Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-23 / 18. szám

* 1 9 k 3 január 23. ELLENZ ÉK Karácsony elölt falunk „főterén' egyik városi barátomat pillantottam meg. Akkor szállt ki egy bérgépko- / csibéi, városi bundában és kemény kalapban volt, kezében pedig „való­di“ bambusznád sétapáicái szoron­gatott. A falusiak erősen megbámul­ták. Ez különösen a sétapálcáért történt, u. i. a falusi ember erre ná­lunk felé Ösztönösen fél a sétapálcás uraktól. Láttam ijedt arcukról, hogy miniszternek nézik vagy nagyobb­nak, mondjuk: gabonaösszesró kor­mánybiztosnak. Pedig Oszkár ártatlan lélek volt: tanácsos, valamilyen tanácsos. Hogy a falusiak ijedelmét eloszlassam, széles örömmel üdvözöltem a régi ismeretség jussán. Mondjuk, ilyen­formán: — Légy üdvözölve Oszkár, íator- nycs falunkban! Mi szél hozott ide? Azonnal láttam, hogy igen ruszti­kus voltam. Oszkár arcán egy pilla­natra rosszalás komorlott fal és azonnal helyesbített: — Tanácsos uram — siígta. — Tudod, az ember úgy megkinlódik azért a kis címért. ... és legalább így, amikor többen hallják! Valósággal megrendültem Oszkár változásán. Régtől ismerem őt is, vi­szonyait is. A kisebbségi sors „ta­nácstalan“ napjaiban szónoklatot tartott nekem arról, hogy a magyar­ságot a „válaszfalak“ eltüntetése mentheti meg. Gondoltam, eszébe- juitaicm ezt az időt. ’I3e hát, üsse ke. úgy látszik a meglepetések korát éljük. Es eííöí a kis meglepetéstől eltekintve, melegen megráztuk egy­más kezét. Ekkor újabb meglepetés ért: •— Sertést szeretnék vágni — vi- harzetia felém Oszkár és menten magához intett pár falusi embert és bízó után érdeklődött. Száz kilón valamivel felül legyen, kötötte ki a feltételeket és hamiskásan hozzátet­te: eltekintünk a maximális ártól. Sertést szeretne vágni Oszkár! — méláztam el a hallottakon. Gyerekük nincs, cinaga évek óta gyomorbajos, piritóson és gyenge levesen ék A fe­lesége? ... bocsánat az áralko­dásért) kissé molett; vajas, zsíros ételtől iszonyodik, főtápláléka a Li­monádé- Rögtön elé is álltam ezek­kel az ellenvetésekkel és kiszámitot- iani Oszkárnak, hogy kopogó kél fejükre és az c jövedelme mellett — né meg nemzetgazdasági szempont­ból is — milyen könnyelműség a ser- tésvágás. Kukorica nem veit és Így egy sertés 5—SQQ pengő, bérautó 50 pengő, fuvar 30, vágatás 3G, a disz­nótor legalább ?ö pengő. A disznó­tornál rámcsapott; — Látod ezért! A főtanácsos :is vágott és egy alanta­som is. Ez még disznótort is rende­zett. Érted!? A feleségem azóta nem hagy nyugton. Siróyörcsct kap, ha azt mondom, hogy ez pazarlás, hogy soknak nem egy sertésre, de egy sertésfarokra sem telik. A pénzt is ő kérte kölcsön. Legalább egy évig fogjuk törleszteni. —* Nagyot sóhaj­tott, összecsuklott és egyszerre a ré­gi Oszkár leit. Ez a sóhajtás olyan őszinte volt, hogy érdemes foglalkozni a sertés- vágás, a bőrtalpú cipő és a valódi gyapjúszövet divatjával. Mert igenis, ez most a divat. Rosszul ismeri az ember lélektanát az, aki ezt a gyűj­tési, halmozási szenvedélyt a nincs- telenséy félelméből akarja megérte­ni. Ez a nincstelenség divatjából fa- ' kad. Mindig az divat, ami nincs vagy amiből legalább is kevés van. Ezért divat a sartésvágás, ezért divat a a bőrtalpú cipő, a valódi gyapjú szö­vet, mert ezekből most kevés van és jaj, ezért divat a rangkórság, mert most a legkevesebb kellene legyen belőle. Ds hát a divat mindig ellen­kezője az észszerűnek és szivszerü- nek. A divat azt jelenti; le> nem ma­radni egy hajszálnyit sem, sirógör- csőt kapni, adósságot csinálni, de tartani a „színvonalat“. Tartani csil­lagászati árakban fekeíéllő valódi bőr, valódi gyapjú, valódi fehérne- müvászon és jaj, való ... szinüley magyart-magyártól elválasztó rang­kórság formájában. Mert a sertés „vágás“ lehet egy gyarló jelkép, de jelkép és hozzá ma­gyar és szomorú jelkép. Mi „vá­gunk“, ahelyett, hogy kötöznénk. El­vágjuk a magyar életet összekötő amúgy is vékony mii rostszálakat. Ennek a háborúnak nagy megpró­báltatásában arra van szükség, hogy társadalmi rétegeződéiben, érzelem­ben, akaratban, cél- és eszmemeglá- tásfcan, erőkifejtésben, de íeherher- dozásban is minélinkább közelebb hozzuk és összekötötzzük a magyart a magyarral. És ezzel szemben azt lát­juk, hogy tisztán „divatból“ elnyi- száljuk a még meglévő szálakat is. Ahelyett, hogy Istennek eme hábo­rútól felhős ege alatt kötöznek egy­más sebeit, sebeket vágunk egymás szivén. Ahelyett, hogy megfognék egymás kezét és közelebb húzódnánk egymáshoz Európának azon a te­nyérnyi helyén, amit csak egymás szereteie tarthat meg számunkra, el­választjuk egymást, hogy legyen ezentúl bőrtalpú és fatalpu magyar, valódi gyapjúszövetben ágáló és mü- rostban didergő, sertést vágó és éh­ségtől irigykedő, tanácsos és óh, jaj, tanácstalan magyar, aki (Uram bo­csáss) üres tekintettel mered a jö­vendőbe. Hogy mi köze mindehhez a falu­nak? A dolgok megítéléséhez távlat kell. A falu a várostól, sajnos, még ma is olyan nagy távolságban van, hogy a magyar élet sebeit akkor is meglátja, ha nem akarja. Hát akkor, ha akarja! Akíirja, mert kénytelen. Ez a szétválasztódás kezd „élette­re*1 hódítani falun is. Az ötholdas gazda kezdi lenézni az egyhold ist. A jegyző nem akar együttműködni a tanítóval, a tanító a pappal, a pap a körorvossat. A széíválasztódásnak eb­ben a keserves kavarodásában pedig ijedten huzza rozzant nyaka közé nádfödcles fejét a magyar falu. Mert. nagyon sok magyar falu (itt nálunk, Erdélyben) igenis rozzantvállu és nádiödeles. De hát ki látja meg őzt és ha meglátják, hogyan segítenek rajta, ka éppen azok, akik erre hi­vatottak, városon és faluu „vágják“, nyiszálják egymást. A magyar faiu tudja, hogy ennek a vágásnak o ad­ja meg legjobban az árát. Mivel pe­dig a iaiu a magyar kenyeret és a magyar földet jelenti, ez u. szét- és ieívágás divatja a magyar élet leg- 1 drágább javainak sírját ássa. Cso- üa-e, ha feljajdul a falu és panaszos hangon azt kiáltja: ne vágjuk egy­mást apróbb részekre, hanem kös­sük még szorosabbra azt, ami ma­gyar! KASSAY GÉZA. Vétyb Iczseţ: dmi&St érdemes UwL.,. 7** attikát OWan mozgalmat indított el gyik bu­dapesti leli;ipásztor, amelyre az ország egész köz véleményén eh fel he'd figyelnie. A leikész a vásárnapi szejjtbeszéd kereté­ben arra hívta fel a hívek figyelmét, h-ogy nem fontos az arany karikagyűrű. Kljük bele magunkat a háborús időkbe és a je­gyespárok csináltassák acélból a jegygyű­rűket. Az Isten-tiszteleten jelen volt egyik' nagy budapesti ékszerüzlet tulajdonosa is, aki gyakorlatilag is megfogadta a lelkész tanácsát. i\éhány nap múlva az előkelő ékszerüzlet kirakatában bársony párnára kitéve megjelentek az acélból készült jegygyűrűk. ...Jegygyűrű — acélból^. Ezt a felírást helyezte az ékszerész a gyűrűk m éllé és öntudatos magyar közönségünk rövidesen bebizonyította, hogy a lelki­pásztor kiállása nem volt hiábavaló. Már az első napokban Hz jegyespár acélból való jegygyűrűt vásárolt és az arány ka­rikagyűrű közötti árkülönbözetet á rend­kívüli időkhöz méltóan beszolgáltatták a hadbavonultah hozzátartozói számára. Magyar történelmünk lapjain számta­lan példáját találhatjuk 7t hasonló áldo­zatkészségnek. Az 1848-as forradalom ide­jén lelkes magyar asszonyaink egyönte­tűen felajánlottálc arany karikagyűrűjü­ket a haza oltárára, hogy az aranyértékek árából á kormány fegyvert vásárolhas­son a magyar szabadságért küzdő honvé­deknek. A mostani kezdeményezés n jtet nzl igazolja a világ előtt, hogy ezer éves hagyományainkhoz méltóak vagyunk. A karikagyűrű amugyis szimbólum. A sze­retet értékét nem az arany adja meg, ha­nem a szili melegsége és a lélek őszinteségé. Hisszük, hogy a budapesti példát ország­szerte követni fogják és az ilyenformán megtakarított összegekből jelentékenyen növelik a hadba vonultak hozzátartozóinak segélyalapját. A (násulUt Őszinte, megdöbbenéssel és nagyon sok belső szégyenkezéssel olvastuk azt a budapesti je­lentest, hogy a fővárosban második Kenyeres- Kaufmann-ügy pattant ki. Nagystílű, fantasz­tikus karriert befutott szélhámost lepleztek le, aki három cvtiz.eden keresztül az emberek tízezreit vezette félre. Schulhofj Tibornak hívják a leleplezett zsidó szélhámost, aki dr. Ben esik Zoltán és dr. Kálmán Jenő néven kö­vette ^ el ponyvaregényekbe illő panamáit. Schulhoff egyszerű szatmári zsidó malidból szármázott es mar az első világháború alkal­mává a bűn útjára tévedt. Hogy ne keiül­jem a bíróság ele, megszoKott, majd Kiteiesz- teikedett és frontszolgálatra jelentkezett. A világháború után dr. Kálmán Jenő álnév alatt jogi szemináriumot nyitott Budapesten és fantasztikus összegeket keresett. Hosszú esz­tendők múlva kérték az igazoló iratait, ekkor megszökött Budapestről és rövid ideig Er­délybe tette át székhelyét. A huszas évek vé­gén Debrecenbe költözött, ahol dr. Bencék Zoltán néven tűnt fel. A debreceni „Elektro- lux“ nagyvállalat főnöke lett, majd Csongrá­dion bejutott az ottani villanytelep igazgatói állásába. Végül a nyersbőrközpontnál személy­zeti titkár lett. Innen az iratok hiánya miatt telt ki az útlevele. Hogy a bűnügyi regény még teljesebb legyen, a Szatmárnémetiből el­származott szélhámos bigámiát követett el és egy ideig mindkét feleségével egy fedél alatt élt. Három évtized kellett hozzá, hogy lelep­lezzék. Kétségtelen, hogy a büntető igazság­szolgáltatás teljes szigorával fog fellépni elle­ne. A Schuihoff-ügyet mégsem lehet egyszerű bűnesetként elkönyvelni. Ennek a bűnügyi botránynak arra kell iigyclmeztetni az egész magyar közvéleményt, hogy legyünk óvatosak a jómegjelenésü és nagyhangú idegenekkel szemben. Erdélyben is csúnyán megjártuk Vá- radi-Vcisz Sándorral, aki a székelyföldi re­pülőalapra kapott gyűjtési engedélyt és sok­százezer pengőt „elrepített“. Hogyan lehetsé­ges az, hogy ezek a szélhámosok meg tudták téveszteni a magyar közönséget? Csak azzal válaszolhatunk, hogy jóhiszeműségből, vagy kényelem-szeretetbői nem merjük kétségbe vonni a nagyhangú szélhámosok megtévesztő kijelentéseit. Ha mindannyiunkban meglesz a kellő körültekintés és óvatosság, akkor a Renyeres-Kaufmannok, Vámdi-Wcisz Sándo­rok és Schulhoff-Bencsikek örökre eltűnnek a magyar közéletből. SailáUéidá&ck Mcgegyszer visszatérünk a Magyar Újság­írók Egyesülete Erdélyrészi Tagozatának leg­utóbb tartott taggyűlésére. A gyűlés kereteken ugyanis Árvay Árpád országgyűlési, képviselő, a Nagyváradi Es Lilep -ószerkesztője megem­lékezett a sajtókamarai törvény fontosságáról és a vidéki, sajtópolitikáról. Az erdélyi újság­írók határozatilag elfogadták azt az indít­ványt, hogy a most készülő sajt ok amarai tör­vényben a vidéki sajtó jelentősége külön is kifejezésre jusson. Ügy az Országos Magyar Sajtókamarában, mint az egyetemes sajtó- életben számolni kell a vidéki sajtó jelentő­ségével. Az erdélyi újságírók az egységes saj­tópolitika megvalósítása érdekebe i azt kérik, hogy a kormány adjon meg mir den. támoga­tást a vidéki sajtó számára. Elhatározta to­vábbá a taggyűlés, hogy emlékiratban kéri az újságíró nyugdíjintézet államosítását és meg­bízta Árvay ■ Árpádot, hogy ezt at álláspon­tot a parlamentben is képviselje. S.r,tókérdé­seinkkel azéi t foglalkozunk a nyilvánosság előtt, mert a magyar összesség érdeke, hogy c< sajtó munkásai olyan szociális helyzetben teljesíthessék hivatásukat, amely alkalmat ad arra, hogy a közösség érdekében kije tett te­vékenység jutalmául legalább nyugodt ór-.giég elé nézhessünk. SvékdtyfMdí tanuis-ág&k Mar.osvásárhc?yi laptársunk, a Szék A v Szó. részletesen foglalkozók dr. Mihó Imre országgyűlési képviselő székelyföldi Htjá­val. Megemlékezik i képviselő tapaszt;» lakairól és idézi egyik sz ke-'y gazdának kijHentűsét, aki a következőket mondta a mai politikáró l „/Vem. kell nekünk som a „kitúrlás1'1, som a „megújhodás", mert ms hímzőnkét éven át éppen eléggé kitartot­tunk és inieţ meg is ujhődtunk•. Ez a ki­jelentés azt bizonyítja, hogy a székelyek jó barátot látlak az Érdé yi Párt parla­menti csoportjának főtitkárában • - őszin­tén nyilatkoztak meg előtte. Mi sem mond­hatunk mást. mint Székely Szó. hogy büszkék vagyunk székely népünk maga tartására. Az egyszerű székely ember n> i- hitkozatn azt bizonyítja, begy a Székelv - földön uincs talaja a pártoskodásnak é> politikai propagandának. Székely népünk­től az egész ország tanú1 hat, mert r. esze és Szive egyaránt helyén van. Segélyezzük a had iavenub iak hozzátartozóit KOLOZSVÁR, január 23• .4 Kormány­zó Ur Hitvesének a hadbávonultak hozzéi- tarlozói segélyezéséért indított országos mozgalma Kolozsváron is a bgmegértobh visszhangra talált. A folyó hó 30., 31., február 1. és 2-án Kolozsváron tartandó gyűjtéseket u polgármester, mint K golt út- mi vezető- a légoltalmi húzparancsnoko):- ra bízta, akik ezeken a napokon minden- leit. saját otthonukban keresneI: fel. Az önzetlenül dolgozó és nagtf munkát végző gyűjtők szólni t hain ah a nemes cél érde­kében mindenki megértő támogatására. ( harcoló honvédéin!,' rászoruló hozzátarto­zóiért megindított gyűjtés zavart a! un lebe­ny öli tusa érdekében oz illetékeseit' arra kérik a közönséget. hogy a 100 pengőn aluli adományokat otthonukban adják át a gyűjtőknek, cicik az adakozó névé', lak­címét és az átadott összeget beírják a ná­luk lévő gijüjtöii-ekbe. A 100 pengőn fe­lüli adományok a Föméltóságu Asszon\ segitOákeiójáro csekklapon is hcfizethe­tők. de a gyüitölx készpénzben is átvehe­tik. Azok. akik 100 pengőn feliei adottá nyatkot csek/dapon fizették be, a csel, lapot adják át a gyűjtést régző légoltalmi parancsnoknak, aki a. csekk-lap átvételét a befizetett összeg j eltűnte lésével a gyűjtő­iére bevezeti, A gyűjtés lebonyolításának ilyen módja részben az ellenőrzés minit vált szükségessé, másrész' ez az intézke­dés a közönség kényelmét is szobáim. A vé'detf területeken Mq adui.ózó igy rgy- szér ad — ayngi lehetőségei szerint adjon legtöbbel — s ezzel kifejezte gondoskodá­sát azok hozzátartozói iránt, akik ti: ö otthonát is védelmezik. A gyűjtöiveken befahlt adományok ilyen nyilvántartása s a csekklapokon > őrt ént befizetések, vala­mint az otthonukban eszközöli adomány zások- végső összegezése ad majd tiszta ke pel arról, hogy Kolozsvár lakossága mi­lyen mértékben vette l,i r/szét ebből ■ : I orszégjos mozgalomból. Ä fcilii szeriével „Sertés! szeretnék vá^m"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents