Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-06 / 53. szám

ó cllln zúk ltí 4 3 m it i c i u ‘i t. KITEKINTÉS A VILÁGBA ittm: H*SZK£ aáLA ClttAUD fcS DE GAULLE V Ca*;d»lanc»i1 találkozó ótu tiibhck ki* tftlt an n kérd*«-'» tv a/ i nlcUőüi's kiiv»• |» pontjába került, hogy (líraiul r* Dt* (»au­le kib' kült' k e vwgi mitt? A franciák j<> yciulíjtl illftöbu ft a k«-»»I«- nrm :s aI,\ H\ira jolei'tékU'bu, mait auiilynn*^ ke Haragban ;tÖó vezető politii,u$ok .r tahiba ii soha?''m hasonultuk c}:> or'záguak. Fölötti- jei'eutűn Ózonban ITaiiC'aorsrng est“tób«‘u cgv belső ellentét miuihu luzna. tiK*rt sok tekintetben i-ttöl tiiua a/; atomi aalt francia erők c$oportositá»a a drmokrá ciák mellett. \ agy ellen­ÍSyi.tf titok. tioUv a politikai «zsilkossáí. áldozatává lelt Durian admiral!- liaiúro- zoUau De G uulltí-í j> i>Uo utódjául- A/ is közismert azonbau, hog\ Vfrikában határ­talan mpa/.erü?éguok örvend tóműd lá borink, az elvetőn vezető francia katona- akit a/ arabok és más fajú törzsek éppen úgy tisztelnek, mint Saját vezetőiket. i Giraml—De Cattlle kénlé sei kapcso­latban érdekes cikket olvastunk a Lausun no-bau mcíje cnt „L'lHustr? ' i 'mii heti lapban. V svájci cikkíró szerint Giraud c sőswrban francia s e.ik azután a/ F. gye­sül t Nemzetek“ barátja. A kalandos körül­mények között megszökött Giraud nem égetett fel minden ludat, amely az ős/ Pé tahi marhallal összeköti. Pn' -'ikai rigón to­lásait ezért mérsékelten jobboldali színeze­tűnek nerezhetjiik, bar London és Wa­shington nyomására sok olyan inté/kedé-t tett, amelyeket V iehyben egyáltalán nem néznek jószemmel. Giraud olsötorbáu nemzeti érdekeket akar szolgálni. De Gaul'e pedöt rbösorhm az „Egyesült Nemzetek1 fu 1.: jtárjakéot működik. Erkölcsi hitele a franciák szc: méhen nincs, mert' nem tartják se jéi kato­nának, -.e jo politikusnak- Kozivárgott In­i'k szerint a casaL anctő találkozón a kél disszídens francia abban elvezett meg cau- pán, hogy „a háború végén n nemzet p\- riiinia elé fogjál,- bocsátani poétikáiul. er<d- menyét és döntsön a francia nép maso. h>.3\ mely küknél: ü eazetéiér ni. ári a .f>,- iadni“. , A CSAHOLÓ SZERKESZTŐ V késői utókor szellemtöriéné^/fd végtelen elégtétellel fogják emleget ­ti és feljegyezni még későbbi korok '/.urnára, hogy a XX. század negyve­nes éveiben akadt egy szerkesztő le * tői fővárosunkban, aki kutyák- knl levelezett. Pontosabb adatközlés céljából (segit síink az utókoron) megjegyezzük, hogy nemcsak leve­lezésről van szó, hanem egy rovar vezetéséről, mely csaknem heten- kint megörvendezteti honunk szép- leányai,^ asszonyait és komondorait s ezt a rovatot egy kutya vezeti. A rovatvezető kutya neve nagyon kel­lemes csengésű. Emlegetik nevét mindenütt, de főleg a Lipótváros­ra n, a film, a színház és az iroda­lom berkeiben. Mondjuk ki hát, a csaholó rovatvezető nevét: Maxi-nak hívják, a humanista kutyust, aki olyan szivhezszóló postában“ üzen- gett a dicső fővárosi lap hasábjain Magyarho11 tigat.ó társadalrnának. Maxi rovatvezető (bovsássanak meg a magyar falu hűséges házőrző kutyái, hogy őket csak „kutyáknak1' neveztük) nagyon, okos, szellemes, jól ir magyarul s sajnáljuk, hogy gazdája nincs, mert szívesen megái- lapítanánk, hogy többet tud a gaz* (Iájánál, de szerencsére is, hogy gaz­dája nincs, arról íj eddig sohasem nyilatkozott s ezért csak hozzá in- ■ ezzük mondánivalónkat. örvendünk, hogy egyik szorkesz- ' ői üzenetében azt csaholja, bogy nern szereti az élő nyelveket, csak ■\ költ nyelvet & abból is a marhát. Kérjük azért, hogy megdöbbentő nyelvérzékével rendszabályozza meg egy kicsit a fővárosi kritikai zsar­ut, mert egyes színházi beszámo­lóban a s t i lu st al a n s a g n a k, a nyaka tekert, szóalkotásnak olyan elretten­tő példáit olvassuk, hogy az már egyedülállói ” ’ Meghatódva olvassuk. Kedves Maxi rovatvezető, amit « drága papírra olyan pazarló módon betűbe csa­holsz, hogy mit üzensz Csullantó Bohynnk. \/.t csaholod, hogy „Biller Irén révén“ a Csullantó llohy (Mid­iién is „Kzlnészvér folyik*4 (Most. már érijük Biliéi Irén hollywoodi sike­ren!) Tudomásul vesszük, hogy na­gyon müveit vagy és idézed Betv nard Shaw-t, csaholván, liogy „mii csinálhatunk, ha a többieknek tet­szik'* s iit bizonyára a rovatodra cél­zok Mi viszont azokra céloznánk Va­liiban, akiknek tetszik a te csaholú- sod.. (Sok „találat“ lenne széles e hazában akkor!) De most váltsunk egy pár komoly szót is, ha egváltáléin komoly tudsz lenni, amit rovatod alapján lehetet­lennek láttunk. Azért megpróbáljuk s kérünk, hallgass meg, ne burko­lt*/. /. egy odúival oságad fölényébe: Maxi rovatvezető, te rossz idő­ben szólaltál meg. Akkor inditsz postát a Lipótvárosba, a KÖint „komplexuinos“ hölgyeinek, az unatkozó szépasszonyoknak, ami­kor a Don partján akad történel­mi elintéznivalója a magyarság­nak s idebenn, az országban min­den magyar a jövendő érdekében nemzeti egység megteremtésén fá­radozik. Nem érzed, kedves Maxi rovatvezető, hogy rovatod bűzük az időszerűtlenségtől? Nem figyel- mezteteti senki még, hoy* rova­tod mellébeszélés? Nem a kutyák dolgát kell firtatni most, hanem az emberekét! Te megélsz úgyis, hiszen azt tart­ják rólad, hogy az embernek barátja voltál... Igen, hallom már, hogy visszacsn- holsz s azt ugatod, hogy kell az ilyen rovat is, mert ez a maya „könnyedségével* (szerinted!!) „ki­kapcsol“ a mindennapi élet gond­jaiból. Ne légy ilyen beképzelt, Maxi- kárul Akad még egy-két Írónk, iga­zi Írónk, aki nemes módon, a tiszta irodalom szépségeivel ki tud kap­csolni minket a gondokból s szerez eyypár szép órát Írásaival. Vagy ta­lán azért irod Maxikám a postádat, mert nincs miről 'mod? Lásd, mi erdélyiek, már voltunk olyan hely­zetben, hogy a megszállás éveiben a cenzúra miatt nem irhattunk meg sok mlndeut és a lapba mégis kel­lett kézirat. Mit tettünk? Csaholó társaidhoz fordultunk „postáért“? Oh dehogy! Idéztünk a Bibliából. Lásd, ez „kisebbségi' életformánk­hoz méltó megoldás volt. Segíts te­hát valahogy mondanivalóid hiá­nyán! Postád nem méltó a mai idők komor hangulatához, mepróbálta- tásaihoz. Postád nagyon idézi az Ön­célú, felelőtlen, gyökértelen szellőm emlékeit. Mi neu nmei akarunk.4 Pesten élsz, kedves Maxi rovatve­zető s ott is érvényes a szabály, hogy a gyepre lépni s a magyár Pantheon helyiségeibe kutyákat be­vinni szigorúan tilos! Tudjuk, hogy harapós vagy, hisz kutya vagy, Maxi. Azért megírtuk rólad az iga­zat s légy bulldog, mert akkor.ugyaa- Valéist nern kerülsz be a magyar Pantheon ha, olvasóid pedig csahol­hatnak tovább. A kutya ugat, a ka- raviyi halad... Eár, hogy kutya vagy s nem tudod, hogy mi a Szégyen. Hidd el; megölne téged... A „HALHAT ATI« AN OK“ OÖNDJA A franciák a szollem szolgálatának mégha'’ ló példáit mutatták mindig. Egy párisi lapban olvastuk, hogy a „halha­tatlanok" társasága, a Francia Akadémia sag, jói. a mostoha jelen minden nehézsége ellő­né re, összegyűlnek s néha olyan kérdések­ről vitatkoznak, olyan tudományos megbe­szélésekéi folytatnak, amelyek azt a Játszi*» M keltik, hogy » francia oáp acrU**.|ava **­Mu>ort»«D a MZrin.ru nt' ynoaradáv.il lát)* a leg­lonlosebljuak h mon n/t, hogy miként ötvözi újjá áUamvzexvcífittlWt a változott politikát konnte Uácld. Miről tárgyulhat azoknak, az i mhrrekneA a társasága, akiket nuu életükben ,,halhatatla­noknak" nyilvánítóit .» «rló embert ítél- kézé*;? Sokan kórdezhelnfk, Lát ni-jn aludtak ki a tények a/ Institut szellemet nugőiző tor nw-ihi'u la, ahová éppen olyan kegyetlenül L«_ rontott a háború, mint unnak Idején a Magi» not vonal bizlnanak hitt földalatti tolyoíólhn? A kerdésre u „halhatatlanok" így vilu. /ol- nak: az állam megrázkódott, darabokra tört, de d .szellem él, mert éltetik a nagy múlt egy­re gyarapodó erői. Problémát, megoldandó Kérdést jv-dig szolgáltat az Idő a az egyre változó események. A „halhatatlanok" ucm akarják végérvényesen megoldani a világ nagy kérdéseit. Most U azzal foglalkoznak el sőtmrban, amivel kiihetieu korában, az alapi, lás eLő évéhen foglalkoztak: a francia nyelv istápolásával, palléro/.a«áv.il, ga/dagitásával. I j szóval, uj logaloounal bőven szolgál a i VdJto/olt korszellem. Lám, a minap h. azzal foglalkozott a hitetlen dJsztenemben össze­gyűlt és meqgvériilt számú akadémikusok gvulekezele, hogy elfogadjanak-e egy nj szót, arai ma olş an gyakorta használatos f itrópa- ban: az „apatride" „hazátlan" szóu vitai koztak, mert azelőtt e/t a fogalmat csak kó. önállóan dolgozó gázszorel3kot oíinnal alkalmazunk. Gázmüvok, Dézsma-u. 34. lülirással fejezték ki. A franciak »/árnáia f iák most vált Ismeretessé, r/ a fogalom, melyet annyiszor k*-ll<-tt nekünk, ejüclyi magyarok­nak lenyelnünk egy-egy román órtne-.ter ré­szerőt, valahol a regáti kaszárnyákban. A lé­nyek „gazdagodást" idéztek elő a francia s/ó_ kincslen is. Kezdetben volt a fogalom. Az­tán megszületett a s/ó. S a „halhalatlanck" összeültek. Tanácskoztak és elfogadtak, a szót, mert megállapították, hogy széles e világon valóban s< k olyan irancia él most, aki „ha­zátlan". Ezért polgárjogot adtak a szónak. Bevették a nyelv hatalmas társadalmába, mert a íratniuk olyanok, hogy inég a kellemetlent Is íratlan törvények, az ész és a szeltem vilá­gosságának szűrőjén át engedik he nemzeti nagyságuk csarnokába: a nyelvbe. Korszerűt­lenül előkelő gesztus ez. Megható figyelem a kiflinek vélt „nagy dolgokkal" szemben. Es/iinkhe juttatja Petrarcát, aki egy régi kó. dexre hajolva halt meg, vagy felidézi eyy másik szép halott emlékét, a Liszt Ferencet, aki utolsó pillanatában egy szót suttogott: „Tristan..." KODÁLY A nyugati nagy nemzetek művé­szei elérték céljukat, ba fejlődésük folyamán megtalálták és kimarid- ták saját emberi mondanivalójukat, kialaki rótták .>aját stílusukat, kifej­lesztenek jellegzetes nyelvezetűkéi. Tudjuk, ez — ha sikerűt -- kemény küzdelem, akárhányszor sok szen­vedés, meghasonlás, lemondás és ki­tartó munka eredménye. A magyar művész nemcsak magának tartozik lelelösséggel, hazája és nemzete is számonkéri tőle az adott talentumo­kat. Ha senki sem kérdi, fülében mégis ott esetig a kérdés: mit adtál művészeteddel a magyarságnak? Kis nép vagyunk, nem engedhetjük meg művészeinknek azi a fényűzést, hogy kizárólag caak magukkal fog­lalkozzanak. Nagy Géniuszaink sor­sa különös mórion, sohasem egyéni -őrs, örömük, jajkiáltásuk nemcsak az individuumé, mindig mögöttük érezzük a közösséget. Gondoljunk Berzsenyire, Vörösmartyra, Aranyra, Petőfire. Adyra. Ilyen művész Kodály Zoltán is Működése felöleli a. magyar zene­kultúra minden ágát. Népdalgyűjtés, tudományos munka, az ének- és ze­nét an it as kérdései óvodában vagy középiskolában, az uj generáció ne­velése —: mindez nem a zeneszerző működési területe, ö mégis a tudós alaposságával, a pedagógus lelkiis- m eret ességével és a próféta liitével és szívósságával harcol a magyar zenekultúráéit. Kompozícióiban pedig akárhány­szor elmosódnak a hatóról-, az şgy< . és a közösség mondanivalója között. A tizenhatodik század, magyarságá­nak sorsa, a török másféíszázados járma alól felszabadult tömegek ni- jongása válik műremekké a Psal­mus Uu.ngaricusbaru illetőleg a. Te Deumban, számos népdalfeldolgo­zásában pedig a magyar nép elteme­tett millióinak bánata-vidámsága jut szóhoz olyan dallamokban, me­lyek iiagyrészét :még honfoglaló őse­ink hozták régi hazájukból maguk­kal. Kodály müveiben nem lényeges, népdal, vagy saját lelemény szülte téma-e, amiből müve kivirágzik, hi­szen a né.pd'aU, a tömegek művésze­tét a miivész egyénisége szűri arm- zenei kompozícióvá, az egyén kita­lálta téma mögött, pedig mindig ott érezni nála a magyarság tömegeinek lélegzetvételét. Ma már mind,ez szinte közhely­számba megy, könnyű felmérni a ma krónikásának a megtett utat. De gondoljuk el, mekkora távolság van a francia impresszionista muzsika varázsa által megejtett fiatal ma­Irta: 1 ARKAS FERENC gyár zene-zerző első müvei, a Médi- tation, a Valsette — és a nemrégi­ben bemutatott Felszállott a páva között! Vagy az első népdalfeldolgo­zások romantikus hevületü, Illusz­tratív jellegű, pianisztikus hatások­ban bővelkedő, dús zongora kiséret o melybe a népdal, a maga nemes egyszerűségében csak mintegy mon­tázs-.szőrűéit illeszkedik bele — és az uj énekkari feldolgozások teljesen homogén szó lám szövete között, ahoD már alig lehet megállapítani, me­lyik szólam eredeti népdal és me­lyik a hozzáirt ellenpont! A magyar zene, a magyar népdal kimondhatatlanul sokat köszönhet Kodálynak. De Kodály is sokat a magyar népdalnak. Kodály útja a magyar népmese legkisebbik fiáé, akii jotetíenek viszonzásául hálából a magyar népi zene táltoslova röpít céiia felé, hogy elpusztítsa a sár­kányt és elnyerje a királyleány ke- zét. a magyar népdal — felfedezése­kor, azaz mintegy negyven évvel ez­előtt — szinte exofikumnak hatóit- \7 exotikumnak kétségtelenül fris­sítő a hatása, ám az az exotikum, mely után fáradt kultúrák mindem szokatlanért és különösért lelkese­dő sznobjai áhítoznak, akármilyen kultúrába plántálják át, mindig ide­gen és gyökén elen marad. A magyar népdal azonban sajátunk, jogos tu­lajdonunk, amit talajunkból nőtt vi- tó.g — és mégis az exotikum frisses- nége árad belőle. Kodály és másik nagy géniuszunk, Bartók fellépése és az általuk elin­dítón rendszeres népdalkutatás gyö­kerében változtatta meg a magyar zene arculatát. Mondhatjuk igy is: azóta van magyar zene. Kodály ha­tása — melyet pedagógiai működése még fokozott — felmérhetetlen az utána következő zeneszerző nemze­dékekre, hiszen még azok is. akik tagadják és szidják — csodálatos­képpen ilyen is akad rengeteget, tanultak tőle és rengeteget köszön­hetnek u t baigaz i t ásai nak. Müvei, melyet megjelenésükkor heves ellenkezéssel, majd sokszor lekicsinylő ajkbiggyeszléssel fogad­tak, mint az igazi nagy alkotások, az idő múlásával mim! jelentőseb­bekké válnak. Hány mii vált azóta porrá és köddé, melyek annakidején pillanatnyi ragyogásukkal elhomá- lyositorták Kodály «müveinek neme3 fényét! Cnnepeljük hát a hatvanesztendős mestert, hiszen oly ritkán történik meg, hogy meg nem alkuvó alkotó­művész még életében méltó ünnep­lésben részesül» :er xrgo síéi Ad: Hir­Lnr­\re­’SS7C­ak és rőr.ek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents