Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)
1943-02-12 / 34. szám
' ÁRA 20 FILLÉR SZOMBAT, 1943 február 13, 35, szám Szerkesztősig és kiadóhivatal: Kolozsvár, fiLflPSÍOIT^: Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLAIAT* Jókai-u. 16., I. em. Telei.; 11—09. Nyomda: Egye- ^ ? P 7 M 1 IMS i ! fi C! Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 3.20 P, tem-n. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 . ^ BHRIflHSraiil&ilJd negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évre 36.8Q P. JELSZAVAK KÖZÖTT Irta: SÄTHUSIECZKY GYULÄ jjSósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások ] Ezerszer messiások .4 A magyar messiásoké (Ady) Nehéz el vergődni az igazságokig. Platon és Aristoteles, Keppler és Galilei, Zrínyi és Széchenyi ótav egy a sorsa mindenkinek, kicsinynek s nagynak egyaránt, ki az igazat keresi- Másképpen látják a múltat, s látják a jövendőt is. Koruk ezért meg nem értheti őket. Elfakult írások betűiben lángol csak fel szellemük s e lángból fáklyát gyújt számukra s önmaga számára az utókor. Ez a legnagyobbak sorsa. A kisebbek felett örökre bezárul a sir. Semmi, semmi nem marad utánuk. Pedig igazság nélkül nincsen élet. És a tévedés nagyobb bűn, mint a hazugság. A hiba erősebben torlódik meg, mint a bűn. ® mennyi tévedéssel s hibával van tele a mi életünk- Mennyi hamis látás, hamis megítélés, hamis hit, hamis vélemény kavarja össze s homályositja el á magyar sorsot Már alig tudunk tisztán látni s ködbe fül nemcsak jövőnk, hanem jelenünk is. A világ óriási forgatagában mintha elfelednek, hogy mi a magyar, mi az magyarnak lenni. Másolgatjuk mások életét s iharjuk egymást: Te nem vágy jó magyar! ■ Ez az esztendő talán eldönti Európa sorsát s benne a miénket is. Jó ilyenkor magunkba szállni s számot vetni önmagunkkal s a világgal. Jó ilyenkor visszatekinteni a múltba s abban keresni életünk értelmét s örök céljait. Onnan meríteni az erőt, s hallgatni azokra, akik megtalálták az igazságot. Magasra emelni a szellemük lángján gyújtott fáklyát, hogy bevilágítsa kanyargó s rögös útjainkat. Múltúnk legmélyebb értelme talán, hogy magyarok tudtunk maradni. Idegenül jöttünk Európába, idegenek közé. Más a nyelvünk, más a jellemünk, mások a szokásaink. S mégis hányszor tudtuk mi egyedül magasra tartani Európa szellemét. Hányszor voltunk egyedül védelmezői Európának. Hányszor tiportak meg, hányszor pusztítottak el, hányszor buktunk el magunk. S mégis magyarok maradtunk. Mohi, Mohács, Világos, Trianon, a magyar élet sötét állomásai után nem re- kesztődtek be az utak. Nem voltak ezek sem végállomások. Mérhetetlen kell hegy legyen bennünk az erő, hogy mindezt elbirtuk, elviseltük, kihevertük. Bátran ismételhetjük Széchenyi szavait: „Nem vagyunk egy népnél sem alábbvalóak.“ Ez a régmúlt. Ám lépjünk közelebb napjainkhoz. A kiegyezés után páratlant teljesítettünk munkában, fejlődésben, gazdagodásban. De a jólétben megcsúszott alattunk a fold. Hibákat követtünk el s tévedésekben éltünk. Ismét a „magát álomhajókon. ringatni szerető Hunnia * népe lettünk. így hatalmasodtak el rajtunk idegenek s igy beszéltek nevünkben mások, majd mindig mások. A magyar sors egyaránt betelt Tisza Istvánon és. Ady Endrén. A geszti sírboltot bizonyára szivárványod köti már össze a Kerepesi- uti temető márvánnyal borított sir- hantjával. A kát nagy ellenfél egyforma magyarrá lett a mi sziveinkben. A tragédia beteljesedett, de az ország és nemzet romjain mégis virág nőtt. Visszatért Északnak, Délnek s Keletnek fele. Felemelkedtünk nyomorúságunkból s ismét hatalom lettünk a Kárpátok medencéjében, amely nélkül s amely ellen senki sem cselekedhet. És zsenge megújult erőnkkel ott állunk a népek nagy harcában, Európa védelmében s nem kell restelkednünk senki előtt. Miért hát a fáradt lemondás? Miért a reménytelenség? Síiért a hitetlenség? Miért az egymást marása? a A világ mérhetetlen változáson esik most átal. Rommá lesz a mult s mégis belőle épül az uj élet. EzéTt kell hűségesek legyünk a múlthoz. Ezért kell hinnünk benne. Mert az ő törvényei szabják meg a jelent s a jövendőt. A véges emberi ésszel fel sem érhető törvények uralkodnak rajtunk s cselekedeteinket szigorú körülmények szabják meg. Körülmények, amelyeken magunk változtatni alig tudunk. Kényszerűségek között élünk s meg kell hajolnunk a kényszerűségek előtt. Adottságok vannak, amelyekkel számolnunk kell s jaj nekünk, ha rossz a számvetésünk. Kormányok, rendszerek, emberek milyen semmivé törpülnek a történelem nagy törvényeinek súlya alatt. Ezért kell betöltenünk a végső törvényt, azt, hogy ... magyarok vagyunk. Olyanok, amilyennek a Mindenható megteremtett (s minket is a maga képére teremtett meg) olyanok, amilyeneknek lennünk kellene. Milyen messze járunk sokszor ettől az egyetlen igazságtól is. a Mert lám, mi történik? Az első világháború igazságtalan békéi és ki nem teljesedett forradalmai után,, törvényszerűen kellett mindannak jönnie, ami jött. A bolssvizmusnak meg kellett születnie az orosz birodalomban, mert kisebb erő, kisebb erőszak nem győzhette volna le a múltat. Fenyegető rémmé növekedett s ezért kellett megszülessen Itáliában a fasizmus s Németországban a nemzeti szocializmus. Nem a Duce és nem a Führer találta ki ezeket. Ők csak megértették az igazságot s betöltötték. Törvényszerűség volt a nyugati demokráciák és plutokráci- ák megmaradása is, hogy élő tilalomfái legyenek a múltnak, amelyből a jövőnek kell kisarjadnia. Mint ahogy törvényszerűen szükség van mindarra, ami van, vérre és háborúra, eszmékre és téveszmékre, erekre és gyengeségekre. Csak mindezek küzdelméből, mindezek egymásnak robbanásából születhet meg az uj élet. És mert merőben más lesz az eljövendő élet, gigantikusak megszületésének körülményei. Ezért véljük sokszor betegségnek a lázakat, holott csak a szülés fájdalmaiból jönnek. Ezért tiporjak néha egymást, mert azt hisszük, a másik okoz nekünk fájdalmat, holott a vajúdó élet fáj mindannyiunknak. ■ Józanul s igazsággal csak ebben a gigantikus keretben láthatjuk a magyar életet. Igaz, tele vagyunk hibákkal, hiányosságokkal, tévedésekkel, bűnökkel. De miért csak azt keressük mindig, hogy ki az oka? Miért keresünk mindig bűnbakot? Hiszen ha mégakkora is látszólagos hatalma, mily keveset, mily véghe- tetlenül keveset cselekedhet egy ember! Milyen véghetetlenül keveset cselekedhet akár egy kormány is. Hiszen neki is a történelem, az adottság parancsol. Ezek ellen hiába ágaskodik. Ezekkel hiába verseng. Ezekkel hiába küszködik. Az élei megy a maga kérlelhetetlen utján s nagyot cselekszik az, aki meglátja ezt az utat s megmutatja népének is. S vájjon nem jó utón haladtunk eddig? Melyik megtiport állam álló# ismét úgy talpra, mint mi? Hol van még széles Európában ekkora jólét, ennyi rend, ennyi biztonság? Melyik elpusztított, megcsonkult nemzet előtt tárultak szélesebbre a jövendő kapui, mint a magyar előtt? ;S lám, mégis marjuk egymást! Tusakodunk kegyetlenül s nem tudjuk mi ellen tusakodunk. Viaskodunk egymással s nem látjuk meg egymásban a magyart. Mert ha magyarul sikolt valaki közülünk, mint a karvaly csapunk le reá: „németbé- renc vagy, angolbérenc vagy, zsidó- bérenc vagy!“ Mintha a világ csak németekből, angolokból, zsidókból állana. Mintha nem lenne magyar. Mintha nem lenne Magyarország. Igenis, külön magyar élet, magyar érdek, magyar jövő és magyar mult! Mintha soha nem járhatnánk emelt fővel! Mintha soha nem teltünk volna bizonyságot amellett, hogy kis nép is tud nagy nemzet lenni! Mintha soha nem lettünk volna hüsége- gesek, igaz barátok! Mintha nem lenne külön elhivatottságunk, külön feladatunk, külön küldetésünk a Kárpátok medencéjében, amelyet egy évezreden át csak mi és egyedül mi tudtunk betölteni s amit meg- dönteni s elpusztítani földi hatalom nem volt képes! Persze sok minden zűr, sok minden ellentmondás, sok minden zavar van a magyar életben. De vájjon mindez nem fakad-e a sorsból s a nagy törvényekből, amelyek ellen tenni emberi erővel nem lehet s amelyeket be kell telítenünk, mert az Isten rendelése? Trianon után világosan láttuk az utat. Tudtuk, hogy meg kell teremtenünk a magyar nemzeti, keresztény és szociális Magyarországot. De lehetet-e a fojtóan szűk trianoni keretekben nagyot cselekedni, amikor minden lépésünket, minden gondolatunkat árgusszemekkel őrizték ellenségeink s megtagadtak érte barátaink? De mentünk az utón s jó utón mentünk. Amikor lehetett, ahogy lehetett, virágba szökkent az elfojtott akarat. Gondoljunk csak arra, hogy mit tett az uj magyar élet megvalósulásáért Trianon óta a nemzet. És amit nem tehetett meg, annak fejében vájjon nem született-e meg szinte a semmiből, mérhetetlen erőfeszítések árán a magyar honvédség, hogy őrt álljon jövendőnk felett s karddal szabjon ott utat, ahol másképpen nem lehet? S vájjon nem mi voltunk s vagyunk első s leghívebb barátai s fegyvertársai az uj európai élet hordozóinak s megteremtőinek? Több büszkeséget, több öntudatot, több méltóságot, magyarok! Mert vannak bajok itthon! Nem, távolról sem abban, hogy csetlik- botiik a közigazgatásunk, hogy hol ez hiányzik, hol amaz, hogy a grófok ma is grófokként élnek s a paraszt paraszt maradt. Nem a lemondások, az áldozatok, az élet apró nehézségei körül vannak a bajok. Nem az állam gépezetében s nem az állam rendszerében. Mert ezek a bajok mind elmúlnak s mind gyógyíthatók. Az emberben magában vannak a bajok. Abban, hogy jelszavaknak hódoL Abban, hogy ködbe fül előtte s körülötte minden s riadtan hadonászik maga körül, nem figyelve arra, hogy testvért üt meg ... magyart. Félreértett igazságok s jól alkalmazott hazugságok habzanak a felszínen. Gyilkosán hat a suttogó propaganda. Kávéházakban mondanak ki igazságokat s „jólértesültek“ hirdetik a rémhíreket. Politikai lesi- puskások üvöitik, hogy csak az ő igazságuk az egyedül idvezitő. Ügy megcsodálják az idegent, hogy szellemük vetélt gyermekeket szül annak képmására. Majmolnak mindent, ami idegen s tele szájjal kiáltozzák, hogy mifelőlünk csak mások dönthetnek. Hogy a mi életünk eltép- hetetlenül másokéhoz van kötve. Hogy a mi sorsunk csak alamizsnát elfogadni mások terített asztaláról s meggörbült gerinccel szolgálni meg az alamizsnát. Mekkora gyávaság, mily szégyenletes hitetlenség! Mily megalázkodás! Pedig a mi sorsunk magyar sors. A mi kötelességünk magyar kötelesség. A mi életünk magyar élet. A mi küldetésünk magyar küldetés. S ha ennek nem tudunk eleget tenni, ha ezt nem tudjuk betölteni, ha ehhez méltóan nem tudunk élni... nincsen mit várnunk senkitől. Se baráttól,
