Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-05 / 52. szám

19 í 3 március 5» ELLENZÉK 6US& dogma és az evangélikus hitvallás végső mely­ségeiére való közös küzdelemben valósítható meg1' (Friedrich Heiler; Eine heilige Kirche, 1936). Edward Lehmann szerint úgy kell el­járnunk, mint a Szerit Gotthárd-alaguc túrá­sánál az építést vezető mérnököknek: „A mérnökök egyidejűleg két helyről vésték bele a tárnákat a hegybe, míg azok a hegy közepén Összetalálkoztak...” ,,Azonkívül a ró­mai katolikus kereszténynek Egyháza egyedü­li és abszolút voltában a protestánsnak pedig az evangélium igazságába vetett nitbeli meg­győződését nem kell feláldoznia 'Raaema- cfier, u. 0.) Ha megvan az rgazságot-keresők- ben a mellék gondola tok nélküli, igaz. őszinte jóakarat, lehetetlen az igazság megismerésére el nem jutniuk, hiszen altkor „az .gazság vég­eredményben önmagáról tesz tanúságot, még­pedig isteni nyilvánvalósága által“ 'Oskar Bauhofer; Einheit im Glauben, Emsiedeín, 1935.) Hogv aztán hosszabb, vagv rövidébe folyamat vezet-e az igazság fölismeréséhez, az attól függ, milyen komolyan működünk közre az Isten segítő kegyelmével. „Teljesam ki van zárva, hogy a keresztény­ségnek ily nagy része semmiségek miatt sza­kadt volna el Róma közösségétől h a tilta­kozást joc (ma már <00j év óra fenntartot­ta volna... Valamennyi tévedés egvik vagy másik igazságon alapszik és oelőle merin lé­tét. A protestantizmus minden btzonnval nagy igazságot, vagv igazságokat rejt magá­ban és tanúskodik értük mszen ezt nagy el­terjedtsége és évszázados fennállása is bizo­nyítja'' 'Kardinal Newman: Apologie. 4 Kap $ i.) Es éppen azért, mert igazságok A rész­nek. mint való értéknek, igazságnak szükség­képpen bele kell tartoznia az egészoe. a? egye­temes igazságba, illetőleg igazság-szövedékbe. Az. egész, az egyetemes pedig magában fog­lalja a részt azért, mert egyetemes voltáról, hiánytalan csesz létéről le nem mondhat. Ma már hétségbevonhatatlanu! bebizonyí­tott tény, hogv a protestantizmus Keletkezé­sének sulvos történelmi okai és előzményei voltak Egy hatalmas korszak, a középkor összeomlott Az emberek szemében e korszak­nak összetartó eszméje fa civinu Dei szent­ágostoni gondolata; a feudalizmus állami, társadalmi, gazdasági rendszere; a lovagi in­tézmény) elvesztette köt/ierejét, ezért szétesett a kor i mindaz, amit egységbe foglalt, ami­nek lenditője, hajtóereje volt. Az uj korszak­nak, 3 rer.aissance-nak ébredése a pogány vi­lágszemléletével, művészetével, erkölcsével cl- széűitettc a diadalmas embert, aki ekkor fö- dozött föl uj világrészt « teremtett magának földi földi Doláogulása, érvényesülése számá­ra uj. szinte határtalan lehetőségeket. Termé­szetes, hogy a régi szétesését, az uj korszak születésének lázát az. ami emberi elem az Egyházban, szinte megérezte és ebben a szé­dületében maga is okává lett a reformáció­nak.. Az: is elismerjük, hogy „a reformáció harc a kereszténység igazi formájáért (Joseph Lcrtz). századok múlva még egv Hofbauer Szent Kelemen is megvallotta: „A reformá­ció azért keletkezett, mert a némecek szük­ségét érezték és érzik a vallási buzgóságnak”. Elismerjük, hogy ezer ismert és még homály­ban levő ok összetevódésének eredőjeként ke­letkezett elviiágiasodás ellenhatásaként keres­ték éppen a buzgó lelkek közül is sokan az erkölcsiség megorvoslását magának a tanítás­nak megváltoztatásában, bizonyos hitelveknek a megtagadásában. Viszont protestáns testvé­reinknek ts meg kell gondolniuk: mi maradt voina 200c év folvamán a krisztusi tanítás­ból. ha az Egvhá2 belőle mindazt elejtette volna, amit az évszázadok viharaiban és bot­lásaiban a nyugtalan emberi szellem megtá­madott. vagv kétségbevontí A kölcsönös közeledés első bátortalan lé­pései skarati elhatározásokból indulnak ki, de világos, hogy ezeket az akarati indításokat bi­zonyos megértő és méltánvló belátásoknak kell megelőzőtök Ez a belátás és előzékeny­ség magától értetődően nem érintheti az isten: kinyilatkoztatás lényegét. A mai kétkedő másban látp és másként fogalmazza kétségeit h nenézségeit. mint tette ötszáz évvel ezelőtt » teszi maid ötszáz év múlva egy ui kétkedő. Ebből nem az következik, hogy időközben az igazság megváltozott, hanem az, hogv az em­ber változékony Az egymás felé tapogatózás csak emberi mivoltunk változékonyságának, esendő voltának beismerésével történhetik, hogy annál igazabb és alázatosabb hódolattal boruljunk le a2 isteni elem, az isteni igaz­ság előtt. Ez a lebomlás, ez a Krisztus lá­bánál történő egvmásraralálás nem jelent gvo- zőt. vagv legyőzöttet, hanem csak testvéri ölelkezést, ßs ha mégis tsd győző, az nőn más, -mint Krisztusi Az 0 [;yo/rimc pedig feltámadás, ut, igazság, éjari „Az egymien- taíilái az egész kereszténység számár* az öröm diadalát és egy uj kor hajnalát jelep- tené, nem kevésbé az emberi gyöngeségért va­ló vezeklést, amely Krisztus testének szétsza­kítására vezetett” (Rademacher). Künn a gyakorlati életben legtöbbször nem a vallásnak személyes átélése választja el az embereket egymástól, hanem a leplezett, vagy leplezetlen érdek. A Krisztussal való benső­séges kapcsolat nemcsak hogy szét nem vá­laszt, hanem ellenkezőleg, minél jobban elmé­lyülnek az emberek a vallás átélésében s mi­nél elfogulatlanabb tudásvággyal keresik Krisz­tus útját, tehát az egyetlen járható utat, rnely .egyben az. újra egyesülésnek is útja, an­nál hamarabb és annál biztosabban összeta­lálkoznak. A megismert igazság ugyanis soha­sem választja szét, hanem ellenkezőleg, egybe­köti a jóakaratu embereket. Nyilván egy újságcikk még bevezetőnek is kevés az egész probléma-komplexum megvilá­gításához. Nem is azon múlik a dolog, hogv minden apró részlete: teljesen világosan la- cunk-e, vagy nem, hanem Istennek és az Ö ügyének hűséges szolgálatán, az igazságnak és a felebarátnak az igazság szellemében való szereterén. Az ügy magyar vonatkozásával kapcsolatban bölcsen írja Révész Imre: „A nagy magyar lelki egység, amennyiben egy­általán keresztény értelme van neki, csak a Krisztusban való egység lehet: nem a homok­szemek egysége a zsákban, hanem a szőlővesz- szők egysége a szőlőtőkében, amint Ö maga mondotta (János 15, 1—8). Ennek az egy­ségnek pedig egyetlen éltető nedve van; a Szentlélekből áradó szeretet, amely egyszerre köt; a venyigét a tőkéhez és a tőke által egy­máshoz“. Szerintem van „a nagy magyar lelki egy­ségének értelme. Sőt egyenesen a magyarság­nak létformáját lényegesen alakitó, történel­mi küldetését döntően befolyásoló problémá­val állunk szemben Hiszem bnrrv ezt a lét­kérdésünket nem fogja elgáncsolni az értel­mi gőg, melv Mephisto módjára a magvar Adámnak minden nagy és szent kikezdése mögött ott settenkedik, hanem meg fogja ol­dani az isteni kegyelem sugárzásától megvi­lágított krisztusi lélek, abban a szent meg­győződésben: ,,Ami lehetetlen az embereknél lehetséges az Isteninél” (Luk. 18, 27.) A római tanácskozás után az ellenfél méw súlyosabb csapásokkal számolhat A Transkoniinent Press érdekes kema keilen utaznia, hogv Törökországot — amely­nek végeredményben egyszer már úgyis adott garanciát — biztosítsa, hogy még angol szö­vetségese győzelme esetiben sem kell feltétle­nül tartania állami összeomlásától. Mindezen túltesznek az „egyesült nemzetekről“, az At- lantie harcáról és a kianépek szabadságáról hangoztatott szólamok. A kérdés rendkívüli jelentösígérí való tekimet:te.l most adjuk közzé £ Pester Lloyd cjikikeit a magyarság le'k.t egységének kérdéséről. Ho’nup' számunkban Ravasz Lásiió dunamel. léki református püspök, cikkét közöl jük. Tudatosan teszem ki a magyarság szót, min: birtokos jelzőt a lelki egységre való tö­rekvés elé. Az egyetemes emberi érdeket a legtöbbünknek csak nemzetünkön keresztül adatott meg szolgálnia. Azonkívül azt sem feledem, hogy a magyarság lelki egysége meg­szűntének nemcsak egyetemes természetű indí­tékai voltak, hanem megvoltak a különleges magyar okai is. Az is érthető továbbá, ha a lelki egységben rejlő nagy, örök értéket és erőt elsősorban nemzetem számára kívánom. Végre is a helyes önszeretec a mértéke a he­lyes felcbaráti szeretetnek. Történelmi katasztrófák közepette mindig valami szent nyugtalanság fogja el éppen a nemesebb lelkeket a nemzetnek külső, nyelvi, politikái és gazdasági egységén ru! a töké­letes egység: a lelki egység felé. A jóakarata emberei; lelkében igazában sohasem alszik ki h vágyódás az után* hogy a végzetes megha- soniás helyett embertársainkkal ádestestvér- ként élhessünk együtt a közös Mennyei Atyánk egyazon lelki családjában. Ennek a vágynak adott lelkes hangot a Pester Liovd október 31-iki vezércikkében, a Magvar Szem­le szeptemberi és novemberi számában. Ezt a szent lángot kívánom élesztem én is sze­rény soraimmal. Soha nagyobb szükség nem volt ugyanis a tökéletes összefogásra. mint manapság, amikor jogosan elmondhatjuk a ránk zudult gonosz szellemeknek az Ur sza­vait: „Ez a ti órátok és a sötétség hatalma** (Luk. 22, S}-) Szent meggyőződésem, hogy az a férfiú lesz az uj magyar évezrednek a Szent István királya, aki a magyarságot újra egy lelki kö­zösségbe, újra egy szellemi családba vezeti vissza Midőn erről a tárgyról a magyar köz­élet egyik kiválóságával beszéltem, ezt a vá­laszt adta: személyében bármennyire óhairja is az egyesülést, de azt hiszi, hogv ez maid csak a katakombákban fog bekövetkezni Meg­vallom én egy kicsit elkésettnek tartom a kriptában való találkozást, mint ahogv elké­sett vojt a Montague-k és a Capulet-ok ta­lálkozása, men akkor már Rómeóban és Jú­liában koporsóban feküdt a jövő reménysége is. Részemről azt remélem, hogy jóval a te merőn kívül, az élet országutján össze fo­gunk találkozni, A közös pusztulást megaka­dályozó gyakorlati jelentősége csak ennek a találkozásnak van. Az nyilvánvaló minden e tárgyról gondol­kozó ember előtt, hogy az egyesülés nagy mü­ve nem az íróasztalok mellett dől el, nem is a konferenciák tárgyalásain, vagy legalább elsősorban nem ezeken. A bűn elkövetéséhez elég maga az ember, de a megigazulásho? Is­tené a kezdő és a döntő szó. Ha elérkezik az idők telje, ha az isteni irgalom megszán ben­nünket s az isteni bölcseség érettnek látja a helyzetet arra, hogy az 0 kegyelmének ára­dásával az ember közre is fog működni, ak­kor az Isten cselekedni fog. Sok útja. módja van annak, ahogyan a2 Isten az emberi lé­lekre hat. Ma megint dörgés és villámlás közt szói az Ur hozzánk. Fölmerül a kérdés; kell-e még ^ vészesebb földrengésre, szörnyűségeseöb ítéletidőkre vámunk, mint amelvek rászakad­tak torzsalkodó, kicsinyes, önző, irigy, gyű­lölködő. veres földünkre, midőn félelmetes szervezett erők vonulnak föl, hogy Isten or­szágát földül jak, híveit kiirtsák, sőt magát az Istent száműzzék trónusáról, eszméjét, az is­teneimét végleg és örökre kitépjék az em­beriség tudatából? „Már itt az óra, hogy fel­keljünk az álomból”. (Róm. 13, 11). „Mi, ha ! szavát meghalljátok, meg ne keményítsétek sziveteket”. (Zsolt. 94, 8.) Az Isten adja a tavaszt, a napsugarat, az cg harmatát, a ^ rügyí akadást, a növekedést, de a maga resztről az embernek is meg kell művelnie szántóföldjét. Ha fölismeri zz em­ber, Hogy a történelmi erők. bármennyire zajlanak is, végső Fokon az Isten malmát hajtják, akkor ennek a fölismerésnek követ­kezményeit le is kell vonnia és gyakorlati el­járását ehhez kel! szabnia. A talaj, amelyre lepünk, szent, mint _ ahogyan szent voir az égő csiokebokor földje, amelyen Mózes állt. A kérdés bogozásához szent áhítattal lehet csak hozzáfognunk. Az elme tárgyilagos nyu­galmával, az ész és szív alázatos hódolatával. -Wrfí-k és akaratunk szerető vonzalmával. Ezzel tartozunk Istennek, a keresett isteni igazságnak. Ezzel tartozunk Krisztusban test­vérünknek, az embernek, még akkor is. sőt annál inkább, ha eltévedt és messze tévedt. „Az ^ujra egymásrautalás vágyának az igaz­ság és az emberek iránti szeretetbő! kel! fa­kadnia magáért az igazságért." (Radcmachcr: Die Wiedervereinigung der Christlichen Kir­chen, 1937 ) . Az egyházak egyesítése csak 2 katolikus Igen nagvjclentőségüek a hivatalos közle­mény ama megállapításai, amelyek az uj euró­pai resnd megteremtésére vonatkoznak. Az an­golszászok vaktában vezetett háborújával szemben, amelynek sikeres befejezése eseté­ben sem lenne rend. vagy Atlantic Charta, hanem elkerülhetetlenül bekövetkezne Európa bolsevizálása, a tengelyhatalmak világos és elérhető célokat tűztek ki. Ez nem más, mint az uj rend megszervezése, amely — mint a közlemény mondja —, „minden európai népnek biztos megélhe­tést nyújt az igazság és együttműködés lég­körében Ez a néhány szó igen sokat mond a ten- geivharalmak számára, amelvek vállalták a felelősséget azért, Hogy ezután a súlyos és kíméletlen harc után tartós és igazságos béke következik, épp úgy. mint a többi európai nép számára, amelyeknek a béke önálló éle­tét, szabadságot és szolidáris jószomszédi vi­szonyt fog biztósitani. Magától értetődő dolog, hogy ennek a szo­lidáris Európának mentesnek kell lennie a /si­de és plutokrata befolyástól, mert éppen ezek a befolyások idézték elő az utóbbi évtizedek­ben az összes konfliktusokat, hogy érvényre juthassanak és az európai népek szükséghely­zetét kihasználva, politikai és anyagi nyere­ségre tegyenek szén. A most Olaszországban proklamált és meg erősitett célok megvalósulásának elengedhe­tetlen feltétele a bolsevizmus és az angoiszá- szok fegyveres legyőzése, éppen a veszély nagysága, amely az elmúlt télen bontakozol; ki teljes egészében és amely egész kontinen­sünket fenvegeti, fokozta a végsőkig erőineg- feszitéseinket. Ha tehát a kommüniké a szükséges erők bevezetéséről beszél, úgy abban a két ten­gelyhatalom totális hadvezetésének elhatá­rozását kell látnunk. Ilvmódon az ellenfél még sulvosabb csapá­sokkal számolhat, mint eddig, olyan csaoások- kal, amelvek nem szűnnek meg mindaddig, amig az ellenfél össze nem roppan. A magyarság lelki egysége (elé Irta Edémén Krizosztom m. klr. titkos tanácsos, pannonhalmi főapát. BERLIN, március j. (TP.l A Transkooö- ccat Press diplomáciai szerkesztője írja: j A Mussolini—Ribbentrop találkozó, amdy- i nek során február 24. és 28 között többszö- i ri megbeszélés foiyr le a két államiért- kö- ; zott, a jelenlegi háború politikai történecé- I nek kétségtelenül nagvfontosságu fejezetét ayi* I tetta meg I Ez már abból is kitűnik, hogy a birodal- i mi külügyminiszter a Führer külön üzenetet : nyújtotta át a Dúcénak Különben pedig a ! héttőn délben kiadott hivatalom kÖ2lemér.vt ! nyomban rendkívül messzemenőnek ismerheti I fel mindenki, aki csak egy kevéssé is érti 2 t kommünikék nyelvezetét. L Röviden, három pontban összefoglalva, a ' közlemény a következő megállapításokat tar- j taímazza: j Tökéletes összhang uralkodik Ntmetor­j szúg és Olaszország felfogása között. 1 2. Mindkét állam szilárdan eltökélte, hogy j megfelelő erővel továbbfolytatja a harcot az ! ellenséges haderők teljes megsemmisítéséig és a bolsevista veszély leküzdéséig 3. Megerősítették az in európai rend meg­teremtésére vonatkozó elhatározást. Nyomban kitűnik, hogv milyen fontos ez a megállapítás. ha szembeállítjuk azzal a tar­ka összevisszasággal, amcív az ellenséges tá­borban uralkodik Csupán meg kell fontol­nunk. hogy müven nagv az összhang például az angolszászok között a Giraud—de Gaulle kérdésében, vagv az angolok és a bolsevis­ták között a második front tekintetében s máris tisztában leszünk azzal, miíven nagy­jelentőségű, hogv a két rsnselváilam tényle­gesen szolidáris és véleményük, illetőleg céljaik egvetlen egv pontban sem különböznek Az angolszászok között uralkodó ellenté­tekre még számtalan oéldát sorolhatnánk fel. Casablancában, amidőn a nagy találkozó volt, amelven mindenesetre Sztálin nem jelent meg, közleményt adtak ki. amelv csupán szólamo­kat tartalmazott és csak nagy ügevel-bajjal tudta clpalástolni azokat az ellentéteket, amelvek tulajdonképpen a konferencia meg­beszéléseinek tárgyát képezték Egyidejűleg tehetetlenül kellett szemlélniök. hogv Sztálin lengyel szövetségesüktől elvitatta felségterüle­te felét, természetesen csak győzelme esetére, majd a „jugoszláv” emigráns kormánv úgy­nevezett nemzeti akciójával szemben monopó­liumot követel a boszniai hesvekben garázdál­kodó partizánokra. Churchilinak Adanába ***** * -------* - — Az ui európai rend Érdakns blrtokvlssza:génvíós! perben döntött a nagyváradi törvényszék NAGYVÁRAD, március 5. A nagvvára- j di törvényszék tegnap mondott i‘életet Kocsis Sándor nyugalmazott csendőrtiszt- I helyettes birtokvisezaigénylési percben. I Kocsi? Sándor a megszállás előtt a várad- ! íegi csendőrőrsnek volt a vezetője. A ro­mánok bevonulása után azonban letartóz­tatták és bebörtönözték Néhány nappal letartóztatása után Onciu György gör. kok lelkész megjelent a tiszthelyettes feleségé­nél, hogy férjét kiszabadítja, hú ingatlanát neki eladja. A megrémült asszony hiteit adott a gör kel. lelkész ígéretének s nem­sokára megjelent Andris Szever ügyvédi irodájában ahová a férjét szuronyos ka­tonák vezették fel. Az ügyvéd előtt adá>+ vétóéi szerződési kötöttek, melynek értei­1 méhen a tiszthelyettes 50.000 korona cite- j nében eladta ingatlanát a gör. kel. kikéss- nek. A szerződés egyik tanúja az egyik fegyveres katona va’t. Keserűen csa ódoít azonban a tis7theiyeftesné, mert férjét a szerződés megkötése után sem. engedték \ szabadon, sőt mikor repatriált és az 50.000 I korona vételárat ki akarta vinni Mágyar- orazágra, a határon elkobozták. Hazatéré­sük után a tiszthelyettes visszaigénylési pert indított Onciu György gör. kai. lelkész, elten. A bíróság több tárgyalás ntán he­lyet adott keresetének s a vételár visszafi- ; *erése ellenében arra kötelezte Onc'ut, I hogy a telekkönyvileg nevén álló ingatlant j Kocsis Sándornak adja vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents