Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-07 / 4. szám

1943 január 7. ELLENZÉK 3 M A Turul Szövetség válság® irta: KAKAS ISTVÁN a KMDSz elnöke A fővárosi lapok karácsonyi számukban ismertették Ambrus Józsefnek, a Turul Szö­vetség volt fővezérének utolsó fővezéri pa­rancsát, amit a keleti hadszíntérről küldött s melyben fővezéri tisztségéről való lemon­dását hozza a bajtársak tudomására. Az összeomlást követő években a Turul Szövetség valóban a trianoni ország nacio­nalista ifjúságának legnagyobb szervezete volt s igy érthető a sok jó- vagy kevésbé jóindulatú kommentár, amely Ambrus Jó­zsef országos feltűnést keltő lemondását az elmúlt hetekben kisérte. Ezek a kommentárok kivétel nélkül hirt adnak arról a hasadásról, amely a Szövetség fővezérsége és a bajtársak nagy tömege (pontosabban a Szövetség egye­temi és főiskolai Bajtársi Egyesületei) között keletkezett és amely a most lezárult eszten­dő végére áthidalhatatlan szakadékká szé­lesedett úgy, hogy a fővezér jobbnak látta két központi munkatársával egyetemben le­mondását közhírré tenni. Nem érdektelen a magyar értelmiségi if­júság nagymultu szervezetének kirobbant válságával kissé foglalkozni. Különösen ak­kor nem, ha mint kívülállók, a csonkaország belső katharsisos harcaitól .távolmaradottak, igiekszünk a legnagyobb jóakarattal tárgyi­lagos szempontot kiuiakitam a kérdéssel kap­csolatban. Azonban nem célunk itt ez egész keresztény-nemzet: siipm álló magyar el­lenforradalmár jobboldal megszervezésére ala­ki k Turul harcainak s az első, hősi korsza­kában kézze&fogh uó eredményeket felmutató hatalmas tevékenységének történetét fellapoz­ni, pusztán annak okát keressük, miért fór­éiul t szembe a migyar egyetemi és főiskolai if'.uság a Tund legutóbbi uraival. ^ Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a Turul Szövetség nem csupán az egyetemi ifjúság szervezete, amint azt Erdélyben sok helyütt gondolják, hanem társadalmi jellegű, hiszen számos helyi törzset, bajtársi egyesületet fog­lal magában részint a fővárosból, részint pe dig olyan vidéki helységekből, ahol egyetem, vagy főiskola nincsen s ezzel is azt a célját óhajtotta elérrri, hogy országosan megszervez­ze az egész magyar jobboldali társadalmat. Azonban a Turul „társadalmi” és „ifjúsági” része a Szövetség szervezetében, igy a ' e?e tésben nem nyert elhatárolást (a tavaly ijed­ten összetákolt tervezet csak kimutatható szemfényvesztés!) s ez okozta, hogy az egye­temi ifjúság olyan idős urak irányítása alá került, akik nem érthették meg a jóval utá­nuk ^ következő nemzedék beállítottságát, szemléletét,^ hiányait, vágyait és céljait (és meg ez volt aránylag a jobbik eset), más­részről^ pedig főleg politikai ugródeszkának használták fel az ifjúságot, átjátszva azt a csonkaország társadalmában létrejött egészen különböző érdekcsoportosulások kezére. így alakult ki az „öregedő”, „kopaszodó”, vagy »szakállas diák-vezérek'c intézménye elsősor­ban ^azokból a végzettekből, akik az egye­temről kikerülve, kellő képességek hiányában P.c.m tudtak a társadalomban hiúságukat, vagv ifjú almukat kielégítő módon elhelyezkedni es okvetlenül célravezetőnek vélték további töltetesük eredményes eszközeként az egye­temi ifuiságot felhasználni. Amikor az örök­ifjú diák'-ezérek rövid rajzát adjuk, nem mu­laszthatjuk el, hogy tisztelettel és hálával meghajtsuk fejünket azok előtt az igazi tehet­ségek elett, akik igen fontos politikai, gazda­sági, vagy szellemi pozícióba jutva nem fe- ledkeznek^ meg a nemzet jövőjét biztosító if­júságról, hanem immáron jelentéke ív súllyal és szinte atyai szeretettel karolják fel annak lelkes és becsületes megmozdulásait. Sajnos, hogy az ilyen tehetségek száma aránylag ke vés. A vezető réteg elöregedésén kívül még egy másik folyamatban is kereshetjük a Turul válságának okát. Azt a konstruktív jobbolda­lig programmot, amit a Turul Szövetség ala­pítói és legjobbjai az ellenforrada’mi idők if­júságának zászlójára Írtak, hovatovább át­vették egyéb — elsősorban politikai — té­nyezők és csoportosulások, igy a Turul akko- 11^ , forradalmi” elgondolásainak jórésze már altalaban megvalósított kormányprog­rammá vált. A Turul tehát elvesztette ere­detileg kiszemelt munkaterületét fs vezetősé­ge más, jeliedének jobban megfelelőt nem ta­lalt). gondolati tartalma sem volt többé mo- nooobum, hiszen a legutóbbi esztendőkben Magyarországon immáron csak a nem ma­gyar ^ csoportosulások és érdekek nem vallják annaK lényegét, ami pedig megmaradt: \ kübőségek merev, eevre kevesebbet mondó, néha groteszk formalizam ;’í süllyedtek. Közben azonban valami történt. Az elsza­kított területek visszatérésével visszatért az a magyar értelmiségi ifjúság is, amelyik hi­vatását megtalálta és húsz keserves eszten­deig annak és csak annak élt. Befolyásolta ez az ifjúság a csonkaország egyetemi és főisko­lai hallgtóságának tömegeit, befolyásolta diákszervezeti sikon, hiszen Kolozsvárról in­dult ki az az egységmozgalom, amelynek ez- időszerinti legfőbb szerve a Magyar Ifjúság Nagybizottsága ma a magyar egyetemi ^ cs főiskolai ifjúság túlnyomó _ nagy többséget vallhatja magáénak, de befolyásolta^ a mun­ka síkján is, munkaprogramra javai és a ma­gyar értelmiségi ifjúság uj életformájával, amelyik a közösségi munka jegyében épül ki. Az egység, a minőség, a magyar közösségi gondolat jelszavai és az az eró, ami ben­nük rejlik, meghódították a csonkaországi egyetemi és főiskolai ifjúság legjobbjait cs ciőbb-utcbb magukkal ragadtak a szelesebb tömegeket is. Ezek pedig tettrekészen munká­ra ugrottak, látván a célt, az eszközöket óhaj­tották megragadni, munkaprogtammor cs munkaterületet követeltek szervezeteik veze­tőitől, azonban akarásuk lehullott azok nem­törődömségén és tehetetlenségen. így kerültek szembe a Turul Szövetség egyetemi es főisko­lai egyesületei a Fővezérséggel. A magyar egyetemi és főiskolai ifjúság jel­szava pedig ez lett: az ifjúságot a sajat szer­vezeti kereteiben maga az ifjúság vezesse. Megtörtént tehát az ifjúság nyilt szembefor­dulása a „szakállas“ diák vezérekkel. Az Ijjn- ság Nagybizottsága 1942. tavaszán két me morandumot juttatott el az illetékes kor­mánytényezőkhöz. Az első memorandum a diákszervezetek részére korhatár bevezetését kéri, a második az ifjúsági szervezetek uj rendjének megalkotásánál figyelembe veendő általános szempontokat tartalmazza. A kor­határ gondolatát a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, mint az ifjúság egyhangú aka­ratát teljes mértékben magáévá tette é: a diákszervezeti reformot tartalmazó, megjele­nés előtt álló rendelet azt ki is mondja. Mindezeket megfontolva, iőieg pedig amiatt, hogy a közeljövőben már törvényes intézkedésből kifolyólag sem lehet „ifjúsági vezér” (harmincadik életévét már jócskán tul- i haladta), Ambrus József lemondott a Turul f Szövetség fővezérségéről. Ez igy rendben is \ volna, azonban a lemondáshoz két súlyosan ! zavaró körülmény kapcsolódik. Az egyik az, í begy a Turul vezetését olyanokra (a Básthy—- \ Kostyál-klikkre) bízta, akiknek személye egy- j általán nem nyújt biztosítékot a magyar if­júságnak arra nézve, Hogy az olyannyira ese­dékes tisztulás valóban bekövetkezik-e a Szö­vetség berkeiben. A másik pedig az, hegy a lcnfjOiidást tartalmazó „fővezéri parancs“ zzt - nősithetetlen rágalmazásokat és gvalizkodí­sokat tartalmaz az u. n. „disszidensek", vagyis az egységes magyar egyetemi és 3 0- iskólai ifjúság és vezetői felé, amely is az iga­zi magyar jobboldalt képviseli, konstruktív munkát követel és mindezekért a legenyhébb kifejezés, amivel a távozó fővezér illeti, az, hogy galileista! Mi- a kívülállók is erősen várjuk azt a rendkívüli követtábort, amelynek összehívását a Turul Szövetség összes egyetemi és főisko­lai Bajtársi Egyesületei kértek az általuk be-, küldött szolgálati jegy utján. (Ami különben egységes szövegben higgadt, de kemény bí­rálatot mond a Fővezérség működése felett s ez az általánosan megnyilvánuló, kézzelfog­ható bizalmatlanság is kétségkívül hozzájárul Ambrus elhatározásához.) Erdély magyar egyetemi és főiskolai if­júsága reméli, hogy a rendkívüli követtábor megoldja a Turul súlyos válságát és meghoz­za a forrón óhajtott tisztulást a cscnkaorszá- gi magyar értelmiségi ifjúság legnagyobb na­cionalista szervezetében! Bajor Gizi a kolozsvári Nemzeti Színházban Egy esztendő óta nem játszik mást Bajor G>zi, csak a Bolond Ásvaynét. Pályájá­nak kimagasló csúcsa ez az alakítás, meg­rendítő erejű játéka elhomályosítja sok régebbi szerepének sikerét, mégis időn­ként a darab silányságán bosszankodva, meg*megperceut bennünk a vágy: bár is­mét tavalyelőtti szerepében, a Nórában láthatnék, a szertelen, meggondolatlan, de csupa szív, hősies és csodaváró asszony­ka szerepében s bár a nagy norvég drá­maíró szedetne uralkodnék a színpadon. A bolond Ásvayné alapötlete szerencsés, mondhatnám, pirandelloi ötlet s ki ért jobban a szinpadi jelenetezésbez, mint Harsánvi Zsolt, a történet felületes moti­válása, a hamis jellemzések azonban az irodalmi lelkiismeret teljes hiányára val­lanak. A darab döntő fordulatai a leg­keresettebb, sőt egyenesen erőszakolt vé­letlenen múlnak s a szerző annyira nem erőlteti meg a képzeletét, hogy a kibon­takozást meghozó szinpadi fogást (az öreg Ásvayné kihallgatja a fiatalok beszélge­tését) nem unja k'üsészeriien egymás után háromszor alkalmazni. Ezen felül — jól tudva, hogy mi szükséges a közönség szó­rakoztatásához — a félelem és gáncs nél­küli szerző még kabaréba illő tréfákkal is megtűzdelte müveit. Ám, ha mindez szín­padra kerüli és Ásvaynét Bajor Gizi ala­kítja, akkor ámulhat a nézőtér, mért ő még azt is elfeledteti, hogy milyen mű­gond nélkül összefércelt színdarabban ját­szik s káprázatos művészete eltakarja szemünk elől a darab müvésziellenségét. Az 1849-ben játszó első felvonás finom szépségű, viruló fiatala«S7onyának szerel­me betölti a színpadot- A gyöngédség, amivel férje nyaka köré fonja karjait, ke­cses, pipiskédé mozdulatai tökéletesen elénk varázsolja a muhszúzadi nemesvi- lág érzelmes asszonyát; külsőre olyan, miniha egy Barabás Miklós-képből vág­ták volna ki. A történet közben csaknem 70 évet ugrik s a második felvonásban cselédeivel zsémbelődve behátrál a szín­padra egy szögletes, szikkadt öregasz- szony. Mikor szembefordul, elképeszt az átvá lozómüvészet, amely a napsugárként ragyogó fiatalasszonyból matrónát for­mák. Mosolyában csak az imént villant gyöngyházfényü fogsora s arca most be­esett, mintha fogatlan volna. Gesztusai merevék. Konok, erőszakos, környezetén uralkodó öregasszony ált előttünk. Baior Gizi már Bókay darabjában is, a „Négy asszonyt szeretekében is megcsillogtatta ilyen képességeit, de messze fölötte áll annak, ahogy Ásvaynéban kicseréli önma­gát. Maszkjának hitelességét még fokozza öreges beszédmodora. Úgy szipog, húzza a szót s kapkod levegő után, sőt hangja is aunyira száraz és fénytelen, hogy ha nem látnok, akkor sem téveszthetnék e'.l ko­rát. Persze mindezek játékának csak kül­ső eszközei. Alakításának mélyebb értékét az adja meg, hogy szerepében elmélyedve, megjátssza azt is, ami a szavak mögött van, lélektanilag igazolt minden mozdu­lata. A férfiszinészek legnagyobb becsvá­gya, hogy Shakespeare őrültjeit játszák, valóságos hagyománya fejlődött ki ennek a szerepkörnek. Bajor Gizi újat alkot, bi­zonyos mértékig a Nórában is, de mégin- kább Ásvaynéban azt az embertípust vi­szi a színpadra, amelyik benne él a min­dennapi életben, logikusan tud gondol­kodni, dolgozik, parancsol, mégis számla- i lan az olyan pillanata, amikor az ész ha- ! tabnát felborítja benne egy rögeszme, ; vagy ellenállhatatlan vágy. Ezt a különös j félőrüb állapotot ábrázolja Bajor Gizi utánozhatatlan művészetté!. Sikerének leg­döntőbb tényezője pedig az, hogy s*ug- ' gesztiv erő árad belőle, a legnagyobbak- I nak azzal a különös erejével rendelkezik, i amePyel megbüvölik közönségüket S fe- i lejthetet'enné teszik számunkra, hogy lát— ! tűk őket, hogy találkoztunk velük. I A Bolond Ásvayné pesti együttesét szin- ; telennek találta a kritika, a kolozsváriük j becsületére válik, hogy jól összehangolt i és lehalkított környezetet adtak Bajor , Gizi mellé. Kamarás Gyula szinte önma- i gát mű-fa fölük amint kettős szerepében j valóban két külön egyéniséget formált ki i hibátlanul. Ez a föllépés kiugrást jelent I Kamarás Gyula pályáján. Csak jót mond- ; hatunk Kormos Márta és Kohír Mária 1 alakításáról is. Ko'-lő mértékletességgel j játszott és épp ezért volt kifogástalan Csóka József, Deésy Jenö és Lantos Béla- Ismét nagyon tetszett Bodó György. Tur- gonyi Pált sajnáltuk a neki jutott képte­len, rossz szerep miatt. Föl kell még je­gyeznünk Köszeghi Margit, Örrössy Gáza, Csengeri Lajos és Kozma G)idá nevét. A rendezésben Bajor Gizi nagy” munkáján kívül komoly érdemei vannak Kenésséy Ferencnek is. Mondanunk sem kell, hogy a közönség viharos ünneplésben részesítette Bajor Gizit és az együttes többi tagjait. KÉKI BÉLA. Az észeskéirikaseseményed és a szevţeî léii ®ii®nzivá$®& mng&ít&kmben STOCKHOLM, január 7. (TP.) A Rey­nolds News Sztálin téli offenzivájának mind igéretteljesebb lefolyásáról beszél, majd utal arra, hogy a keleti háború még nem érte el azt a stádiumot, amely dön­tően közelebb vitt volna a légfőbb hábo­rús célhoz, a megszállt szovjetorosz terü­letek felszabadításához. A szovjetlámadá- sok egyelőre csupán az ellenfél összeköt és ellátó vonalai ellen irányulnak. Az Exchange Telegraph moszkvai tudósítója vasárnapi jelentését a következő megál­lapítással vezeti be: „Miközben az oro­szok a front összes fővonalain továbbra is támadásban vannak, különböző szektoro­kon észrevehetően erősödik a német el­lenállás, amely számos helyen elszánt e - lentámadásokban nyilvánul meg.” A Sun­day Times vezércikkében a következőket írja: Többet kell teljesítenünk, éspedig gyorsan. Az idő minden bizonnyal nem a mi oldalunkon van. Ha a németeket kény­szeríteni tudnók arra, hogy legalább 30 ^agy 60 hadosztályt vonjanak el a keleti frontról, meglehetős nagy biztonsággal nézhetnénk az 1943. évi győzelem elé. Csak egy ut vezethet ehhez a céJioz — a kontinens elözünlése, mégpedig azokra a pontokra koncentrálva, amelyek a magas hadászat szempontjából számbajöhetnek.” A Sunday Times tehát a szövetségesek hadműveleteinek kedvező meg'télése mel­lett is arra a megállapításra jut, hogy az észákafrikai vállalkozás az orosz of­fenzív aval kapcsolatban sem elég a vég­ső győzelemhez. Az Aftonbladet jelentése szerint az egyik amerikai hírügynökség megállapít­ja, hogy jólértesült amerikai körök véle­ménye szerint még mindig a német ten­gerága ttja ró veszély okozza a legnagyobb gondot a szövetségeseknek. Jóllehet an­golszász körökben ismeretlen a német tengeralattjárók száma, illetékesek meg­ítélése szerint a német tengeralattjáró flotta hétszer annyi hajóval rendelkezik, minf a háború előtt. A Svenskd Dágb adet londoni tudósítója évvégi beszámolójában megállapítja, hogy Angliában még mind'g nőm veszik eléggé számításba a német tengeralattjáróveszélyt. Lord Honkey, ak> ho aszú éven át vo>'t a honvédelmi bizott­ság tagja és ily módon nagyszerűen érte­sült Nagybritannia segélyforrásairól és hadászati lehetőségeiről, kijelentette: ki­tartásunk a tengeri összeköttetésektől függ és ezek döntő tényezők. Hankcy azonban nem tartja kielégítőnek az angol­szász hajózási vonalak védelmét. A né­met tengeralattjárók megsemmisítése lett volna a,z 1943-as nagy hadműveletek leg­fontosabb előkészülete — mondottá 1942- beji Ezt az előkészületet azonbannem tették meg. A tengeralattjáró kikötők, gyárak és támaszpontok ellen intézett el­szórt támadások nem vezethettek komoly sikerre. Az elpusztított tengeralattjárók száma még mindig kisebb, mint uy újon­nan épített hajók száma. Ezzel szembeni a szövetségesek hajóveszteségeinek a szá­ma a háború során több, mint kétszere­sével multa felül a rekordhájóépitések számadatait. Hankey nyilatkozata megerő­síti Hitler Adolf újévi kiáltványának ama megállapítását, hogy a nyugati szövetsé­gesek még csak megközelítően sem pótol­hatják a német tengeralattjárók által el­pusztított hajókat. VÁLSÁGOS AUSZTRÁLIA PÉNZ­ÜGYI HELYZETE SAIGON, január 7. (MTI.) A Stefa- ni-iroda közli: Ausztrália pénzügyi helyzete a június 30-án végződött költségvetési év előirányzatának ala­pulvétele mellett igen válságosnak ■mondható. A -400 millió sterlingben megállapított kiadásokat 70 millió­val máris túllépték. A kormány leg­közelebb javaslatot nyújt be a jöve­delmi adó 50 százalékos felemelésé­ről. Félhivatalosan beismerik, hogy a tulkiadások az észak amerikai csa­patokkal szemben vállalt kötelezett­ségekből szárai aznak. ARAGONIT ÍRÓKÉSZLETEK, HA­MUTÁLAK, KÖNYVTARTÓK remek kivitelben kaphatók az „Ellenzék“ könyvesboltban, Kolozsvár, Mátyás király-tér 9,

Next

/
Thumbnails
Contents