Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-05 / 276. szám
.s« a «<5«itt bér 5. MMMMMH BLLBNZfiK HMMHI KCVÁCH ALADÁR: TÉLI ZSOLTÁR A XVIII, század nagy magyar nevelőjéről, Apácai Cseri Jánosról szól Kovách Aladár „Téli zsoltár" cimü színdarabja. Erdély nagy fiának tragikus küzdelmét látjuk benne. A nemzet Tanítója a nyugati szellem fegyvereivel, az ethikus magyar iskola megteiomtésével kezdi a nemzet fölemelkedését szolgáló munkáját. A közölt részekben Apácai Cseri János a magyar iskola hivatásáról vitatkozik a Fejedelemmel. Meddőn. Elkerül Gyulafehérvárról, hogy Kolozsvárott próbáljon magyar iskolát építeni. Itt Lorántffy Zsuzsámra íeje- delemasszony pártfogolja magvetésében. (II. felvoTuis. 2 kép. 2 jelenet.) FEJEDELEM (megszakítja): Igen, — mondják, kegyelmed a Hátin nyelv ellen is ágál... Ez is válami princípium,? JÁNOS: Én az:! a görög után a legtöbbre becsidöm. , BASIRIUS (fojtott fe&háborodássúl valamit mondani akar) — FEJEDELEM (inti, hogy hagyja). JÁNOS: Csak a izsenge észbe anyja melvén oltom be a tudást. FEJEDELEM : S ez rnire? JÁNOS: Hogy megértsem. Mi a tanítás, ha nem a megértetés mesterség©? Én tizenhaté vés voltam és nem értettem a grammatikát. Gyötrődtem az ezernyi szabállyal és kivétellel, melyen maga Cicero is elbukott volna. Én nyelvet akarok tanítani, nem nyelvtant, s ugv a így érmék , eszének nyílása szerint menni; az (egyszerűről! az összetettre, a közeliről a távolira. FEJEDELEM: (gondolkozik) így igen könnyűnek látszik és 'sok újakat magához csal; kegyelmeteknek lesz több gondjuk. BASIRIUS: De ha mégenged egy kérdezést Magasságod, ■— mily igaz kegy, hogy' Nagyságod ezen méltatlan apróságokra is ügyel. — vájjon á rbetori osztály, tanításunk lelke és centruma, nőt át maid, ha a latint Cseri uram az alsóbb grádusok- bau negügálj'a? Magát a rhelóri osztályt pusztítia el ezzel!! JANOS (a fejedelemnek válaszol): Ä régi zűrzavar méSy álma van itt, Nagyságos Fejedelem, süllyedt állapot, hol rhe- lorokat nevelnek minden fundamentum nélkül. Mi rhetorokat nevelünk és minden építőmesterünk ideg'en. Nem idegen-e az ékszerészünk? PosztőgyároStink? Kőfaragónk? Az órás és annyi más mester? Hisz még a szerszámainkat se tudjuk a magunk szavával megmondani! S mi nem resteljük, hogy kigunyo'ljanak, iigyefo- gyerttsáerünk kihasználják. portékájukat úgy dobják ránk, ahogy épp ők akarják, | s a gyámoltalan nép szegénységén híznak- I És mi rhetorokat nevelünk oskolánkban. I Ó, én szeretem a skólát, Nagyságos Fe- j iedelem és építeni. jöttem haza. Én töb- I bet akarok. Akadémiát akarok, Univerzi- J last. liogy régre doktorok is lehessünk I itthon, nocsak mészárosok, bodnárok, var- 1 gák. Én építeni szeretnék. Nagyságos Fejedelem, de építeni alulról keli. Ami oskolánk a latinnak csak a héját adja sokszor s azzal már verjük a harangot; rhetorokat nevelünk, zengő cimbalmokat, üres fecse- gőket. Nem adunk tudást, bölcseséget, er- | köles öt —- réghalott szavak ünneplő kön- lösét adjuk. Nagy Károly, a frankok királya. hogy népe vadságát megfékezze, oskolákat állított —- nálunk az istenek ajándéka a tudás, nem a népé, de a nemes urfiból is tizenkét drága esztendők alatt; rhetort nevelünk. Beadják a vadóc szamárka fiat a skolába s tizenkét esztendő múlva kijő egy rhetor: egy mindenféle ordiló, visító, nyerítő, megnőtt vadszamár, -cm az istene, sem hazája törvényét, Mftu a históriákat, de még a maga elejinek viselt dolgait sem ismóri, mégis országot, eklézsiát, politikát, törvényt igazgat. Es 1 még, ha jobbîhdulatu, de innen támad a B gonosszá is: a sok romlot fiú. fortólyos 1 verekedő, kegyetlen ur, értelmetlen c.sa- I Iád apa, csaló és hűtlen szolga, az egyház- Sí bau a kereszténységet és Krisztust nem | isméiő papok háhaiakjai, potrohos gyom- B tok. simemiakusok, farkasok, bérencek. | Ebből az oskolából kósza árnyak nőnek | ki. az igazi tanulók üres álcái: kitanult rókák, megvásárolható politikai vélem é- uyek. a sok péuzzabáló ügyvéd, igazságtalan perek, zaklatások és zsarolások, ä nép közt zugó panasz, sirás és nyögés, szerle ;ly orsgágban annyi fetduit ház,. birtok é,s fa?u; Tongyos város, piszkos ucca, ronda közút — mert nem vezetőt, nem etikát és tudást ad ez az oskola, ha-- nem rhetorságot... FEJEDELEM (csöndesen, súllyal): Cseri uram, mintha Arárat rombolna. A tanítványaiból, úgy látom, inkább ágyu- öntők lesznek. Kissé messze is kanyaró- dőlt, de hagytam: a bennfojtódó füst ki- gyujtja a házat, égjen csak ki a kéményen, szabadon. De különös tüzek égnek kegyelmedben. (Szünet.) Honnan származik? JÁNOS: Doktfm leveJemen van ez a mondat, Nagyságos Fejedelem: Ex infima plebe ortus. És ez lesz a koporsómon is, név helyett. FEJEDELEMi (gondolkozik): Ex inf‘- ma plebe ortus, A ncp mélységéből! jött. (Szünet.) Parasztvilágot akar itt, Cseri János? A kollégiumot bizony megtöltené : sok bikfanyölvii csóvavetővel. JÁNOS: Bethlen Gábor törvényt adott. J hogy a szó’lgafiakat is oskolába engedjék: j huszonnégyben árt'ku'íust hoztak a földes- űr ellen, ki a jobbágyi gyermeket elűzi a tanulástól; ezer forinttal büntessék! írva vagyon ez a törvénykönyvben. De hiába itt minden törvény. Déva. Cörgény, Fo- garas. Gyalu, Radnót uradalmait félredobják! FEJEDELEM: Kiforr n jobbágyvér belőled. Cseri János! Hiába jártad meg’ napnyugatot, a vackorfa gyümölcse fanvar lesz, ha szelíd ágba oltják is. (Ingerült.) Azt akarnád, hogy nemes fiák siivegeljék a szolgákat? III. felvonás. 9. jelenet.) JÁNOS: (boldogsággal s fájdalommal néz ulútink) Bizony, ha nem lesznek tisztábbak. mint apáik, nem lésben itt nem- Z6fc, FEJEDELEM ASSZONY: Cseri uram... szeretném, ha írná... JÁNOS: (páp‘r(: l<‘sz maya elé.) Szolgálat jóraFEJEDELEMASSZONY ('diktálja): „Mi, Lorántffy Zsuzsanna, Krisztusban boldogult kimúlt fejedelemnek, a tnéltósá- gos első Rákóczi Györgynek meghagya- lott, özvegye. Adjuk tudására iuio<lenek- nek, hogy mi megtekintvén a kolozsvári kicsin kollégiumnak mostani szép neve- kedósét, azokon az épületes utakon, melyeket mosti böcsiiletes mester Cseri János uraru abba hévitt és vö‘t; adatunk a szegényebb jóindulatú és serényen tanuló alumnusok táplálására ezer magyari forintokat iure perpetuo. Osszák ezt ki esztendőnként s gondviseljék jó leikiösmere- tök szerént. Melyekről adtuk e* levelünket magunk kezeirásávai1 megerősitvén, — dátum...“ (Aláírja•) — Azt szeretném, bogy szőlőt vennének, mert a szőlő maga megnöveli magát. — Az alumnusok közül legyen néhány ä városi rendem üévő szegényebb reformátusak jóerkölcsü fiai közül. A többije szolga sorból is jöhet, ha erre érdemesnek Ítélik. JÁNOS: (Szünet.) Sokszor kerestem magamban: mi hozott haza! Mi volt a parancs, ami elindított vissza a messzeségből — ahol nem a becsülést, a katedrát, a boldogulást hagytam, hanem a férfi legerősebb fájdalmát, a müvet, amit nem l irhatam meg többé. Kerestem magam, álmodtam, s az álomhoz akartam fölemelni a valóságot. Akartam akadémiát, univerzitást. megismételtem volna az öt kenyér és hal csodáját az ui csodával: a könyvvel: Ügy akartam fény lenni, hogv szeressenek. S hogy ide száműztek, rájöttem a titokra, ami hazakergetett: a gyerekek. Ab; ismeretlen gveTmekek. Bennük ujul meg a vdáe. Ködösen, éreztem ézt már egy utrechti karácsonyon. A dómban a kórusról gyermeki) a ngok várlak Jézust. És húztak puhán és libegtek a levegőben, mint a hópihék a hangok és fehérséggel borított be mindent ez a téli zsoltár, reménységgé nőt az emberekben, hogy el is bukhatunk, be is sározódhatunk. de föntről hull mindig tisztán és fehéren a Ló..» (Az óra hetet ütött.) A „Sß'tfpzäciät as-ztctUátsasáty" & ae ufrcípic&U..* Sokan ismerik bizonyára Kolozsváron az úgynevezett „Szenzációs asztaltársaságot“, ezt a kedves, bohém, mindig vidám férficsoportot, amely jóban-rosszban ösz- szetart, sohasem politizál, nem veszekszik, s amikor nap-nap után összeül a törzsasztalnál, ez azért történik, hogy annál erősebben ápolja a testvéri együttérzést és elmélyítse a barátságot. A társaság nincs cégjegyezve a céghivatalnál, nincsenek miniszteriieg jóváhagyott alapszabályaik. Az 6 alapszabályuk: magyar szív, barátság és becsület. És ezt a lelkűkben hordják. Nincsenek róla írott aktáik. De a tisztult emberiesség s a testvéri összetartás fénylőén sugárzik íratlan alapszabályaikból. Talán több, mini tiz évre tekint vissza a kis asztaltársaság, amely annakidején iparosokból, kereskedőkből, hivatalnokokból alakult össze, csak úgy, ötletszerűen, egyik percről a másikra, a fehérasztalnál. De aztán nőtt, terebélyesedett és erősödött. Az idegen uralom idejében különösen megacélosodott. Akkor állta ki a tüzpróbál. Jól tudjuk, hiszen közvetlen közelből láttuk: Minden magyar kisebbségi megmozdulást á bohém asztal- társaság erejéhez mérten a legmesszebb- menőieg, szivvel-lélekkel, s ha kellett, anyagilag is támogatott. Mindig jólesett látni őket. Jólesett néha együtt lenni velük. Kedves, közvetlen humoruk napsugárként hatott. Sohasem csüggedtek el. Hittel, reménységgel voltak eltelve mindig a jövő iránt, s a legsúlyosabb napokban is, amikor pedig komor fellegek jártak Erdély felett, valami rendkívül derűs bölcsességgel nézték az életet és erős bizakodással néztek a holnap elé. Sok mindent meg lehetne még írni róluk. Különös elnevezésük onnan ered, hogy a nehéz időkben a humor szolgálatába állva, a társaság tagjai azzal igyekeztek túllicitálni egymást, hogy egy s más szenzációs hirt ki tud meg hamarább, vagy esetleg melyikük tud minél frappánsabb, minél szenzációsabb viccet mondani. Azt is el lehetne mondani, hogy első pillanattól végig hűségesek maradtak Kom- játszeghi bátyánkhoz. Az 6 éttermében alakultak meg, s ha a gazda más helyiségbe költözött, ők is felszedték sátorfájukat és kitartóan, hűségesen követték. Jc - ienleg is Komjátszeghi főtéri éttermében van a „főhadiszállásuk“, ahol minden nap, legalább egy órára összeülnek a törzsasztalnál. Nagyon sok vidám, hangulatos, kedves epizódot lehetne feljegyezni róluk, de ami a napokban történt, az talán a legbeszédesebb. Köztudomású, hogy az Erdélyi Újságíró Egyesület társadalmi mozgalom utján közjóléti szövetkezetét akar magának teremteni és ezzel kapcsolatban pártoló tagságra kéri fel a a vállalatokat, testületeket, intézményeket, gyárakat és nagyobb cégeket, s általában kolozsvári társadalmunk ver.eiö személyiségeit. Ez a mozgalom idestova már öt-hat hete folyik elég szép eredménnyel. A napokban két ismert újságírót megszólít az utcán Hegedűs Gyula, a „Szenzációs asztaltársaság“ jelenlegi elnöke és azt mondja: — Szerkesztő ur — olvastunk az Önök mozgalmáról s jól tudjuk, mit jelent a semmiből teremteni valamit. Minket nem kértek fel, de mi minden felkérés nélkül elhatároztuk, hogy Valami csekély pártoló tagsággal magunk is hozzájárulunk az újságírók jóléti alapjához, Kérjük tehát, fogadják cl a „Szenzációs asztaltársaság“ száz pengős pártoló tagságát. Hát ilyenek ők. A kedves, bohém asztaltársaság hu maradt önmagához. S ez a gesztusuk is beszédesen igazolja, hogy melegen érző, igaz szivük van. S amikor jóléti alapunk javára juttatott száz pengőjüket meghatott szeretettel nyugtázzuk, fogadja az évtizedes múltra visszatekintő bohém, s nekünk mindig kedves kis társaság is az UHÚstirók fZivbnliövő kósrö(g *■) NYÍLT LEVÉL TÄMÜSZ ÁRONHOZ a magyar író küldetéséről és felelősségéről Kedves Bátyám! Cseh megszállás alól szabadult éezakmagyarországi falvak hófúvásé* utjain ért utói a hir, hogv a magyar írók és a magyar államférfiak, a magyar élet szellemi és politikai vezelőegyéniségei Lillafüreden háromnapos találkozón megbeszélik a magyarság döntő kérdéseit. A hir hallatára legelőször is Te jutottál eszembe, kedves bátyám. Erdélyben, a mi szükebb hazánkban, a politikai gondolkozás érése idején Te harcoltál az élen azok között, akik végre tisztázni akarták a szellemi ember helyét a nemzeti életben. Te mondtad ki, nem törölve egyesek különvéleményével, hogy a magyar iró felelős a magyar szellem tisztaságáért,. a magyar betű hiteléért, a gondolkodás függetlenségéért, népe szellemi érettségéért. Abban az időt'en — jól emlékszünk — élénk vita keletkezett a kérdés körül, hogv a politikus vezesse-e a társadalmat, vagy a szellemi ember. így tetlék fel a kérdést, pedig Te nem igy akartad. Napisajtóban, összejöveteleken, a vezetésre érett erdélyi ifjúság komoly tanácskozásain Te határoltad el élesen a két vezetőréteg szerepét; azt mondtad: az író évszázadokra előre lerakja az utat, amelyen az államférfi vezeti majd a közösséget. Ebben benne volt: mi epyiknek a kötelessége, mi a másiké. Az iró legyen éber szellemi őrálló s ha kell, vezeklő, virrasztó, tűzzön kJ célokat, gyújtson hitet, élesszen reményt. Az áliatbférfi (kisebbségi sorsban: politikus") legyen gyakorlati megvalósítója, kérlelhetetlen harco’ bajvívója ügyeinknek. Tudjuk: vérzett a szived, amikor láttad, hogy népünk két vezetésre küldetett fia, az iró és a politikus néha külön utakon jár. Te követelted azt is, hogy a kettő keresse meg egymást, hallgassa meg egymást. Le is irt">d: az lesz a szép magyar társadalom, amelyet az iró lalképzelései szerint rendeznek L'e az államférfiak, a magyar szellem akkor világíthatja át egész mélységéig társadalmunkat, amikor a gyakorlati élet nagyjai is belátják, amit más mindenki lát s a történelem megcáíolhalallanul tanit: hogy a szellemiség és az annak értelmében fogant tettek jelölik a fejlődés útját. Kedves Bátyára» Amikor meghallottam a lillafüredi találkozó hiret es annak munkarendjét, arra gondoltam, hogy az események igazoltak Téged. Megpróbáltatások közepette nemzetünk vezetőegyénis igeinek, íróinak és államférfiaknak szükségképpen találkozniuk kellett a jövendőért hordozott felelősség síkján. Amit Te öt-hat esztendővel ezelőtt egy vigasztalásra szoruló népnek Erdélvben mondtál, most a magvar élét egész szélességében sokat ígérő teljesülés korszakába lépett. Magyar írók és politikusok hajolnak egymáshoz, feleletet keresve a nagy magyar kérdésekre. Itt már nincs tétovázás, nincs bizonytalanság az iró küldetésének elismerésében. Az elsőség elismerése azonban egyúttal a felelősség megállapításával isgyenl r A magvar író felelős a nemzetnevetésért, a szellemi honvédelem betöltéséért, újító eszmék kitermeléséért, a magyar életfelfogás egységéért, a nemzeti akarat világos kiíe je’égéért. Mesélfen, versben, regényben, színműben, minden fikarcnyi írásban a magyar nép életérzésének, vágyának, eszményének, ízlésének. müvészelszeretelének, rendezett lelki világnak kefl visszatükröződnie, ahogy Te hoszu évekkel ezelőtt megondtad. A lillafüredi találkozó kezdetnek már elég. Az a néhány név, aki melletted irodalmai jelent — Zilahy Lajos, Fcja Géza, Kodolánvi János, Cs. Szabó László, Sinka Istváh és mások —- a magyar sajtó vezetőinek jelenléV és a magyar politikusok részvétele a magyarság clelszerveinek összehangolását jelenti. Elérkezett a pillanat, amikor a magyar Írónak nem kell a „szellemi felforoaló" bélyegétől tartania, amikor nyugtalan vérével nem tud beletörődni, hogy életünknek vaunak korszerű "enné vált, elavult, roskatag saroktornyai is, amelyek helyett sürgősen másokat kell építenénk. A magyar írónak többé nem kell „magános bölénynek" éreznie magát társadalomi talakitó gondolataival; ma a társadalomszervezet élén állok megkérdezik az iról. Az eszme nem kerül zűr alá, hanem nyílt szabadalommal elindulhat a közfelfogásalakulás hajsz dicsövein, hogy magyar ludat váljék belőle. Kedves Bátyám! Ha megkérdezném: mi lehet még az iró álma? — akkor Te bizonyosan iffy válaszolnál: az, hogy az első lépés után következzék a második és harmad'k. Nem *alég kezdeményezni, megkongatni a harangot. A kezdeményezés r«ak az eredetiség, frisseség erejével hat. A folytatsá, a mim ka— bár nem erecteti — nekünk többet ér, mert a munka a megváltó cselekedet. Most hát az írón. ezen a született nyugtalanon a sor, hogy többé soha ns hagyja elhamvadni a közös erővel felszított tüzet, az iró éss politikus közösségi felelősségérzetét. Pamjdi Lajos (Szülééi
