Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-26 / 118. szám
t MB 1943 május 2 7. «LLENîfiK 3 _ IAoaRaJDI INCZE LAJOS: A székelység egyetemes értekezletének anyaga és elvei Hí Néhány nap múltán vissza kell tér • mí műnk a Humorod -fürdőn megtartott szé- H.-kely megbeszélésekre. Ezek a lanácsko- ••■úxúsok — bő anyagukkal, általános jelle- tücgükkel és a résztvevők politikai sitlyá- iuwal egyaránt — az 1902-ben, Tusnád-für- lőbdőn megtartott első székely kongresszus Liuulán a második egyetemes székely érte- . Skezlet előkészítésének tekinthetők. A po- úiflitikai, gazdasági és művelődési élet ve- fsszetöemberei nagyszámban vettek részt, k dhogy egységes látást alakítsanak ki a szé- iso\kelyföldi kérdésekben. Az értekezlet vita- Ußanyagát, amelyből a szerteágazó kérdé- ■ >.sek részletes megbeszélése elindult, Váró í'OGyörgy dr. országgyűlési képviselő tudora mányos gonddal és hitelességgel összeállít Ütött helyzetjelentése nyújtotta. Nem ni túlzott hazafiságból, hanem a magyar élet elfogulatlan áttekintéséből következik a történelmi parancs, hogy a Székelyföld gerinckérdéseit a magyar politikai Indát előterébe kell tolni. A székely kérdések megoldása nemcsupán a magyar nemzetpolitika becsületügye; elsőrendű magyar kérdés ez, mert csak így lehel a székelység népesedési erejével megoldáshoz vinni a keleti magyarság létkérdéseit. Udvarhely vármegye lakossága három- negyedrészben őstermelő. A terület művelési ágak szerinti megoszlása célszerű. A talaj minősége gyenge, az időjárás kissé hűvös, ami csökkenti a mezőgazda- sági termelés fokozásának esélyeit. Ám ezzel szemben a sok jó havasi legelő az állattenyésztés révén, az erdőség meg kimeríthetetlen faanyagával szinte irányt szab a gazdasági élet haladásának. A mezőgazdasági, állattenyésztés és erdő- gazdálkodás lehetőségei mellett sem lehet elhanyagolni a megye talajkincseit. Ahogy a kisipar nagyobbára az állattenyésztés és fakitermelés árnyékában húzódik meg, úgy a gyáripar a fa mellett a vármegye talajkincseiből nőhet nagyra. Vas, só. szén, mész, földgáz és többfajta ásványvíz vár értékesítésre. A mezőgazdasági iparnak ellenben .csak korlátolt lehetőségei vannak  székely nép iparosítása itt nemesupán életkor maváltást és a j vele járó életszintemelkedést jelentené, hanem ezen messze túlmenően, a rend- | szertelenül és feleslegesen szétágamló j népesedési többletnek itthoni lekötését, foglalkoztatását, anyagi gyarapodásá- j nak biztos alapját. , I Két adat világosan megmutatja, meny- ) nyire szükség van a termelési rend át- í váltására. Udvarhely vármegye vasipari, faipari, élelmezési ipari és mezőgazdasági j ipari vállalatai a fejlődés kezdeti állapo- j tában vannak; közülük a legnagyobb alig j hétszáz munkást alkalmaz. Ugyanakkor j a népszaporulat az első világháború és a i megszállás viszontagságai ellenére is ma- j gas. A most fel nem szabadult és más \ vármegyéhez csatolt községek adatainak leszámítása után, a vármegye lakosságának természetes szaporulata — Váró György dr. számításai szerint — az 1910- es években átlag meghaladta a tizenegy ezreléket, s még 1937-ben, a magyarság j általános gazdasági elnyomatása idején i is, felül volt a kilenc ezreléken. A tény- j leges szaporulat ezzel szemben 1910-tŐl * 1930-ig mínusz kétegészháromtized száza- i lék volt, 1930-tól 1941-ig pedig tizenkét J százalék. Ez más szóval azt jelenti, hogy évente ezerkétszáz ember hagyta el Udvarhely vármegye területét, tehát egy egész falu, a vármegye átlagos falvainak háromszorosa. Ha tekintetbe vesszük az idegen megszállók „kulturzónás“ erőlködése során idehelyezett óromániai tanítók, adóvégrehaj tók, csendőrök, jegyzők, postások, vas utasok, hivősereg nélkül levő görögkelet papok, utkaparók, erdészek, vadőrök, vár megyei, városi és egyéb tisztviselők sere gét, a székely kivándorlók száma, természetesen, egész nagyságában megmutatkozik. A tömeges elözönlés ellenére is a vármegye népsűrűsége negyvenkilenc (ennyi fő jut egy négyzetkilométer területre). Csonka-Magyarország népsűrűsége kilencvenhárom volt. Termőterületre számítva, Udvarhely vármegye népsűrűsége százötvennyolc fo, mig Csonka-Magyarországé csak száznegyvenhét fő. Tehát ez a hegyes, erdős, kopár terület több embert eltart, mint Csonka-Magyarország megfelelő nagyságú térsége. Ez az arány egyúttal azt is jelenti, hogy a népesség életszintje, gazdasági ereje és teherbiróképessé- ge sokkal alacsonyabb átlagszám körül mozog, mint a dúsan termő alföldekkel és szelíd dombokkal rendelkező Csonka-Magyarországon. Ha a népfölösleg ezután sem tudna létalapot teremteni magának, ez befolyásolhatná magát a népszaporulatot is. S mivel a mezőgazdaság csak számottevő befektetés árán, mérsékelt ütemben fejleszthető, s az állattenyésztés és erdőgazdálkodás népeltartó ereje is meglehetősen korlátolt, egyetlen biztos eszközként az iparosítás kínálkozik a székely élettér bővítésére. Az iparosításnak viszont minden feltétele megtalálható. Van nyersanyag és bő talajkincs, van erőforrás és a szállításra lehetőség. A folyóvizek rengeteg erőt jelentenek. A Székelyföld villamosítása is megtette az első lépéseket. Földgáz is akad. A Földtani Intézet felkutatja és feltérképezi. Ám idáig az történt, hogy a székely földgázt elvezették többszáz kilométerre, az udvarhelyi ipartelepekre még nem. A közlekedési nehézségek egyelőre béklyót vernek az áru- és személyforgalom kibontakozására. A részleges felszabadulás óta Udvarhely vármegyének két vasutcsonkja is van, de az országgal még sincs vasúti összeköttetése. Nemcsupán ennek az erős magyarságu vármegyének, de az egész keletmagyarországi nemzetpo- litikának döntő kérdése, hogy mikor és hol épül meg már qz a vasútvonal, amely bekapcsolja Udvarhely vármegyét az ország vasúti hálózatába. A közúti hálózat itt-ott már épül, a régi utakat is javítgatják, lassanként felszámolják a megszállás hjbáit és bűneit. Nekünk azonban itt sem szabad megálla- nunk, hiszen az ellenünk elkövetett vétkek elhárítása még csak védekezés. Azután építenünk is kell. Udvarhelymegyében nagy szerepet játszik a háziipar, különösen a fafaragás, edénygyártás, szövés-fonás. Az iparosi- Lásnak két vonalon kell haladnia: a háziipar megvédelmezésében, bátorításában, termékeinek értékesítésében és a nagyipar kiépítésében. A parányi háziipari bolt a mult évben százhúszezer pengőt juttatott a falunak a háziipari portékák értékesítése révén. A köröndi fazekas- mesterség hosszas küzdelem árán megőrizte háziipari jellegét, tehát nem kötötték szakvizsgához. A székely játékipar is újabb lépés előtt áll: babagyár létesül, amely csupán a fejet készíti el, az öltöztetést majd a székely falvakban háziipar- szerüen végzik el. A kisipar támogatása azonban döcce- nőkkel haladt iráig: a vármegyében mindössze tizenegyen kaptak önállositási kölcsönt, holott megfontolt hitelpolitikával, a kisiparosok és kiskereskedők okos támogatásával meg lehetne akadályozni az idegen pénzintézetek benyomulását a székelység gazdasági »leiébe. Ennek a lépésnek majd akkor lesz komoly jelentősége, amikor a kelet-nyugati irányú kereskedelem kiépítésével a Székelyföld nagyobb forgalom útvonalába esik. Dolgos nemzedékek kemény munkájába kerül, amig ezek a feladatok. az életépités feladatai sorban megvalósulnak. Némelyikük csupán állami kezdeményezésből oldható meg. A szentkeresztbányai vasgyárat, mint a magyar hadiipar egyik jövendő telepét, állami kézbe kell venni és termelését fokozni. Ez a keleti részeken honvédelmi és nemzet-politikai érdek. Üveggyárat kell létesíteni, amely palackokat készít a székely borvizek szállításához. A parajdi sóbányához szódagyárat létesíteni. A magánkezdeményezésre megvalósítható feladatok között első helyen bútorgyárak állanak. A székely fának többé nem szabad nyersanyagként, r>agy félgyártmányok alakjában utrakelnie inven, olcsón. Meg kell helyben munkálni, helyi munkaerőket foglalkoztatni. Az ipari szakiskolában fejleszteni kell az asztalos szakmát. Az ipari növények közül, elsősorban a rostosokat, nagyobb mennyiségben termelni. Egyidőben azzal a félelemmel kezelték a székelység iparosításának kérdését, hogy a székely nép életszintjének általános emelkedése egyben a népszaporulat valamelyes csökkenésével járna. Az uj székely értekezlet előkészítői azonban most is a szentkeresztbányai vasgyárban tapasztalt állapotokat tartják szem előtt, követésre méltó példaképpen. A szentkeresztbányai munkásság ugyan is nem szakította meg kapcsolatát a földdel, nem váltott teljesen életformát, ipari munkás lett, de nem tépte el azokat a szálakat, amelyek a székely földhöz és u székelység életközösségéhez fűzik. így a székely nép úgy lép majd a társadalmi fejlődés egy magasabb fokára, hogy magával viszi minden faji jótulajdonságát, köztük a népesedési erejét, nagy szaporaságát is. ; Székely udvarhely, 1943 május hó. Cscdádá-sak fäsfatudp Hálóig' vifyiáléUának ţe'újítása tt&taz&väi&h. Kisfaludy Károlyról joggal mondhatjuk, hogy a magyar vígjáték atyja, akinek helyzetkomikumokon felépülő vigjátékai sokáig a magyar színpad kedvelt miisordarabjai voltak. Az egykori magyar életet senki sem karrikirozta nála több szeretettel, de nagyobb jellemző erővel sem. Halhatatlan vígjátéki figurái, Mokány Berci, a parlagi, de jószivü vidéki nemes ur, Tollagi Jónás, a pörcsavaró fiskális, a külföldért rajongó léha és üres egykori magyar arisztokrata, akiknek megjelenése a színpadon ma is frissen és elevenen hat a közönségre. A K i sf alu d y-vi g játék ok ma is élvezhetők és szerencsés őriét volt Galamb Sándortól, hogy azt, ami avult bennük, a színpadtechnika haladottabb fogásaival felfrissítette és nyelvben) közelebb hozta a mai színházlátogatókhoz. Kisfaludy Károly, aki korának olyan szellemi nagyságai között, mint Vörösmarty Mihály, Bajza József és Toldy Ferenc, a magyar irodalmi élet elismert vezére volt, méltán számit a magyar színpad klasszikusai közé és csak dicsérhetjük azt a szinházpoíitikát, amely időnként kötelességének érzi darabjait műsorra tűzni. A A Csalódások, melynek kedves, naiv bonyodalmát Galamb Sándor korhű magyar muzsikával és táncokkal tette a mai szem számára még szinpadképesebbé, a kolozsvári bemutatón is elhatározott sikert aratott. A kolozsvári Nemzeti Színház Kisfaludy- reprize mindenben méltó volt a kolozsvári színjátszás nagy hagyományaihoz. A szereplők könnyedén illeszkedtek be a darab magyaros biedermayer-h?jngulatába és a sűrűn felhangzó nyiltszini tapsok bizonyítják, hogy a kolozsvári közönség megérezte és méltányolni tudta a színészek fáradozását és a darab hervadhatatlan értékeit. Az előadás középpontjában a szépen beszélő, nagyon tehetséges Kormos Márta kiegyensúlyozott alakítása állott. El tudta hitetni a közönséggel, hogy ilyen volt, csak ilyen lehetett Kisfaludy korának komoly hazaszeretettől lángoló nemes asszonya, szemben a feilengős, külföldet járó Elemér gróffal, akit érthetően sikerült meghódítania a maga emelkedectebb állás- ’ pontjának. Ebben természetesen szépsége is közrejátszott. Mellette viharos sikere volt Rajnay Elly ellenállhatatlan hatású, komikus vénkisasszonyának és nagyon tetszette Han- gay Márta, a szerelmes fiatal Lidi szerepében.! Borovszky Oszkár Mokánya a tőrőimetszett • parlagi nemes figuráját vethette elénk és Csóka József egyéni humora most is jól ér-j vényesült a tiszttartó szerepében. Kitűnő ka- binetfigurát formált Szécsi Ferenc egy öreg szeladon szerepéből, de elismeréssel kell megemlékeznünk a darab többi szereplőiről:; Lantos Béláról, Kőszeghy Margitról, Réthely [ Ödönről Bodó Györgyről és a sok derűs per-' cet szerző Andrássy Márton inas-figurájáról is. A férfi-táncosok toborzója éppúgy, mint a többi korhű tánc, tűzzel és lelkesedéssel teljes színpadi teljesítmény volt. Bizonyos, hogy1 a kolozsvári közönség még sokat fog tapsolni a Galamb Sándor által felfrissített Csaló-’ dasoknak, melyet Tompa Miklós avatott' rendezői keze tett megérdemelt sikerré nálunk. (—)• I Erdély a magyar képviselőházi» an Az Erdélyi Pár( kiadványa — Egy évvel ezelőtt az Erdélyi Párt kiadta az erdélyi képviselőknek a magyar képviselőházban 1941 folyamán tartott beszédeit. A kiadvány az ország egész közvéleményeben élénk visszhangot keltett. Nemcsak azért,, mert összefoglaló képet nyújtott az erdélyi törvényhozók egyévi parlamenti munkásságáról, hanem mert uj hangot jelentett a közéletben, Erdély hangját. Bizonyságot szolgáltatott arról, hogy Erdély törvényhozói nem a napi politikai küzdelmekben vesznek részt, hanem pártharcoktól mentes, tárgyilagos szempontok alapján kívánnak belekapcsolódni az országos politikába és ezen a nézőszögön keresztül ismertették me? a törvényhozással a megoldásra váró erdélyi kérdéseket. Az első kiadvány kedvező fogadtatása után az Erdélyi Párt központi elnöksége ismét kiadta az elmúlt év parlamenti munkájának legfontosabb dokumentumait. Az Erdélyi Párt felismerte azokat a komoly feladatokat, amelyeknek bizonyságával az elmúlt év márciusában országos elnöki tanácsa és képviselői csoportja olvan határozatot hozott, amely szerint hazánk külpolitikai helyzete és azok az erőfeszítések, amelyek reánk várnak, egyaránt a kormányzó és a kormányzat körüli tömörülést teszik szükségessé. Miután pedig az Erdélyi Párt és a Magyar Élet Pártjának programja lehetővé teszi az azonos magatartást a mai sorsdöntő idők által felvetett kérdésekben, az Erdélyi Párt a kialakítandó nemzeti egység érdekében pártszövetségre lépett a Magyar Élet Pártjával. Fenntartotta azonban az Erdélyi Párt nevét, programját, szervezeti szabályzatát, jelvényét, teljes szervezeti önállóságát, vidéki és központi szervezeteit, kolozsvári központját és budapesti irodáját. Ugyanekkor felhívással fordult a többi politikai pártokhoz: függesszék fel a pártharcokat a háború tartamára, hogy a nemzet teljes erejét bevethesse abba a küzdelembe, amely a magyarság jobb jövőjét hivatott, biztosítani. Ezek az alapelvek határozták meg az Erdélyi Párt munkáját 1942-ben. A belső aretfonal szilárdsága érdekében a párt még szorosabbra fogta össze a pártszervezeteket, amelyekben a román uralom alól átmentett politikai egység és a kisebbségi sorsból leszűrt tapasztalatok az összetartó erő. Ez jellemezte a párt parlamenti munkásságát, amelyről a 152 oldalas kiadvány ad tájékoztatót. A kötet főbb tartalma a következő: Az Erdélyi Párt programja és a Kállay- kormány. (Gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt országos elnökének a Kállay-kor- mány bemutatkozása alkalmából mondott beszéde.) Hogyan látja az országos problémákat az idegen megszállás alatt élt magyar? (Gróf Teleki Béla beszéde a felhatalmazási vitában.) Magyar nemzetiségi politika. (Dr. Mikó Imre beszéde a miniszterelnökségi tárca vitájában.) Erdély újjáépítése. (Albrecht Dezső beszéde az u. n. „kisfelhatalmazási“ vitában.) Külön fejezet foglalkozik a déerdélyi magyarság helyzetével és az Erdélyi Pártnak a délerdélyi magyarság helyzetével kapcsolatos parlamenti nyilatkozatával. A többi fejezetek a következők: A déler- délyi magyarság helyzete, A magyar honvédség, Nemzetnevelés és propaganda, Magyar kultúrpolitika, A magyar föld, Közellátási kérdéseink, Magyar ipar és kereskedelem. A magyar munkás, Őrségváltás a gazdasági életben, A magyar közigazgatás és a magyar tisztviselő, A magyar igazságszolgáltatás, Népegészségügy, A Székelyföld időszerű kérdései. Háborús pénzügyi politika, Közéleti tisztaság, Erdély a felsőházban. Az egyes fejezetek azoknak a képviselőházi beszédeknek bő és részletes ismertetését tartalmazzák, amelyeket a fenti tárgykörökben az Erdélyi Párt törvényhozó parlamenti munkásságuk során elmondottak. A kötet ízléses kiállításban a kolozsvári Lengyel Albert könyvnyomdában jelent meg. A kiadványt a képviselő- házi naplók alapján Végh József szerkesztő állította össze. Hirdessen Erdély legelterjedtebb napilapjában, az EsUlapbasc
