Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-06 / 101. szám

Erdély és a magyar építészet Korúi knak nem is éppen napjainkban cl Kezdődőit gazda-áiő, politikai és művelődési válsága ntinden művészetben érc/tctte hatá­sú. Míg azonban a/ irodalom, a s/inhá/, a zene könnyebben heverik ki a válság okozta megbetegedést, ^lkorcsosulásc, az. építés, az épités/et, ez a „megfagyott zene** rermés/e tenél U'g\a ajnálatoson beláth.u.ulnmil liosz s, n időre örökíti meg tétova, vagy kapkodó korszal ok ürességét, egészséges es egységes szemléletének hiánvát. A z.sidiSs „magvar dal"' foszlányait ha meg nem is fújta el, a jövő­ben, reméljük, vssz ahoz hatatlanul eltujja az uj idők felkavarta szél. Az épület, a ház el­lenben megmarad és ki tudja meddig „beszél ' nemzetietlenségről, nyomoruságról, a. alkotói kedés lendület hiányáról, s évtizedek rom­lott Ízléséről. Nemzedékekről árulkodik és idegenek garázdálkodásáról tanúskodik. A felszabadulás utáni Erdélyben hivatalos tényezők is 1 elmérték az elmúlt két évtized célzatosan magyar jelleget eltüntetni akaró épitkezéíeiben megnyilvánuló szándékot. A leirt „stílus“ csak egy emberre, de városok, falvak, valamely táj házainak, épületeinek stílusa a lakosság egész zömére mutat, min­dig jellemez és néha vádol. Erdélyben a visz- szacsatolás pillanatában felötlött a szándéko­san elrontott városképek helyrehozatalának az idegen stílusban épült uj lakónegyedek a korszerű magyar építészet szellemében való átépítésének parancsoló szüksége s az a köve­telmény, hogy újonnan építendő házainkat és középületeinket az uj idők szellemének jegyé­ben építsük fel. A háború okozta anyaghiány egyelőre megakadályozta a helyrehozatal munkáját s gátat vetett az uj építkezések­nek is. Kisebb mértékben — ahol az elodázás lehe retken volt — történtek kísérletek a helyrehoza­talra és uj építkezésekre is. Ezekben a meg- 'valósu Iá sokban pedig rengeteg tanulság rej­lik. Lcszögezésük érdekében íródott ez a né­hány szerény sor. Ugyanis a háború hiún yok- kal, megpróbáltatásokkal járó napjaiban sem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk a tennivalókról, amelyek a béke felvirradása- kor várnak ránk. Sok az égető feladat. A fentiekben vázoltnál sürgősebb aligha akad. forgatjuk a magyar mérnök- és épirészegv- let Építészet cimü negyedévi szemléjét. Ol­vassuk Padányi Gulyás Jenő, Kotsis Iván, vagy Kotsis Endre szakszerűségükön kívül a ne n szakemberre nézve is ösztönző, szemet nyitogató cikkeit. Tanúi vagyunk annak a nemes törekvésnek, amely el akarja takarítani a mult hordalékát és nemes egyszerűséggel, tisztult szellemben, de mindenekelőtt magyai ízléssel akarja felépíteni házainkat, középüle- teinker. Ám lássuk a kérdés általános vonatkozásai­tól eltekintve, az erdélyi helyzetet. Épült, azaz „átépült“ Kolozsváron egy nagyobbsza- bisu és nemes rendeltetésű középület. Erről ina már nyilvánvalóvá vált, hogy minden jó- szándeku buzgalom ellenére sem sikerült. Nem lett magyar, legfeljebb magyaros, vagy mégirkább magvarkodó. Jószándékunkban annakidején valamennyien beleestünk abba a hibába, hogy himnuszokat zengedeztünk róla. Most penitenciát tartunk. Padányi Gulyás Jenő az Építészetben kinyitotta a szemünket. A veszélyes az, irja Padányi, hogy a tárgy­ban szereplő, s hasonló megvalósulások, hoz- zánemértésből dicséretet kapnak, „melynek révéi továbbterjed a közvéleményben az írásbeli tévelygés, az építészeti kérdésekben amugyis gyenge lábon járó müveletlenség. Hivatalos segédlettel és sajtóval terjed a rossz példa nyomán az ízléstelenség s a magyar művészet legnagyobb veszedelme: az üres, talmi magyarkodás“. Az emlitctt szemle, nevezetesen Padányi szakértő és nemes szándékú bírálatának tük­rében, a másik, a marosvásárhelvi átépítés már jobban sikerült. Mindezekből azt a ta­nulságot vonjuk le, hogy vigyázni keli a há­ború után bizonyára sürgősen megvalósításra kerülő épületrendezéseknél. Használjuk fel az eddigi tapasztalatokat, üzzük el a „vasbeton kopjafák rémképeit“. Hiszen „a neobarokk idők tévedésein túl vagyunk“ — ahogyan Padányi irja éppen a vonatkozó erdélyi kér­désekkel kapcsolatban. „Épitészeink és köz­véleményünk is a legjobb utón vannak a kor szellemének és a magyar igényeknek össze­egyeztetésére. Mire való hát az üres és ha­szontalan magyarkodás?“. Figyelmezzünk te­hát azokra a körültekintőkre, akik valóban szivükön viselik a közeljövőben ismét napi­rendre kerülő erdélyi építészeit! kérdéseket! (ón.). FARKAS FERENC ALTÁBORNAGY IS RÉSZTVESZ A LEVENTÉK RÉVI TÁBOROZÁSÁN. Nagyváradról jelentik: Május 16-án Nagyváradra érkezik Far­kas Ferenc altábornagy, országos jőcser­kész, hogy résztvegyen a K1E cserkész­csapatának zászlóavatásán, majd Réven & leventék táborozásán. Az országos ve­zetőt Nagyvárad és Biharmegye cserké­szei és leventéi ünnepélyesen jogadják. Mussolini elfő szerkesztőségi fi szobáiét meglátogatta Milánóban a kustinálimagvar követ MILÁNÓ, mii jus 7.- (MTI—S'!oEmi.) Miíriiissy /.ultim dr. kviiiiwili ma­gva r kovát csütörtökön In lopni a-I lelt Milano prefektusaim! ős polgár ines|.erénél. lU'jegvozte nevet u kirá l\i palota vendégkonveln*. majd \l»e le Egon milánói magyar konzul tár­saságában meglátogatI:i a fasiszta bazat, almi a fasiszta párt kerülői i titkára fogadta. \ magyar követ ko­szorút. helyezett el a fasizmus halot­tainak iMniékni'iivéré, ugyancsak megkoszorúzd a a hősük emlékművöt, is. Máriássy követ ezután megláto­gatta a ,.( ovo“-i, Mussolini első saer ke.szlosegi szobáját a l’opolo (Lllalia épületében, majd felkereste u maga­said» tudományok intézetét., a,hol IÉsz­leletben tagsági jegyei nyújtottak át. neki \ magyar követ a látogatás so­mul megbeszélést folytatott az inté­zel vezetőjével a közeljövőben Milá­nóban kezdődő magyar olasz, kultu­rális ünnepségek kérdésében. Megfojtotta gyermekeit, majd hara­kiri? követett el egy érdi bazáros Borzalmas családirtás az érdi tisztviselőtelepen BUDAPEST, május 7. (MOT.) Csütörtökön reggel borzalmas családirtás tör­tént az érdi tisztviselőtelep egyik házában. Kophelyi Gyula 54 éves bazáros fele­sége távollétében zsinórral megfojtotta hatéves Gizella, 4 éves Margit és 3 éves Árpád nevű gyermekét, azután petróleummal 'leöntötte a szobában lévő bútoro­kat és azokat meggyujtotta. Szörnyű tette után egy tőrrel jelhasitotta beleit az égő szobában. Azonnal meghalt és a három kisgyermek is kiszenvedett. A csend­őrség megindította a nyomozást. „A magyar munkást a magyar népi közösségi szellem irányítja /“ Vezetőségi értekezletet tartott a Hivatás szervezet AO/OZ'd d/ö má,us 7. A Hivatásszerve- zet kolozsvári tagozata Gál Albert alcluök el­nökiéivel vezerő egi citeke/letre ült össze, amelyen valamennyi üzemi csoport képviselői megjelentek. Az ük én résztvett a Kolozs­váron tartózkodó Vida István országos fő­titkár is heszí mólójában szólott a szervezet országos vezetőségének a kormánynál tett lé­peseiről. a munknügv felügyelőség felállításá­ról és a munkásság közellátásinak megköny­ÜZENET Irta: TAMÁSI ÁRON. Ennek a kitűnő h pnak a szer­kesztősége arra kért engem, hogy küldjék írásbeli üzenetet az erdé­lyi magyar gazdáknak. Olyan üze­netet, amelyben röviden benne le­gyen az a legfontosabb mondani­való, amit a gazdatársadalommal a mai időkben közölni szeretnék. Úgy hiszem, azért kérték tőlem ennek az üzenetnek a megírását, mert magam is gazda ember fia vagyok; s másrészt pedig azért, mert mint tanult és világlátott embernek tudnom kell azt is, hogy manapság mi az a legfontosabb gondolat és cselekedet, minek a je­gyében a magyar falunak élnie kell. Az első világháború óta minden becsületes magyar embernek küz­delmes élete volt. Kétszeresen küz­delmes élete. Először küszködni kellett azért, mert a rossz vezetés miatt a világ maga is teli volt za­varral és bajjal; s másodszor siny- lődnünk kellett azért, mert az igazságtalan békekötés széjjelszag­gatott minket magyarokat. Az er­délyieknek áldatlan román hata­lom alatt kellett élnie, a többi ma­gyaroknak pedig egy összerontott s megnyomorított hazában. Ezt a sorsot még akkor sem érdemeltük volna meg, ha a magyar katona a harctéren nem küzdött volna olyan hősiesen. Hát még igy, hogy a sze­rencsétlenséget nem a harcoló ma­gyarság idézte elő, hanem a belső hazai zavargás, mely lehetetlenné tette azt, hogy a legválságosabb időben meg tudjuk védeni a hazát. Ami akkor történt, jó árat fizet­tünk azért, de tanultunk belőle. Mindenekelőtt megtanultuk azt, hogy bajunkban a világon senkire sem számíthatunk, csak a magunk erejére. A szerencsétlenségben, ami a háború után reánk szakadt, erre aztán rájöttünk s kezdtük is az erőnket ismét gyűjtögetni. Tűr­tünk és dolgoztunk, a baj erősitett és növesztett, s lassankint megte­remtődött a honvédhadsereg is. Egyedül ennek az ujrasarjadt erő­nek köszönhetjük, hogy a meg­csonkított hazának egyes részeit vissza tudtuk szerezni. Mert az idegen hatalmak sohasem segítet­tek volna minket ebben a vissza­szerzésben, ha nem tudtunk volna erőt mutatni. Amikor ebben bizo­nyosak vagyunk, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a meglévőt megvé­deni és a még hiányzó magyar föl­deket visszanyerni: egyedül a mi erőnkön dől el. Ne higyjünk tehát senkinek, aki bármilyen külső megértést és segítséget emleget, mert ennek a háborúnak a végén is egyedül rajtunk fog múlni to­vábbi sorsunk. Ebben legyen egyet­értés közöttünk, mert ez a legfon­tosabb. Az én véleményem szerint egyedül a felelős kormányzat dol­ga, hogy a harcoló nagyhatalmak szándékait és terveit éberséggel fi­gyelje. Gondoljuk csak el, hogy milyen haszontalan dolog volna, ha mi magyar emberek azon kü­lönböznénk meg egymással, hogy vájjon ki fog győzni! Haszontalan dolog volna, mert a győzelmet nem találgatni kell, hanem hinni benne és végbevinni. Higyjünk tehát ab­ban, hogy a mi igazságos magyar ügyünket győzelemre visszük. De kérdezhetné valaki, hogy miben áll a mi igazságos magyar ügyünk? Erre azt felelem, hogy két óriási nagy feladatból áll. Nevezetesen először abból, hogy a magyar szent Korona országát heyreállitsuk és minden ellenséggel szemben meg- védjük; másodszor pedig abból, hogy ebben a helyreállított magyar hazában, majd a háború után, igazságos rendet teremtsünk. Már egyszer megtörtént, hogy belső erőnkben és kitartásunkban éppen akkor bomlottunk meg, ami­kor a hazát külső és belső ellenség ellen meg kelleit volna védelmez­ni. Esztelen és végzetes dolog volt. Azonban süket és vak volna az is, aki azt ninné, hogy a háború sike­res befejezése után nem kell ne­künk uj és igazságos rendet terem­teni itthon, hanem maradhat min­den a régiben. Egyik az életünk s a másik a boldogulásunk záloga. Senkinek soha nem üzenhetünk ennél fontosabbat.* * Az Erdélyi Gazda cimü lap legutóbbi szá­mából vettük át a fenti írást. nyitésérr indítóit tárgyalásokról. I langozutta, hogy a magyar munkást nem a nemzetközi munkásmozgalmak, hartem a magyar néjn közösségi szellem nányitja. A munkásság csak 1 nemzet értelmiségi rété gcvcl és a ga/.datámdalommal összefogva éi licti cl kérdéseinek megvalósítását. Végül ' i emelte, hogy a szervezet, amely jelenleg mint egy ic.000 tagot számlál, a munkavédelmi törvényrendelet érdekében százezres aláíró .j! fordul a kormányhoz az egységes munkakó dex megalkotásáért. Pálffy 'I .bor tagozati tn kar bejelentette, hog) a kolozsvári üzemi csoportok képviselőinői alakult küldöttség utazik Budapestre es résztvesz az országos közgyűlésen május p-én. Gyermektragédia epilógusa a törvényszék előtt KOLOZSVÁR, május 7. Gyermektra gédia ulójátéka pergeli le csütörtökön a törvényszék büntető tanácsa elölt. Szabó Miklós dr., felesége és két gyermeke, Sztabina Ilona cselédleánnyal együtt a kolozsi sósfürdöre jött nyaralni. Amíg a szülök egyik napon a sóstóban fürödtek, két gyermeküket, a 4 éves Ildikót és a 9 éves Zoltánt a cselédleány gondjaira bíz­ták. A lány délelőtt sétált a gyermekek­kel, majd délfelé hazament velük a la­kásul bérelt egyik falusi házba, ahol ép­pen nagymosás volt és az ajtó mögött egy forralt vízzel telt dézsa állott. Amint a kisgyermek, a 4 éves Ildikó berohant az ajtón, megbotlott és beleesett a forró vízzel telt edénybe. A cselédlány azonnal orvost hívott a helyszínre, de a szeren­csétlen kisleányon már nem lehetett se­gíteni, mert olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy néhány óra múlva meg­halt. Gondatlanságból okozott emberölés miatt bűnvádi eljárás indult Sztabina Ilona cselédleány ellen s a vizsgálat le­folytatása után tegnap tárgyalta le az ügyet a kolozsvári büntető törvényszék. Az érdemi tárgyalás során a tanúvallo­másokból nem talált elegendő bizonyíté­kot a bíróság a vádlott cselédleány bű­nösségének megállapítására. Ugyanakkor a tragikus-sorsu kis leánygyermek szülei is kijelentették vallomásukban, hogy a szomorú eset miatt nem hibáztatják a cselédleányt és nem kívánják a megbün­tetését. A büntetőtörvényszék ezért a vá'’ és védelem meghallgatása után Sztabina Ilonát felmentette a gondatlanságból oko­zott emberölés vádja alól. Az ítélet jog­erős. ________________________ R. finnek a szovjet repü ők értékcsökkenését jelentik HELSINKI, május 7. A finn légi­erő április közepe óta 84 ellenséges repülőgépet pusztított el anélkül, hogy maga jelentősebb veszteséget szenvedett volna. Ehhez a feltűnő eredményhez mértékadó finn he­lyen a következő megjegyzéseket tet­ték: A légi tévé kény ség a Finn-öböl fö­lött az elmúlt hetekben sokkal élén- kebb volt, mint a háború eddigi fo­lyamán bármikor. A bolsevisták rendszerint nagy számbeli fölényben támadtak, de a finn repülőkkel ví­vott küzdelmekből állandóan súlyos veszteségekkel kerültek ki. Minthogy a felszerelés az ellenség oldalán to­vábbra is jó, az orosz veszteségek nagyságát az emberanyag minőség­beli különbségével kell magyarázni. A jelekből arra lehet következtetni, hogy a bolsevisták jobb emberanyag hijján kellőképpen ki nem képzett repülőszemélyzetet kénytelenek harc- bavetni * II A SZOVÁTAI ,,BÍRÁK HÁZÁBAN" nem igazságügyi szolgálatban al.ók is nyerhetnek a folyó évi junius hó 10-től junius hó végéig terjedő időben elhelyezést és ellátást. A tő­épületben hideg és melegvizes egyágyas szo­bák 5 P. 50 f., kétágyas szobák 8 P. 80 f. és II pengős áron kaphatók. Csupán hidegvíz szolgáltatással egyágyas szoba 4 P. 40., két­ágyas 7 P. 70 f. Pótágyért 2 P. 2D fi’lért szá­mítunk!. A melléképületekben hidegvíz szolgál­tatással egyágyas szobák ára 3 P. 30 f., két­ágyasokéi 6 P. 60 f., néhány kétágyas szoba 5 P. 50 f.-ért is kapható. Pótágyakért ugyancsak 2 P. 20 f. jár. A szobaárakhoz jön még 10 százalék kiszolgálási dij és 5 százalék for­galmiadé, valamint a fürdőegvesiiletnek járó személyenként és naponként 50 fillér köriéi gyógyfürdői dij. A főépületben levő étterem­ben napi háromszori étkezés 7 pengő, amihez 10 százalék kiszolgálási dij is jár. Közellá­tási igazolvány, illetve élelmiszerjegyeki szük­ségesek. Szobáikat junius 1-cig az Országos Fi. rói és Ügyészi1 Egyresületinél Budapesten (XII., Ráth Gvörgy-utca 30. ®z.) lehet igényelni. A szobaigényléssel egyidejűleg 30 (harminc! pengő előleget kell az OBÜE 31.050. számú postatakarékpénztári csekkszámlájára befizet­ni. Hét napnál rövidebb ott tartózkodás eseten a fenti szobaárak 10 százalékkal emelkednek. ■>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents