Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-19 / 112. szám

19 4 1 május; 2ft

£'LL£N £££

Htot*

PARaJDI INCZE LAJOS:

Székelyföldi iparosgondok

Marosvásárhely nem volna mcltó a polgárváros névre, ha legnagyobb gondja és figyelme következetesen ma is nem a kispolgári életforma dúsan scrjadzó törzsökével: a kisiparos és kézműves rétegekkel volna kapcsolaţban. Fejlődése folyamán az iparosöntudatnak gyönyörű példáit - szolgáltatta. Polgársága —• elsősorban az iparoscéhek -— a maga foglalkozása mellett az „urak dolgába“ is belé- szólt: várat épített, politizált, irodalmat csinált. A törekvés, vagy — ahogy a székely ember mondja — az ,.iparkodás“ hagyománnyá vált. Jöhettek dulások, átroboghattak vad foglalók, ránk törhettek megszálló szándékkal, ez a feltörekvő nép soha nem csüggedt.

A szomorú közeli múltban az idegenek kezet tehettek a társulati vagyonra, amit szorgalmas elődök sok munkás nemzedéken keresztül szépen összegyüj- tögettek, a magyar kisiparos és kézműves ebbe sem bicsaklott belé, mintha tudta volna, hogy a falusi földműves mellett ő a legbiztosabb támasztéka a magyar életnek.

Mint a Székelyföld más városának szívósan életbe kapaszkodó iparossága, Marosvásárhely erős iparostársadalma is a fel- szabadulás után nyomban megragadta a legelső alkalmat şiz iparosélet gondos fejlesztésére Az Ipartársulát ipari tan- lyamok rendezésébe kezdett, amelyeken j hármas tagozódás szerint készítik fel a versenyre a magyar iparosokat: tökéletes j szakmai toimbbképzés mellett megadják ! a szükséges iparjogi ismereteket s rászoktatják a helyes számvetésre. Olcsón osztogatott szakkönyvekkel segítik az iparos önképzést. A marosvásárhelyi iparos mindig önérzetesen hivatkozott iparosvoltára, a felszabadulás óta azonban a társadalom még nagyobb megbecsüléssel tekint a jól képzett kisiparosra. Ismét érdemes lett kisiparosnak lenni. Hazatérésünk óta kerek számban ezer aj iparengedélyt váltottak ki Ma.rosvásárhelyen, köztük igen jelentős arányban önállósítással állunk szemben.

A fellendült kisipari ágak között első helyen az építőipar és a vele rokoniparágak állanak. Ámbár a magánépitkezés érthető okokból pillanatnyilag szünetel, az állami építkezések foglalkoztatják az összes építőiparosokat. A kőmüvessegéd havi jövedelme kétszázötven pengőnél kezdődik és négyszáz pengőig emelkedik. Az asztalosok és lakatosok, szerelők sem ■ maradnak el keresetben.

Az építkezés az anyagbeszerzés lehetőségeinek korlátozása miatt még nem is bontakozott ki egész méreteiben, de az iparostársadalom viszonyaiban gyakorlott szem már észreveszi az utánpótlás terén jelentkező hiányokat;

nincs elég iparostanonc. Márpedig a kisiparok megszállása és kereseti lehetőségeinek kihasználása feltétlenül nemzeti érdek. Ha önműködőért nem tud a kisipar elég tanoncot vonzani, az iparpolitikának kell irányitóan beleavatkoznia.

Ennek a kérdésnek végső és kielégítő megoldása is összefügg a székelyföldi túlnépesedés levezetésének és okos felhasználásának létfontosságú kérdésével. Meg kell vizsgálni:

miért nincs elég tanonc?

Az iparosok nagyobb hányada egyenesen felel: a mai élelmezési és lakásviszonyok között nem tud annyi tanoncot szegődni, mint régebb. Şzivesen tanitana és foglalkoztatna öt-hat tanoncot is, de csupán egy-kettőnek tud szállást biztosítani.

A Székelyföld minden zugában, de különösen a túlnépesedett vidékeken volna is elég jelentkező. Ez az emberanyag 1 azért is értékes, mert éppen a vállalkozó * szellemű, merész és t^ttrekész• gyermekek vágnának neki a világnak, két kezükkel és éles eszükkel keresni létalapot maguknak, ha alkalom nyílnék rá. Ha Maros- vásárhelynek volna egy nagyobb létszámot befogadó tanoncotthona,

a Nyárádmente egymaga ellátná a székely fővárost tanonccal, akik majd önállósítás végett elszivárognának a magyar iparosban szegényebb tájak felé is: fel a Nagy-Szamos völgyébe, a Sajó mellékére, egyszóval: olyan vidékekre, ahol a magyar iparosításnak úgy az egyén, mint a köz szempontjából hivatása és jövője van.

Az iparos tanoncotthon hiánya az oka annak is, hogy a faluból beözönlő fiatal emberanyag hazulról gyengébben eleresztett része kézműipar helyett a gyáriparban helyezkedik el, mert ott nyomban 2

Miivészest

keresethez jut, fenntarthatja önmagát, tanulnia sem kell. De igy soha nem lehet szakember belőle. A székely gyermek már egyéni képességeivel, világos számvetésével és bámulatos kitartásával is jobban érvényesülne a kisiparban, mint , az egyéni képességek, minőségi munka és j nagyobb műgond értékesítésére alkalmatlan gyáriparban.

Ugyanígy elevenbe vágó kérdés:

mi yen part válasszon

a faluról behozott gyermek? A székely falusi gyermek, ha csodálatosképpen iparra vetődik (mert felvilágosítás, biztatás és irányítás nincs), többnyire közismert, veleszületett hajlamainak engedve keres alkalmas iparágat; minden székely gyermek otthon is örömmel fur-farag, reszel, kalapál, szerel és épit. Szinte törvény- szerű tehát, hogy az iparágak közül az asztalosság, lakatosság és kőmüvesség él legközelebb a tudatában. Anélkül, hogy valakitől tanácsot kérne, vagy összehasonlítaná a különböző iparágak jövedelmi kilátásait, elmegy asztalosnak, lakatosnak, szerelőnek, kőművesnek. Ezek az iparágak, amelyekben keményen kell dolgozni, sokat kell izzadni, igy megmaradnak kizárólagosan magyar iparágaknak. Mig a falun kevésbé ismert, de annál du- sabb kereseti lehetőségekkel kecsegtető, kényelmesebb és egészségesebb ipari ágak nem kapnak magyar utánpótlást a faluról, faluról indult gyermekek nem ostromolják meg. Nem különös tehát, ha a bőrdiszmüárukészités, nőiszabóság, az órás, ékszerész és l'átszerész ipar és több más, ugyancsak könnyű és jövedelmező kézművesség nem keresztény és nem magyar kezekben marad. Falun nem ismerik ezeket az ipari ágakat, nincsenek tájékozódva jövedelmezőségük felől.

E ferde állapot megszüntetése végett a marosvásárhelyi Ipartestület most rendszeresen felméri a marosvásárhelyi kisiparosság és kézművesség tanoncigényét s a tanoncelhelyezés átmeneti megoldásával székely gyermekeket akar irányítani a még el nem foglalt kisipari ágakba. Igaz, sok előítélettel és sok odagörditett akadállyal kell megbirkóznia, hiszen — a többi között — a székely nép becsületérzése is azt sugalmazza, hogy erősebb testi munkával, több önemésztő gonddal keresse a jobb megélhetést. Az irányitű szervnek ezt a balhiedelmet is el kell hárítania a többi akadállyal együtt.

Ha női vonalra is kitei'jesztjük a kérdést és egészen a népi életforma válságá1943 má.us 23-án délután fél 4 és este 7 órakor

ex Mátyás Király Diákházban 1

Fellép: Barabás Séri, Greguss Zoltán, Görbe János,

j-íczkó Cia4 Ra'ray El y, Tó h B ha, Sen'cálssky Endre,

jbishou-.hy ţăzsef, Wa.ton Jenő.

Kisér: Jónás Aladár s Tiray Gyű a.

Jegyek d. u. 1 penget i! 4 pengőig. — Este 1T0 pengőtől 7 pengőig.

Elővétel az IBUSzbm. 01Ö4Ö

nak megvizsgálásáig szélesbitjük, figyelmes latolgatás és többoldali megvilágítás után feleletet kell keresnünk a kérdésre:

cseléd vagy tanonc

legyen-e a faluról városba került leány? Kei lényegesen különböző létforma végleges és végzetes válaszutjárol van itt szó. A falusi leány könnyen megy cselédnek városra; nem is tekinti nagy vállalkozásnak, vagy szükséges nevelőélménynek a cselédsorsot. A felszabadulás előtt a székely leányok Temesvárig, Brassón át az óromániai városokig mentek szolgálni. Ma Kolozsváron átal Budapestig szóródnak. Néhány esztendeig szolgáinak, azután vagy hazahuzódnak, vagy — ha lélekben már levetették magukról a falut — ott férjhezmennek altisztekhez, gépkocsivezetőkhöz, irodaszolgákhoz, felkapaszkodó kisemberekhez. A falu megajándékozza egészséges, gyermekszülő testükkel a várost. Otthon is marad még elég.

Magasabb szempontból nézve, egy csomó egészséges leány, mérhetetlen sok feltörekvés és életkövetelés terelődik igy téves útra. Az igy kivetett népfölösleg sokkal jobban értékesithető volna. Ha a magyar szellemiség nem állna meg a bajok felismerésénél és a jajveszékelésnél, akkor ezek

a városba merészkedő falusi leányok nem rekednének meg a kültelki életben, hanem, céltudatos támogatással és irányítással betörhetnének a városi polgári Ítéletbe, ahova igy esetleg csupán a második nemzedékben, sok keserű csalódás és sok visszautasítás után érkeznek meg.

A városi életformában megkapaszkodó cselédleányok talán egy-egy derék polKodály

(kb) Tizenhat évvel ezelőtt, Minden- szeii'tek napján, a budapesti Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében Dirk Fork, holland karmester' vezényelte a Psalmus Hungarícust, Székelvhidy Ferenc énekelte a próféta megható szavait s a kórus zengte ‘utána a bibliai igéket. A négy sebből vérző nemzet fájdalma sikoltott a Psalmusból. A nézőtér pár száz főnyi közönsége fölkavart lélekkel, lázas élményként fogadta a nemzet fájdalmának csodálatos zenébe öntését. Akkor még nem kísérte hódoló elismerés világszerte Kodály alkotásait, az uj Ízlés vívta ütközeteit a. régi előítéletekkel, az uj muzsika küzdött a. beidegzett régivel. Erről a hangversenyről mi Ko- dály-hivőként távoztunk s képzeletben odaálitunk annak a kis csapatnak a soraiba, amelyik Tóth Aladárral az élén tollat fogva harcolt az uj magyar zene győzelméért.

Azután kezünkbe került Kodály híres tanulmánya, az „ötfokú hangsor a magyar népzenében“, amely elsőként tisztázza a magyar népzene merő idegenségót a iiyugataurépái zenétől és szerves kapcsolatát a finnugor népek zenéjével. Ez a tanulmány először 1917-ben jelent meg, a háború zaja elnyomta ugyan a hangját,, mégis, tagadhatatlanul, innen kezdődik a magyar zenetudomány uj korszaka. Ebben és Bartóknak a magyar népdalról irt könyvében érdeklődtek a sok faluzás, a népdalgyüjtő vándorlások eredményei. 1905-től kezdve egy évtized leforgása alatt Kodály és Bartók ötezer népi dallamot jegyzett föl, illetőleg vett fonográf-hengerre, mások •‘munkáját

hozzászámítva^ ma jóval tízezer fölött van a maradandóan rögzített dallamok száma, s ezek a dallamok vallanak a magyar zene titkai felől.

Esztendők múltán Karmath Artur magyarázta nekünk, hogy a magyarság idősebb rétegei már nehezen nyerhetők meg, de Kodály Zoltán elhatározta, hogy uj Ízlésű magyarságot nevel s ő, aki akkor is a legjobbat. tenné, ha csak szimfonikus müveket. Írna előkelő hangversenytermek közönsége számára, habozás nélkül vállalta a nevelőmunka áldozatát: kánonokat ir, gyermekkórusokat és kétszólamu énekgyakorlatokat tartalmazó Pic i n ia Hungari cát. Igen, Kodály — munkatársai segítségével — a szemünk láttára uj magyar zenei világot épit.

Azt hiszem mindnyájan igy vagyunk, az uj magyar zene hívei: egy- egy élmény vagy belső felismerés vezetett el Kodályhoz, megpillantva benne a művész, a tudós és a nenn- zetnevelő egybeötvözött értékeit. De életművének van még egy eredménye, amely ezeken a kivételes értékeken is túlmutat. Alkotói és tudományos munkássága nyomán friss áramok indultak a magyar műveltségben. Megindult a népi értékek áramlása fölfelé. A gyökereitől elszakadt, túlzottan nyugativá vált magyar magas műveltség lassan telítődik azokkal a művelődési kincsekkel, amelyeket a nép őrzött meg. Uj szintézis készülődik. A magyar műveltség megújulását indította el Kodály Zoltán.

Ezt. a férfiút látja vendégül falai közt a szabad Kolozsvár.

Köszöntjük a Mestert!

gárcsaládnak előfutárai, második nemzedékben már iparost adhatnak a városnak,, a harmadikban talán már az értelmiségi rétegekben is helyet kérnek.

Ezt a folyamatot meg lehetne rövidíteni. Ha a cselédnek induló falusi leányok női iparágakra mennének tanonc- nak, összehasonlithatoülanul értékesebb elemei lennének a városi magyar társadalomnak, nem is beszélve arról az előnyről, amit az iparossors személy szerint nekik jelent a cselédkenyérrel és a vele járó létbizonytalansággal szemben. A női szabóság mellett a nőidivat rengeteg iparága (kalapkészitők, fodrászok, arc- szépitők, stb.) nyitva áll a kitűnő falusi tanoncanyag előtt. De szükség van a határozott kézre, amely belenyúl a városba vándorló falusi leánysereg sorsába, felvilágosítja, irányítja, óvja, női tanoncott- honokban hajlékot biztosit neki. Ennek a keménytestü, léteikben meg nem tört, munkabíró, bizakodó falusi elemnek kelt megszállania a magyar kisipar női szakmáit. Jöjjön már ez a célismerő, határozott kéz. Ne maradjunk a megbolydult lelkiismerettel.

Marosvásárhely, 1943 május.

A külpolitika hireí

A WILHELMSTRASSEN egy kérdésre kijelentették, hogy bizonyos Németország és Svédország között függőben levő kérdéseket diplomáciai utón tisztázni fognak.

JOSEPH DAWIES, Roosevelt külön- megbizottja, kedden repülőgépen Sztálingrádba ment, ahol a csatateret tekintette meg. Sztálingrádból visszatért Kujbisev- be, majd onnan Moszkvába utazik, ahol oroszországi látogatása végetér.

SANTIAGO Dl CHILEI jelentés szerint Chile kormánya megszakította diplomáciai kapcsolatait Franciaországgal, Magyarországgal és Romániával.

SPANYOLORSZÁG berlini nagykövete és a vatikáni portugál nagykövet szerdán Madridba érkezett.

EGY spanyol halászbárkán hat amerikai repülőtiszt és né^y katona érkezed az egyik délspanyolországi kikötőbe. Repülőgépüket lelőtték és napokig hányódtak a tengeren.

A SVÁJCI szövetségi tanács rendeletet, adott ki, amelynek értelmében svájci állampolgárságuktól meg lehet fosztani, azokat, akik külföldön élnek és káros tevékenységet fejtenek ki Svájc érdekei ellen.

PÉTAIN tábornagy, francia államfő, pénteken kihallgatáson fogadta Lotli grófot. Olaszország meghatalmazott követéi. Lotíi gróf huzamosabb ideig Viehyben Olaszország diplomáciai képviselője volt. Jelenleg az olasz külügyminisztériumban kapott ui megbízást.

KEDDEN a német fővárosban ünnepélyes külsőségek között megnyílt a finn művészeti kiállítás. A megnyitón megjelent a jelenleg Berlinben tartózkodó Fanni Luukkonnen tábornokasszony, a finn Lotta Swaerd szervezet vezetője is. A kiállítás megrendezéséért és a finn művészet megnyilatkozása iránti nagy érdeklődésért a megnyitó beszéd után a berlini finn követ mondott köszönetét.

UJ TÁVBESZÉLŐ KÖZPONT. A nagyváradi postaigazgatóság a 6zatroarvárnjegyei Misz- tótfahi községben levő postahivatalnál távbeszélő központot nyitott meg é« azt a távolsági forgalomba bevonta, valamint táviratok közvetítésévé’ is megbízta.

FINN EGYETEMI TANÁR ELŐADÁSA KOLOZSVÁRON. Május 22-én, szombaton délután fél 6 órakor az Ecvetemi Könyvtárban dr. Honkasalo, a helsinki egyetem büntetőjog! ny. r. tanára, a finn—magyar jogász- társaság megalapítója, a hazánkat meglátogató finn kulturális küldöttség egvik tagia. „Kar.jalas Bedeutung für Finnland“ cimmeî előadást tart,