Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)
1943-03-18 / 62. szám
2 A német nő a Birodalomért A mult század második félében vila^szer- 1 te megkezdődött a no térfoglalása a ház tar- I tison kívüli életpályáké . Btzcnvira nemcsak : a gazdasági szükség, az email » kezeset utján elérhető önállóság okozta a nőhutk a házon és családon kívüli egyre nagyobb térfoglala* sut, hanem elősegítette ezt a technika ma- gasfoku fejlettsége, mely a városi civilizációkban a „házi munkát" a múlthoz képest . rendkívül egy szélűvé tette. A saát csaliddal j ív.óg nem rendelkező cselek ?ő természetűek ; •gvekeztek kitörni a számukra sokban tétlen- j séget jelened körből. Természetesen a helyzet i ilyetén alakulásához hozzájárultak a i-ţşa* » dalom fejlődése során végbement u| szociális körülmények is, többek között bizonyos rétegeknek az: ipán fejlődéssel járó clszegcnycdc- se, tehát a gazdasági szükség ea a női munka- ; erő iránti kereslet. Bár a munka világa telje- ; sen a férfi szempontjai szerint ilakult evszá- ^ zaelok óta, s a nőnek eddig .utg hagyott az érvényesülésre teret. Ha a női munkaerő általános tcrfoglalásá- i nak közbeeső fejlődési tokait átugorjuK, jelenbe térünk és a német viszonyokat vizsgáljuk, ,ekkor megállapíthatjuk, hogy a r é- rnet női munkaerő érvényesülési körének kí- t-ígulása igen gyorsan ment végb-n Fejlett társadalmi érzék, iskolázott szemlélet és szerve- ’ zés teremtene meg természetesen azt a hely- , zetet, amelyben a német nő haj’amának megfelelően gyorsan és könnyen tehetett szert hi- j válási szakismeretre és választhatott szaba- ; dón önálló foglalkozást. A bírói és katonai pályától eltekintve, alig van talán i®a Németországban olyan hivatás, amely legalább is elvben ne nyitotta volna ; meg kapuit a női munkaerő előtt. So: a tcch- ; nika további fejlődésével és a háborús gaz- < dálkodás folytán egészen sajátos, nőknek „feltalált“ foglalkozási ágak nyílnak meg. Ha azonban a múltban a női hivatávvállalist egyfelől gazdasági szükséglet, másfelől a női J társadalom öntudatosodása, munkája érteké- j nek cöbbrebecsülése hozta létre, úgy ebben a vonatkozásban a német nő előtt ma két irányító szempont ál!; a no magasr:, értékelt biológiai szerepe a r.cp életében és a mai gaz- j ilasági elet teljesítményi s'zühsegle — A modern gazdaság munkaintenzitása megköveteli a nő közreműködését a házonkivüli körökben is. A német államvezetés azonban ennek ellenére is (ellentétben a bolsevizmiKsal, amely teljesen elszakította a not a családtól) az otthont és a családot tartja a női munka legfontosabb terének s ezt az elvet ma, a totális háború megkívánta teljes erőbevetés idejcn sem adja fel, illetve a női munkaerő alkalmazásánál mindig szemelőtt tartja. A női munkaerő alkalmazásának növekedését Németországban élénken illusztrálja a hivatalos statisztika, amely szerint a nót alkalmazónak száma iSSz-bcn j, 1907-ben 8.s, i9J)-bcn u.f, 1933-hm u.f, 1939-ben 14.f és 1942-ben 16.9 millió volt. Mig az első világháború előtti időkben a női alkalmazottak görbéje meglehetősen állandó cs egyirányúi volt, addig h háború alatti és utáni időkben himiţţn emelkedést mutat. Az 1925. és i»nj. közötti időben .1 statisztika semmi emelkedést nem mutat. 1 lekor ugyanis a női munkaerőket túlnyomókig ’a gazdasági válságtól oly súlyosan nem érintett használati cikkeket gyártó iparban alkalmazták. Az 1933-as férfi cs női munkaerők statisztikájának összehasonlításából pedig kiderül, hogy a német gazdasági élet újjáépítésének meg kezdésekor, bár az önálló munkakört betöltő nők abszolút száma növekedőben van, a gazdasági élet össztevekenységé-hez képest azonban a női munkaerő viszonylag fogyóban volr Fzc a helyzetet egv történeti visszapillantás magyarázza meg. Ebben1 az. időben ugyanis elsősorban a munkanélküli, kielégítő keresettel nem rendelkező, vagy éppen csak segélyekből tengődő férfiak egész hadseregnyi h- lományát kellett megfelelő kereset utján jövőhöz, családhoz és gyermekhez juttatni. Fűnek a szempontnak érvényesítése fontos nemzeti feladat volt. Senki sem gondolt azonban még ekkor sem arra — e ezt elárulja az önálló munkakört betöltő nők abszolút száminak növekedése —, hogy a női értelem és tudás érvényesülési lehetőségét megakadá- ivozza. A helvzctneik ilyen irányú rendezése valóban arra vall. hogy a német szociálooli- rika nem jelszó, hanem természete« é« alapvető rendező elv a társadalom életeben. De előrelátó is colt ez a szociálpolitika, mert ilyetén felfogásával megkönnyítette a háborús gazdálkodásra való .áttérést. A háborús gazdálkodás az első pillanattól számíthatott tanult női munkaerők közreműködésére, s mezkönnyitette az erőknek egvctlen célra, a győzelemre való összpontosítását. A német gazdasági .életnek számos ágazata, amelyben a női munkaerő alkalmazását a babona folytán vezették be, ma különös érdek- 'ődóssel fog’alkoz.ik a nőnek a munkafolyamat, ban való részvételével. E kérdésnek minden részletét a háborús nehézségek ellenére is alaposan tanulmányoznák és nem rögtönzö't hanem alanvető intézkedéseket hoznak a kérdés megoldása érdekében. A munka- és hivatás- pedagógia tanasztalatainak fe'hasz.ná’asával. tekintetbe veszik a nőnek, mint embernek sajátosságaid. s elsősorban mint a ház gazdá'ko- dásban főtényezőt helyezik bele az á'talános munkafolyamatba. Ebben a meggondolásban és gvaktorlatban tanuWan munkaerőnek bevetéséről j?zó sem lehet. A legújabb időkben a legtöbb üzem .í-‘ért a női munkaerőnek módszeres kiképzésére s ma megszokott jelenség már, hogy a nők a férfiakhoz hasonlóan megfelelő tanuló Idői töltenek t 'őkétndl* let eyanánt a műhelyekben. A > s.ik éppen s/.ii ■->, ges fokú kiképzés és a tvlji s «Z'ikképzett*eg közt van az u. 11 ,,bu j tanult munka". Az. utóbbi u legelterjedtebb | munkaformája a nőnek. Kiképzési ideje uiánylag rövid és c'egendő ismeretet nyújt eé.ys>/.eiübb s/aknuinka kielégítő c*J végzésére. Újabban ii nők betanítását szintén nők végzik. Az üzemvezetők kiválogatják a ve/é- b-sro alkalmasabb Jó szakinunkásnőket, aki- ki t aztán a Német Munkafront «kóláiban tan lolyumokon képeznek ki „betanitónőkké". A «extil, ruházati, élelmi, vegyi, vastddo'go/ó és fémipari téren gyűjtött tapasztalatok szerűit egy jó betanltónő a-.z alája rendelt munkás- nők kiképzési ide jé? 15 százalékkal kópefi megrövidíteni. Ez különcV«n a fegyverkezési iparban felbecsülhutet'en emberi éj gazdasági eredmény. Ezzel a jól bevált módszerrel oldják aztán meg a nem hadifon toaaágu híva- 1 fással 1 •ndelkező nő átképzését valamely hadi fontosságú munkáid. Így a grafikusnőket pél- | dau‘. műszaki rajzolókká, elárusitónőket av ; elektromos gépek előállításához megkívánt I linóm munkára képez-ik ki. E módszerek ered- 1 mén y esség ének fékinthető, hogy 1938 és 1940 között a német vegyi iparban foglalkoztatott nők 6záma li7 százalékra, a fémiparban dolgozóké 59 százalékra, mig a közlekedési üzemeknél alka'm.izottak száma 51 százalékra emelkedett. \z üzemeken belül ie végrehajtót* gondos és móriszeres átképzés 1936-ban az átta’ános 6zakmunkáshiiny beál'takor kezdődött meg, s lehetővé tette a teljesítőképesség íokozási 'e- he’cségének kihasználását. Ennek a he'yzet. nekr következtében a német női munka fe;v lődése ma már egyre gyorsabb ütemben halod a tanulatlan, illetve betanult munkától a szakmunka felé. Átképzés és betanítás a legfontosabb részlet- terü'etei a hatalmas arányú német hivatásra neve'ő szervezetnek, amely a minősV;i és mennyiségi teljesitmény alapján eszközli a ta- 1 nuló és a munkás kiv'ála6ztását magasabb | feladatokra Az egész német nemzet te!if-:-t- ményi versenyének gyépontja: felfedezni o.z alka’ma&akat. a tehetségeseket és fejlőd es ü-ket előmozdítani Ez a felfogás érvényesült az oktatásügyben is, s azért áll fenn az iskolát végzet’ek szamára a munkahivat’a-lokná!' jelentkezés höte’cze'tfiége. Tekintve, hogy a nemzet; «zor* a*ista álla-m napy súlyt helyez a nőnek a családban érvényesülő munkájára, a leányoknak bivatásválasztás e'őp kötelező munka- szo’gálati évüket kell kitölteniük. Ennek e’- teltével a pályaválasztási tanácsadónő 6egiti hozzá a női ifjúságot a hajlamának mcgfele'ő hivatás választásához A kiképzés ideje és költsége pedig nem megy kárba a férjhezme- netp"el A tapasztalat mutatja, hogy felnőtt gyermekes, hivatással rendelkező nő a szükséges időben mi'y fontos helyet foglalhat el a termelésben. A nagyobb* üzemek vezetői ma már számszerűleg is kimutatják azt a jelentős munkát A VACSORA Két egymásmelletti szobában laktak a penzióban. A: egyik lányt Zsuzsának hívták, sovány kislány volt, tiszt-viselő egy nagyvállalatnál igen kicsi kezdő fizetéssel. A másik lány ugyanő'yan nagyvárosi kis- veréb, irodába szaladó, hazai c somagból vacsorázó, kétségbeesetten spóroló. Pan- ninak keresztelték húszegynéhány éve, ő is olyan Zsuzsa-forrnáfu, talán kicsit kerekebb, de egyformán hajszolt és mindig fáradt. Mindkettőjük szobája (teljes ellátással napi 7-30. a százalékokat nem számítva) a penzió legkisebb, legsötétebb és legbor- za!masabb odúi voltak. Ha ablakaikat kinyitották, egy koromlepte tűzfal bámult be rájuk s mikor odákünn ragyogón sütött a nap, ők villanyt gyújtva ültek az ágyon harisnyát stoppolva, levelet Írva, va- koskodva■ Különben vidékiek voltak, mindketten s kicsit úgy érezték magukat, mintha valami régi bűnért börtönbe zárták volna őket. Nem laktak nagyon régen a fővárosban és még nem felejtették el a szabad ég gyönyörűségét s a szabadságnak azt az érzését, amit á fák, folyók s az ég látása jelent, a szabad lélegzetvételt s mindazt, ami az életet elviselhetővé teszi. Esténként — tejcsarnokbeli szerény vacsorájuk után — összebújva végetnemérö számadásokat végeztek s próbálták kitalálni, hogy mi lenne jobb és olcsóbb:• bútorozott szoba és vendéglői koszi, vagy a penzió. A számítások eredménye mindig a penzió javára dőlt el s itt nem voltak la- kásadonök, volt kiszolgál ás, telefon s mégis úri környezet. He sötétség és levegőtlen- ség. Ezt nem bírták s ezért mégha fáradtak voltak is. szabad óráikban inkább az utcán járkálták, hogy ne érezzék az otthoni négy fal bezártságának nyomasztó voltát Penzióbcli életük légkedvesebb pillanata volt, mikor este kilenckor bekopogtathattak Kovács bácsihoz■ Kovács bácsi á’lami nyugdija* 1 roll, gyönyörű ŐSZ öregember és nyolcvannégy esztendős. Teljesen egyedül éh aranyhalaival és felesége emlékével. Nagyon szerette a fiatalokat. Csupa jóság volt és figyelem ég bo dog volt, ha öröme-t okozhatott valakinek. Ujságokat, képeslapokat adott kölcsön a két vidéki lánynak s esténként beinvitálta őket szép. jólfiitött tágas szobéijába, megetette az aranyhalakat s aztán a lányokat, akik eleinte tiltakoztak és szabadkoztak és azt mondták: ,,Bácsi kérem, hogy fogad jóik el, nem fosztjuk meg magát“... de később e fogadták é$ megfosztották Kovács bácsit aki a mai háborús világban ír szép nyugdijából egyedül, úri módon élve megengedhette magának a vendéglátás luxusát. Oh. nugyon szép esték voltak ezek. a tea vagy kávé vacsorák után Kovács bácsinál, ki olyan eolt, mint Mikulás apó s minden este más és más szeretetcscmagokkal kedveskedett fogadott unokáinak, mert ö magát fogadott nagyapának nevezte. Hozott cukrászsüteményt, zserbót, gesztenyepürét, füstölt sajtot, sonkát és ezerféle jói és nem nyugodott addig, mig a két lány az utolsó morzsáig el nem fogyasztott mindent. Őnuiga alig epeit, inkább ősrégi vicceket mesélt, minden este ugyanazokat és műidig úgy kezdte: — Ezt hallották? — Nem, nem hallottuk — felelték a lányok a gyönyörűséges izek közepette és boldogan nevettek az özönvize'őtti tréfákon. Aztán még ott üldögéltek illendőségből egy darabig, majd jóéjszakát kívánták és hazament ki- ki a masa szobájába. Egy napon Zsuzsa, az ügyesebb, élelmesebb és régebbi nagyvárosi lakos lelkendez- ve állított be dé ben a villanyfény mellett olvasó Pannihez: — Remek hírem von — mondta — képzeld, nem is tudom, hogy kezdjem, találtam egg penziót az Erzsébet-léren, ă térre nyílik az ablaka á szobáinak, nagy és világos és fákat lehet látni, te, fákat, mint ntthnn év n c~nhr, kétnsrvas éc ha ketten költöznénk belé kevesebbe kerülne egynefe-egynek, mint itt, ezekben a nyomorult oduklxui... Panni leejtette a könyvet. — Nem igaz — mondta —, te ugratsz engem. Hizen én is annyit kerestem■ Sehol sincs szoba Mindenütt még a fürdőszobában, még a folyosón is laknak... — Hát itt nem laknák■ Illetve szerdán be lehetne kö tözni- Itt három nap a f&~ mondás és — óh Istenem, képzeld az ember felébred és tudni fogja, hogy kinn reggel ixui és nem kell villanyt gyújtani... Es ha kinéz nem ezt az undorító fálat látja, hxinem az eget és a fákat és lesz levegő, sok levegőEgymásra néztek és majdnem sírtak. Aztán az első ujjongós után leültek e.s elkezdtek számolni. De akárhogy is számoltak, műidig az let az eredmény, hogy az Erzsébet-téren olcsóbb lesz az élet■ De Panni most felnézett. — Valamit elfelejtettünk — mondta gondterhelt arccal■ — Mit? — kérdezte Zsuzsa, aki csak úgy ragyogott. — Kaiócs bácsit — felelte Panni —, mert nézd: eddig az volt a vacsoránk, hogy megittuk egy üres teát, vagy a központi tejcsarnokban egy kávét, e.z 60 fillér. De mire házájöttünk megint éhesek voltunk. És akkor jött Kovács bácsi. Tulajdonképpen ez volt áz igazi vacsoránk, te éppen olyan jól tudod, mint én. Szégyen ide. szégyen oda, bevullom én annyira számítottam rá, hogy á vacsora kérdését vele együtt, szóval áz üres kávéval és Kovács bácsiraI oldottam meg magamban. És te is. Ha ettől elesünk, az napi egy-két pengővel többet jelent. Dolgozunk, éhezni nem lehet. Az ebéd úgyis nyomorult itten, s az egész penzióban á Kovács bácsi vacsorája ért a legtöbbet. Erre nem gondoltunk... Zsuzsa összeráncolta a homlokát: , — Nem bánom — mondta —, inkább éhesen fekszem le, de itt nem maradok. Nem bírom tovább. Nézd. miyen karikásak a szeme’ml Nekem fény és levegő kell, 1 IW 111] máidul II. amit •i/vrt•**./«-1 n birodalomban nők vég«-/i<-; Ih vtge/nrk ín (iirtak a/ egyéii)végnek v/k kint ijein nyitó előlrl munka elvégzésében, hanem tnühHyl és tizein) leJlaláLáaokhan. irodai« » hnikni é* szervi zé/» 1 ujttAs/iktiari Az utóbbi évek lehet'V.éget nyuj'ritt-ik 1 :.é met nőnek arra, hogy betekInUen a rmi./n'i munka 'én y egébe fiejlcit adó Ha ágoknak 's tehetségeknek nyílt munkatérnk. Műszaki raj zolónőlű nem egy eae'ben küzd ölték lel ma gukat technikusokká és gépépítőkké. Kereszt metszetben nézve a közepe«; képzettségűek érvény-sütését, az derül bu, hogy a dol/uzó néim-t nők különösen a kémiai biológiában, a v/-gyl technikában, a fémipari vagy ii/lkal laboratóriumi munkában tinitek ki. I)e kitűntek, a főiskolai képzettségűek, mint orvosnők, gyakorló ügyvédek, vagy közgazdászok, alacsonyabb fokon, mint vállalkozók, s általában a kereskedelem, a mezőgazdaság, az ij>ar és a kisipar minden ágában. Természetesen túlnyomó részben a nő ipari muri.;áju Cn a közlekedési üzemekben való térfoglalása ál' előtérben, a háborúé állapot teremtette helyzet kívánalmai folytán. Jeterv tx>s marod azonban a nő munkája a háztartásban és a nevelésben is. 1941 augusztusában a statisztika több mint 1.3 millió ténylegesen műk dő kisegítő-házvezetőnőt é* 135 ezt r kö- teűrző munkaszo’giálati tevékenységet vég?' leányt mutat fel. A hivatása folytán elfoglalt anyát é« háziasszonyt az említettel nek légióje segíti Ha mindehhez hozzászámítjuk a tanítónők óvónők, iljusági vezetőnők cs nép- ápolónők seredét, akkor megtaláljuk a rnagya- ráza’ot arra a titokra, hogy a német családban és a családi nevelc-abcn miért nem állott be „rendkívüli állapot". Mimi e női munkások iránt a háborús idők tokozott kívánalmakat támasztanak, oly igényeket, amelyeknek a német nő minden körülmények között meg kell hogy feleljen, még akkor is, ha mint dolgozó nő és anya kétszeresen van igénybe véve. F.zért az ál lan 1- vezetés is a legnagyobb mértékben igyekszik a dolgozó nő segitségére sietni. Az uj anyavédelmi törvény szerint a dolgozó nő terhességének kezdetétől a szüiés után számított négy hónapig szülési szabadságot élvez. Fzenkivül törvényes rendelkezések szabályozzák a nők munkaidejét, s védik a netalán túlságos mértékű igénybevétellel szemben. A törvény természetesen ctak az alapvonalakat fekteti le. Az üzemek saját kezdeményezésükből is hoznak védőintézkedéseket, a nemzeti szocialista párt viszont külön szervei utján szintén jelentős mértékben könnyít a dolgozó nő helyzetén. A pihenésre rászorultak fizetett különszabadságot elveznek, s helyüket nyomban önként jelentkezett háziasszonyok. diákleányok, tisztviselőnők foglalják cl, akik szabad idejüket áldozzák fel a közör munka és a jövő érdekében. Mindezek, s a még felsorolhatatlan sok intézkedés arra szolgál. hogv a felfokozott teljesítményeket ki- vánó időkben is épségben tartsa a nép legnagyobb kincsét, az anyát és a családot. SZABÓ ISTVÁN (Berlin.). Nagyon sajnálom Koi'ács bácsit és a .vacsorákat, de utórégre nem élősködhetünk senkinek a nyakán... ■— Kikérem magamnak! Én nem élősködőm. Megnyugtatlak, hogyha mi nem leszünk itt, Terit fogja bchiini és azt fogja megkínálni... — Terit? Hiszen az rondái — Bánja is ö. Adni akar, mert ilyen a természete... Este a szokásos órában aztán bementek Kovács bácsihoz. Az öregur ott állt aranyhalai mellett és ragyogva nézett rájuk. — Remek sonkám van gyerekek — mondta — és F oristól is hoztam ám valamit Olyáí maguk még nem ettek-.■ , Zsuzsa Fannira nézett. — Bcutsi kérem — mondta —, mi elme* gyünk innen ... Kovács bácsi megdöbbenve nézett rájuk. — Elmennek? — kérdezte. — Hová á csodába mennek? — Nem bírjuk ezt a helyet. Elkö füzünk az Erzsébet-térrc. Kivettünk ketten egy szobát... Az öreg ur csak állt szomorún. — Istenem —— mondta — elmennek--. Hyének a fiatalok■ Az ember megszereti őket. hoznak egy kis vidámságot, aztán elmennek... És én itt maradok a halaimmal, de azok hü'yék. Nem szólnak hozzám egy szót se. — Kovács bácsi drága — kezdte Panni —, itt marad magának Tériké. — Hagyjanak engem Terikével — mordult rájuk áz öreg —, haszontalanságokat fecseg és bajusza i\an. Most eléjük lépett. — Aztán m’féle szoba a: ott, áz Erzsébet-téren? — kérdezte. — Penzió — mondta Zsuzsa. Kovács bácsi felvetette fejét mint jelre a csataló. — Penzió? — mondta — hiszen ha penzió... akkor én is odamegyek... Úgyse szeretem Ut á kasztot. A két lány egymásra nézett mint a cinkosok. Vitték magukkal a vacsorát... MARTON LILI
