Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-12 / 281. szám

Äz uj európai rend

Irl«: VITA SÁNDOR

MINŐÉN SZAKÜZIETBEN KAOHAIÖ

Az angolszász és latin nemzetek politikai életében évtizedek óta jelentős szerepet játszanak a külügyi intézetek, mint a párisi Ecole libre des sciences politiques, a milánói Instituto per relazioni internazionali, vagy a londoni Royal Institute of International Affairs. Ezeknek az intézeteknek legfőbb célja müveit, a külpolitika kérdéseiben tájékozott, önálló itélőképességíi embereket nevelni a külügyi szolgálatok számára, továbbá tudományos kutató munkát végezni és a munka eredményeinek publikálása utján külpolitikai közvéleményt nevelni. Németországban a Hochschule für Politik, valamint a berlini egyetem Auslandshochschule-ja foglalkozott a birodalom külföldi politikai, tudományos, gazdasági kapcsolatainak ápolásával és különösen a németséggel szomszédos népek élet- körülményeinek, múltjának, művelődésének feltárásával. Inkább az utóbbi végzett tudományos kutató munkát, melyet még Bismarck alapított. A két intézmény helyébe a németek 1939-ben — a hasonló célú külföldi intézetek tanulságainak felhasználásával — felállították Külügyi Intézetüket, a Deutsche Auslandswissenschaftliche Institut-ot, amely néhányéves működése alatt is már jelentős kutató és népszerűsítő munkát végzett. Az intézet most az európai ujjárendezés kérdéseiről (Fragen der neuen Ordnung) kéthetes előadássorozatot rendezett külföldiek számára.

Tizennyolc európai nemzetnek mintegy 120 fia vett részt ezeken az előadásokon, melyek az európai élet legfontosabb kérdésein vezették végig a hallgatóságot s igyekeztek megismertetni azokkal a célokkal, amelyek ma a német politikai és tudományos köröket az európai ujjárendezés kérdésével kapcsolatban foglalkoztatják. A résztvevők között katonatisztek, újságírók, politikusok, közgazdászok, tanárok — az előadók közt pedig olyan kiemelkedő nevek szerepeltek, mint Dieckhoff, Németország legutóbbi washingtoni nagykövete, Schmidt követ, német külügyi sajtófőnök, Clodius követ, Blau vk. ezredes, dr. von Loesch. Six professzorok, von Tschammer und Osten birodalmi sportvezér és a német tudományos életnek több kimagasló egyénisége. Az európai együttműködés kialakításáról, az európai problémák megértéséről és Európa uj lehetőségeiről volt szó ezekben az előadásokban, s ha a jövőt illető kérdésekre nem is sikerült mindig határozott feleletet találni, annyi kétségtelen, hogy sikerült tisztázni az alapelveket, amelyeken az uj európai rendnek fel kell épülnie, valamint azokat a tendenciákat is, amelyek az uj rend kialakítása felé vezetnek, s a már kialakulóban lévő gyakorlati együttműködés jelentőségéről is sikerük meggyőzni a hallgatóságot.

F.urópa jövendő társadalmi és gazdasági rendjének megértése csak akkor lehetséges, ha tisztába jövünk a mai helyzet előzményeivel; ezert volt fontos történelmi ismereteink, főleg a két világháború közti időre vonatkozó tudásunk felfrissítése. S talán nem is csak a meglévő ismeretek tisztázásáról, hanem inkább uj ismeretek és nézőpontok szerzéséről volt szó ebben az esetben:, mert éppen a közelmúlt eseményei vannak legkevésbé rendszerezve. A fenti témákkal foglalkozó előadások pedig természetszerűen nem csupán az események felsorolására szorítkoztak, hanem értékeltek, állást foglaltak, Ítéletet formáltak, s így annak, aki ezeket kimondta, vagy elfogadta, mintegy előre megjelölték álláspontját az Európa jövőjét érintő kérdésekben.

Aki talán azt várta, hogy ezeken az előadásokon és megbeszéléseken a jövendő Európa politikai titkait is felfedi, annak természetesen csalódnia kellett. A kontinens politikai rendezésének alapelveit illetően természetszerűen erős tartózkodás volt tapasztalható az előadók részéről. A szociális ujjárendezés kérdésében már határozott állásfoglalás történt, amely a népi szocializmusban jelölte meg a jövő társadalmi rendszerét s leszögezte, hogy az ember a népközösség számára dolgozik, s így értéke is attól a teljesítménytől' függ, amit munkájával a népközösségnek jelent. Az uj Európa is ezen az alapon szerveződik s benne minden nép a maga munkateljesítményének megfelelő szerepet fog kapni.

Legtöbb előadás a gazdasági ujjárendezés módjaival foglalkozott, igy elsősorban az európai nagy térgazdálkodás megszervezésének szükségességével, lehetőségeivel, s ezen a téren nemcsak sok uj és meggondolkoztatő igazságot állapítottak meg, de a jövendő fejlődés irányát is ezen a területen jelölték ki a leghatározottabban. Azt, hiszem, mégis hamis volna ebből arra következtetni, hogy Németországban a gazdasági kérdések megoldását előbbre helyezik a politikai kérdéseknél. Nyilvánvalóan téves volna csupán gazdasági terveket kiagyalni s azoktól várni az európai válság minden tünetének elmúlását, mikor számos politikai kérdés megoldatlansága áll fenn. A nagy térgazdaság sem csupán gazdasági kérdés, hanem ugyananyira politikai is, hiszen magát a problémát is éppen az utolsó 'évtizedek politikai fejleményei állították előtérbe. Az egyes népek érdekköreinek, törekvéseinek, igényeinek harmonizáltatása tehát éppen olyan fontos feladat, mint a kontinens gazdasági fejlődése számára az alapokat lefektetni. Európa szellemének, életformáinak, belső egyensúlyának válságáról van szó, s igy hibás volna ebből csupán egyetlen elemet, a gazdaságit kiragadni s annak megoldásától az egész európai kérdés megoldását várni, Ds erre nem is gondolnak Berlinben sem.

Helyesen állapította meg dr. Seeberg, a kurzus vezetője, hogy Európa ujjárenidezésé- re azért van szükség, mert a régi Európa szét- bomlott, megszűnt, s ha nem sikerül most az ujjárendezés, ha nem tudunk egy uj európai egységet kialakítani, akkor Európa menthetetlenül elbukik, s a világ szellemi és gazdasági központja helyett puszta földrajzi fogalommá zsugorodik össze. A döntő kérdés az, sikerül-e az Európán belüli ellentéteket megszüntetni s az angolszász és orosz nagytérrel szemben egy európai egységet szembeállítani. Természetes, hogy az igy kialakított nagytér gazdálkodásban az egyes népek saját érdekeik által vezetve, önként vesznek részt s az abban résztvevő nemzetgazdaságok sajátosságait a legmesszebbmenően tekintetbe veszik, hiszen a tengely érdeke az európai népek boldogulása. A cél: függetleníteni Európát a tengerentúli politikai erők és gazdasági terek befolyása alól — tehát bizonyos európai Monroe elv érvényesitése.

A németek ma szivesen használják a Festung Európa kifejezést. Ebbeiu a gigantikus arán}m várban háromszázötvenmillió ember él s tizenöt-húszmillió katona védi falait. A világ egyik legautarkabb nagy egysége ez a kontinens, s ez az európai tér elsősorban agrártér. Természetes, hogy a háború szinte kényszerű módon valósítja meg az ostromlott várban az önellátást s segiti egyre erősebb érvényesülés felé a nagy-tér gazdálkodás törvénj’-eit. De ez a folyamat már jóval a háború'előtt megindult, s több évtizedes szellemi és politikai előkészítés előzte meg gyakorlati megvalósulását. Egy egész sereg esemény — az Anschluss, a Szudéta vidék elcsa- tolása a csehmorva protektorátus, majd a lengyel főkormányzóság bekebelezése, más európai országok megszállása a nagy-tér gazdasági megszervezésének problémáját Németország számára mind időszerűbbé tették. A lényege ^ mégis az a felismerés, hogy igazán eredményes gazdálkodáshoz szükség van bizonyos nagyságú térre, mert megfelelő nagytér nélkül lehetetlen olyan gazdasági állapotokat teremteni, amelyek a népességnek meg felelő életszínvonalat tudnak biztosítani. Az ujjárendezés kérdését már a háború előtt időszerűvé tette az általános európai krízis, az európai népesség óriási növekedése, az iparosodás és a városiasodás, az ezzel fellépő szociális és higiénikus igények, a táplálkozásban beállott változások, az Európa termelői és fogyasztói helyzetében bekövetkezett eltolódások, a tengerentúli népek egyre erősödő öntudatosodása, a közlekedés változása, a technika, amely megszüntette a távolságokat, a hullámszerűen megismétlődő válságok. Európa sokszerüsége, változatossága kezdett mindenki harcává fejlődni mindenki ellen, ugyanakkor azonban egyre erősebben: nőnek egyéniségekké az Európán kívüli népek, s ennek kényszerű ellenhatásaként erősödik az európai öntudat. Európa évek óta érzi az összefogás szükségességét — számos balsikerü kísérlet bizonyítja ezt —, tehát kétségtelen, hogy nem mesterséges kigondolásról van szó, hanem szerves fejlődésről, s vitatni legfeljebb azt lehet, hogy ez az európai tömörülés milyen formában jöjjön létre?

Berlinben az előadásokat követő hozzászólásokban, vagy az előadókkal folytatott bizalmasabb beszélgetésekben: a kurzus résztvevői több aggodalmuknak is kifejezést adtak. Felvetették a kérdést, az uj Európában mi lesz a népek egyéniségével, vagy az államok önállóságával? Helytelen és meddő igyekezet volna bizonyos nivellálásra törekedni és eltörölni a történelem és a természet által kiformált jellegzetességeket, különbözőségeket. Nyilvánvaló, hogy minden olyan törekvés, amely Európának éppen változatossága, sokszínűsége által adott értékeit akarná megszüntetni, éppen Európa fejlődését akadályozná meg, mert megfojtaná azt, ami Európa legnagyobb értéke. A válasz az ilyen aggodalmakra mindenkit megnyugtathatott, mert azt bizonyította, hogy ennek a változatosságnak a szükségességével Berlinben1 is teljesen tisztában vannak, cs inkább a népi egyéniségek minél gazdagabb kifejtését, mint azoknak el- Jiomályositását kívánják. Az egész nagy-tér szervezésnek sikere az egyes népek megnyerésén, önkéntes együttműködésén alapul, ha természetesen előfeltételét a német katonai sikerek is teremtették meg.

Felvetődött az a kérdés is, vájjon olyan terület-e az európai tér, amely meg tudja termelni a lakosságának ellátásához szükséges javakat s igy ki tudja-e a nagy-tér gazdálkodás küszöbölni a többi kontinensekkel való j forgalmat, s függetleníteni tudja-e kontinen- . sünket a tengerentúli nyersanyagbehozatal- J tói? Erre a kérdésre az volt a válasz, hogy ez jórészt termelési és beruházási kérdés, azonban természetesen Európa éppen olyan kevéssé képes teljes autarchiára, mint_ ahogy nem képesek erre az egyes európai államok sem. Európa a múltban — Anglia nélkül — mintegy 8 millió tonna gabona, közel 2 millió tonna növényi olaj, 4,7 millió tonna olajpogácsa, 1,5 millió tonna rizs, 600 ezer tonna kávé, 1,35 millió tonna gyapot, stb. behotca- talára szorult évente. Az önellátásra való berendezkedés, főleg az európai mezőgazdaság intenzitásának fokozása óriási mértékben növelné ugyan Európa termelését, azonban a világkereskedelmet akkor sem lehet kiküszöbölni. Nem többről van szó, mint hogy Európának gazdasági erejét olyan mértékben fejlesszék, hogy Európa az élelemellátás, az ipari és nyersanyagtermelés tekintetében any- nyira független legyen más gazdasági terektől, hogy ezek az európai népek gazdasági boldogulását ne veszélyeztethessék. Teljes önellátásról azonban beszélni sem lehet, mert ez lehetetlen volna — különben is az európai nagy-tér gazdaság is csak szükségautarchia s nem végső cél, csak lépcsőfok a világgazdaság ujjárendezéséhez.

Az uj rendet a régitől talán elsősorban a tervgazdálkodás különbözteti meg. A terv- gazdálkodást azonban összetéveszteni a mai háborús kényszergazdálkodással nem lehet s igy helytelen a rovására Írni mindazt a nehézkességet, bürokratikus, adminisztratív túlterheltséget, ami a hadigazdálkodást jellemzi. Az irányított gazdálkodás nem azonos á kényszexgazdálkodással, s a helyesen irányiDr. Adolf HálfeSd német újságíró, a Hamburger Fremdeblatt berlini főszerkesztője december 16-án fél bélkor az egyetemi könyvtár előadótermében előadást tart. Amerikáról, amely iránt a szereplő személye és az előadás tárgya miatt minden bizonnyal a legnagyobb érdeklődés fog megnyilvánulni Kolozsvár közönsége részéről.

Dr. Adolf Hal fold államtudományi és történeti tanulmányokat végzett. majd mint nagy német lapok tudósítója bősz- szasan tartózkodott az Egyesült Államok, ban é3 utazásokat tett Kanadában. Dél- anlerika északi államaiban és Nyugatin- diábn. 1929—33-.ig Londonban tartózkodóit, mint tudósító. Mint egyik vezető nétotc gazdálkodásnak természetesen meg kell szabadítania a magángazdaságot a sok bürokratikus ellenőrzéstől s önkormányzatra kell nevelnie. Németországban ma is már ezen az utón járnak, mert rájöttek, mekkora veszedelmekkel jár az, ha az egyéni kezdeményezést, a vállalkozási kedvet elsorvasztják és a magángazdaság feladatkörét az államra ruházzák. Ma arra törekszenek, hogy a szabályozások és ellenőrzések tömegét megszünts*- sék, vagy legalábbis egyszerűsítsék, s tzok- nak a feladatoknak a nagyobb részét, amelyeket eddig az állami szervek láttak el, a magángazdaság önkormányzati szerveire bízzák, az állam pedig csak az általános gazdasági feltételeket szabja meg.

Az európai népek gazdasági közössége ma már nem csupán program, hanem tény. Elég itt arra hivatkoznia, hogyan érvényesülnek a nagy-tér gazdálkodás törvényei kényszerű módon már most is éppen a magyar külkereskedelmi forgalomban. Ennek az évnek első félévében 499,7 millió pengő értékű árut vittünk ki, s ebből 272 millió értékű kivitel jut Németországra, 21,7 millió a protektorátusra, 90 millió Olaszországra, s egyre nagyobb mértékben talál a magyar kivitel piacra Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Törökországban is. A kontinentális együttműködés tehát máris kialakulóban van, s egyre jobban feltárulnak Európa latens termelési forrásai is.

Berlinben ennek az együttműködésnek különösen két, számunkra egzisztenciális fontosságú kérdésével foglalkoztak, a kontinens élelemellátásával s ezzel kapcsolatban az agrárállamok jövőjével, másrészt a nyersanyagellátás és az iparosítás feladataival. Ezekről majd más alkalommal számolok be.

met publicista igen sokat utazót Európában is, úgy, bogv a viliág valamennyi ve- zeő államférfiéval és gazdasági, valamint kulturális tényezőjével személyes érintkezésben volt.

Tapasztalatait, és benyomásait cikkein kivid számos könyvben hozta nyilvánosságra, amelyek közül legismertebb „FSA greift in die Welt“ emui müve. Jelentős müvei még .,Amerika und der amerikanizmus“, továbbá „Kritische Beobachtungen eines deutschen Europäers“, -valamint ..England, Verfall oder Aufstieg?“ cimii müvei. Dr. Halford, aki Németország határain kívül is egyik legjobb isrne^ röje. az angol-amerikai világnak, most fordította le Woodruff „Platons amerikanische Republik“ cimii müvét, amelyhez rendkívül érdekes előszót jr*

D?„ Üdüli Halfeld előadása az egyetemi könyvtártan