Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-27 / 47. szám

— 2

ELLENZÉK

1 B { 3 február 27.

Uj „balance oi power

fU

Levittelfttt anqnl rrrSdsrWP'H m.NJnsitott változatokban Irta KÖRÖSI SÁNlTOR

(. s.ik néhány hét mult cl annak a nevezete lJraYiiu-cikknek a megjelenése óta, amely u ncpelyoen leszögezte, hogy a Szovjetunió a jelenlegi háború előtti határain .tulmenőlcg ,.esupán" a balti államokat cs Bessz a rabi at akarja vis>zafc>glalni s ez az újabb moszKvat togudkozús máris csalárdnak bizonyul. A napokban tudniillik ugyancsak a moszkvai Pravda kajánul átvette Kornéljuknak, az ukrán szovjetkormány tagjának, a Szovukrajna című lapban közölt cikket, amely reménytelen bolondoknak minősítette a okát, akik azt hiszik, hog\ a Szovjetunió által 1939 őszen elfoglalt Keletgaliciát vissza lehetne csatolni egy jövőbeli lengyel állomhoz, amivel lélreerrUe- tetlenül azt jelezte, hogy erre a területre a Szovjetunió bizony továbbra is fenntartja igémét. Ez az állásfoglalás persze érthető megrökönyödést keltett a londoni lengyel emig- ránskormány köreiben, mert hiszen egyértelmű az 1941 júliusában aláirt lengyel—szovjetorosz szerződés semmibevételével, miután abban a szovjetkormáwv az 1939 augusztus 2',-i német—szovjet megnemtámadási szerződést, annak valamennyi következményével, tehát az akkori keletlengyelországi területeknek ezen az alapon később bekövetkezett elfoglalásával együtt elvetette és hatálytalani- totta. Akkor azonban, 1941 júliusában, alig egy hónappal a keleti hadjárat megindulása után, a Kreml szorongatott helyzetben volt é< az angol segítség kedvéért készséggel szövetkezett még a hatalom nélküli lengyel emig- ránskormánnyal is, lemondott vele szemben minden igényről, újabban viszont hadi sikerei fejébe szálltak s noha ezek korántsem döntő jelentőségűek, mindenesetre megengedheti magának azt a fényűzést, hogy jelentéktelen és botcsinálta szövetségeseit ráébressze a valóságra. Ezért választotta ezt az időpontot annak közlésére is, bogy az annakidején nyomtalanul elhurcolt másfélmilliónyi lengyel szovjetállampolgárnak tekintendő s következésképpen a londoni lengyel kormánynak semmi köze hozzájuk.

A Sikorszki-kormány tiltakozik, de ugyan ki szerez érvényt tiltakozásának, amikor maga csak angol kegyelemkenyéren él. a büszke brit kormány pedig annyira szőrmentén kezeli a bolşevikokar, hogv még a vörös hadsereg ünneplésével is kedveskedni igyekszik nekik. A levegőben lógó lengyel kormány és amugyis csupán elméleti jellegű sérelmet miatt csak nem fogja mindjárt összerugni a patkót Moszkvával, amelytől azt reméli, hogy ' égeredményben mégis Nagybritanrua számára kaparja ki a gesztenyét..,

Uj „ütközö-alakulat“ Orosz- és Németország közé

Ez a lengyel példa egymagában is világosan szemlélteti, milyen hamar és milyen mértékben tér vissza a Szovjetunió étvágya csupán részleges katonai térnyerése alapján s mutatja, mi lenne várható, ha neki sikerülne győzelmet aratnia. Egyben pedig mutatja azt is, hogy az angolszász hatalmak saját párt- fogoltjaikat sera tudják vele szemben védelmükbe venni.

Ebben a tekintetben igen tanulságos szembeállítani egymással két angol elgondolást Közép- és Kdeteurópa viszonyainak háború utáni rendezését illetőleg, amelyek nráidegvi- két a londoni kormányhoz igen közelálló iap fejtette ki.

Az egyik c 1 k az Éden külügyminiszter subalmazta „Nineteenth Century and Ait: ' című tekintélyes folyóirat novemberi szamában jelent meg s abból a régi angol konzerv 1- tiv felfogásból indult ki, miszerint Európa békés fejlődésé csakis az Anglia által befolyásolt „balance of power", azaz hatalmi egyensúly biztosíthatja, mert egyedül Anglia lehet Európa sorsának döntcbirája, anélkül, ho gy egyben Európa ura is volna. Ennélfogva az angol politikának most ezután is arra kell irányulnia, hogy a' kontinensen visszaállítsa a hatalmi egyensúlyt, mert különben az európai nemzetek csak Németország, vagy a Szovjetunió között választhatnak, ami a hangadó cikkíró szerint nem üdvös dolog. Európa egyensúlyának helyreállítása végett tehát mindenekelőtt egy „középzónád‘ kell létesíteni a Balti-tengertől le egészen a Feketetengerig és az Adriáig, afajta

&ütköző-alakulatot“ Németország Scyllája

és Oroszország Charybdise közé.

Ez a középzóna három államcsoportból állana. amelvek közül az északit a jelenlegi háború előttinél is nagyobb 1 engvrlors/ág alKot- ná a balti államokkal, a középponti állam- csoport Csehszlovákiát, Magyarországot és Ausztriát foglalná magában az cbő vezetésevei, minthogy ,,a cseheknek két fontos lei- adatuk les/; nevezetesen a nagynéniét eszme kiirtása Ausztriában és a magyar parasztság felszabadítása által a revizionizmustól való elterelés1; végül a harmadik csoport .Jugoszlávia vezetésével a balkáni államokból te- vődnék össze. Ez. a középzóna véget vetne a németek keletre való törekvésének, sőt annak is, hogv Nyugateurópát fenyegessék, mert ezt csakis Kelcteurópa erőforrásainak a birtok.il). 1.1 tehetik, másrészt tartós bizton ágot nyújtana Oroszországnak. Mivel azonban r/ .1 kÖz/pzónj nujj a legszorosabb szövetségben sem tudna magiban ellenállni egy német, vagy orosz rohamnak, hit mint „érdektelen nagyhatalom' \ Anglia ven né á» a zóna védnökségét s védelmezné ezáltal az európaj egyensúlyt, amihez ezenkívül még a földközi tenger fölötti brit uralom, valamint Anglia és Franciaország ,,egészséges viszonya“ s. ükscges. Angliának különben már ciak azért is át kell vennie a/ európai egyensúly eré- lvcs őrzését — mondja továbbá a cikk —, mert ennek hiánya azt is magával hozza, hogy

Szói jetorenzors/ág a középzóna szétjorgá- csotáíára törekszik és darabonkint igyekezik uralnia alá tiporni; ezért helyteleníti Lengyelország és Csehszlovákia, valamint Jugoszlávia cs Görögország bármilyen együttműködését s ezért akarja a háború után a balti államokat és Lengyelország keleti leiét ismét aonektálni.

Hiú megalkuvási ajánlat

Hogy a nagytekintélvqü folyóirat cikkírója, l oigt, E.dcn házi újságírója és gazdája, a gyakorlatban miképpen képzeli ennek a Páris kórüli békék teremtette egykori „balance of power“-nck a helyreállítását, az egykori angol döntőbíráskodás újbóli érvényesítését cs a szovjetorosz uralmi törekvések ellensúlyozását, azt a terjedelmes cikk egy árva szóval sem jelzi. De hogy ezekből az elképzelésekből valójában mi lesz, azt megtudjuk r.bból a másik cikkből, amelyet ugyanerről a témáról az ugyancsak angol konzervatív körök nézeteit és óhajait kifejező Observer a napokban közölt.

Ez a cikk már nyíltan felveti a kérdést, ki vegye át Középeurónában a vezetést, Angla-e, avagy a Szói jel unió, mintha bizony mindketten egyformán abban a helyzetben volnának, hogv erről gyakorlatilag dönthessenek. S amig az ősszel irt Nineteenth Ccntjry-cikk meg csak a szovjetorosz törekvések ellensúlyozásáról beszelt, ez az uj írás már jóval engedékenyebb és a Szovjetunió hozzájárulá- sával, vele való megegyezésben szeretné Kö- zépeurópa, illetőleg a „középzóna“ és elsősorban a beleeső demokratikus államok épségét biztosítani, valahogy úgy, hogv ennek ellenében az angolszász hatalmak biztosítanák Szovjetoroszország határait és közepzó- nabeli érdekeit. Evcgből az Observer cikke kifejezetten szükségesnek tartja a szovjetorosz —angol—amerikai szövetség kötését, vagyis azt, hogy már most összeegyeztessék érdekeiket. Középearópát illetőleg afajta nemtámadási egyezmény lenne ez, azon az alapon,

hogy a Szovjetunió korlátozza kelet- és dcl- kc-lctrurópai törekvéseit, aminek fejében

angolszász hatalmak arra köteleznék magukat, hogy nem támadják meg Az ősz óta a Szovjetunió pozíciója a szövetséges táborban megerősödött, ennek megfelelőiig minő nagyobb igényekkel is lép fel, most tehát az angolszászok már megalkudni szeretnének egyre kellemetlenebb fegyvertár- sukkal Megegyezéses alapon el szeretnek fogadtatni vele jövőbeli elképzeléseiket, azt, hogv ő is az angol egyensúly-politika füttyére táncolion s ennek ellenében egy ugyanolyan szerződést ajánlanak fel neki, mint az 1939 augusztus 23-1 német—szovjet nemtá- madási és barátsági paktum volt. Hogy ezt Moszkva csak addig tartotta be, amíg folytonos térhódítást húzott belőle s 1940 őszén Berlinben még a Franciaországon győzedelmeskedett Németországtól is messzemenő del - kcleteurópai befolyást követelt további betartásáért, általánosan tudott dolog. Ha pedig Európa legerősebb nagyhatalmát igy merte zsarolni és fenyegetni akkor, amikor saját erejét még nem mérhette le, va!ószinü-c, hogy a tengelyhatalmak veresége esetén, amikor a legszámottevőbb kontinentális'hatalommá válnék, szerényebben viselkednék és egykori fegyvertársai szép szeméért elállna lehetőségei teljes kihasználásától és azt egy most kötött szerződés szerint megszabott területekre korlátolná? Nem, Moszkvát, kivált a bolsevik Moszkvát, csupán egv nála erősebb kontinentális hatalom tudja kordában tartani cs tőié a „középzóna“ kisebb országait megvédeni.

Hibás számítások

Ez az angolok elképzelte „középzóna" különben nem lenne egyéb, mint a pariskor* r.yéki békék által teremtett rendszer, a balti államcsoport, a kisantant és a Balkánszövet- ség újabb kiadása, mindössze azzal a különbséggel, hogy most Magyarországot és Bulgáriát is bele akarják kényszeríteni, mégpedig olyan alárendelt szerepben, amelyet szívesen semmiesetre sem vállalhatnának Emlékezetes, hogy Anglia a jelenlegi háborút közvetlenül megelőző időben is megpróbálta létrehozni ezt a tömörülést „keleti acélfal“ néven s azonos elgondolással, akkor is bele szerették volna építeni Magyarországot és Bulgáriát, anélkül az.onban, hogy komolyan beszélni is hajlandók lettek volna a békeparancsok igazságtalanságainak jóvátételéről. Már pedig milyen összetartó és ellenálló ereje lehetne az angol patronátus alatt tervezett középzóna három csoportjának, ha azokban egyes államoknak legyőzőitekként és szolgákként kellene résztvenniök?

De mégha csodák csodájaként sor kerülhetne is ennek a középzónának a megalakulására a Szovjetunió ellenére, vagy — ami nem valószínű — hátsó gondolatos hozzájárulásával. ugyan hogy tudná Anglia a „balance of power“ jegyében támogatni és fenntartani, amikor ez a két világháború közötti időben Franciaországgal mint erős kontinentális nagyhatalommal, mint Európa csendőrével együttműködésben sem sikerült neki? Ezeken a tájakon még Franciaország is mindig „téridegen“ tényező volt, hát Anglia, amelynek főerejct a brit birodalom fenntartása köti le.

Amióta a törököknek ki kellett vonulniok Délkeieteurópából, a kontinens e részének történelmét döntően a német—orosz befolyás vetélkedése alakítja. A „középzóna“ azóta mindig hol részben, hol egészben a két szomszédos nagyhatalom befolyása alatt él, aszerint, hogy melyikük erősebb, kivéve azokat a rövid időszakokat, amikor valamilyen okból mindkettő erőtlen volt és nem tudott számottevő külpolitikát folytatni. Ilyen volt a mult világháborút követő korszak s ez a ritka véletlen tette lehetővé a középzóna államainak viszonylagos önállósulását. Az ilyen egyidejű gyengeségi időszakokban viszont mindig előtérbe lépett az a jelenség, amit Michelet, a nagy francia történész, — Porosz- ország és Oroszország örök, rettenetes házasságának“ nevezett, amely „annyira felbonthatatlan, hogy közöttük nincs is szükség szerződésekre“. Ennek a házasságnak Michelet szerint éppen a „középzónában“, elsősorban Lengyelországban való közös érdekeltség az alapja s hogy ez még ellenséges viszonyukban is mennyire egymásra utalja őket. az valóban kitűnt Lengyelország valamennyi felosztása és a középzóna számos más sorsdöntő ügyének megoldása alkalmával. Ezzel kapcsolatban különben Bainville, aki Michelet i87c-beli meglátásából indul ki, még 1920 őszén megjelent „Les consequences politiques de la paix'1 c. müvében azóta igazoltan mutatott rá, hogy „Lengyelország, amelyet Oroszország és Németország közötti ütközőállamnak szántak, nem rendelkezik az ehhez a szerephez szükséges kellékekkel s ahelyett, hogy számunkra támaszpontul szolgálna, csak nehéz teher lesz, nehéz gond a jövőre“. A kisantant, a középső államcsoport pedig tudvalevőleg Lengyelországnál is rozogábbnak bizonyult.

A közelmúlt tapasztalatai alapján tehát az angol „középzóna“ és vele egvütt az „európai egyensúly" visszaáliitása együgyü, ötletszegény elképzelés csupán, kivált egy győzedelmes Szovjetunióval szemben. Versaillesben 25 evvel ezelőtt meg lehetett részben valósítani, de csak azért, mert akkor Németország és Oroszország egyidejűleg összeomlott és eltűnt az európai politika porondjáról. Ezúttal azonban a tengelyhatalmak összeomlása esetén a Szovjetunió lenne a győzelem leghatalmasabb kontinentális haszonélvezője s — amint látjuk — máris jelzi, hogy nem óhajt sem “középzónát“, sem angol „balance of powert“, ami hatalmi terjeszkedését gátolhatná.

A KÜLFÖLDI ÚJSÁGÍRÓK A BERLINI JAPÁN NAGYKÖVETNÉL

BERLIN, feb.ruár 27. (DNiB—MTI.) Osliima berlini japán nagykövet a nagykövetség palotájában fogadta a Berlinben működő külföldi újságírók csoportját. Hosszasan elbeszélgetett velük. Ismételten kifejezte feltétlen meggyőződését a háromhatalmi egyezménybe tömörült államok végső győzelméről.

„Erdélyi kérdések - magyar kérdések"

£7 Erdélyi Párt kiadványa

Az F,r<Vyi Par* «rvr-agv»'. Uü/.pontj* ko Ifibe összefoglalva kia'IOt a/a>k.it ,ir. r <> adagokat, umvlyk az hribiyi P.wl koLz- vari lagoza Iának őszi i*lóadá*,*oro/atál>J/i hangzottak t-1. l iz tanulmányi tartalmaz a ki,tét, amelyhez I’eletet Hr <1 gróf, tíz Erdélyi Fart országos elnöke ni lo-w/z-tot A bvvvzflő áll* kintő képet nyújt a kotrl la 1 talmiról, ezért *zószcr*nt közöljük;

Ez u tanulmánykötet tíz előadást 1nr- tal máz. amelyek <>z Érdé yi Párt kolozsvári tagozatában Ibid ászán hangzóitok >1. Szerzőik politikusok, tudósok, közírók, akik valamennyien Erdély építésének szolgálat uhun állanak és összeköti őket az a fele'össég, amu az erdélyi magyarság ‘rá- nijálxm éreznek.

— Előadásaikban erdélyi kérdéseket tárgyalnak, de ezt egyetemes magyar nézőpontból teszik, s magyar kérdéseket vizsgálnak, de azzal az erdélyi szemmel, amelyet Erdély törtéjie'me és a kisebbségi sors közvetlen élménye nyitott ki- 1 eszik ezt hiien ahhoz a programhoz, amelyet uz Erdélyi Unió évfordulóján az Erdélyi Párt igy határozott meg:

„Az uj párt a napi politika harcain felül eme kedve, minden építő erdélyi magyar erő összefogásával a felszabadult he- letmugyarorszázi és erdélyi részeknek az idegen urulorn okozta elesettségébő! való fe1 emelését és az anyaországba való szer- rés és egészséges beillesztését kívánja szolgálni.“

De ezen tulmenöen, a kötet szerző1 kitekintenek a köt ülőt tünk, alakuló uj világba és keresik a nemzeti újjászületésnek azt a magyar formáját, mely egyszerre esz európai és korszerű.

Szeretettel ajánljuk tehát az Erdélyt Párt kolozsvári munkaközösségének ezt a dokumentumát mindazoknál; a figyelmébe, akik hisznek óidban. hogy az erdélyi mrr gyorsáénak a jövő Magyarország kialakításában, a mágyarabb Magyarországnak pedig az uj Európáidon különleges és mások álla' be nem tölthető hivatása van

TVeki Béla bevezetője érzékelteti az olvasóval, hogy a kötetben tárgyalt kér* dések az egyetemes magvar jövendő kialakítását kívánják szolgálni, de ugyanakkor megismertetik az olvasóvá! a különleges erdéUi szf-mponlokat is.

Zalhureczky Gyido, az Ellenzék felelős szerkesztője „A magyarság helyzete Európában“, László Dezső belvárosi református tekész. országgyűlési képviselő „Nemzeti társadalmunk erőviszonyai“, dr- Menetel József intézet] tanáir „A székely kérdés lényege“, dr. Páll György, az Er* délyi Párt főtitkára „A zsidókérdés Magyarországon“, dr. Kovrig Béla egyetemi tanár, a kolozsvári Ferenec József Tudományegyetem rektora „A szociális kérdés“, dr. Ge'ei Jó zsef egyetemi tanár, az unitárius egyház főgondnoka „Magyar közművelődési politika és nemzetnevelés“, dr. Cselcey István egyetemi tanár „Alkotmányunk és a közösségi gondolat“, dr. >/■•- kó Imre országgyűlési képviselő „Erdély és a nemzetiségi kérdés“- dr. Gyitlay Tibor a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, felsőházi tag „Szabad, vagy kötött gazda kodás“, dr. Albrecht Dezső országgyűlési képviselő ,.A jobb ma- gyár jövendő“ dmü tanulmányai szerepelnek a kötetben

Az Erdélyi Párt ui kiadványa mindenki szamára hasznos és értékes olvasmány, ame^y ízléses kiállításban. 120 oldal terjedelemben hagyta el a sajtót. Külön említést érdemel a kiadvány kivételes művészi ízléssel készített címlapja, amelyet keöpe* esi Sebestyén József, a nagynevű erdélyi hera''dikus tervezett.

Erdély Mozgó Beszélő köntös

Színes magyar világfilm. Főszerepben: Jávor Pál, Tasnád/ Fekete Mária.

Szil ssy László, Csortos G ula és Kiss Ferenc.

Előad iso • ’-ezdüe 3, 5 s 7 órakor. Vasárnap déle éti 11 órakor ma iné.