Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-06 / 53. szám

* IS 43 ni £ fol as •». £LL£ N XÉX. Ä munkás és o teijesiÉménya magyar gyáriparban Aş íparb&s, dtf tóként st. gyáriparban a munká-5 a termelésnc-k cf.ik *z «gyík, ténye­zője, a »úrik a şep; ăz iparban előállított termékek mawyúege a munkásnak és mun­kagépeknek közös eredménye. Mivel pedig a , különböző iparágakban a gépek szerepe egy­mástól nagy mértékben eltér, az előállított termékek mennyiségét, vagy mértékét nem le­ieket egyszerűen csak a munkásság létszámá­hoz mérni. A hazai gyáriparban 1939-ben az alkal­mazott lóerőszámn^k a munkás létszámához való viszonya igen széles határok között vál­takozott. A legkevesebb műszaki erővel a ru­házati ipar dolgozott, mert itt minden mun­kásra csak 0.3 lóerő esett. Országos átlagban a gyáripari munkásság fejszámára átlagban 2.8 lóerő volt az igénybevett ' műszaki erő- for rás mennyisége. Azonban volt egy olyan termelési ágazatunk is, mégpedig a villamos- áramot eiőállitó vállalatoké, ahol minden egyes munkás munkaerejét 100 lóerő egészí­tette ki. A villamosáram előállítása valójában teljes mértékben gépekkel történik, itt iizi- kainak nevezett munkás jóformán- alig fordul elő. Ez a két szélsőség, vagyis a ruházat: ipar és a villamosáram előállításával foglal­kozó ipar legjobban mutatja, mennyire nem lehet az ipari termékek mennyiségét a fog­lalkoztatott munkásság létszámához viszonyí­tani. Világos, hogy a ruházati iparban több jogosultsága vau annak, ha a munkáslétszá­mot vesszük alapul, mint a másik ipar ese­tében. Viszont nagyon érdekes, hogy az egy munkásra eső átlagos nvers termelési értéit korántsem váltakozik ilyen nagy szélsőségek között. Hogy ennél a két példánál marad­junk, a ruházati iparban 1939-ben minden egyes munkásra 8660 P értékű kész termék esett egy év alatt, a villamosáram előállító vállalatoknál pedig 20.600 P. Ugyanakkor az országos átlag a gyáriparban 10.800 P-t tett, vagyis a ruházati ipar átlagát nem ha­ladta meg sokkal, a villamosáram előállító vállalatok pedig az országos átlagnak körül belül a kétszeresét termelték. Ebből az adat­ból az is látszik, hogy 2 gépi termelésnek egészen más az árszámitási alapja, mint a munkásteljesitmények. A munkás teljesítmé­nyénél természetesen a munkabérből indul ki a vállalat, a gépteljesitmény pedig a tüzelő­anyag- költségén és a felhasznált tőke gyü- mölcsöztetési hányadosain nyugszik. A ruhá­zati iparban dolgozó munkás munkaerejét csak egyharmadnyi lóerő egészíti ki, tehát ennek az egvharmad lóerőnek termelési költ­ségeit a munkabér mellett szinte el is hanya­golhatjuk. Valóban ebben az iparágban egy munkásra egy esztendő alatt összesen 90 P tüzelőanyag és villafnosáramköltség esik, hol­ott a villamosáram előállításánál ez az át­lag 740 P-t tesz ki. A ruházati iparban egy munkásra évente a gyáripar termelésből 3600 P-nyi ipari termelt érték esik, amely összeg úgy ala­kul ki, ha a kész termék arából a felhasz­nált tüzelőanyagok, világitoanyagok és nyersanyagok, valamint félgyártmányok árát levonjuk. Mivel pedig egy munkás átlagos keresete egy év alatt ebben az iparágban 1200 P volt, a termelés értékéből reá ennek az összegnek a háromszorosa jut. A villamossági iparban minden egyes munkásra 13.300 P-t tesz a tiszta ipari termelési érték. Ezt az ér- j léket azonban nem a munkás állította elő, mint a ruházati iparban, hanem a gépek. De még ha feltesszük is, hogy az ipari munkás tel­jesítményére esik ebből az átlagból 3300 P, akkor arra a száz lóerőre, ami ebben az iparban az élő munkás teljesítményét kiegé­szíti, egy év alatt összesen 10.000 P esik. De ha ezt a teljesítményt száz munkásnak kellett volna végeznie, akkor csak maga a nyers munkabér-kiadás lett volna 120.000 Pengő. ( többi iparágak közül aránylag á legtöbb lóerőt az élelmezési iparban találjuk, itt ugyanis minden munkás munkaerejét 6.6 LE egészíti ki. Ebben az iparcsoportban egy munkásra évi átlagban 9300 pengőnyi ipari termelési érték esik s ha itt is 3600 pengővel vesszük egy munkás évi teljesítményének ér­tekét, akkor a 6.6 LE-nek megfelelő hatal­mas gépi teljesítményre egy év alatt mint­egy 6000 pengő marad. Ez az átlag lóerőn- kint számítva évi 910 pengőt tesz ki. Aránylag nagy' műszaki erőforrások igény- bevételével dolgozik a papirosipar, ahol a LE átlag 4.4, majd a vas- és fémművek, amelyekben minden egyes munkásra 3.6 LE jut. A vegyészeti iparban is felül van az al­kalmazott lóerők átlaga a három lóerőn, el­lenben a gépgyártásban és a vele rokon­ágakban, amelyekben a munkás magas mű­szaki képzettségű, a lóerők átlaga 1.9. Egy lóerőnél kevesebb átlagot a ruházati iparon kívül csak egyetlenegy iparágban találunk, mégpedig a könyvnyomtatásban. Itt az egv munkásra eső ipari termelési érték igen ma­gas, megközelít munkásonként 5000 pengőt, holott például a faiparban ennek pontosan csak a fele és a kőagyag-iivegiparban sem éri el egészen a 2750 pengőt, pedig a fa­iparban töíndm egyes munkás teljesítményén kívül még í.8 lóerőnek, a kő, agyag, üveg­ipar loan pedig 2.4 lóerőnek 3 teljesítménye is ott szerepel. Ezekben az iparágakbau te­hát az ipari munkásság a maga egyébként szerény keretének még a kétszeresét sem tud­ja termelni, a könyvnyomdászatban ellenben, ahol a munkás-fizetések magasak, a. telesit- ménv értéke még ezzel a mértékkel mérve is igen jelentékeny. A munkáson és a gépeken -kívül a többi sze­mélyzet szerepe is rendkívül jelentős a terme­lésben, de ezt a tényezőt a közvélemény ren­desen elhanyagolja. Pedig a munkás munká­ja ott kezdődik, ahol a „többi személyzet“ vagyis a vállalatvezető, a műszaki és keres­kedelmi tisztviselők a termelés feltételeit megteremtették és a munkát elindították s ezentúl is állandóan ennek a személyzetnek vezetése és ellenőrzése alatt folyik, az érté­kesítés meg éppen ennek • a személyzetnek a feladata. Ä munkás teljesítményének túl­becsülése öröksége a letűnt történelmi anyag­szerűség «Jvének, amely a munkást fizikai munkásnak bélyegezte és a gépekkel és szer­számokkal helyezte egy- rangba- Innen szár­mazik a termelő (produktiv) munka és nem termelő (improduktív) munka fogalma, egy olyan megkülönböztetését, aminek egyáltá- lában semmi értelme sincs és innen való sok más fogalomzavar is, amit megszüntetni csak sok erőfeszítés és ujraiskoláztatás árán lehet. A munka nem fizikai, hanem szellemi, a munkás a mérnökkel szemben sem gép és a könyvelővel szemben nem az — a könyvelő munkája gyakran gépiesebb lehet, mint a munkásé —, a munkásnak éppenugy minden pillanatban a maga teljes szellemi felkészült­ségével és éberségével kell a termelés folya­matát szolgálnia, mint a termelés bármely más tényezőjének. De viszont a munkás nem is egyetlen forrása az értéknek, nem ura a termelésnek, hanem maga is tényezője an­nak és jogos részese a munka eredményének, bárha nem részese a vállalkozásnak és a vál­lalkozói nyereségnek. ‘'STUD.) Cipoiagyasztás és gazdasági hmladaíiság A STUD már régebben kiszámította, hogy Magyarországon az átlagos lábbehfogyas'Zíás évente egy félpáin; ezt az adalto-t a cipőgyári szaköröki úgy módosították, hogy szerintük a fogyasztás 0.57 pár körül van. Ez nem tűnik fél nagy különbségnek és mégis az: a cipő- fogyasztás íejátlagai nagyon kicsiny lépcsőze. tekben eme’kednek. Kemény Vilmos Béla a Közgazdasági Szemle legújabb számában azt írja. hogy agrárországokban — a volt Len­gyelország, Román.a, Jugoszlávia — a Iq’o­belifogyasztás átlaiga évente egy félpár, azon ban az átlag az iparosodás előrehaladásává’ fokozatosan emelkedik- így szerinte Olaszor­szágban az átlag 0 67, Franciaországban 1.2 pár, a Német Birodalomban évente egy és egyharmad pár, Belgiumban, Svájcban évente másfél pár. A legmagasabb átlagot Európá­ban Anglia) mutatja, aho a fogyasztás béké­ben évente átSag két párat tett, az Északame­rikai Egyesült Államokban viszont ennél is jóval magasabb, mert évente 3.3 párt tenne ki. Ezek szerint az adatok szerint az az árnya­lat, hogy vájjon nálunk a fogyasztás 0.5 pár e, vagy köze'ebb van a 0.6 párhoz, már egy ipari lépcsőfokot is jelent. Ezzel a helyesbí­tett átlaggal ugyanis mi az olasz fogyasztási átlag felé közelítünk és ez meg 'is fele' an­nak az ipari fejlettségi fokinak, amivel mi az agrárnak nevezett országokat ma már megha­ladjuk. A háború hatása az ilyen természetű átlagokra korántsem fékező, hanem eV érke­zői og: az iparcikkek fogyasztása a háborúk idején fokozódik. A nagy munkástömegek é’etszintjének emelkedésével uj fogyasztó- rétegek kapcsolódnak be s ahogy a cukor- fogyasztás például a háború következtében a magyair vidéken általánossá válik és olyan magasságokat ér el, amilyet eddig ott nem ismertünk, ugyanez történik a többi iparcik­kekkel is. A haborubó' a társadalomnak nagy tömegei megjavult életszinttel emelkednek ki és egyúttal biztosítéka annak is, hogy a há­ború után a társadalom aránylag gyorsan tud­ja pótolná a háború okozta gazdasági hiá­nyokat. A magasabb tömegéletszint) magasabb- foku terme’ést is jelent, egyszerűen annál az oknál fogva, hogy a termelő szervezetnek mat gasabb kultúrájú munkáselemet bocsát re delkezósére. Nem áll módunkban ismertetni azokat a hallatlan szenvedéseket.! méezárlá&okat, de­portálásokat, kt végzésekéit, vagyonelkobzáso­két. templom- és koloötorromooiáisokat., ne- ‘yeken kérésztől ment egészea századunkig nhohamedán uralom alatt, az örmény nép. Szellemi vezetőit é» népének nagyobb risiéi kiirt trillák és többszázmülárd kárt okoztak at örmeuy nemzeti vagyonban., főképpen azért, mm f gazdasági és hatalmit érdekeik miatt egyetlen keresztény állam sem sietett meg­felelő módon segítségükre. £& ezek a hatalmi érdekek akadá'yoz/ák meg azt is, hogy az 1914—-16Ţ as világháború után visszanyerjék függetlenségüket. A könyv a „szent Orosxors7ág“-ot úgy ál­lítja elénk, mint a keleti kereszténység egyet­len és önzetlen védőjét. Mintha, ez nem ímpe- riálista céőkért vállalta volna magára ezt ar gondoskodást és igy a pánszláv veszedelmet - is jórészt a töröktoaTát hírverés agyrémének tartja. Ebből csak annyit fogadhatunk el, hogy a keresztény népiek vallási élete termé­szetesen nagyobb biztonságban fejlődhetett a keresztény orosz uralom alatt és igy érthető, hogy ezek a népek rokon szén vükkel Oroszor­szág felé fordultak. Volt azonban alkalmuk megismerni az örményeknek a „keresztény­ség védőjé“-t is a cári uralom alatt az Orosz­országhoz csatolt részen. És annak bukása után a független örmény köztársaságnak a Szovjet-Tanácsköztársaság tagállamai közé való fegyveres kényszerítésekor. Ma a világon hárommillió örmény él, ezek közül több mint kétmi’Jió Oroszországban. A szerző pontosan kirajzolja a térképen azo­kat a vonalakat, melyeken belül a mostani világháborút követő ujjárendezeak-or talpra I kell állítani Örményországot és kéri ehhez a magyar közvé’emény é6 politika támogatását is. Megtudjuk könyvéből azt az érdekességet is. hogy az örmények között 30 ezer evan­gélikus is található. Kénytelenek vagyunk még megemlíteni, hogy a szerzőnek jobban kellett volna ügyel­nie a sajtóhibákra, melyek gyakori ismétlő­désük miatt nyelvtani hibákként hatnak he­lyenként. Ezek azonban nincsenek befolyással a könyv nagy értékére és arra a hasznos felvilágosító munkára, melyet célja érdekében a magyar közvéleményben végzett. Szamosujvár. FLÓRIÁN TIBOR SAKK 186. számú feladvány, Cristoífanlnl-től (Genova) írók és kön?f©k Sziffjffiorszdg ísl&e A magyar előidőkről csodálatos látomása támadt egy magyar asszonynak, aki rég le­tűnt korok 'elkébe tudott látni és meglepő biztonsággal, emberek, szokások, intézmények, szert art ások és babonák egyszerű felidézésé­vel állította elénk s szittya földnek, és népé­nek kavargó életét „Az áldott nap alatt" című regényében. G. Jókay Lenke ezzel a. müvé­vel, mint ismeretes, nemrégiben a Rákosi Jenő regénypá'yázat első diját nyerte el. A mindvégig változatos és magávalragadó történet mély emberi indulatokat és perzselő Ösztönöket tár elénk. Látjuk a hét törzset be­kében és háborúban, látjuk vitézi mérkőzésed két, vadászataikat, lakomáikat és ünnepeiket, bepillantunk» családi hajlékaikba, sátortábo­raikba és székvárosukba. Táltosok, bűbájosok, törzsfák és rabszolgák, katonák és római urak között) feltűnnek a kámzsás szerzetesek s a regény hősének ajkáról elhangzik a jóslat az eljövendő nagy szittya fejedelemrő'. Árpád­ról, aki majd uj hazát alapit az ősi földön. Székely népmesék gazdag izei, régi króni­kák sulvos szentenciái érződnek az írónő tiszta csengésű szépséges magyar beszédén melynek zenéje helyenkint balladai erőve’ árad. Regényének bősei avaro-k, jászok), kunok, magyarok, székelyek, rómaiak és longobardok, örök) emberi erények és bűnök hordozói, hus- bóX-vérből való férfiak és 'asszonyok* Csak asszonyi szem láthatta meg őket ilyen emberi közelségben. G. Jókay Lenkének te’jes mér­tékben sikerült a nagy írói feladat: a törté­nelmi és lélektani regény egybehangolása. A nagyon tehetséges írónő értékes regényé­vel uj könyvkiadó: dr. Pintér Jenőné — a nagy magyar írod atom történettudós, a fetod- hetetlen Pintér Jenő özvegye — vállalata, Bu­dapest, IV., Kecskeméti-utca 1., mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek). Kurbuly Domonkos: Az örmény kérdés a magyar közvéleményben (Budapest, 1942. Szerző kiadása.) Az utóbbi hónapokban és mondhatjuk évek­ben túlságosan sokat hallottunk, az örmény­kérdésről, magyarországi örménvek örmény- kedéséről, örmény „nemzetiség"-ről és arró\ hogy vájjon jó magyaroké és magyarok-e egyáltalán a magyarországi örmények? Kis iníe’.igenciáju, konjunktúra-emberkék manő­verezése és igazi magyar nemzeti öntudatot nélkülöző akarnotok magyarkodása indította el mindnyájunk kárára ezt az. úgynevezett örmény-vitát. Ez a kérdés ma inár kizárólag a történelemé, amely 48-tól kezdve bőséget- sen szol oáitatott adatokat ahhoz, hogy ez a kereszténysége mialt Keletről kiüldözött nép­csoport mennyire egy lett és éppen lélekben lett egy az őt befogadó magyarsággal. Ho­gyan is értenék meg ezt a csodát éppen azok. akii a magyar lélek, a magyar gondolkozás ismérveivel nincsenek tisztában. A beköltözött örmépység magyarságának, magyar voltának kérdése — szerintünk — ma már nem lehet vita tárgya, mert a beköl' tözöttek nemcsak a magyar hadiíörténelembe, közéletbe, művészetbe és iroda'omba, hanem a magyar lé’ekbe is beépítették magukat. Ezt a vitát többé nem tartjuk sem hasznos­nak, sem szükségesnek, mert nemcsak belső nyugalmunk, szempontjából, de külpolitikai szempontból is káros. A könyv cirne tehát első látásra bosszan­tott minket, annál nagyobb vo't azonban öro- münk a könyv olvasásakor, mert a szerző a keleti örmény-kérdés, az úgynevezett ör­mény revízió érdekében irta ezt a könyve” Maga ia leszögezi, hogy ma már Magyaror­szágon — eltekintve az. e század elején beköl­tözött néhány újabb családtól — nincsenek örmények, csak magyarok, legfeljebb „ör­mény származású" magyarok. Es a váltásuk is éppen úgy római katolikus, mint a magya­roké. a< különbség csak az, hogy az egyik la­tin szertartásul, a másik örmény szertartásu római katolikus. A szerző tehát az ázsiai örménység kérdé­sével foglalkozik és sajnálja, hogy tudósaink olyan keveset foglalkoztáik az ázsiai népek történemével és igy az örményekével is, holott a magyarságnak számos kapcsolata volt vándorlásai során az örménységgel — rokon fajúnak is tartja — és az örmény tör­ténetírók kutatóinknak rengeteg értékes adat­tal szolgálnának a magyarság vándorlásaira vonatkozólag. Egy nagyon népszerű elmélet szerint az ör­mények kba’d származásúak — Fáy szerint is — és turániak. Armenia pedig az összes turáni népek ősfészke. Az örmény királyságot Kr. e. 2300 körül Hájg honfoglaló fejedelem alapította. Végigvezet a könyv Örményország történetén, küzdelmes harcain a perzsákkal, görögökkel rómaiakkal, arabokkal, szeldzeu- kokka’, tatárokkal, egyiptomiakkal és törö­kökkel. Megtudjuk belőle, hogy Abgár edesx- szai örmény kirá'y a világ első keresztény ural­kodója és azt, hogy Világosító Szent Gergely herceg Tlridát király idejében — szerinte mindkettő, parthus, vagyis ősraagvar szárma­zású —, 293-ban az egész örmény népet a keresztény vallásra térítette és igy örmény- ország lett az e’ső keresztény állam. Az ország állandó harcban állott a környe­ző, nem keresztény és „iimperiálista" államok­kal és ezek a küzdelmek harciassá tették az örmény népet, ellentétben azza' a nálunk ie elterjedt közfelfogássá), hogy békések és ke­reskedelmi szelleműek voltok. 1375_ben el­vesztette függetlenségét Nagy-ilfrtnényország és csak egyes fejedelemségeknek sikerült ideio-óráig visszaszerezni e szabadságot. Matt 2 lépésben. A január 16_án közölt 183. sz. felanvóuiV (Seilberger és Arte) megfejtése: 1. Vd8—g5. (Berlini verseny, 1928.) j Világos: GrüníeltL Sötét: Helling. 1 1. d4. Hf6. 2. c4, 06. 3. Hc3. Fg7. 4. e4, d6 5. Hf3, 0—0. 6, h3, Hb—d7. 7. Fe3, c5. (Jobb itt: 7.. e5.) 8. d5! Va5. 9. Vd2, a6. 10. Fd3, Bb8, (?) (Ha sötét b7—b5-re .játszott, úgy ezt rögtön is meghúzhatta volna; pl. 10... b5. 11. cXb, aXb 12 HXb5 HXe4l stb.) 11. a4! He8. 12. 0—0, He5. 13. HXe5, dXe5. 14. f4! Hd6. 15. f5' Vb4. 16. Vf2, b6. 17. a5! bXa5. 18. FXc5, VXb2. 19. VXb2. BXb2 (Sötét most BXa5-öt várta, a mire nagyobb baj nem lett volna. De máskép jön a katasz- „ tufa.) 20. f5—Í6! sötét feladta, mert a liszt- vesztés elkerülhetetlen, pl: 20... FXf6. 21. FXd6. eXdő. 22. RXf6. Bb3. 23. Bel, Bd3. 24. c5 és világos nyer. Most jelent meg-: Dr. Abody Előd: A repülőgép és a repülés A hatalmas kötet a következő gyüj- tőfejezetekre oszlik: A légerők ter­mészettana. A hőtan elemei és a re­pülöm o tor. A légkör. A repülés erő- tana. és a repülőgép teljesítményei. A repülőgépek szerkezete. A repülés üzeme. A polgári repülés. A katonai repülés. A repülés hatása az emberi szervezetre. — A remek kiállítású kötet 620 oldal terjedelemben, 49 i szövegközötti ábrával, famentes fé­nyezett papíron jelent meg. Kapható az Ára 24 pengik „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vi­dékre utánvéttel is azonnal szállít juk. Kérje a legújabb könyvek díjta­lan képes ismertetőjét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents