Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-04 / 99. szám

ellenzék

KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ

.! t.n gyilugos.Cg a/ erőnk fegyvere, .i/ «7- fogults.tg a gyöngék kapkodjon - ezt a megállapítást img a múlt század elején tette a diplomaták doyenje, Talleyrand és az idd nem hogy megcáfolta volna de hatványozottan meg :s erősítette. A hazájáért észszerűen, céltudatosan harcoló katona, vagy „civil", pontosan az objektiv és a reális eszközökkel, nun pedig az elfogult és a romantikus eszközökkel érik el a legszembeötlőbb eredményeket. Ilyen érdiemben tehát tárgyilagosnak lenni erény is.

A tárgyilagos harcnak ragyogó példáját adu a *inn nép. .-1 finn külpolitika vezetői a háború kitörést' óta bangó tátják, hogy Suomi kizárólag a finn nép érdekeiért és sajátságos világnézetének megvédéséért küzd.

I inkomies Edwin, a finn parlament elnöke, azóta már finn miniszterelnök január 16-i budapesti beszédében félreérthetetlenül hitvallást telt a finn külpolitika önállósága mellett. Suomi számára a háború nem 1941. június 22-én kezdődött, hanem 19^9 november ac-án, az indokolatlan és imperialista tenden ciáju szovjet megrohanás feltartóztatására.

Finnország a demokrata államformát a háború folyamán nemcsak megtartotta, hanem tovább mélyítette. ,,A háborít kényszeríti körülményeit*‘ Finnországban nem mint a konjunkturális belpolitikai demagógia jelszavát használták, de ennek a vérrel fizetett lehetőségnek szocializáló erejét a legalsó és legfel* 5 éjet- szinvonalok kiegyenlítésénél, tehát a tár sada'- mi igazságszolgáltatásnál, müveit néphez illő tapintattal és a hazafiasságnak hangtalan, cl? cselekvő ihletével végre is hajtották. Ha valahol, akkor Finnországban a teljesítmények embere feltétlenül kulcspozícióba került. Fia egy iinn, akármilyen történelmi név is csillogott névjegyén, akármennyire is „jótársa- ságbrlinek“ bizonyult, s ha az összeköttetései olyannyira fényesek is voltak, de ha feladatait ahová állították, nem tudta megoldani, menthetetlenül elsüllyedt a középszerűség ingóvá n yában.

Tekintélye — ez az igazi demokrácia egvk jellegzetessége — csak annak lehet, aki bátor, de nem durva és goromba, aki törvénytisztelő, de nem törvényrajongó, aki hivatal: hatalmát arra használja fel, hogy embertársaival jót tegyen, nem pedig arra, hogy vélt hatalmának szadista kihasználásával nemcsak magát, hanem még hivatalát is gyűlöletessé tegye. A finn katona, a finn rendőr, a finn állami tisztviselő tehát éppen tapintatos, de r.em duhajkodó bátorságával, törvénytisztelc- téi cl és jcltéilcn emberséges magatartásával érdemelte ki a világ megbecsülését.

Hogy miért lett Finnország — a Szovjetunió támadásától eltekintve — a világ kedvenc, arra a fentiekből hézagos feleletet kaphatunk. A finn nép ezertavas sündisznóállásbán ma Európában egy bevehetetlen erkölcsi magaslatot véd.

Hetenkint felvetődik a probléma a világsajtóban: mi a pillanatnyi helyzet Helsinki és Washington között? A kérdésre a válasz mindig egyforma; változatlan és korrekt.

Finnország úgy áll a müveit nyugat előtt, mint az. a gentleman, akinek megsértése a sértőre vet sötét árnyékot.

Mannerheim, Finnország marsallja Svájcban üdül és gyógykezelteti magát. Az Alpok tavaszi napsütésében keres pihenést a kérlelhetetlenül szigorú téli összecsapások után. A világsajtó a tábornagy svájci üdülésével kapcsolatban kombinál, a külügyminisztériumok szócsövei nyilatkoznak, a finn hadsereg főparancsnoka pedig napvédő szemüveggé!, egy s. anatormmi nyugágyon pihen, meditál újabb feladatairól es nem vesz. tudomást a személyé körül iclzuditló, kitalált szenzációkról.

Finnország ma példaképpen áll a harcba* keveredett kisállamok előtt; a kisállamok hivatása reális külpolitikát folytatni s a belpolitikában a szociális reformok sürgetését megérteni.

■

A négyszázmillió embert mozgósított Kína az európai hadszíntereken cs az óceánokon

lejátszódó öldöklő küzdelmek idején egy időre az újságolvasó előtt elveszítette napi jelentőségét, de a vezérkarok annál inkább számolnak vele és haditervekben távoleső célok középpontjaként szerepel. Az évezredes kultúrájú Mennyei Birodalom, mióta az idegen hatás áttört a bevehetetlennek hitt kmai falon, tétovázó tapogatózásban, a szervezetlenség miatt a vetélkedők szabad prédájának kitéve keresi külpolitikai kapcsolatainak összekuszált fonalai közül az igazit, hogy anyagi-gazdagságához és szellemi hagyományaihoz méltóan állhasson be ismét a nagyhatalmak sorába.

A japán—kínai háború kitörése óta eltelt évek alatt a kinai külpolitikában egy természetes folyamat kialakulására találunk jel.két. Cstmgkingkinában, Csangkuj.sek tábornagy a tekintélyuralom és a demokrácia sajátságos i keverékével kísérletezik s kísérletei legalább annyi eredményre vezettek, hogv helyzetét konszolidálhatta és a mögötte álló kinai tömegekben feltámasztotta a nagy kinai birodalom után való vágyakozást s ami még nehezebb volt. a hitet is.

r.Z7e! szemben Nankingkina a nációnál.sra Wangcsingwej vezetésével opportunista politikái folytat. Nankingkina belátta, hogy a virulens japán néppel együttműködve, Ki na hamarabb érvényesítheti, már csak népességének c'ámarányában is, megnyilvánuló no- tcnc.áját.

A Kína elleni hadjárat változó sikere e kérdést teljesen nvitva hagyja: Nanking^ vagy C.suiiking teremti-e meg uira a négys/ázmil- üós Kína hatalmának alapját?

A berlini Welt Fresse Dienst sajtós/olgálát ezzel kapcsolatban egy szemléltető térképet es egy magyarázó szöveget juttatott hozzánk;

1 H U májút 4.

Ki ia, miként a Szovjetunió is. a/ óriás» területek országa. Japán c/crt Kína elle.i v, 'ilt háborújában arra rzorjthozott, hog nek az óriási térségnek a legfontosabb ■ 1 lete t tartsa megszállva és /crve/./e meg ".1/ d.-.ságtlag. Tiszrán kiterjedés szempontj. bó! csak cg) harmadát teszi ki ez a terület a Kinai Birodalomnak, amelyet ma Nanking Kormányoz. De ezen a területen a kinai !iko> ág 75 százaléka cl, vagyis mintegy 300 m Ilié kinai. ) '//el szemben a C ungking által ur.Jr terület, a Jangcse felső folyásától eltekintv-, igen gyéren lakott. Hasonló a helyzl az ipar és a közlekedés tekintetében is. Tíe its.ntő!

1 lonc^ongig minden kínai kikötő japán kézen van. A vasutak és országutak 70 százaléka ,s a nemzeti Kína területére esik. Sarv.;- ai, Hongkong, Nanking és Tientsin környékén van az égés-/ modern kinai ipar 90 száza léka.

Japán tehát már eddig is elérte azt, amit kezdetről fogva célul tűzött maga elé: Kina gazdasági megszervezését a nagykelctnzsiai térgazdálkodás elvei szerint. Nagykeletázsia újjáépítésében a nemzeti Kina ma már fontos szerepet játszik.

Nankingkina birtokában van Kina természetes gazdagságának nagyobb része. Csur.g- kingkina mögött áll a szövetséges világ gaz dasági ereje. Kina sorsát tehát a két verekedő nagyváros közül az határozza meg. amelyik mellé a piopaganda vagy a józan beié I tás a tömegeket lel tudja sorakoztatni.

NAGY JÓZSEF * 1 * 1

I „A SZOCIÁLIS ADÓPOLITIKA IRÂNY- I ELVEI" címen tartott nagyérdekes^égü ; előadást Nagy Dezső dr. miniszteri tana- I esős, nagyváradi pénzügyigazgató, a jo I gászegyesület előadássorozata keretében.

1 Az előadást Nagyvárad társadalmi elő - kelőségei közül igen sokan hallgatták végig„Egyik kezünkkel kardot markoljunk, a másikkal kultúrát teremtsünk"

A Vitézi Rand Z’inyi Csoportja ünnepélyes magem'ékazése Zrínyi születésnapjára

A Vitéz: Rend Zrínyi csoportjainak köz j ponti vezetősége május elsején szép ünnepség > keretében emlékezett meg Zrínyi Miklós grót ; hadvzeér, költő születésnapjáról. A budapesti I Vitézi Rendházban rendezett ünnepségen nagy és előkelő közönség jelent meg, közöttük Tasr.áüi-Nagy András, a képviselőház elnöke, vitéz Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter és vitéz Szombathelyi Ferenc vezér- ezredes, a honvédvezérkar főnöke. Az ünnepi műsor a Zrínyi diszjellel kezdődött, majd a Török Afiumból hosszabb időszerű idézetet olvastak fel. Ezután vitéz Igmándv Hegyessy Géza nyugalmazott testőrtábornagy, ügyvezető vitézi törzskapitány mondott üdvözlő megnyitót. Hangoztatta, hogy

ma nekünk is olyan igaz és elszánt magyaroknak kell lennünk, mint Zrínyi volt. Zrínyi tanítása és példája nyomán meggyőződéssel kell szolgálnunk a magyar hagyományokból táplálkozó katonaeszményt. Utána vitéz Farkas Ferenc altábornagy, a Ludovika akadémia parancsnoka tanon ünnepi előadást „Az örök ifjú Zrínyi“ címmel. Rámutatott Zrínyi vallásosságára, -nemes jellemére, izzó hazafiságára, önfeláldozó kötelességtudására, továbbá katonai erényei legszebbikére, az engedelmességre.

A nagy tetszéssel fogadott előadás után Tasnádi-Nagy András képviselőházi alelnök a katonaeszmény szolgálatának fontos idősze rutegérői beszélt, majd hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet addig áll, amíg ennek az esz. menynek a lángja lobog. A totális háborúban a tudományt és a művészeteket, a szellemi erőket :s a harc szolgálatába kell állítani. A l.-áborus megpróbáltatásokban kis nemzetek is meg tudják állani a helyüket, ha minden fiú kai katonás szellemben nevelik. A magyar sors ezer esztendőn át úgy rendelte, hogy egyik kezünkkel kardot markoljunk, a másikkal kultúrát teremtsünk.

Vitéz Nagy Vilmos honvédelmi miniszter beszédében arról szólt, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának nemes céljai sohasem

időszerűbbek, mint ma, amikor a lét és néni lét kérdése forog kockán és amikor a katona- szellem ébrentartásának szüksége véresen beigazolódik. Az irodalomnak és művészetnek a múltból és jelenből kiemelt példákat kell elsősorban a nemzet elé tárni, hogy legyen mit követni azon az utón, amely egy nemzet életében az egyedül járható ut. Ez az ut háború idején a hadak útja és éppen ezért bir jokozott jelentőséggel a katonaeszmény ki emelése és a honvédelmi gondolat szolgálata az irodalom és művészetek terén is.

A miniszter ezután kiosztotta az 1942. évi irodalmi és művészeti Zrinj’i-jutalmakat. Az ünnepséget a Zrinyi-fohász fejezte be. (M T. I.)

Olasz hadijelentés

Rómából jelenti az MTI: A Stefani-iroda közli az olasz fegyveres erők főhadiszállásának 1073. számú jelentését:

Tuniszban tüzérségi és felderítő tevékenység folyt. Bombavető repülőgépeink eredményes támadást intéztek az ellep séges arcvonalak mögött fekvő gépkocsitáborhelyek ellen. Német vadászgépek légi har eb an lelőttek egy ellenségei repülőgépet.

Csonka fenyőszál

Irta: MÉRETNÉ JUHÁSZ MARGIT

Hajnal óta mentünk permetező csőben. A keskeny hegyiut egyre merészebb szerpentinekkel kapaszkodott a csúcs felé. Lovam erősen lihegett, minden tizedik lépésnél megállt, fújt, szive erősen ütött mellében, tüdeje olyan hatalmas lüktetésekkel dolgozott, hogy lábaimat is ütemesen verte.

A szebeni havasok között kószáltunk akkor már harmadnapja. Az auseli menbázból indultunk, ott töltöttük az éjszakát, ott kaptunk lovat, hogy a suriáni kapaszkodó harminckét embertelen meredek szerpentinjét meggyőzzük.

Mellünkre nehezedett a köd. Idem is köd volt ez már. A fenyősudárok közt felhőből- felhőbe kerültünk. Ha egy gomolygó ködt'i- meg átszállt rajtunk és pár percig tiszta volt a tájék, csodálatos színek bontakoztak ki a szálfák aljában. Nyomott 'világításnál minden szín különös, mély jelentőséget kap. Erősebb a haragoszöld, vérzőbb a hot fenyőtűk rozsdavöröse, fényesebb az áfonya kemény levele. Furcsa varázslat alatt áll az ember, attól tart, hogy egy pillanat még és minden megmozdul, élővé válik. A piros- kalapu gomba rikoltani fog és a tobozok emberi szemmel pattannak fel. Azután jön az uj felhő és mélyen merül minden a ködbe és a lélekbe.

Vezetőnk,. a kis Jóska, akit az erdész a lovakhoz adott, egyre előttünk járt. Könnyen, fütyürészve vette a szerpentineket, s csak néha rikkantott vissza rigóvidámsággal•

— Nini, milyen szép kicsi madár!

Egyszer-egyszer megközelített cgy-egy fenyőrigót, de csalódva kiáltott fel:

— Elrepült!

Az utolsó szerpentin után elmaradtak a fenyők s a borókaszegélyes nagy tisztáson a sztinához értünk. Gyapjuruhánk, nadrágunk csuromviz volt. Leszálltunk száritkzózni. A sztina körül csacsi legelészett, lompos fehér kutyák morogtak. Egy kakas lépegetett hegyesen s nagyot kukorékolt ránk A csodálatos, könnyű levegőben, a havasok néma világában minden hang elvarázsolt élet valószínűtlen üzenetének tűnt fel.

Beléptünk, mintha mindig ott jártunk volna. A sztina közepén égett a tűz, mellette oláh asszony gyapjút font nyugodt egykedvűséggel.

— Bune zoa, Doamna, Domnule — mondta halk alázattal és helyet mutatott a tőkéken a tűznél. Szikár arca barnán fénylett a havasi naptol, csontos ujjai serényen sodorták a fonalat. A füst csendesen szállt a tető felé s nesztelenül siklott át a fadeszkák nyilasai között. Michelangelo Párkaira gondoltam: „Kioto formálta, Atropos vágta, Lachesis mérte**.

Milyen sorsot sző itt a hegyek magányában ez a szótalan asszony?

A sztina előtt ló nyerített, fiatal oláh leány szökött le a fanyeregből. Csikós, szőttes sztraicákban két hatalmas fakannái emelt le. A friss tejet hozta félnapi járóföldről, az apja nyájától. A sztina belső helyiségéből tej illat, savóillat, érő félben levő sajt illata szállongott. A villogószemü lány fehér, szőttet ruháján elő Uh átül fekete katrincat hordott, ingvállán sűrű fekete hímzés futott. Sárga, hátrakötött kendője alól tömött, szorosan fülrefont, kékesfekete haj villogott elő.

— Fenyőrigó — gondoltam — fekete fenyőrigó.

Aranyfényii nyakán eziistpénzeh csörren- tek össze. Régi magyar ötkoronások. Egész sor. Elálmélkodtunk; megkérdeztük: mért nem váltottak be ennyi pénzt?

— Öt éve járt az uram vele lent — mondta az asszony. — Akkor tudtuk meg, hogy ez a pénz már régen nem jár. Mit csr.inál- junk? Felfűztük Marjusának.

A lány halvány mosollyal csörrentette meg az átfúrt pénzeket. Ferenc József megkopott profilja villant fel rajtuk.

A sztina előtt, a tisztáson magányos, csu- pasztörzsü fenyősudár állt. Gallyavesztett árva fa. Csúcsán meredezett néhány elszáradt ág. Cifra, színes papirfoszlányok rongyát zNegtette rajtuk a szél. Fiatalok sírját

jelzik igy a hegyek világában. Az ajtóból éppen ráláttunk.

— Ki fekszik itt? — kédeztük.

A lány arca merev lett és vonásai megkeményedtek.

Az öregasszony szólt helyette fakó hangon:

— Fiatal legényke jött erre a pakulárok- kal Csíkból. A nyájhoz szegődött. Tréfás- kedvü, virtuskodö. A mult novemberben bo- rókaágyon hozták haza. A medve toport.i el. Fável találta meg.

— Ki az a Pável? — kérdeztük.

— Marjusa mátkája volt — mondta csendesen. — Még akkor elment a Pegátba, azóta nincs hírünk felöle.

— Pável ismételte a lány. Mélyen és sötéten zengett a hangja.

Indultunk. Mikor már a fanyeregben ültem, Marjusa óvatosan maga előtt tartva cifra, faragott húsvéti tojást hozott hozzam Felnyújtotta mozdulatlan arccal. A tojás talpán iromba betűkkel bevésve olvastam Faragtam én, Veres Izsák Csikból.

Bólintottam:

— Frumoz — mondtam elismerően. — Szép.

Marjusa megindult vele csendesen a kunyhó felé. Úgy vitte, mintha halottat vinne.

A kicsi Jóska hangja már messze a tisztás másik végén rikkantott csalódottan;

— De szerettem volna megfogni azt a ,-zép, kicsi madarat!

A felriasztott fekete rigó akkor tűnt el az erdő mély, j eke te árnyékában,