Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-12 / 281. szám
1542 dieeaml»«* 12. ellenzék 7 //HlLncUn ţottyâihot kä kiftiezafe m4 kakának" HÓM A, december kó. (Az Ellenzék munkatársától.) Az időjárás mast, a valóságban csaknem megközelíti azt, amit az átlagos képzelet az itáliai klímáról kialakított... Hazai lapjaink szerint ugyanis Erdély begyei között régen leesett a iió és mint olvasom, 15 fokra szállt le a hőmérő, itt pedig most •— december elején — nyitott ablak mell elit sütkérezünk a szép napsütésben, amely ragyogón árad' a felhőtlen kék égről és bőven jut a sugaraiból a Tiberis- parti fáknak its, amelyeknek a lombozatába belemarkolt, ugyan az ősz, de még mindig vegyesen rozsdabarnák és zöldek a levelek, akárcsak nálunk októberben. Igaz, hogyha már nem aüt a nap: este % kivált hajnalban, a nappalihoz képest aránytalanul nagy a lehűlés, de az a néhány órai derűs meleg kárpótol mindenért, azért az időért, amelyet didergésen kell t öl téliünk a palazzo vastag és nyirkosságot, magába, szívó kőfalai között. Különös, die künn melegebb van, mint idelienn. Ezt meg kell szoknunk itt Kómában, amelynek ez a. harmadik háborús tele és ez lényegesen enyhébbnek Ígérkezik, az itteni viszonyokhoz arányitva, szokatlanul ridegebb tavalyinál. Ez a harmadik háborús tél, amelyet visel Itália, azonban az arcvo- nalak mögött nem lassú dot t meg és nem akadt el a szellemi élet üteme. Kómában a kezdődő évad emlékezetes és nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő eseménye a „Palazzo deli ‘E sposizione11 termeiben megnyílt német folyóirabkiálitás, a „Mostra della Rivista germanica“. (ftelkt s^dtemt Á fascista Olaszország és a nemzet iszocialista német birodalom közFim ed rich Arnold Broekhausé és Johann Friedrich Cottá-é, a hires kiadóké. A „Mostra“ történeti és modern részre tagozódik. Az előbbi a német folyóirat 350 éves útját vázolja kezdettől mostanáig, a másik a mai Németország szellemi életébe világit. A német folyóiratok ősei azok az alkalmi kiadványok voltak, amelyeket vásárokra és hasonló alkalmakra nyomattak. Először a XVI. században tai lipcsei és a majna-frank- furti könyvkereskedők vásárán terjesztettek ilyeneket. Ebből a fajtáiból való „ős-folyóirat“ a Kölnben, 1583-ban kiadott „Relatio his tonica“ is, amelynek a facsimiléjét itt látom a viIrinában. Ugyanezen tájt szokásban volt az egykorú történeti eseményeknek időnkint nyomtatásban való közrebocsátása. Ezek közé tartozott például a Lipcsében 1*633—1738 között meg nem határozott időnkint megjelenő. „Theatrum Europeum“ is — címoldalának nagyított fényképes másolata szintén irt a kiállításon —, amely a korabeli európai eseményeket dolgozta fel olvasóinak krónikás hűséggel. Egy másik, a „Das Cnrieuse Caffe-Haus zu Venedig“ nevű és kipingáit cknoldalu fo- , íyóirat — megjelent Freiburgban. 1698-ban — már moralizáló jellegű és különösen az akkor terjedezni kezdő — kávéivás ellen kel ki. A XVI II. 'Század fel világosodott szelleme kedvezett a tudományos tárgyú folyóiratnak, amilyenre számosra bukkanunk itt ebből az időből, azonban a német folyóirat virágzást kora főként a XVIII, század végére s a XIX. elejére esik, amely el vála szt - hatatlan Goethe, Schiller és mások nevétől. Itt van a „Der Deutsche Merkur“, amely Wieland szerkesztésében jelent meg Weimarban, döntő szerepe volt a korabeli ízlés és kritikai szellem kialakításában s Goethe, Schiller' és Herder is állandó munkatársai közé tartoztak. Átnőtt a „Thalia“, Schiller színházi folyóirata, ez a másik a „Die Horen“, amelyet Schiller (Goethével közöisen szerkesztett. A XIX. századközép i Európának nyugtalan, forrongó szelleme kedvezett a politikai folyóiratoknak. (Akárcsak nálunk is abban az időben. „Minden folyóirat hű kifejezője a saját korának“ — hirdeti igazsággal a terem egyik felirata.) Ekkor indul meg, 1844-ben Münchenben a „Die Fliegenden Blätter“ és 1848-ban Berlinben a szatirikus. 1 „Kladderadatsch“. Mind a kettő tekintélyes példány számban jelenik meg ma is s ha fellapozzuk az otva- i sóban bármelyik számát, éles-, de ta- j látó karikatúrákat találunk bennük Sztálinról, Church Miről, Boosevéltről és társaikról... | ti baráti és szövetséges viszony nemcsak a frontokon és világnézeti (téren nyilvánul meg, hanem a szellemi élet. területén. Ezek az olaisz-német szellemi kapcsolatok, amelyeket gyakrabban és aláhúzott abban emlegetnek természetszerűleg ma, korántsem a politikai alkalomszerüsiég- től sugalltak, hanem már a múltban gyökereznek és olyan munkáiójuk akadt, mint Goethe, aki „ltaMnir- sclie Reise“-jében . s a „Kennst du das Land?“ dallamos strófáiban felejthetetlenül fejezte ki az északi léleknek a dél utáni ösztönös sóvárgását. A legnagyobbak közüli való ő, aki megérezte intuitiv módion a lati óságban, az olasz lélekben rejlő örök emberi értékeket. Stűszerű és illő, hogy éppen a kiállítás együk termében látom azt az ő itáliai utazásának az idejére vonatkozó képet, amely a fiatal pihenő Goethe mögött, az akkori idők tónusának megfelelően, regényes romokat és az olasz tájék jellegzetes flóráját tünteti fel, Goethe szelleme hangolja ezt a kiállítást, amelyen a német betű, a közel négyszázéves német folyóirat- mutatkozik be az „Örök Város“ közönségének. A kiállítási palota bejáratánál künn olasz és német zászlók, benn kiemelkedő helyen, pálmák karéjában az olasz király és császár, a Duce és Hitler mellszobra. A bejárattól odavezető csarnokot a „német folyóirat nagy szellemeinek“ képei díszítik. Goethe, Schiller, Wagner, Liebig, Kant, Heinrich von Kleist képe —- valamennyi ezúttal „szerkesztői“ minőségben — éppenugy ott van, mint Gutenberg mesteré, a. könyvnyomtatás feltalálójáé, vagy A VÉN LEÁNY Fekete fákat fuj a síéi, árnyéktánc reszket & faion, benn zendül, sir a cimbalom. A vén kisasszony benn zenél. — fekete fákat fuj a szél. Nagy halfejében égszínkék szem, szörnyű orrának fiele se tréfa, arca kigyul s dalolni kezd és dalol mint egy kecskebéka! Bohém a hold: kinn ücsörög, bekandikál az ablakon, zsebkendőjét telizokogja a vénleány a pamlagon. A falon árnyak kergetőznek, a vén kisasszony fenn zenét, vigasztalan hagyják a könnyek: — fekete fákat fuj a szél. Felette ellenséges rcpiilőrajként bombáz a gesztenye! Száll az este, mintha ernyője volna s először kertjét veszi be. Hallgat az ég, ttenevér cikáz, kialszik az élet, kialszik a láz s mégis, mikor vacsorához ül, sóhajtja — be jó igy egyedül! — Keresztet vet: az égitónak arénáján széjjel oszolnak ezek a tutajíellegek, a bold kiséri, mint a holtat, hálóingéig belopódzhat . . . a vén leány levetkezett, nyaklánca kigyóz az asztalon. Kandúrja párnájára mászik ő álmában is vele játszik, a kehle fújtál: felriad kis szunnyadó kanárija, a hold világította képről könnyezve nézi, Mária, Hogy mennyi sóhaj, szőke ábránd íojtódik a halványult párnán, az étet tőle mért is fér ki. Ráncos mellére nem jut férfi és meghúzódik), mint a lárva, ameddig él ő, mindig árva, mint egy apáca, hófehér, vénült szivében elcsitul a vér. Sugarai a fényes holdnak, az ágy lábáig belopódznak, árnyék árnyékkal táncra kél, — fekete fákat fuj a szél. VARRÓ DEZSŐ. MÁTYÁS FIA 1 alapított késes és látszerész üzlete ajánlja karácsonyralegfinomabb WJ solingeni acélát uit: * %#’ Iá Jk%c ^ ^ műkorcsolyáit, szemüvegeket és tűzkő el árusítás! Kotassvár, Kossuth Lajo-«u!c31. sz. namMmaaMBnmBaBHMaunaoMMnHH 3/. György Lajos előadása az Erdélyi Muţeam Egyesültben KOLOZSVÁR, december 12. December 9-én tariotla az Erdélyi Mozeuiu Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és i örténet- tudományi Szakosztálya december havi tudományos felolvasó ülését. A felolvasó ülést dr. György Lajos szakosztályi elnök nyitotta meg. Az, elnöki megnyitó az 1842. évi érdé- lyi, Kolozsvárt tartott országgyűlés december ha\ i, szá* évvél ezelőtti tárgyalásairól emlékezett meg. Száz évvel ezelőtt mondta ki az országgyűlés gróf Kemény József nagyértékii adományának hatására az országos erdélyi nemzeti muzeum megalakítását. Az ekkor meghozott törvényt Becs ellenzése miatt ném szentesítették s az Erdélyi Muzeum csak 17 éne később, társadalmi kezdeményezésre alakult meg. Az 1842. évi múzeum-»1 apitási mozgalom azonban mindenkor élni log az erdélyi magyarság köztudatában, mint a nemzeti kulturális célokért való áüloza- tosság szép példája. Az elnöki megnyitó után dr. György Lajos egyik uj tanulmányát mulatta be a Szakosztály keretében. Dr. György Lajos eőadása a kolozsvári Egyetemi Könyvtár múltjának egyik érdekes fejezetét ismertette. A két részből; a múzeumi és az egyetemi könyvtárból összetevődő Egyetemi Könyvtár alaprétegének a kialakulását világította meg, a 1 ők ormányszék és a Lyeeum-könyvtár eddig felhasználatlan magyar, latin és német nyelvű iratai alapján. 1872 augusztus 29-én lépett életbe az a szerződés, amellyel ä vaOás és közoktatásügyi minisztérium biztosította az egyetem számára az Erdélyi .Muzeum akkor már több mint 30.000 kötetet számláló könyvtárának a használatát. A szerződés életbeléptekor azonban az újonnan alapított egyetemnek is már több mint 30.000 kötetb*"' ábó saját könyvtára volt. Ennek a gyűjteménynek legnagyobb részét a Benigni- könyvtár alkotta, amelyet Benigni József hagyatékából 1855-ben vásárolt me,g a kormány s hosszú időn át Jelétként a kolozsvári katolikus, de tartományi könyvtárként szereplő, Lyceum-köny vtárbau helyezett eb Az erdélyi művelődés magyar és német elemeinek sorsszerű egybefonódása látszik meg Benigni József gazdag könyvtára sorsában. Az ausztriai német md- denbergi Benigni József (1782'—1849), aki félszázadon át Erdély történetének és földrajzának buzgó kutatója és a nagyszebeni szász művelődés egyik legtevékenyebb munkása volt, munkásságát az os!ztríák összbirodalom szolgálatába állította és mint a magyarellenes szász törekvések egyik képviselője volt ismeretes. Gazdag könyvtára azonban a kormány által eszközöh. vásárlás utján az er délyi magyar művelődés legfőbb munkásának, a kolozsvári egyetem könyvtárának lett értékes részévé. A 6800 kötetet számláló gyűjtemény a XVIII, század közepe és a XIX. század közepe közölt megjelent német, fraueia, olasz, magyar, latin és angol nyelvű történelmi 'és földrajzi szakirodalomnak a javarészét foglalja magában. Dr. György Lajos előadása befejező részében rámutatott a könyvtártörténet, e meglehetősen elhanyagolt kutatási terület nagy jelentőségére. Erdélyben sűrűn sorakoznak egymás mellé az évszázados- multu kollégiumi könyvtárak és becsesebbnél-becsesebb magángyűjtemények, amelyeknek feldolgozása gazdag anyaggal egészítené ki az erdélyi művelődéstörténetet. A mindvégé; érdekes és a további tudományos munka számára termékeny ösztönzést adó előadást a Szakosztály és az összegyűlt szépszámú érdeklődő közönség az előadó meleg ünneplésével köszönte meg. 1942. december 14-én este fé! 7-kor: And« Géza zongoraestje a Mátyás Király Diákházban !!! Műsoron: Bach, Mozart, Chopin és Liszt-müvek. Jegyelővétel az „IBUSZ“ menet jegy irodánál ! — ()&$& mutt ~ dics'á idén A német folyóiratnak azonban nemcsak nagy múltja van, hanem kiváló jelene is. Sem a nemzeti szocializmus, sem a háború nem hozott törést a német szellemi életben. Sőt. Ma 1350 folyóirat jelenik meg Németországban — mindegyiknek egy- egy példánya szerepel a kiállításon — (5 ka csupán a legujabbakat is nézzük, tartalom, színvonal és külső kiállítás tekintetében egyáltalán nem érezzük rajtuk, hogy a harmadik birodalomban „hallgatnak a múzsák“ ... A németek mindig jeleskedtek a tudományos irodalomban- s az itt megjelenő ilyen tárgyú folyóirataik nagy száma azt bizonyítja, hogy ma is „tartják a vonalat“ ezen a téren. A „Mostra“ római sikere arra vall, hogy szellemiekben is szilárdan áll a Berlin-Róma tengely! MIHÁLY LÁSZLÓ.
