Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-16 / 12. szám

19 4 3 január 16. PARAJDI INCZE LAJOS

ELLENZÉK

ORSZÁGJÁRÁS

BUDAPEST-----------; Magas kedvvel cs egy halülé.ses

l'V'sj'V szemé'ygépkocsival. a Váci- utón szöktünk ki Budapestről, 'hogy egy hónap alatt a Felvidéken végig, Erdélyen és a Székelyföldön keresztül, a Délvidék felől vissza mintegy háromezer kilométernyi utta' hurkoljuk össze Kelet-Magyar- országot: s a Soroksári-uton isidet befussunk a Duna gyöngyére, a magyar székesfővárosba. Úgy elszaladt a négy hét, mint az álom. Fiatal házasoknak egy velencei nászút, amerikai iparlovagoknak egy déltengeri kirándulás szerezhet, annyi önfeledt percet, akkora lelki felszabadulást, mini a nép városba tuszkolt fiának, ha ismét visszaszabadulhat falura, a magyar éietíorraa gyökereihez. Csak most, visszatérés után készíthetek valamelyes számadást magamnak:

mit is láttam a hadviselő magyar nép földjén.

Jártam őrba’omban, az egyik legérdekesebb magyar népviselet névadó falujában. Voltam Boldogon is; állítólag itt élnek a legszebb, életvidám, életkivánó magyarok. Átmentem Szécsén utcasorán, aho' egy bizonyos Szabi nevű végvári vitéz megalapította a gróf Széchenyi-nemzetséget. Az upponyi völgyet Észak-Magyarország egyik legszebb részének tekintik. A Hajduíöld n;ár tájjellegével ;s igazolja a történelmet: ezen a tág szemhatáru síkságon független életet, szabadságot szora- juhoz aí 'élek. Megfordultunk elcsendesedett udvarházakban, amelyek körül félezer holdnyi birtokokat kanyaritott le a megszálló hatalom 6Z'áv te’epcsitő birtokpolitikája; a tulajdonosnak némely üti csupán ősi gőgje maradt meg a családi címer mellett, azt tudniillik még a csehek sem tudták kisajátítani. A meszest kapun, a Szamos völgy széles ka,pártáján mentünk Erdé’ybe s a Királyhágón keresztül hagytuk ismét el, ahol tiroli vidékekkel vele kedő hegyek között tiretihoz hasonló mesés ut kanyarog a tetőre, a szolnoki lionvédalaku- latck erdélyi bevonulásának emlékművéhez. A három Báród táján valahol román parasztasszonyok mostak egy kis patakocska vizében. Nyolcán is sulykoltak sorban. De amikor a legfelül ál’ó beiemáríotía a ruhát a patakba, az- mind fe’.mártotta a vizet, a második már csak akkor folytathatta a mosást, amikor az első- kicsavarta a ruhát; a viz igy is egy negyedóra alatt eljutott a nyolcadik asszonyhoz. A Kőrös-völgyén végig sűrűn ültetett eperfák szegélyezik az utat. Mezőte- legden szavahihető urak beszélték, hogy az idegen megszállás idején a munkából kilökött egész családok ianyáztak itt, az uf- menti eperíák a lati. Érés idején ki sem mordullak innen; azután is ráért céltalan harcot folytatniuk a munkanélküliséggel és a megszállók nemzeti munkavédelmi törvényével.

Nagyáradon balra fordultunk, áthaladtunk a Káioiy-erődvonal helyét, át Nagyszalontán is, a csonka tornvu szabad hajdufészken, át Gyulán. át Szegeden, az uj Magyarország böl* cschelyén, egy nagyivü kanyart irtunk Va a déli végeken, ahol egyszer vendégül befogadtuk Csemcvics Arzén keleti pátriárka hatvanezer szerbjét, menedékei nyújtva a török veszedelemtől; jó lett volna több helyen megérni, viszontlátni az ide telepitett székelyeit. De mennünk kellett, kiskunsági nádasok világán atal, csongrádi puszták között, átló- irányban keresztül a Nagy Magyar Alföldön.

zal a biztonsággá' vezeti ismét vissza a maga gazdaságához, mint aki egy nagy gondolat világosságánál tisztán, látja, hogy

kinek-kimek a maga helyén kelt megállania a sarat, a gazdának a termőföldeken, a hivatalnoknak az irodában, a papnak a szószék magaslatán, a katonának a becsület mezején, akkor műiden rendben lesz, meglepetés nem érhet bennünket.

Gondolom, megkísértem a gazdát, mondjon valamit a háborúról; ezzel a szándékkal, mintha egészen mellékes volna, feldobok egy nevet,. egy orosz város nevét, aho' most nehéz ágyuk öblö.s torka okádja a tüzet. — Én is jártam ott a mult háborúban — kap a sző után a gazda — igen jő földje van, Hej, ha ugv megmunkálnák, mint mi ezeket a sovány hegyoldalakat! -— sóhajtja-s látszik a szemén: magában már elképzeli, mit tudna kihozni abból a földből a magyar gazda do'goi keze Ez_ a nép olyan méltósággal viseli a háború terhét, mintha tudná is, mit. érez: hogy. neki ebben a tekintetben is példát kell mutatnia ez európai népek között. A gömöri magyarok anyira derék emberek, hogy már majdnem székelyeknek lehet tekinteni őket.-B

Aki té-yiz idején végiszalad az országon « egy bekukkintásnyira meg-megáll, ez,er példában kiá"l. feléje egy igazság; látnia kel’, mekkora erőt és biz te nságérnetet ad a magyarnak, ha termőföld van a lába alatt, saját háztető a feje fölött és magyar buzakenyér a kezében. Ya'ahol friss szántáson bukdácsolva, kisbéresekkel beszélgetve, a kondásgyermek- kel egy tarisznyából falatozva -lehet kitörölhetetlenül szivünkbe vésnünk figyelmeztetőül, hogy _

nekünk kiiztíenünk kell, amig lehelőleg min den magyarnak háza és földje, de kivétel nélkül mindönkinek egy nagy darab kenyér lesz a kezében.

A magyar nép azért viseli egyet'en panaszos j szó nélkül a sorozatos megpróbált alá« okai', mert ’átja. hogy íaluvezető rétegeink a mn- I gyár hajlókért és a magyar kenyérért harcolnak.

A beké-smegyei kisgazda ,,polgár" és a sza- bolcsmegyei cseléd azzal a tudattal nyúl az ország dolgához, mint aki szivében érzi, hogy az nem úri mulatság nálunk, hanem minden tiszta szándékú ember kötelessége. Annyira szereti ezt a fö’det, hogy magáénak tekinti és a gazda féltő s bíráló szemével tudja- nézni. Itt megláthatod, mi az igazi nemzoíszeretet: íélleai életközösségünket a leliporlatásfól, ma gábaroskadáslól, elmúlástól, mindent beleadni, ami szebb és jobb van bennünk, azon fáradozni, hogy a láng, amelyhez mi is adtunk egy-két szikrát, örökké lobogjon.

Felvidéki falvainkban a legények napi munka. után este kimennek maguk készítette si- talpjajkkal* a dombo’da’.akra és holdfénynél éjfélig csuszkáinak: vigan a legnehezebb cere- pen is. Nappa-1 szégyen volna magyar gazdalegénynek „ilyesmivel" tölteni az időt, de az éjszakájából! igazán kivághat néhány órát azért senki meg nem szó'hatja. Csiki székely gazdalsgcnyek is nagy szerelettel űzik ezt a sportot, sőt egyiki-másik faluban, mint Csik- karcfalván, a leányocskák is, kedélyesen csuszkáinak az „elragadó" léceken. A Kis-KLikülíő völgyének egyik fa’ajában viszont hat-nyolc esztendős gyermekeket láttunk jeges dtilőulakon „kondor orrú" korcsolyákkal lcsiklani, de mindegyiknek csak a féllábán volt korcsatya, a másikkal ka’impáíva tartotta egyensúlyban magát. így kell ésszel élni — mondta nevetve egy székely gazda — sok a gyérnek, kevés a korcsolya, hát meg kell osztani, s akkor kát gyermek szórakozhat egy pár korcsolyával így nő hétesziivé a kicsi székely.

A magyar nép vendégszerető — mondogatják mindenütt meggyőződéssel. Ha idegen mondja,- azt hiszem, udvarias akar lenni. Ha magyar mondja, hirtelen rosszu'lét fog eh Mert kettőjük közül egyik sem ismeri a= magyar népet. Azt a nyílt szivet, amellyel a magyar falu népe a hajlékába fogad valakit, nem lehet egyszerűen vendégszeretetnek nevezni. Különösen a Felvidéken, Erdélyben vagy Délen, amerre a történelem súlyos lábnyomokat hagyott az utóbbi két évtizedben, szóivá lasztiig lattan testvériségben élnek a magyarok; úgy hiszem, nincs az a hatalom, amely akar ryillan, akár titokban éket verhetne magyar és. magyar közé. Úgy fogadtak mindenütt házukba, ahegy messziről hazatért édesfeslvért fogadnak.

A Nagy Magyar Alföld az Úristen terített aszta’a. Minden bőségben van rajta. December végén hatlovas ekékkel «szántották a szu- ) okfeaiete magyar televénytalajt. Néoy-núgy lo is könnyeden elhúzhatta vo'na, de miért ms fogjanak hatot-hatot az eke elé, — vélte a magyar gazda — hogyha már van. Itt! nagyon is természetes, ha barátságosak, vendégma ra-szta ók az emberek: a bőségben nem érzik meg, bogy másnak is adnak. Olyan mélyen és hosszan tudnak hallgatni az asztalnál, hogy aki nem érti meg, mekkora- titok minden ember, az többé nem mer a tálhoz nyúlni. Lám, Gömörben, a sovány íöldü, hegyes vidéken már meglep ugyanez a testvéri fogadtatás. Ott, ahol az emberek ötször annyit verejtékeznek a mindennapi kenyérért, természetsze. rüen nagyobb az értéke mindennek, s igy a jósz'vvel nyújtott falatnak is.

Régi kandallók lobogó tüze mellett e'-elbe- szélgetve küzdelmes közeli multró’ és életbá- terságot. követelő magvar jelenről, sehoi sem hallani panaszt. Földro , állatról, férihoz készülő leányok tisztes kelengyéjéről, nősülendő legények kiilcn^ gazdaságáról, termésre', időjárásról és vetőmagról hajnali kakasszóig lehet beszélni a magyar gazdával. Ha szándékosa.n kisiklasztod a beszélgetést a háborúra, o magyar gazda egy-két megjegyzés után azKár, hogy csupán a negyedik tyukná' és a második malacnál kezdtük számontartani az ut eredményét, pedig azelőtt is néhány ijedt jérce, meg egy-két dühös kis eb sikeresen beugrott a kerekek c í. De aki hosszú útra megy, kacsát, libát, sőt — az általános életszínvonal magasságának jellemzéseként — még gyöngytyukot’ is küld e'c-készület nélkül, kissé tervszerűt’.énül a fazékba. Valahol Kétegyháza körül egy pulyka is őszintén megbánta, hogy találkozott velünk.

Kocsivezetcnknek láthatóan fájt a szive a szerencsctlenü' járt ágatok miatt. Minden esetben megálltunk. A virágos kis ablak vagy az) alföldi vályog faíkerités mögül mindjárt előkerült! valaki, asszony vagy gyermek, felvette a még vonagló állatot. Mi is kc-rcje ’gyülekeztünk, hajlandók lettünk volna megfizetni. A gazda azonban nem engedte. Kell az nekik is. Sajnálkozva álltuk körül a malacot, miután kivettük a lökésháritó rugó mögül Egy-két ember is megállt mellettünk, ők''is elszomorodva nézték a szegény kisi állatot. Ám a gazda, mintha neki kellene elhárítania a bajt, a fejünk fölül, tréfával elütötte a szomorúságunkat. No, anyjuk — szólt hátra az ász- szonynak, aki éppen felénk igyekezett — most tegalább nem gondolkozol többet, melyiket vágd le. Nesze, ill van, itt e —- mondta, azzal átadta a feleségének.

Litepes és féMitepes üvegeket

a legmagasabb napi áron veszek. Szíveskedjek b. címét ^ leadni, hogy készpénz fizetés ellenében üres üvegeit elbozathassam. Az ön háztartásában csak felesleges, helyet elfoglaló lom, — fontos nemzetgazdasági érdek, hogy azok újból forgalomba kerüljenek.

FÜLÖP GÉZA nagykevaslcedö

Kolozsvár, Széchenyi-tér 19. Távbeszélő: 16—34.

Az jutott eszünkbe, hogy más vidéken, más népek .között fe- jártunk, ott. is esett ilyen szerencsétlenség. Ott . minden átkot az. utas fejére . kívántak, kiabâ’ţak vele, a gyorsan odasereglő tömeg segítségével hamarosan olyan magasra vertek, fel az elütött áltat árát. hogy az utasnak .kedve lelt volna gya.og folytatni, az utat, nehogy még egyszer hasonló he'yzetbe jusson.

Bölcs magyar ncp, aki tudod, hol lehel segíteni a felcsattanó szóval, most még jobban megszerettünk.

Vezetőnk bámulatos lélekjelenléttel kezeli a kocsit. Most is egy he'yütt feckihetet'enüi zA- .nóregyenesen .vezette, de a neveletlen ut, nyilván rossz tréfaérzékkel, váratlanul éiosen elhajlott balra, mi meg az árvizek ellen tö‘- tésnek is használL magas útról leszaladtunk ci nádasba. Szerencsé-rc a nád java már kévékbe volt kötve s igy kár nem esett benne. Ahol baj van, olt, azonnal . segíteni — gon- do’ta a társaságunk, mert a következő pillanatban mindenki szájában egy sebtében sodort szivarka füstölt s miközben a szivar- kához tartozó ember a dohányfüst mögül fél- szemmel méricskélte, miképpen lehetne, a kocsit hátrafelé . kivontatni, valahol már ostor pattant, lánc csörrent, paták koppnntak az ut- széli göröngyök«; az arra lialadó szekeresek,

látva a történteket, kifogták lovaikat, akármennyire sietős is voll az ütjük. Gyakorlott, kezek csavargatták, kötözték, a láncokat s a hárem pár magyar ló egy ránditással ismU az útra vonta a kocsinkat.

Amikor há’ánkra került volna a sor, önkéntes segítőtársaink mindössze egy-egy szi- varkát fogadtak el, azt is egyetlen szál gyufáról gyújtva, mintegy je’éiil a tiizközösségnek, az ősi tűzhely lángjának közös eredetére. Egyikük mégis megmagyarázta, miért seg tet- iek, de messziről kezdte, falusi magyar beszéddel, ilyenformán:

— Esteledik — monda — sieiünk haza. Gondoltuk, biztosan maguk is sietnek. No, hál azért . . .

Azzal széttör ül te sűrű bajuszát, jnegpat* ingatta ostorát a lovai fö’ött.

A.z esti féihomá’y és a hamar növekvő 1á- vo'.ság rövidesen elkapta ókét szemünk elől, mintha szivaccsal letörülték volna a szürke és bizonytalan hé.tlérrő’ lovastól, - zol.eres lói. Demi még hosszú kilométerek után is meghatoi- ian integettünk vissza nekik. Talán nem is kik, hanem a nvilt szívnek, az életbálorságnak, az emberséges gondolkozás nak, a jóságnak, szeretetnek, a magyar embernek, a népnek, aki — még ha íiai vagyunk is, ha szeretjük is, ha szülőanyánk közte van is — soha nem tudunk eléggé megtanulni és érdeme szerint becsülni, neki felfelé elég utal nyitogatni.----—-«i

A finn parlament alelnökinek látogatása és előadása Kolozsváron

KOLOZSVÁR, január 16. Tusnádi Vagy András, a ktpviselőház c bűiké» valamint Szinyei-Merse Jenő vallás- < s küz- oktatásiigyi miniszter meghívására pénteken Budapestre érkezett Edwin TJnko- nv.es egyetemi tanár, a finn pír áment ab elnöke.

Edwin Linkendes európaihirii klasszi- ka-fi omgus professzor, jelenleg a helsinki) egyetem bölcsészeti karának dékánja s az egyetem helyettes rektora. A finn hi- domáuyos életnek e kimagasló alakja élénk Szerepet játszik a finn politikai életben is, a parlament közmegbecsülésben áLó a'ómöke és egyben a finn konzervatív párt elnöke is. Szoros kapcsolatok fűzik a sajtóhoz is, miután Oz Uusi Suomi oimii napilap főszerkesztője. Nemrégen előadásokat tartott Németországban és Olaszországban.

Az e'őkelő fim vendég előadást tarlóit Budapesten, ahol ér'ntkezésbo -lépett a magyar po-ilikai és tudományos é'et vezető személyiségeivel. A magyarságnak ez a nagy barátja január 17-én, vasár-, nap érkezik Kolozsvárra, almi a város vezetősége és az egyetem kiküldöttei fogadják. Edwin Linkomies professzor z. Egyetemi Könyvtár dísztermében előadást tart. Előadásának cizno: ,,Finnland im Kriege", amely iránt máris hatalmas érdeklődés nyi*vám; meg. Előadásának időpontják később közöljük- A finn tudós kifejezett kívánsága volt, hogy látni akarja az idegen uralom aiól felszabadít t Kolozsvárt, amely az ő szemében a magyar Karja'a. Az. előkelő vendégel a város vendégének tekinti ? tiszteletére ebédet ad, az Erdélyi Kör pedig teán látja vendégük

Ujabli tanukiiialfgatásokai rendel! el a törvényszék a megvesztegetéssel vádolt Baranyái Lőrinc kolozsbsrsai közellátási ellenőr bünperében

KOLOZSVÁR, január 16. (Az Ellenzék munkatársától.) A kolozsvári törvényszék hármas büntotőíanácsa S~obó András dr. törvényszéki tanácselnök cdnölclésével tárgyalta tegnap Baranyái Lőrinc dr. nyugalmazolt detektivfoüigyelő, kolozs- borsai közellátási ellenőr megvesztegetési bűnügyét.

A vádirat szerint Baranyai Lőrinc, mint Kolosborsa és \ idéke közellátási ellenőre, többizben khsebh-nagijobb pénzösszegeket kért és fogadott el árdrágításon tel len árt kereskedőid őt.

Mut év október havában Baranyai Lőrinc dr. tetten értő Tamás István borsai kereskedői, aki a mosószappant árusította drágábban. Hallgatási <üj fejében 500 pengőt kért a kereskedőtől, aki 200 pengői .át is adott az ellenőrnek. 1 gvancsak műk év októberében Heico. Vilmos fejérdi malmost érte szübáiytalauságon, akitől száz pengőt fogadott el azon a címen, hogy «.''hallgatja az ügyel és nem jelenti fel. Egy hónappal később Szűcs Imre borsai kereskedőt ugyancsak a mosószappan drágításán érle lelten és száz pengőt fogadott cd tőle, majd később ismét kéri száz pengőt azon a cimen, hogy es'k kétJanuár 16-tól KALLÓ KÁROLY (Csokoládé)

többszörösen kirüritetott ciganypriműs a Xevr-York-útteremből átment a Kassay-féle étterembe, ahol esténként kvartettel szórakoztatja a nagyérd omü k özön sége t.

száz pengővel tudja elintézni a dolgot.

Feljelentés utján tudomást szereztek a hatóságok Baranyai dolgairól és 1942 november 17-én letartóztatlak. "Megelőzőleg a vizsgákl megindulásakor Barauyai a vádirat szerint hanüstanuzásra akarla rábírni l amás Istvánt, hogy kedvezően valljon érdekében. A lörvémszéki tárgyaláson. Baranyai Lőrinc dr. tagadta a terhére roll vádakat, \zzal védekezett, begy bosz- s/.H áldozatát á vált és rosszán du le tu rágalmazók terjesztették róka a kohe't híreket.

Kihallgatta a törvényszék az ügyben szereplő kereskedőkéi is, akik ferbelőleg vallottak.

A bizonyítás érdekébeu n törvényszél; ujnbb tanukihti'lgaláso- kat rendelt cl és a tárgyalási elhalasztottá.

Baranyai Lőrinc dr. szabadlábralielvez.ési kérését a törvényszék visszautasította.

ELŐADÁS A DÉDA—SZERET FALVAI VASÚTÉPÍTÉSRŐL. A Magyar Mérnök es Építész Egylet Kolozsvári Osztálya az egyetemi könyvtár előadótermében január i6-áo (szombaton) délután fél ‘6 órakor tartandó előadásán Hock István székesfővárosi főmérnök beszámolót ad a Magyar Mérnök és colic:/. Egylet muitévi tanulmányi kirándulásitól, színes vetített képekkel. Bemutatásra kerül többek között a déda—szcretfalvai vasútvonal építkezésé is. Belépés díjtalan. Érdeklődőket szívesen látnak.