Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-19 / 40. szám

19 4S leb már 19.

Eltr-NZfiK

Alcar-e hsdliaEsi a Szovjeáanié ?

 moszkvai „megnyuigfoiá“ nyilatkozatok és vaSőái

feientőségiik

Irta KÖRÖSI SÁNDOR

Az a sokatmondó tény, hogy Sztálin semmiképpen sem volt hajlandó elmenni Roosevelt és Churchill legutóbbi találkozójára, sőt a casablancai értekezleten egyáltalán nem képviseltette magát, most már az angolszász táborban is nyilvánvalóvá tette, hogy a Kreml ura nem akarja elkötelezni magát, fenn akarja tartani cselekvési szabadságát. Ahhoz még nagy kegyesen hozzájárult, hogy a brit birodalom főkormányosa és a szovjeturalom egykor legádázabb ellensége, Churchill, mintegy Canossa-járásként meglátogassa és parolázzon vele, kézdörzsolve és kajánul elfogadja a világ két legnagyobb kapitalista államának udvarlását és ajándékait, katonai téren kész xs együttműködni velük, amennyiben ez a Szovjetuniónak előnyös, de kötelezettségek vállalását, a jelek szerint, határozottan elhárítja. A Kremlnek megvannak a saját háborús és békecéljai, eredeti elvei és elgondolásai alapján s ezeket az általa gyűlölt és halálraítélt polgári államok célkitűzéseivel összeegyeztetni még akkor sem tudná, ha akarná, hiszen ebben az esetben saját lényegét kellene feláldoznia. Lenin még a bresztlitovszki béke- szerződés vitája idején megnyugtatta az aggodalmaskodó bolsevikokat, hogy a szovjetállam csak úgy támogathat egy kapitalista államot, mint ahogy akasztott embert a kötél támogat, Sztálin pedig évek óta egyebet se hajtogat beszédeiben, mint hogy a Szovjetunió soha más számára a gesztenyét kikaparni nem fogja. Ezek utáni nincs is mit csodálkozni azon, hogy a „vörös cár'4 csak annyiban eszik egy tálból cseresznyét burzsoá fegyvertársaival, amennyiben ez neki előnyös, de ennek ellenében törekvéseit és elképzeléseit fel nem adja. Nem tette ezt akkor >em, amikor úgy másfél évvel ezelőtt igen szorongatott, válságos helyzetben volt, miért tenné hát most, amikor a hadiszerencse neki kedvez.

A jelenlegi angolszász—szovjetorosz viszony ugyanolyan, mint amilyen az i93>-ben létrejött francia—szovjet katonai szövetség volt: Moszkva elvárta, hogy Páris eleget tegyen minden kötelezettségének, saját kártyáit azonban nem volt hajlandó kiteregetni. Ezért aztán a nagy szövetségesdi teljes csődöt is mondott, amikor működésbe kellett volna lépnie: mind a két fél a maga feje szerint járt el, miután Moszkvának már a látszólagos együttműködésre sem volt szüksége.

MEGNYUGTATÁS, AMELY MÉGINKÁBB NYUGTALANÍT

A Kremlnek ez a korántsem uj magatartása, Sztálinnak ez a fokozott huzódozása az angolszászok és a semlegesek táborában érthető megrökönyödést és aggodalmat kelt. — Ugyan* mit akar Sztálin, mik a céljai — kérdik sajtójukban többnyire megdöbbenten, mintha a bolsevista szovjetállam immár több, mint 25 esztendős fennállása alatt ez nem derült volna ki a napnál is világosabban. Vájjon beéérné-e a Szovjetunió 1941 junius 22-e előtti területének visszafoglalásával, avagy tovább is menne és ha igen, meddig; csak még Finnországot, a Balkánt, a Dardanellá- kat, meg a Perzsa-öbölhöz való kijáratot igényelné, vagy ennél is többet? Ezeket a találós kérdéseket latolgatják-boncolgatják, noha ez minden tekintetben fölöttébb meddő és haszontalan dolog.

Annál figyelemreméltóbb, hogy éppen a haromhatalmi egyezmény hatalmainak vereségere számitó angolszász táborban nő mindinkább az izgalom amiatt, hogy a bolsevista szövetséges nem hajlandó lekötni magát és megfogadni: angol, amerikai és többi fegyvertársainak a köreit legteljesebb győzelme eseten sem fogja zavarni, hanem szépen megül háború előtti határai között, mi több, lelkesen es önzetlenül közre fog működni az angolszászok vezette kapitalista világ újraépítésében és felvirágoztatásában, hogy ezálA sakkjátékos régen várt könyve:

Maróczy Géza: Százhúsz érdekes játszmám.

Kivonat a szerző előszavából: „Versenyeken játszott játszmáimból 120 mesterjátszmát adok a tanulni vágyó, törekvő sakkozó kezé- be5> hogy a gyakorlati középjáték bonyodalmait is bemutassam és megkönnyítsem munkájukat a tökéletesedés felé való haladásukban. Utat mutatok, hogy miként lehet és kell a már ismert megnyitásokból áttérni a középjátékra és ott továbbhaladni a leegyszerűsített végjátékig, sőt magában a végjátékban is.“

'Ára fűzve y pengő, kötve 7 pengő.

Kapható az ELLENZÉK könyvesboltban, Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk.

tál —- önmaga alatt vágja a fát.

Pedig hát a Kreml végül mégis megnyilatkozott, megnyugtatandó „szövetségeseit" s egyben kiszemelt áldozatait, hiszen ezek teljes feleszmélésc és védekezésük végső kifejlesztése nem érdeke. A moszkvai Pravda nemrég nagy feltűnést keltett cikket közölt, amely hangoztatta, hogy a Szovjetunió csakis saját területének visszahóditásáért harcol s egyéb területi igényei nincsenek. Ezzel kapcsolatban a cikk idézte Sztálin tavaly május elsejei beszédének vonatkozó részét, amely szintén ugyanezt állította, annak hozzáfüzésével azonban, hogy a Szovjetunió természetesen támogatni fogja a „Ingázott“ népek felszabadulását. Ez a Pravda-cikk tehát lényegében olyan állásfoglalás volt, amely megnyugtatás helyett inkább olajat öntött a tűzre, hiszen a Kreml ezzel legkevésbé sem korlátozta esetleges jövőbeli cselekvési szabadságát.

Azt ugyanis, hogy idegen területeket nem altar hódítani, a szovjetkormány unos-untalan hangoztatta a múltban is, de ez mégsem gátolta abban, hogy Kcletlengyelországot, a balti államokat és Besszarábiát el ne foglalja és Finnországra igényt ne támasszon. Igaz, ezek a területek az első világháború végéig Oroszországhoz tartoztak, viszont nagyrészt éppen a szovjetforradalom által fennen hirdetett önrendelkezési jog alapján szakadtak el, vagyis vívták ki önállóságukat, amit Moszkva Finnország és a balti államok esetében cl is ismert. A szovjettaktika azonban mindig abban állott, hogy amit nem akart, vagy nem tudott közvetlenül meghódítani, azt a bolsevizálás révén igyekezett megszerezni.

fáiék a szavakkal

A szovjetállam politikájának éppen ez a kétlakisága az, ami a Kreml még oly ünnepélyes és őszintének látszó fogadalmát is kétessé és értéktelenné teszi. Hányszor előfordult az elmúlt negyedévszázad alatt, hogy a szovjetkormány mosta kezeit azért, amit a Kominternre bízott és a moszkvai jobbkéz nem akart tudni arról, amit a bal tett? A szovjetkormnáy, szükség esetén, a mostani Prav- da-nyilatkozatot is bármikor megtagadhatja, már azzal az indokolással is, hogy a Pravda a Szovjetunió kommunista pártjának a lapja, nem a szovjetkormányé, amelynek tudvalevőleg az Izvesztyija a hivatalos szócsöve.

De akár el is hihetnők azt, hogy a szovjetkormánynak magának nincs szándékában idegen területeket meghódítania, mert ez sem jelentené, hogy valójában nem tenné-e ezt mégis közvetett módon, a kommunista forradalmasitás utján, aszerint, hogy erre milyen mértékben van lehetősége. A közvetett hódítás módjának egész szertárát alakította ki már magának. Emlékezzünk csak a legkirívóbb példákra. '

Az 1920-beli lengyel—szovjetorosz háború folyamán, amikor a vörös hadseregnek sikerült lengyel területre benyomulnia, ott egyszerre lengyel szovjetkormány és lengyel vörös hadsereg alakult a Komintern lengyel tagjaiból. A „lengyel vörös hadsereg“ ugyan mindössze néhány századból állott, de ez nem számított, hiszen

a lengyel szovjetkormány rögtön létrejötte után katonai szövetséget kötött a moszkvai kormánnyal,

amely ettől a pillanattól kezdve azt hangoztatta, hogy az ő milliós hadserege csak szövetségi kötelezettségét teljesiti, amikor segíti a lengyel szovjetköztársaságot. Eszerint a

szovjetorosz haderő nem hódítóként tort előre egészen Varsóig és a Kárpátok keleti lábáig, hanem csupán, mint a lengyel szovjetállam hii és „önzetlen14 szövetségese.

Ugyanezzel a szemfényvesztő játékkal kísérletezett Moszkva az 1939 november végén Finnország ellen indított hadjáratának elején is, amikor Kuusinennel az élén, tudvalevőleg szintén finn szovjetkormányt és finn szovjethaderőt hozott össze finn híveiből s úgy próbálta beállítani az egész háborút, mintha az a finn nép felszabadítása érdekében folynék.

Hát az „önkéntesek“ változata, amellyel a Szovjetunió a spanyol polgárháborúba avatkozott be. A szovjetorosz haderő katonáinak s főleg tisztjeinek tízezreit vezényelték a spanyol baloldaliak táborába, azzal a hivatalos magyarázattal, hogy önkéntesekről van szó, akiket a szovjetkormány nem tarthatott visz- sza attól, hogy szivük vágya szerint a spanyol nép „felszabadításáért“ küzdjenek. Ra- gyimceo tábornok, Sztálingrád védője, épp a napokban dicsekedett el angol és amerikai újságírók előtt azzal, hogy első haditapasztalatait, mint „önkéntes", a spanyol polgárháborúban szerezte.

Ezek a példák megmutatták, hogy Moszkva bizony úgy is tud hódítani, hogy hódítását elleplezi, többnyire azzal, hogy csak egy elnyomott nép önrendelkezését é-s felszabadulását támogatja annak kimondott óhajára, amit az illető nép kommunistái fejeznek ki. Fia tehát a Pravda Sztálin május elsejei beszédéből azt is idézi, hogy a Szovjetunió saját területének felszabadításán tulmenőleg csupán a leigázott népek felszabadulási törekvéseit támogatja, akkor ez a leplezett térhódítás bevallása, tehát mingyárt cáfolata is annak az állításnak, amelynek értelmében meg akar maradni határai között.

Csak a hábory utáni ertiviszfmydk Jonthetnelc

A Kreml sohasem titkolta azt a törekvését, hogy a Szovjetuniót kiszabadítsa a polgári világ tengerében való elszigeteltségéből. Ezt a törekvést maga Sztálin is nyilvánosan megvallotta és hirdette s fel nem adhatja. Ennélfogva nem kétséges, hogy győzelme esetén Moszkva olyan messzire kiterjesztené hatalmát, amennyije különböző módokon csak tudná. Ez viszont kizárólag azoktól az erőviszonyoktól függ, amelyek ez esetben Európában és a világ többi részén keletkezni fognak, attól, hogy a legyőzőiteknek mennyi ellenállóerejük marad és a Szovjetunió jelenlegi szövetségesei milyen mértékben tudják a bolsevista terjeszkedést koi'dában tartani. Ezeket a jövőbeli lehetőségeket azonban ma megítélni teljesen lehetetlen, annyival is kevésbé, mert hiszen az angolszász politika vezetői körében többféle felfogás is érvényesül a Szovjetuniónak juttatandó szerepet illetőleg. Vannak például — mint ismeretes — olyan angol politikusok is, akik elvakult bosszúvágyukban a Szovjetuniónak szánják a megtorlás munkáját egészen a Rajnáig és le Görögországig, mintegy úgy gondolkozva, hogy ezt a dicstelen feladatot végezze csak Sztálin,

Katonai szolgálat áléi montesitések és halasztásod

KOLOZSVÁR, február 19. Illetékes helyről közlik, hogy behívás alól csak a meghagyottak vannak meghatározott időre mentesítve. A kapott utasítások értelmében minden hivatal vezetője gondoskodik a meghagyottak pótlásáról, mert a meghagyás időtartamát nem hosszabbítják meg. Behívás, vagy •'ó, jármii igénybevétel esetén felesleges és céltalan közbenjárókat igénybeveuni, mert ezeket az illetékesek figyelembe nem veszik. Méltányos esetekben a kérelmeket az áHományrlletékes csapattesthez kell benyújtani. A hadtest- narancsnokság a közvetlenül beérkezett

kéréseket nem veszi tárgyalás alá, hanem leadja az ál'ományilletékes csapattesthez, ami a kérelmező számára késést jelent. Illetékes helyről azt is közlik, hogyha a behívás (igénybevétel) meghatározott időre szól, és ha a netán beadott kerekemre válasz nem érkezik, a behivottnak pontosan be kell vonulnia, illetve az igénybevételnek meg kell történnie,

EMLÉKKÖNYVEK, VENDÉGKÖNYVEK nagy választékát találja az „Ellenzék“ könyvesboltban, Kolozsvár, Mátyás király-tér 9.

a további teendőket pedig a hagyományos brit „wait and see'4 elve alapján „meglátják“.

Ilyképpcn a moszkvi megnyilatkozásoknak ma sem lehet több jelentőséget tulajdonítani, mint a Kreml múltbeli fogadkozásainak. Legfeljebb abból a szempontból figyelemre méltóak, hogy elárulják, mely területeket akar a Szovjetunió közvetlenül bekebelezni, mig a többi elérhetőt kétségtelenül a szovjetizilást jelentő „felszabadítás“ ismert módszereivel vonná hatalma és befolyása alá, ameddik csak erejéből telnék, még angolszász fegyvertársainak tetszése ellenére is! Máskülönben a Szovjetunió terveire vonatkozólag azért is egészen haszontalanok a találgatások, mert egyrészt nyilvánvaló, hogy — mint minden had viselő állam — győzelme esetén legalábbis megakarja szállni levert ellenfelei területeit, másrészt pedig, mert minden ilyen, spekuláció még mindig egy olyan medve bőrére történik,, amelyet az angolszász—szovjet vadászok korántsem lőttek le, sőt életveszélyesen meg sem sebesitettek. Az angolszáz tábor osztozkodási izgalma így továbbra is csak könnyelmű, felelőtlen vágyálom.

Kiraboltak egy Dináth-uti lakatlan házat

KOLOZSVÁR, február 19. (Az Ellenzék munkatársától.) A. rendőrség bűnügyi naplójában az utóbbi 24 óra eseményei közül az alábbiakat találtuk:

Honig Károly, l)onát-ui 76- szám alatti la.kos feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki a Donát-ut végén lévő jelenleg lakatlan nyári házát feltörte és onnan csaknem minden elhozható értékes holmit ellopott. Kályhákat vitt el, az összes edény- ég porcellánncmüeket, mat- rácokut, ágyneműt és egyéb ingóságot, úgyhogy az anyagi kár több mint kétezer pengő. A rendőri vizsgálat feltevése szerint a betörőnek nyilván bűntársai is voltak, s az ellopott holmit valószínűleg szekéren szállították el. A tettesek kézrekeri- tésére széleskörű, erélyes nyomozás indultA rendőrség őrizetbe vette Berki Sámuel, írisz-telep 7. szám alatt lakó büntetett előéletű napszámost, valamint két bűntársát, Bunáesi János és András János., ugyancsak irisztelepi fiatal napszámosokat. A nyomozás ugyanis megállapította, hogy sorozatos lopásokat követtek el a MÁV k árára, olyképpen, hogy a ho^t vágányokon álló teherkocsikról leszerelték az öntöttvasból készült féktuskókat és azokat ellopták. A "opásokat időnként, amikor csak alkalmuk nyilt rá, sorozatosan megismételték és ezáltal a MÁV-nak I mintegy 800—1000 pengő körüli kárt okoztak. A rendőrségi kihallgatásuk után mindhármukat átadták további eljárás végett az ügyészségnek.

Ravasz ötlettel elkövetett szélhámosság ügyében tett feljelentést özv. Kakán 4/dr- né, Kriza-utca 15- szám alatti lakos. Feljelentésében elmondta, hogy a napokban megjelent lakásán egy ismeretlen fiatalember, s azzal az ürüggyel, hogy Nagybányán munkaszolgálatot teljesítő fiának készséggel elvisz csomagot, ruhát, élelmi- \ szert és pénz csalt ki tőle. összesen mintegy 300—350 pengő értékben. Az átvett holmikat nem juttatta el a címzetthez és azóta nyoma veszett. A rendőrség a szélhámos fiatalember kézrekeritésére megindította a nyomozást.

Előéletének feíds'ífése míoíí eííia'Gf?ztották Rűse 5 nder Mnp°rének idr^aldsäi

KOLOZSVÁR, február 19. (Az Ellenzék munkatársától.) Néhány nappal ezelőtt hosszabb riportban ismertettük Nagy Sándor 34 éves rovottmuUu műszerész előéletét, abból1 az alkalomból, hogy a rendőrség betörés gyanúja miatt letartóztatta a volt román ügyészségi-fogházi tisztviselőt- Nagy Sándor ellen az a gyanú merült fel1* hogy a déli záróra alatt betört Kocsis Ernő Unió-utcai órás üzletébe és ellopott 1800 pengő készpénzt, valamint három darab, összesen 285 pengő érlelni órát.

Nagy Sándor, akinek a fényes nappal elkövetett boltbetörés volt a „szakmája", már a megszállás idejében többször szerepelt a bűnügyi krónikában. Ugyancsak betörésért börtönbüntetésre ítélték. Büntetését a ko-iozsvári ügyészség fogházában töltötte ki, ahol irodai munkára alkalmazták és szabadulása után is ottartották.

A törvényszék egyes büntetőbirája a Kocsis Ernő terhére elkövetett bűncselekménye miatt vonta tegnap felelősségre Nagy Sándort. A tárgyaláson csak részben ismerte be Nagy Sándor a terhére rótt vádakat. Ugv adta elő az esetet, hogy a nyitva felejtett ajtón hatolt be az órásüzletbe s csupán a három óra eltulajdonítását ismerte be.

Ezzel szemben a károsult bizonyította, hogy a betörés napján pontosan bezárta az üzlet ajtaját, amelyet visszatérése után is zárva találtElőéletére vonatkozóan a legnagyobb meglepetésre azt vallotta Nagy Sándor, hogy sohasem volt büntetve- Kihallgatta a törvényszék vitéz Sárossy Sándor detektívet, aki az ügyben nyomozott é? elmondotta, hogy a rendőrség tudomása szerint Nagy (Sándort már nyocizbon büntették meg hasonló cselekményekért.

Miután a bírósági iratokból nem "ehetett megállapítani, hogy Nagy Sándort hányszor büntette már meg a törvényszék, a tárgyalást elnapolták, amig a betörő előéletére vonatkozó összes adatokat beszerzi a biróság.