Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-17 / 61. szám

1 943 măicUs 15* ELLENZÉK C&alóUa támadás* Válasz Finla Zoltánnak, a Keleti Újság színikritikusának Komoly és alapoe megfontolj után adunk he'yet alábbi cikknek lapunkban. Soha nőm avatkoztunk szívesen sze­mélyi vitákba Az a magatartás azonban, amelyet Finta Zoltán a Keleti Újságban, Tamási Áronnal szemben következetesen tanúsít, túlmegy á komoly és építő bí­rálat keretein. Ezt az indulatos fény­űzést Erdélyben meghonosítani a mai építő erőfeszítések, idején nem tltrjük, Finta Zoltán a leg&z.emé'yesebb indokok’' ból és a benne felgyülemlett keserűség­ből — mint azt maga is bevallja — tá­madja írói, művészi, emberi és politikai mivoltában Tamási Áront. Mi mindég a tisztességet, a tiszta gondo'a’ot és a magyarságot, ’eges’egelsősorban a ma­gyar népet és annak harcosait vettük védelmünkbe bárkivel szemben, ha arra szükség volt. Évtizedes állandó harcok alatt bá'ki tévedhet. A bevallott tévédé, seket örömmel meg kell bocsátani, ha tévedéseiben is népéért küzdött. Finta Zoltán is beva’ljá, hogy a múltban vol­tak tévedései. Azt azonban nem mondja el, hogy melyek voltak azok, milyen vi­lágnézetet vallott, kikké' működött együtt és miért. Úgy véljük, hogy mi­előtt valaki erkö’csi ügyekben Ítélkezik, tegyen tanúbizonyságot a maga erköl- csisége felől: különösképpen akkor, ha .botlásait" a körülmények vápozása- val revízió alá volt kényte'en venni-. (A szerk) A „Március“ februári számában megjelent ..Csalóka kritika'" cimü cikkemre a Keleti Újság szerkesztősége március tizedikén „Kri­tika a — kritikára", Finta Zoltán pedig már­cius 13-án „Válasz a Március cikkírójának“ címen felelt. A Keleti Újság szerkesztősége válaszában l-özöbe cikkem egyrészét. Valószínűleg azért, bogv a közönség jobban tudjon tájékozódni a meginduló vitában. Sajnos, Írásom első felét, melyben Finta Zoltán kritikájával kapcsola­tos megjegyzéseimnek esztétikai alapot igyek­szem adni, egyszerűen kihagyta, ezenkívül pe­dig a neki tetsző részeket kurziv szedéssel hozta. Fűzzel cikkemet elferdítve vitte a kö­zönség elé. A „Kritika a — kritikára" megállapítja, hogv Finta Zoltán bírálatát „valóságos fel- ségsértcs“-nek vettem és „súlyos sérelem"- nek tekintettem azt, hogv Finta Zoltán Ta­mási darabjában nem azt látta, mint az er- délvi egyetemi ifjúság. Ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogv cikkem a darab esztétikai értekét akarta bizonyítani, nem pedig valami . felségsértésit megtorolni. Mivel azonban a Keleti Újság szerkesztősége és Finta Zoltán esztétikai értékelésemet röviden érintve, a személyeskedés „világnézeti" síkjára terelte a „Csalóka szivárvány" ügvéf, kénvtelen va­gyok válaszomban ezzel is foglalkozni. Cvíwto& Bálint UagicUâţa Finta Zoltán a „Csalóka szivárvány“ meg oldását „-könnyü“-nek és „dilettánsának ne­vezi, mert nem lát bele Tamási szimbólikus világába. A darabban ugv látszik nem vette észre, hogy Kund lelke valósággal „beleköltö­zik“ Czintos Bálint testébe és Kund külső formája mintegy „rárakódik" Czinţosra; az eredeti, népi életformát élő Czintos pedig Kund öngyilkosságával és Czintos teljes át­változásával meghal. Ami tovább él, nem más. mint a kandi lélek és a kandi életforma Czintos testében. Ennek a léleknek és ennek az életformának pedig el kell pusztulnia• ép­pen ezért nem szabad Czintos öngyilkosságá­ban a fizikai halált nézni, hanem jelképesen a kundi élet és kundi életforma pusztulását. Ha a realista dráma szemszögéből vizsgáljuk Czintos Bálint tragédiáját, nem tudjuk a da­rab megoldását helvesen megítélni, pedig éppen a megoldásban találjuk Tamási mon­danivalóját; ahhoz, hogv a napi élet egész­séges cs termékeny maradhasson, a ku-ndiság- nak — az álmüveltség és uraskodó életforma utáni vázvódástiak —, el kel! tűnnie. A népi élet újrakezdését pedig a darab végén állítja elénk Tamási Bâlinţka személyében, akit János ezekkel a szavakkal vigasztal: „azért ne sírj, fiam . . . Nézd meg, az Isten is egye­dül van, s mégis miiven szépen hallgat! . . ." Igen, Bálintira egvedü! van, mint minden kezdet és minden tisztaság. Mi sem lett volna könnyebb és olcsó siker­rel kecsegtetőbb, mint egv dilettáns Happy­end. így azonban láttuk Czintos tragédiáját, benne a kur.diság bukását és ugv éreztük: megtisztulást jelentett a darab azok számára, akik megértették. A „Márciusiban irt cikkemben Németh László „Tamási játékai" cimü tanulmányára is felhívtam a figyelmet. Úgy látszik, Finta Zoltán nem vette magának a fáradtságot, hogy a tanulmányt elolvassa, különben nem tette voln-i azt a kijelentést, hogy „nem ju­tunk tovább annál, hogv Németh László is csak várin Tamásitól az Ígéretek beváltását. Fs ha Németh I,á«zló, a legjobban felkészült élő magyar esztétikus sem tudott más meg­állapításra jutni, miért kivánjA Takácsy Mik­lós és miért kívánják vele együtt még igen számosán, hogy más többet lásson a „Csalóka szivárvány"-baii?". Ezzel Finta teljesen el­ferdíti Németh Lászlónak a drámaíró Tamási­ról alkotott elismerő véleményét- Németh szó- szerint a következőket írja: „Tamási Áron tudja, högy ebben a században a magyar drá­máért senki sem tett annyit, mint ő a négy bukott darabjával. Meredeken megy fölfelé, voltak megcsúszásai, de most már közel van a célhoz. Valószínűen azt is érzi, amit mi látunk, hogy törekvése a mélyben (ahol nem a literátorok, hanem a nagytebetségek érint­keznek) összefügg az európai dráma törekvé­seivel s ha harcát győzedelmesen végigharcol­ja: egy elhanyatlott műfajt emel vissza a nagy magyar müiajok közé. Épp ezért méltó igyekszik lenni hőseihez s mint Bállá Pérere gyermekkámpaláií és bölcs figyelmeztetések közt is ragaszkodik a szamarához. Tudja, hogy ő ezen a szamáron messzebb jut, mint mások az olajos gépeikkel. Nem makacsság ez, hanem kötelességreljesités. A messzibb látó tehetség büszke elnézése a rövidlátók feje fö­lött. Tamási legújabb játékáról pedig ezt Írja: „A Csalóka szivárvány, amelyet most marasz- tottak el; Tamásinak alighanem a legkülönb darabja“. Ha Finta Zoltán ebből csak egy keveset is meglátott voba Tamási játékában, nem soroltam volna kritikáiát a negatív vég­letbe eső bírálatok közé. jl&s&zindidat Amint a Keleti Újság szerkesztősége mond­ja, „A Tamási darabról írott bírálatunkat a személyi rosszindulat müvének" állítom be. Ezt a feltevésemet megerősítette Finta Zoltán, hiszen nyíltan bevallotta, hogy szerinte „nem pusztán arról van szó, hogy egyik vagy má­sik kritikus miképpen lát és ítél meg cgy-cgy darabot, A kérdés föléje nő az esztétikai és dramaturgiai szempontoknak", Finta Zoltán kritikájában azonban csak „esztétikai és dra­maturgiai szempontokat' alkalmazott, tehát esztétikai fegyverekkel akarta személyi és világnézeti ügyét elintézni, mert amint a Ke­leti Újság március 13-i számában írja, „Ta­mási Áronnal éppen szabadkőműves mivolta miatt állandóan összeütközésbe kerültem előbb személyi, majd később elvi és világné­zeti vonalon*'. Finta Zoltán nyíltan a „Csaló­ka szivárvány" irodalmi értékeit támadja és csak hónapok múlva vallja be, hogv a szín­darab megítélésében irodalmon kívüli elvek vezették. Ezt nevezem rosszindulatnak. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanom, hogy Tamási darabja irodalmi mü és ezért a Keleti Újság színikritikusának az esztétika fegyvereit nem személyi és világnézeti, hanem esztétikai szempontok szerint kellett volna irányítania. Hogy ezt a tárgyilagos szempon­tot mennyire figyelmen kivül hagyţa és mennyire átengedte magát a rosszindulat he­vének, azt legjobban ,,Válasz"-ában tett ki­jelentései bizonyítják. Ezt az indulatot láttuk abban a névtelen cikkben is, mely Tamásit a2 erdélyi rádióállomás ügyében támadta. A né­pi iró nép-felé forduló leadót kért, vagy sem­mit. Állásfoglalásáért leszabadkőrnüvesezték- Ugyanezzel az indulattal feszegette Finta Zoltán a Baumgarten-iiggyel kapcsolatban Tamási díjazását is, pedig ha visszaemléke­zünk, 1938-ban Finta Zoltán is kapott öt­száz pengő Baumgarten-segélyt. A segélyt meg ft érdemelte. / \)iXa$vt&zd Világnézeti ellentét áll tehát fenn Finta Zoltán és Tamási Áron között, mert „Tamási Áron, a nagyrahivatott elbeszélő, akinek sok­sok írása üti a világirodalmi mértéket, azonos a szabadkőműves mozgalom igen ex­ponált tagjával". A szabadkőműves mozgalom belső összeköttetéseit nem ismerem és Tamá­sival is csak egyszer találkoztam a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetségének estjén, melyet a Darányi Diákház javára rendeztek. Ezért nem tudom megállapítani, milyen hatása volt a szabadkőművességnek Tamásira, az ember­re. Már itt megjegyzem azonban, hogy a sza­badkőművességet az erdélyi egyetemi ifjúság gal együtt én is elítélem. Ha mármost Tamást írói személyiségét a szabadkőművesség szellemi hatása szempont­jából vizsgálom, meg kell előbb állapítanom, hogy mi is a szabadkőművesség? A sza­badkőműves szellemet a defetizmussal, icozmo- politizniussal és vallási közömbösséggel szok­ták jellemezni. Tamási Áron Írásait vizsgál­va, az említett tényezők egyikét sem tudom bennük felfedezni. A vallási közömbösséggel szemben áll Tamási minden müvéből kisugár­zó, mélyen átélt katoltcizmusa. A kozmopoli- tizmus vádjára azt a magyar népi-nemzeti gondolatot említhetem, melver Tamási első Írásaitól kezdve lankadatlanul hirdet. Végül a defetizmus vádjával szembeállítom az Ábel- trilóeiát, vagy megkérdem: volt-e harcosabb magyar szellemi tett Erdélvben, mint a Szü­lőföldem és a fegyveres harcot hirdető Mi- gyári rózsafa? Közirásat sem érheti a szabad­kőműves szellemiség vádja; különben itt ma­gára Finta Zoltánra hivatkozhatott), aki a Brassói Lapok 1936. május rţ-iki számában „Uj utakra vezet az erdélyi magyarság sorsa. Tamási Áron érdekes előadása a sztikely fő­városban" cimü cikkében ezt írja róla: „A pusztába kiáltok közé most besorozhatjuk Ta­mási Áront is. Trói és értékes közírói mun­kásságára felesleges jelzőket keresgélnünk, hi­szen ma már bizonyosság, hogy az Áhcl-triló- gia irója az elsők között áll az. erdélyi ma­gyar szellemiség vezetőinek kis seregében". Tamási Áron azóta is hii maradt a népi szol­gálathoz és a népi-nemzeti gondolathoz, melv a mai erdélyi egyetemi ifjúság szellemi életé­nek legnagyobb erőforrása. A szabadkőművesség kérdését nem zárha­tom le ilyen gyorsan: Finta súlyos vádakat emel mások ellen is. Megállapítja, hogv „ki­alakult egv jól megszervezett és soraiban meg nem bontható tábor, amelv elvárja és meg­követeli, hogv bizonvos írók irodalmi és iro­dalmon kívüli munkásságát az apostol é* a vezér személvét megillető feltétlen hódolattal és alázattal fogadják". Kiket ért ezalatt Fin­ta? Milven írói tábort vádol ezzel? Az erdé­lyi irodalom élvonalát? Vanv a népi írókat Veres Pétertől Frdélvi Józsefig? Vagy a bírá­lókat: Németh J ászlát. Fája Gézát, Juhász Gézát, Várkonyi Nándort? Mert mindezek egyetértőleg helyezik Tamásit az elsők közé és ítéletük legalább a jóindulatot követeli meg Tamásival szemben. „A szabadkőműves szolidaritás hatalmát“' nem ismerhetjük — jegyzi meg Finta Zoltán. A szabadkőművesség messze van a mi ifjusá- j gunktól, ennek ellenére, amennyire irodalmi- ! lag megismerhető, foglalkoztam a kérdéssel. 1 És olvastam Finta Zoltán ilyenirányú cikkeit. I Mégis nagy csodálkozással hallom Finta pa- I nászát, hogy „az erdélyi irodalompolitika I személyi vonatkozásaiban ezzel a félelmetes j hatalommal kerültem ellentétbe még akkor, anii- • kor nem is tudtam létezéséről. Keserű évek- I nek, nagy lelki megrázkódtatásoknak kellett j fölöttem elviharzaniok, amig kiderültek az j összefüggések és megértettem mi miért történt velem és másokkal". Úgy látszik, Finta Zoltán irói tehetségének kibontakozását a szabadkő­művesség gátolta meg, de hiszen a Brassói La­poknál, a legnagyobb erdélyi magyar napi­lapnál nem álltak ilyen akadályok Finta Zol­tán útjában, aki hosszú évekig állott a lap kötelékében. És kik voltak azok a „mások", akik a szabadkőművesség mártírjai lettek? Berde Mária, Tabéry Géza, Károly Sándor és Olosz Lajos, akik az „Emir"-ben különül­tek el? Vagy a Termés fiatal irói? Úgy tud­juk, az előbbiek elkülönülését személyi ellen­tétek, az utóbbiakét pedig generációs kü­lönbségek okozták. A legsúlyosabb vád azonban bennünket ér, a „Március" fiatal munkatársait, mert Finta következő sorait minden bizonnyal reánk is vonatkoztatja: „Ezeknek az összefüggések­nek ismeretében érthető, hogy amikor szabad­kőműves Íróról valaki nem a fenntartás nél­küli elismerés hangján ir s az írásban nincs meg a magasztalás tömiénje és mirrhája, nem­csak a megbírált iró, hanem az egész titkos mozgalom is érintve és sértve érzi magát, s megtorolja a rajta esett közvetlen, vagy köz­vetett sérelmet". Tiltakozunk az ilyen meg- gyamisitásunk ellen! Mi nem a volt szabad­kőműves Tamásit védtük, hanem a nagv népi alkotót. A „Március" és a Kolozsvári Ma­gyar Diákok Szövetsége az uj, népi Magyar- országért küzd. becsületes eszközökkel és íl- dozatvállal.ássaj. A szabadkőművességgel szemben pedig már sok évvel a Palatinus ügv előtt állást foglaltak az erdélyi egyetemi if­júság nemzedékei. Mindenesetre sokkal hama­rább, mint Finta Zoltán. Cato Uazetcít Amint láttuk: Finta Zoltán az Erdélyt Tamásitól tisztogató Cato szerepét öltötte magára és ezt a szerepet minden eszközzel igyekszik végigjátszani. De nézzük meg Er­dély Cafóját közelebbről, mint ahogy Tamá­sit is behatóbban vizsgáltuk. Finta Zoltán ,,Válaszodban vallomást tesz; Nekem is voltak tévedéseim, botlásaim. Le- j-3 _ Erdély Mox»é wuaaştamm Az évad legizgalmasabb dzsungel filmje: Tarzan győz!! Fősz -ben : Hermann Brix Előadások kezdete 3, o és l-kor. Vasárnap délelőtt 11 -kor matiné. Jön március kO-tól! Pez aranyembsrü vontam azok konzekvenciáit, bűnhődtem én vez.ekeltem érettük, elsősorban a magam kér­lelhetetlen lelkiismerete előtt". Ezt az ön­vallomást tisztelem, de amint Tamási a nyil­vánosság előtt adott számot szabadkőműves­ségéről, ugyanúgy Finta Zoltántól is elvár­nám, hogy a nyilvánosság előtt is vezekeljen. Annál is inkább, mert cikkében kijelenti: „Ez­zel szemben sohasem voltam kapható arra, hogy elvi álláspontomat feladjam senkivel szemben, vele szemben sem". Mintha «túr tett volna hasonló fogadalmat elvei és világnézete mellett, de akkor talán más elveket és világ­nézetet vallott. Finta Zoltán elismerte egykor Tamásit, nemcsak szépirói, hanem közírói minőségében is (ezt a Brassói Lapok iqs6. május 16-i szá­mából idézett cikke is bizonyítja). Tamási pe­dig akkor is minden müvében a népi megúju­lást hirdette, világnézetét akkor is a népi gon­dolat irányította. 1943. március 13-án pedig élesen támad egy Erdélvben élő nngvar írót, aki életművével mindig a magyarságot szolgálta, Cafa varnţ ZüíUkác Ha mindezt tekintetbe veszem, erőszakok­nak érzem Finta catói pózát s nem tudom benne Erdély puritán tisztogatóját látni. Ha pedig a „személyi összeütközést" is felidé­zem, melvnek okát ugvan nem ismerem, de következményeit annál jobban, inkább az „Erdély — uj-aranvkorá"-ban zavaros szerepet játszó 7.ü!fikárt fedezhetem fel ben­ne. A „Csalóka szivárvány"-ról irt kritikájá­ban is erre emlékeztet a „lélektani erand- guignol" és a „blöff, vagy bukólika" hang­neme. * A catói ítélet szerint kiállásommal a „sza­badkőművesség malmára" haitottam a vizet. Ugv látszik, ugyanezt tette Németh László, Féja Géza és Kereszturv Dezső is, hiszen ők is ki mertek állani Tamási mellett, sőt Né­meth László éppen a zülfikárok táborával szemben Ami oed’g az erdélvj magvar egyetemi if­júság állásfoglalását illeti, nem hiszem, hogv vádaskodásokkal meg lehetne azt változtatni. Félesztendem a Kolozsvári Magvar Diákok Szövetségének titkára voltam, jelenleg oedig a szervezet külügyi vezetők? vág vök es tu­dom. hogv hol látja az erdélvi magvar egye­temi ifjúság zöme szellemi életünkben a he­lvét: a népi Magyarország építésében. Ezt az igazi népi szellemet ismerjük meg többek kö­zött Tamási müvében is. éppen úgy, mint a Mórtczéban. “szabó Dezsőében. Németh Lászlóéban, Kodolányiéban, Erdélyiében vagy a S< nkáéban. Az iró ir. a színikritikus gnnesoskodik, amig hagviák. Az ifhu'~ azonban nagv esz- mértvett mindig az >ró beendetes, ui magvar életet éoitő alkotásaiban tatílig meg. A meg­talált igazságot pedig mindenkivel szemben megvédelmezzük, ha arra kerülne a sor, meg Tamási Áronnal szemben is. Tgy maradhatunk fiatalok és magyarok. __________________TAKÁCSY MIKLÓS. Mindenki számára búfelejt» Nádor 1942-43, évi sláger albuma Mutatóban egy néhány sláger a tar­talomból: A rózsám do csinos. 13o- liviáhnn. Hamvadé cigarettává?. Van-e szerclmesebb vallomás. Vár­lak. Hiába mondod, stb. stb. 10 OpOTTttP 10 filimdal 5 táncdal 19 magyar nóta A remek kiállítású album ura­csait 9 penyo. Kapható az „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vi­dékre utánvéttel is azonnal megküldjük.

Next

/
Thumbnails
Contents