Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-11 / 7. szám
mm mm Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. em. Telef.: lí—09. Nyomda: Egye- tein-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 ALAPÍTÓ HU: BERTHE MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLAI AT" Rt. Kolozsvár. Előíízetési árak: 1 hóra 3.20 P., negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évre 36.80 P. Nyolcvan százalékos veszteséget szenvedtek a Yellkle Lukit támadó oroszok Bukarest cáfolja a forradalmi mozgalmakról terjesztett híreket - A honvódvezdrkar jelentése a magyar vesztessógekről BERLIN, január 11. (MTI.) A nemzetközi tájékoztató iroda Írja a keleti harctérről: A keleti harctér minden egyes szakasza szómba,ton uj nagy sikereket jelentett a német és szövetséges fegyvereknek védekezésben és támadásban. E sikerek legjelentősebbjének mondható a toropeci szovjet állások áttörése, amelyeken keresztül a bolsevikiek számottevő erősítést juttathattak el Velikie Luki támaszpontjának páncélos és gyalogos erőben egyaránt A siker kihasználására lankadaltan keménységgel folyik tovább a küzdelem. Hatheti rendkívül súlyos védőharc után tehát a nyugat- és délnémetországi gránátosok változatlanul állják a nyomasztó fölényü ellenség ostromát. A bolsevikiek felvonultatták ellenük minden harcikeszközüket, nehézpáncélosaikat, többszáz minden nagyságú ágyút, a legnehezebb gránát vetőket, lángszórós harckocsikat, sok Sztalin-orgonát és mindenfajta más nehéz fegyvert. így indultak sokszor csatarepülők erős támogatásával éjjel-nappal a védők bátor serege ellen ostromra- A szovjet hadvezetőség nem kevesebb, mint 11 lövészhad- osztávt, 5 lövészdandárt és 8 pán- célosdandárt állított ki Veliikie Luki ellen. Az e;l ke seredéit ütközetben a szovjeíalakulatok létszámuknak 50 —80 százalékát elvesztették. Négyszáz páncéloskocsibol több mint 3Ö0 maradt a csatatéren. A bolsevisták azonban a legutóbbi időben is újabb tömegeket hajtottak a velikie-lukii vérfürdőbe, amely a szovjetgyalogság tömegtemetője lett. Hiába Volt a sokszor órák hosszat tartó leghevesebb pergőtűz, nagytömegű páncélos és rendkívül heves repülőtámadások, lövészek szinte végetérni nem akaró sűrűn tömött támadó hullámai, mert a bátor védők a valóságos tűz- és vasorkánban olyan derekasan állták meg a helyüket az egyre szorosabbá váló gyűrűben, amilyenre alig volt példa még ebben a rettenetes ádáz- sággal folyó keleti hadjáratban is. Visszaverték az egyre ekeserodétíebbé váló rohamokat és csak megvető hallgatással fogadták a bolsevisták felszólítását a megadásra. Ha aztán a Szovjet újabb tömegei újabb támadásra indultak a lelkes védők ellen, a gyalogsági ágyuk, a légvédelmi ágyuk meg a géppuskák halált okádó gyorstüze rettenetes réseket hasított a halálbakergetett bolsevisák tömött sorai között. A német ellentámadás január 4-én indult meg. A Szovjet átlátta, hogy irtózatos áldozatai hiába- valóak, hiába dobja oda az ellenség j martalékául többszáz páncélosát, ágyúját és repülőgépét, többezer nehézpuskáját, tízezrekre menő katonaságát, egy egész hadsereget, ha a németeknek sikerül újra összeköt teilst teremteni hadseregük törzsével. Éppen ezért odadobták a német támadóknak mindazt, amit csak össze tudtak szedni. Mindazonáltal szombaton naphosszat tartó rendkívül véres harc után a német támaídtók több helyen áttörték a Szovje vonalát- A német páncélos és pánoéiva- dászosztagok közelharcban előretörtek Lukiig és ottani helyőrségüket harcosban és fegyverben jelentősen megerősítették. A siker kiaknázására továbbfolyik a küzdelem. A Volga és a Don között a bolsevistát tovább támadták a német védőállásokat. Ellentámadásukkal a németek szombaton II ellenséges ellenrohamot semmisítettek meg és több helységet visszafoglaltak. A német légihaderő a bolseviki gyalogság élcsapatai ellen intézett alacsony támadásaival segitette a földi csapatokat és mélyen bent a szovjet vonal mögött támadta a szovjet szállító és pótlást vivő oszlopait. Ugyanilyen eredményesen megtartották mindazokat a területeket, amelyeket a Don nagy kanyarulatában védelmeztek a német csapatok. Az előtte való napon betört ellenséges katonaságot szükcbb területre szorították és az elvágott páncélosokra most a megsemmisülés vár, mert üzemanyaguk már fogytáu van. A szomszédos északi terii'.'eten a német páncélosok ellentámadással jelentős területet nyertek. Megsemmisítettek, illetve zsákmányoltak 11 páncélos harckocsit, 17 páncéltörő ágyút, egy légvédelmi üteget és sok gépkocsit, valamint többszáz foglyot kisértek vissza. A Don középső szakaszán a német és szövetséges csapatoknak sikerült felmenteniük újból több támaszpontot, amelynek során birtokba vettek egy fontos vasútvonalat. Az Hmen-tótól délkeletre folyó harcban a bolsevisták suiypont3zerüen összevont páncélos roham során kierőszakolták 3 német vonalakba való betörést, de rendkívül súlyos veszteségekkel és 17 harckocsival fizetett meg érte- A németek ellen- támadást kezdtek, körülzárták a szovjet katonaságot, melynek megsemmisítése most folyik. A jegesíengeri vona’on német hereire- pxi'lők szombaton napközben súlyos pusztítást vittek régbe Murmanszk városban és kikötőben. A murman vasutat több helyen felszaggatták- Telibetalált bombákkal megsemmisítettek 3 megrakott íeher- vonatot. A rendszeressé vált német támadások visszaverésére barcbaküldött szovjet vadászok 12 gépet vesztettek anélkfr', hogy feladatukat elvégezhették volna. mm Összefoglaló jelentés veszteségeinkről A Honvéd vezérkar főnöke 37. számú hadijelentéséhez katonai körökben még a következő kiegészítéseket fűzték: A Don mentén harcoló hadseregünk arcvonalán — mint a hadijelentésekből látható —, az elmúlt héten is viszonylagos nyugalom volt. A januáir másodiki ezrederővel végrehajtott ellenséges támadást csapataink fölényes biztonsággal hárították el. Ezenkívül csak a mindkét részről megnyilvánuló kisebb vállalkozások é? a szakadatlan felderítő tevékenység jellemzik a helyzetet. Egyik ilyen vállalkozás során különösen kitüntette magát Vásadi Ferenc szakaszvezető és Szabó t srene honvéd, kik a Don folyón átkelve egy ellenséges, földerődöt annak őrségével együtt megsemmisítettek és 9 fogollyal, őt zsákmányolt géppisztoly- lyal és gyalogsági fegyverekkel sértetlenül tértek vissza állásaikba. A hadi jelentésben közzétett időszaki összefoglaló veszteségkimutatás, me'v szerint á Don mentén küzdő honvédhadsereg vesztesége a legutóbbi összefoglaló veszteség jelentés óta, vagyis 1942 augusztus közepétől az esztendő végéig 13.332 főt tett ki. Rendkívül érdekes összehasonlításra aJ alkalmat szembeállítva az első világháború veszteségeivel. Erre nézve illetékes katonai körökben a következő tényekre utalnak: A kiadott veszteségkimutatás a keleti harctéren küzdő honvédhadsereg olyan négy és félhónapos időszakáról szól, amelyet ez a hadsereg védelemben, nyári, őszi és téli hónapokban töltött el, amelynek keretében azonban néhány bélen át nagyobb elhárító, illetve eillentáma- dó harcot vívott. Ebből a szempontból a világháború két mozzanata nyújthat az összehasonlításra alkalmas példát. Az egyik a három Hétig tartó kárpáti 1915 évi lm svéti csata Böhm Ertnollj lovassági tábornok vezetése alatt, a másik pedig a Kelet Galíciában és a Bukovinában működött és jórészt magyar seregtestekből állt Pflanzer Baltin-féle 7. osztrák-magyar hadsereg küzdelme 1914 őszén és telén az úgynevezett újévi csata befejezéséig. Az első példa — tekintettel arra, hogy rövid időt ölel fel — csak az akkori elhárító harcok veszteségarányainak érzékeltetése v'gett érdemel figyelmet. Ha a példák közül szemügyre vesszük a kárpáti húsvéti csata veszteségeit, amely csatát a maá magyar hadosztályok létszámával nagyjában azonos erejű, korú hadosztályok vívtak, akkor kitűnik, bogy a Böhm Ermolli-hadsereg bárom hét alatt a mai donmeuti arcvonall felét kitevő kárpáti arcvoualon a következő veszteségeket szenvedte: halottakban 80 tisztet, 3802 fő legénységet, sebesültekben 260 tisztet. 11.100 fő legénységet, eltűntekben 230 tisztet és 20.732 fő legénységet, azaz ösz- szesen 36.204 főt- Az egykori hivatalos adatok szerint ebhez hozzá kell még számítani több mint 9000 főnyi fagvásos sérültet. Mindezt összevéve megállapítható, hogy az 1915 áprilisi kárpáti húsvéti csatában három hét alatt a mai donmenti arcvouaJ felét kitevő arcvonalon küzdő Böhm Ermolii-badsereg kereken 45 000 főt vesztett, míg a Doumenlén ma működő honvédhudsereg négy és félhónap alatt és ebben egv huzamosan tartó elhárító és ellentámadó küzdelemben és kétszer olyan nagy arcvoualon: mindössze 13.332 főt. Fagyásos sérülések a donmeuti arcvona- lou -— hála a bőséges téli felszerelésnek — egyáltalán nem fordultak elő említésre méltó számban. Még ennél is sokkal tisztább és áttekinthetőbb képet ad azonban a Pflanzer Baltin-féle 7. osztrák-magyar hadsereg 1914—15. évi kefötgaliciai és bukovinai küzdelmével való összehasonlítás. Avégből, hogy a például vett esetben ugyancsak szerepeljen egy nagyobb- szabású támadó csata, illetve annak elhárításai, az 1915 szeptember elejétől 1916 január közepéig terjedő időszak adatai kerülnek összehasonlításra a mai donmenti hadsereg augusztus közepétől szá- mitott szeptemberi, októberi. novemberi és decemberi adatai működésével csaknem teljesen azonos körülményeket hasonlíthatunk össze. Tehát azonos időtartamot, csaknem pontosan azonos hónapokat, azonos jellegű harcitevkenységet, körülbelül1 azonos terepviszonyokat é$ azonos időjárási viszonyokat. A seregtestek száma az összehasonlításra kerülő esetekben ugyan különbözik, de az annakidején bevetett osztrák-magyar erők létszámviszonyai körülbelül egyenlőek voltak az 1942-ben a Don mentén küzdő magyar hadsereg erejével. Annak ellenére tehát, hogy a Planzer Baltin-féle hadsereg azonos viszonyok között vívta meg újévi csatáját, akárcsak mai hadseregünk a ma ga szeptemberi ellentámadó ütközetét, veszteségei a következőképp alakultak: halottakban 167 tiszt, 5061 fő legénység, sebesültekben 537 tiszt, 24.503 fő legénység, eltűntekben 508 üszt és 24 031 fő legénység. Számottevő fagysérült .^koriban sem volt, vagyis a Pflanzer Baltin- féle hadsereg annakidején összesen 54.807 főt vesztett, míg a megközelítően azonos körülmények között működő mai donmenti hadseregünk egynegyedével hosz- szabb arcvonalon az előbbi számnak kb. csak negyedét, 13.332 főt. Katonai körökben hangsúlyozzák, hogy a két világháború veszteségarányai között mutatkozó rendkívül nagy különbség, amely a mai hatalmasan megnővekedett tűzerő mellett kétségtelenül meglepetésszerűen hat. az zai1 magyarázható, hogy a mai harcmód voltaképpen a kis és ritka egységek moz gásának. valamint az alig néhány főnyi személyzettel harcoló gépek küzdelme, szemben a régi világháború nagy tömegeket harcbavető és szélességben sokk .1 tömörebb alakzatokkal küzdő haremód- jáva-1. Ilyenformán döntő szerepe van a rendkívüli alapos harcos kiképzésnek, mely. mint az eddigiekből látható, a honvédség harcaiban kiváló eredménnyel jelentkezik. Szembeötlő még, hogy a tiszt- vcszteségek aránya viszonyítva a legénv- ségi veszteségekhez, most nagyobb, mini a felhozott példákban, mert a mai ua^v kiterjedések me lelt a tiszt végső fokon csak személyes beavatkozás utian tud ve zelni. (MTÚ
