Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-10 / 279. szám

CLLCNZEV 1« I —, * Aki mty deák. 'fewt+tet UotUtto fc&zétw Dl*. *9Í&AlUszUndte na^a**'.zony* mesét a muíUM KOLOZSVÁR, december 10. (Az Ellenzék munkatársától.) A szemészeti klinika kettes y2ámu kiilönszobá;a előtt eg> pillanatra megállók, mielőtt bekopognék. Olyan csoda vár berni* amilyennel még nem találkoztam. Egy emberi élet s egy cinben szervezet cso- <iáia: Dr. Almay Ferencié született Urífalvi Bikkfáivy Irma volt honvédtörzsorvos öz­vegye, Dés százkét esztendős magyar nagy­asszonya. Itt, az ajtó előtt uira felsorolom magam­ban, amit róla eddig tudok: 1840-ben szüle­tett, tehát 103-ik évében van, most operálták le egyik szeméről a szürke hályogot. Kilenc gyermeke közül még három él, vele van lá­nya js, Ilona, Osztián Kálmán járásbiró öz­vegye. Déscn az egész városban ünnepelték most kér éve, századik születése napján. Ma is dolgozik, laskát gyúr s ki is nyújt három levelet, gyomlál és kézimunkázik, most lá­nyával és unokájával együtt régi harisnyák­ból katonáknak készít meleg holmit. A bel­gyógyász professzor, aki megvizsgálta ope­ráció előtt, azt mondotta, hogy szive, gyom­ra, tüdeje tökéletes, mindössze egy kis kez­dődő érelmeszesedése van, de különben egészséges, 60—65 éves nőnek felel meg szer­vezetileg. Különben nagyanyja Almai Béla vezérkari ezredesnek és nem virágot kell ne­ki vioni, ha meglátogatom, hanem használat­ra már nem alkalmas régi harísnyákar, ennek örül, mert anyagából orsón fonalat készit a katonák meleg sapkája, hátmelegitője, kesz­tyűje számára. Ezt tudom róla és úgy érzem, hogy olyan valakit látok majd a következő pillanatban, aki rettenetesen messziről érkezett. De nem térben — hanem időben ... Kopogásomra a beteg lánya siet elém. Mosolygó, kedves, szürkülő hajú dáma. Szí­vesen invitál beljebb, a beteget nem fárasz­tóm, dehogy, szívesen elbeszélget az akár két-három óra hosszat is, igaz, hogy egy ki­csit rossz napja vám.: ma vették ki operált szeméből a fonalat. Első pillantásom az ágyra esik. Felette a betegek szokásos fekete fejtáblája: dr. Almay Ferencné, Dés, 102 éves ... De az ágy üres. A nagyasszony a széken ül, plédbe csavart lábbal, köszönésemre hangosan, vidáman fe­lel. Nézem és újra, meg újra csodálkozom. Nagyon-nagyon ráncos, időtlenül öreg arcot vártam, s ott, a nagy karosszékben, zöld szemüvege alól kicsillanó melegpillantásu sze­mekkel egy kedves arcú, őszbevegyült és nem galambősz hajú, 65—70 évesnek látszó öreg hölgy ül, akiről a világon senki sem monda­ná, hogy száz esztendőnél is több ideje él már ezen a földön. Megköszöni a harisnyákat a nagyasszony, mert ezekből a szegényes holmikból nagysze­rű fonalat sodor ügyes kezével. Elkéri töltő­tollamat s azon mutatja meg, hogyan készül a háborús szükségfonál. Elnézem kezeit: hó­fehérek, finoman hálózzák be őket a kék erek. Balkeze gyűrűsujján jegygyűrűje: olyan vékonnyá koptatta az idő, hogy már céma- szálvékonyságu. — Még azért el lehet olvasni benne az uram nevét — mondja s hozzáteszi — vele temetnek el ... A hangja nem erőtlen, kicsi hang, mint a nagyon öregeké. Csak lassan, bölcsen és meg­fontoltan beszél, teljes birtokában szellemi erőinek és csodálatos emlékezőtehetségének. Évszámokat mond, olyan évszámokat, amelyről iskolában tanultunk s ami ma már történelem. Engedelmet kérek, hogy Írhassak róla. Bólint. Azt feleli, hogy róla már megemlé­keztek a rádióban is, az egyik pesti 'újság­ban is. Nem bánja, hiszen barátja a sajtónak, mindennap olvassa a lapokat. — Sokan csodálkzotak — mondja —, hogy ebben a korban operáltattam meg a szemem, amelyen csak a legutóbbi időben képződött hályog. De nem tudok meglenni olvasás nél­kül, meg aztán nem is fájt a műtét. Csak ide­ges voltam. Úgy reszkettem, mint a nyárfa­levél .. . Pedig nem éreztem én semmit, hála Istennek. Most, hogy kivették a fonalat, most fáit inkább .. . a kuruc-labanc időkben, lakott benne... Kicsit elgondolkozik. — O, ó-tál» ismertem én Ft-lene Józat-J ncáiBZárt is. Dósre látogatott <s én kJaleányka voltam s én mondtam neki köbwbntővereet Duruzsolvu mondja, egykori kislány-hangját utánozva: — így szólt a vers: „Es lebe hoch, es lebe wohl, unser bester Kaiser Franz Joseph der erste" . . . Parányi csönd. — Aztán megsimogatta a császár az arco­mat és én nagyon boldog és büszke voltam... — Ismertem aztán Egressy Gábort és Prielle Kornéliát és még másokat is a nagy színé­szek közül. Egressy Gábor Désen a nagybá­tyámnál volt megszállva... Játszotta Désen a kaszinóban a Bánk bánt Akkor történt a? a ‘hires eset, hogy a második felvonás alatt be­szakadt a pódium... De láttam őt a Brankovics- ban és a Makrancos hölgyben is. Nagyon szép ember volt és milyen hangja volt, Istenem!.... Meg is érdemelte az ezüst serleget amit ott nyújtottak át neki a kaszinóban... És ismer­tem Arany János fiát, Lacit, az ott) volt egy­ezer nálunk megszállva... Most egészen elmerül az emlékekben. — Ismertem még sok akkor nagyon neveze­tes embert. Így Gajzágót, az árvaszéki elnö­köt, Lukács volt miniszter apósát, meg Törö­köt, az első dési zászlóalj parancsnokát. . . Es a legszebb. . . igen, a legszebb emlékem, mikor 57-bon Veér Farkas íőispán tisztele­tére bandérium ment végig a városon. Az a gyönyörű bandérium . . I s mindenki diszrr.a- gyarbau volt és szólt a muzsika. Mint fiatat- aszony résztvettem a diszebéden. Úgy emlék­szem mindenre, mintba tegnap történt volna. Felelősségre vonták a ie jelenlöt édesanyám nayy&n sxtKtii a katonákat — Édesanyám nagyon szereti a katonákat — meséli a lánya, aztán tréfásan teszi hozzá — szégyen ide, vagy oda, de még ma is fel­csillan a szeme, ha katonatiszt jön hozzánk látogatóba. — És szeretem a muzsikát is És a táncot. Milyen szép is volt a Kazinczy-bál Mindenki diszmagyarb n, s hogy táncolták a csárdást, a sormagyart, a körmagyart, meg a palotißt. . Igenis szeretem a táncot és ha társaság van náiunk, szeretem nézni a fiatalokat, ahogy táncolnak és ilyenkor hiába akarnak lefek­tetni És szeretek tarokkozni, meg legesleg- jobban olvasni De csak a régi írókat, a mos­taniakat nem szeretem. Ma mar nincs olyan, mint Jókai, őt szeretem és Eötvöst és Jósikát, habár ő kicsit hosszadalmas és Dumast, meg Balzacot is szeretem Aztán a szép régi ver­seket Ma is tudom végig a 6zép Ilonkát, meg az Árvízi hajóst Ezt a verset még azért i9 szeretem mert a nagy árvíz évében született a drága jó uram ... — Édesanyám — hajol hozzá a leánya —, habár ebben a korban már nem ülik szerelem­ről beszélni, azt mondja meg, hogy hány éves is volt, mikor beleszeretett apába? .. . — Ugyan — legyint a nagyasszony. — Rámfogták le’kem, hogy már négyéves ko­romban szerettem Ferikét.. De szerettem is. Addig volt jó az élet míg élt. 89-beD bait meg s akkor egyedül maradtam kilenc gye­rekkel, akik közül még egy sem volt kereső sorban. Sokat dolgoztam, sokat küzdöttem, mig neveltem őket. Mánya faluban, közel Dé6hez, volt 500 hold földem abból a romá­nok csak hatvan holdat hagytak meg és a belsőséget. . . Sok gond, mennyi gond volt akkor . . . — és mikor \'olt a legjobb élet? Kis gondolkozás után felel: — Hatvankettő-hatvanháromban, igen, ak­kor... Mekkora komlóé cipók voltak akkor és milyen szép, nyugodt elet! és persze a gyer­mekkorom. Volt egy nevelőnőm, az tanított Aztán egy öreg nevelőm, aki tanított szám­tanra, versekre, történelemre. Nagyon szeret­tem a csillagászatot s az volt a legszebb, mJ­Uaítottam beszélni Deák /* centet Arra kérem szépen, meséljen azokról a na­gyokról, akiket hosszú életében megismert. — Jöjjön közelebb — int törékenynek lát­szó kezével, amely igaz magyar asszony dol­gos keze —, mesélek én özivesen magának. Hires, nagy emberekről, akiket ismertem? Ezt kérdezi?... — Igen — felelem s várom szavait, mint gyermekkoromban a mesét . . . —- Hát először is: hallottam beszélni Deák Ferencet ?3-ban az országházban. Olyan kö­zéptermetű kisded ember volt, nagyon bölcs ember . .. Ismertem aztán jól Gyulay Pált, aki be is irt az emlékkönyvembe, ha egyszer Dé&re jön, megmutatom. Jöjjön tavasszal, mi­kor szép a kert. S nézze meg a mi régi há­zunkat, amely több, mint négyszáz éves. Egyik ősöm, kä követ volt a törököknél még Nincs ,á karácsonyra. ha ajándékait az »ELIENZEK* könyvesboltban vásárolja !!! MT Szépirodalmi köny­vek, fj :sági könyvek, karácsonyi slágeral­bumok, TŐké.-zletek, levélpapírok (kazet­ták, töm ök), töltő­től akT ezüstceruzák, zsebnaptárak (bőr- ben-vász nban) bő - zseb‘árcák, íénykép- a’btmo:, em ék­könyvek, stb„ stb. Korlátlan választékban kaphatók Vásároljon idejében, mert $flÍ€l Jókor vásárol, szebbet és jobbat kap. Kérje a nagy kápes kará­csonyi könyv á; jegyzéket kor este kivitt a kertbe 6 úgy mutogatta a csi.lagokat: Ez a Vénu6, ez a Jupiter. De szép volt az az Idő is, mikor 0 leányaimat bálba vittem . .. — Sokat utazott-e? — kérdezem. — Csak keveset — feleli — Legutoljára 1903-ban jártam Pesten, mikor Kassára vitték nagy ünnepség utón Rákóczi hamvait. Még két dolgot szeretnek kérdezni tőle. Hosszú élete titkát, ha van ilyen titok és azt, hogy mit gondol: mi az, amiért erdemes élni? — Hogy édek és megvagyok — feleli —. az csak Isten kegyelme. Titka nincsen. Azt mondhatom: mindig mértékletesen ettem s minden, amit ettem jó! esik. Kényes nem vagyok, sose féltettem magam különösebben A lányom nem tudja este megenni a töltött­káposztát, de én megeszem s nem lesz semmi bajom. Alkot)olt soha nem ittam, nem is sze­retem, a dohányt soha sem kóstoltam meg És mindig sokat, nagyon sokat dolgoztam . . . — Nyolcvan, kilencven éves korában kö­nyörögni kellett, hogy jöjjön le a padlásról — mosolyogva & lánya —, mondtuk neki: édes­anyám, jöjjön le, eltöri valami csontját 6 azt fogják) nekünk mondani, hogy nem vigyáz­tunk magára. — Még egy utolsó kérdés. Kérőn szépen tessék megmondani: mi az, amiért érdemes erre a világra jönni? .. . Felémforditja arcát 6 úgy felel áhítattal: — Csak a szeretet húgom Érdemes vo’t él­nem amig az uram élt s aztán mikor meg­halt, a gyermekeimért), akiket szerettem t akik szerettek. A szeretet és a gyermek az élet értelme és aztán a munka Sokat kell dolgozni. És azt tanácsolom magának, ha va'ami bánata van, dolgozzon sokat ameny- nyit csak lehet Mert a munkában elfe’ejti az ember a bánatát és megvigasztafódik... Ezzel a tanulsággal, a százéves asszonyi életnek ezzel a bölcsességével bocsát utánira Dés drága, öreg nagyasszonya Martos Lili A felszabadul*! utáni hetekben beteges tünet ütötte fel fejét az erdélyi magyar társadalomban. Megindult a névtelenül tett és bizalmas feljelentések lavinája. A felje lenlök * kisebbségi idők köztiszteletben álló, elismert vezetőit sem kímélték. Egye sek valósággal iparszerben űzték a felje lenléseket, amelyek különösen a Székely földön nagyon elszaporodtak. Magyar veze tőink és a sajtó a nyilvánosság előtt szám­talanszor megbélyegezték a felelőtlenül rá- galmazókat. Hangoztatták, hogy minden­nél fontosabb a kisebbségi időkben kiala­kult magyar egység megőrzése. Szomorú tapasztalatokból tudjuk, hogy hosszabb- rövidebb ideig olyan emberek is áldozatul estek a feljelentők rágalomhad járatának. akik az egész idegen megszállás alatt hű­ségesen kitartottak magyarságuk mellett. A feljelentők személyazonosságát nagyon rit­kán lehetett megállapítani. Most véletlenül olyan esetről értesültünk, ahol eljárás in­dult a feljelentő ellen és az alaptalanul megrágalmazott a bíróságtól kér elégtételt a sérelemért. Az érdekes rágalmazási per tárgyalását a székely-keresztúri járásbíróság kezdte meg. Az ügy sértettje Bisztricsány Irén, az otta­ni szolgabiróság irodavezetője, aki a ro­mán megszállás alatt az oklándi járásban ugyanilyen tisztséget töltött be. Erdély visszatérése után bizalmas feljelentés ér­kezett ellene. A feljelentő szerint Bisztri­csány Irén a román megszállás alatt nem­zetellenes magatartást tanúsított. A csend­őrség és a katonai hatóságok által lefoly­tatott szigorú nyomozás teljesen megcáfolta a súlyos vádakat, sőt beigazolást nyert, hogy Bisztricsány Irén kicsiny, de a ma­gyarság számára mégis jelentős állásában önmagát veszélyeztető módon védte min­denkor a magyarság érdekeit. „Úgy visel­kedett, ahogy egy magyar leánynak visel kednie kell és mindig hálásak leszünk hasz­nos működéséért“ —mondották az igazoló tanúvallomások. A vizsgálat befejezése után a becsületében súlyosan megtámadott lúztviselőnő kívánságára eljárás indult a feljelentő kilétének megállapítására. Ki­derült, hogy a valótlan adatokat egy székelykereszturi tekintélyes polgár szol­gáltatta a hatóságoknak. így került sor a rágalmazás miatti tárgyalásra, amelyen Bisztricsány Irén jogi képviselője, ár. Dietz Károly tekintélyes budapesti ügyvéd kifejtette, hogy nem rágalmazásról, hanem hamisvád bűntettéről van szó és kérte az iratoknak a székelyudvarhelyi ügyészség­hez való áttételét. A bíróság hatóság előtti rágalmazásnak minősítette a cselekményt és a jogi képviselő felfolyamodása folytán az iratokat felterjeszti a székelyudvarhelyi királyi törvényszékhez. A cselekmény jogi minősítéséről majd a bíróság dönt. A közvélemény szempontjá­ból azonban nem ez a fontosl Azt a tényt kell kiemelnünk, hogy a meghurcolt tiszt­viselőnő megkapja a méltó elégtételt. F.z a per intő például szolgálhat mindazoknak, akik felelőtlenül rágalmaznak és állításai­kat semmivel sem tudják bizonyítani. Tamási Áron előadása a Szabadegyetemen KOLOZSVÁR, december 10. Szerdán este a központi egyetem aulájában ..Diva­tos népiség“ címmel tartotta mej; nagy érdeklődéssel várt előadását Tamási Áron. A kérdést nem a szaktudós vagy a nép­szónok szemszögéből, hanem az igazi író eszmei magasságából boncolgatta. A né- piség eszméje mélyen gyökerezik a nem­zeti társadalmak összességében s csak en­nek az eszmének fáklyafényénél bontakoz­hat ki az uj és boldogabb emberi közös­ség. A világháború utolsó évében gynltak első jelei ki e társadalmat átformáló moz­galomnak, mely ma már a legszebb ered­ményeket mutathatja feL Ez az áramlat felbomlasztotta â liberális világrendet, megszabadította társadalmunkat káros terheitől, hogy nj utakra vezesse az érté­kelést. A nép mint konzerváló erő tarta­lékolta a tiszta és harmonikus eszméket és művészeti formákat, amely a megújho­dás mai és egyetlen forrása. Tamási Áron költői magaslaton járó elő­adását a következőkkel zárta: .,És mi a divatos a népiség eszméje mellett? Mind­az, ami mellette van. mint Göre Gábor mellett a góbé...“ Az értékes előadást a Szabadegyetem nevében Mészöly Gedeon egyetemi tanár köszönte meg. A szépszámú közönség hosszasan iinnenelte ă kiváló 'rót előrdi- Sáér^, \kogy azt a daliás Veéx Farkast elkísérték dtszmanetbee aojéhoz, az öreg György gróf- ‘ bor . Ük. a fül dl szítait kocsi Unt ló btu*,* f> » — A záazószenteléaről nőm beszél édes­anyám? — kérdezi a leánya. Kicsit gondolkozik a nagy asszony ... — Melyikről lelkem? Arról, árui negyven- nyolcban volt? — Arról is, meg .1 mostaniról is... Hát az. úgy volt, hogy én most ihaiX­vellen» u legutóbl dém zászlószcnteüéBttu, gyó iiyörtl ünnep volt r megkértek, hogy én mond­jam a beszédet is, de éppen gyengélkedtem... Merthát én életemben összesen kétszer voltam nagybeteg, .1 kis hüléseket, gyomorrontáso- kat, meg a szürke hályogot leszámítva. Egy­szer — 71-ben — tiz hétig voltam hashártya- gyulladásban, aztán a bécsi döntéskor lettem igen nagybeteg. Mondták a lányomnak, mit akar, végelgyengülés, nem lehet segíteni. S j akkor mondta a lányom: Édesanyám, lelkem, | ne csinálja velünk ezt a szégyent, hogy ép­pen most hal meg, mielőtt bevonulnak a hon- j v ilek, amire úgy várt huszonkét esztendő minden órájában . . . Hát aztán csuda is tör­tént, mert éppen a bevonulás napján lettem i jobban . .. S aztán már a zászlószentelésné. is ! ott lehettem... Ez volt a harmadik. Az első negyvennyolcban volt, amikor mint kislány, ott voltam a honvcdzáezlók megszentelésén. Aztán hetvenegyben, mikor Désen megalakí­tották a honvédséget ... És mostan, azon az áldotit n aipon ... Kicsit huncutul mosolyog . .. — Százkét éves és háromhónapos vagyok ! — mondja — s igv nem igen hitték, hogy akkor megmaradok Te Ilona, mondd csak, ki volt az a doktor, aki 2 templomokat nézte Désen, aztán mindenáron látni akarta a „vén szibillát" — már mint engemet — Nem igy mondta, édesanyám . . . — Dehogynem. Vén 6zibillát mondott, em­lékszem én jól . . De igazán nem haragszom, csakhogy visszajöttek a magyar katonák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents