Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-19 / 40. szám

1913 február l 9. ELLENZÉK nBBHBBBffli■HHEa®B0BBHBBHB32£ A honvédelmi miniszter c magyar munkás kötelesség* teljesítéséről BUDAPEST, február 19. A Nemzeti Munkaközpont 3 magyar munkás és ka­tona együvétattozásának jegyében bemu­tatót rendezett, amelyen megjelent vitéz Nagy Yi’mos honvédelmi miniszter is- A miniszter vitéz Marton Béla országos el­nök üdvözlő szavaira válaszolva, szívélyes hangon szólt a munkássághoz és hangoz­tatta- hogy 0 mai magyar társadalom meg­becsüld a munkát és jól tudja, hogy hiá­ba küzdünk a harctéren, hiába áldozzuk fel a magyar vért, ha itthon a munkás nem teljesiti kötelességét. A magyar munkás tudja, miért dolgo­zik — mondotta a miniszter —, tudatá­ban van az összetartozás érzésének- (MOT.) Elítélték az árdrágítókat KOLOZSVÁR, február 19- (Az Ellen­zék munkatársától.) A kolozsvári tör­vényszék egyes uzsorabirája árdrágítást ügyekben tegnapi ülésén a következő Íté­leteket hozta: Fluerás Györgyné száiszfenesi földmii- vésasszonv mult év nyarán 70 fil'l'é'rét áru­sította a tehéntej literjét. Vitos Pál dr. törvényszéki tanácselnök, Albrecht Zoltán dr. kir. ügyész vádbeszéde után a vádlot­tat 2 hónapi fogházra, 200 pengő pénz­büntetésre és kétévi jogvesztésre ítélte. Az Ítéled eben az ügyész súlyosbításért, a vád­lott enyhítésért jelentett be semmiség! pa­naszt. Lazarik János kolozsvári hentes 1941 őszén drágábban adta a csemegeszalonnát. 200 pengő pénzbüntetésre ítélték- Az íté­let jogerős. Zahoránszki Sánjorné kolozsvári piaci árus a mult nyáron nem akart egy pár csirkét hatósági áron odaadni a vevőjé­nek. 50 pengő pénzbüntetést kapott. Az Ítélet jogerős- ' Szalma Sándomé kolozsvári füszerke- reskedőt pafezulydrágitásért 150 pengőre büntették. Az Ítélet jogerős. Muresán Lászlón? poklostelki asszony a múlt nyáron 18 fillér helyett 28 fillérért adta a tojás darabját. 100 pengő jogerős pénzbüntetést kapott. Stan Sándomé kajántóvöiigyi asszony a mult év nyarán beszüntette egvik vevőjé­nek a tejszállitást, mert asz illető nem akart 60 fillért adni egy liter tehéntejért- Az árdrágító földmű ve>s asszonyt 3 hónapi fogházra, 200 pengő pénzbüntetésre és kétévi jogvesztésre ítélte a törvényszék. Köteles a vádlott az ítéletet saját költségén falragaszok utján közzététetni. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Marosán Lászíóné kolozsvári asszony a mult év nyarán egy pár csirkét 8.40 pen­gő helyett 14 pengőért adott el. 100 pengő pénzbüntetésre és a csirkék árának elkob­zására Ítélték- Az ítélet jogerős. Erkeli AnfáJné kolozsi lakos mult ősz- Szel egy sovány kacsát 17 pengőért adott el. 150 pengő pénzbüntetést kapott. Az ítélet jogerős. Guttmann Salamon kolozsvári baromfi- kereskedő mult év nyarán egy pár csirkét 8 pengő he’yett 16 pengőért adott el. A bíróság egyhónapi elzárásra, egyévi jog­vesztésre és a 16 pengő elkobzására ítélte. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott enyhí­tésért jelentett be semmiségi panaszt. T ngurean Makaria apahidaii asszony egy kiló hagymáért 90 fillért kért 28 fillér he- llyett. 100 pengő pénzbüntetést kapott. Az ítélet jogerős. Topán Györgyné gyalul asszony ki akart csépelni házilag néhány kéve búzát. 100 pengőre büntették. Az ítélet jogerős. Epure László kajántói földműves múlt év február 15-én egyik vevőjének beszün­tette a további fejsz állít ást, mert az illető nem akarta megadni a tehéntejért kért 50 fillért. Epure Lászlót egyhónapi elzárásra, 100 pengő pénzbüntetésre és kétévi jog- vesztesre ítélték. Miután az Ítélet jogerőre emelkedett, az árdrágító földművest azon­nal letartóztattak es átkiserték az ügyész­ségi fogházba büntetése kitöltése végett. Áthelyezték a budapesti TÁBORI POíSTATUDAKOZÓT. Ille­tékes helyről {elhívják a közönség figyelmét, hogy a tábori postatuda­kozót a XIV. kerület Aréna-ut 24. sz. alatti iskolába helyezték át. Távbe­szélőn a 426—139. şz. alatt hívható. Szovjetoroszország igényé tant Kárpátaljára A baseli ,,Natiomalzeitimö“ leleplezi áss ososüok területi ScöveíelóseiS BERN, február /<?. (TP.) A Baseli Nauo- nalzedung az orosz háborús célokkal foglal­kozva utal a Pravda egyik cikkére, amely azt állítja, hogy Oroszország csupán saját felségterületéért harcol. A Pravda ezzel kap­csolatban egyidejűleg igényt támasztott a balti államokra és Besszarábiára, emellett a felhivatalos orosz sajtóorgánum a szovjet fennhatóság Finnországra és egész Romániára való kiterjesztésének a lehetőségére is tett utalásokat. é A Nationalzeitung utal arra is, hogy azo­kat a moszkvai nyilatkozatokat, amelyekben Moszkva lemond a beavatkozásról és a terü­leti terjeszkedésről, csupán grano sulisnak kell értenünk. A lap emlékeztet arra, hogy a balti országokon ói Finnországon kívül az orosz igények birodalmához tartozik Kárpátoroszország, a tengerszorosok és a Balkán is. A lap többek között meg a következőket iria: ' Az az éles hang, amellyel a „Vörös csil­lag“ orosz katonai lap Magyarország el­len fordul, arra enged következtetni, h >gy Oroszország a rutén földre is igényt tart. A Pravdából értesülünk arról, hogy Sztálin májusi beszédében, amelyből lemond az idegen felségterületekről, ki feje zenen meg­említette Iránt is. Ma azonban nem titok, hogy a brit kormány a győzelem esetére kiutat biztosított a Szovjetnek a Perzsa­öböl felé, ez azonban perzsa területek el­foglalása nélkül lehetetlen. Ezzel kapcsolatban felvetődik a török ten­gerszorosok kérdése. Az adanai találkozó napjaiban Szovjetoroszország Churchill és ankarai nagykövete révén értésére adta Tö­rökországnak, hogy nem táplál támadó szán­dékot és hogy elismeri Konstantinápoly és a tengerszorosok felett a török fennhatóságot. Nyomban kitűnt azonban, hogy Moszkva a Fekete-tengerhez vezető kijáró említésekor bizonyos fajtájú török—orosz kondominium- ra gondolt. A moszkvai török nagykövet az elmúlt napokban a kölcsönös török—orosz ér­dekeket érintő fontos tárgyalások folytatása céljából Ankarába érkezett. Atigh.i tévedünk. ha ezeket a tárgyalásokat egy olyan egyez­mény előkészítésével hozzuk összefüggésbe, amelynek segítségével a Szovjetunió békés utón vet véget feketetengeri jogságának. Fia pl. azok a különböző tervek, amelyek a Németország és Oroszország, között fekvő szláv országok szövetségére vonatkoznak, va­lóban megvalósulnának, úgy érthető, hogy ez nem történhetne meg Oroszország akarata ellenére. Mint látjuk, az angol barátságáról közis­mert baseli Nationalzeitung Oroszország eu­rópai igényeinek kérdésével egyáltalán nem a brit propaganda-elvek értelmében foglalko­zik. A Nationalzeitung is számol azzal, hogy az orosz hatalom legalább is jelentős mér­tékben előretör Európában, amennyiben ez módjában állana. Rendkívül figyelemreméltó, hogy éppen ez a lap utal arra, hogy Amerika és mindenekelőtt Anglia nem akadályozhatnák meg ezt a szov­jet-terjeszkedést, sőt ellenkezőleg, inkább hoz­zásegítenék aspirációinak megvalósításához. AZ USA NEM ISMERI EL SZTÁLIN IGÉNYEIT A Newyork Times, amelynek szovjetbarát magatartása ismeretes, hosszabb cikkben vá­laszol a Pravda ismert cikkére. Kijelenti, hogy az Egye sült-Államok a balti államoknak a Szovjethez való csatlakozását nem ismer­ték cl. Fiurópa, az egyesült nemzetek és az orosz ér­dekek összhangbahozatalának szükségéről ír­va, rámutat arra, hogy az orosz kormány az Atla.nti-chartahoz való csatlakozásával határozott kötelezett- 1 ségeket vállait. Az Atlanti -charta ugyanis kizárja a területi változási, hacsak nem az érdekelt nép kívánja. RIKA áztató és EIKÄ surolópor nem háborús pótanyag RIKA a legjobb minőség! RUCA Kapható: Köztisztviselők, Der- mata, Irisztelepi és Kaláka-szövetkezetben. ZATHURECZKY EDE BESZÉL a modern zenérő , mai műsoráról, hangversenyeiről és tanítványairól Tegnap a színház nézőterén pillantottuk meg Zathureczky Edét, a hírneves hegedű­művészt; a földszint baloldali proscénium- páholyából nézte az Aidát. A szünetben meg­egyeztünk vele, hogy előadás után a Ncw- Yorkban találkozunk. Laczó István, Vaszy Viktor, Farkas Ferenc társaságában, vacsorá­zott s közben beszélgettünk. Szóba került többek között a modern zene s igyekeztünk kitudni a véleményét ebben a fogas kérdésben. — A Sturm und Drang korszaka elmuló- ban van — mondotta —. Közvetlenül az első világháború után sok túlzással találkoztunk, mondhatni, a szellemi anarchia tünetei mu­tatkoztak a művészetekben, például a festé­szetben, de épp úgy a zenében is. Gyökeres elszakadást kívántak minden hagyománytól, az atonalitást hirdették, mint az uj zene fő kifejezési eszközét. Ma már azonban, akiket a legmerészebbek közé számítunk, azok is lehiggadt, tisztult, klasszicizáló hangon szólnak. Ezután szóba hoztuk a ma esti rendkívül érdekes összeállítású, igényes műsorát. örömét fejezte ki Zathureczky Ede afölött, hogy Kolozsvárt ilyen igényes műsort játsz­hat, majd igy folytatta; — Tavalyi hangversenyem visszhangja győzött meg arról, hogy a kolozsvári kö­zönség a zene lényegeben kíván elmélyedni s itt nincs szükség külsősége? hatásokra. Ezért tisztán művészi szempontok vezettek műso­rom összeállításában. Bemutatóit egy Locatelli- szonátát, amelyet körülbelül háromszáz per­klasszikus mü közül választottam ki. Jól esett látnom, hogy még mindig találhat az ember remekműveket, melyek vagy feledésbe men­tek, vagy még máig felfedezetlenek. A műsoron szereplő átiratairól is szó esett. — Francoeur-átiratom egy teljesen isme­retlen mü átültetése hegedűre. Bartók müvei közül a „Gyermekeknek“ cimü zongoradara­bokból választottam ki tizet s ezeket irtani át hegedűre, nagy gonddal, szigorúan vigyázva arra, hogy a müvek jellegét és harmóniai fel­építését tiszteletben tartsam. Az az érzésem, hogy hegedűre különösen alkalmasak ezek az apró remekek. A sorozat mindenik darabja egy-egy ősrégi, „szűz“ magyar népi dallam, ezek átírva, hangszinben jól szembehelyezhe- tők a zongorahanggal és hegedűn még termé­szetesebben, cnekszerübben hatnak. Hinde- mithnek, a nagy modern német szerzőnek egy korai müvét is játszom, amivel viszont bebi­zonyíthatom, hogy az igazán tehetséges, el­mélyedő és tiszta szándékú alkotó művész a modernséghez 'is hosszú fejlődési folyamaton keresztül jut el s nem úgy, mint az említett „anarchisták“ közül sokan, akik csak-a min­denáron való újszerűsége: hajszolták. Időközben ránkköszöntótt a záróra, a tár­saság elbúcsúzott s mi a szálló előcsarn fká­nak két kényelmes karosszékében folytáttuk a beszélgetést. Átterelődött a szó Hindern:h világhírű brácsa-versenymüvére s ezzel kap­csolatban megkérdeztük Zathureczky Edét: miben rejlik az oka annak, hogy olyan rit­kán hallani modern szerzők hegedű-verseny­müveiről, mindig Beethoven, Mozart, Brahms, Csajkovszky hegedűversenyeit halljuk és mondanunk sem kell, hogy szivesen halljuk, de modern mü nem állna rendelkezésre? — írnak a mai szerzők is hegedűversenye­ket — válaszolta Zathureczky Ede. — Nagy általánosságban azonban — tisztelet a kivé­telnek — ezek a müvek nem szólnak Myan önkéntelen és közvetlen hatással a közönség­hez, azért a művészek ritkábban tűzik műso­rukra. A magam részéről úgy érzem, hivatás­ként vállalni kell az uj szerzemények bemu­tatását, még ha a siker kevesebb tapsban jut­na is kifejezésre. Jómagam például minden évadban legalább egy uj, vagy kevésbé ismert * esetleg ismeretlen versenymüvet viszek a kö­zönség elé. Nemrég Respighinek egy nem túlságosan hálás, de zenei tartalom szempont­jából annál értékesebb müvét játsztam min­denfelé. Érdeklődtünk afelől, hogy Készül-e kül­földi hangversenykörutra. Elmondotta, hogy a zsebében lévő szerződés szerint 23 hangver­senyt kell adnia tavasszal Olaszországban. — De talani kolozsvári lap számára érde­kesebb ennél — mondotta —, hogy Dohná- nyi Ernővel hivatásnak és küldetésnek érezve, a legutóbbi hetekben bejártuk a székelyföldi városokat. Hangversenyeztünk Marosvásárhe­lyen, Székelyudvarbelyen. Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredán. Túlzás nélkül mondhatom, hogy Marosvásárhelyt van az ország egyik legjobb hangversenyterme, a közművelődési palotában s egy rendkívül jó Bösendorferre bukkantunk ugyanott. Még tanítványairól szólt pár szót. Elmon­dotta, hogy egyik rcndkivül tehetséges növendé­ke, a 15 éves Cserfalvi Eliz nyerte tavaly a Hu- bay és Reményi-pályázatot. Régi gárdájából pedig Lengyel Gabriella, Virovay Róbert, Zöldi Sándor, Albert Ferenc s az olasz Pio- vesan Sirio már jónevű hegedűsök. A háború ellenére sok külföldi tanítványa van most is, éspedig négy olasz, egy észt, egy román és egy amerikai. — S hogy tetszett az Aida Kolozsvárt? — leptük meg az utolsó K érdessel. — Őszintén meglepett a kitűnő előadás. Úgy hiszem, a kolozsváriak hálával adóz­hatnak Vaszy Viktornak lelkes és magasren- dü művészi munkájáért. ‘^Éjfélre járt az idő, amikor bu:$űt vettünk a hegedű nagy magvar mesterétől. ikb). „1 román nye v és az u latin nyelvek“ Tamás Lajss d\ ebaíása Kolozsvár, február 19. A szabadegyetem elő­adássorozatában legutóbb Tamás Lajos dr. tartott) e’őadást „A román nyelv és az ui la­tin nyelvek” cirnmel. Az előadást megelőzőleg dr. Szabó T. Attila egyetemi tanár, elnök, rövid megnyitó beszé­dében ismertette az előadó fáradhatatlan mun­kásságát. Az előadó ezután ismertette a román nyel­vet: A román nyelv egyik arcáva* 1 Nyugatra, a másikkal a bizánci-szláv Keletre néz, F.r- dekes példája az olyan latin népnyelvnek, amely Bizánc művelődési övezetében, vele semminő közvetlen rokonságban nem álló nyel­vekkel (albán, bolgár, szerb, gc-rög, török! együtt nőtt fel s kapta meg alapvető jellem­vonásait). A balkánfélszigeti latin népnyelv, ame'yet az északi tartományokban beszéltek s amelyet a románok írák-illir ősei is megta­nultak a hatszázéves római uralom idején, a Kr. u. IV. század vége óta1 a nyugati latin népnyelvtől e’szigetelve fejlődött tovább, mert a birodalom kettészakadása (Nyugati és Ks*- ’éti Császárság) az eladdig egységes ütem­ben kibontakozó latin köznyelvet is kétfe'é szakította. Ezért nincsenek meg a román nyelvben mindazok a nyelvi újítások, ame­lyek a nyugati újlatin nyelvekben az V. szá­zad után honosodtak meg. Mélyreható különbségek forrása lett a17 a tény is, hogy mig a nyugati újlatin nye’vek állandóan felfrissültek és gazdagodtak az egyházi és irodalmi latinság kincseinek ki*- aknázé6a révén, a román nyelv az egyházi szláv nyelvre volt utalva, a román népnye’v pedig azokkal a nem újlatin nyelvekkel ke­veredett), amelyek beszé’őivel a románság együtt élt. Itt magyarázhajuk azt a sok a’bán, bolgár, szerb, török, görög elemet, amely megvan a románban, de teljesen hiányzik a nyugati újlatin nyelvekből. A románból vi­szont hiányzanak1 a régi germán szavak, ame­lyek Nyugaton oly jelentős mértékben kerül­tek bele az olaszba, a franciába-, a spanyolba ée a provanszál nyelvbe. Külön kell megemlé­keznünk arró’ a művelődéstörténeti szempont­ból is nagyjelentőségű magyar hatásról, amely a román nyelvben tapasztalható, mig Nyugaton egyikét szótól (mint kocsi) eltekintve, ez a nye’vi jellemvonás hiányzik. Magával a lati­nos nyugati és magyar műveltséggel ’s első­sorban a magyar humanisták közvetítésével ismerkedtek meg a románok s egész sereg latin szót köszönhetnek ennek a magyar közveü- tésii művelődési és nyelvi hatásnak. A román nyelvtanban is számos olyan jelen­séget találunk, ame’y hiányzik a nyugati új­latin köznyelvekből, de viszont általános használatnak örvend a balkáni nyelvekben A román nyelv tehát nem fejlődhetett nyugati tipusu uj’atih nyelvvé, merj! történeti és táji tényezők az ortodox bizánci-szláv művelődési övezetbe utalták s ebben a környezetben nyerte végleges formáját. Az újabban erőre kapott nyugati hatások inkább a müveit tár­sadalmi rétegek nyelvét érdekük, a népnyelv arculatát lényegesen nem befolyáso'hatták. Az igen érdekes és fölötte időszerű előadást a közönség hálás tetszésnyifvánitással fogadta. Befejezésül az elnök megköszönte az igen értékes előadást és bejelentette, hogy a ’eg,- közelebbf szabadegyetemi előadás február hó 23-án, kedden lesz az uj klinika előadótermé­ben. DÍJMENTESEN SZALUTfA A NAGY­VÁRADI VILLAMOS A SEBESÜLT KA­1 ON A KÁT. A nagyváradi városi villamos- vasút igazgatósága értesítette a honvédkórhá­zak parancsnokait, hogy a kórházakban ápolt sebesült hovnédekel rangkülönbség r. Hkiil va­lamennyi vonalán díjmentesen szállítja és e célra a honvédkórházak parancsnokságainak különleges menetjegyeket bocsátott rendelke­zésére.

Next

/
Thumbnails
Contents