Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)
1943-02-18 / 39. szám
^:' C 2 A 5 j V Ü123 öV "A ? A KxUrn. BUDAPEST a iri a - - -• Pft r 1 h m«- n fc WS fű5 . ** CSÜTÖRTÖK, 1S43 február IS. LXIV. évfolyam, 39. szám. Ara í2 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. ein. Telei.; II—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72C56 —BKBTUMiI'Ii llfciHI dl ■ IIfcllllll 11 IIII III ill, JUKffiáKa IL1PIT0TTS: BlRI.fi6 MIKLÓS vme^rmmaraacj^x Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓV/JXAIAI" Rt. Kolozsvár. Eiőíizetési árak: 1 hóra 5-20 Fm negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évié 36.80 ?. Essasi oasHaraBOH ¥@sz©isd@ mam^még (P.) Máthé Elek, az Újvilágba vándorolt testvéreink sorsának helyszíni búvára, bosszú cikket közölt az amerikai magyarság megtartásáról. A külföld magyarságát két csoportban tárgyalja: egyik az egykori magyar birodalom megszállott területein úgynevezett nemzeti kisebbségbe jutott magyar törzslakosság, másik a szélrózsa minden irányában kenyérkeresetre elszéiedt vílágvándor magyar tömeg. Amíg a kisebbségi kenyérre jutott magyarok és az <>Romániába özönlött székelyek létkérdései valóban izgatták a magyar írástudókat, az öt világrészben szétszóródott magyarok küzdelmes életével alig foglalkozott valaki. A földkerekségen mindenütt vaunak magyarok — elég szomorú —, de az utódállamok magyar törzslakosságáiól eltekintve, legnagyobb tömegben az északamerikai Egyesült Államokban. Latin Amerika mint. egy' hatvanötezer magyarjával szemben Kanadában ötvenezer, Kuba-szigetén mintegy ötezer, Közép-Amerikában meg mintegy tízezer magyar él, az Egyesült Államok területén pedig kerek számban hatszázezer. Elindullak kenyeret keresni, összeverődtek valahol, túl a nagy vizen, s azóta külön világot rendeztek be maguknak, önerejükre voltak utalva. Az ország népe azóta megérte a kiegyezést, később ezredévet ünnepelt, a századforduló után a gazdasági fellendülés Ígéretében bizakodott, aztán nekirugaszkodva készült megtámadott államiságának védelmére, szóval: események'* ben bőven volt része, csak éppen az amerikai magyarsággal nem ért rá foglalkozni Személyi kapcsolatok ápolásán túl, az első komoly találkozás csak a kilencszázas évek elején következett be az újvilági és óhazai magyarok között, az is az amerikai magyarok kezdeményezéséből történt és egy diszzászló átnyujtásáig terjedt. Pedig az amerikai magyarok kitűnő társadalmi szervezettségükre támaszkodva olyan lépéseket tettek, amelyekkel megszégyeníthették az akkori vezetőréte- günket. Jelentős összeget gyűjtöttek össze Vörösmarty Mihály felállítandó szobrára, aki minden más magyar költőnél mélyebben zengett a lelkűkben, hiszen ő irta erről a földről, az elhagyott magyar földről, hogy itt élned- halnod kell. Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján, 1902-ben, az amerikai maJ gyarok. Cleveland-ben szobrot emeltek a magyar szabadságharc vezéregyéniségének, hazulról vittek földet alája, hogy magyar földön álljon, de itthon még a Kossuth nevét viselő íüpeetlenségi pártnak sem jutott eszébe kép-1 viseltetnie magát az amerikai magyarok ünnepségén. Négy évvel később,""' 1906-ban ugyancsak az amerikai magyarok társadalmi összefogásának eredményeképpen felállították Budappsten Washington György szobrát, 1928- ban Uj Yorkban a Hudson folyó partján emeltek szobrot Kossuthnak,\ de mindkét alkalom csupán a felületes ünnepségig jutott, tovább egy tapodtat sem. Ezek után került sor 1029-ben a Magyarok I. Világkongresszusára. Kilenc esztendő múl va, 1938 Szent István hetében másodszor is összeült a Magyarok Világkongresszusa, a közelgő háború előszele már elsodorta a kibontakozó tervek megvalósitásának lehetőségét. Az „átfogó és teljes magyar helyzelis- more!" a kitörő vihar miatt csak szende kívánság maradt, az amerikai magyaros pedig éppen úgy el vannak reteszelve tőlünk, m^nfha nem Budapesten állították volna fel az első európai Wasbington-szobrot és nem nálunk állítottak volna emléket az amerikai katonának, Bandholz tábornoknak. Az amerikai magyarság társadalomtudományos vizsgálat szempontjából is hallatlanul érdekes képe! nyújt és igen használható tanulságot tesz kétségtelenné. Azt, hogy a földműves lakosság és a mezőgazdasági "népesség birfcktalnn rétege is gyorsan válik kifogástalan ipari munkássá, mihelyt a feltételei meg vannak. A letarolt erdővidékekről, az elaprózott fötdszalagokról és a nagybirtokok birodalmából özönlöttek a íöldíelen tömegek Amerika felé. Mindenkiben az a vágy égett, hogy ott kint pénzt szerezzen s azzal itthon majd^föhlet vásárolhasson. Népmozgalmi nyilvántartásaink tudnak is arról, hogy' 1908 ás 1930 között százötvenezer magyar anyanyelvű kivándorolt tért vissza az országba. Sajnos, a statisztikusok figyelme nem terjedt ki arra is, vájjon valóban szerezhetíek-e egy darabka földet. Odakint a magyarok módosabb rétege városi ispolgár: pék, korcsmáros, hentes, fűszeres, kis vállalkozó. Egyházközségeket tartanak fenn. betegsegélyző egyesületeket szerveztek, énekkaruk van, műkedvelő társulatokban élik ki mii vészka jiamaikat. Tehát alaposan berendezkedtek ott, társadalmi szervezkedéssel szilárdították meg helyzetüket, s igy a hazatérés reménye egyre halványabb lett telkükben, egyre több kapocs fűzte az uj földhöz és j egyre kevesebb szál a régihez. Ilyen szertetekintés után kanyarodunk vissza a kérdés lényegéhez: mit ér nekünk az amerikai magyarság? Egy csupán elméleti sikon mozgó gondolkozás a magyarság tapasztalt és értékes tartalékának tekinti, haza kiáll szállítanunk őket onnan. Ez az ötlet nem csupán i számgyarapitó nemzetpolitikai tervekbe illenék i be, de a magyar iparosodást is jelentős lépés- i sei vinné előbbre — mondják. Egy másik, higgadt vélemény szerint az amerikai magyarság alig jelent többet számunkra a megértő és szerető testvérnél. Nekik önmagukkal szem- I beni kötelességük, hogy mint társadalmi lények, megalapozzák anyagi függetlenségüket, nekünk pedig az, hogy segítsük őket magyarságukban is megmaradni, ameddig lehet. A két felfogás összeegyeztetéséből származik a harmadik. Nem minden amerikai magyar jönne haza, nem is találná meg mindenki a létalapját, társadalompolitikai fejlődésünk sem bir akkora ugrást tenni, hogy egyszerre egy félmilliónál is nagyobb tömegnek helyet szorítson itthon. Az első amerikai nemzedék egy része azonban ma is sóvárogva gondol haza, az itthoni tájra. Ezekből kitelne úgy huszezemyi ember, sőt talán harmincezer is. Az óriási tömeg megmozditása azonban képtelenség, annak költségei nem a magyarság teherbírásához vannak szabva. A többivel szemben az a legelemibb kötelességünk, hogy legyünk segítségükre magyarságuk megőrzésében, ameddig egyáltalán lehetséges. A magyarságmentő munkának sajátságosán nehéz feladata lesz, hiszen a második amerikai magyar nemzedék, a már kint születettek rétege, szívesebben és könnyebben beszél angolul, mint magyarul. A harmadik, most születő nemzedék már csak kivételesen és törve beszéli nagyapái nyelvét. Itt tehát nyelvében nem iehel megtartani a magyart. Itt bukkan elő a nagy talány: miképpen lehet tudatában magyarnak megtartani azt a tömeget, mely nyelvében már idegen? Az amerikai magyarság esetében erre a kérdésre kell gyakorlatban válaszolna A második nemzedék csodálatosképpen valami sejtelmes, rajongó szeretettel veszi körül az óhaza emlékezetét, ami érthető is, hiszen az apák, akik közül bizony nem egy lelki megbántottságában hagyta el szülőföldjét, íiaiaknak már csak a szépe}, a jót, s a hazasóvárgást adta tovább hagyatékul. Itt tűnik ki: milyen erős kötelékek fűzik egymáshoz a magyarokat, hiszen az amerikai magyarok közt napról-napra gyérülnek a magyarul tudók és magyarul beszélők. Ml a magyar? — nyelvközösség-e, vagy tudatközösség? Az amerikai magyarok példája megerősíti azt, amit már a moldvai és óromániai magyarok esetében is tapasztaltunk: a tudat- közöseég akkor is szorosan »együtt tartja a magyarokat, amikor a nyelvi közösség már felbomlott. Az amerikai magyarság még igy, tudálkö- zösségig leszűkített nemzetiségében sem tartható meg örökké magyarnak. Ravasz László fájdalmas lemondással az olvadó jégtábláéhoz hasonlítja az amerikai magyarság sorsát: előbb-utóbb elfogy. Német és olasz példa szerint angol nyelven dolgozó, magyar célú társadalmi egyesületek munkájával lehetne egy ideig szitani bennük a magyar tudat tüzet, amíg Cleveland, Pittsburg, Buffalo és más nagyobb magyar néptalaju telepek fel nem szívódnak Amerika mérhetetlen néptengerében. Az amerikai magyarság azonban nagy többségében örökre veszendő ériék a mi számunk ra. Két kötelesség és egy tanulság származik ebből az esetből a magyarságra. Egyik kötelesség az, hogy a háború után anyagi erejéhez mérten minél több magyart hazasegltsea magyar földre, másik az, hogy az oltmaradók* nak lehetőséget nyujtsc-n magyar tudatuk megerősítésére és megőrzésére, amig emberileg lehetséges. A múlhatatlan nagy tanulság pedig az, hogy a jövőben úgy vigyázzunk a magyar vérre, a magyar munkaerőre, a magyar dolgozó kezekre, ahogy a iegnagyooh kincsre szokás. Fölötte takarékoskodnunk keli a magyar nép ivadékaival, mert igy gyűjtőnk biológiai súlyt, életerőt európai küldetésünk és nemzeti törekvéseink lenditőkerekéie. Német ellentámadás megtisztította Cliarkov kfiiváNs# az ellenségtál Timosenko egyezteti össse a szovjet és az angolszász hadműveleti terveket - Ármin tábornok csapatai folytatják afrikai előnyomulásukat Uj állásokban veszik fel honvédéin! az ereszek elleni küzdelmei BERLIN, február 18. (MTI—Inter ro-ban változatlan hevességgel folyik a sí a németek egész sor fontos ellentámadás elorehajszolt szovjet hadoszJopok ellen, : va, visszaiiztek a parti erdőségbe. A váró a város szélén húzódó vasúti töltés ellen visszavertük s közben 23 harckocsit lőttí vasúti töltést. Az égő városban is sulyo jelnek sikerült volna lövészkötelékeit mej port az északi külvárost megtisztította a tói és záróállást épített, ahonnan visszavi BERLIN, február 18. Német illetékes körökből származó ma reggeli hivatalos közlés szerint a német csapatok tervsze- rüen megkezdték Charkov kiürítését. A kiürítésre vonatkozó intézkedések végrehajtása a legnyugodtabb körűimén vek között, az ellonséff minden beavötkozá 'tói roentef.) Charkov környékén és magában a vá* yos harc. A várostól délbe és délkeletre indítottak a donecrnenci fen vő érd öböl aelyeket igen su"<yos veszteségeket okoz- keleti részén a Szovjet támadást intézett A szovjet csapatokat 14 alkalommal k szét, amelyek közü-1 egy sem érte cl a utcai harcok voltak anélkül, hogy o Szov- rősilienie. Egy nagyobb német harci eső- éjszakai harcban benyomnh holsevisták- le a további támadásokat. sen, zavartalanul folyik, teljesen a kitűzött hadműveleti feladatok pontos végrehajtásával. A Charkovért vívott harcok. e<lientéTben o külföldi állításokkal, még egyáltalán nem értek véget. A valómig az. hogy még elkeseredett harcok lombéinak. Az erős német eiíientámadások komoly és mind nagyobb veszteséget okoznak a Szovjetnek. TIMOSENKO EGYEZTETI ÖSSZE A SZOVJET ÉS AZ ANGOLSZÁSZ TÁMADÁSI TERVEKET BERN, február 18. (Búd. Tud.) Roosevelt elnök a londoni Daily Express jelentése szerint magához hívta legmagasabb rangú katonai tanácsadóit, hogy velük tanácskozásokat. folytasson. A Sunday Dispatch egyidejűleg jelenti, hogy azokban a tanácskozásokban, amelyeket az Egyesült Államokba utazó szovjet tábornokká] folytatnak, majd részt- vcsz Csangkajsek felesége is. Az Amerikába küldött Timosenko feladata- a lap szerint az, hogy összhangba hozza a küszöbön álló további szovjettámadásokat a szövetségesek Casablancában elhatározott támadásaival. Roosevelt elnök, mint Washingtonból jelentik, a kedd esti sajtókonferencián nem volt hajlandó nyilatkozni Timosenko állítólagos washington i látogatásáról. VÁLSÁGOS GANDHí ÁLLAPOTA STOCKHOLM, február 18. (MTI— DNB.) A Német Távirati Iroda jelenti: Kedden ért ?éget Gandhi böjtölésének első bete. Állapota tovább rosszabbodott. Kedden hat orvos volt körülötte. Hétfőn este egy , orvos úgy nyilatkozott, hogy valószín ül eg nemsokára már nem tud beszélni, mert ereje gyorson hanyatlik. Kénytelen lesz írásban megértetni magát környezetével. Ha azonban .állapota az eddigi mértékben rosszabbodik, nemsokára mar irni sem lesz kénes. I ritó erők sikeres közreműködése mellett lel- I )esen tervszerűen ment végbe Charkov kiürítése.. Most ezzel ellentétben olyan napi- jelentés jut nyilvánosságra, hogy Charkovért még mindig folyik a harc. Illetékes katonai magyarázók ezt az uj közlést úgy értelme- ■ zik, hogy a támadó szovjetkötclékek először északnyugatról nyomultak Charkovba, azután további benyomulás történt északkeletről és kelet felöl. Továbbá hozzáfűzik, hogy | a város egyik részében a szovjetcsapatok j másik részében pedig még mindig német es a- j patok vannak, amelyeknek ellentámadásaik- , kai sikerült egy-cgy orosz kötelék benyomu- | lását feltartóztatni. A városban lévő német j csapatoknak utolsó védekező hadműveletei i vannak folyamaiban. A emel félhivatalos ka- : ! rökben a közelmúltban már többizben számot adtak, hogy a most- folyó tervszerű hadműveleteket a változó hadiszerencse számla- iára kell írni. NÉMET RÉSZRŐL a szovjet téli támadás | három hónapja után nyugodt bizakodással \ Ítélik meg a keleti harctér helyzetét. Főleg két fontos tényezőre mutatnak rá, -nevezetesen arra, hogy a Szovjet emberben és hadi- I anyagban szenvedett óriási veszteséggel vá- j sárolta meg területi nyereségeit, olyan veszte- j ségekkel, amelyek elhomályosítanak minden ; eddigi elképzelést és amelyek egyáltalán nin- I csenek arányban azokkal a célokkal, amc- I lyckre valójában törekedett. Másrészt a né- j met seregek a lámadó ellenség ezévi téli ro- j hamuit is oly szívósan és ellenálló erővel fog- r ták fel és olyan rugalmas hadviseléssel . védték ki, 'hogy töretlen ütőefővel állanak készen az uj feladatokra. EGÉSZEN SZOKAT LAN meglepetést keltett és élénk megbeszélésre adott okot illetékes körökben a német hadseregjöparancs- nokságnak az a közlése, hogy a német elháCharkov körül tovább tar! as elkeseredett harc Berlin cáfolja Charkov ©’estét
