Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)
1943-02-20 / 41. szám
1043 február 20, ELLENZÉK \ A GYORSÍRÁS A NEMZET SZOLGÁLATÁBAN KOLOZSVÁR, február hó. — Rettenetes — mondja a lap vasárnapi mellékletének szerkesztője és az íróasztalon felhalmozott kéziratcsomo fölé hajol. — Rettenetes!... ' — Akkor dobd a papírkosárba — hangzik egy józan tanács. — Mit dobjak a papírkosárba?!1 *— Hát azt a retetnstes kéziratot. •— Ugyan kérlek! Nem a kézirat a rettenetes, ami előttem van, hanem ami Tiincs, ami hiányzik... most, félórával a zárás előtt. Még két és fél hasáb kellene s a vidék nem jelentkezik. Onnan várok fontos tudósítást. Tudod, arról a kulturális jelentőségű eseményről... valami reflexiót.., Ebben a pillanatban cseng a telefon. — No, itt a reflexió — nyugtatták meg a szerkesztőt. Tényleg a vidék jelentkezett. — Hamar a gyorsirót! Gyorsíró!1 Gyorsíró! Már ott is van hat tühcgyesre fent ceruzával; ■— Mehet! — kezdi a munkát. — Igen... igen... igen... lehet gyorsabban is... — jelzi ütemesen, hogy érti a mondanivalót és a tempót. A szerkesztő elégedetten dörzsöli a kezét, de csakhamar leesik az álla, mert a gyorsíró /esszőt tett a tudósításra és elköszön: — Kész? Köszönöm! A viszonthallásra! * — Ember! Mit vett maga két percig?! A — rémüldözik a Szerkesztő. — Vagy huszonöt sort közélelmezési kihágásról. Ez a vidék legnagyobb szenzációja.,. ■— Süsse meg! — Igenis, Szerkesztő Ur... Aztán, hogyan tálaljam?... — Ahá! — kezd derülni egy hirtelen ötlettől a szerkesztő. — Maga tálalni akar? Hát taálaljon gyorsan egy cikket arról, ami a szakmájába vág. írjon gyorsan a gyorsírásról!' Két és félhasáb legyen! Háromnegyed óra alatt készüljön el véle — mondja és el- viharzik. Marad egy újabb józan tanács: '' " ' — Aztán, kolléga ur, nehogy érzésének ama tolmácsolásával kezdje, amely szerint ţra feladott tétel visszaolvasása megindította bennem a gondolkodás nehéz folyamatát...“ A gyorsíró megígérte, hogy nem azzal kezdi, hanem valahogy igy: Visszapillantás a magyar gyorsírás „hőskorára“ A magyar teremtő géniusz számtalan olyan alkotást, értéket, eredményeket hoz létre a kultúra mindenik ágában, amelyek nemzetünk számára elsőrangú helyet biztosítanak a népek sorában. Kultúránk ilyen ágai közé tartozik a magyar gyorsírás is, amelyről úgy érezzük, kötelességünk megemlékezni, hiszen a tavasz immár cerutennáriumát hozza meg annak az első gyorsiróversenynek, amelyet az országgyűlés és a vármegyék nemes összefogásával rendeztek meg 1843 április 9-én a pesti vármegyeházán. A nagyjelentőségű verseny kezdeményezője Zichy. Ödön gróf volt, aki 1841 január 18-án Fejérmegye közgyűlésén javaslatot tett gyors- iróverseny tartására, majd néhány nappal később Kossuth Lajos irt cikket a Pesti Hírlapban a verseny eszméje mellett. Sok tárgyalás után tartották meg a versenyt, amelyre 100 aranyat tűztek ki pályadijul. A versenyzőknek az elnöki nyilatkozatok után Kossuth Lajosnak a gyorsírás művelődési szerepéről és az országgyűlési gyorsírás megteremtőjének, Hajnik Károlynak az érdemeit méltató beszédét kellett gyorsírással lejegyezniük;. A nemzet nagy fiának alkalmi szónoklatát az öt versenyző közül csak Szily Dániel irta le gyorsírással végig, illetve irta át rendes írásra, igy ő nyerte el a kitűzött jutalmat. Ä gyorsírás szerepe a hírszolgálatban Talán a legtöbb olvasó is gondol arra, amikor az újságot kezébe veszi, hogy a szerkesztés technikáján és a nyomdai munkán kívül mi minden kell ahhoz, amig egy hir eljut odáig, hogy kényelmesen olvashassa a katonai és politikai helyzetjelentéseket. Ma mindnyájan féltő gonddal, szerető szívvel vesszük körül az orosz síkságokon harcoló hős magyar fiainkat s mindenki szinte lesi, hogy mit is ir róluk az újság, vagv mit mond róluk a rádió. De talán egyáltalán nem is gondolunk arra, hogy a hitünkben, győzm- akarásunkban megerősítő hadijelentések, a rádióban közölt és az újságokban vastagbetü vei hozott hírek mikép jutnak el odáig. Tovább forgatva az újságot, ez ötlik szemünk elé: „Nagy beszédet mondott tegnap Kolozsváron- X. Y. miniszter: „ . . . egységes, öntudatos nemzeti szellemmel tapossuk el a bomlasztás és az elcsiigge- dés ellenünk irányított és alattomoan működő törekvéseit és olyan végső ellenállásig erősítsük társadalmunkat, amely ellenállás a háború utolsó pillanatáig rendületlenül tart.“ Olvassuk a parlamenti hireket: „Erdély teljes erejével részt kiván venni nemzetünk egyetemes sorskérdéseink intézésében 4 — mondotta az Erdélyi Párt szónoka... Mostre pert tárgyai a kolozsvári törvényszék ötös tanácsa Pesten... Több mint 600 vádlottat hallgatnak ki. Vengerka volt a meggyilkolt lány... Fel sem tudnánk sorolni még azt a naponként megjelenő sok hirt, amelyek mögött meghúzódik valami csendes, hangtalan munka, amely a mai élet felfokozott iramában, a villámháboruk, a villámsebességgel száguldó elektronok, a villámgyors elektrotrénók s a villáminterwiewek világában fontos és szinte nélkülözhetetlen közvetítő szerepet tölt be. Ez a hangtalan piunka a gyorsírás. A Magyar Távirati Iroda — a magyar hírszolgálat legfontosabb, hivatalos tényezője Budapesten gyűjti a hireket. Ezek vagy valódi táviratok formájában kerülnek oda, vagy a külföldi államokba, illetve hazánk különböző vidékeire kiküldött tudósítók, kiren- deltságek gyűjtik össze a hireket s telefonon közlik a központtal. Ott a hireket gyorsírók veszik fel, A külföldi telefonhireket idegennyelven beszélő, illetve gyorsíró munkatársak Írják le német, olasz, francia, angol, stb. gyorsírással, de igen sokszor az idegennyelvü híreket egyenesen magyar gyorsírással jegyzik le- Ez egyike a legnagyobb gyorsírói teije- sitményeknek, mert hiszen- nemcsak gépies- írásról van szó, hanem megelőzőleg az „anyag“ magyarra való lefordításáról is. A központban telefon- és táviratjelentések formájában összegyűjtött (3 lcfqrditott) külföldi és magyar, megfelelően kommentált hireket Budapestről telefonon lediktálják a MTI. vidéki kirendeltségeinek, ahol szintén gyorsírók veszik azokat lel, akik azután gyorsírásból rögtön gépbe diktálják. Innen időközönként viszik a lapok szerkesztőségeibe, ahol megfelelően átfésülik ezeket, bizonyos szempontok szerint csoportosítják, a széles olvasótömegek számára érthető formába öltöztetik, cimekkel látják el s már megy is az „anyag“ a nyomdába szedésre. A gyorsírásnak azonban nemcsak a hírszolgálatban, nemcsak a parlamenti naplók, vagy a törvényszéki tárgyalások jegyzésében is nagy szerepe van — nem is említve a magánvállalatoknál, bankokban, ügyvédi irodákban folyó gyorsírói munkát —, hanem az irodalomban és újabban az ellenpropaganda kifejtésében is. Kevesen tudják például, hogy a Kalevala kitűnő verses magyar fordítását Vikár Béla gyorsírással készítette cl, úgyhogy a finn könyv szélére odaírta a n.agyar fordítást. Vikár Béla és mások is az összegyűjtött népdalok szövegét gyorsírással jegyezték fel. Nagyfontosságu közvetítő feladatot végez a gyorsírás a nemzetvédelem szempontjából is. Csupán egy példát említünk meg. Mindenki tudja, hogy a velünk hadbanálló országok rádiói naponként magyarnyelvű valótlan hírek terjesztésével akarják megfertőzni a magyar lelkeket, hogy ezáltal a belső frontot gyengítsék, bomlasszák. Gyorsíróink a magyarul, vagy más nyelven a különböző ellenséges rádiókban közölt e hireket, stb. gyorsírással felveszik, illetve legépelik s ennek alapján az illetékes, arra hivatott fényezők megindíthatják a valóságot feltáró s egységes nemzeti közszellemet kialakító „ellen, propaganda“ tevékenységüket. KÖHÖGÉS Humor a gyorsírásban A gyorsírásnak is, mint az élet sok ágának iá, megvan a maga humoros oldala. Néhány ilyen'' érdekesebb esetet kiragadunk. Egy alkalommal úgy reggel 10 óra tájban telefonál valaki, hogy sürgősen menjek el egy tudományos előadásra, mert gyorsiró- kartársam már két órája jegyez, már „ki van nyúlva“ a sok írástól s nem sokáig birja. — Amikor lihegve a terembe érkeztem, éppen Horatius verseiből idézett a szónok. Előveszem füzetem, ceruzám s már irni akarok, de még látom, hogy barátom ir tovább. Nagyon megnyugtat, hogy ő ennyire ismeri Ho- ratiust. Nekem — gondolom — legalább nem kell azt végig kínlódni. Közben a szónok az idézet végére ér. Most már fel akarom váltani gyorsirótársamat. Odapillantok barátom füzetére s elhülve látom, hogy ő egész idő alatt végső erejével azt pingálta a füzetébe: Kocsis Dániel. Egyszer vetitettképes előadás jegyzésére hivtak. Vállaltam. Asztalomon viilanylámpa volt s igy a sötétben is jól láttam. „Látják, hölgyeim és uraim ezt a barna vonalat itt — kezd mutogatni az előadó a képen pálcájával —, de uraim nem ezt a feketét, hanem ezt itt a vörös mellett“. Amilyen gyorsan lehetett, megszöktem az előadásról. Bár a gyorsírás agymunka, mégsem árt, ha a gyorsíró megtanul boxolni, dzsiu-dzsicuzni is, mert erre is szüksége lehet, amint az alábbi példa is mutatja. Képviselőválasztási gyors író voltam egy alföldi városban. A sajtóasz- talnál ülök. Egy képviselőjelölt javaban igyekszik „megdolgozni“ a választókat s ep per. fontos kijelentéseket hadar, amikor úgy látszik, az egyik választópolgárnak eszébe jutott a szivgyönyörködtető beszed alatt bizonyos egyéni számitásokat végezni s erre az én gyorsiróceruzámat szemelte ki. Od i- jön hozzám és se szó, se beszéd, kikapja a kezemből, úgyhogy majd csak közelharc után tudom visszaszerezni. Ha ilyen nem is m;n- denkivel történik meg, mégsem árt, ha minden eshetőségre felkészülünk, vagy ha gyers- irási pályafutásunk alatt nem kerül sor erre, akkor sem vesz kárba sporttudásunk, mert hátha... egyszer egy szónoknak eszébe jut a dzsiu-dzsicuról beszélni. Legalább igy ismerősek lesznek a szakkifejezések, ami nagy előny a gyorsírónak. li ECSEDY BÉLA Február az idén is jó bajtárs, jo barát. Bőkezűen adja az ifjú év kincseit. Kínálja a tavasz langy szelét, illatát s mosolyog a futó tél visszanyilazó acsarkodásain. jól tudja, hogy a düh csak vak fénekedés és ellenére is szép s győztes lesz az élet. ~v olt már, hogy hajnali fényekkel, korai madárka-hallali is ablakomra vert vig foglalóul a nyár zengő reggeléből. .. Február, köszönet! A jándék a kegyed, gonddal rakott világban, mellyel segítesz, bajtárs . . . Végigsimogatott a tájon és nyomában a föld szerelmesen kivetkőzött a hóból. S míg — mint Ígéretekből határnyi gazdag asztag — ábrándozásba ringat, álmodik maga is. Nagy, barna teste lustán, ígérve s várakozva nyújtózkodik a napban, verőfényben niosak- szik s a szél lörülgeti. így készitgeii nászi szépségét, hadd találja csókjára érdemesnek az idő, hogyha eljő, hogy termővé szeresse . .. Ó, szép lesz, látom immár, menyasszonyi ruháját szorgosan varrja soksokmillló kicsi rügy. Gyümölcsöt vár az élet a fákon és a földben s az emberek szivében, amely a drága fényben a szívhez eltalál. Szerelmes jókívánság pirul a szájak ivén s a levegőben buja ős ütem zsong keritön. A titkos kék magasság is nagy-nagy csókranyüás, melytől a szomju minden mámorba bátrodik. A szeme jege elfogy támadó mély tüzektől, amelyekből az élni akaró boldog élet érlelő lángja süt. S a lépés is vidámabb s minden egyszerűbb. Nézz csak végig az utcán s köszönd meg februárnak ezt a jó, részegítő, rejtelmes bájitalt, melytől a vén is ifjú s a bu is árnyta- "lan. ...Nézz csak végig az utcán: gazdag lett, hogy szerethesd. Asszonyok sétáltatják a holnap rügyeit a tág virágos kertben, hol mult tavasz virágzik s pufók angyalkaarcok, csodálkozó szemek nyílnak a járda hosszán ringó kis ágyakon. Nézd őket s velük, énük tanuld hát meg becsülni az életet, az egyet s mindörökké' valót. . . Mosoly, amerre lépek. Feloldó, tiszta ünnep újra festi az élet megkopott díszletét. Az atcokon s az égen mosoly virágzik szépen. S a házakon s az utcán, a földön is mosolygás, aranytallérnyi fények, fizetségül a midién jövőt ígérgetők. A villanyos danája is kacagó öröm ma. A szakállát veszített zuhatag, ott, a hídnál lelkendezve beszéli, hogy boldog, mert a vénség lekopott róla, s ismét csillogó, ifjú )orrás. Az ablakok nevetnek és mind napot mutatnak. S a Duna is mosoly. „ Február hozta mindezt s előmbe rikta ingyen, váratlan, bár erősen várt ajándékul• tessék . . . Kóstolgatom és néha úgy érzem, nem lehet, nem, ennyit nem érdemeltem, nem lehet mind az enyém. De az ég rámmosolyog és mintha bólintana: vedd el, éljed s szeresd, az élet neked szépül, szegény. A Duna odacsobban a rakpart lépcsőjéhez, úgy súgja; lám, be szép a világ, csak nc/.ni tudd. Szel- lőcske cirógatva borzol, úgy mondja: balga, ne vesd meg, — a tiéd. Budapest. HÓBAN JENŐ. Irta: THUR Y ZSUZSA Éjszaka valaki köhög A. hegyi utcán, ahol lakom, csend van, egészen elképzelhetetlen falusi némaság. El6'ször mintha kellemetlen 'égy zümmögne fülem körül, azután darázs dong körülöttem, bosszantó és hárító, egyhangú zaj, kissé felemelem a lejemet, figyelek Valaki köhög. Nem tüdőm hol, talán a szomszéd házban, de ahogy tisztán és most cnúr egyre közelebb férkőzik hozzám a hang, tu dom, hogy a köhögős ember talán öt háznyira lakik tőlem. Szünet né'-kül, megállás nélkül, fuldokolva, kínosan köhög. Szegény ember, gondolom, vájjon miért nem vesz be valami csillapitószert? Elte'ik félóra-, igyekszem lehunyi a szemem és egyébre gondolni, nem lehet. A köhögés ott motoszká' a szobámban, az ágyam körül fülembe telepszik. Nem tudom, mikor szűnik meg, vagy én ah ezom el mégiscsak, de egyszerre reggel lesz, kocsik, autók zörögnek az ablak előtt, megáll a jegeskocsi, gyerekek kiá'tozása, hangos cser léd-terefere elnyom minden más hangot. Este lefekszem, álmos vagyok. Jólesőn elhelyezkedem, készülök a mély és hosszú a - vásra. Hirtelen eszembe jut a tegnapi köhö-' gős ember. Remélhetőleg ma már jobban érzi magát. De akkor már hallom is.. Mintha azóta, sem hagyta volna abba. Köhög, fuldok'ik és megállás nélkül. Ma még élesebben érkezik hozzám rettenetes zihálása. Ez mégis bosz- szantó, gondo’om. Vegyen be köhögés ellen1 port, van valami folyadék is, emlékszem rá gyerekkoromból, nem is kellemetlen, igazán nyugodtan ihatna egy-két kanállal, hogy -• :s. ‘aludjék és mást se zavarjon. Fejem befurom a párnába. Me'egem van, kissé felemelkedem. Hátha abbahagyja végre. Hiszen ez a sre-. rencsétlen ember asztmás, ismerem fel egv- szerre, rendes, közönséges hüléssel nem köhögnek ilyen végeérhetetlenül. Visszaíekszem, befogom a fülemet. Két ujj-am fájdalmas szorítása mögé is eihatol a hang. Egy óra te'he- tik el, még egy, talán már hajnalodik. Fáradtan ébredek, rossz kedvem van. Egész nap a fejemben motoszká! az asztmás ember. Most már minden éjszaka igy ies-z? Igen, úgy-, látszik, igy !esz. Es'e, ahogy elcsendesedik az utca, rákezdi. Szeretnék ve'ami egyébre gon- do'ni, valami kellemesre, ami másnap marram, vagy gondjaimra, bajaimra, nem lehet. A’ távoli szomszéd átköhögi az ^éjszakát, pillanatnyi szünet nélkiü'. Rendkívül bosszús vagyok. Ahogy fekszem nyitott szemmel az ágyban* azon gondolkozom, mit tehetnék az éjszakai csendháborító e'len. Vájjon fel lehet jelenteni a rendőrségen egy asztmás embert? Kérem, ott nálunk, fenn a hegyen, lehetetlen állapotok uralkodnak Egy asztmás ember megzavarja az éjszakáimat. Tessék valamit tenni e'tene... Eh, lehetetlen. Holnap megkeresem. Beszó'ok minden házba: itt lakik az az úriember, aki egesz éjszaka köhög? Bizonyosan megtalálóra. De mit mondok neki? — Kérem, ez mégiscsak sok. Tessék kórházba menni, ezt mégsem lehet csinálni. A fejem nehéz, az arcom ég, ahogy kétség- beesetten beletemetkezem a párnába. Felé - lók, becsukom a felső ablaktáblát. Az üvegen át, kissé távolabbról, de még bosszantóbban nyomul hozzám a fuldokló hang. öt nerc után szinte magam is fuldok oro. A fűtőtest száraz melege rátelepszik a mellemre, torkomra, fojtogat. Felkelek, kinyitom az ablaktéb- 1 at Most már elég. Hagyja abba azt a köhögést1 Már nem is tudom, mit kívánok magamban. de valami jár az eszemben, hogy az ilven szegény betegnek csak kínlódás lehet az élet, a halál igazán megváltás lenne számára és számomra isi.. Másnap este lefekszem, fülelek, hal'gató- zom. Az- utca csendes, sehol emberi hang, se közel, se távol. Egyszerre elfelejtem az asztmás embert, jól elhe’yezkedem, elgondolkozom mult eseményekről, várható jó és kellemes dolgokról. Nem tudom, mikor alszom el, váratlanu' zuhan rám az álom. Csak reggel jut eszembe a dolog. Mi van a szomszéddal? Jó orvoshoz jutott talán? Este éberen várom a köhögést. Nem ion csend van. Harmadnap is és azután is. Hetek telnek el nagy nyugalomban, a meredek utca csendjét csak nagynéha zavarja meg egy-egv felfelé kapaszkodó autó fujtatása. Fekszem és várok. Már kivánom, hogy bár még egyszer hallanám azt a nehéz és kinos köhögést, de nem ha’lom többé. Nézek magam elé, szégye- lem magam és nagyon szeretném tudni, hogy mi történt ismeretlen, asztmás szomszédommal . .. Uj, átdolgozott és bővített kiadásban jelent meg: A fényképezés elméleti és gyakorlati kézikönyv. Irta Sevcsik Jenő. Harmadik átdolgozott és bővitett kiadás 103 recepttel, 328 ábrával, 32 miimelléklettel és 2 szines táblával. 430 oldal. Ára fűzve 9.60, kötve 12 penqő. Kapható az „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király- tér 9. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje az őszi és téli könyvuj- donságok díjtalan képes árjegyzékét.
