Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-14 / 108. szám

na

I

19*3 májúi 19,

tiLÉfír fejt

OII. PONÜifÁCZ KÁLMÁN :

r

IOÎ

/öt

I,,

ÍXJI

öb

éb

>29

TT3

eb

SS

Sít

Ot

JJÍ

9Î

ffí

ra

o't

9Î

in

■n

il

Tt

)í

TI

•1

rí

ű

a

KIS NÉPEK ÉS NAGY NÉPEK

Ha a történelem szeszélyes és váratlan fordulatait vizsgáljuk, csakhamar rájövünk, hogy a népek a legküiönbözóbD jelszavak alatt is tulajdonkép mindenhol s minden időkben azonos érdekekért küzdöttek. Hiszen a látszólagos ellentmondások burkait lefejtve, a történeleinből- cselő kénytelen megállapítani, hogy az emberi fejlődés mind a mai napig tulajdonképpen csak három nagy elvnek a jegyében formálódott: a vérnek, a kenyérnek és a hitnek mindent betöltő közös foglalatában. Hogy aztán az egyes korok kulturális, közgazdasági vagy politikai fejlődésének megfelelően a közös akcióra hivatott népcsoportot tényleg a vér, a nyelv, vagy a szellem közössége alapján foglalták egységes egészbe s ennek megfelelően hordának, törzsnek, fajnak, népnek. vagy nemzetnek nevezték, ez a lényeget és az összeütközések eredeti okait figyelembe véve éppen úgy nem számit, mintha a mindenkori közösségi érdekeket tekintve nemzetgazdasági síkon zsákmányról, naturálgazdaságról, szabadkereskedelemről és tervgazdálkodásról szólunk, vagy az ember szellemi és lelki életét babona mithológia, vallás, vagv világnézet. szóval jelöljük.

A fórténelemf&roiálé eiok változása

A történelemformáló erők ezt az állandóságát tér és időbeli megjelenésük azonban mégis viszonylagossá teszi. Mivel a különböző fejlődési korszakokban ezek kisebb-nagyobb arányban és egyidejűleg jóformán mind hiány nélkül feltalálhatok, közöttük az egyes eszmeáramlatok hatása alatt csak árnyalati vagy sorrendi i különbséget tehetünk. Ezek az eltérések j és sorrendi változások azonban a valóságban különböző korszakok kialakulásához vezetnek, mert minden kultúra vagy rendszer végső hatásában egy gondolatnak a függvénye s aszerint, hogy a koreszme miként viszonylik a faji, vallásos vagy a haszonelvi gondolathoz, váltakoznak az egyes nemzetek is vezető szerepeikben. Egy olyan korszak, amelyben például a vallásos gondolat majorizálni tudja a nemzeti vagy gazdasági elvet, nyilvánvalóan más népeket és osztályokat juttat vezérszerephez, mint egy olyan, amely a nemzeti vagy haszonelvi szempontoknak ad a többiekkel szemben, vagy esetleg éppen a többiek rovására elsőbbséget. Nem véletlen tehát, hogy a történelmi fejlődés folyamán időnkint másmás nép vagy faj kezébe kerül a vezetés és irányitás aszerint, hogy a kor követelte feüődés szent elfogultságot, misztikus hajlamot, kemény elszántságot, vagy praktikus érzéket követel-e attól a nemzettől, amelyet a ,,század hősévé“ akar avatni. A vallásos, hűbéri és nacionalista, vagyis a középkori, újkori és a legujabb- kori Európában nemcsak a népek, de még az osztályok is változnak az irányitó szerep tekintetében aszerint, hogy a kor szelleme által előirt keretekben — saját természetüknek megfelelően — melyek tudnak legkényelmesebben és legfesztele- nebbül mozogni. A katolikus vagy protestáns vallás fordulatkörében más népek emelkednek fel vagy süllyednek alá, illetve cserélik fel szerepüket éppen úgy, amint a polgári elv, vagy nacionalista gondolat jegyében oly radikális változások következnek be, amelyek keresztülvitelére addig minden világi hatalom kevésnek bizonyult volna.

Mi sem természetesebb, hogy ezek a nagyjelentőségü változások az európai kontinens hatalmi rendjében és kapcsolataiban is visszatükröződnek, hiszen minden uj fordulat más-más népeket sodor közelebb egymáshoz vagy éppen fordítva: távolit el egymástól. így a koalíciók kialakulásának jogcíme is változik az egyes korszakok szerint. Elég egyetlen gondolatnak hanyatlása, illetve egy másik gondolatnak felmerülése, elég egy tv] érdeknek, vagy szempontnak ■megjelenése, hogy sok évtizeden át, esetleg évszázadon át fennálló koalíciók felboruljanak s o.z uj nézeteknek, felismeréseknek és érdekeknek megfelelően másoknak adjanak életet. A tegnapi barátok ellenséggé válnak egyszerűen azért, mert a vallási szabadságot teljesen más népek társaságában lehet kivívni, mint amilyenek között lehet az újonnan előtérbe került gazdasági, népi vagy nemzeti érdekeket megoltalmazni. De mivel a fejlődés ezen a ponton sem áll meg és a történelem az egymást felváltó fejlődési korszakok variációjából alakul, különös kötelessége münden ki shat alomnak, hogy az egyes korszakokat uraló gondolatokat érdekelnek megfelelő tüzetes vizsgálat alá vegye. Ha egy olyan fejlődési periódus következik tehát, amely különleges népi fejlődése szempontjából nem látszik kedvezőnek, úgy a koreszméhez való kritikátlan hoz- záidomulás helyett és az alkalmazkodás elkerülhetetlen kényszerén túl már egy eljövendő uj időszak alkalmas beilleszkedési lehetőségeit kell kutatnia, hiszen sokkal jobb okos történelmi előrelátással és mértéktartással a lehetségesből kultuszt űzni, mint a korszerűség puszta látszata és majmolása miatt nagymultu kis j népek vagy ősi nemzetek alapérdekeinek könnyelmű tékozlójává válni.

A nemzed fejlődés hatása Kelef-EurópáhaB

Ha az egyes történelmi korszakokat vizsgáljuk, úgy láthatjuk, hogy mindaddig, mig az európai ’ fejlődést vallásos, avagy a rendi meggondolások formálták, a számbelileg kis nemzetek a népek társaságában sokkal inkább egyenjogú tagokként szerepelhettek, mint később, mikor a nemzeti gondolat vált egyeduralkodó európai eszmévé. A patrimoniális fejedelmi palást egyformán betakart minden népet, ha oltalmát igénybe akarták venni, tehát szükségszerűen egy nép sem állt egyedül és egy nép sem maradt elszigetelt, hiszen nemzeti és népi érdekeinek sérelme nélkül is fel tudott zárkózni és be tudott illeszkedni azokba a nagyhatalmi keretekbe, amelyeket egyes vezérlő népek alakítottak ki dinasztikus vagy territoriális alapon. Mikor azonban a történelmi fejlődés a nyelvet tette meg a politikai integrálódás egyetlen és kizárólagos alapjává, a népek törvényszerűen két csoportra szakadtak aszerint, hogy ugyanazt a nyelvet mennyi egy tömbben vagy egymáshoz közel lakó nép beszélte. Ebben a fejlődési figurációban tehát már helyrehozhatatlan hátránynak bizonyult a kisnemzeti jelleg, minek következtében

tragikus válaszút elé kerültek: vagy fontosabbnak tartották — véges erőiket tekintve — egy nagy létszámú nemzethez való csatlakozás előnyét, de ez esetben számolniok kellett népi különállásuk mielőbbi megszűnésével, vagy ragaszkodtak nemzeti különállóságukhoz, de akkor bele kellett törődniök a szomorú változha- tatlanba, vagyis abba, hogy hosszú időre másod- vagy harmadrangú figurájává válnak a kontinentális fejlődésnek, illetve a náluk nagyobb hatalmak önkényének. E félelmet érthetően előmozdította a politikai határok változása is, hiszen ismeretes, hogy mig Nyugaton ez eszme hatásként világuralmat gyakorló nagyhatalmi tömbök alakultak ki, addig Kelet- Európábán ezzel ellentétben teljes szétesést folyamat vette kezdetét. A dinasztikus és territoriális szempontok hanyatlásával a kis népek egymástól egyre nagyobb mértékben elszakadtak és eltávolodtak, mert nem ismerték fel kellő időben közös küldetésüket és azokat a közös létformáikból adódó érdekeket, amelyek követése nélkül nem számíthattak többet komoly hatótényezőnek a világ- politika arénájában.

Kis népek problémái

Sajnos, a XIX. század második és harmadik évtizedében megindult középeurópai dezintegrálódás az idők haladtával lelkiekben és szellemiekben egyaránt nagyobb méreteket öltött. Felismerték ezt kellő időben a nagyhatalmak is s ennek megfelelően igyekeztek politikájukat a kis népek szervezetlenségéből adódó előnyök felhasználásával úgy alakítani, hogy befolyás-szférájukat minél szélesebb területekre tudják kiterjeszteni. Ennek a nem kívánatos folyamatnak útját állta ugyan Kelet- és Délkelet-Európában egyelőre a kettős-monarchia, de mivel az első háborút követően ez kiesett az európai hatalmak együtteséből, a nagyhatalmak befgalyásterülete még jobban kiterjedt s most már nemcsak a Balkán-félszigetet, de Kelet-Európát is magában foglalta. Az első világháborút befejező Páris-Icörnyéki békék hatásának eredeti jelentősége tehát nem az, amit nálunk e megjelölés alatt általában érteni szoktálc, hogy t. i. a balkáni népek és országok határa nyugatabbra hatolt, hanem az, hogy a nagyhatalmaktól függő, sőt igen sok esetben egyenesen a nagyhatalmak eszközeként szereplő kishatalmak száma megnőtt, igy sok olyan bizonytalan, kiegyensúlyozatlan és variábilis elem került a politikába, amelyek egyrészt megnehezítik Európa politikai viszonyainak áttekintését, másrészt földrészünk konszolidációját s pacifikációját is akadályozzák.

Amint látjuk tehát, a nacionalista gonNélküíözhetetlen kézikönyv a köz- és magángazdaságoan.

A könyvvitel és organizáció kis lexikona

Az enciklopédia bőséges, rendkívül értékes tartalmáról kimerítő ismertetést e helyen nem nyújthatunk. Tájékoztatásul csak annyit közlünk, hogy anyagában ott szerepelnek az egyéni és társas cégek, ipari és kereskedelmi vállalatok, valamint a banküzem keretében előforduló legkomplikáltabb könyvviteli, mérlegkészitési revizori és organizációs problémákon kivül a modern irodaüzemben oly nagy szerepet játszó kartoték rendszerek, a könyvitelben alkalmazott különféle átiró ■ módozatok és az úgynevezett könyvelőgépek is.

A vaskos, 620 oldalas kötet ára

fűzve 32 pangó, tartós kötésben 39.QO pengő*

Kapható az

„ELLENZÉK“ KÖNYVESBOLTBAN

Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre utánvéttel is azonnal megküldjük.

dolat, amely a nemzetközi viszonylatokban a numerikus elvet juttatta vezérszerephez, nem mindenben kedvező a kis népek fejlődésének. A kishatalmak szervezkedési problémája tiehát ezen a ponton nyomul előtérbe s őelveti a legfontosabb kérdést: vájjon nem lenne-e célszerű egy olyan integrálódásra alkalmas uj szempont kitermelése és a kis népek egymás közötti érintkezésében való intézményesítése, amely alkalmas lenne a mutatkozó ellentétek felszámolására és a kis népek különleges létformájának kialakítására\? Vájjon nem vállalkozhatnak-e a kis népek arra, hogy* egy uj kor- formáló gondolatot alakítsanak ki, amely a szervezkedés, tömörülés és »együttmun- kálkodás elveit felismerve, képes lesz gátat vetni annak a történelmi folyamatnak, amely végső hatásaiban ;a kisnemzetek felmorzsolásához és megfsemmisité- séhez fog vezetni? Hiszen a mai helyzet tarthatatlanságát felismerni és ,hirdetni legelsősorban a kishatalmak érdeke és kötelessége. Az ő kötelességük annyik felismerése, hogy az európai egység . megteremtésére minden értékfogalom alkalmasabb a nagylétszámu népeknek 'kedvező mai faji elvtől s ha rícm válViak munkásaivá egy a jelenleginél rendezettebb, a népi és nemzetközi jogokat mesV- szebbmenően méltányló rendnek, ug.v saját történelmi fejlődésük felett mondják ki a halálos Ítéletet.

Kis nemzetek szeciaflizmu««

Érdemes ezek után felvetni a kérdést, hogy a kisnemzetek speciális létformáinak kimunkálása terén miért maradt mindeddig tétlen a szociológiai és elméletpolitikai tudomány s miért nem termelte ki azokat a nagy integráló elveket, amelyek alkalmasak lennének — ennek a századunk legnagyobb feladatának tekinthető — e problémának a megoldására? Hiszen az államélet keletén belül már tanúi lehettünk előbb a jjog, majd a szocializmus fellépése révén at gazdasági élet vonalán fellépő egyenjogutsági törekvéseknek, miután az elnyomóit tömegek felismerték a tömörülés és szervezkedés problémáinak nagy jelentőséget.

A kis népek tájékozatlanságaira és érdekeiknek teljes felismerésére vezethető vissza, hogy ez az emancipációs' törekvés megállt az államhatároknál s ,'mem tudott felemelkedni a nemzetköziség- szférájába. Pedig amint, a társadalmi éltjbei\' a munkás szembekerül a tőkéssel, úgy a népek zösségének egyenjogú és szabad tagja i- ható ez az ellentét a kis- és nagyhatalmak egymásközötti viszonyában. S amint a dolgozó negyedrend felismerte, hogy érdekeinek érvényesítése céljából a tőke hatalmával és erejével szemben szervezettségét kénytelen szembeállítani, így nemzetközi vonatkozásban is a kisnemzetek esélyes formában pozíciójukat csak akkor lesznek képesek megalapozni, ha felismerik speciális küldetésüket, közös érdekeiket, sut generis létformáikat és azokat a mündannyiok számára közös szervezkedési feladatokat, amelyeknélz' megoldásán munkálkodni mündannyiok kötelessége az esetben, ha nemzetek közösségének egyenjogú és szabad tagjaiként akarnak tovább élni. A kisnemzetek érdeke tehát egy olyan szellemi és lelki egység megteremtése, amelyben eze.c az' elképzelések reális formát ölthétnek, hiszen a történelmi tapasztalatok szerint a nemzetközi szuverénitás fikciója mindez- ideig elégtelennek bizonyult örökös_ háttérbe szoritottságuk, mellőztetésük és kihasználásuk önző meghiúsítására, valamint arra, hogy érdekeiket a nemzetközi politika tetszetős, de gyakran lelkiisric • rétién és kellően át nem gondolt szólamain túl is érvényesíteni és elismerésbe^ juttatni tudják. Hogy ez a feladat nagy és súlyos, hogy megoldása óriási erőíe-. szitésekkel jár, ez nem lehet sem jogcím, sem ok a tétlenségre, mert erre is érvényes Baldwin megállapítása, amit eredetileg az angol demokráciáról mondott, hogy vannak eszmények, amelyeket ezért lehet nehezebben megvalósítani, mint másokat, mert jóval magasabb rendűek, hiszen az emberek önzése, kegyetlensége és elfogultsága helyett az emberi erényekre es a nemes erőfeszítéseidre építik rendszerüket.

A |3V0 alia

Hogy ez a kívánatos változás sem fogja megszüntetni a nemzeti és faji gondolat szerepét a kontinens formálásáDan, az természetes. Mert amint már bevezetőnkben rámutattunk, ez olyan örök emberi adottság, amelyet száműzni egyetlen rendszerből sem lehet, hiszen a nemzeti elv öntudatos munkáinak nyomait a vallási harcokban éppen úgy fel lehet ismerni. mint a rendi állam célkitűzéseiben, avagy a modern osztályküzdelmekben! amint ezt jelenleg a bal- és szélső- baloldali országok bel- és külpolitikája is oly meggyőzően bizonyítja. A cél tehát a faji gondolat mai legkirívóbb és legdurvább kinövésének eltüntetése, hogy igy egy uj korformáló, középeurópai gondolat kitermelésével előállhasson annak lehetősége, hogy a népek nagy nemzetközi társadalmában olykor a kisnemzeteknek is igaza lehessen s nemzeti egyéniségűit és szabadságuk sérelme nélkül felzárn.óvhassanak a nagyabb kollektivitások privilégiumát képező magasabb életformákhoz, sőt minőségi adottságok fennforgása esetén őket is megillethesse időnként a vezetés és irányitás dicsősége.

A kisnemzetek szempontjából a jövő problémája tehát az, sikerül-e vájjon érdekeik közös felismerésével a napjainkban uralkodó és a nemzetközi életet formáló mennyiségi elvvel szemben a minőségi, az erőszakkal szemben az osztó igazság elvét is elismeréshez juttatni, vagy sem? Ebben hinni vagy nem hinni, ezért dolgozni és áldozatot hozni, ezt a nagy gondolatot elejteni, vagy semmibe venni — élet-halál kérdés a kis nemzetek számára. Az idő intő figyelmeztetése közepette és a világtörténelem mai megrázkódtatásai között talán bizhatunk benne, hogy az egymásra utaltak végre is egymásra találnak és — a nagy Prohászka megállapítása szerint — az eljövendő uj világrendben az elnyomott osztályom mellett az elnyomott népek is ráléphetnek a szabad, független, igazságos és békés élet útjára."'-•(Most, hogy a Times ismeretes cikke folytán annyi szó esik a kisnepek és j nagynépek egymáshoz való viszonyáról. Időszerűnek tartjuk Pongráez Kálmán cikkének közlését. A cikk kivonata an- I nak az előadásnak, amelyet a kiváló { nemzetpolitikus az újvidéki szabadegye- j tem előadássorozatában február hóban I mondott el. A szerk.).

j LEVÉLPAPÍROKAT minden szin* I ben és minőségben kaphat az „Ellen- j zék“ könyvesboltban. Kolozsvár, Má- ! tyás-király-tér 9. Telefon 11—99.

Park e t te zési

munkálatokat jutányosán vállal:

id. Lőtinczy József,

lakás: Zápo'ya u ca 11. sz. v^gv

Sebő k-cu’’r íszdor,

Mátvás kirHvt'r 23. Tel. 19—~9.