amely ter­mészetesen egy Szovjetlengyelországért kíizdene az orosz vörös hadsereg oldalán, ellentétben Anders lengyel tábornok csa­pataival, amelyek tudvalevőleg angol szolgálatban állanak Irák területén. ‘ Ki ez a teljesen szovjetszolgálatba állt lengyel nő és hogyan került oda? — te­vődik fel ezekután joggal a kérdés. Az egykori Zetkin Klára német kommunista agitátornőnek lengyel kiadása-e, avagy inkább Kollontáj Alexandrának, a Szov­jetunió még most is működő stockholmi követnőjének, aki tudvalevőleg igen elő­kelő famíliából sodródott a bolsevisták táborába? Ezekre az időszerű kérdésekre kimerí­tő választ nyerünk a Neues Wiener Tag­blatt egyik legutóbbi számából, amely a vezércikk helyén ismerteti Wanda Wasi- lewskának kétségtelenül regényes pálya­futását. j 1942-beli irodalmi Sztálin-dijat, összesen j 100.000 rubelt, amit Wanda Wasilewska j azonnal egy „Varsó“ elnevezésű harci re- i pillog ép előállítására ajánlott jel. Vele együtt kapott ugyancsak irodalmi dijat Kotnejcsuk is, aki mellesleg szintén iró és akit nemsokkal ezután Sztálin helyet­tes külügyi népbiztosnak nevezett ki. Egy idő óta — úgy hírlik — Wanda Wasilews­ka összeházasodott Kornejcsukkal, hogy még személyi frigyükkel is tüntessenek az ötágú szovjetcsillag jegyében végbe­menő ukrán és lengyel összefogás eszmé­je mellett. Néhai jó Wasilewski Leó bizonyára megfordult a sírjában, amikor lánya vé­gül is Moszkvában kötött ki és végleg beállt a vörös Kreml szolgálatába, hogy apja és Pilsudski Lcngyekurszága helyett Szovjetlengyelországért harcoljon tollal és fegyverrel. Ezt a harcot ugyan Wanda Wasilewska egyelőre inkább az angol szász oldalra állt honfitársai ellen foly­tatja, amikor az állítólagos „Lengyel ha­zafiak egyesülete1* élén és nevében egy követ fuj a szovjetkormánnyal és a Kofn- internnel. Ezek szerint Wanda Wasilewska is ugyanarra az útra került, mint a „szép Alexandra“, volt Kollontájné, aki meg­tagadta azt a társadalmi réteget és vilá­got, amely szülte és felnevelte. K. S. Az oroszgyülö ő Leon Wasilewski A moszkvai „Lengyel hazafiak egyesü­letéinek mostanában mind többet sze­replő elnöknője Krakkóban 1905-ben szü­letett, tehát még csak 38 éves. Bölcsője korántsem ringott nyomorúságos mun­kásházban, mert apja, Leon Wasilewski neves lengyel etnográfus és irodalmár s a lengyel nemzeti forradalmi küzdelmet képviselő lengyel szocialista párt (PPS) élén néhai Pilsudski József egyik bizal­mas munkatársa volt. A PPS kifejezetten oroszellenes beállítottságú párt volt, a szabad és független szociális Lengyelor­szágért harcolt, ami miatt számos vezé­rét, köztük egy időre magát Pilsudskit is, száműzetésre Ítélte a cári kormány. Wanda apja is keservesen megszenvedte az orosz uralmat s igy az első világhá­ború kitörésekor érthetően rögtön belé­pett a központi hatalmak oldalán küzdő lengyel légióba. S hogy ebben az esetben az alma mennyire messze esett a fájától, bizonyítja, hogy Wasilewski Leó 1915-ben a légió „Polen“ cimü folyóiratában, ame­lyet lovag Jaworski adott ki német nyel­ven, éppen „az úgynevezett Nyugatorosz- ország nemzeti és kulturális viszonyai­ról“ irt tanulmányt annak igazolására, hogy a szovjetkormány által most elvi­tatott területek Lengyelországot illetik meg. Minthogy Wasilewski Leó, a Wanda apja, a lengyel szocialista pártban főként öt embert juttatott ság été a „vezérigazgató urtk Kolozsvár, május 7. Bonyolult hátterű, ér­érdekes uzsoraügyek kerültek tárgyalásra csütörtökön a kolozsvári törvényszék me,leit működő uzsorabirósúg előtt. Az ügynek több vádlottja volt, névszerint özv. Vermes József- né és alkalmazottja Schrei'hotter János, to­vábbi Kun István, Nersitz Istvánná, Ritz Re­gina, valamint Tóth Béla. Mindnyájan szélhá­mosnak estek áldozatául, aki a mu't év decem­berében több napig Kolozsváron tartózkodott Az e?et. a következőképpen történt: 1942 december hónapjában, közvetlenül ka­rácsony előtt, feltűnően költekező, jól öltözött vendég bejeit lakást az egyik kolozsvári szá - lodában. Álnéven szerepelő, mint az utóbb ki­derült, s a bejelentőlapon a Lomási fakitermelő vállalat vezérigazgatójának tüntette fe* magát. Mindjárt az első napon arra kérte Ritz Regina szobaasszonyt, hogy küldje fel hozzá a szál­loda egyik alkalmazottját, akinek valami meg­bízást akar adni. A szobaasszony köz.ésére Kun István szál’odai szolga jelentkezel a jó- megjelené6ü vendég előtt, aki szalonna és zsir vásárlásra adott neki megbízást. Az állítólagos vezérigazgató ugyanakkor a költségekre azon­nal átadott Kun Istvánnak 100 pengőt. A szá - lodai szolga kerékpáron be iß járta a várost és sikerült eleget -tenni megbízatásának A kért árut özv. Vermes Józsefné hentesmesterné se-z-rezte be Schreithoffer János hentessegéd közvetítésével. Az ,,előkelő“ vendé-g tiz pengő külön borravalót fizetett ezért Kun Istvánnak, majd hasonló bőkezűséggel jutalmazta Tóth külpolitikai és néprajzi kérdésekkel fog­lalkozott, s ezenkivül több nyelven is jól tudott, az első világháború végén ő lett Pilsudski első kormányának a külügymi­nisztere. Ebben a minőségében nem so­káig maradt ugyan meg, de később is a külpolitika terén működött, s amikor az 1920-beli lengyel-szovjetorosz háború vé­gül is Lengyelország győzelmével vég­ződött, Pilsudski őt bízta meg az 1921 március 18-i rigai békében megállapított uj határvonalnak a helyszínen való kije­lölésével, lengyel részről tehát ő volt a határbizottság vezetője. Közben Wasi- lewski, a cárizmus ádáz ellenségéből a bolsevizmus nem kevésbé ádáz gyűlölőjé­vé lett s annakidején barátai előtt nem egyszer sajnálkozott azon, hogy az uj ha­tárt nagy vonalaiban már Rigában meg­állapították és nem népszavazás alapján húzták meg, mert az volt a meggyőződé­se, hogy ez utóbbi esetben a fehéroroszok, oroszok és ukránok egészen Moszkváig a Lengyelországhoz való csatlakozás mellett döntöttek volna, csakhogy a bolsevista rémuralomtól megszabaduljanak. Wasi- lewski mindenesetre élete munkája meg­koronázásának tekintette azt, hogy álta­lában ugyanazon szempontok szerint, amelyeket 1915-ben kifejtett, ő vonhatta meg Nagylengyelország keleti határait, amelyek az úgynevezett Curzon-vonalat messze túlhaladták Oroszország terhére. Wasilewski Leó már jóval Lengyelor­szág összeomlása előtt meghalt s igy — akárcsak vezére, Pilsudski, — nem élte meg, hogy a Szovjet 1939 szeptember vé­gén mégis visszavette azokat a területe­ket, amelyeket a rigai béke folytán át kellett engednie Lengyelországnak. Iiir szerint azonban ennek ellenére megtört szívvel hunyta le szemét, mert öregségé­re hevesen összekülönbözött leányával, W andával. Ez ugyanis mindinkább a kommunisták táborába tolódott. Wanda, aki alsó iskoláit Krakkóban végezte, 1927-ben a varsói egyetemen nyelvtanárnői oklevelet szerzett s 1932- ig gimnáziumi tanárnő volt a lengyel fő­városban. Már mint tanárnő férjhez ment Szymanski nevű tisztviselőhöz, akiről nincs közelebbi adat. Házasságukból egy leány született, aki jelenleg is anyjával él Moszkvában. Nyilván már a háború ki­törése előtt elváltak, mert az 1939—40- beli varsói telefonkönyvben Wanda egye­dülálló nőként szerepel, igy: Dr. Wanda Wasilewska-Szymanska, Krasinskiego 10.“ Ebben a lakásban élte át Varsó ost­romát és a német megszállást egészen 1940 elejéig, amikor kiszökött a Szovjet­unióba, pontosabban Moszkvába. Olt a sajtóban rögtön regényes módon irta le kalandos útját. Hamarosan megszerezte a szovjetállampolgárságot, egy évvel ké­sőbb pedig Lembergben felvették a Szov- jetukrajna kommunista pártjába. Már ezt megelőzőleg, ő szervezte meg a bol­sevista érzelmű lengyeleket s alakitotta meg a „Lengyel hazafiak egyesületét“, amelynek persze ő lett az elnöke. Azóta csaknem minden fényképfelvételen a vö­rös hadsereg egyenruhájában látható, amivel bizonyára azt akarja kifejezni, hogy — noha nő — ő is katona ám, akár Sikorski tábornok, az angolszászbarát lengyelek vezére. W^anda W^asilewska mintegy tiz eszten­deje irodalmilag is tevékenykedik. Első regénye 1935-ben jelent meg Varsóban „Otthon“ címen, Két évvel később pedig meglehetős sikere is volt már egészen kommunista érzelmű regényével, a „Föld iga alatt“-tál. Moszkvába való áttelepe- dése után „Nowe Widnokregi“ (Uj látha­tárok) címmel lengyelnyelvü politikai és irodalmi folyóiratot indított, majd nem­sokára megkezdte a „"Wolna Polska“ (Szabad Lengyelország) c. politikai lap kiadását is, amely első számaitól kezdve hevesen támadja a londoni lengyel me­nekült-kormányt. A mult évben a Práv- dában „Szivárvány“ címmel folytatásos regénye jelent meg, amelyben a bevonu­ló német katonákat megveszett vadálla­toknak tüntette fel. Ezért a regényéért ez év márciusában neki ítélték oda az Béta cipészmestert is, akitől ,,feke'-én" egy pár bőrtalpú cipőt vásárolt 100 pengőért, Ugyan­akkor azonban a 100 pengőn felii-, még külön 25 pengő ,,borravalót," is adott a cipészmesíér­nék szívességéért. Nem sokkal ezután rendőri körözés alapján kiderült, hogy az állítólagos vezérigazgató a Fiat Automobil R. T. sikkasztó a’tisz'jével, Diskei Istvánnal azonos, aki na­gyobb összege* sikkasztott e! a vállalattól, majd megszökött s a lopott pénzből egy ideig gavallérosan költekezett'. A rendőrség orszá­gos körözése alapján csakhamar letartóztat­ták, majd illetőségi' helyére toloncolták, ahol jelenleg is folyamatban van ellene a bűnvádi eljárás. Ugyanekkor azonban kolozsvári tar­tózkodásának utókövetkezménye az lett, hogy a vele érintkezésbe került, fentebb említett személyek ellen eljárás indult uzsoraiigyben A kolozsvári törvényszék egyes uzsorabirá- ja, Szűcs András dr. csütörtökön tartotté meg ez ügyben az érdemi tárgyalást s annak során bűnösnek találta özv. Vermesnét és Schreií- hoffert, mint í'éttestáieat és ezért az asszonyt 1500 pengő, Schreithoffert petíig 1200 pengő pénzbüntetésre Ítélte. Kun Istvánt és Nersitz- nét lejenként1 300—300 pengő pénzbüntetésre Ítélte bünrészesség miatt, Tóth Béla pedig, akii jegy nélkül szolgáltatott ki bőrtalpú cipőt, 300 pengő pénzbüntetést kapott. Ez utóbbi há­rom ítélet jogerős, mig özv. Vermesné éa Schreithoffer ügyében úgy az ügyész, mint az elitéltek fellebbeztek. Erdélyben is megalakult az Uiságiró Szanatórium Egyesület A Magyar Újságírók Egyesületének Erdélyrészl Tagozata jegyzőkönyvileg megörökítette dr. Grois László érdemelt KOLOZSVÁR, május 7. A Magyar Új­ságírók Egyesülete Erdélyrészi Tagozata csütörtökön délelőtt az egyesület kolozs­vári irodájában taggyűlést tartott, ame­lyen dr. Tóth László központi elnök is résztvett. Zathureczky Gyula elnöki meg­nyitójában meleg szavakkal üdvözölte dr. Tóth Lászlót és újólag köszönetét mondott az újságírók előadóestjén történt nagysikerű szerepléséért. Végh József ügyvezető alelnök beszámolt arról, hogy a központi egyesület közgyűlése hozzá­járult az alapszabályoknak az erdélyi kívánságok figyelembevételével törté­nő módosításához. Ismertette továbbá a Sajtókamara veze­tőségével és a nyugdíjintézettel történt tárgyalásokat. Dr. Tóth László központi elnök az alapszabályok módosításával kapcsolatban részletes felvilágosítást adott a taggyűlésnek. Biró László főtitkár az újságírók fabe­szerzési mozgalmát ismertette. Tájékoz­tatta a taggyűlést arról, hogy az egyesü­let a lehetőségekhez képest még a nyári hónapok alatt gondoskodni kíván az új­ságírók tüzifaellátásáról. Bejelentette to­vábbá, hogy Spanyol újságírók látogatása a Sajtó­kamarában BUDAPEST, május 7. (MTI.) Az Orszá­gos Magyar Sajtókamara a Budapesten idéző spanyol újságírók tiszteletére szer­dán délben ebédet adott a Kamarában. Ott volt a három spanyol újságíró, még­pedig Pedro Lain Entralgo egyetemi ta- 1 nár és köziró, a spanyol nemzeti tanács tagja, Xavér Echarri, az Ariba cimü lap főszerkesztője és Enrico Llovet, a fallan- ge sajtófőnöke, továbbá Angel Sanz Brez budapesti spanyol követ, Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter, sajtófőnök és a Sajtóka­mara vezetősége. Az ebéden vitéz Kolosváry-Borcsa Mi­hály sajtókamarai elnök mondott pohár­köszöntőt. A spanyol vendégek nevében a közeljövőben megalakul a Szanató­rium Egyesület kolozsvárii fiókja, mely az újságírók és hozzátartozóik betegel­látásáról gondoskodik. A taggyűlés egyhangú lelkesedéssel tu­domásulvette a Szanatórium Egyesületr megalakítására irányuló mozgalmat és megbízta az egyesület vezetőségét a to­vábbi tárgyalásokkal. Tóth László köz­ponti elnök legmelegebb támogatását he- Zathureczky Gyula elnök bejelentette, lyezte kilátásba. hogy dr. Grois László, az egyesület ügyé­sze, törvényszéki tanácselnökké történt kinevezése folytán lemondott tisztségé­ről. Hangoztatta, hogy dr. Grois László mindvégig a legnagyobb lelkesedéssel és pontossággal intézte az egyesület jogi ügyeit, amelyért a taggyűlés meleg kö­szönetét mondott. Dr. Grois László érdemeit jegyzőköny­vileg megörökítették és amikor a taggvülés sajnálattal tudo­másul vette, hogy megválik ügyészi tiszt­ségétől, a legmelegebb szerencsekivána- tait fejezte ki törvényszéki tanácselnöki kinevezéséhez. A tárgysorozat utolsó pontja a tusnádi villa jelenlegi helyzetének ismertetése volt, amelyet Végh József ügyvezető al- elnök adott. elő. Tóth László központi el­nök felvilágosító szavai után Szabó End­re a Sajtókamara helyi ügykezelésével kapcsolatban indítványt terjesztett elő, amelvet a taggvülés magáévá tett. Tót1, László központi elnök köszönetét mon dott azért a szeretetért. amelyet a ko­lozsvári újságírók részéről tapasztalt és a legmelegebb elismerését fejezte ki a:: Erdélyrészi Tagozat munkája iránt. Zathureczky Gyula elnök zárószavaival a taggyűlés végétért. Lain Entralgo köszönte meg az üdvöz­lést. Az ebéd után Xaver Echarri főszer­kesztő érdekes beszámolóban ismertette a spanyol sajtó kialakulását és a fallange párt sajtójának megteremtését. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadás után Ko- losváry-Borcsa Mihály elnök mondott köszönetét az előadónak, valamint a spa­nyol előadást tolmácsoló Ember Nándor zongoraművésznek. A jelenlévő magyar újságírók több kérdést intéztek a spanyol kartársakhoz, akik további részletes fel­világosítással szolgáltak a spanyol sajtó­ról. Befejezésül Ember Nándor zongoramű­vész a társaság nagy tetszése közepette eljátszotta a fallange himnuszát. szelvények beváltása KOLOZSVÁR, május 7. Az 1943. évi május hó 3-tól május hó 9-ig terjedő hét­re a 46—92-ig számmal jelölt hentesek és mészárosok szolgáltatnak ki sertéshúst. 12 dekagramot 3 drb. 6-os számú sertés- hvsszelvénirre. Dr. Wanda Wasliewska-Szymanska gimnáziumi tanárnő Moszkvába szökik

Next

/
Thumbnails
Contents