Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-12 / 34. szám

ELLENZÉK 1 9 3 1 «î li r ii á r 1 3 II dálerdélyi magyarság éleiének januári eseményei l je\ nupjun a I«*In< -N ári maş\;ir alakii lali»k V/t'tŐi UU ijrU'r.tck a lt*mcsvtiri Ma jiv.ir lla/l);iii. a/ nj es/tund«» alkal­mából kös/öiiKtk Mart/.y MiliáK t a ti au t, a Majiyar \ pközösM'jt b.m saşi laşo/.aUi- uak elnökét. Elsőnek lelöki Emin tanár, a Bánsági A epkodisseş kulturális alelmi- kr iiilvózüllc Mart/\ Milialj elnököt. \ romániai uuiiiv «írsáu; liel\/.étéből kinuhil a a, kívánta, hoav a közüssójS érzete minél löki lett -iedib leş ven és Ik'şn mindenki tel­je«; megértéssel támogassa \ ehetőket munkájukban. A Magxnr ftépközösség ne­vében liáibis elismeréssel adózott Mart/.y Millái) olnök fatailliatallan lovékoiiységé* liok, biztosította o bánsági magyarság ra* gasrkotlásáról ős szereidéről. .AI artzv Mihály elnök hálásan köszönt«' | meg az üdvözléseket és a/ egységes szük­ségét hangoztatta. Ezután nngköszöilte a nép közös ég i tagozatok á 1 d o z a tk é sz ségé t. A/. utóbbit egy kiragadott példával kíván­ta megvi ágiCani. Tónus vár városi llapo- zatának tagjai az 1912—13- évi téli se­gélyre kot és félmillió lejt ajánlottak fel. Ez a nagylelkű áldozatkészség lehetővé tette, liogv étidig, vag \ is oklóhertöl kezd­ve, az utóbbi három hónapban t kövef- kező segélyeket utalják ki: 465 szrgénv CSaUid részesült seg lyben és a gyermek- konyhákon élelmezést kapott 475 gyerek. i A családok támogatására eddig szé*o«tztáe- j ra került: 10 vagon fa. 332 métermázsa | élelmiszer. Tő mázsa zöldség- és főzelék­féle, négy métermázsa zdr é.s hús. Az is­kolás gyermekek felruházására az ünne­pek előtt 200 pár cipőt osztottak ki -— ebből 170 pár uj és 30 pár javított cipőt -— azután 200 rend ruhát, kabátot, nad­rágot fiuknak, szoknyát, blúzt bánsok­nak és 200 pár harisnyát. Ezeken felül, a ft épközösség adta rendszeres támogatáso­kat ide nem értve, g\ orssogéyekre összesen Százötvenezer lej jutott. BRASSÓBAN hónapokkal ezelőtt moz­galom indult magyar fosvásztási szövet­kezet létesítést re- A gondolatot magáévá tette az ottani magyarság minden rétege s miután a * jegyzések komoh alaptőkét eredményeztek, a mozgalom vezetői meg­tették a szükséges lépéseken az alakuló közgyűlés összehívására. \ január 13-án tartott gyűlést Szele Béla dr., az előkészítő bizottság elnöke nyitotta meg. A ázota a Szövetkezés célkitűzéseit, majd utána Csá­kány Béla dr. ismertette az alapszabályo­kat. Ezután a közgyűlés kimondotta a brassói ,.Hangya" fogyasztási szövetke­zet megalakulását és ennek a nagvenyedi „Hangya-Furnjica szövet>yg"-hez való csat­lakozását. Héja Albert római katolikus lelkész javaslatára a gyűlés megválasztot­ta az igazgatóság é.s a felügyelőbizottság tagjait. A szövetkezet 3 millió lej kezdő tőkével indult. Sikerült üzlethelyiséget bé­relni az egyik legforgalmasabb központi városrészben. Az üzlethelyiség- berendezé­séről is gondoskodtak már. úgyszintén szakképzett üzletvezetőről is. A szövet­kezet tehát rövidesen megkezdheti tevé­kenységét. TEMESVÁR város statisztikai hivatalá­nak főnöke a múltévá népesedési statisz­tika adatainak egy részét már feldolgozta. Temesvárott a város lakossága körében az 19-12. év során 402-vel nagyobb volt a ha­lálozások száma a születések számánál. Csak a román lakosságnál haladta meg a I születések száma a halálozások számát. Eszerint született őlB, meghalt 433 román, a lélekszám növekedése 8ő. A magyarok­nál 186 születéssel szemben 297 volt a ha­lottak száma. A németek kqzt 344 szüle­tés és 510 halálozás volt, a szerbeknél 20 születés, 46 haláleset, a zsidóknál 64 szü­letés, 174 haláleset, egyéb nemzetiségűek közül 19 születés, 60 halálozás. A fogyat­kozás tehát a hivatalos kimutatás szerint 111 magyar, 796 német, 26 sz-erb, 113 zsi­dó, 41 egyéb nemzetiségű. , A statisztika foglalkozik a Temesvárott meghalt, vagy született vidékiekkel is, 1942-ben Temesvárott meghalt 131 vidéki román lakos és született 62, vagyis a halá­lozás 89 esettel haladta meg a születések számát. Magyar született 27, meghalt 39, német született 70, meghalt 71, szerb szü­letet 6, meghalt 6, zsidó »született 1, meg­halt 1, más nemzetiségű született S, meg­hal* 3. _G ____________ A tengeri\ légi és szárazföldi haderő szerepe a partvédelemben 53.4 cm c angro! partvédő úgyu, ni< 2.300 kg. snlyu lövedékéi 10 kilőtte lem* lövi. ígéri fejlen i-s körözöm .I. német pari i tüzér ég, ■ zero zé - részleteit* — érthető okokból ti­tokban tartjuk. fentien határral rendelkező ál la­tunknak mindig szál null dók kell egy a tenger felöl jövő támadással, azaz ellenséges partraszáMással A ten­gerpart meglátna dusa súlyos fel­adat, ezért gyakran kudarcba is ful­lad, mint az ententehatnlmnk part­raszállási kísérlete a Boszporusz­ban, az 1014 18. évi vilóghá.boWi idején, vagy a mult évi 1 hoppé -i tá­madás. Ezzel szemben a jól előké­szített hadművelet szervezett ellen­állással szemben is sikert érhet el s ennek példája a japánok hongkon­gi paritoszállasa és a keletindiai szigetek elfoglalása. A tenget part megtámadásánál a haditengerészet nagyobb egységei tűzzel belátják a partvédőimet, ez­alatt a szú Ilit óba jó U, kisebb Imrei egységek kíséretében a part közelé­be férkőzve, csónakok segítségével csapatokat lesznek partra. Ezt a md v e I e t et re p ti I ágé p a n yah aj ó k on szál - l’ot; repülőgépek a levegőből is tá­mogatják, főként az ellenséges légi- haderő egyésge.inek a part rázzál lás m I y é. tői valii el ü zé se ré v én. Ezzel szemben a védő, tehát a partvédőiéin feladata: az ellenséges •hajóhadnak tűzzel való lavoidtartá­sa, a szá 11 itóhajók elsüllyesztése és az esetleg partot ért ellenség nn*g- -apaAj.nid p.inzs.io^i v •osojisţiiiuiok’ lemben mindhárom haderőrész, a tengeri, légi és .szárazföldi havierő ogy fonmián részt vesz. A tengeri haderő Fölényoserejü tengeri bakiérő ön­magában véve is elegcmdo lehet a part megvédésére, lia bármikor gyorsan összpontosít ható a veszé­lyeztetett helyen. Ennek hiányában, vagy ahol a hadihajókra oly veszé­lyes ellenséges légifólénnyel kell számolnunk, más eszközökre is szükség van. Fontos az ellenséges szándék mi­előbbi felismerése, tehát az alapos figyelés. Ezt a felderítő repülőkön A légi A partvédelem riasztásával egy­idejűleg a légi haderő egységei is működésbe lépnek. Vadászt epuki- kötelékek elűzik a szárazföldi part­védőimet bénító ellenséges bombá­zókat és biztosítják a légteret a sa­ját harci repülőkötelékek számára. A partvédelem zuhanóbombázó erői bombákkal megtámadják az ellen­séges szállitóhajókat, esetleg’ a hadi­hajókat is és fedélzeti fegyvereik­kel mélyrepülésben tűz alti veszik a csónakban ülő, vagy már part rá­szállt ellenséget. _ A szárazföldi part védelem, gerince és a parton felállított figyelőkön kí­vül a partiul néhány kilométerre cirkáló parti űrhajuk végzik, ame­lyek a veszélyt idejében jelzik. A nartvédelem riadúztatusa után rom­bolok, gyorsnaszádok és egyéb ki­sebb egységek futnak ki az ellensé­g-e-« élek feltartöztatá.sára. Időköz­ben a nagyobb haditengerészeti egy­ségek és a tengeralattjárók felké­szülhetnek az ellenséges tengeri zöm elleni harcra­haderő ,a parti tüzérség. A parti tüzérség egy része igen nagy horddá válságai, legnehezebb lövegekbol áll. Ezek feladata az ellenséges hadi-tengeré­szet egységeivel való tűzharc, tehát az ellenséges hajóhad távoltartása. A partvédő tüzérség nehéz egysé­gei 20 és 50 cin. között változó űr­méretű, rendszerint vasúti lövogek. A leghasználatosabb űr méretek az Egyesült Államokban a 20.3, 38.1. 40.5, Angliában a 23.4, 30. 48, 35.5, *45 7, Franciaországban az 52 centiméte­res Kivegek. A világ eddi" ismert legnagyobb űrméretű parti 1 öv ege az A felsoroltakon kivul természete­sen számos más urmnToLü és lajiáju lóvegei is találunk a part védjelom- bon. Amim említettük, a partvédő­iéin céljait szolgáló 1 ('"nehezebb lu- vegek általában va-uti lövegek,ami a szükséges helyváltoztatást segíti elő. \ heépi1 ett lövogek egyrősze elavult hadihajók felszereléséből szárma­zik; ezek partvédelem céljaira még kiválóan alkalmasak. Kiterjedt ten­gerparti al rendelkező államok, mint pl. Olaszország is, partvédelmi pán­cél vonatokkal oldjak meg a mozgé­kony part védelmet. A felsorolt partvédelmi eszközö­ket megszálló csapatok egészítik ki Ezek rendszerint gépesített, a földi haderő minden fegyverneméből ösz- szeálátott alakulatok. Feladatuk az esetleg partot ért ellenség ellentá- m ad ássál való megsemmisítése. A megszálló csapatoknak igen fontos része a légvédelmi tüzérség, amely nemcsak légvédelmet lát el, hanem az ellenséges tengeri egysé­gek elleni harcban is foruos szerepet játszik. A partvéd elemben alkalmazott erő és fegyverzet lényeges kiegészítő ré­sze az erődítés. A tengerben elhelye­zett aknamezők, a tengerparton te­lepített akadályok, csapdák és egyéb védelmi berendezések további meg­lepetéssel szolgálnak az ellenségnek. A megszálló erőt, a fegyvereket jól kiépített betonfedezékek, páncélku­polák védik az ellenséges hajók tüze és a bombázások ellen, mig kiterjedt rejtési munkálatok és megtévesztő berendezések az egész paitvédelmi rendszert edrejtik az ellenség sze­me elől. A tengerpart, védelmi berendezé­seit egyes támpontok (pl. hadik idő­tök) kivételével csak háborús fe­szültség esetén épitik ki. A védelmi felkészültség részleíeit az ellenséges hírszerzéssel szemben titokban tart­juk, nehogy az ellenség a védelem gyengéit és a könnyen megtámad­ható pontokat felismerje. (K. A.) MESE Irta: PARA/DI INCZE LAJOS Pisti, vendéglátó gazdánk alig tizenkét esz­tendős cselédkéje, ha csak teheti. naponta többször megfordul a szobámban. Talán az Írógépem tetszik neki, talán a táskarádióm — vélekedem —, ilyent ő még nem látott. Meg-megáll, elnézi a bőröndből előkerült hol­mit, végigjártatja tekintetet az asztalra do­bott úti olvasmányokon és képes újságokon. Lehet, hogy egyszerűen csak az idegen iránt érez. valami vonzalmat, valami kíváncsiság hajtja napközben többször vissza a szobám­ba, miután már minden reggeli munkát el­végzett s a szobámat is kitakarította. Akit az ember ma lát először és talán utoljára, nézze meg jól. Pistinek igaza van. Éppen az írógépemen kopogok, amikor az ablakon kitekintve látom, hogy keresztül igyekszik az iudvaron. tRagyogó verőfény vakítóan fehérré teszi a havat, a hőrhérséklet fagypont körül mozog, egy kissé olvad is a napon. Pisti megfontoltan lépked a tócsák között. Látszik: nem akarja eláztatni bakan­csait. Olyan helyre készül, ahova nem sze­retne maszatos lábbal érni. Kunsiivege alól hanyagul félrenyalt szószös hajfürt libben egyet-egyet a szélben. Hunyorgó szemével lopva ablakom jelé pillant; s nekem az az érzésem, hogy nem is a napfény miatt hu­nyorog, hanem szivével mosolyog rám, mert barátjává fogadott. Tehát hozzám jön — gondolom. Amikor apró, de mégis nehéz lépteit hal­lom a tornácon, ellököm magam elől az író­gépet, nehogy azt bigyje, hogy zavar. Tü­relmesen áll és vár. Úgy állt meg az ajtónál, mint aki csupán azért lépett be, hogy köte- lességszerüen ott álljon. Nem sietek kérdéssel eléje. Bizonyára akar valamit, hát nem ron­tom el a dolgot. Kotorászni kezd a zsebében, előbb egyik­ben, aztán, amikor a keresett tárgyat nem leli, a másikban folytatja. Közben a süvegét sűrűn cserélgeti egyik kezéből a másikba, amíg végül a mellénykének is, a nadrágnak is minden zsebét átkutatja. Egyszer fogai kö­zé harapja a süveg szélét s most piár mind­két kezével keresni kezdi azt a bizonyos haj­szolt dolgot, amivel idejött. , Csak jélszernmci kisérem a munkáját, ne­hogy belé piruljon. Egyszer jelragyog a zarea. Megvan, meg­Lgyszer felragyog az arca. Megvan, ;ncg- szcletkét tart ay ujjat között. Bátortalanul fe­lém nyújtja. Körömmel cikornyásan kiszakí­tott két hasábnyi rész az egyik napilapból, amit tegnap e>te átnyújtottam neki, hadd böngészgessen benne az istállólámpa világos­ságánál. Látszik a papíron, hogy sokszor összehajtogatta, ismét kisimította, tovább tű­nődőt fölötte s megint egybegöngyölte. Vcgül mégis hozzám jött vele, hogy én hozzam nyugvópontra az ügyet. Átveszem a papírdarabot s bátorítóan tekintek rá, biztatva, hogy csak ki vele. — Milyen név az. az Edzőin? — kérdi nyomban, meg sem várva, hogy jobban szemügyre vegyem az aujságszeletkét. — Mert -azt mondja, hogy testvérünk nekünk, oszt én mégsem tudok ilyen nevű embört, sem a pusztán, sem odabent. Már látom, miről van szó. — Amerre te jársz, Pisti, nem keresztel­nek Edvüint. — Hát azt nem is körösztölhetnek. En~ göm sem körösztöltek Börcsóknck. hanem Pistinek — s kacag hozzá, mintha most megfogott volna a tudományomban. — Látod, Pisti, ez az Edwin, akiről az újság ir, csakugyan a testvéreinktől jött hozzánk látogatóba, de olyan messziről, hogy ott már a szokások is mások, ott az embernek a keresztneve van elől, a családneve hátul, úgy, ahogy ott olvasod: Edwin Linkomies. Kibuggyan belőle a jóízű kacagás. Látom, hogy valami megvillant az agyában, de res­tellt kimondani. Csak kacag, kacag. — Pisti Börcsök — szólja el magát s most már hahotdzik, még könny is szökken a sze­me sarkába... Tetszik neki az ötlet. Főleg, mert az ő fényes kis eszével jött rá. Megvárom, amíg kikacagja a jókedvet ma­gából. — Hogy lőhet testvérünk az a nép, ha mind önt fonákul csinálY Már látja az arcomról, hogy rosszat szó­lott. — Pisti, te nem is tudhatod, mennyire rendesen csinálnak mindent, Nem is csoda, hiszen testvéreink. felcsillan a szeme. Valami megmozdul a lelkében arra a szóra, hogy a testvéreink csak derék emberek lehetnek. — Te itt születtél a Tisza mentén. Nem tudhatod, mi az erdőség, különösen a feny­ves. Nem láttál havasi tájat, nem éltél át kemény hegyi teleket, nem küzdöttél kopár talajjal, hosszú téllel és rövid nyárral. Feszülten figyel a szóra. — Képzelj el egy országot messze észa­kon... — Merre van az — szúrja közbe. — y{merről a Tisza folyik, csak a forrá­sán is sokkal túl. Két tenger között van a csend országa, a tavak országa. Így hív­ják, mert több a tó, meg az erdő benne, mint a termőföld. Itt élnek édestestvéreink közül a finnek. Zord ország az övék, kemé­nyen meg kell verekedni a kenyérért. — Miért nem jönnek ide? — kérdi meg hirtclcnül. — Én szeretőm a rokonságot. — Te még nem érted meg, Pisti. Sértődötten néz rám. De nem szól. 1 — Nem lőhet. Én még mindönt megértőt­tem, amit mondtak — mondja ki végül, hogy könnyítsen a szivén. — Jól van, Pisti, ülj csak le arra a székre, elbeszélgetünk kissé távoli kedves rokonaink­ról, a finnekről. A gyermek helyet foglal, még fészkelődik egy kicsit, aktán szemeit sováran rámfüggeszti, úgy lesi a következő szót, amit ő állítólag nem értene meg. — Amikor magyar ősapáink' elhatározták, hogy clfogladlják Attila hun király ránk ha­gyott örökségét, ezt az áldott földet, abpl most te állsz, elhagyták azt a széles nagy hazát, amelynek egyik sarkában mi, a má­sikban a finnek laktak. Mi ide jöttünk. A nyomunkba tóduló harcos népek pedig addig háborgatták szorgalmas, csendes testvéreinket, a finneket, amig ők tovafelé kitértek az út­ból. így /sérültünk távol egymástól. Azóta ők ott élnek, mi meg itt. Nekik az a föld a hazájuk, nekünk meg emez. Ott építettek falvakat s városokat, ott ástak csatornákat, emeltek töltéseket, törtek utakat és rak­tak le vasutat, ott építettek kikötő­ket hajóik szóimára, ott irtottak erdőket szántóföldnek, azt a tájat, azokat az állato­kat és fákat, azt az időjárást, az ottani telei és az ottani, nyarat, énekelték el dalban. Azt

Next

/
Thumbnails
Contents