Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)
1943-03-13 / 59. szám
***-*n. 0ra::isbi*tdr SZOMBAT, lSíÍ maci as 13. toV&áPlS? LXIV. évfolyam, 59. szám. . ARA 20 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, ALAPÍTOTTA: Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLAJAT" Jokai-u. 16., I. em. Telel.; 11—Ó9. Nyomda: Egye- R 19 P T H H iM e M 9 l*í fj ,>? Rt. Kolozsvár. Előfizetési ărak: 1 hóra 3.20 1*., lem-u. S. sz. Telei.; 29—23. Csekkszámla 72056 B ß K I II II w! 1 Kl L U O «' negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évre 36.80 fr. Március Irta: Zathureczkv Gyula Fénylik változatlanul. Nem kopik meg. Ifjú szivekben ég gyémánt jS tűzzel, mint közel száz esztendővel ezelőtt. És van ebben valami tragikum. Tragikum, amit alig merünk kimondani. Kát soha nem szökik termő uyaiba a magyar március?! Mindég csak válás, mindég csak hivés, mindég csak üzenet a jövendő felé?! Nem mulatlak el a kileracvenötéves lázak, fáklyaként lobog ma is Széchényi és Wesselényi szelleme, fülünkbe harsog a Talpra magyar es Kossuth páthosza. A Pilvaxba azóta is fiatal magyarok járnak és hirdetik, hirdetik a magyar márciust. De mint egy másik Ripp van Winkle -é, Tisza Kálmán fehér szakálla csavarodik az élet köré. örök rügyfakadás, örök márciusi Hát sohasem lesz nyár?- ft nére a magyar népé! Akit magához ölelt Wesselényi, akinek utat mutatott Széchenyi s akit szabaddá tett Kossuth. A magyar nép, a hegyek és puszták népe követeli, hogy kalászba szökkenjen a márciusi vetés. Ó, rókát tettünk kilencvenöt esztendő alatt. Nem sokkal kevesebbet, j mint amennyit tehettünk. De a márciusi lélek nem fér meg a testben és i szétzúzza a tél korlátjait. Jobbat f akarunk, többet akarunk, egészet j akarunk. Ilyenkor nem elégszünk ! meg félmegoldásokkal, féligéretek- j kel, féíemberekkel. Mert olyan sok mindenről beszé- ! lünk. Beszélünk elhivatottságunk- j ról, küldetésünkről, az élethez való I Berlin szerint jogainkról. Beszélünk megújhodásról, nagy változásokról, kemény akaratról és szilárd arcvonalakról, így, március idusán az ünnep nagy pillanataiban valóságnak is látszik mindez. De a következő tavaszi napon már kiütköznek a szeplők és foltos lesz a patyolat. Kicsiny hibák, kicsiny bűnök sokasodnak, gyűlöletek és tusakodások, egymást-mará- sa, széthúzás, önzés, kapzsiság habzik a lelkek megáradt folyójának felszínén- Másnap mindenki már csak saját magát látja. Másnap mindenki már csak maga akar boldogulni és egységet hirdető arcvonalak emblémáit csak azért hordja kabátja hajtókáján, hogv ő maga jobban érvényesülhessen. Másnap már csak saját szent magát dicséri mindenki s úgy kiáltana legszivesebben, mint a király: Az állam én vagyok! Csak az én érdekem a fontos! Csak az én hitem c.z igazi! Csak az én javam lehet perdöntő! Csak nekem menjen jól! le ţ Pedig ennek a márciusnak riadót kell verni a lelkeken. Ennek a márciusnak nyárba kell szöknie, magyar nyárba, mert különben mások tépik le ismét gyümölcseit. Ennek a márciusnak győzedelmeskednie kelt minden lélek fölött. Nem hetyke, hajrázó, lakcmás március ez. A mindenre elszántság, a minden áldozat meghozatalára, a minden cselekvés végrehajtására, a minden patyolat megtartására inditó március ez. Hinni kell neki hitetlenül is. Bizni kell benne és méltónak kell lenni hozzá. Be kell fejezni azt a müvet, amelyet annyi lázak és vajúdás után száz évvel ezelőtt építeni kezdtek a márciusi ifjak. A Szovjet nagyobb offfenzivájáról marnom lehet beszélni A magyar légierő erélyesen támogatja a németek sikeres ellentámadásait Charkovoí visszafoglalták a német csapatok Most is zászlókat lobogtat a márciusi szél és a terekre összeverődött emberek szivében a jövendő reménye fénylik. Ünnepelünk, szónokolunk, felvonulunk, ünnepi cikket irunk. Makulátlanul él bennünk a március. De végeredményében nem mondunk újabbat, mint kilencvenöt esztendővel ezelőtt, amikor óriásit fordult a világ. Pedig ma is óriásit fordul. Egy soha nem látott méretű világháború vér és lángtengeréből j elevenedik Phönix-madárként újra. j Már borzolja szárnyait és ki tudja ma, holnap, vagy holnapután győ- > zelmes repüléssel indul útra. És ezen az utón vele kell szálljunk maradéktalanul, fenntartás nélkül, megújulva. Igaz, a problémáink sem változtak kilencvenöt esztendő óta. Nemzet és állam, nép és hatalom harmóniájáért, a világban elfoglalt méltó helyünkért gyultak akkor lángra a szivek s égnek ezért ma is. A jobbágyot felszabadító Wesselényi, a gazdagság, erő és műveltség útját kémlelő Széchenyi, a szabadság szent eszméjét hirdető Kossuth szelleme él ma is bennünk. Világos, hatvanhét, tizennyolc sem tudta elfojtani a lángot, de nem engedte virágba szökkenni a rügyet s gyümölccsé érni a virágot sem. Nagy lelkesedések és kicsiny megalkuvások korszaka áll mögöttünk, béklyókat rakva minden márciusra. Mert mindenki számára nyarat hozott ez a március, csak nekünk magyaroknak nem. Mily hatalmasokká nőttek belőle a nemzetiségek. Milyen sápot húztak belőle a zsidók. Milyen támasztékot nyert általa a császár. Milyen széles horizontját szabta meg belőle az európai életnek Deák és Andrássy. Milyen áldozatot tudott hozni általa a világháborúban az ország. És mégis mindmáig csak március maradt a régi március. Mint fel-feldobott kő a földhöz, úgy tér vissza minden esztendőben a vágyakhoz és reménykedésekhez. Pedig ez nem lehet örökké igy! És nem sajátíthatják ki mindég mások ' és másért a magyar márciust. Mert ez a március mindenekfölött és mindenekelőtt és ha kell, mindenek eíleBUDAPEST, március 13. (Az Ellenzék budapesti szerkesztőjének telefoujelentéáC.) A Pester Lloyd berlini tudósítója részletes jelentésben foglalkozik a véderő főparancsnoksága kőzésének jelentőségével amely szerint a németek ismét Charkov főterén állanak- A német el entámadáis, amely február első felében Pavlograd visszafoglalásával indult meg, továbbfolytatódik és a német hadsereg számára o van kedvező fordulatot eredményezett, amelynek kihatásai az egész keleti hadászati helyzetre még beláthatatlanok- Egyáltalában megálBERLIN, műre. íj. (MTI.) A Német Tá virati Iroda jelenti; „A téli válság és a totális háború“ címmel irta Göbbek dr. birodalmi miniszter legújabb cikkét a „Das Reich“ című hetilapban. A miniszter rámutat an a, hogy az utolsóelőtti és az utolsó télen keleten katonai válság következett be. A válság — Írja a .miniszter — jelentékeny veszteségeket okozott a meghódított területeken fegyverekben és ami a legfontosabb, emberekben. Ezek a veszteségek nem voltak olyan nagyok, hogy a háború győzedelmes folytatását döntően lapítható, hogy a keleti német front mindenütt stabil és ezt nem befolyásosa az a körülmény, hogv a nőmet főparancsnokság a front egyes helyein arcvoualrövidiiése- ket hajt végre. Ezek közé tartozik Vjazma kiürítése is, ami Rzsevnek ugyancsak kiürítése után előrelátható volt. O’yan helyeken, ahol a szovjet hadsereg még további támadó erőfeszítéseket tesz, mint Szta- raja Kúsznál, Cholmná’ és Őreinél, a német védelem megrendithetetlen, úgyhogy a szovjet csapatok semmiféle térikét; nyereséget nem tudnak elérni- Megállapítható veszélyeztették volna. Mindamellett azonban elég magasak voltak ahhoz, iiogy jelentős nehézségeket okoztak. A keleti helyzet — állapítja meg Göbbels — az elmúlt hónapokban éppen olyan volt. mint amilyennek ecseteltek. Azóta azonban lényegesen megváltozott, mégpedig a mi javunkra. Még nem vagyunk tűi •a nehezén, hanem még előtte állunk. A válság kiküszöbölésére egy eszközünk van; egész nemzeti erőnk latbavetése. Ezt az utolsó lehetőségig ki kell használnunk, — Minden háborúban a végső kifcjlés az egyébként, bogy a szovjet támadó .'endület valamennyi frcmt^zakaszon csökkent, és ennek alapján Berlinben rámutatnak arra» hogy a szovjet hadsereg nagyobb offerizivájáró már nem lehet beszélni. Azokat a szovjet akciókat, melyek folyamatban \annak, helyi jé'entó'ségüeknek lehet tekinteni. A svájci -'apók -ondoni jelentései szerint ott Charkov elestének már közve tlen vészé- delme is erős benyomást keltett- Úgy vélekednek. bogy a Vjazma környékén végbement szovjet előnyomulás nem tekinthető kárpótlásnak a donecvidéki veszteségekért. utolsó zászlóaljon fordul meg, amely még tartalékban állt es ezzel az utolsó zász'óaljjal nekünk kell rendelkeznünk. A miniszter cikkét a követkzőkcppcn fejezte be: — Ha az elmúlt tel szerencsétlensége telje, cs igazi erőnk felismerésére vezetett, akkor nem volt hiábavaló. Neki köszönhetjük, hogy gyanakvóak és éberek vagyunk és ma.adunk. Semmi sem téríthet el bennünket a háború egyenes útjáról, Német támadó csapatok Charkov főterén állanak BERLIN, március Î3. (MTI—Interinf.) A keleti arcvonal déli szárnyán harcoló német támadó csapatok Charkov Vörös-terén állanak. Ezzel a város háromheti bolsevista megszállás után ismét némel kézre került. Német páncélos és gyalogos kötelékek az erős bolsevista állásokon át Charkov város közepéig való előnyomulása nagy hadművelet keretében történt meg, amellyel az egész, a Donectől nyugatra elterülő területet átkarolta- Miután ettől a területtől délkeletre1, délre és délnyugatra három bolsevista támadó hadsereget megsemmisítettek, a német csapatok lélegzetelállító iramban törtek elő're észak felé. A német csapatok az egyik fontos vasúti vonalat és utat a másik után foglalták el. A páncélos támogatással megerősített elővédküiönitmények harcolva és menetelve óriási sebességgel haladtak előre. A németek először a város déli szegélyéig törtek előre, aztán nyugat felé haladtak, majd észak felé kerültek ki, végül pedig keletről is elérték a várost és ezzel a bekerítést teljessé tették. Összpontosított támadással aztán elérték a város központját, a Vörös-teret, Göbbels: Semmi sem téríthet el bennünket o háború egyenes útjáról
