Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-20 / 113. szám

f Mii iü tt j ft k 2í

fc L L Xi H 5S E K

5

*

=1

I

rj

J

i

1

t

PARaJDI JNCZE LAJOS:

IJtaavav élettér és kereskedelem a Székelsfőldön

Marosvásárhely — neve’hez méltóan — váirozó szerencséje ellenére is következetes hűséggel kitartott a régi magyar életelv mellett;

egyetlen hasznos gazdasági tevékenységet, egyetlen szépművészeti ágat, egyetlen szellemi vezetőhelyet sem szabad ki szál ászt a- mink a kezünkből. A magyar élettér nem csupán földrajzi értelemben, néptalajunk széleinek morzsolása által szűkíthető, hanem az által is, ha vérünktől és életelvünktől idegen elesnek fúrják magukat a magyar társadalom szerkezetébe, elkapkodják elölünk a megélhetés és a tisztességes mura- ka árán való gyarapodás lehetőségeit.

A magyar élettér akkor is szükebb lesz, ha bizonyos tevékenységi területen mások lesznek úrrá.

A székely főváros rég felismerte azt az' alapigazságot, hogy

a magyar élet bizonyos ütőereinek idegen megszállása nemcsak egy csomó magyar életlehetőségének elveszítését jelenti, de azzal a veszedelemmel jár, hogy a megrohant pontokon lényegesen gyengíti,, vagy teljesen megbénítja a magyar társadalom teherviselő képességét és ellenálló erejét.

Vissza kell szereznünk minden megélhetési forrást, biztosítanunk kell magunknak a ke- nveret, fiainknak a munkával és vállalkozó- szellemmel arányban levő haladást. S amikor majd egyetlen magyar ember sem áll tanácstalanul és a leszoritottság keserűségével, megnyugodott lelkiísmerettel tekinthetünk a végzett munkára.

A magyarságnak abból a vágyából, hogv ne engedjen odvakat képződni a saját testében, röviddel a felszabadulás után megalakult Marosvásárhelyen a Keresztény Magyar Kereskedők Egyesülete — amint neve is előre jelzi' —, a feltörekvő keresztény magyar kereskedőtársadalom országos viszonylatban is egyedülálló tiszta érdekvédelmi szervezete. Nem társadalmi mozgalmakra alapozza a keresztény magyar kereskedelem fejlődésének ügyét, nem is köti politikai tervezgetések szekere után, hanem tüzetes alapossággal megvizsgálja a keresztény magyar kiskereskedők helyzetét, felmérve esélyeiket, értékeli lehetőségeiket, módszeresen megkeresi a keresztény magyar kereskedelem feladatait, terjeszkedési alkalmait és megvédi a keresztény magyar kereskedő jogos érdekeit.

Két arcvonalon folyik a küzdelem a keresztény magyar kiskereskedő létéért és gyarapodásiért: a gazdasági életünkbe betört idegenek veszedelmes térhódítása ellen s ezzel em-időben az olyan nagytőkés kísérletezések ellen is, amelyek — eredeti rendeltetésükön tu ■ ’énve — eltuszkolnák a kiskereskedőt az erősödés kútfőitől s ezáltal felmérhetetlen károkat okoznának a magyar polgári rend megszilárdulásában, Az

1

I

Idsgmk bsíSrése elíen

vívott harc szemmel látható eredményeket hozott, a másik küzdelem inkább a nagytőke méltánytalan beavatkozásainak elhárításában jelentkezik. A KMKE szervezője és tágas szemhatáru törekvéseinek óvatos, megfontolt •irányítója az eddigi komoly sikerek kimutatása közben név szerinti, pontos vázlatrajzot készített Marosvásárhely kereskedelmi forgalom szempontjából legelőnyösebb részéről, a Széchenyi-térnek nevezett főtérről. A vázlatra iz az r94v évi április hónapban tapasztalt állapotokat rögziti: számbaveszi a nevezett tér valamennyi kereskedelmi jellegű üzletét, köztük az idegeneket, a régi magvar üzleteket és a felszabadulás után nyiít keresztény magvar üzleteket is. A lemérés idején

összesen kilencvenkét üzlet volt Marosvásárhely főterén; abból ötvenkét zsidó üzlet (hatvanegy százalék). A harmincöt magyar üzletből is tizenhárom (a magyar üzletek harminchét százaléka) 1940 szeptember jo. után létesült.

Egy r égen v£rt V önyvujdcnság

55 pasziánsz

játék

A legérdekesebb kártya-türe» lemjá ékok gyűjteménye. — Szerkesztette: Ladányi Lóránt Ára 1 peapo.

Kaphatók az

„Ellenzék“ könyvesboltban

Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre utánvéttel is azonnal, küld.ük,

j A marosvásárhelyi „Egyetértés“ példamutatása

Néhány szó a ,,Néhány adat a magyar hitelszervezet működéséről" c., ; át Ellenzik 1943. évi április hó 2.

napján megjelent cikkéhez.

A hangulat kedélyállapot, amelyet változó külső és belső befolyások idéznek exő.

E kedélyállapot alkotó elemei azok az érzelmi, indulatos lelki sajátosságok, amelyek az emberiség lelkének legősibb rétegét alkotják, tehát kezdetleges (primitiv) megnyilvánulások.

A hangulat, ennélfogva könven befolyásolható és gyorsan változó rövidlejáratu kilengés.

A pénzintézetek nemzetgazdasági és gazdaságpolitikai hivatásuknál és céljaiknál fogva a dolgokat, a fogalmakat és a szükségleteket a valóság, a tényleg létezés és a tárgyilagos érték szerint veszik figyelembe; rövidlej áratu kilengésekre tehát működésűket még mozgalmas, válságos időkben sem és akkor se alapíthatják, ha ezek működésűkre történetesen alkalmilag kedvezően alakíthatók.

Ebből az következik, hogy a jubiláló fővárosi pénzintézet működéséről szóló beszámoló — bármily felkészültség, hozzáértés és tárgyilagosság is olvasható ki belőle — nem; a pénzintézetek körüli jobb „közhangulat“ kialakítását, amire a hangulat mivolta és természete, de a jubiláló pénzintézet hetvenötéves múltja is közvetlenül utal, hanem a jobb „közvélemény“ kialakítását látja szükségesnek.

Ennélfogva nyilvánvaló, hogy a „közvélemény“ már kialakult.

A közvélemény azonban hosszú hullámú irányzat eredménye. Lassan, biztosan, ellenállhatatlanul működő befolyás, amelyet a köz, a nép a véleményével a füg- gőbenlevő kérdésekre evaknrol s amelynek komolyságát és jelentőségét az adja meg, hogy az uralkodó erkölcsi felfogásnak kifejezője.

A közvélemény a dolgokat, a fogalmakat és a szükségleteket ugyancsak a valóság, a tényleg létezés és a tárgyilagos érték szerint mérlegeli s hogy mégis jobbá alakítása szükséges, ez a körülmény az, amely valóban gondolkozásra késztet.

Amikor pedig elgondolkozunk a kialakult ismert közvéleményen, nyomban látjuk mindenek előtt azt, hogy az említett közvélemény kialakulására a pénzintézetek részéről elutasított kölcsönkérek esetleg tett ellenszenves megjegyzései és a pénzintézetek részéről kulturális és jótékony célokra áldozott pénzadományok soha semmiféle befolyással nem voltak, nincsenek s nem is lehetnek.

Nem pedig egyrészt azért, mert az említett ellenszenves megjegyzések, ha előfordultak is és a pénzintézetek részéről hozott említett áldozatok csupán elszigetelt, múló hangulatot idézhettek elő és idézhetnek elő a jövőben is.

Nem lehettek azonban másrészt azért se, mert a pénzintézetek keletkezése óta mindig voltak elutasított kölcsönkérők és a pénzintézetek működésük kezdete óta a maguk említett áldozatát idő- és helyzet- szerüleg mindig meghozták s mégis ezeknek állandó fennforgása mellett hosszú, évszázados idő alatt kialakult az a közvélemény. amelynek jobbá alakítására a jubiláló fővárosi pénzintézet és az Ellenzék említett közleménye az időt elérkezettnek látja.

Mielőtt a közvélemény kialakulásának okaira rátérhetek, mégis meg kell röviden vizsgálni azt. hogy az elutasított köí- csönkérők ellenszenve és a pénzintézetek

Erdély Moigó

A magyar fi mgyártás legsikerültebb viajaléke ;

Gentry fészek.

Főszerepben: Tolnáv Klári. Haj* más y Miklós, O-ortos, Vess* ry P rí és Pethes Fer*ríc. Vasárnap

délelőtt 1 I őr i kezdettel m diné. Következő mü őrünk május 2j-íől.

Vihar kapitány. * I * I

jótékonykodása még múló hangulat kialakítására is milyen jelentőséggel le hetett?

Ha a közönség vagy ennek egvrésze arról értesül, hogy a pénzintézet általában vagy egyeseknek bizalmi, személyi kölcsönt nem nyújt, e körülmény inkább fokozza a pénzintézet iránt való bizalmat, mint az, ha arról értesül, hogy a személyi kölcsönök sorozatos nyújtásával jelentős kockázatot vállal.

Egészen más kérdés azután az, hogy a pénzintézet megérti az idők szavát s a maga előnyös, kedvező helyzetét nem zárja el nehéz időkben attól, hogy rendszerint kockázat nélkül való felelősséggel és kötelességteljesitéssel pusztuló sorsokat a család, a köz és a nemzet részére megmentsen.

A megváltoztatásra szoruló, tehát ki alakult közvélemény tisztában van a pénzintézetek működésének irányzatával és természetével, minélfogva kevés alkalma van egv-egy - pénzintézetnek arra. hogy a kölcsönkérőt elutasítsa, de ez a közlemény azt is tudja, hogy a pénzintézetek a közjó, a művelődés céljaira inkább csak adományoztak, adakoztak, mint áldozatot hoztak, mint ahogy alkalmilag vagy gyűjtő napokon az emberek általában tehetségük szerint, még inkább elgondolásaiknak megfelelően kisebb-na- gvobb összegeket csúsztattak és csúszhatnak a perselyekbe, ami pedig még nem áldozat; tehát nemhogy közvélemény, de közhangulat kialakítására se alkalmas.

Minthogy pedig a pénzintézetek körül kialakult közhangulat kedvező megváltoztatásának szüksége valóban időszerű s nekem is a szivemen fekszik, ennek a célnak a megvalósítása érdekében irom e sorokat és meg is mutatom az utat cs módokat, ahogy a mai közvélemény megváltoztatható, melyek a következő példában

I ellelhető k.

Az Ellenzék néhány nappal előbb, május 13-án megjelent számában olvasom.

Marosvásárhelyen már a megszállás ideje alatt működött egy kis mozgalmi jelentőségű pénzintézet, az „Egyetértés".

Ezt a szó igazi értelmében fillérekből hozták létre. Nehány gyengeíizetésii ifjú értelmiségi ember heti kötött betét alakjában szerzett üzletrészeket magának. Tisztviselői a szent megszállottság küide- téstudatával, inkább magyar becsületből és fájdalomból végezték a szervezés, ügykezelés és fejlesztés körültekintő munkáját, mint fizetésért. Helyiség is többnyire az egyházak jóvoltából, ifjúsági egyesüle leknek „székhazában" akadt számára, de hivatását a legzordabb körülmények között is teljesítette, mert amikor az idegen adóvégrehajtó megjelent a magyar kisiparosnál és kiskereskedőnél s lefoglalta szerszámait és árukészletét, az ,,Egyetértés“ parányi hitelszövetkezet tüstént folyósította a valamekkora összegeeske gyorssegélyt, ami által egy magyar kisiparos vagy kiskereskedő megmenekült a könyörtelen végrehajtástól, tovább is dolgozhatott, biztosíthatta a fedelet családja feje fölött s kenyeret adhatott gyermekei kezébe.

A felszabaduláskor az „Egyetértés“ elvesztette ezt a hivatását. Egy lett a pénzintézetek sorában, de most sem adta fel régi, kipróbált alapelveit; ma sem Üzletszerűen folytatja működését, nem a kamatszámítás a legfontosabb művelet nála. hanem a keresztény emberbaráti gondolkozás, magyar társadalomépités, kisemberek támogatása, imllalkozó szellemű, dolgozni akaró, képzett magyar emberek önállósághoz segítése.

E vezetőgondolat következetes alkalmazásúimii a mult évben kerek négyszázezer pengőt helyezett ki. Egy kis jóindulattal el lehetne mondani, hogy helyi viszony latban és védekező irányban ezzel meg is van oldva a magyar kisemberek hatékony támogatása; szükséges volna tehát egy ilyencélu országos szervezetű pénzintézet.

Már most két szükségletről van szó. Az egyik a pénzintézetek körül kialakult közvéleményt akarja megváltoztatni, meri szükségesnek látja jobb közvélemény kialakítását, a másik azt látja szükségesnek. hogy az egész ország szükségleteit a

Marosvásárhely kereskedelmi életében is pontosan a7. a folyamat ment végbe, amelyet úgy függőleges, mint vízszintes irányban mis városokban is észleltek: az idegen megszállás kezdete óta a rendszeres magyarüldözés következtében a magyarság társadalmi szintje egyre alább rokkant s ezzel párhuzamosan a magyar kereskedők és iparosok csendben, szomorú észrevétlenségben iassankint elhúzódtak a forgalmasabb utcákból, terekről, a mellékutcákba. kültelkek felé; egy pokolian kigondolt terv szerint

a magyar társadalom vezet őrét eg ei b 61 leszorították a magyar szellemi embereket, ugyanakkor a városközpontokból kiszorították a polgárság erős támasztékait; a kisiparost, kézművest és kiskereskedőt, vagyis a polgárt, aki fiaiban már orvost, ügyvédet, mérnököt, papot, tanárt és írót, pénz- embert és gazdasági szakértőt, értelmiségi magyar embert ad a nemzetnek.

Északi Fél-Erdély felszabadulása határkövet jelent ebben a furcsa „népesedési mozgalomban“. A marosvásárhelyi kereskedők példája azt bizonyítja, hogy komoly sikerrel indult meg a keresztény magyar kereskedelem jogos érdekterületeinek visszaszerzése.

A K.VIKE vezetőségének fenti vázlatrajza azonban előre csupán) az arányszámok tekintetében beállott lényeges javulás kimutatására szorítkozik. Az arányszámok azonban ebben az esetben nem mondanak el mindent, nem beszélnek. például, a tőkeerősség arányáról, nem jelzik a kereskedelmi életben annyira szükséges üzleti összeköttetések állását, sem a versenyképesség egyéb „mellékes“ alapfeltételét.

Aki majd e „másodrendű“ körülmények felé is tudományos érdeklődéssel fordul, egv döbbenettel meglátja a magyar kereskedőképzés feladatai mellett a magyar kereskedőtámogatás feltétlenül szükséges voltát is.

fi másik arcronai

szellemi küzdelmei a magyar gazdaságpolitika és nemzetpolitika találkozásából keletkeznek és a páratlan magyar lelkiismerethez szólnak. Nevezetesen; arról van szó, hogy az idegenek ellen folytatott jogos küzdelem eredményeit messze tekintő magyar társadalomszervezés munkaterve szerint keresztény és magyar, szakmailag képzett, közösségi szempontból hasznos kereskedők élvezhessék.

Nemcsak , méltánytalan, de egyenesen észté- lenség volna, ha a visszahódított kereskedelmi életlehetőségek most nem a keresztény magyar kiskereskedők előtt nyílnának meg, hanem már amugyis elég erős tőkecsoportok nyomulnának ide be, más vidékről s ezzel égv csapásra gátat vetnének a székelyföldi keresztény magyar kereskedőtársadalom szabad fejlődésének. Valójában csak elsődleges feladat, hogy az idegenektől vissza kell hódítani a magyar kereskedelmi életet, a lénye ges feladat és minden tervszerű erőlködésünk célja az, hogy uj életlehetőségek nyitásával utat egyengessünk a magyar középosztály utánpótlásában fontos szerepet betöltő egyik rétegünk gazdasági megszilárdulása előtt. A főváros hatalmas kereskedelmi vállalatainak nem létkérdés, hogy éppen Marosvásárhelyen nyissanak, fióküzleteket; a székelyföldi keresztény magyar kereskedelemnek, sőt ezen túl az erdélyi magyar társadalomnak azonban életérdeke fűződik a székelyföldi keresztény magyar kereskedők megerősödéséhez. Gazdasági és nemzetpolétikai munkatervünk- ben, művelődéspolitikai és nemzetnevelési erőfeszítéseinkben, a magyar polgárosodásért indított hadjáratunkban döntő szerepet szántunk annak a kispolgári rendnek, amely a keleti • országrészek apró városkáiban, kisiparos és kiskereskedő vonalon eddig is becsülettel állta az áldozatos harcot.

A r- «icrxmülr noCr-iz Q'7V*rPnf* IP V C KéC*

rész tény magyar kereskedőréteg és a magyar j polgárosodásért dód gozó szellemi embereink i ma már nem állnak egyedül, hiszen áttekintő orszagépités terveibe illesztett intézmények vannak hivatva a magyar kiskereskedők önállósításának és gazdasági megalapozásának betetőzésére.

Minden figyelmesség ellenére is történnek sajnálatos dolgok. Egy kiskereskedő az ön - állósitási alap segítségével átvette egyik ide- genajku, kijelölt kereskedő üzletét. Ö azonban valamiképpen nem lett kijelölt kereskedő, noha az elődje jogaiba lépve, nem szaporította volna a kijelölt kereskedők létszámát. A vásárló közönség sajátságos gondolkozásához tartozik, hogy a szabad forgalomban hagyott árucikkeket is ott szerzi be, ahol hozzájut a közellátási hivatal elosztásában, kijelölt kereskedők révén forgalomba hozott árucikkekhez. így a kérdéses keresztény magyar kiskereskedő, a napi kilenc-tiz pengős átlagos bevételével, ki tudja számítani. a napot, mikor megy tönkre, miután feléli a kölcsönt. Nem nyugodott belé sorsába. Fennebb viszi az ügyet, mert

bizalma van a magasabb vezetésben. Tudja, hogy amit az állam egyik kezével ad, semmiképpen sem akarja elvenni másikkal.

Mindössze sajnálatos véletlenről van szó. Az Erdélyrészi Gazdasági Tanács is, mint a ke- resk#edőtámogatás és önállósítás illetékes és hivatott szerve, nem elégszik meg azzal, hogy a kölcsön révén újabb és újabb magyar embereket bocsát szárnyra, de érthető figyelemmel kiséri az önállósítottak sorsát s ahol majd szükséges, a legmagasabb magyar szempontok szerint védelmet és segítséget nvujt az önállósitottnak. Ez a figyelmes védelem bizonyosan jóváteszi az esetleges hibákat.

Marosvásárhely, 1943 niájus hó.