Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-22 / 65. szám

1943 máról us 2 2. ELLENZÉK Szállodák Ha jól számol vetek önmagámmal, ide s lo­va egy féiesztendeje kerültem el arról a helyről, ameíyel már-már otthonomnak kezd' tem tekinteni. Azóta megszakítás nélkül szál­lodákban a om, azaz mégis megszakítóra a tartózkodásomat, hetenként kétszer is néha, hogy gyengének talált szállodámat mással, többnyire még gyengébbet cseréljem lel. Ez a í-leszte; dős országjárás több másfajta tapasz­talat mellett arról is meggyőzött, milyen ne­héz feladatok várnak még a magyar vendég­forgalom országos megszervezésének híveire. A tájkhtató irodalom lassan, de rendszeresen feltárja egyes országrészek természeti szépsé­geit, ritkaságait, idegenforgalmi érdekességeit, vendégcsábitó különlegességeit amelyeknek idegenforgalmi szempontú értékesítésével ug­rásszerűen lebet fokozni az idegen- és ven­dégforgalmat. Vasúthálózatunk és a kiegészí­tő közúti lársasgópkocsijáratok megoldják a közlekedés feladatait. Vendégforgalmunk mégis csak lépésben halad előre. A háborús nehézségeket leszámítva, a vem* dégíorgalom fellendülésének legnagyobb aka­dálya ma a vendéglátóipar elégtelen felsze­relésében van. Bármerne jársz az ország te­rületén, egyre fájóbban tapasztalod, hogy a szá.llodaviszonyok nem felelnek meg a na­gyobb tömegű és igényesebb vendégforgalom kiszolgálására. Kezdjük azon, hogy néhány ♦alközpont szerepére emelkedett városéitól el­tekintve, a vidéki szállodák nem felelnek meg a fo­kozódó vendégforgalom céljainak. Az >lyan városokban, amelyeknek egyetlen nevezetes­sége az, hogy megyszékNelyek, a kényel­mes tiszta és olcsó elszállásolás komoly kér­désié válik. Vidéken ugyanis még mindig nem akarják megérteni, hogy a szálloda nem olyan zugoly, ahol az ember jobb hiján átmenetileg meg­húzza magát s a továbbutazás közeliségének reményével lemond a civilizáció elemi köve­telményeiről. A szálloda legyen olyan, hogy ak? hosszabb időre vándoréletmódra rendez­kedik be, kénye’ines, kedves otthont leljen benne, legyen alkalma és kedve dolgozni. Egész napi utazás után, este érkezel meg egy vidéki városba. Több útbaigazítás igény- bevételével végre megtalálod a helység egyet­len szállodáját. Szobát is találsz — mondjuk — de hosszú időt elfecsérelsz a pihenésedből, amig kitanulmányozod a helyi szokásokat, mert a szobádban, vagy a folyósón nincs ki­függesztve az útmutatás és a házirend. Folyó hideg és meleg viz helyett egy öklömnyi kan* csót találsz egy tálcába állítva. Ezzel kell tisz­tálkodnod. Fürdő ugyanis, sajnos, nincs. A vízvezeték hiánya talán nem is a szálloda, hanem az egész város fogyatékossága. Be’e kell nyugodnod. De reggelig törheted a feje­det, akkor sem találod meg a rejtély nyitját, hogy miért kellett az illemhelyet egy hosszú, sötét) udvar legvégém telepítem, vagy más szállodában a padlásra szerelni. Ahány ház, annyi szokás. Talán ezt is megbocsátod. N’é- meiyütt örömmel fedezed fel a központi fűtés csöveit. Annál nagyobb a csalódásod, mert a fűtés még februárban is elmaradt. Egészen elő­kelő erdélyi város egészen előkelő szállodá­jában azt tanácsolták, szerezzünk a városban fűtőanyagot, akkor befütenek estére. Szerez­tünk. Másik helyütt, alig hét-nyolc Celsius- fek hőmérsékleten, villanymelegitő fölött meg- himbáltuk ágyneműinket, hogy ne faggyúnk belé. Borotválkozáshoz, fogmosáshoz színién viilanyíorralón melegítesz vizet s ha az nincs, a személyzet kioktat, hogy az éjjeliszekrény viL lanyégőjét buktasd a pohár vizbe, majd feL melegíti. Egyik-másik helyütt nincs étterem a szálloda közelében; a vendég elíorgácsolja munkaidejének jelentékeny részét a szálloda, étterem, városi fürdő és a borbélyüzlet között. Ahol a kiszolgálás előzékeny, részben feled­teti a hiányokat. Egyik városban kifogásoltam, begy az olvasólámpából kicsavarták az égőt s igy használhatatlan. Azt telelték, hogy az uradalmi Intéző ur is igy használja, amikor bejön a bálba, pedig az igazán nagy ur. Hely­benhagytam. Valóban nem vagyok akkora ur. mint egy uradalmi intéző, ezzel szemben ne­kem olvasnom kell, dolgoznom is kell s rá­adásul én egész hónapokat töltök szállodá­ban, nem úgy, mint az említett uradalmi in­téző, aki évente egyszer bejön az un kaszinó báljára s akkor hajnaltájt holtíáradtan bebú­jik a szállodai szobába. Vendégforgalmunk fejlesztésének alapvető lépése a szállodák befogadóképességének ne­velése, felszerelésének kiegészítése. Hiába minden vendégforgalmi propaganda, hogyha nem tudunk kényelmes, tiszta, ízléses, olcsó és otthonos szállodákat nyújtani a vendégek­nek, Ez legyen első és lefontosabb célunk mindenütt. Különben könnyen megtörténhet­ne, hogy aki egyszer megfordult bizonyos szállodákban, soha vissza nem kívánkoznék oda. A vendéglátás előrelátható, gondos meg­szervezése legalább annyira fontos kelléke a vendégforgalomnak, mint gyógyvizeink, fürdő­helyeink, nyári iidülőleiepeiuk, csodálatos ki­rándulóhelyeink, slb. Sőt, talán fontosabb' is, mert az iparfejlesztés és a kereskedelmi élet fellendülése természetszerűen nagyobb moz­gást hoz magával. Komoly érdekeket támogalunk, ha valami­képpen segítségei nyújtunk azoknak, akik a vendígellátás körülményeinek javulásáért dol­goznak szerte a hazában fp. j. 1.) A budapesti finn követ mondist a Djákszöveisécs ünnepségének bevezető beszédét BUDAPEST, március 22■ A magyar-finn barátság reprezentativ megnyílik a znsn lesz az a nagyszabású ünnepség, amelyet március 22-én rendez a Magyar A cm-.' ' Diákszövetség a székesfővárosi Vigadó nagytermében. Bevezetőt mund Aarne U uo- rimaa meghatalmazott miniszter, finn követ, az ünnepi beszédet pedig Szinyei-Merse Jenő drm. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter mondja. A Városok Országos Szövetsége a háborús károk biztosítási ügyét tárgyalja mai ülésén Budapest, március 22. A Magyar Városok Országos Szövetsége március 22-én, hétfen délelőtt a szövetség Deák Ferenc-utcai he­lyiségében Szendy Károly e'nöklésével ülést ■tart, amelyen többi közölt, a háborús károk elleni biztosítás ügyét is tárgyalják. A szö­vetség elnöksége a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban fog’alkozotö az.zail a kérdéssel, nem volna-e mód a magánosoknak okozott elemi és háborús károk biztosítás révén való megtérítésére. Erre a kérdésre a figyelmet a legutóbbi tapasztalatok terelték rá és a bom­ * 12 bázások által szenvedett tulajdonosok megint e'őtérbe hozták. A károk megtérítésé'' a bizto­sító intézetek nem vállalják és igy a polgár a kár viselésében többé-kevésbé magara van hagyva. Ma íredig a biztosítási ügy mai íej- leilsége és előhaladása mellett az emberi élet mar a háborús veszé’y ellen is biztosítható, akkor bizonyára meg lehetne találni a módot az elemi és háborús károk elleni biztosításra Í6. A szövetség elnökségének véleménye sze­rint a biztosítási akció országos megszerve­zése megkönnyítené a megoldást (MOT) Egyetem Mozgóban m« utolso nap : Szerelmi álmok. Holnaptól; Lélek kufárok. A modern filmgyártás legújabb és legizgalmasabb mestermüve Kolozsvár magyar iparostársadalma a seoesülí honvédekért P4ídsad$ áídoziík'szsSjirSí isii taiiHSífgat a feoíoissúrí Iparzesííiíei — S.ers ei-sasdraiip a íiadikórftázbaa KOLOZSVĂR, március 22. (Az Ellenzék munkatársától.) Kolozsvár iparos társadalma megható szeretettel áldozott vasárnap a harc­téri sebesültek iránti kötelességteljesités front­ján. Hetek óta tartó gondos, szorgalmas elő­készületek után Kolozsvár és Vidéke Ipar- testülete pompásan összeállított műsorral szó­rakoztató délutánt rendezett a sebesült hon­védek körében, a Vöröskeresztes hadikórház­ban s azt megelőzőleg szeretetadományokat osztottak szét az Ipartestület bajtársi szolgá­latának nőtagjai a sebesült honvédek között. A megvendégelés vasárnap délelőtt zajlott le, amikor nagymennyiségű élelmicikkekkel, cigarettákkal és egyéb holmikkal megjelentek városunk iparostársadalmának hölgytagjai a Tanitókházában, hogy rendeltetési helyükre juttassák a lelkes áldozatkészséggel összegyűj­tött holmikat. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet méltatni Ipartestületünknek ezt a gyönyörű és valóban példaadó teljesitmé- nyét, amellyel méltóképpen beigazolta, hogy öntudatos, igaz magyar lélektől áthatva, tö­retlen hittel teljesitik kötelességüket magyar iparosaink a belső fronton. fi Mis5 és belső front bajtársi találkozója. Ez a tavaszi vasárnap voltaképpen a külső és belső front harcosainak meginditóan szép találkozója volt. Bensőséges, lélekemelő, me­leg hangulat áradt szét a harctéri sebesültek ideiglenes otthonában, a Vöröskeresztes had;- kórházban s mintha valami egyetlen közös szivdobbanásban találkozott volna ez alka­lommal a harcteret megjárt honvéd és a kö­telességét a belső arcvonaíon mintaképen tel­jesítő magyar iparos. De minden szónál többet mond maga n tény. Vagyis az, ha bemutatjuk a sebesült honvédek megvendégelésére adományozott élelmiszerek jegyzéket. A vendéglős ipari szakosztály 215 liter vort adományozott. A husipariszakosztály 60 kg. I. osztályú főtt sonkát, a cukrászipar) szakosztály mintegy 600 darab cukrászsüteményt ajándékozott, Terján Péter malomtulajdonos neje mintegy 3 kg. egész főtt házisonkát és 1 kg. hegyi va­jat, Özv. Platz Kálmánné kéményseprőmester- nő i zsák, 70 kilónyi céklát, a sütőipari szakosztály 120 kg. veknit, a cipésziparosok 12 pár kórházi papucsot és 12 pár posztó há­zicipőt, Túrák Kálmán lakatosmester 30 kö­tet Verne Gyula-regényt a hadikórház könyv­tára számára, inig végül a különböző szak­osztályok által adományozott pénzből 70 kg. narancsot ajándékozott az Ipartestület a se­besült honvédeknek. Ezenkívül ugyancsak Kolozsvár és Vidéke ( Ipartestület az alább felsorolt cigaretta és J dohánynemüeket adományozta a sebesült ! honvédeknek: te.748 darab syphonia, 400 le- * vente, 800 hercegóvina, 600 király, 200 hon­véd, 50 darab portorikó szivar, 100 darab magyar pipadohány, uo csomag török pipa­dohány és too csomag cigarettapapír. K5sz5bíS&L.* Az ajándékok szétosztása vasárnap délelőtt történt meg a Hunyadi-téri hadikórházban. Dr. Mester Gábor orvoshadnagy, kórházpa­rancsnok és a kolozsvári társadalom uriasz- szonyaiból alakult önkéntes ápolónői személy­zet végigkalauzolta az Ipartestület bajtársi szolgálatának nőtagjait s a nagymennyiségű adományok tulnyomé részét mindjárt a dél­előtti órákban ki is osztották, mig a többit a kórház raktárhelyiségében helyezték el. örötu volt látni, amint túláradó szeretettel adták át iparostársadalmunk hölgytagjai a nemeslelkü adományokat. Megindító, könnyes mosoly volt a szemekben. Az adakozókéban éppen úgy, mint a megajándékozottak szemében. S ez utóbbikéban még valami: Hála és köszö­net. Legfeljebb egyetlen halk szóban minden: Köszönjük!'. . . De ebben az egy szóban sebesült honvé- deinknek, beteg katonáinknak egész szive ben­ne volt... mosoly és vidámság a se&esBIíek otthonában. A vasárnap délelőtti szeretetteljes roegvcn- dcgclés után délután 4 órakor újból megjelent Demeter Ferenc elnökkel az élen az Ipartes- tűlet vezetősége, hogy szórakoztató délutánt rendezzen a hadikórházban a sebesültek szá­mára. A vezetőséggel együtt eljött még az Tpartestület számos férfi és nőtagja, az Ipa­rosegylet dalkara, iparosleventék és iparot- látiyok, a nemzeti munkaközpont kolozsvári népzenész szakcsoportjának tagjai s a kórház földszintjén levő, újonnan berendezett, finom kis színpaddal ellátott dísztermébe bevonul­tak a sebesült katonák. A szórakoztató pompás műsor a magyar Hiszekegy-el kezdődött, amelyet a Kolozsvári Magyar Iparosegylet dalkara énekelt. Utána Demeter Ferenc, a Kolozsvár és Vidéke Ipar­testület elnöke mondott üdvözlő beszédet. Meleghangú beszédében, amelyet elsősorban sebesült katonáinkhoz intézett, keresetlen, közvetlen szavakkal közölte, hogy Kolozsvár magyar iparosai minden tekintetben méltók akarnak lenni harctéren küzdő testvéreikhez s a legigazibb bajtársi szellemben, vállvetve dolgoznak annak a célnak az érdekében, hogv a külső és belső front között az összhang tel­jes, szilárd és töretlen legyen, A legigazahb szeretettől áthatva jöttek most ide Kolozsvár magyar iparosai, hogy köszöntsék harctéri se­besült jemket s ugyanettől a szeretettől áthat­va juttatták el hozzájuk összegyűjtött szere- tetadományaikat. Kérte, hogy fogadják szí­vesen. Az üdvözlő beszéd után az Iparosegylet dalkar elénekelte az „Erdélyország, édes szü- lőföldem'' cimü dalt, majd egy iparosleveme- leány hatásosan clszavalta dr. Somogyi Imre „Márciusi ének‘- cimü költeményét. Ezután hatalmas siker mellett magyar népdalokat énekelt Admay Zoltán, Fátyol Lajcsi cigárv- zenekarának kíséretével. Nagy sikert aratott Nemes Károlynak „Kupaktanács“ cimü elő­adása, majd huszárindulókat énekelt ismét az Iparosegylet dalkara. Utána Soltész Piroska iparoslevente-leány szavalt ügyesen, majd a legnevesebb kolozsvári cigányprímások vezeté­sével az egyesitett kolozsvári népzenészek ze­nekara kurucnótákat és magyar dalokat ját­szott. A nagyszabású zenekart Puskás Béla, Halász Lajos, Bambó Albi, Fátyol Lajos, Szentkirályi Aladár, ötvös és Bárdi cigány- prímások- vezették. A gyönyörű nóták után se vége, se hossza nem volt a tapsnak. TEána kedves humoros „Dani bá“ tréfát adott elő rendkívül. sikeresen Nemes Károly, majd Si­byl! levelét énekelte Almay Zoltán, utána pe­dig pompás tangóharmóihkaszámok következ­tek. A műsor végén Mester Gábor kórházpa­rancsnok mondott rövid záróbeszédet. Me'eg szavakkal köszönte meg' az Ipartestület ve­zetőségének s általában Kolozsvár magyar iparostársadalmának a részéről megnyilvánult szeretetet, amellyel körülvették harctéri --ebé- sültjeinket. Köszönetét mondott a nemeslelkü ajándékokért, amellyel clhalmozták beteg ka­tonáinkat, valamint azért a néhány vidám, kedves óráért, amellyel finom szórakozást nyújtottak a kórház ápoltjai számára és mind­ezen felül lelke egész melegével mondott kö­szönetét azért az Ipartéstület részéről történt' gyönyörű megnyilvánulásért, amely minden­nél beszédesebben igazolja a külső es belső front igazi összetartozását, együttműködését és közös szivdobbanását. A kórházparancsnok záróbeszéde után az Iparosegylet dalkara el­énekelte a Elimnuszt. A műsor egyes számait Nemes Károly konferálta ötletesen, vidám, kedves humorral, úgyhogy sebesült katonáto­kat mindvégig állandó derültségben tartotta. A műsoros délutánon a hadikórház sze­mélyzetén kívül megjelent Fónagy János vk. ezredes, vezérkari főnök, és Almay Béla ve­zérkari alezredes, valamint Huszár F,ndre tá­bori tőespercs is. A szivet-lelket derítő, napsugaras, igazi ta­vaszi vasárnap volt a Vöröskeres2tes hadikor- házban... (g. a > Ä közastatásÜTyí minister nyitotta met? a bolgár képző* kiállítást Budapesten Budapest, március 22. A bolgár képzőművé­szeti kiállítást ünnepé'yes külsőségek között vasárnap délben nyitották meg Budapesten a Nemzeti Szalonban. Szinyei-Merse Jenő val'ás és közoktatásügyi miniszter beszédével nyílt: meg a kiállítás —- A bolgár áe a magyar nemzetet — mondotta többek között a minisz’er — su'vos évszáza­dok hosszú sora által megszentel» történe'i és a látható történeti nrm'trá! is régebbi vérségi kapcso'at' fűzi össze A rokonság, a közös történeti múlt és a kölcsönösen meglévő 10- konszenv mindennél szi'árdabb alap arra, hogy a két nemzet kapcsolatait minél jobban kitne- lvi'se. A kultuszminiszter megnvitó beszéde után Tosev Dimitri budapesti bolgár követ beszél? azokról a kapcsolatokról, amelyek a bolgár— magvar nemzete*, különösen kulturális téren kötik össze. BŐF.NOTESZEK, BŐKTARCÁX minden színben és minőségben az „Ellenzék“ könyvesboltban kapha­tók- Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. 1943 március 22-én a Mondschein szonáta is műsoron van Dohnánvl zongora-estién! Jegyelővétel: Ibusz menetjegy irodában

Next

/
Thumbnails
Contents