Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)
1943-02-16 / 37. szám
1943 február awyaatfaw! ELLENZÉK A raid kívüli- idők rendkívüli munkateljesítményt követelnek mindazoktól, akik az állami gépezet szolgálatában állanak. Talán sohasem volt olyan fontos a köztisztviselői hivatás, mint napjainkban, amikor a tisztviselői pálya a magyarság belső frontján igazi őrhelyet jelent. Különösen áll ez Erdélyben, ahol magyar államrendszer teljesen ujjú kellett szervezze a közigazgatást és a tisztviselőnek nemcsak hivatali teendőivel, hanem a nemzet jövendő nagy céljaival is foglalkoznia kellett. Amikor köztisztviselőről beszélünk, elsősorban a közigazgatási tisztviselőkre gondolunk. Nagyon sokszor mondottunk bírálatot a közigazgatási rendszer zökkenőiről és hibáiról. A nagy tömegek élete szorosan bekapcsolódik a közigazgatás munkájába és ez okozza, hogy a közvélemény szemeben az a meghatározás, hogy „köztisztviselő“ legtöbbször a közigazgatási tisztviselői jelenti. Felvetettük a nyilvánosság előtt a türelmetlen tisztviselő és a türelmetlen közönség problémáját is. Elangsulyoztuk, hogy a tisztviselőnek fokozott megértést kell tanúsítania a közönség kívánságaival szemben. A belső front szilárdságának biztosítása megköveteli, kegy az állam a magánélet egyre több területén biztosítsa magának a beavatkozási jogot. Letűnt a szabadgazdálkodás világa. És az államilag irányított gazdasági rendszer az összesség érdekében egyre több teljesítményt köretei a polgárságtól. Csak igy tehet biztosítani a zavartalan közellátást, az árak stabilizációját, a feketekereskedelem megakadályozását, a háborús viszonyok vámszedőinek letörését és mindazokat az államrend szempontjából döntő tényezőket, amelyek a mai elei-halálküzdelemmel együttjárnak. Jogos tehát, ha megköveteljük, hogy a közönség az állami hivatalokban megértésre, jóindulatra és az ezzel együttjáró barátságos és udvarias fogadtatásra találjon. Ha azonban az érem másik oldalát nézzük, tárgyilagosan be kell vallanunk, hogy a háborús államrend nemcsak a közönség számára jelent megterheléseket, hanem megsokszorozza a tisztviselők amúgy is felelősségteljes munkáját. Köztisztviselőink zúgolódás nélkül vállalják, hogy törvényes munkaidejüknek dupláját is hivatalukban kell tölteni. Azok a súrlódásra alkalmas jelenségek, amelyeket a felszabadulás után bírálat tárgyává tettünk, ma már Erdélyszerie eltűntek közéletünkből. Közigazgatási tisztviselői karunk — és ez elsősorban hivatalvezetőinknek válik dicséretére — hivatásuk magaslatán állanak és panaszkodások még szórványosan is alig akadnak. Mit jelent ezzel szemben köztisztviselőnek lennif Újra a közigazgatási tisztviselőkről beszélünk, de ebben a tekintetben a többi állami hivataloknál sincs nagy különbség Egy jogvégzett városi fogalmazó, vagy aljegyző nem keres annyit, mint egy 21 esztendős gyors- és gépirónő valamelyik jólmeno magánváll alatnál. Nem is beszélünk az úgynevezett „kedvezményezettekről“, akik a felszabadulás . utáni időket a szab ad pályákon való elhelyezkedésre használták fel. A különböző jogosítványok tulajdonosainak jövedelme sokszorosan meghaladja a köztisztviselői fizetéseket. Nem túlozunk tehát, amikor azt állítjuk, hogy ma a köztisztviselő a magyar életnek éppen olyan végvári harcosa, mint a kisebbségi időkben a lelkész, a nemzet- nevelő vagy az újságíró volt, akik a hivatás- tudat magasztos sorsvállalásával küzdöttek a legnehezebb anyagi körülmények között a jobb magyar jövendőért. Az erdélyi közigazgatás megszervezésénél nagyon sok szempontot tekintetbe kellett venni. Néhai gróf Teleki Pál miniszterelnökünk, aki tökéletes ismerője volt az erdélyi kerdeseknek, igyekezett alkalmat adni az erdélyi intellektuális rétegnek, hogy közigazgatási pályán helyezkedjék el. Az államve- zetesnek túl kellett tennie magát a hivatalos előírásokon. Hiszen valljuk be, Erdélyben nagyon sok volt az úgynevezett jélbenmaradt ember. Egyrészt a nyelvi nehézségek, másrészt pedig a jövendő kilatastalansága és az egyre súlyosbodó szegénység miatt a magyar ifjú- sag nem tódulhatott a román egyetemekre. Ugyanakkor azonban, amikor a trianoni országban már-már szinte végzetes volt például a )ügi paly a túlzsúfoltsága, addig az erdélyi magyar ifjúság magántisztviselői, vagy gyakorlati pályákon keresett elhelyezkedést. Kenyérkeresőkre volt szükség és ezért ütközött elháríthatatlan nehézségekbe a diploma megszerzése. Voltak olyanok, akik kísérleteztek. Lehallgattak egy-két egyetemi évet, néhány vizsgát is letettek, de azután felvetődött bennük a „miért“ kilátástalansága és abbahagyták tanulmányaikat. A magyar kormányzat mindezeket a szempontokat tekintetbe vette. És igyekezett állami alkalmaztatásban elhelyezni az erdélyi sorsnak azokat a részeseit, akik, bár nem ismerték tökéletesen a törvényeket, de az erdélyi életet minden titkával, szenvedésével és részletkérdésével együtt a maguk tapasztalatain keresztül tanulták meg. Ez áll a fiatalabb tisztviselők egyrészére. Az idősebb korosztály a világháború előtt megszerezte ugyan a jogi képesítést, de a kisebbségi sorsban eltöltött 22 esztendő alatt nem tudta figyelemmel kisérni az anyaországban megváltozott jogszabályokat és természetszerűleg tanulással és gyakorlattal kellett megszereznie az egyetemes közigazgatás vérkeringésébe való beilleszkedéshez szükséges tudást. Mindezeket abból az alkalomból mondjuk el, hogy az Erdélyi Párt emlékiratban fordult a miniszterelnökhöz, amelyben a tisztviselők véglegesítésénél, illetve előléptetésénél a különleges erdélyi szempontok figyelembevételét kérte. A közelmúltban megjelent 6 go—514 j. M. E. számú rendelet a közigazgatási tisztviselők előléptetését a közigazgatási szakvizsgához köti. Kétségkívül jogállam alapjának előfeltétele, hogy a köz- tisztviselői állásokat arra képesített elemekkel kell betölteni. A közigazgatási szakvizsga elrendelése azonban a jogi túltermelést is teBERLIN, február 16. (DNB—MTI.) A német lapok zágrábi tudósítói jelentése alapján beszámolnak arról, hogy nagyszabású katonai műveletek vannak Horvátországban, amelyeket Boszniának a felkelőkkel váló megtisztításéra tűztek ki célul. A Bosznia délkeleti és délnyugati részében folyó L miivieletekben német csapatok is resztvettek. Nyugat-Boszniában a horvát —német csapatok mélyen benyomultak a hegyes vidékbe, amelyeket az ellenség napok óta megszánva tatottElfoglalták Bozancki Petrovát helységei, a felkelők főfészkét. A Sarta-folyó középső szakasza mentén ugyancsak eló'nyomulásban vannak a tisztogató csapatok, úgyhogy a felkelők kénytelenek voltak visszahúzódni a hegyekbe. KOLOZSVÁR, február 16- (Az Ellenzék munkatársétól.) Január közepe táján beszámoltunk arról a bünperről, amelynek középpontjában Baranyai Lőrinc dr. nyugalmazott detektivfelügyelő, kolozsbor&ai közellátási ellenőr áll. Baranyai Lőrinc dr. ellen az ügyészség megvesztegetés, befolyással való üzérkedés és hamistámizósrá váló felbujtás miatt indított eljárást. A vádirat szerint Baranyai Lőrinci mint Kolozsborsa és vidéke közellátási ellenőre többizben kisebb-nagyobb pénzösszegeket kért és fogadott el árdrágításon tette;iert kereskedőktől. Többek között mult év október havában Baranyai Lőrinc dr. tetten érte Tamás István borsai kereskedőt, aki a mosószappant árusította drágábban. Hallga'ási díj fejében 500 pengőt kért a kereskedőtől, fcki 200 pengőt át is adott az ellenőrnek. Lgyancsak -múlt év októberében Ilefco Vilmos fejérdi malmost érte szabálytalanságon, akitől 100 pengőt fogadott el azon a címen, hogy elhallgatja az ügyet és nem jelenti fel. Egy hónappal később Szűcs Imre borsai kereskedőt ugyancsak a mosószappan drágításán ért tetten és 100 pengőt fogadott el tőle, majd később ismét kért száz pengőt azon a címen, hogy csak 200 pengőért tudja elintézni a dolgot. Feljelentés utján tudomást szereztek a hatóságok Baranyai dolgairól és 1942 november 17-én letartóztatták. Megelőzőleg, a vizsgálat megindulásakor Baranyai a vádirat szerint hamis tanú zásra akarta rái- birni Tamás Istvánt, hogy kedvezően vall- jon érdekében. 1 örvényszéki kihallgatásakor Baranyai Lőrinc dr. tagadta ă terhére rótt vádakat. Azzal védekezett, hogy bosszú áldozata lett é§ rosszindulatú rágalmazók terjesztették róla a koholt híreket. Kihallgatta a törvényszék az ügyben szereplő kereskedőket is, akik terhelőén vallottak. Tegnap délelőtt a törvényszék hármas kintetbe vette az anyaországban, ahol bőven volt alkalom választani a jogvégzett emberekben. Erdélyben azonban még nem jutottunk cl odáig, hogy mindun állásra csak a legszigorúbb őetuszeriuti elbírálás ; lapján kipcsilctt tisztviselőket nevezzenek ki. Még nem mult el az átmeneti idő, amikor az erdélyi tisztviselői kartol meg lehet követelni azt, hogy jogi felkészültség tekintetében minden téren vegye fel a versenyt av. anyaországi tisztviselőkkel. Erdély egész közvéleménye megértéssel és szeretettel támogatja az Erdélyi Párt javaslatait, amelyekben a párt a kisebbségi mult méltánylását es elismerését kéri. A mai élet elsősorban gyakorlati tudást kivan. És azt nyugodt leikiismer eltel állíthatjuk, hogy ezt a gyakorlati tudást az erdélyi magyar tisztviselők az idegen uralom tapasztalataiból bőségesen megszereztek. Bizalommal várjuk, hogy a kormányzat a rendelet végrehajtási utasításában teieinteţbe veszi ezeket a kívánságokat és elégtételt szolgáltat a sok szenvedésen keresztülment, de magyar őrhelyén mindig öntudatosan kitartó erdélyi köztisztviselőnek. A horvátországi tisztogató hadműveletekkel egyidőben az Adria felől1 olasz és horvát csapaiok északi és északkeleti irányból hatoltak előre és sikerült elfog! i1 ni ok L:bina és Orevica községeket, amelyek a felkelők fő támaszpontjai voltak. A felkelő bandák általában rendkívül erős ellenállást fejtenek hí és heves él- l ént ámad ás okkal is kísérleteznek. A tisztogató csapatok eddig sok fegyvert és lőszert zsákmányoltak, azonkívül elfogták a felkelők több gépkocsiját és repülőgépét, A felkelők sok halottat és sebesüket hagytak hátra. A szerb—bolgár határ mentén Crnabrava községben néhányszáz felkelő megtámadta a bol'gár határőrséget. Heves tűzharc fejlődött ki. A bolgár határőrségnek sikerült a felkelő bandákat szétverni. büntetőtanácsa Szabó András dr. törvény- széki tanácselnök elnöklésével ismét tárgyalta Baranyai Lőrinc dr. ügyét. Kihall- gatták Fogarassy Géza dr. közellátási felügyelőt, aki elmondotta, hogy annakidején a borsai főszolgabíró értesítette a Baranyai körül szállongó hírekről, ezért vizsgálatot indított ellene. A vizsgálat alkalmával ugyanazt állapította meg, mint amit a c&endőrsé,gi jegyzőkönyvbe felvettek. Még néhány jelentéktelen tanút hallgatott ki a törvényszék, akik az ügyre vonatkozólag semmi lényeges adatot nem szolgál" tattak. A bizonyítási eljárás befejezése után Szácsvay László dr. kir. ügyész a vádirat alapján kérte a vadított megbüntetéséit. Baranyai Lőrinc ártatlanságát hangoztatta és felmentő Ítéletet kért. A bíróság Baranyai Lőrinc, dr.-t megvesztegetés és befolyással vcbó üzérkedés bűntetté miatt héthónapi börtönre és háromévi jogvesztésre ítélte. Kötelezték a költségek megfizetésére is. A hamistauuzásra való felbujtás vádja ailól felmentették. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott felmentése miatt fellebbezett és kérte azonnali szabad lábrab élvezését. A bíróság az elitéit kérésének helyt adott és elrendelte Baranyai Lőrinc szabadlábrabelyezését. GONDOSKODNAK A FODRÁSZIPAROSOK EGYSÉGES BOROTVASZAPPANNAL VALÓ ELLÁTÁSÁRÓL. Panasz érkezett a fodrásziparosság részéről a kamarákhoz amiatt, hogy a havonkint kiutalt borot- vaszappan mennyiséget az elosztó kereskedők igen gyakran csak drága luxus rudborotva- szappanban szolgálják ki. Arra hivatkoznak, ho-gy az olcsóbb kocka borotvaszappant nem szállítják a gyárak. A kamarák közbenjárására megfelelően intézkedett a szappanellátás miniszteri biztosa. A legrövidebb időn belül intézményesen gondoskodnak arról, hogy egységes kockafaggyu borotvaszappant állítsanak elő a gyárak. így majd mód nyílik arra, hogy megfelelő kocka borotvaszappannal láthassák el a fodrásziparosokat. BIKA áztató és Rí KÄ surolópor nem háborús pótanyag Hl KA a legjobb minőségi El KA Kapha t 6: Köztisztviselők , Dermata, Irisztelepi és Kaláka-szövetkezetben. ZsidókutaBés tudományosan Sajtónk lankadatlan érdeklődéssel figyeli a zsidókérdés tudományos felkutatására és jeldolgozására alakult intézet szervezési munkálatait s szz-l mé(egyszer bizonyítja, mennyire időszerű és 1ontos kérdés hazánkban a zsidó-ügy ’fedezése. Edd ig elsősorban a politikus szólt ebhez a súlyos kérdéshez, azután a kereskedő és gyáros, vállalkozó és nem utolsó sorban a munkás mondott véleményt róla. Az iró is felemelte szavát, sajnos, nem olyan erélyesen és nem annyira egyhangúlag, ahogy ezt a kérdést tárgyalni kell. Utoljára a tudós kér szót s bizonyára ő tesz perdöntő vallomást ebben a kérdésben. A zsidókérdés nemcsak gazdasági, nemcsak erkölcsi, nemcsak társadalompolitikai vonatkozású, hanem minden együtt, ami műveltséget, hazajiságct, életfcljogást alakíthat és érinthet. Eddig nagyobb ár a az érdek öblös hangja és a szenvedély lángja jelentkezett ebben a kérdésben. Most a tudományom kutatómunka hiteles eredménye tesz majd kétségbevonhatatlan bizonyságot a magyar- országi zsidókérdés rendezésének szükséges voltáról. Pestvármegye alispánja, vitéz Endre László kezdeményezésére és buzgalmából megszervezett zsidókutató intézet Bosnyák Zoltán vezetése alatt rendezkedik be és lényegbe vágó kérdés felkutatására és irodalmi feldolgozására. Bosnyák Zoltán régi cs hiteles itéletü tudósa a zsidókérdésnek. Személyi biztosíték arra, hogy ez a nagyjelentőségű magyar kérdés ezúttal nem siklik majd el a végső és teljes rendezés vágányairól. Méhely Lajos fajkutató tidós jeles tanítványa olyan intézményt szervez a zsidókérdés feldolgozására, amely a tudomány kétségbevonhatatlan ereiével vázolja fel a kérdés minden vonatkozását. Most, a kérdés többszöri bolygatása után, végre a tudomány fényénél bepillanthatunk a mélységbe, amely a magyar szellemi, politikai és gazdasági életben lépten- nyomon szakadékba zuhanással fenyegetett. Természetesen, a magyarországi zsidóhTr- dcst nem lehet önmagában, külföldi vonatkozásai nélkül egészében feltárni, hiszen a zsidóság is nemzetközi hitsorsosi kézjogást teremtett az egész világon az egye; nemzetek fiainak ,,csendes és észrevétlen“ leszerelésére és eltávolítására az útjukból E- szerint a zsidókutató intézet nálunk is értékesíti a más nemzetek ezen a téren elért tudományos eredményeit. A magyarországi zsidókérdés eddigi feltárásait tartalmazó könyvek mellett a nyugati nemzetek éles látású fiainak írásai is szerepelnek majd az intézet kiadványainak sorúban, Az intézet munkája valójában arra a vizsgálódásra terjed ki, miképpen lopakodtak és özönlöttek, szöktek és szivárogtak magyar földre a zsidók s hogyan szorították ki szívós és számitó térhódításukkal itt-oti, dt majdnem mindenütt a magyart. Őszintéi! és nyíltan fel kell már egyszer tárni, miképpen szerezték meg pénzmohóságukban és féktelen becsvágyukban mindazokat a helyeket, ahova illemtudó idegen még szives vendéglátás esetén sem léphetne be. Igen, ezt a kérdést egyszer már egész terjedelmében, egész szélességben és mélységében fel kell mérni, meg kell oldani. Egy folytonos lazt okozó fertőzöanyag kerül ki vele a magyarság testéből. A kutatómunka, amint az intézet igazgatója mondta, elsősorban „nem a zsidóságért, hanem a magyarságért“ folyik, B VhCH JÓZSEF. Námefj, olasz és horvát csapatok tisztítják mag Horvátországot a felkelőktől Megveszlsgetés és befsyással valé üzérkedés miatt Héthőnapi börtönre Helfe a törvényszék Baranyai Lőrinc dr!., Kelozsborsa veit közellátási ellenőrét Âk&iíiBitwiselé
