Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-09 / 278. szám

It <2 december 9. ELLENZÉK m Utazás Németországban Irta: ZATHU&LCZKY GYULA ♦ á eíS :*b ixg iiab 03 í >as “tn 9a n» *3 jói oM }‘ü BT Sîţ Olf [36 ílo ka 8 b TCl «a R öt *í El te ta >q na ií ►b //. r ♦.'Alle Räder müssen rollen für den Sieg!“ Ez a mondat áü a mozdonyok ol* dalán, a pályaudvarok fa>ún, óriási, kife- szitetl vásznakon. Es vulobau forog min­den kerék. A birodalmi vasutak hihetet­len mértékben igénybe vannak véve és annak ellenére, hogy Európa majd vala­mennyi államának kocsiparkja jórészt a német győztem szolgálatában áll (még angol kocsit is látunk), mégis a legna­gyobb gondot okozza a szükséges kocsi- mefiuyiscg előteremtése. Bizonyára rend-, kívül érdv-k«* tanulmány lenne alaposan utána járni, iir.gv miképpen osztja bo a vasút vezetősége a kocsiállományt é.s hogy gazdálkodik vele. De szemmel is látni, íiogv a német széf vezettseg itt is mara­déktalanul érvényesül. A probléma meg­oldásának csupán egy részlete az, hogy egyetlen vasúti kocsi sem állhat kdiosz- nálafanul egyetlen napig: sem. A megol­dás meglehetősen egyszerű — már amenv- nyiben az ilyesmi egyszerűnek mondható.. Drákói rendszabályokat boriak arra, hogy a be- és kirakodás a leggyorsabban, de feltétlenül huszonnégy órán l>eliit törten - jék meg. Aki megkésik, az várhat eset­leg hetekig másik kocsira, aki pedig nem rakódik k: a kitűzött időpontban, annak áruját egyszerűen , .k é n y s z e r ki rakodás” utján emelik ki a vaggonhóh A kár a pontatlané, vagy a késlekedőé, aki ezen. felül súlyos büntetésben is részesül. Né­metországban az effélében nem ismerik a tréfát. ..Alle Räder müssen rollen für den Sieg!“ A brandenburgi táj álmosan nyújtózik bele az őszbe. Homok, homok, homok. Éles partszakadások. Itt-ott egy kis pa­tak szivárog. Csalitok, berkek, vékony- dongáju erdők. Nyárfák, lapos részek. Nyáron sok a szúnyog. Egy régi magyar közmondás szerint ilyen hegyről nem jó házasodni. Hát bizony nem • a bánáti fe­kete föld ez. Ber-'iu felé a nyárfásokat ve­resfenyő és néhol tölgy vakja fel. Sza­bályos uj ültetések. Gondozott fiatalosak. Tisztán tartott vágások. Az erdőket szán­tók és legelők szakítják még. A sivár földből nehéz itt kicsikarni az életet. De amit a iermészet megvont, azt pótolni igyekeznek tudással, munkával, gépekkel, technikával és kémiával. Sehol semmi sem elhanvaeolt. A földek mindenütt a üegelő- irásosabhnn vannak megművelve. Csak azon csodálkozom, hogy itt is kupacban áll a trágya. Itthon állandóan magyaráz­zuk. hogv a trágyát azonnal szét ké'I szórni s beszántani. Berí in elővárosai még nyáron sem túl­ságosan derűsek, de igy a tél felé haladó időben határozottan szomorkásak. A technika ellep mindent. Töméntelen vas­úti sin keresztezi látszólagos szörnyű zűr­zavarban egymást az apró fabódék kö­zött, amelyek tenyérnyi kertecskék köze­pén állanak. Káposzta, répa, saláta, krumpli váltogatja egymást, mindenből néhány tő. A berlini munkások pótolják igy a* éle miszeradagokat. Kormos, hatal­ma« épületek között gördül a vonat, ógvik berlini pályaudvarról a másikra. Néha méterekre vannak a lakások ablakai. Öröm lehet igy lakni. A Friedrich Stras­se^« pábandvar hatalmas üvegkupolája alatt változatlanul ,.békebelien“ óriási a tokjftsrás. de a rend itt is maraléktalanul uralkodik. Nincsen ös9/e-vi«szaság, a be­járatok és kijáratok, felül- és aluljárók, az S-Bahn és a távolsági vasutak között äz emberi ö meg, mint szabályos sodrású folyam hömpölyög. Mindenki jobbra tirt és irv bár ember ember meliett szorong, még sincs tülekedés. * Utitársaim. akik először járnak Berlin­ben, megcsodálják az S-Bahnt. S-Bahn, azaz a Stadtbahn Berlin egyik nevezetes­sége. VUiomos városi vasút. Hat-nyolc kocsit kapcsolnak össze. E'ől, középen és hátul dolgozik a szinkronizált motor. Tö­kéletesen simán áH meg a vonat és ugyan­ilyen simán indul. Az ajtók maguktól lesukndnak. Szá2 méteren már teljes se­bességgel halad és ez a sebessé? el- íéri a nyolcvan, helyenkint á száz kilomé­tert. Méltó párja a városi vasútnak á föld­alatti villamos, amely majdnem egész Berlint behálózza. Az is villámgyorsan és másodpercnyi pontossággal közlekedik- Kisegítő eszköznek marad még a rendes villamos, amelynek elavult, ócska kocsi­jai csörömpölve szállítják az utasokat Bérűn hosszú utcáin. Szerencse, hogy a békebeli városvezetőség nem hajtotta végre a tervet: a villamosok teljes kikap­csolását a forgalomból, hogy autóbuszok­kal helyettesítse őket, meri a benzin ós gumikoi'látozások következtében bizouy lassan és ritkán döcögnek. így Berlin egész forgalma az említett két vasútra és villamosokra hárul és ha némi türelem is kelj hozzá, mégis csak eljut mindenki* oda, ahova akar. Ez pedig nem kicsiny dolog, mert nem egy tisztviselő, vagy . munkás,-lakik busz-harminc kilométerre iminkahe-yé'.ő!. A vasutak azonban ezt a 5 távolságot is félórán belül teszik meg. Berbn egykori tizenkétezer taxijából csak mutatóban maradt néhány példány. Eze­ket is inkább csak látni, mint használni ;lehet. A Bahnhof ám Zoo-n ugyancsak tekin­getünk ismerős után, mert se hordár, se taxi. Végre is megjelenik Szabó ur. a berlini ni. kir. követség egyik legjelesebb tagja. Annakidején Kánya Kálmán hozta magával követ korában falujából. Megta­nult közben németül és pedig úgy, hogy nem lehet észrevenni, hogy nem született berlini. Mindent tud, mindent elintéz és a háborús Berlinben olyan biztonsággal jár-kel az elsötétített utcákon, a legkülön­bözőbb hivatalokban, az emberek, akták és paragrafusok között, mint a hazai sző­lőkben- Kincsen olyan- ügy;, aniít 'ei .*« : tudna intézni é>s olyan dolog, amiről oe tudna pontos felvilágosítást adni. így Ö a követség tótuttifakja és magáiéi érte­tődően mindenki ke d ve nce. Szóval Szabó ur közli velünk, trogy # vonat késése miatt áz attasé urak tímen­tek, de már telefonált nekik és jönnek is értünk. Bizony, ha a követség fiatal tag­jai nem annyira kedvesek, hogy saját diplomáciai autójukkal jöjjenek értünk (tizen utaztunk egy csoportban), akkor — magad uram. ha szolgád nincs. így azon­ban a területenkívüliség gyönyöreit élvez­ve, valóságos diplomatákkal a kormány­kerék mellett, hajtattunk szállásainkra, ahol újabb meglepetés várt. Szállodai szobáról a követség minden erőfeszitése ellenére sem lehetett szó, illetve egyet tudtak szerezni, míg a többieket pensiók- ban helyezték el. Pen sió és pensió között óriási különbségek vannak Berlinijén. Barátaim mindenesetre olyanba jutottak, amilyenre (igazán nem akarok sérteni, csak összehasonlítani) Gyergyószentmik- lóson számítana az ember. Múlt század­végi bútorok, mosdó lavórral és kanoséval Stb. Egyszóval a világvárosi as jellegnek hire-pora sincs. De végeredményben a négy és félmilliósra duzzadt Berlinben, valami réginek is meg kellett maradnia. A szállodákat nagyobbrészt a hadsereg foglalta le és hetekkel! előre kell gondos­kodni szobáról a közönséges halandónak, ha fedél alá akar jutni. Végül is szerencsésen megérkezve, ki­ki elhelyezkedett szállásán és miután sen­kinek sem volt kedve a hosszas utazás után a vaksötét utcákon kóborolni, ame­lyeken még a született berliniek is konv- nyen elbódulnak, mindenki otthonmaradt és a magunkkal vitt hazai elfogyasztása után álomra hajtotta fejét, hogy másnap annál frissebben és erőteljesebben élvez­hesse az utazág gyönyöreit és szedhesse fe] magába az újdonságokat. Kéz- /■ n mandula por, tís wó vagy kockái Kezet *:.9omit és mos!! Gyárit: „ÜLAjÉRDEK'* Kolozsvár, Rózsa-u. 1 Ünnepélyes külsőségek között A kolozsvári egyelem avaUék Szil yKálmán . KOLOZSVÁR, december 9. (Az El­lenzék munkatársától.) A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ta­nácsa kedden délelőtt nyilvános díszül és keretében, ünnepélyes kül­sőségek között a bölcsészettudomá­nyok tiszteletbeli doktorává avatta dr. nagyszigethi Szily Kálmán ál­lamtitkárt, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tá­párát. Ez ünnepélyes alkalomból nagyszámú közönség jelent meg- a Mátyás Király Diákház dísztermé­ben, melynek soraiban az egyetem tanári karán kívül vendégként ott volt a vallás és közoktatásügyi mi­niszter képviseletében Stolpa József államtitkár, továbbá képviseltették magukat az összes társegyetemek, a k olo zsv á r i ha d tes tpara n c sn ok s ág, valamint Tromben Pietro olasz ki­rályi és császári konzul személyében az olasz konzulátus s az összes ko­lozsvári egyházak, a kolozsvári Nem­zeti Színház, a város, a vármegye és a sajtó képviselői. Tizenegy óra után néhány perecéi elfoglalta helyét Kovrig Béla dr. rec­tor magnificussal az élén az egyete­mi tanács, majd az egyetem ének­kara elénekelte a Himnuszt, melyet a meghívott közönség állva hallga­tott végig. Ezután Kovrig Béla dr. rektor rövid beszéddel megnyitotta a nyilvános disz ülést, meleg szavak­kal üdvözölte a kultuszkormány képviseletében megjelent Stolpa Jó­zsef államtitkárt s az ünneplő kö­zönséget, majd felkérte Dávid Lajos professzort, a kolozsvári egyetem matematika és természettudományi karának dékánját, hogy olvassa fel a dr. Szily Kálmán államtitkár tisz­teletbeli doktorrá avatására vonat­kozó előterjesztést és annak kor­mányzói jóváhagyását. Dávid Lajos professzor dékán ezuán ismertette a javaslatot, amelyet Szily Kálmán ál­lamtitkárnak a tudomány terén és a kolozsvári egyetem helyreállítása körül kifejtett hervadhatatlan érde­mei elismeréséül tett meg annakide­jén a kolozsvári egyetem s azt a kor­mányzó ur is elfogdta és jóváhagyta. Kovrig Béla dr. rektor átadta a díszoklevelet Dávid Lajos professzor dékán elő­terjesztése után Kovrig Béla dr. rec­tor magnificus mondotta el ezután gondolatdug avató beszédét, beható­an vázolva, hogyan lett .Szily Kál­mán professzorból, a szellem embe­réből, a nagy nevelőből tudomány­politikát szervező államtitkár. Ho­gyan lett a kutatás, a teljes szelle­mi szabadság embere, dékáni, rekto­ri önkormányzati tisztségek példa­mutató viselője, az autonómia gon­dolatának letéteményese és őrzője. -Ezekből a tényezőkből tevődik ösz- szc Szily Kálmán professzori lénye. De ugyanakkor c képviselője és ki- f ejtő je a központi államhatalomnak is s leleményese és őre a köztekin­télynek és rendűek, mert egyben ál­lamtitkár is. Mindkét minőségében — mondotta a rektor — a magas kultúra felkészült hivatásos művelő­iéként keresztény kultura hatia át szemléletét és erős magyar életösz­tön irányítja szellemi tartósát. Az avató beszéd után, amelyet lel­kes tapssal fogadott a közönség, Kovrig Béla dr. rektor üdvözlő sza­vak kíséretében átnyújtotta dr. Szily Kálmán államtitkárnak a tiszte­letbeli doktorrá avatásáról szóló díszoklevelet, amelyet az államtit­kár meghatott köszönettel vett át. Dr. Szily Klímán állam­titkár beszéde Ezután a kolozsvári egyetem tisz­teletbeli doktorává immár felavatott Szily Kálmán dr. államtitkár inté­zett nagyhatású, gyönyörű beszédet az Egyetemi Tanácshoz, a megjelent közönséghez és az ifjúsághoz. •— Mély meghatottsággal, benső­séges hálával köszönöm a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ta­nácsának és matematikai és termé­szettudományi karának, hogy sze­rény tudományos és közéleti mun­kásságomért engem arra érdemesí­tett, hogy a bölcsészei tudományok tiszteletbeli doktorává avasson kezdte beszédét Szily Ká lmán állam­titkár. Elmondotta ezután, hogy mi­lyen büszkének érzi magát, mert ezt a tiszteletbeli doklorságot a legna­gyobb kitüntetésnek tartja é3 eddigi életpályájának legértékesebb elisme­rését latja benne. Megindult, meleg szavakkal visszapillantást veteti éle­te munkásságára, beszélt ifjúkori külföldi tapasztalatairól, amelyek­nek nyomán két gyakorlati tanulsá­got hozott magával. Az egyik: nem mind arany, ami külföldi, vagyis hogy igen sokszor a hazai intézmény, vagy berendezés különb és tökélete­sebb, mint a neki megfelelő külföldi, úgyhogy a nálunk annyira divatos külföldimááat sokszor indokolatlan és érdemileg igazságtalan Magyar- országgal szemben. A másik tanul­ság: a külföld egyáltalán nem isme­ri Magyarországot, a magyarságról vajmi keveset tud s amit tud, azt is rosszul tudja. Beszélt ezután azokról az évekről, amelyeket gróf Kiébelsberg Kunó és Hómán Bálint kultuszminiszterek munkatársaként töltött el, majd arról tett őszinte vallomást, mennyi­re boldognak érzi magát, hogy hiva­talos minőségben foglalkozhatott a visszatért Erdély közművelődési in­tézményeinek ügyeivel, hogy alkal­ma volt közvetlen közelből megis­merni Erdélyt s annak embereit, an­nak szellemét, városait, amelyek kö­zül Kolozsvárt szinte már második otthonának tekinti. Beszéde végén az egyetem ifjúsá­gához szólt. Elmondotta, hogy az egyetem mai magyar hallgatói és ve­lük együtt Erdély egész magyar if­júsága szüleiket, egyházuk papjait, iskoláit, tanítóit és tanárait áldhat­ják azért, hogy magyaroknak ma­radtak meg. Jövőjüket azonban már 0 ran aguk alakítják és ezért már ők felelősek. De az ő jövőjük egyben a magyarság jövője is és éppen ezért tudatában kell lenniök ennek a sú­lyosabb felelősségnek is. Példaképül állította, az egyetemi ifjúság elé Kö­rösi. Csorna Sándort, aki emberfelet­ti módon tanult, dolgozott, szenve­dett és életét is áldozta a nagy esz­ményi célért. — A mai erdélyi magyar ifjúság eszményi célja csak az lehet, li.ogy elérje és meg is tartsa az eljövendő, ma még rejtelmes uj Európának uj, erős és boldog Magyarországát. Ez­ért kell vasakarattal tanulnia, dol­goznia, szenvednie és ha kell — vé- reznie. A hit megingathatatlan ere­jével hinnünk kell, hogy eljut a ma­gyarság az ígéret földjére. A tiszteletbeli doktorrá avatott Szily Kálmán államtitkár mélyen tartalmas, meghatotta» szép beszé­dét hosszantartó lelkes taps fogad­ta s a megjelent nagyszámú közön­ség meleg szeretettel ünnepelte, a visszatért Kolozsvár tudományegye­teméért olyan feihecr,hihetetlenül so­kat tett államtitkárt. A bensőséges, szép ünnepség a Szózattal ért. véget, amelyet az egyetem énekkara éne­ked el. Az Egyetemi Tanács nyilvános ün­nepélyes diszü'ése után társasebéd volt a Mátyás Király Diákházban. BÓRNOTESZEK, BŐRTÁRCÁK mind un színben és minőségben az „Ellenzék0* könyvesboltban kapha­tók. Kolc^vár, Mátyás király-tér 9. Parkettezésl munkálatokat jutányosa vitai Urinezi & Co., Zápo!ya-ntca 14. és Szeutegy- ____ház-utca 1. (Sebók-cukrászdt) /

Next

/
Thumbnails
Contents