Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-05 / 276. szám

ELLENZÉK 19 4 2 december 5. Alkotmányunk és a közösségi gondolat Részlet Csekey István egyetemi tanárnők Erdélyi Pártban november 17-en tartott előadásából az Tannak gyártmányok, amelyek & kávéhoz keverve azt Ízesítik {kávépőtiékok). Vannak olyanok, amelyek a szemeskávéí helyette­sítik (kávépétlók). Mindkét any ag különbözik egymástól, azonban együttesen is jó kávéitalt adnak. Van azonban olyan gyártmány is, amely ezektől különbözik ugyan, azonban alkalmas mindkét hasz­nálati módra. Ez a eikóriakávé. A Franck cikóriakávét, akár mint zamaíosííóí, akár mint önálló jó kávéalapanyagot egymagában is —tejjel keverve — használhatjuk. Használják is sok millió háztar­tásban több mint 100 esztendeje. A magyar alkotmány történelmének szálai messze a mult legendás korszakába nyúlnak vissza. Igaz, hogy a XII—XIII. századból fennmaradt tudósítások, amelyek például az eteíközi őshazában a hét törzs egyesüléséből keletkezett ősalkotmányról, a Vérszerződésról beszélnek, jórészt saját koruk felfogását ve- titik vissza; de a gesztákban és krónikákban megőrzött tudósítások mindenesetre azt mu­tatják, hogy a nemzet már a királyság első századaiban milyen nézetet vallott az ősi államszervezetről. Az alkotmányosság csirá­ját tehát mát a régmúltban az a gondolat érzékelteti, hogy belőle a közösségi eszme su­gárzott ki. A régi magyar alkotmányfejlődésnek az volt az iránya, hogy az állam lényeges alko­tóelemének, a népnek egyre nagyobb és ha­tározottabb befolyást biztosított az államha­talom gyakorlásában. Már Szent István II., törvénykönyvének 7. fejezete tartalmazza azt a később egyre inkább kifejlődött alapelvet, hogy a király tanács nélkül ne tegyen sem­mit. Az X222-i Aranybulla, melynek egyes tételei még ma is érvényben vannak (.így például 2. cikke ma is alapja a személyes szabadságnak), csak hét évvel fiatalabb 3z angol A4agna, Chartánál. Benne biztostija a nemzet a maga számára a közszabadságokat és az ellenállás jogát az alkotmányellenesen uralkodó királlyal szemben. 1267-ben már megjelenik az országgyűlés, amely egyrészt az említett királyi tnácsból fejlődik ki, más­részt pedig az úgynevezett székesfehérvári törvénynapokból. 129S óta a tanácstörvé­nyek, amelyek a király mellé tanácsot ren­delnek, hogy támogassa, és korlátozza a ki­rályt a kormányzati jogok gyakorlásában, to­vábbá az önkormányzati rendszer kiépítése mind amellett bizonyítanak, hogy az Árpá­dok kezdeti korlátlan központi hatalma egy­re több tért engedett a nemzet közhatalmi befolyásának. Korán kifejlődött nálunk az az alkotmá­nyos alapgondolat is, Hogy aki közhatalmat gyakorol, átruházás utján a nemzettől kapta hatalmát. Ha azzal visszaél, felelősségre von­ható. A felelősség elvét már törvénybe iktat­ták az 1222. évi Aranybullá 14. cikke, az iiyx-.XXXI. te., az 1336:111. te. cs az lyojiVH. te. A felelősség alól a nemzetszervek közül egyedül a király volt kivétel, mert ő, mint államalkotó elem, az állampolgárok fe­lett állott. De 1687-ig joga volt az Aranybul­la 31. cikke alapján minden főpapnak és ne­mesnek fegyveresen is ellenállni a király tör­vénytelen intézkedéseivel szemben és így kényszeriteni a királyt a törvények megtar­tására. (1937-ig a kormányzó is felelősségre volt vonható az alkotmány megsértéséért.) A parlamenti kormányrendszer egyik lé­nyeges követelménye, hogy a kormány az ál­lamfő és a nemzet együttes bizalmából birja állását és e két tényező akarata szerint kor­mányozza az országot. Ezt az elvet magyar törvén}' mondta ki legelőször egész Európá­ban. Az 1231:111. te. arról intézkedik, hogy­ha a nádor, aki az ország első kormányzati tisztviselője volt, a király és az ország ügyeit rosszul igazgatja, a király a nemesek kérésé­re elbocsátja őt és mást alkalmaz. Az 1291: IX. te. rendelkezése szerint a £király a nádort az ország nemeseinek tanácsából nevezi ki. Az 1439:11. te. szerint pedig, miután a nádor az ország lakosai részéről a királynak, a ki­rály részéről az ország lakosságának igazsá­got tartozik szolgáltatni.-a király az ország nádorát régi szokás szerint a rendekkel egyetértőig válassza. Később aztán olymó­don alakult ki a nádori szék betöltése, hogy az országgyűlés a király jelöltjei közül vá­lasztott. Az uj nádor eskütétele pedig a ki­rály és az országgyűlés színe előtt ment végbe. Mindezek a törvények, amelyek a legfőbb kormányzati szerv megalkotásánál az ál­lamfő és a nemzet bizalmát kívánták meg, voltaképpen a politikai felelősség elvét ik­tatták törvénybe. A jogi felelősséget a király tanácsosaira és igy a nádorra is az íjoyiVII. te. mondotta ki. Mindez azt mutatja, hogy nálunk a parlamentarizmus nem volt telje­sen gyökértelen valami. Pompás jogászi es* pnt-vel mutatott rá a nemrég oly tragikus körülmények között meghalt gróf Telekit Pál miniszterelnök, hogy „Előbb volt parlamen­tünk. mintsem székeink lettek volna. Mi büszkék vagyunk rá, ho?v nyeregben ta­nácskoztunk.“ * 1526-ban, amikor Mohácsnál a törökkel szembeni magyarország elbukott, törés követ­kezett be a magyar alkotmány szinte párat­lan fejlődésében. Az ország nyugati része Habsburg Ferdinándot választotta királyává és utódainak is alávetette magát. A másik részből pedig mint önálló fejedelemség Er­dély alakult, amely a három egyenjogú nem. zetre és négy bevett vallásfelekezetre alapí­tott, rendkívül fejlet alkotmányával hosszú évszázadokon át megőrzője volt a régi ma­gyar alkotmányos szellemnek. A szétdara- boltság és a török veszedelem ellen folytatott küzdelem felőrölte a nemzet erejét. Az ide­gen országokban is uralkodott Habsburgokkal szemben nehéz volt az ősi alkotmánynak, ér­vényt szerezni. A tényleges állapotok sok­szor mást mutattak, mint amit a jog megál­lapít. De csoda-e ez, ha meggondoljuk, hogy idegen uralkodóink Nyugat magánjogias,^ hű­béri eszmevilágát hozták magukkal. Náluk az uralkodó a Landesherr tulajdonosa volt az államnak. Területe fölött szabadon ren­delkezhetett, elidegenithette, leánya kiháza- sitásakor egy' részét hozományul adhatta. „Land und Leute“, mely utóbbiak a földnek csak tartozékai voltak. így zálogosította el nálunk is idegen, nyugati mintára, Luxem­burgi Zsígmond a 13 északmagyarországi szepesi várost. Ezzel szembeni a közösségi eszmének es a közhatalomban való részesedés gondolatá­nak elméleti alapvetését a Szent Korona ta­nában termelte ki magából a nemzet. Benne találkozik a koronaeszme az államról vallott organikus felfogással. Külön-külön megtalál­juk ezeket más népeknél is, de a kettőnek szerves összekapcsolása már magyar földön történt. A koronaeszmének és az államtest képének egyesítése a nagy magyar jogásznak, Werbőczy Istvánnak volt az érdeme. Nála találjuk meg először alkotmányjogunkban azt a tételt, hogy minden nemes egyaránt a Szent Korona tagja és minden nemes egy­aránt csak az ő akaratából megkoronázott királynak a hatalma alatt áll. A nép a teljes urlkodói hatalmat a koionázással ruházza át a királyra, jogérvényesen királyt koronázni csak a Szent Koronával lehet. A király te­hát hatalmát a nemzettől és annak tekinté­lyétől birja. Ennélfogva a király a teljes ál­lamhatalmat csak akkor gyakorolhatja, ha a nemzet az országgyűlés által megkoronázta és igy az országiás és kormányzás hatalmát a királyra ruházta. A Szem Korona fogalmá­ban ily módon — a középkor szimbolikus nyelvén szólva — a király és a nemzet oly­képpen egyesül, hogy a király a feje a Szent Koronának, a nemzet pedig a tagjait teszi ki. Ahol a kettő együtt van (az országgyűlés­ben), ott van a Szent Korona egész teste. A Werbőczy-féle Tripartitumban, a ma­gyar államéletnek az országgyűléstől 1514* ben elfogadott e bibliájában megőrzött Szent Korona-elmélet alapjává vált az egész ma­gyar alkotmányjognak. A Szent Korona el­méletében a korona nem tárgy többé, hanem természetfölötti eszmeiségbe emelkedett, egy corpus mysticummá vált, amely eszmei ösz- szesége a benne egyesülő millió, meg millió nemzettagoknak, valamint a királyi hatalom* uak. Ennek az elméletnek a segítségével a magyar közjogi felfogás olyan államszerve­zetet létesített, amely különbözik a nyugati államokétól. Mig ott a hűbéri viszony, te­hát tisztán magánjogi felfogás válik az ál­lamélet alapjává, addig nálunk a Szent Ko­rona eszme erős közjogi irányzatot fejleszt ki. A főhatalom megosztottsága, a nemzet részvétele a közhatalom gyakorlásában a kor­mányzat legmagasabb régióitól le a várme­gyei önkormányzatig az államnak élő szemé­lyiségként való felfogásához vezet. Ebben az elgondolásban az állam nemcsak eszköz a népi célok megvalósítására (mint pl. a német nemzeti szocializmusban), hanem az állam maga az élő nemzet közhatalmi szervezeté­ben. Király és nemzet nagyszerű kölcsönhatása és viszonossága nyilvánul meg a Szent Koro­na tanában. A királyt a nemzet teszi azzá, amikor fejére helyezi a Szent Koronán. A Szent Koronának tagjává pedig csakis a ko­ronás király tehet nemesítéssel. Minden bir- tokjog forrása tehát a Szent Korona. A ko­ronás király adományozza a birtokokat ér­demek jutalmazásául és ezzel az illető ne­messé, illetőleg a Szent Korona tagjává válik. 1848-ban, a rendiség eltörlésével csak annyi változás állott be, hogy minden magyar ál­lampolgár tagjává lett a Szent Koronának. Mig 1848 előtt a Szent Korona főtulajdon­joga tette közjogiassá a hűbéri viszonyt, ad­dig azóta az államhatalom közjogi fel’ogása továbbra is abban nyilvánul, hogy a hatalom megoszlik a király és a nemzet között. A Szent Korona tana tehát tovább is cl é.-> hat. Ma is megszemélyesítője a zállamnak mint élő jogi személynek. Ezzel a megszemélyesí­téssel századokkal megelőztük a nyugati né­peket, úgyhogy a Szent Korona elmélete va­lóságos fundamentumává vált a magyar al­kotmánynak. Ami külföldön a XIX. század első harmadáig még csak nem is következete­sen átgondolt tudományos elmélce, Magyar- országon már a középkorban élő jogi való­ság volt. Ma, amikor a népiség az egyik koreszme, amely azt tanítja, hogy a hatalomnak népi­nek, a népben gyökeredzőnek kell lennie- a2t kérdezzük, van-e ennél ősibb tanítása a ma gyár alkotmányjognak? Fejezte-e ezi ki klasz- szikusabban elmélet, mint a Szent Korona tana? A közösségi gondolat nálunk a Vér­szerződés legendás korától kezdve a Szent Korona elméletén át mindvégig jellemzője volt államéletünknek már abban a korszak­ban is, amkior körülöttünk a hűbéri világ tombolt. Amikor a kis apró olasz és német államocskákban a „Kleinstaaterei“ korában a patrimonális magánjogi rend uralkodott.. Mennyivel emelkedettebb volt nálunk már ebben a korban az a közösségi felfogás, amely a Szent Korona országairól, a Szent Korona területéről, birtokáról és jogairól beszélt. A Szent Korona királysága tehát idegen ural­kodóink, a Habsburgok alatt tovább clt a lelkekben, ha gyakorlatilag érvény; ülni nein is tudott. A tendi kor magyarja azonban annyira ra­gaszkodott az alkotmányhoz, amely történel­me során a legkülönbözőbb sorsfordulók- közt is eligazította a nemzetet, hogy azt val­lotta; „Ha elvesz az alkotmány, elpusztul maga a nemzet.“ A magyarság szabadság- harcait a Habsburgok dinasztikus politikájá­val szemben évszázadokon át az alkotmány keretei között folytatta. A magyar alkotmány, azonban összeforrott a birodalmi gondolattal is. A'Szent Korona elméletével együtt alkotmányi >gi formában fejezi ki a birodalmi gondolatot. Ez a biro­dalmi gondolat pedig, ha nem is impcriai'sz- tikus alakjában, maris, mélyen gyökeredzik a nép lelkében. Éppen ezért maga a nemzet ellen való me­rénylet lenne ennek az ősi és oly sok vihart kiállott alkotmánynak az elvetése és ujjal ki­cserélése, V Ami a 48 utáni átalakulást illeti, bár áttér­tünk a rendi alapokról a népképviseleti rend­szerre, a demokrácia csak azt jelentette, hogy az államhatalom gyakorlásának a magyar al­kotmány alapjellegének megfelelően a nép szellemében kell történnie. A magyar alkot­mány hajlékonysága és történeti jellege el­lene állt a liberális demokrácia kinövéseinek, így a magyar alkotmány' a XIX. században is nem liberális-kapitalista értelemben volt demokratikus, jóllehet a francia- fonaialom eszméi a magyar alkotmányi is közelről érintették. Bennünket átsegített a liberális demokrácia válságain tíz a körülmény, hogy riem vezet­tük be annakidején az általános titkos vá­lasztójogot és igy a pártszétforgácsolódást el­kerültük. Ezt a magatartásunkat sokszor fél­reértették és „fél-abszolut“-nak bélyegezték. A párizskörnyéki békék korszakában Magyar- ország gyakran volt a támadások céltáblája. Ma ez az eljárásunk csak a magyar politikai ösztön helyes megérzését mutatja. Mig a külföldi parlamentarizmus a párt- szctförgácsoléxdáso-k miatt a legválságosabb korszakokat mutatta, Magyarországon min­dig volt erős, kormányképes párt és mindig volt egy' nemzeti ellenzék, amely' a nép vágy­álmait, vagy közjogi és szociális követelmé­nyeit képviselte. Abb an is különbözött az alkotmányos ma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents