Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám - 1943-05-03 / 98. szám

X ? i i 1943 május 3. K L L K N Z £ lt 99 y \ Mindenkinek készen keli lennie kemény akaratai arra, hogy (ávoharjsuk otthonunktól a vörös rémei“6 — mondoiia ayilafkoza^ában vritéx lány Gusztáv vezérezredes *» Hiinepélyesen fogadták a hazatérő 2« honvéd hadsereg parancsnokét Káilay Miklós miniszlerelnök * „A nemzel minden íámogaiásáí azoknak a hősöknek adja, akik ezt valóban kiérdemellek'* BUDAPEST, május j. Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a a. honvédhadsereg parancs­noka szőkébb törzsével, május i-én, fél 6 óra­kor különvonaton a Keleti-pályaudvarra ér­kezett. Ünnepélyes fogadtató* a kelett-páSyatsdvaroia A donmenti harcokban résztvctt 2. honvéd- hadsereg parancsnokát és kíséretét a magyar fővárosban ünnepélyes fogadtatás várta. A Keleti-pályaudvar érkezési oldalát ebből az alkalomból pompásan feldíszítették. Az ér­kezési csarnokban 5 óra után néhány perccel már gyülekezni kezdtek az előkelőségek. Az ünnepélyes fogadtatáson megjelent Kállay Miklós miniszterelnök és külügyminiszter, a képviselőház részéről Tusnádi Nagy András elnök, a felsőház képviseletében Bethlen Pál gróf, vitéz Nagy Vilmos honvédelmi minisz­ter, Reményi-Schneiler Lajos pénzügyminisz­ter^ Radocsay László igazságügy miniszter, báró Banffy Dániel földművelésügyi minisz­ter, Antal István dr. nemzetvédelmi propa­gandaminiszter, Szinyci-Merse Jenő vallás­os közoktatásügyi miniszter, vitéz Szombat- j helyi Ferenc vezérezredes, a vezérkar főnö- ţ kének helyettese, Ruszkiczay-Rüdiger Imre j altábornagy, a' honvédelmi miniszter helyet­tese, az országgyűlés mindkét házának tagjai, pártkülönbségre való tekintet nélkül és igen sokan mások. Az érkezési csarnok jobboldalán '■ foglaltak helyet szinpompás egyenruhában a : budapesti külképviseletek katonai attaséi. A Don-mentében dicsőségesen harcoló hon- i védhadsereg parancsnokát és szőkébb törzsét hozó vonat pontban 17 óra 30 perckor gör­dült a Keleti-pályaudvar csarnoka elé. A ze­nekar hangszerein a Hunyadi-induló hangjai j csendültek fel. A vasúti kocsiból lelépő, nap­égett arcú vitéz Jánry Gusztáv vezérezredest vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke üdvözölte rendkívül szívélyesen. A 2. honvédhadsereg parancsnoka ezután feleségét Ölelte át és csókolta meg, majd a pompásan feldíszített érkezési csar­nokba lépett, ahol az ország és a Magyar Ki­rályi Kormány nevében Kállay Miklós mi­niszterelnök üdvözölte, f4 nemzet sebesem (elejti el azt a kötelesség1 teljesítést,-amellyel Un és hadserege példát mutatott** Vezérezredes Url — Köszöntőm Önt, mint a hazatérő 2. hadsereg vitéz parancsnokát, de köszöntőm önt, mint a bajtársaival együtt küzdő haza­tért sebesült honvédet is és köszöntőm Önnel együtt azt az egész magyar honvédsereget, amely ott künn az orosz harcmezőkön a ha­záért küzdött, szenvedett. Köszöntőm mind­azokat, akik Önnel és Ön után hazajönnek; azokat a hősöket pedig, akik nem térnek töb­bé vissza, szivem minden gyászával gyászo­lom. — Vezérezredes Url Ön a kötelességtelje- sités hadseregét vezette odakint az orosz harctéren, a kötelességteljesítőkét. akik ki­mentek a Legfelsőbb Hadúr parancsából, hűen az elhatározáshoz, amely abból a szük­ségességből fakadt, hogy ebben a nagy vi­lágégésben országunk, fajtánk, kereszténysé­günk, civilizációnk védelmében mi is kive­gyük a részünket. A miniszterelnök ezután a tisztikar és a honvédség érdemeiről szólott: — Amint nemzeti szükségességből fakadt az az elhatározás és kötelesség — folytatta beszédét —, hogy Önök, Vezérezredes Ur, helytálljanak az orosz harcmezőkön a ha­záért és megverekedjenek a magyar becsü­letért, a magyar harcos hirnevééri, ugyanígy — most, hogy hazatérnek — egy másik kö­telesség vár erre a nemzetre, amelyet én vál­lalok, én tartok kötelességemnek teljesíteni. Ez a kötelesség nem más, mint uz, hogy min­den hazatérő harcos, tiszt és honvéd legalább úgy tataija otthonát, amint elhagyta. De ha több kenyeret, több lehetőséget, jobb életei, több boldogságot nyújt ez a haza, ez az or­szág: ez is elsősorban Önöket illeti, Önök között is elsősorban azokat, akik áldozatot hoztak■ akik vitézi hírnevet szereztek hadse­regünknek, akik vérüket hullatták odakint, vagy otthon maradt utánuk özvegy és árva, akik kitüntették magukat, akiknek e küzde­lem során meggyengült életereje, megcsökkent munkaképessége. — És én most itt, az Ön után érkező száz­ezernyi magyar honvéd előtt vállalok köte­lességet an a, hogy ez a nemzet minden támo­gatását, segítségét, jutalmazását elsősorban azoknak adja, akik azt valóban kiérdemelték Ez a nemzet sohasem fogja elfelejteni azt a kötelcsségteljesitést. amelyben Ön és hadsere­ge példát mutatott. télen csak ekkor volt 44 fokos hideg. > Ezekben a harcokban a honvedhadsereg, ha nem is tudta feltartóztatni az óriási túlerőt, de kereken 15 hadosztályt és 4—5 páncélos dandárt morzsolt fel. Ránknézve a minden áttörésnél hátunkba ke­lő ellenséges túlerő volt veszélyes. Arra a kérdésre: vájjon a második hadse­reg harcai bezárultak-e, a hadseregparancs­nok igy felelt: — Ennek a hadműveleti szakasznak vége. Befejeződött akkor, amikor a páncélos had­osztály megmaradt része a 23. hadosztály pa­rancsnoksága alatt, mint utóvéd csapat már­cius 22-én a harcolók közül kilépett. A vezérezredes a honvédség harcait a kö­vetkezőkben jelLemezte: — A magyar honvéd amikor már megis- jnerte fegyvereit, hozzáedződött az időjárás­hoz és hozzászokott a harchoz, támadása ki­vételesen lendületes volt, védekzése pedig, bár ez vérmérsékletének kevésbé felelt meg, szin­tén kiválóan eredményes volt. Bizonysága en­nek az urivi hídfőnél vívott három csata, to­vábbá más ütközetek is, amelyben a bolsevis­ták minden elképzelhetőt megkíséreltek elle­nünk, de a nyomasztó túlerővel megindított áttörő kísérleteiket meghiúsítottuk. Honvéd­ségünk támadó szellemének kimagasló voltát mutatja a sok vállalkozás, amelyeket az ősz­szel a januári harcokig végrehajtottunk. ElképzelKietaifea laiefegfiea álSl helyi a honvédség — Hogyan viselte a magyar katona az orosz telet? — kérdezte a hadicudósitó. — Bár a honvédség ruházata az utóbb szerzett tapasztalatok szerint nem volt az annyira szigorú orosz télnek teljesen megfe­lelő — válaszolta a vezérezredes —, ennek ellenére a honvéd úgy birta a hideget, hogy az minden elismerést megérdemel. A védőállásokban, az elhárító harcokban megfelelő volt a téli felszerelés, mert meg­volt a lehetőség arra, hogy a legénység időnként bemenjen a fedezékbe melegedni, de az ellentámadásokat végrehajtók gyak­ran megdermedtek a hidegtől és fagytól. Olyan nagy hidegek voltak, hogy ha az ember kihúzta a kesztyűből a kezét és csu­pasz ujjal érintette meg a fegyver vasát, az ujja odafagyott a vashoz. A fegyver olaja is gyakran befagyott, a páncélkocsik tornyát pedig egyáltalán nem lehetett for­gatni és sok puskatöltény vonója egysze­rűen elpattant a hidegtől. Ilyen viszonyok között is megmutatta a magyar honvéd, hogy minden áldozatot meg tud hozni ott­honáért. ,v« . . M EGYETEM mm gHBBBHM a legszenzációsabb új magyar film-bohózat bemutatója: Legény a gáton Két órán át tartó viharos kacagás. Főszereplők: Vaszcsry Pisi, Billcsi és es két Felhős. — Ugyancsak a dicséret és elismerés hang­ján szólhatok honvédőink hősi harcairól és kegyelettel emlékezem meg azokról, akik éietüket áldozták azért, hogy társaik kivon­hassák magukat az ellenséges gyűrűből. A haditudósító megkérdezte a vezérezredest: nem üzen-e valamit haza Magyarországra? fány Gusztáv vezérezredes azt válaszolta, hogy az az üzenete haza, hogy keményen ké­szüljön fel mindenki a továbbiakra. A háborúnak még nincs vége. Mindenkinek készen kell lennie kemény akarattal arra, hogy távoltartsuk otthonunktól a vörös ré­met és megtartsuk magyarságunkat. „Â doni hősök betartották íogadfaimákatÄ< KálLy Miklós miniszterelnök hosszantar­tó éljenzéssel, nagy tapssal fogadott beszé­dére vitéz Jány Gusztáv vezérezredes vála­szolt; —- Nagymeltó'águ Miniszterelnök Űrt — Hálás szil vei mondok k Üzenetei ‘a meleg szavakért, amelyeket büszke örömmel fogadtam. Ezek a szavak első10 ban azokat illetik, akik a Don partján becsülettel har­coltak és megakadályozták azt, hogy a vörös rém vires karmaival belemarkolhasson or­szágunk szent földjébe. Elismerés, dicséret és dicsőség illeti azokat, akik odakint becsület­tel állottak helyt, dicsőség azoknak, akik megállították az ellenség hatalmas áradatát, megsemmisítő csapásokat osztogatva, bár az ellenség páncélosokban és fegyverzetben lé­nyegesen felettünk állott. A magyarság ra­gyogó példaképéül szolgálnak. De messze és magasan a hazatérők felett állanak azok a hősök, akik életüket adták és azok a sebe­sültek, akik vérüket ontották azért, hogy az ország szebb, boldogabb jövőjét biztosítsák. — Nagy méltó súgod szavait még egyszer megköszönve, újból hangsúlyozni kívánom, hogy a doni hősök betartották azt a fogadal­mat, amelyet Foméltáságu Urunk kezébe le­tettek, akik hűek voltak, helyüket becsülettel 1 megállották és betartották minden honvéd jel­szavát, — amelynek minden magyar ember jelszavának is kell lennie. akár békés munká­ját folytatja, akár fegyvert ragad: „Istennel Legfelsőbb Hadurunkért és a Plazáért — mindhalálig!“. A 2. hadsereg parancsnoka ezután sorra kezet fogott a kormány tagjaival, valamint az üdvözlésére megjelent katonai és polgár: előkelőségekkel, majd a Himnusz hangjai mel lett az érkezési csarnok előtti térségre ment, Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, Kállay Miklós miniszterelnök, vitéz Nagy Vilmos honvédelmi minsizter és vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar fő­nöke a Himnusz hangjai mellett elvonult a diszszázad sorfala előtt. A 2. hadsereg pa­rancsnoka ezután az érkezési csarnok bíborral bevont bejárata előtt hosszasan és szívélye­sen elbeszélgetett feleségével, Kállay Miklós­iéval, a miniszterelnökkel, a kormány tagjai­val és a megjelent katonai és polgári előkelő­ségekkel, Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes és a fogadására megjelent előkelőségek ezután gépkocsiba szálltak és a Baross-téren, vala­mint a környező utcákon egybegyült több­ezer főnyi közönség szűnni nem akaró lelkes éljenzésétől és üdvözlésétől kísérve hazahaj­tattak. Vitéz Jány Gusztáv nyilatkoznia a honvédség téli harcairól BUDAPEST, május j. (MTI.) Vitéz jány Gusztáv vezérezredest, a második magyar hadsereg parancsnokát a német birodalom ve­zére és kancellárja a német vaskereszt lovag- keresztjével tüntette ki. A kitüntetés átadása ✓alkalmával a honvéd haditudósító osztály tagjai kihallgatáson jelentek meg a vezérez- ~ aél, aki hosszabb nyilatkozatot adott a honvédhadsereg téli harcairól. — A legfontosabb az orosz téli tömegtá­madás során vívott súlyos elhárító harcunk volt — mondotta többek között a vezérezre­des. Ezekben a küzdelmekben nemcsak óriási túlerő állott velünk szemben, hanem a ter­mészet is ellenünk fordult, mert az egész „Minden egyes presbiter egy őrállói“ Vásárhelyi János református püspök a presbiterek kötelességeiről mondott beszédet székelyföldi kőrútján ZABOLA, május 3. Az elmúlt napok­ban Vásárhelyi János erdélyi református püspök az orbai egyházmegye három gyü­lekezetét látogatta meg. A püspök Darkó Ákos és Daróczy Ferenc egyházkerületi tanácsosok kíséretében érkezett meg Pá- kéba, ahonnan másnan Zágonba is elláto­gatott. A püspököt a falu határában lovas bandérium fogadta. A diszkapunál pedig Barabás Gábor lelkész és Albu Gyula egyházmegyei tanácsos üdvözölte a falu nevében. A papilak előtt Csutak Mózes egyházgondnok köszöntötte a vendégeket. Az istentiszteleten a püspök hirdette az igét és azon a szomszédfalvak hivei is nagyszámban megjelenítek. — Boldog vagyok — mondotta a püspök —, hogy közöttetek lehetek. Ebben a nagy múltat, hordozó gyüleke­zetben méltóik lehetünk Szőrösei Vince emlékének, aki egy S holdas belsőséget és 30 hold földet hagyományozott árvaház alapítása és fentartása. céljára. Az istentiszteletet a presbitérium gyű­lése követte, amelyen húsz egyházközség képviseletében 183 presbiter vett részt. — Minden egyes presbiter egy-egy őr­álló — mondotta a püspök. — Az őrálló­ra pedig nagy felelősség hárul, mert vi­gyáznia kell arra, hogy egyházi és nem­zeti ügyekben kellő öntudatossággal jár­janak el. A presbitérium ezalkalommal egyhan­gúlag kimondotta, hogy kívánja az árva­ház felállítását és mindent megtesz, hogy az egyes egyházközségek is a nemes ala­kító szellemében hozzájáruljanak a zá­goni árvaház létesítéséhez. Vásárhelyi János püspök és kísérete ezután Kovásznára utazott, ahol a köz­ség nevébeh Barabás Lajos főjegyző kö­szöntötte a vendégeket. A kovásznai tem­plomban másnap szintén a püspök pré­dikált a magyar asszonytársadalomnak a mai időkben követendő magatartásáról. A kovásznai istentisztelet után a püspök lelkészi értekezletet tartott az egybegyült lelkészekkel, mely alkalommal megalakí­tották a lelkészek hitveseinek szövetségét is. A főpásztor kovásznai tartózkodása egy vallásos estélyen való résztvétellel végződött. A négy napig tartott püspöki látogatás utolsó napján Nagyborosnyóra érkezett a püspök és kísérete. A lelkész üdvözlő be­széde után Vásárhelyi püspök igét hirde­tett a templomban, amely alkalommal az ifjúság megújulásának szükségességéről beszélt. A nagyborosnyói istentiszteletet ifjúsági megbeszélés követte, amelyen 387 leány és fiú vett részt az egyházme­gye különböző falvaiból. Ezen a megbe­szélésen a belmissziói előadó tartott elő­adást, majd az értekezletet a püspök zárta be. ANTAL ISTVÁN MINISZTER — TIT­KOS TANACSOS. A kormányzó a m. kir« miniszterelnöknek a minisztérium nevében tett előterjesztésére Antal István dr. m. kir. tár­canélküli nemzetvédelmi propagandaminisz­ternek a m. kir. titkos tanácsost méltóságot} adományozta, I

Next

/
Thumbnails
Contents