Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-08 / 5. szám

[ 1«43 Január ft. ELLENÍÉK 5 _ Nem elég... Iria; Paraleli In ewe ia/9S Talán a szanszkrit irodalomra is gondol­tál, az előázsiai népekére is, u görögökére 1 és rómaiakéra minden bizonnyal, a kö­zépkorit el sem kerülhetnéd, hiszen an- , nnk dus vedvii 1 őkéjéből sarjadlak ki a nemzeti irodalmak, a franciáké, az egy ügyit vcrsniondoklól az „esprit gawois legmerészebb alkolásai-ig, az olaszokét Is, Dante és Petrarcával együtt Carducci és PirandeUóig, o spanyoloké is, lovugregé- nyekkel és terjengős drámákkal, meg a német, ungol és az északi népeké is. S ha már itt tartunk, illik megismerni az orosz irodalmat is. A finn és észt néphez gyen­géd rokoni szálak fűznek, a* ők irodalma* kötelességünk megizlelni. Szomszédaink irodalmát sem hanyagolhatjuk el, ez nem udvariasság, de szükséglet: abból ismer­hetjük meg őket. S amikor igi] szépen elvégezted magad­ban, ijedten veszed észre: nem végeztél jó munkát, a sokezeréves kínai és japán műveltség írásos lerakodásai is beszélhet­nek hozzád s rajtad keresztül néped élet- közösségének. Az asszír ékírásos agyag- táblák, az egyiptomi jelirásos kőoszlopok és templomhomlokzatok is emberi mű­veltséget tárolnak. De szép képzelgésed úgy összeomlik, mint JcmcsUia kártyavára, ha arra gon­dolsz, hogy egy rendkívüli szellemóriás­nak, mondjuk: Körösi Csorna Sándornak is egész emberéletre volt szüksége, amíg a szellem olyan „kis oldalhajtását“ megis­merhette, mint a tibeti irodalom , Ezzel a csendes megrettenéssel fogsz végül az eddig leirt és kinyomtatott ma­gyar betű olvasásához- Szépen kitervelted már: kezded az idegen szövegben előfor­duló magyar szavakkal, folytatod az első összefüggő magyar szöveggel, az ó Mária- siralommal. a Halotti Beszéddel, kódex- irodalmunkkal, a lantosainkkal, átgázolsz egy .csomó betűn, a kezdődő magyar Írás küzdelmeinek mohos emlékein, amíg el­éred a kuruc költészetet, majd a magyar regény és dráma pólyáit. Itt azonban ma­gad is rájösz Horatius igazságára: csak­ugyan nem elég. Középkori kolostorok áldozatos lelkű szerzetesei és szerzetesnői egész életüket szentelték egyetlen kézirat lelkiismeretes, figyelmes lemásolására. Te szomjazol az ismeretre. Milyen végzetes dolog, hogy egy emberélet nem elég hosz- szu arra, hogy csupán magadba szívd, az élvezet mohóságával, ami mór van! D* nz ember nem lehet önző — ha!Ind. i• n rnngo gyönyörűségére obassnu, lument ossza m.eg másokká] is, okik a napi robot mellett álmodni sem mérnél; róla. Ekkor tudod meg, milyen nagy dolog: olvasni. Aki merészen belevágja magát a betüten- ger valamelyik kis öblöcskéjébe, jutalmul egyetemi tanszéket érdemel. Kezedbe veszed a tavaszi könyvtermés jegyzékét, megnézed a könyvnapi vásár megszámlálhatatlan sátrait, végigböngé­szed a karácsonyi könyvpiac jelesebb új­donságait. És ekkor ismét menthetetlenül szorongatni kezd a félelem. Ismét meg­győződül: nem elég, nem elég. Egy ember­öltő megfeszített munkája árra sem elég, hogy pótolhatnád azt az ezeréves késést, amellyel a világra jöttél. De olyan meré­szen még gondolkoznod sem szabad, hogy elolvass mindent, amit rnsi könyv gyanánt kezedbe nyomnak. Elveszett lélek volnál, ha megkísérelnéd. Ha mindem elolvashat­nál és mindent összegezhetnél, akkor is csak rendszerező ebne lehetnél; időnként rendre utasítanának, u minősí­tésért sértve ereznél: magukat, megállapí­tásaidat helyesbítenék, téged személyed­ben támadnának s nevedet elrettentéskép­pen írnák be az emberi örökkévalóság könyveibe, mint a szép e'lrnségéét. Jobb, ha ezzel az erővel alkotsz vala­mit, talán csupán egţj picur ka szépséget hozzáadsz a nagy élményhez, Pz élethez- A lelkrdhöl egy darabkát odrit ész az örök­mécs lángjába, magadból egy darabot át­adsz a hat hatatlanságnak. Egy szobor, egy festmény. egy kis vers. egy temnlom, egy uj gyógyszer, egy elmés szerkezet, ami a te kezedből került ki, nagyobb do­log, mintha előkelő fogadódéiul ónokon estélyiruhás hölgyek között nagyon ma­gasról és nagyon hűvösen ítéletet mon­dasz afn'ött. amit mások írnak, dalolnált, építenek, terveznek. akarnak, siratnak. Egy kis hitet adj másoknak, egy biztató szót, egy Ids elismerést, rálladót vesd oda te is. ha egy szekér elakad, serkents és siettess. Erre talán ejég az élet. Budapest, 1943 január. Közigazgatási bizottsági ülés a vármegyeházán zottság tartotta meg rendes havi ülését. Ennek során Szász Ferenc dr. alispán terjedelmes jelentésében beszámolt az el­múlt hónapban történt lényegesebb vár­megyei eseményekről. Az alispánt jelen­tést Forgách József dr. vármegyei főjegy­ző olvasta fel. Ezután megtette jelentését az á^amépitészeti hivatal, valamint az árvaszék vezetője, továbbá a gazdasági felügyelő, a királyi főügyész, a tisztifőor­vos és a megyei állatorvos. Lapunk zárta­kor a közigazgatási bizottság ülése még tart. ■ • I Lényegesen javult Olaszország ellátási helyzete RÓMA, január 8. (MTI.) A Popolo di Roma rámutat arra, hogy az ellátási és árérték ellenőrzésével! foglalkozó bizottság, amely a Duce elnökletével a napokban tartotta ülését, megálHapitotta, hogy O'aszország ellátási lio'yzéte az elmúlt évhez képest javult. Ennek a megállapí­tásnak különös jelentősége van. A londoni és washingtoni közgazdászok szerint Olaszország egy harmadik télen már nem tudott volna ellenállni az ellenséges nyo­másnak. Az ellenséges reménykedések azonban ezúttal is füstbe mentek. Olasz­ország ellátási helyzetének megjavulására hivatkozhatok, az Egyesült Államok vi­szont a második háborús telet az elsőren­dű szükségleti cikkek adagolásával kezdi meg. Az USA csak a semlegeseknek nyújt biztosítékokat BERLIN, január 8. (TP.) A Transe onti- nent Press diplomáciai szerkesztője írja: A Svenska Morgenbladt londoni tudósítója sze­rint Sikorsky emigráns lengyel miniszterel­nök amerikai látogatása alkalmával felvetet­te a jövendő lengyel—orosz határok kérdé­sét s garanciákat kért Roosevelttöl a lengyel felségterületekre vonatkozóan az esetleges szovjetorosz terjeszkedési törekvésekkel szem­ben,. Kérésére azonban azt a választ kapta, hogy ebben az ügyben Moszkvához kell f >r- dulnia. A svéd laptudósitó tehát úgy véli, hogy Sikorsky mégegyszer Moszkvába fog utazni. A semleges lap eme jelentése iellemző fényt vet az USA garanciapolitikájára. Wendel Willkie, mint emlékezetes, közelkeleti útjá­ra a garancia ajánlatok egész sokaságát vitte magával, amelyeket Kairóban, Ankarában, Bagdadban és Teheránban igyekezett értéke­síteni. A feltétel mindig az illető állam had- balépése volt. Roosevelt követe azonban an­nakidején nem ért el sikert sem Faruk király­nál, sem pedig a török államelnöknél, akit Willkie látogatása még vidéki szemleutjában sem akadályozott meg. Most rendkívül érde­kes dolog, hogy az EISA. amely egyrészt olyan buzgón igyekezett mztositékokat nyúj­tani a Közelkelcten, nem hajlandó garantál­ni a jövendő keleti határokat. Ennek szem­mel láthatóan két oka van: Egyrészt Lengyel- ország hadbalépése már befejezett tény és összeomlása után továbbra is csapatkontin­genseket bocsát az angolszászok rendelkezésé­re, igy tehát nem tud újabb ellenszolgálta­tást nyújtani az amerikai garanciával szem­ben. Roosevelt azonban. bármilyen értéktele­nek is garanciái, csak reális ellenszolgáltatá­sok ellenében nyújtja azokat a világ nemze­teinek. Másrészt az USA-imperiáhzmus -*rős érdeklődést mutat a Közelkelet országai iránt, úgyhogy a szovjet kiküszöbölése cs a brit be­folyás visszaszorítása ezen a vidéken nagyon is megfelel a roosevelti politikának. Ez az amerikai érdeklődés mindenesetre elsősorban az iráni és az iraki olajmezők felé irányult és a Mossul-vidék olajvezetékeinek syriai és Palesztinái végpontjai iránt, míg Washingtont nem nagyon érdekli a török tengerszorosokkal kapcsolatos szovjet szándékok megakadályo­zása. Rooseveltnek minden bizonnyal nagyon kellemes lenne, ha a bolsevisták ebbe az irány­ba iráwvitanák expanziós politikájukat és a Közelkeletet neki engednék át. A washing­toni imperializmust természetesen egyáltalán nem zavarja az, hogv mindez ellentétben áll az Atlantic charta alapelveivel, amelyben kü­lönben is csupán propagandisztikus eszközt lát. ANGLIA ÉS AZ USA MEGOSZTOZ­NAK FFANCTA-ÉSZAKAFRIKA NYERSANYAGAIN LISSZABON, január S. Newvorki jelentés szerint a szövetségesek együttes nyersanyagbi­zottsága a Francia Északafrikában termek nyersanyagokat megosztják az USA és Nagy- britannia között s ide beleértik a cink, ólom, kobald és mangánszállitmánvokat is. Angliá­ba a következő nyersanyagokat fogják szállí­tani: vasérc (pirít), kénes vasérc, amiből egy­aránt nyerhető vas és kénsav, dolomit (ezt mint foszfáttrágyát használják fel és ezenkí­vül a Bessemer-kohókban az acélkészitésben), szuperfoszfátok (ezek műtrágyák és robbanó­anyagok nyersanyagai), cinkérc és ólom-, arany- és eziistkoncentrátumok s végül kü­lönböző ércek. Az Egyesült-Államok főleg az acél edzésére szolgáló mangánt, a legna­gyobb teljesítményű szerszámacél készítésére szolgáló kobaldot és a parafatölgy kérgét fog­ják elszállítani. (B. E.) rA római nép, amely görög bölcseken és világbirodalom-alkotó terveken csiszolta élessé az eszét, már ráijedt, hogy_ nem elég. Pedig mi volt okkor a tudomány és minden emberi ismeret a maihoz viszo­nyítva? Gyermekjáték. Győzelmes hadve­zérek indultak had járatokra az eke szarva’- túl és tértek oda vissza háború után. Még­is meglátták; nem elég... Ars longa, vita ’ breri$. A művészet nagy, az élet rövid. Akkoriban a szellemi és erkölcsi élet, a fog, természettudomány, bölcselet, állam­igazgatás, gazdálkodás és hadművészet, irodalom és képzőművészet minden cők- mókja maradék nélkül belefért az „ars“ parányi batyujába. Az óvatos, megfontolt római férfi mégis egyik fiát katonának nevelte, másikat jogásszá oktatta, harma­dikot pénzembernek és tartománykor­mányzónak szánta (majdnem ugyanaz a „pálya"" volt): megosztotta ők&t, hogy ki-ki alaposan tanulja meg a mesterségei. Nem v>olt szándéka egyetemes tudásit em­bereket nevelni gyermekeiből. Horatius, n kesernyés bölcsességei költő figyelmeztet­te is: carpe diern, haszna d fel a napot. Istenem, akkor még arra kellett Hgyc'- maztetni a világ urait, hogy lehetőleg egész napokat ne vesztegessenek el heve- részessel, keleti ínyencségeket Ízlelgetve, lantpengető csinos rabszolganők és okos­ságtól kopaszodó görög írnokok között. ; aranyhalakat etetve, hős ősök nagyságát | emlegetve! Inkább menjenek a Fórumra, i a napi politika eleien forgatagába, a Cir- \ cus Maximus nézőterére, utazzanak saját j tengerükön, a Mare Nostmmon, törődje- j nek irdatlan birodalmukkal, amely Mező- j potámiától Hispániáig, Britanniától Egyip- < tómig terjed. A’ig tizennyolc évszázad Î alatt annyira meggyorsult áz élet üteme, | hogy a magyar fíornliusnak imigyen kél- 1 lett énekelnie: minden percednek lesza­kítsd virágát. Ma ott tartunk, hogrr gz er- nyőszerijen ijesztő méretűvé szétnyílt em­beri ismeretek legpieurkább részének is i hét hálón ágazatában dolgoznak „diffe- j renciáh specialistákBeléfurjáh magú- j hat, mint szu a fába, szomszédjukról sem I tudva, siheten és vahon, ped’g az is ott i rág vakdtol a közeliikben. A hősi magyar j középkorban hetekig terelték vágómar- 5 hóinkat Budától Becsig a hirés ,,mészá- j rosoh utján“. Fakerehá fakó szekerek j napokig döcögtek, nyekeregtek Parajáról l Gyergyóország felé a „só utján“, amely } ma is legalább annyira emlékezetes azon í a tájon, rrunt Belső-Ázsiában a Kínából j kiinduló „selyemút“. Ma gyorsvonatok • lobognak, nagy hatósugarú repülőgépek \ kavarják a levegőeget, mégis a villamos■ i megátlóhná1, a dunai átkelő csavargőzös ! kiköióhidján tápod jók le egymást az em ■ \ berek két és fél másodperc előnyért. ^ Mi ez? — kérded megdöbbenve, miután j addig udvariaskodol a fiatal hölgyek és \ idősebb urak javára, amig a kalauz mell­be üt, így magyarázva meg nekéd „lapin- ’ totósa' [ (h-*zen rád tapintott), hogy mél- \ ióztassál ta ón megvárni a következő ko­csit. Erre a sietésre csak abban találsz „megr.yugta'ó feleletet, hogy rö hi as ebet. Mndenki tülekedik, köny'khnrrot vív, neked, a nyugodt bölcsnek, d lábadra lép, mert szorong a szive, nehogy a halód eppen itt, a társasgépkocsi hágcsóján, ^ag\] o királyi vár siklóvasutján érje utol és tegye vállára a kezét, még mielőtt ren­deli számadásait a világgal és legalább állójegyet verekszik ki magának a halha­tatlanság tornácára­Earn, tagadhatatlan, ezek a kis szürke emberek, ezek a tipegő, jajveszékelő, min- dig elfoglalt, mindig siető, fontoskodó és nevetséges földi lények tudják, amit te ha lányán spm. sejtesz: hogy az álét sem­mire sem elég, senkinek sem. elég. Egyik­nek orra nem elég, hogy végül valahol va­lami szerény, de biztos lehetőleg nyugdí­jas állást keressen magának. Más ozon kesereg, hogy egy emberélet alatt nem tudja okosan, élvezetesen, hajsza nélkül felélni a kezére került családi vagyont. Körül akarod utazni a világot, legalább egyszer azt a bizonyos negyvenezer kilo­métert, ám ally el, mint selyemszalaggal, á Föld szépen át van kötve középen; me* akarod tekinteni, ami látnivaló van u vi­lágon, nem önzésből — mondjuk —, mert majd valahol valakinek szeretnél KOLOZSVÁR, január 8. (Az Ellenzék munkatársától.) Tegnap, csütörtökön dél­előtt fiz órakor Inczédy-Joksmnn Ödön dr. főispán elnökletéve] tartotta meg ja­nuár havi ülését a vármegyeházán a tör- vényhatósági kisgyinés. Az ülésen ezúttal a kolozsmegyei községeik háztartását érin­tő ügyeket bírálta el vagyonfeliigyeleti szempontból a kisgryülés, amelvnek napi­rendjét egyébként kisebbjelentőségii köz­ségi ügyek tárgyalása és megvitatása ké­pezte, rna pénteken délelőtt ugyancsak a főispán elnökletéve] a közigazgatási hi­fin,ssnű/fü vele; tanulni akarsz, annyit ta­lán, hogy neves orvos, hires vegyész, ki­tűnő villamossági szakember, páratlan jo­gász, jó vasöntö, elsőrendű bányász lő­hess; uj találmányokkal, észszerű gyakor­lati megoldásokkal lepnéd meg a világot, nem a hírnévért, inkább az emberiseg iránti mélységes szánalomból; nyelveket is tanulnál, legalább egy féltucatot, meg­szerezni más népek lelki titkainak kul­csát, megközelíteni nagy nemzeteket és kicsiny népeket; a zenét is kedve ed. a legkülönfélébb hangszerekbe bódulnál be­lé, magad is nagy szerzeményekbe önte­néd a beléd szorult szépségeket; talán festeni volna kedved, talán hidakat, uta­kat, remek palotákat építeni, vagy rizst termelni, állatokat nevelni; olvasnál is, kényes ízléssel válogatva az érdemes írók és müvek között; sportolni is szeretsz, él­vezed a vizet, homokot és napfényt, a ta­vaszi erdőt, télen a havast; gyönyörködve néznél az aranyié kai ászt engerre, á gyü­mölccsel megrakott fákra. Mennyi szép­ség kiná'kozik mindenfelől! De te nem mersz megállni mellettük egy pillanatra, nem mered kinyújtani a kezedet érettük. Mindenki lihegve rohan melletted, te meg­nézed őket és lélek szakadva loholsz to­vább a sor végén. Bátorság kell ahhoz, hogy az ember valahol, valami melle>t megálljon, kiválasszon valamit és őzt mondja: ezt akarom! S azután soha meg ne bánja, soha ne tegyen szemrehányást önmagának. Mindent — sqinos — nem lehet. Okos ember csak egyféleképpen le­het: mindenről lemond egyért, de őzt a tíz körmével is kivájja az élet görcsös szűk markából. Ne kalandozzunk messzire, maradjunk csak a betű körül■ Mikor az iskola pad­jaiban először hallottad ámuha, milyen varázsos világot lehet összerakni az ábécf betűsorából, titkos fogadalommal nekiru­gaszkodtál• lankadatlan munkára1 magad­ba szívod mind — tervezgetted —, amil az ember évezredeken át betűre bízott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents