Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-27 / 47. szám

1943 február 2 7. ELLEN ZÉK Hol épüliön fel az ui városházai Lapunk több ízben foglalkozott óz­zál a kérdéssel, bogy bol épüljön fel az uj városháza. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban most Deák Ernő városi M mérnök irt összefoglaló cikket. A Magyar Mérnök és Építész Egylet kolozs­vári osztálya elhatározta, hogy foglalkozik ezzel-a fontos kérdéssel. Kolozsvár egyetlen polgárára sem lehet közömbös a városháza he­lyének kijelölése, vétke-s könnyelműség volna azonban, ha éppen a legilletékesebbek, a Ko­lozsváron kb. 200 mérnökből álló mérnöki kar nem foglalna állást az ügyben. Ismere­tes, hogy az ország fővárosában, Budapesten akkor hágott tetőpontra a városháza elhelye- i zése körüli vita, midőn annak helyét véglege­sen kijelölték, sőt a megadott helyre kiirt vá­rosháza tervpályázatát lefolytatták és a di­jakat odaítélték. Olyan erős ellenérvek hang­zottak el a kijelölés ellen, hogy azok közül sokan, akik legnagyobb pártfogói voltak az eredeti gondolatnak, megváltoztatták vélemé­nyüket és azt kérdezték; „Most kell ezt mon­dani, amikor változtatni már késő?“ Ezért vetette fel a mérnöki kar újra ezt az időszerű kérdést. (Igenis időszerű, mert há­borúban — midőn anyaghiány s egyebek mi- ott építeni nem lehet — kell tervezni, felké­szülni a békére.) A Mérnök Egylet ülésen a mérnöki kar által felkért Kovács Gyu- amikor az egylet által felkért Kovács Cyu- !a műszaki tanácsos, a városi mérnöki hivatal vezetője, részletesen és a legnagyobb tárgyi­lagossággal ismertette az ügyben eddig el­hangzott véleményeket. Bevezetőiében hangsúlyozta az ügy fontos­ságát és sürgősségét. „Egy közület életében alig adódik jelentősebb esemény', mint amikor otthont épít háztartása vezetésére hivatott szervezete számára.“ Különösen fontos ez Ko­lozsváron, „amely nemcsak önmagában ielen- tős, de egész környék kulturális és gazdasági életenek vezetésére van hivatva“. A városi közigazgatás Kolozsrárott már a század elején sem fért el a központi .épületek­ben —- mondotta — s a szétszórt hivatalok egyhelyre összpontositása céljából tervbe vet­ték az uj városháza építését. „1906-ban már bizottságot alapítanak a kérdés tanulmányo­zására és részletes javaslattételre, de csak 1908-ban kerül sor arra, hogy a szükséges he­lyiségek méretéről és számáról adatok gyűj­tését mondják ki. 1910 elején kiírták a terv- pályázatot s még ugyanez év végén döntöt­tek a pályatervek fölött, amelynek alapján a törvényhatóság közgyűlése elhatározta, hogy a városházát egy budapesti építész tervei sze­rint építteti fel.“ A városháza helyét illetőleg nem vitatkoz­tak, „az idegen megszállás előtti utolsó vá­rosvezetőség önként értetődőnek tartotta, hogy a megszokott helyen, a város főterén marad­jon ez a jövőben is“. Egyedül olyan terv me­rült fel közben, „mely szerint a városháza telkeket elcserélték volna az Egyetem-utca sarkán levő telekkel, hogy igy a kelet felé szomszédos telkek hozzácsatolásával a város­házát a tér déli oldalának közepén építhes­sek fel.“ Ezek miatt késett a végleges terv kialakulása és csak „1914-ben mondta ki vég­re a városi közgyűlés, hogy az uj városházát a meglevő három telken építteti fel. Ezt azon­ban a bekövetkezett világháború miatt meg­valósítani már nem tudta“. A megszállás idejének román városvezető­sége is sokat foglalkozott a kérdéssel. Fel­kérte a legnevesebb román szakértőket, hogy jelöljék ki a városháza részére legalkalmasabb helyet, sőt e kérdésben magyar szakértőket is meghallgatott. Egységes vélemény nem alakult ki és döntésre még akkor sem került sor, mi­kor 1939-ben megtartották Kolozsvár rende­zésig tervpályázatát, amelynek egyik feladata a városháza elhelyezése volt. A pályázat előtt felkért szakértők javaslatait egy külön al­bumban gyűjtötték össze, mely a mérnöki hi­vatalban ma is megtalálható. Voltak, ikik a jelenlegi helyét tartották legalkalmasabbnak, a bukaresti epitésztanárok a tvukpiac mellett dönöttek, masok a Szechenyi-teret javasolták, de javaslatba hozták a Mátyás királv-tér va­lamennyi oldalát, a piarista rendház és a ka­tolikus gimnázium telektömbjét, a Majális és Trefort-utcak alsó részé közötti tömböt, a vármegyeházával szemben a Bartha Miklós és Linczeg-utcák közötti részt, a Fellegvár­nak az Asztoria szálló mögötti lejtőjét, a Pos­tákért és Eötvös-utcák közötti részt Hitler- téri főhomlokzattal, a Deák Ferenc-utca északi oldalának közepét, a városháza mai telkein nyitandó uj utca két oldalát, sőt volt, aki a fellegvár tetejét találta a legmegfele­lőbbnek. A tervpályázaton résztvettek közül kettő a Mátyás király-tér déli oldalára, egy a Széchenyi-térre, egy pedig a Deák Ferenc­utca északi oldalának közepére, illetve _ mint alternativ megoldást — a mai tyukpiac- ra tervezte. Döntésre már nem került sor. Az uj magyar elet megindulásakor azon­nal és újra szőnyegre került ennek a mind sürgetőbb kérdésnek megoldása. „Felvetődött a kérdés, vájjon a mai helyén vam-e legjobb Milyen a városháza, vagy lebetne-c az uj épület számára alkalmasabb hc'yet találni? A helykérdés vitájában a városháza mai helye mellett a következő vélemények hang­zottak el: i. Legalkalmasabb, mert a szükséges terü­let legnagyobb része a város tulajdona s a kiegészítésképpen csatolandó te. Lilét megszer­zése a legkisebb áldozattal érhető el z. A {bolgárság ezt a helyei megszokta s az idegen is itt keresi a városházát. 3. A Mátyás király-tó: a város ősi közép­pontja, reprezentativ fóruma, ezt a helyet a a árosháza épületéről megfosztani vétek volna és 4. A hagyománytisztelet is igy kívánja. A mai helyen való felépítés ellen a követ­kező érveket hozták teJ. X. A város megváltozott területi alakja mellett a földrajzi középpont nem a Mátyás király-térre, hanem a Széchenyi-tér környé­kére esik, itt van ma a forgalom gócpontja is. ?. A Mátyás király-tértől délfelé eső terü­let ritkábban lakott, mint az észak felé eső terület. 3. A város fejlődése a szélirány és a talaj- vizesés északkeleti iránya miatt északkelet fe­lé kijelölt ipartelepkörzet és a sűrűbb beépí­tésre alkalmatlan dili hegyvonulat miatt északkelet felé várható és a lakosságnak az északi városiéi területén máris elhelyezkedett nagyobb tömege hozzá közelebb eső városköz­pontot keres és igényel. 4. A Mátyás király-tér a város dísztere, ezt a városháza ottléte következtében adódó hét­köznapi forgalomtól lehetőleg mente, iteni kell. 5. Az uj városháza építését egyúttal a vá­rosrendezés és fejlesztés szolgálatába is kell állítani, ott kell tehát azt létesíteni, ahol a város középontjában évszázadok óta tespedő állapot lökésszerű indítékot kivan a felemel­kedésre. 6. A Mátyás király-téren váló építkezés a tér hatását lényegesen nem javítaná s város­fejlesztés szempontjából sem jelentene semmi előnyt,, ellenkezőleg, a tér hangulatiba való kényszerű beilleszkedés olyan stílusbeli és eset­leg szerkezetbeli megkötöttséget jelent, ami magának az épületnek és használhatóságának csak hátrányára szolgálna, a más helyen sza- badonállóan kialakítható épület — ezzel el­lentétben — minden megkötöttség nélkül, el­sősorban céljának megfelelő korszerű külső­vel és belső szerkezettel volna kiképezhető. 7. A Mátyás király-téren álló épület a tér nagyszerű szépségei mellett nem érvényesülne a különben őt megillető módon, sőt a tér ke­retébe beillő külső az önálló érvényesüléit kizárná, igy az épület a város diszére nem szolgálhatna olyan mértékben, mint — egy megkötöttség nélkül megformált és más he­lyen szabadonálló épület. 8. A Mátyás király-téri megoldásnak nyu­gat felől még a szomszéd tűzfalhoz való csat­lakozás hátrányát is el kell szenvednie. 9. Minthogy a tér felől csak az egyenes épitési vonalba való állítás lehetséges, jármü­vek számára a főhomlokzat előtt parkírozó helyet kijelölni nem lehet, az egyetem felől kialakítandó kis térségnek ilyen helyül való felhasználása pedig a magán, vagy bérkocsi­kon érkezők számára a városháza hátsó be­járatát avatná főbejárattá és to. A más he­lyen való építésnek még az az előnye is meg­volna, hogy az építés idején a hivatalok mai helyükön zavartalanul működhetnének. Ezen és hasonló vélemények ismeretében a mérnöki hivatal dr. Warga Lajos egyetemi ta­nár felkért városrendező szakértővel együtt megvizsgálta a lehetőségeket. Dr. Warga egye­temi tanár kidolgozott öt változatot, melyek közül kettő Mátyás király-téri, 1 —1 pedig Wesselényi-utcai, Malom-utcai és Széchenyi- téri megoldást tüntet fel. A tervezetet a pol­gármester f. évi julius hó 7-én a Törvény- hatósági Bizottság által kiküldött véleménye­ző bizottság elé terjesztene, amely azt a vá­rosrendezési szakérő előadása után beható tárgyalás alá vette. A tárgyalás folya *vn az a vélemény alakult ki, hogy az üt változat közül csak a mai helyen, azuun a. MjIjui- uteában cs a Szccehnyi-tórcn való elhelyezés jöhet, komolyan tekintetbe s ezek közáxl is a mai hely látszik a legalkalmasabbnak. Sza­vazásra bocsátvin a kérdést, a véleményező bizottság szótöbbséggel úgy határozott, hogy az uj városháza felépítésére a városháza mai helyét ajánlja a Törvényhatósági Bizottság­nak.“ A tárgyilagosság és a teljesség kedvéért is­mertette ezután, előadó a kultuszminisztérium által, az 1942. évi „Művészi hetek“ kereté­ben a Mátyás király-tér négy oldalának ren­dezésére kiirt tervpályázatot, amelynek prog­ramjában azonban a városháza helye — je­lenlegi helyén — adott volt. „A tervpályázat külön érdekessége az, hogy az első dijjal ki­tüntetett terv a városházát nem a profim­ban megjelölt helyen, hanem a Bánffy-palota felhasználásával, továbbá a szomszédos rel- kek-nek a Szentegyház-utcáig és kelet felé a Bólvai-utcáig való hozzácsatolásával alakítot­ta ki.“ A részletes és tárgyilagos ismertetés után a hely kérdése megvitatásának megkönnyíté­sére előadó röviden ismertette a város törté­netét, rámutatva a fejlődés egyes mozzana­taira, a terjeszkedésre, a lakosságszaporukura, a kereskedelmi, ipari és kulturális élet fejlő­désére, majd bemutatta ezeken kívül a város gyalog- és kocsiforgalmának sűrűségét átte­kinthetően. ábrázoló térképeket. Beszéde végén örömmel vette tudomásul, hogy a M. M. és E. E. Kolozsvári Osztálya komolyan kíván foglalkozni c kérdéssel s igy hozzájárul ahhoz, hogy a város közönsége ál­tal megbízott vezetők s jelentős műszaki, gaz­dasági és kulturális feladatnak legjobb meg­oldását megtalálják és határozatukat az utó­kor bírálatával szemben a műszaki körök ál­lásfoglalásával alátmaszthassák. A rendkívül érdekes előadást rövid vita kö­vette, majd február 27-cn, szombaton délután 5 órára tűzték ki a második megbeszélést, amelyet a gépipari szakiskola Malom-utca 28. szám alatti első emeleti előadótermében tar­tanak s amelyre máris több hozzászóló jelent­kezett. Az uj magyar irodalom — olaszul RÓMA, február 27. (Az Ellenzék mun­katársától.) Az a iuxuskáálliiá.su olasz könyvekhez képest szerény külsejű, az ide­gen megszállás a1 at ti erdélyi irodalom fe­lejthetetlen „hőskorszakának“ esztendei­ben megjelenít kiadványokra emlékeztető, a'ig tizives könyv látott napvilágot „Cor- ticeí'i“ milánói kiadónál és amely tégla­vörös boritéUapján ezt a cisnet viseli: „Moderni magiari“. Azt hiszem, ez a könyv igaz örömmel tölthet el mindenkit, aki az olasz-magyar művelődési kapcsolatok ér­dekében fáradozik- A kötet — tu'zás nél­kül szólva — kulturális esemény és többet érdemel a könyvkritikák szokásos néhány Soránál, nrárcsak azért is» mert egy olyan, a baráti Olaszországban megindult folya­matra világit reá, amely biztos lendület­tel jva a végleges siker feáé. Ez a könyv ugyanis: magyar és iroda­lom! Hát eddig nem volt az? — kérdezhetné az olvasó. Bizony mélyekkel bánjunk velük — vá­laszolhatnám reá. Tagadhatatlanul számos könyvet fordí­tottak olaszra az elmúlt évtizedekben, fu- lomul is sokat. Kevesebb talán több lett volna! A jóhiszemű olasz közönség nem egy esetben magyar márkázásu nemzet­közi irodalmat kapott, amely minden veit, crak nem magyar 'ás nem irodalom s „al­kotásai“ San Francisco-ba-n, Sidney-bon éppenugy megjelenhettek vo^rua* mint Bu­dapesten... kitünően olajozott kiadói ösz- szeköttetések jóvoltából (Itáliában azóta lelkiismeretes szigorúsággal végrehajtot­ták az „őrségváltás“-!) a budapesti asz­faltirodalom kávéházi nagyságait jól is* merték a határainkon tü1 — itt is — s egy- egy drámaiparosunk — sokszor még a ti- zenhatodranguak közül való is •— egészen jogosan verhette a melllét, hogy a „külföldi sikerben“ megelőzte Madách Imre és Ka­tona József nevű társát... Mindez kicsit talán tréfásan hangzik, de e sorok Írójá­nak semmiképpen se volt tréfa, amikor — még pár évvei1 ezelőtt is — némelyik olasz olasz könyvkirakat „magyar“ újdonságait volt alkalma látnia vagy beszélgetett az olasz átlagolvasóval, aki — igazán nem akarok sérteni —, amikor a magyar irodalomra terelődött a szó, hát — Bus Fekete Lász­lóval hozakodott elő, viszont fogalma se volt Szabó Dezsőről és a mai magyar iro­dalom számos nagyságáról Pedig Szabó Dezső és Bus Fekete László között vau különbség magyarságban és irodalmi szín­vonalban egyaránt. , Mindezért a helyzetért, ami féHgmeddig már hál'Istennek, múltnak tekinthető, egyáltalán nem olasz barátarink felelősek, akik udvariasan csak elfogadták azt, amit mi nyújtottunk nekik. Mennyivel nagyobb az örömük most, hogy minden kötelező nyájaskodás nélkül, a 'legmagasabb mér­tékkel mérve, őszinte'elísmerés&el mé!tá* nyúlhatják azt, ami valóban remek ég ami — magyar is- Akárcsak ezt a szerény kö­tetet is, amely erányi'agos olcsóságánál fogva az olasz nagyközönség szélesebb ré­tegei számára készült s az iroda?műnkről — saját hibáján kívül — rosszul tájéko­zott névtelen olasz olvasónak. A ,,Moderni magiari“ Us antológia: öt magyar elbeszélőnek három-három novel­láját tartalmazza. Az írók sorrendijén: Nyirő József, Móricz Zsigmond, Szabó D^zső, Tamási Áron, ZHahy Lajos, vagyis három köztük szorosan véve — erdélyi. Itáliában közülök a legjobban Züahy La­jos „futott be“, akinek már több munká­ja jelent meg olaszul igen nagy példánv Számban, irodalmi és közönségsikerrel. De hogy mennyire szükség volt erre az anto­lógiára, mutatja az is, hogy például Mó­ricz Zsigmondi ól egyetlen kötet. Nyirő Józseftől „AlZ én népem“ c- regénye és egy növeli a gyűjtemény, Szabó Dezsőtől pedig mindössze csak a „Csodálatos élet“ látott napvilágot, az is szerencsésnek eem- miesotre se nevezető tolmácsolásban, pedig közismertek azok a vonatkozások, ame­lyek az „Elsodort falu“ Íróját a latin- olasz szellemiséghez fűzik. , Tamási Áronnak „A lélek visszatér“, „A kivilágított fapiac“ és ,-A föd embere“ cimii novelláját -átjuk itt. A legutóbbi még ismerős a hires „Tizenegyek“ antoló­giájából, amelynek lapjain — az idén nyá­ron lesz busz éve — indult e'l az iroda­lom utján. A „Giornale dTtalia“ szerint az irók „je-Jegzetesen magyarok“ mindamel­lett mégis mindegyik más tipus. A nagy olasz lap Nyirőnek „Az éjszaka“ cimii el­beszélését („La nőtte“) t&rtja a kötet leg­eredetibb darabjának, a székely erdő éj­szakájának különös varázsával, míg Sza­bó Dezsőnél (Paulma néni”) a humor kap­ja meg. Az egyes darabok szex-encsés kiváloga­tását és az igen sikerült fordítást —• ezt trem éü mondom, hanem az olasz kri­tikusok — Maria Teresa Pöpalardo, a ne­ve« olasz miiforditónő közreműködésével Tóth László professzor, a római egyetem magyar lektora és a római Magyar Akadé­mia aligazgatója végezte, akinek nagy ér­demei vannak már olasz földön irodal­munk he'vés közvetítésében és aki itt Ró­mában, az egyetemen az uj olasz érté'mi- ség figyelmét irányítja a magvar szellem, a magyar lélek kérdései felé. Tóth László szeretettel és hozzáértéssel végezte a mun­káját, amely nem volt könnyű: Szabó De­zsőt, Tamási Áront, Nyirő Józsefet és a többieket tolmácsolni úgy olaszul, hogv a Léüyeget érzékeltesse, hogv &z írók arc- étét kidomborítsa. A székely, az erdélyi, a magyaros beszéd természetszerűleg elsik­kad a fordításban, tehát, aki ezt végzi, an­nak más valamivel kell azt pótolnia. Az ő tüka az, hogy miveit és az idegen olvasó lelkében kialakult hatás — akit nem köt­nek a vérség, a közös nyelv érzelmi szálai az egyes Írókhoz — mutatja meg. hogv ez sikerült-e vagy sem. Erre megfelel a hiva­tott „Giorná'e d'Jtabamelynek kritikusa szerint, a kötetben öt író szerepel ugvan eredetileg, valójában azonban — hét, mert ideszámítható a fordító Tóth László és Papalardo dottoreissa is azért a lelkeis, szenvedélyes odaadásért, a szókincsünk különleges gazdagságáért — azért a va­llóban irói munkáért, amelyet végeztek! MIHÁLY LÁSZLÓ LEVÉLPAPÍROK, egyszerűt»! 9 legválasztékosabb kivitelig, legol* csóbban az „ELLENZÉK* könyv03» boltjában, Kolozsvár. jyii ívsF-ktürS • Balatonmelléki boraim megérkeztek, u. rrt. badacsonyi és e-ri borok. — Nagybani ela ás borban és Lit e Tel. 19-22 pezsgőben. Menü rendszer. Havi ab na 83 pengő!! LEWENTE étterem, KTu"osí Petrán ReZSŐ.

Next

/
Thumbnails
Contents