Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-30 / 96. szám

1 g i 3 április J ü, fi 1. i. K !\i í. £- A ■ i ■!■ T HŰM mm 3 — A falu szemével Nagyságos asszonyom és gyereküknek Iskolába, az már nem az ők hibájuk. Mindenesetre nem voltak idegesek. A legtöbb édesanya gyerekével állt a sóiban, sőt olyant is láttam, akinek két gyérük volt az ölében. Az. ötében? Igen. Hiszen a gyerekek elfáradtak a hosszú áUingálástól és ilyenkor az édesanya hol az egyiket, hol a másikat vette ölbe. Szürkületkor érkeztem haza. Gyalog po­rcszkálíam be a faluba és megvallom asszo nyom, hogy önt már teljesen elfelejtettem. Az járt eszembe, hogy meg kellene látogassam Hegyi Kis Jóskát, aki nem régen jött haza a harctérről. Kinyitottam a nádfödeles ház ía- reteszés kapuját és bekopogtattam a pitvar­ba. A család éppen vacsoránál ült. Cserépiá- nyérokbau tej, az asztalközepén, ialapitón pu­liszka. Mariskó néni ott volt katonafia mel­lett és plékanállal adogatta szájába a tejet. — Olyan ügyetlen, mini egy gyerek •— mentege őzölt Máriskó néni —, én kelt ado­gassam szájába a kanalat, amíg megtanul balkézzel enni. Nem volt ideges, nem átkozta a háborút. Ezt mondta: — Ha mi, asszonyok gyereket szülünk, az sem megy vér nélkül, hát amikor egy ország kell megszülessen. — Egyszerűen és őszintén mondta ezt s a hazáért való áldo­zatnak olyan mindenrekész * felajánlkozása melegített hangjából, hogy lehetetlen volt ön­re nem gondolnom asszonyom, önre gondol­tain ott a kis paraszt konyhában asszonyom és bocsásson meg: szomorúsággal. Ez a szo­morúságom azonban elmúlt hamar, mert Jós­ka elbeszélte, hogy a kievi kórházban milyen önieiáldozó hősiességgel ápolta őt egy vö­röskeresztes ápolónő. — Mosott, a padlót is íelsikálta, pedig itt­hon nagyon nagy uriasszony — lelkendezett Jóska. — Olyan fehér keze volt, mint egy vi­rág. A kórházban ő etetett éppen úgy, mint most édesanyám. Máriskó néni százszor mondatta el fiával ezt, de most százegyedikszer sem tudta hallani száraz szemekkel. Kötényét öreg szeméhez emelte és hangjából úgy csurgott ki a hálál- kodás, mint a méz: — /iíldja is meg a jó Isten minden lépte- nyomában! Elbúcsúztam és hazaindullam. Az égre fel­jöttek a csillagok, az utcán kétfelől a kis fa­lusi házak mar tisztára meszelve várták az ünnepeket: virágvasárnap, nagypéntek, faus- vét. Falun mindenki tudja, hogy virágvasár­nap az egyszerűség, az áldozatosság ünnepe. Az Ur tanított erre, ezért ment szamárháton Jeruzsálembe. Husvétról pedig minden gyer­mek tudja, hogy az uj élet, a feltámadás dia­Szintre tţâjSfck ií$ fényképek o Ticrdíétefnény«^» rőt * La Valetta flotta nélkül * Magyar párw célojok álcázáso - Pusztító tengeri ütközetek? Churchill és Roosevelt Casablancában • tü*!i kpbaj» o katonák részére és cr többi €gy félbestökitött forradalom története - Be* számoló a „Tyroller"* csoport küzdelméről * Érdekességek a hadikenyérrőt, az első színes» trükkfilmről * „Europa nem nagyobb (mint Svájc’? ° Válasz egy kérdésre, amely «em­is: ölyaa.sgyyg^i^öiöJ QÍxíilíSÜDSk fc&üáii£' raég mer ö Ára 4a fillér <köjpí@lő minden ujságárüsífo?nely5^ dalmas öröméhez csak a nagypénteki kereszt vércseppjein át lehet eljutni. A mészárszék előtt sorbaálló édesanyák türelmére, Mariskó néni egyszerű, de az áldozatos szeretet min­dennél nagyobb erejére gondolva, tisztán és világosan éreztem, hogy népünkre is felhasad egyszer a sok nagypéntek után a diadalmas husvét. A falu házai nádfödeles lejükkel igent intettek. Nagyságos asszonyom, arra kérem önt, ve­gye ki részét nagypéntekünkből, hogy velünk együtt legyen része húsvéti örömünkben i9. KASSAY GÉZA fl miniszterelnök és a földművelésügyi miniszier is felszólaltak a képviselőház csütörtöki ülésén ffiagkezdődíeli a parlament íanáes&szdsai Mivel n. b. személyét nem sikerült megálla­pítanom az elmúlt hét egyik délelőttjén kifej­tett nevelői ténykedésére, ezúton teszem meg utólagos beleegyezését kérve — szerény megjegyzésemet. Mindjárt az elején sietek megállapítani, ( hogy sokmin déliben egyeznek nézeteink. Pl. helyeslem, hogy négyéves kisfiát magával vitte a déli „korzóra". Gondolom, rájött arra, hogy gyermekének az utca látványossága, u levegő és a napfény örömet szerez. Márpedig nagyon fontos, hogy gyermekeinknek minél több örömben legyen részük. Erre Demokrilos is felhívta íigyieimiinket: „Ha a gyennek .szi­vének száz kapuja volna, mint Théba városá­nak, engedjétek be az örömet mind a száz \ kapun." Azonban arra is gondolhatunk, hogy az i Örömszerzés mellett anyai jószive amellett j döntött, hogy magával vigye a pöttömnyi em- j bért, erre gondolva: Igaz, hogy kényelmeseb- j ben tehet sétálni gyermek nélkül, igaz, hogy j roinctenik barátnőm otthonhagyja a nörszre, de j azért én mégis) magammal viszem, mert az egyik barátnőm megjárta, amig nyugodtan ; „korzózott", a nörsz mégnyugodtabban maga- : ráhagyta a kicsit és a gyerek, az erkélyről ... J oh Istenem! — Mondom, ha igy gondolkozott és ezért vitte magával, akkor ebh'en meg- ! egyeznek nézeteink. i Azért is elismerésemet fejezem ki, hogy ! kisfia tisztán és rendesen volt felöltöztetve« ! Mondanom sem kell, hogy ízléstelenebb nincs, ; mint mikor egy kisgyermeket „agyonőltöztet- i nek". Pedig milyen sokszor látja ezt az »em- j bér. Sok. édesanya gyermekét játékszernek . tekinti és mivel nélkülözi a jóizlést,. gyere- j kével lordot, márkit, vagy a máltai lovag­rend nagymesterét játszodtatja el. Azonban ennek ellenkezőjével is sokszor találkozik a j halandó ember. Vannak szülők, akik úgy ki ^ vannak öltözve, mint egy XIV. Lajos korabeli ; nagyhercegnő és gyermekük ugyanakkor i olyanok, mint elhagyott verébfiókák, tisztán j „spártai" nevelési elvből. Abtan is egyetértek önnel asszonyom, hogy j kisfiát megfenyítette. Mert egyáltalán nem í értek egyet azokkal a szülőkkel és nevelők- | kel, akik gyereküknek mindent megengednek. I Ezt. a logtöbb szülő szeretetnek tünteti fel, j pedig nagyon sokszor csak szülői kényelem. A gyereket az életre kell nevelni, márpedig az élet nem fukarkodik az ütéssel. A Biblia vilá­gosan körvonalazza a nevelés egyik legfonto­sabb eszközét: „Aki vesszőt kiméi, az gyer­mekét gyűlöli." A nagy nevelő, Pestalozzi sze­rint is múlhatatlanul fontos a büntetés. Sőt o egyenesen előlegben adja a büntetést: ,,Ne azért büntess, mert vétkezett, hanem hogy ne vétkezzen" ... Don Basco imádságos könyve alatt ott tartotta a mogyorófa vesszőt. Mivel a kiváló nevelőknek! egész sorát le­hetne felsorolni, akik igazolják, hogy nagysá­gos asszony helyesen járt el, mikor négyéves kisfiát megbüntette, most már nyilván fordít­hatja ellenem a kérdést, hogy mit akarok ezek után és mi a kifogásom azon a kérdéses dél­előttöli kifejtett nevelő-ténykedése ellen? Hogy jobban megértsük egymást,» igy en­gedje meg, hogy elmondhassam az «egész kis történetet.. Sütött a nap. Mi az, hogy sütött: ragyogott. Kábító arany ragyogással hozta a tavasz édes izét, átjárta a tél fagyos gondjai­ban botorkáló emberi sziveket, hogy hitet és reménységet bátorítson belénk a holnapra. Azt hiszem asszonyom, hogy önt és barátnőjét as ez a ragyogó napsütés csábította ki a ,,kor­zóra", hiszen manapság olyan nagy szüksé­günk van napsütésre. És ha a tavasznak ma­gamfajta szegény ember is tud örvendezni, gondolom mennyivel inkább tud az olyan, akii a sors kizgye az egyszerű megélhetésen kívül még sok plusszal ajándékozott meg. Egyszóval, ön asszonyom élvezte a tavaszi napsütést és közben nézegette barátnőjével egyetemben az üzletek kirakatait. Megálltak az egyik főtéri üzlet előtt, amelyben kész női- ruhákat árulnak. Véletlenül én is ott álltam. Hogy milyen ruha volt a kirakatban, arra nem emlékszem. Talán meg sem néztem. De egyéb­ként is a férfiak emlékezőtehetsége ilyen irányban elég gyatra,, megelégszenek azzal, hogy kifizessék a számlát. Persze annál éle­sebb a nők szeme, önök is asszonyom azon­nal észrevették, hogy egyetlen eredeti párisi modell sincs a ruhák között. — Vacak dolgok — mondotta a barátnője, amire ön sietett megjegyezni: — Annyi eredménye van a háborúnak, hogy az ember már tisztességesen öltözködni sem tud. Ez a ,,rettenetes" ruhahelyzet a kisfiút nem érdekelte. Az úttesten katonák vonultak *el, gyakorlatról jöttek haza és a kis férfi a férfi örök katonai elhivatottságánál fogva azokat szerette volna nézni. Nyűgös volt, mindegyre hátranézett és kJ szerette volna szabadítani kezét a kesztyűs, Illatos anyai kézből. Emiatt az „engedetlenség" miatt ön asszonyom hirte­len haragra lobtant és kisfiát szájon ütötte. Az ütés elcsattant és az illatos kis kéz, mint. aki jót végezte dolgát, ismételten ott motoga. iott a kirakat üvegén, hogy dacára annak, Hogy a garderobban nem fér egy gombostű sem, azt a ceriszpirosat mégis megveszi. Ennyi volt az egész. És talán asszonyommal egyetemben sokan akadnak olyanok, akik megkérdik, mi történt itt olyan, amiből olyan nagy cécót kell csinálni? Megvallom, az első pillanatban enyhe felháborodáson kívül én is csak ezt éreztem. Idegesek ma az emberek ■— gondoltam és mivel haza kellett utaznom, siettem ki az állomásra. Egyik mészárszék előtt hosszú sort láttam. Itt is leg többnyire édesanyák voltak. Mivel otthon sem szakács­nő, sem nörsz, így hát addig vártak, amíg uegkapték a husadagoí. Hogy közben íérjúk- r~1’ ebéd nélkül kellett visszamenni munkái'a BUDAPEST, április 30. A képviselőház a húsvéti szünet urán csütörtökön délelőtt ülé- sezett először. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a képviselők között. 10 óra perckor 'vitéz Tors Tibor nyitotta meg az ülést. Be­jelentette, hogy a Ház szünete alatt az egyes bizottságokat megalakították, majd az állan­dó összeférhetetlenségi bizottság határozatát ismertette Lili János országgyűlési képviselő Összeférhetetlenségi ügyében. Szinyei-Mcrse Jenő vallás- és közoktatás- ügyi miniszter beterjesztette a kántortanitói fizetést kiegészítő államsegélyek szacályozásá- ról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavasla­tot kiadják a bizottságoknak. A csütörtöki napirend első pontja a Pozsonyban 1942 jú­lius másodikán kelt magyar—szlovák társada­lombiztosítási szerződés becikkelyezéséről szó­ló törvényjavaslat volt. Vitéz Kökényesy Pál előadó után a tör­vényjavaslathoz elsőnek Donátb György szólt hozzá. Kiemelte a szerződés fontosságát és árra kérte a belügyi kormányzatot, hasson oda, hogy a Németországgal és Szlovákiával megkö- ’ tött szerződések folytatásaképpen a lehető- ségekhez képest a többi viszonylat okban is rendezgessék a társadalombiztosítás kérdése. A Ház Szabó Gyula hozzászólása után álta­lánosságban elfogada a javaslatot. Az ülés napirendjének második pontja a Duna—-Száva—Adria . Vasúttársaság viszo­nyainak uj rendezése tárgyában Bríoniban 1942. aug. ic-én kelt szerződés becikkelyezé­sedül szóló törvényjavaslat volt. A javaslatot Megay Károly előadó ismertette. Kállay Miklós miniszterelnök emelkedett ezután szólásra és beterjesztette a kormány 1940. évi működéséről és az ország közállapo­táról szóló jelentését, az állami számvevőszék elnökének az 1941. évre megszavazott hitelek­kel szemben az egyes költségvetési fejezetek­nél mutatkozó eltérésekről szóló jelentését. Báró Bánffy Dániel földművelésügyi mi­niszter beterjesztette az állatorvosi közszol­gálat államosításáról, valamint az állategész­ségügyről szóló törvény egyes rendelkezései­nek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot és a rendkívüli fahásználat mértékéről szóló és az 194T—42. termelési időre vonatkozó jelentését. A miniszterelnök és a földművelésügyi miniszter felszólalása után Vasváry Lajos szólt hozzá a Duna—Szá­va—Adria Vasúttársaság viszonyainak rende­zése tárgyában kötött egyezményt becikkelye- ző törvényjavaslathoz, amelyet a Ház álta­lánosságban elfogádott és részletes megvita­tás céljából a külügyi, közgazdasági, közleke­désügyi és pénzügyi bizottságokhoz tett át. Az ülés napirendjének harmadik pontja a családjogi határozatok és holttányilvánitások kölcsönös elismerése tárgyában Berlinben 1942 október 2-án aláirt magyar—német egyez­mény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat volt. A Ház a törvényjavaslatot Huszovszky Lajos előadó részletes beszámolója után álta­lánosságban elfogadta és további megvitatás céljából a külügyi és igazságügyi bizottsághoz tette át. A napirend 4. pontja az egyenes­adók tekintetében a kettős adóztatás elhárítá­sa tárgyában Budapesten 1942. október 5-én, kelt magyar—svájci egyezmény becikkelyezé­séről szóló törvényjavaslat megvitatására ke­rült sor. A Ház a törvényjavaslatot Cselínyi Pál előadó részletes beszámolója és Zermann Antal hozzászólása után általánosságban elfo­gadta és részletes megtárgyalását az illetékes bizottságokra bízta. A napirend ötödik pont­ját a pénzügyminiszternek a rendkívüli ház­adómentesség tárgyában benyújtott jelentése képezte. Cselényi Pál előadó részletes beszá­molója után Zimmer Ferenc szóit hozzá a je­lentéshez. A pénzügyi zárójelentést nem fo­gadta el. * A Ház János Áron- hozzászólása után a je­lentésben foglaltakat tudomásul vette és 5t felsőházhoz tette át. Napirend szerint következett a 42 tagit or* szagos bizottság 1942. június 25-tol december 11-ig terjedő időre eső működésétől szóló je­lentésnek a tárgyalása. Ronkay Ferenc előadó részletesen ismertette a bizottság működését: és a Ház a jelentést egyhangúan tudomásul vette. A Ház ezután Forszter György előadó ismertetésében a számvizsgáló bizottság je­lentését tárgyalta az 1942. évre terjedő szám­adásokról. Á Ház a jelentést vita nélkül el­fogadta. Ezután a mentelmi bizottság több jelentését ismertette Váczy György előadó. A Ház a mentelmi bizottság jelentéseit egyhan- guan tudomásul vette. Krúdy Ferenc elnök ezután napirendi ja­vaslatot tett, Hagy a Ház legközelebbi ülését pénteken 10 órakor tartsa, napirendjén a ta­nyai közigazgatás rendezéséről szóló törvény- javaslat tárgyalásával. A Ház az elnök napi­rendi javaslatát magáévá tette és ezzel az ülés fél 2 óra után véget ért. Beiktatták hivatalukba a kolozsvári törvényszék és járásbíróság újonnan kinevezett biráit gyr rA iöivényszék teljes ülése keretében történt a hivatali eskütétel KOLOZSVÁR, április 30. Csütörtökön ícléli 12 órakor teljes illés keretében tették le az esküt Csipkés Ödön törvényszéki el­nök hivatal1» helyiségében a ko ozsvári tör­vényszék és járásbíróság újonnan kineve­zett tagjai. A rendkívüli teljes ülés kereté- bén ezalkalommal a törvényszéki tanács­elnökké kinevezett Crois László dr., a já- rásbirókka kinevezett. Párády perene dr, és Incze Méla dr., továbbá az ügyésszé ki­nevezett Schleti Jenő dr. tették le a hiva­talos esküt. Az ü!ést Csipkés Ödön tör­vényszéki elnök nyitotta meg, majd a rö­vid megnyitó beszéd után a törvényszék» járásbíróság és ügyészség újonnan kineve­zett tagjai az elnök előtt ünnepélyese« hiva­tali esküt tették. Az eskütétel után Csip­kés Ödön elnök szeretetteljes hangon üd­vözölte ar. uj bírákat s az uj ügyészt, majd arra kérte őket, hogy munkájukkal a Haza és a magyar igazságszolgáltatás tartós javát szolgálják. Az újonnan kinevezett bírák és ügyész nevében Grois László dr.} a törvényszék uj tanácselnöké mondott köszönetét az emök szeretetteljes szavaiért és géretet retr, hogy mindannyian legjobb tudásukkal il­leszkednek bele a magyar iga/.ságszoílgskta- tás munkájába s mindenkor áruink javát fogják szolgálni. Ezután a törvényszék ta­nácselnökei és bírái őszinte jókívánságaikat fejezték ki egyenként is 3/ újonnan kine­vezett bíráknak s a ko’esÖRCs üdvözlések után a teljes ülés végétért. MEGHÍVÓ. A Wesselényi Lövészegye« sii'et április 18-ára hirdetett és akkor hú- t ár ozat kép telenne k nyílvánitatt köz nyit l é- sét május 2-án d. e. ]] órakor tartja a: egyesület. Fedettlőtér Otthonában (Hon véd-11. 12 sz..), melyre az egyesük össze tagjait és barátait meghívja a vezetősés Ez a közgyűlés « megjelentek számára ra ló tekintet nélkül határozatképes lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents