Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-25 / 19. szám

ELLENZÉK

1942 január 2 5.

dZ GRDCLyiüPdnT HIB€I

Kik az Erdcljl Pdrl

KOLOZSVÁR, január 25. Aj uj felsőházi tagok választásával, illetőleg behiva* Naval 24-el fairól keleti az Erdélyi Pá'‘t keretébe tartózó törvényhozók száma. Aa Erdélyi Pártuak a felsőkáz.b«n eddig a következő tagjai voltak:

Gróf Teleki Arctur, Rárz Mihály- vitéz Kiró Litván és Korponny Kornél.

, Uj tagok: Kolozsvárról t>o*n Alajos preUtus-kjmonok. KolozsuieSv ebül Goilus 1 tktor gvahii földbirtokos es Gidófalvy István dobokai földbirtokos. ÍNagvvúrwJ- ról dr. yfedripy Ferenc gyógyszerész- Bi- barratgyébö‘ Pap,szász Lajos földbirtokos* Szalinármegyéhő! ivereuezri Kovács Sándor fijldlortokos. Szilágyul* gye bői dr. Kursier György nvuga’maaott ailaht főispán és háló Győrf/V Lajos krasznai föld- b’r okos. Szobiok-Dobokaruegyéből ár. Vékás Józse f dési főorvos és Ilye Je nő

fii Érdi fi P r.‘ fcözbeHjír/ísdr«

KOLOZS\ ÁR, január 25. Az Erdélyi Párt őrs?.; gos központja a vidéki laposatok jt leütései alapján részletes emlékiratot iutézetf a miniszterelnökhöz és a bel- ügymiuiszterbez, melyben ismerte,te. hogy az Országos Társadalombiztosító Intézette! kapcsolatos Erdélyre vonatkozó rendelkezései; ueíii elégítik ki mindenben az erdé- lvi kívánságokat. Konkrét eseteket hoztak a miniszter tudomására, amelyek azt bizonyítják, hogy nagyon sok érdemes magva»- ember nem juthat 011-járuló kához a rendelkezés hézagai miatt. A miniszter tobbizben tanácskozott az OTI-va! kapcsolatos kérdésekről az Erdélyi Párt törvényhozóival és

ezeknek eredményeképpen kiegészítő rendelkezést bocsátott ki. amely mindenben megjelel az erdélyi kivánalmaknak.

A p agy fontossági! .rendeletét 500—1943. M. E. szám alatt adták ki és

oj felsőházi tagjai?

nyug. alispán, Beszterce INaszódmCSyóből Sigmund János besztercei református «W kcsz. Maros-Tordamegyéből dr. Múriaffy Lajos uirtrosszcntgyörgvi földbirtokos és Ferenczy Gábor uyárádszeuluiúrloui református igazgató-tanító. CsikiuCgyéből dr. Köln minin József Csíkszeredái ügyvéd rs dr. László Ignác gyergyós/rnlimklóai rk. főespert’#. H .roui szék niegyébö 1 dr. Szdit-ll ányi Gábor sz< niiványluborfalví földbirtokos cs Sóm István sepsiszetit- k’yörgvi EMC E-frlü* velő. Udvarbel'yuie- gvcből Szakáts Zoltán s/ékrlyudrarhrlvi földbirtokos EMCE-felügyclő és Páll Dénes sirnénfatvai unitárius esperes. Uj ki- mvezett Ing Csíki Albert s^éke'yudvarhelyi nyenidatulajdouos. A főrendi családok által megválasztó' t felsőházi tevők: báró U es se'én yi István, gróf Dégenfe'd Miksa, báró Kern*nii Janos és arát Teleki Du~

rreokos,

ez a rendelkezés módosít ja az öregségi, ml, haul sági, özvegység/ és áriasági le t- t<*$ iá«nuk. vahnniru a bányanyugbér biztosításnál; a visszacsatolt Itelelj és erde yi területeken a 200—-1941. szánni rend cir I egyes intézkedéseit.

A 200—1941. számi» M. E. rendelet kimondja. bogv a r»mán lársadalombiatosi- lásbs» szerzett jogokat (idényeket rs vá- rotuányokat) csak akkor kel! elismerni, il'ctő eg ki?lóig'teni. ha a szolgáltatásra jogot szerzett sacinéy az 1940 évi augusztus hó 30. napján a Romániától a magyar Szent Koronához visszacsatolt területen áruló lakhellyel bir.

Az uj rendelet ezt a iogot azokra is kiterjeszti, akik az 1940. évi június hó első napából az 1942. éri december hó 31. napjáig e teft időben lakóhelyüket Románia területéről akár a visszacsatolt területre, akár M a uy nr őrs rág egyéb területére helyezték út. Intézkedik a

mcudelef n sokunk 'yn pgd *ton./fő»ól is> aJc<- kiM m/lKyctr kormaimckai Avijf rmtérz-UcdÁszntl fxtrmsdy ulAdxm mjjrn a te'njJe- tórSf M agyarorstJÍg terű-ölem tel «pititek. Érc-lenek jogát is fi kell ismerj* az ÜTI.

A * a. o-lgál I atásra köte'c/ett iutéiiuiéuy csak abban az csrtbru köteles jogokat el»smer■ i. vagy szolgáltatásokat folyót*»tani, ha az, egyébként igény jogosul t Majyarorvzáf területén lakik.

Erdéí'y területi u sokez*r étdrkell magyar ember fogadja megelégedéssel » mi ui.HJtérium döntését amely rgótu húzódó jogi vitákat döntött el és az Erdélyi Párt közbruiái ására ua érdekelteket il < tmé■ veikhez juttatja.

Intézkedik a rendelet az.oknak kövíjleléBUDAPEST, január 25. A földművé*

é^ügyii miniszter rendeletéivel jóváhagyta az országos gazdi ^sági ai uuk al*é ruieg á*la - pitó bizottság határozatát, amely megszabja a nitzőgaz<Lasági munkabérek legalsó és •’eyrfelső határait. Ezztd egyitkjü’e>2 a kormány a honvédelmi törvény felhalal- ma»i3a alapján rendeletét adult k» a mezőgazdasági munka végzésének biato'dtá- ( sa tárgyában. A k/d rendelet a hivatalos lap vasárnapi számában jelent uw«. Ezzel kíipr«oIethan i^etékes helyen a követ- ke/őket közlik:

Ai 1Q43. évre i'-áryíuló mezőgazdasági minimális munkabérek közül a kész.péuz- béj*k mnitegy >0 százalékkal magasabbak az 1939. évi bérsziuv onzmál. Az emelkedés aránya tehát meglelt, az ip4ri mii kubérek raieéjí-nek. A maximális

mm kahérck tu'léoésér- se man u yen címen

;M\cs Mie‘>ő«ég. A inevőgwd'»?•:•••" munkabérek összeréf nem érin»i. mé«is a pseléd- ség és munkásság megélhetési viszonyai! ieleutő mértékbe« javátjo 8 másik rendelet. atnev tcszbrn a munkavállalónak és a muuk:> feo-ve'em re vonatkozóan hoz ss*- gom rendelkezésit cl, de ugyanakkor gon- iloskorlik arról, hogy a terna esze »beni já- randóságekat a cserdek és a munkások 1crtné«7Cthen kikaphassák és inegtarlh^s- sák. Kimoml'a e rendelet, hogy 8 gaz»l^- gági cselédek }/r fejében kapott járandóságai után általiban nem térbeli a kőzet- látás cél iára beszolgá’talási kötelesség. Aki 1942—43-ban abut éves gazdasági I

ne-iről ír, ^Lilinek járadékát a emmin 1 ár- sadaüzinKzl ősi taxi wur'í k ü,f«ák. de- ni ii\*lé.ke*, rnazryar 'jj-swtk wf'g nem frdyóylottak. fjT.rk.oek

a még nem folyósítótt járadékok {nyugdijak, uyugbérebj iránti igényüket eg. későbbetI az 1943. óvi december hó ál. napjáig l.ell be jelenteni. Az 1942. uyi december hó 31. napiul kövtrtö idoléin

tör túrit telepítés t >«tébúri j/cdig u Mam ty ar or szagra költözés napját kötető r gy é-i it) lehrt az illetékes rnugyOJ tár u- daj ömlött ősi t ó szn vektől kérni.

A batáridő elmulasztása esetében a kérvényeket uRv ke I elbírálni, mintha a román társadalombiztosítási szerveknél az igénybejelentés cs B liat^rozalho^lai' r»eru történt volna tneg.

ceded, yfgv dohány kertész te jesuelt szolgálatot, köteles az 1943—44-re is a régi helyén, akár uj munkahelyén azonos munkakörben újra elszegődni éö szolgálatot tdjcsitcui. E kötelezettség alól csak a vár- mrgve 2 izd-icági fe.ügyelősége adiiat indokolt e-etbeo felfnntéát. Azt a gazdasági cs'dédt. il etvv dohány kertészt, aki a szóban lévő kötelességét megszegi, honvédelmi munka címén kirendelik gazdasági munka átok kötelező végzésére, esetleg interna iák és m»nt iriternáhat koton^í '-e- zeíés alatt ádó munkaáborhan szoritiák munkára. Sulyo» joghátránv éri a munka* adót is, ha a {wzxEsági cseledet. vaSv do- hánykertéézt más munkakörben alkalmaz. Ijry például tilos gazdasági estédet ipari üzemben alk-J mázni, de épp igv a gazda s m fogadhat fel alkalmazottnak- nao-zá- ukosrvak dyan személyi, aki mub évben gazdaság! csd-éd vo’t. A \*'tkes munkaadót hat hónapi* trriedhető rizárás^a] »s ííf>00 pfDjíőig Irrjcdliető péu;Ivüntei éfsd sujtiák- Nemcsak a csc'édek és dohánv- krrtévzek. de minden más 2azvlaság> mun- kevália'ó is köteles legkésőbb máreius 1 - ? leszerződni és ha önként ]e nem szer- ződöct, március 15-’g « községi e'ő'járó- ságoál íe’entkezni. Azt. aki se le nem snrrződik, se nem je’entke'’,k és aki a munkaközvetítő hivatal által ajnlott munkaalkb inat nem fogadia el, «zintón hmvVdo'mi munkaköteiVzettként vesz'k irénybe. Adott esethen az ilven -zemélvt is internálják és katonai vezetés a att ál ó munkatáborba utalják.

OIódoslíoRdík az Erdélyre voaatkoző OTLrendelkezéseket

1943 diczmiz’ 31-!q ksll kclclentsűi a rcmán idoKböl a bí,íegs32é;y ővsl sz mbCB I^malló i^éosekel

Honvédelmi munkakfitelezettként veszik igénybe a dologkerülci mezőgazdasági

munkásakat

Törvénvszéki karcolaio1:

A „botcsinálta“. . . rabok

Az igazságügyi palota és az egyik terjedelmi s helyőrségi laktanya között kicsit ósdi, egyemeletes épület húzódik meg szerényen, hirstalanul. Ha nem hirdetné homlokzatán me.öze a felirat, akkor is tudná minden hí~- sgü.öit városi polgár, bogy ez a katonai tör- vényszék épülete. Nyáron még szinte barátságosnak is lehelne nevezni, amikor az cló- uü vaján virágágyak pompáznak ezernyi színben és remekül ledöngölt vörössalakos Htját szikrázva törik millió gyémánt tűz. forrássá a napsugár.

A falak vakitófehér meszelése vidáman, szinte pajkosan kandikál ki az előtér jól gondozott fáinak mérgeszöld lombjai közül. Az ablakokon keresztüli írógépek kattogása hali- szik, egyébkent szinte kihaltnak, élettelennek látszana az egész épület. A kapu előtt és az udvaron nem ácsorog embertömeg, a folyosókon nem tolonganak darócruhás falusiak, elkeveredve majd ugyanannyi városi gúnyával. Nem sárgállik-barnállik közöttük néhány öuz- z&tit irattáska és nem sürögnek-forognak, magyaráznak, rábeszélnek az irattáskákhoz tar- izzó, jólvasalt, jóltáplált, kipihent, „klienseket fogó'' prókátorok. A falak, a lépcsők, a folyosók belülről is meglepően tiszták és he valakinek mégis ügyes-bajos dolga támad itt, e részletes, pontos útmutató táblák alapján pillanatok alatt megtalálja azt a személyt, aki legilletékesebb ügye elintézésére.

Nem kísértenek már itt a közelmúlt lidérc- nyomásos álmai, nem lehelnek sóhajokat a sarkok, nem kongatnak átkokat a jalak, pedig nem is olyan régen volt, amikor:

kiár az épület külső sarkánál, csikósra mázott jaköpenyeg előtt szurony csillogott n vártán. A kapun kívül tétova, ácsorgó emberek lebzseltek, jórészt hozzátartozók, akik tanácstalanul várakoztak sokszor órák, napok hosszat és megváltóként ünnepeltek cgy-egy ezüstszallagos irodista katonát, aki valami kir- foszlányt vetett jelszóval közéjük. Az épület sarkain omladozott a vakolat, pedig minden esztendőben javították, belülről örökké szeny- ny és szűr kék voltak a falak, noha évente kétszer is kimé szelték. A folyosókon nehéz, ápo- rodott levegő, sürü, ólmos cigaretta- és pipu- f-'rst, szerijszéjiel tízezer cigarettavég. Az előcsmnokbfln megint egy-két szurony, « lépcsőkön ismét, az emeleti folyosón legalább tiz-tizenöt. Egyik szoba ajtaján apró, ins- rácsos ablak, előtte két szurony, a vasrács mögött sápadt, megkínzott arcok. A kezeken legtöbbször, némelykor a lábakon is va$bi lines. Aki ,,szabadlábon“ került ide, tárgyalás előtt egyik oldalszobába tessékelték ugyancsak szuronyos „rendezők". A t inuk, érdeklődők, ugyanebbe a szobába, vagy a folyosó egyik sarkába szorítva, maid minden különösebb indokolás nélkül a másikba kergetve.

Kora reggeltől késő estig folyt a tárgyalás, ha szükség volt, egész éjjel is. Minden évszakban, szüntelenül, megszakítás nélkül az évek hosszú során át. Mit tárgyaltak? Mindent. Ha valaki megpofozta 0 szolgáját mert szemtelen volt, ujjat húzott a katéterrel, kirándulás közben áttévedt két ország politikai határán, ha jókedvében elkurjantotţa magát, vagy elkeseredésében kiirtotta a családját,

esetleg a másét, bizonyára idekerült. Igazán nem volt nehéz mindenhez egy kis politikai színezetű hátteret mázolni, akkor pedig ment minden vidáman a végzet kicirkalmazotg utjain. Igaz, hogy a végzetet némelykor kissé erőszakosan irányították. Kik kerültek ide? Nyugodtan beismerhetjük: mindenki, felekezeti, faji és nemzetiségi különbség nélkül. Ha valaki pillanatnyilag nem volt politikailag megbízható, könnyű volt jóidőre elnémítani. Persze csak az egészen jelentéktelen személyeket. A vezetők együtt paroláztak ellenfeleikkel.

Mindez az igazság és az erkölcsi világrend érvényre jutása . céljából történt. Az előcsarnokban kissé kopottas, elfeketedett arany betűkkel ékeskedett a leimondat: El AT JUSTITIA AC PEREAT MUNDUS. Az igazságnak igyekeztek is kellőképpen eleget tenni. Naponta átlag ötven esztendőt szabtak ki ki- sehb-negyobb részletekben az igazság nevében, de v&h olyan eset, hogy egy nap eredménye a

száz esztendőt is meghaladta- A bíróság elnöke kérkedett egyszer, gyenge pillanatában, hogy több esztendőt szabott már ki a kisebbségi népre, mint ahány esztendő volt az illető nép köztudomásúlag ezeréves történetében.

A szűkre szabott tárgyalóteremben nehéz viharok dúltak, súlyos percek játszódtak le sokszor és az oda bejáratosak gyakran voltak szemtanúi hátborzongató jeleneteknek. Azonban a napsugár áttöri a legtömörebb felhőfalakat is és a legvadabb viharok után szokott a napfény legszebben ragyogni. Tagadhatatlan, voltak itt derűs percek is, de a szivárvány mögött mindig a bánat esője harma- tozott könnycseppeket.

jálig néhány esztendővel ezelőtt történt. Szűrös, gubás, bocskoros, csizmás, bakancsos falusiak, topogtak, türelmetlenkedtek sokáig a fagyos folyosókon, egy februári reggelen, amíg sorra kerültek. Lehettek vagy haton. Egyszerre terelték be őket a terembe és barátságos intelmekkel igazították, lukdósték, taszigálták a vádlottak elkerített rekeszébe. Többségiek voltak a javából, a hamisítatlan, legősibb hegyilakók közül. Körülményesen olvasták fejükre a szörnyű vádat: tiltott fegyverviselés, fegyverrejtegetés, talán még hűtlenség, lázadás is. A zekék vérködöt izzadtak, amíg végighallgatták.

Mikor szóhoz juthattak, merev tagadás, görcsös szabadulni akarás volt a válaszuk.:

— Ártatlanok vagyunk.

— Ne beszéljetek jó emberek — vette elő legsimább hangját az elnök —, hiszen minden ellenetek szól. Nézzetek rá az asztal mellé támasztott bűnjelekre, minden titeket vádol.

Az asztal mellett csakugyan, néhány ócska mordály, berozsdásodott karabély csodálta a világot, valamennyi történelmi miibecsü darab.

Ártatlanok vagyunk.

—■ Hát ezt a sv,k veszedelmes szerszámot

ta án nem nálatok találták meg?

— Nem találták, önként szolgáltattuk be.

— De mégis csak tőletek származott, mégis csuk dugdostátok, rejtegettétek, pedig tudhattátok, hogy nem szabad. Nálatok is kjei obol tűk, hogy minden lőfegyvert be kell szolgáltatni.

— Bt is .adtuk, ami volt.

— Hát ez talán nem nálatok noh? Csak akkor vettétek elő, amikor a csendőrök szo- } ongattak benneteket.

— Akkor inég nem is volt nálunk ez a sor? fegyver.

— Ne hazudozzatok annyit, mondjátok meg tisztán, kié volt ez e sok fegyver, hogy került hozzátok és miért nem szolgáltattátok be idejében?

Hosszú sóhai volt a válasz, majd a legértelmesebb beszélni kezdett:

— Úgy volt, instálom, hogy a csendőr urak nagyon keresték a jegyvereieet. Minden nap nálunk voltak, hogy adjuk elő, amiket elrejtettünk. Hiába mondtuk, hogy nincs puskánk, nem hitték. Ránk parancsoltak, hogy öt nap alatt hat fegyvert adjunk nekik, mcrt ennyire van szükségük.

Méghosszabb sóhaj.

— Aztán elindultunk, gyalog a havasról. Két napig jöttünk a városig. Itt megint két napig járkáltunk, keresgéltünk, amíg az ócskátoknál találtunk hat régi pusreát. Megvettük, hazavittük és átadtuk a csendőr uraknak, hogy ne legyen semmi baj. . .

Dermedt csend, aztán hosszantartó, harsány nevetés. Nevetett az elnök, a bírák, az őrök, vádlottak, hallgatóság, nevettek a fa iák. A kacagástól titkos, apró könnyzacskók nyíltak meg a teremben és végiglocsolták, harmatozták a falakat. De az is lehet, hogy csak az átizzadt levegő párája csurgóit végig a barna festéken.

Percek múlva tért magához az elnök és még mindig fulladozva kérdezte a többit:

— így volt?

— így veit instálom, zúgta a kórus.

Hogy csodálkoztak, mikor mégis lecsukták

őket. Na, nem sok időre, csak éppen a rend kedvéért. Az igazság nevében.

Hagy* kmjúan.